Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Itt a hónap vége, ami nálunk azt jelenti, hogy üres a hűtő. Ilyenkor kell ám észnél lenni, hogy mit is főzzek. Nem dúskálunk hónap elején és közben sem a jóban, akkor is sok a gond, de ilyenkor még nagyobb. Ma paprikás krumplit főztem, szaggattam bele egy kis nokedlit, így laktatóbb. Bence mindennap azt kérdezi, hogy Anya mikor lesz már megint husi? Tudom, nem kicsi már az én kicsi fiam, hiszen elmúlt 13 éves, de még ő nagyon szerény és naiv, így sok mindent nem ért az életből. A mai nap is reggel ötkor kezdődött, gyorsan megfőztem a rezsón, és elindítottam Bencét az iskolába, majd biciklire pattantam és elindultam ********-ra, mert most ott van pár napos kapálni és palántázni való. Ez a hosszú biciklizés nem valami jó a csomómnak, de kell a pénz, a buszra pedig nincsen, és így nem vagyok időhöz kötve. Nagyon örülök ennek a munkának is, hiába nehéz, mert legalább van egy kis pénz. Olyan jó érzés, amikor délután kezembe adják a 2000 Ft-ot, és boldogan viszem, hogy Bencének valamit vegyek érte. Akihez járok ide takarítani, azok ajánlottak a vállalkozónál, mert itt helyben is találna jelentkezőt, hiszen itt rengeteg a munkanélküli, és aki nem akar éhen halni az bizony kapaszkodik minden lehetőségbe. Bizony nem könnyű a 27 fokban kapálni és teljesíteni kell, mert ha nem teljesítesz, akkor holnap nem kellesz, ezért kell az embernek megbecsülni magát.

Tovább a teljes naplóhoz

Történések...

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Az időjárás az borzasztóan megvisel növényt, állatot mindenkit, pedig annyi munka van már a kertben is. A gyenge kis palánták nem hiszem, hogy túlélik ezt a nagy esőzést és a hideget.
A kis nyuszik is csak összebújnak, alig esznek. Fáznak, pedig betakargattam őket. Terítek a ketrecre régi téli kabátot éjszakára és nappal is szinte mindig rajta van, fáznak.
Mához egy hétre lesznek kiscsirkéim remélem addig kijavul az idő, és nem fáznak meg.
Azt nem is említem, hogy mi fűtünk. De még mindig maradok csendben, mert akiknek a víz ott van a kertjükben, vagy éppen a házukat kellett elhagyni... Ezekbe a dolgokba bele sem tudok gondolni, aki teheti próbáljon meg segíteni nekik!
Megvolt a konfirmálás vasárnap (a Bátyám legkisebb fia konfirmált). Nagyon jó volt, teljesen más volt az egész, mint a mi gyülekezetünkben. Itt a gyerekek a gyülekezet előtt felelnek. Ebben a gyülekezetben a Tiszteletes Úr már előtte levizsgáztatta a gyerekeket, csak pár kérdést tesz fel nekik, szinte csak beszélget velük. Oldott, vidám beszélgetés volt. Bár a Tiszteletes mentalitása is ilyen.  Mondjuk így nevezte őket, hogy "álló keresztyének", mert kereszteléskor, és temetésen "fekvő keresztyének" vannak. Ez a konfirmálás e két dolog közötti köztes állapot. Érdekes megközelítése a dolgoknak.
A család nagyon jól érezte együtt magát, 25-en voltunk, a szűk család. A sógornőm kitett magáért, nagyon finomakat főzött és kétszer is terített, mert ott ebédeltünk, és a konfirmálási szertartás után, ami délután volt, még meg is uzsonnáztunk.

Tovább a teljes naplóhoz

Tisztelt Alapítvány!

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mi jól vagyunk! A gyerekek járnak iskolába, már nagyon várják a nyári szünetet.

Nagyon nagy árvizek vannak errefelé is! Még az a szerencse, hogy a mi házunkat nem érte el az áradás, mert így is szegények vagyunk, nem is tudom, hogy miből csináltatnánk meg a károkat, mikor így is alig tudunk megélni. Remélem vége szakad ezeknek a nagy esőzéseknek, mert nagy bajok lesznek, ha így marad!

Tisztelettel:

Déri Ferencné

Napló 05.10.-05.16.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten egy apróság sok bosszúságot okozott. A házunk mögötti erdőben nyárfák vannak amelyek most virágzanak. Száll a "vatta" mindenfelé, úgy néz ki az udvar, mintha a hó lepte volna be. Alig lehetett ablakot nyitni és a mosott ruhát a lakásban kellett szárítani. Nem beszélve a gyerekekről, akik nehezen viselték, hogy bent kell maradni, amikor jobban fúj a szél. Megpróbáltunk néha kimenni, ami rövidebb-hosszabb időre sikerült is. Gyűjtöttünk az utcában aláírást, hogy vágassák ki a nagy fákat, reméljük sikerül valamit elérni!
Hétfőn volt fizetés apa munkahelyén, úgyhogy sikerült a nagy bevásárlás első részét lebonyolítani.
A hétvégi eső jól meglepett bennünket, bár nálunk nem olyan rossz a helyzet, mint amit a tévében mutatnak. Nagyon sajnálom azt a sok szerencsétlen embert, akik most majd' mindenüket elvesztették. Nálunk csak a kert fele áll víz alatt, de még szerintem az is menthető. Most legalább a nyárfa virágja nem száll már.
Esténként be kellett gyújtani egy kicsit a hideg miatt. A gyerek meg is kérdezte, hogy akkor most megint tél lesz? Jót derültünk a kérdésén és megnyugtattuk,hogy ez nem tart sokáig (reméljük) és nemsokára lesz még nagyon melegünk is.

 Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Gyorsan elrepült a hét, nagyjából ugyan olyan hangulatban és időjárással, mint az előző. Persze nagyon fontos megemlíteni, hogy május 20-án elindultak a nagyfiam vizsgái. Mivel hivatalosan befejezte középiskolai tanulmányait, a bizonyítványt is megkapta, és igazán nincs oka szégyenkezni. Az átlaga négyes lett, példás magatartás mellett.
Elmondása szerint az első két vizsganap viszonylag jól sikerült, leszámítva a CNC gépre való programírást. Pont olyan tételt húzott, amivel tanulmányai során szinte nem is foglalkoztak. A következő héten ismét két nap a vizsgáké, a többit meglátjuk.
Miklós a három napos ünnepre ismét "lelépett", de nem baj, legalább addig sem unatkozik itthon a négy fal közt. A hét elején megázott, és kicsit meghűlt. Derekasan küzdött, nehogy a betegség miatt itthon kelljen maradnia.
Különleges esemény nem tarkította a hetet, a szokásos szürke, dolgos hétköznapokat nem zavarta meg semmi. Ugyanolyan ritmusban peregnek a napok, esélyt sem kínálva arra, hogy egy kicsit más lesz, vagy lehetne.


Tisztelettel
Dózsa család

2010.05.17

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Gyermekeim most nagyon-nagyon izgulnak az iskolai kompetencia miatt, azt mondták nagyon nehéz lesz és nagyon fognak izgulni. Én persze mondtam nekik, hogy ügyesek lesznek, mint mindig. Újabb héten vagyunk túl, a napok telegetnek, nehézkesen. Most már a nap is süt, és ennek nagyon örülünk. A hétvégét ki is használtuk sok-sok házi munkával. Kaptunk egy kedves ismerősünktől palántákat, nagyon örültünk. Még szombaton mindet el is palántáltuk, locsolgatjuk és reménykedünk, hogy megmaradnak. Főként a paradicsomnak örültünk a legjobban. Füvet nyírtunk, kapáltunk, virágokat rendbe raktuk tényleg sok mindent meg tudtunk most ezen a hosszú hétvégén tenni. A gyerekek is besegítettek, és ők is nagyon élvezték. Voltunk anyukámat is meglátogatni, és neki is segítettünk a ház körül. Férjemmel próbálkozunk minél több felé munkát keresni. És ha Isten megsegít egy háznál lesz kertészeti munka és férjem munka után még ott is tud dolgozni. Igaz ideiglenes csak, de jó lenne, ha sikerülne, mert az is nagyon jó volna egy kis segítségnek anyagilag. A héten elkészülnek nagyobbik lányomnak a ballagási fényképei, olyan kíváncsi vagyok már. Vagyis mindenki kíváncsi milyen lett, de már csak egy-két nap, és meglátjuk. Most befejezném naplómat.

Üdv:

Vincze Zoltánné

Kedves Gyermekétkeztetési Alapítvány!

Tovább a család bemutatkozójához

Ez a hét is nagyon gyorsan elszállt. Szinte észre se vettük, a napokat, hogy mentek. Anya nagyon sokat dolgozik, szinte alig van itthon, ezért szinte rám, meg apára száll minden itthoni feladat. De legalább elmondhatom magamról, hogy 12 évesen nagyon sok mindent tudok főzni, persze azért még kell anya vagy apa segítsége. A múlt héten nagyon jó dolog történt velem, hiszen egy Országos Bajnokságon vettem részt hip-hop táncból, és egyénileg II. helyezett a csapatunk meg I. helyezett lett. Nagyon szeretek táncolni elég sok időt le is foglal a mindennapokból. Lassan véget ér az iskola is, alig várom, hogy a kerületben élők számára biztosított táborban részt vehessek. Sóstóra megyünk egy egész hétre. A bátyáim azért nem ennyire aktívak, mint én, de ők is a sportért rajonganak, így majdnem mindennap fociznak. Természetesen, ha Önöknek is lesz valamiféle rendezvényük, akkor szívesen bemutatom a csapattársaimmal, hogy tulajdonképpen mivel is foglalkozom.

Köszönettel:

                        Laura