Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Egész héten reménykedtem, de péntekre ismét lebetegedtek a lányok.

Sajnos nem lehettünk ott az ovikarácsonyon, pedig nagyon várták. A nagyobbik lányom rengeteg verset megtanult, csak mondja, mondja, de majd Szenteste előadja őket a családnak, ha már az oviról lemaradt. A sok befizetnivaló után alig maradt pénzem, így nagy ünneplést nem tudunk csapni. Élelmiszert, kis linzert vásároltam a gyerekeknek meg egy olcsó bejglit... Hála Istennek, hogy még kapjuk ezt a támogatást!

Bele se merek gondolni, mi lesz, ha véget ér!  Se fenyőfát, se ajándékot nem tudok venni sajnos idén, ilyen még nem fordult elő. A lányok nagyon várják a karácsonyfát, talán majd ágakat próbálok összekötözni valahogyan, és azt tesszük be a szobába. Akartam készülni a Karácsonyra, többször tettem is félre néhány ezer forintot, de mindig kellett gyógyszerre vagy egyéb S.O.S. dologra.

A téli szünetben dolgozom, a lányok részben a férjemmel, részben a mamánál lesznek, ha minden jól megy.

Én sem voltam túl jól a hétvégén, így a takarítás, az ünnepi készülődés eltolódott. Esténkét próbálom majd pótolni, ami a hétvégére volt tervezve. Az a gond, hogy mire hazaérek, alig élek, de erőt kell venni magamon. Egész héten váruk a Tündért, de végül is nem érkezett meg. Nehezen értik meg a lányok, hogy miért nem tud eljönni hozzánk, amikor olyan szépet festettek, és "írtak" neki. Sajnos rengeteg szegény család van, én megértem, de titkon reméltem, hátha csoda történik velünk, hiszen olyan nyomorultak vagyunk. Ez most elmaradt, de valahogy túléljük. Ha cseng a telefonom, vagy a kapucsengő, azért rohannak, hátha mégis Ő jött...

Próbálunk az Ünnep lényegére koncentrálni, a külsőségek nem annyira fontosak, csak néha úgy gondoljuk, hogy ez kell.

Mindenkinek szép Ünnepet, és türelmes készülődést kívánok!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sajnos a két kicsi és Réka lányom beteg, Cinti lányom tegnap jött haza az edzőtáborból, Sanyinak most van az évértékelő ünnepi vacsora az egyesületben, ahová a legjobb sportolókat hívták meg, Cintinek szerdán lesz! Réka sajnos a betegsége miatt nem tudott menni. Még mindig nem tudok főzni, ráadásul mindenünk tönkre megy, a hűtő, sőt úgy néz ki, hogy a bojler sem jó. Nem tudok venni fenyőfát, se szaloncukrot, ajándékról nem is beszélve, le vagyok maradva a hitellel, és a rezsivel. Nagyon félek, hogy kikapcsolnak mindent, és az utcára kerülünk! Már nem tudom mit tegyek!

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hát megvolt a hétfői élménybeszámoló, nagyon élvezték a cirkuszt. Még Szilvi is végigülte az egészet, pedig nagyon hosszú volt 2,5 órán át az előadás. Bár már a végén nagyon ficánkolt az óvónő szerint, de végignézte. Alíz még DVD-t is nyert, de az ott maradt az óvodának. A sütés is egész jól sikerült, de volt olyan keksz, amit legalább háromszor is le kellett darálni, mert Emma az asztalon ült, és folyamatosan visszarakta a tésztát a darálóba. De nem bántam, mert segítettek nekem, és így élvezetesebb volt az egész, és hamar kész voltam. Este a csizmák is kikerültek az ablakba és már reggel felkelve az ablak volt az első útjuk. Szerdán lett volna Alíznak az utolsó úszás, és akkor lett volna a bemutató, hogy mit tanultak, de ez sajnos nem jött össze, ugyanis reggelre kötőhártya-gyulladást kapott. Másnapra Szilvi és Emma is elkapta tőle. De hétfőn már mehetnek oviba mind a ketten.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon kellemesen teltek az elmúlt napok. A gyerekek szorgalmasan tisztították a csizmájukat, hogy a télapó meglepje őket, amivel sikerrel is jártak. Aztán megírták a levelet a Jézuskának is, persze a mi segítségünkkel. Sajnos nem tudom mi lesz ebből, mert elég rosszul állunk pénzügyileg, és nagyon sajnálom őket, mert nem tehetnek semmiről.

A lakáshitelünket, ha nem tudjuk kifizetni, akkor januárban felmondják, így nem tudom mi lesz velünk, tanácstalanok vagyunk. Valószínűleg megyünk az utcára.

Röviden ennyi történt az elmúlt napokban.

Tisztelettel:

Szász József

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hetünk is zsúfolt volt, mindig mentünk valahová.

Palinak menni kellet a munkanélküli központba, Mariann és én mentünk vissza a nőgyógyászatra, én nekem menni kellet vissza a kardiológiára is.

Volt mikulásünnepség is, a polgármester rendezte a gyerekeknek. Kaptak csomagot és szaloncukrot.

Az unokám is volt az ünnepségen, nagyon tetszett neki, hogy énekeltek verseltek, szólt a zene, és örült, hogy Ő is kapott csomagot és szaloncukrot.

Ádám fiamnak már jó nagy volt a haja, így Mariann elvitte modellnek magával a fodrászatba.

Gyógyszereket is voltam íratni a héten a körzeti orvosnál. Évának és magamnak is, meg Violának beutaló kellet a laborba. Mariann, és én voltunk a bőrgyógyászaton is a szemölcsök végett, jóindulatúak, sebész leszedheti őket.

Hát erre majd csak már akkor kerítenénk sort, ha jobb időjárás lesz.

Violának is letudtuk a laborvizsgálatot, eredmény majd csak hétfőn lesz készen.

El szerettem volna még menni a betegjogi képviselőhöz, mert sokan nem hagynak békén ezzel a Viola üggyel!

Rengeteg emberrel beszélek, ahogyan járjuk a vizsgálatokat, hogy szervhiányos Viola, mivel kivették az egyik veséjét, és járna neki az emeltszintű családi pótlék, a közgyógy, és a kedvezményes utazás.

Sokan azt mondják, ne hagyjam annyiban, mert az orvos nem mond igazat nekem. Szóval nem hajlandó kitölteni a papírt, mert ez nem tartós betegség, egy vesével is lehet teljes életet élni, azt mondta nekünk még áprilisban, és visszaadta a papírt kitöltetlenül.

A lényeg az, hogy nem volt aznap ügyfél fogadás nála, mert szabadságon volt. Egy telefonszám volt kirakva az ajtajára, amin el lehet érni sürgős esetben a betegjogi képviselőt.

A hétvége megint eltelt a szokásos munkákkal, és favágással, mert kaptunk kis gallyakat, azt vágtuk össze.

Igen jól jött, mert már nem volt tüzelőnk.

Sajnos napi szinten problémát okoz a meleg légkör megteremtése a házunkban a gyerekeknek.

A férjemnek még mindég nincsen állandó munkája és jövedelme, ez eléggé elszomorító, mert kilátástalan így a helyzetünk.

Még jó, hogy van az Alapítványtól ez a segítség, nagyon sokat jelent családunk számára.

Ennyit szerettem volna leírni erről a hétről.

Köszönettel és Tisztelettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon fárasztó volt az elmúlt hetünk. A munkahelyemen karácsonyi készülődés, az óvodába megérkezett a Mikulás a gyerekek nagy örömére, most már ők is Karácsonyra tanulnak, gyakorolnak. Sok a program, amin részt kellene venni, de kevés az időnk... Mindig rohanunk sajnos.

Itthon is próbálok haladni a munkámmal, bár igen lassan sikerül.

Elkezdtem a takarítást szépen beosztva eltart Karácsonyig is akár...

Hétvégére rokonokhoz voltunk hivatalosak utómikulás ebédre. A lányok nagyon örültek, de nekem torlódik a házimunka már egy ideje. Kaptak mikuláscsomagot, kis meglepetést, jót játszottak. Kell egy kis kikapcsolódás a rohanó hétköznapokból, de néha még ez is gondot jelent.

Szeretnék haladni, haladni, haladni... De nem megy... Csináltunk a lányokkal egy próba mézessütit, nagyon jól sikerült, el is fogyott hamar. Ha lesz energiám, talán megcsináljuk az Ünnepre. A héten fogászatra is kellett mennem, ismét nagyon fájt egy fogam, ki kellett húzatni. Tüdőszűrésre is hivatalos voltam, minden napra jutott valami jó program. A lányok már nagyon unták, hogy szinte nem is látnak, csak hajnalban. Munka után vásárolgatunk, bár nagyon nehéz, mert nyűgös a kisebbik lányom. Karácsony előtt néhány nappal már nem szeretnék üzletbe menni, mert elviselhetetlen, amit az emberek csinálnak.

Mindent megvenni bármi áron. Szinte képesek eltaposni a másikat, mert mindenki siet ugyan, de minden kellene. Szörnyű egyszerűen! Mi csak szerényen ünnepelünk, ajándék még nincsen a láthatáron, annyi a fizetnivaló. Úgy tűnik karácsonyfát se tudunk venni idén... Talán fenyőgally lesz.

Még reménykedünk, hátha jön a Jótündér, és széppé varázsolja az Ünnepünket, de eddig nem jelentkezett. Nagyon várjuk minden pillanatban, hátha telefonál. Izgalmas program!

Üdvözlettel és tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Közeledik a Karácsony, igyekszem széppé, jobbá tenni ezeket a napokat.

A héten nem sok minden történt, Janika itthon volt torokgyulladással, most meg Detti maradt itthon, köhög és csúnya a torka.

Ezek nem várt kiadások, de nem számít, az a lényeg, hogy meggyógyuljanak.

Apuka még egy hétig dolgozhat, aztán vége, félek, nagyon nehéz télvíz idején munkát találni.

Én elmehetnék 4 órában, de nekem senki nem vigyáz a gyerekekre, nem lehetnek egyedül, amikor van téli szünet, nyári szünet, betegség, kórház, stb. És hova mehetnék 9-13-ig, sok itt a munkanélküli, nagy iskolával is, mindegy, nehéz dió.

Apa dolgozik, kidolgozza a belét is, hogy minden rendben legyen, vagy legalább ne ússzunk el jobban.

Még az ellenségemnek sem kívánom ezt az életet, sokan nem értenek semmit az egészből, sokszor, ami kívülről látszik nem valós. De ha egy pillanatra is belegondolna, milyen lenne, ha az ő gyermeke lenne beteg, ráadásul kettő, nem beszélne butaságokat!

Tisztelettel:

A Lencsés család