Napló
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Minden rendben van, jól vagyunk! A gyerekek szeretnek játszani, segédkezni az otthoni munkában. Az anyagi gondunk az, ami nehéz, sok a kiadás, a rezsi, a fizetni való, valamint a kisfiúnak a vitaminok. Nagyon vigyázni kell rá a fertőzés miatt. Sajnos munkalehetőség még mindig nincs. Köszönjük a segítséget!
Tisztelettel:
Déri Ferencné
NAPLÓ 07.12-07.18.
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Sok jó dolog történt ezen a héten. Úgy kezdődött, hogy hívtak napszámba sárgabarackot szedni. A fizetség egy részét pénzben, a többit gyümölcsben kaptam, így mindjárt két legyet ütöttem egy csapásra, és 15 üveg befőttet raktam el. Majd később lesz lekvárnak való is, abból is kapok. Tehát elkezdődött az éléskamra feltöltése télire.
Párom is jó hírt hozott. Ettől a héttől újra 8 órás munkarendben dolgoznak. Ilyenkor nyáron több a megrendelés az ajtókra, ablakokra. Úgy néz ki, lesz szombati túlóra is, ami nagyon jó, mert elég jól fizet.
Vasárnapra meghívást kaptam egy nagyon régi barátnőmtől, aki három faluval távolabb lakik. 25 éves barátság a miénk, még ipari tanuló koromban kezdődött. Abban a boltban volt eladó ahol, én tanuló; majd utána kollégák is lettünk. Később elsodort az élet minket egymás mellől, de a kapcsolat nem szakadt meg. Leveleztünk egymással, ami a mai napig tart. Évente egyszer-kétszer találkozunk. Ő az édesanyjával lakik. Nála jártam vasárnap. Nagyon jó hangulatban telt a nap, sokat beszélgettünk és Robikáról is sok szó esett. Gyorsan eltelt a nap, és szomorúan indultunk a buszmegállóba. Maradnak újra a levelek és SMS-ek.
Ezen a héten volt édesapám halálának egy éves évfordulója. Egy kis megemlékezést tartottunk, amire eljött ********-ről apu két húga is. Velük is csak ritkán találkozunk a távolság miatt, így nagyon örültünk a látogatásuknak - bárcsak ne ilyen szomorú esemény kapcsán jöttek volna. Sokat meséltek az ottani rokonságról. Este, amikor kikísértük őket a buszhoz mindenki szomorúan búcsúzkodott. Most egy darabig nem találkozunk újra.
Üdv.:
Bíró Klára
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Próbálom, vagyis próbáljuk és keressük a kiutat, a napjaink ezzel telnek el. Úgy döntöttünk, áruljuk a házunkat és csak bizakodunk, hogy ebben a mai helyzetben sikerül mihamarabb eladni, és így kitisztáznánk az adóságainkat. Nem lenne lakásunk igaz, de adóságunk sem. Megkönnyebbülnénk egy kicsit. Nyakunkon az iskoláztatás és fogalmunk sincs, hogy fogjuk beiskoláztatni a lányokat. Eddig nagy segítség volt, hogy a férjem munkahelyén kaptuk az iskoláztatási utalványt, de ezt most elvették a dolgozóktól, hivatkozva a nagy vihari kárra. Semmilyen pénzforrást nem tudok, ami segítségre lenne a mostani helyzetünkben. Aggódok a lányok miatt, mert szeretném normális módon elindítani őket az iskolába.
Nagyon melegünk van napok óta a lakás is nagyon felmelegedett, már aludni sem tudunk.
Üdvözlettel:
Vincze Zoltánné
Tisztelt Gyermekétkeztetési Alapítvány!
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Vége van az iskolának, itt a vakáció! A bizonyítványt is kikaptuk, egész jó lett.
Apukámnak van egy régi motorja, és azzal szoktam motorozni a kertben, meg a legelőn.
Megfialt a macskám is. Meg igen nagyon nagy kárt tettem! Felrobbant a motor 6. hó 28-án, és a csűr, az ólak, meg a tető ¼-e leégett. Majdnem megsemmisült a házunk is. Nagyon nagy a kár. Édesanyám bele van betegedve!
Azzal jártunk jól, hogy a tűzoltók *********-en voltak gyakorlatozni, és jöttek gyorsan, mert ha nem, leég az egész ház.
Ezért nagy köszönet a tűzoltóknak! Még a mentő is jött, mert a detonációtól kirepültem a garázsból, és nagyon fájt a fejem. Oxigént adtak, de hála Istennek nem volt komolyabb sérülésem. Ennek a szüleim is örültek. De fáj nagyon a szívük a házért, mert biztosítás nem volt. Lemondták, nem bírták fizetni.
A testvéremet, Kornéliát elvitték Pestre a rokonok nyaralni. Úgyhogy egyedül vagyok itthon anyával. Takarítjuk a törmelékeket, meg a maradék tetőgerendát pucoljuk.
Sokat dolgozunk.
Én 16.00 után fel szoktam menni az internetes terembe egy óra hosszára netezni. Mert a faluban van a régi iskolában könyvtár, klub internet. Más nincs is ebben a kis eldugott istenháta mögötti faluban. Anya azt sem tudja, mi lesz a tetővel, mert nincs pénze felfóliázni sem. Hogyha jön az eső be fog ázni a konyha meg a szoba, és leszakad a plafon is.
Nagyon nagy kárt tettem. Igen sajnálom, hogy így történt. Mindenki veszekedett velem, hogy ezt a kis szegénységünket is tönkre tettem.
Ádám
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Késve írok, sorolhatnám a mentségeket, de nem teszem. Az igaz, hogy sok minden összejön mindig az ember életében, de amire kell és fontos, igyekszem időt szakítani. Nem egyszerű az élet egyedül, sok-sok gond és baj is látogat minket, mint ahogy mindenki mást is. Valahogy sokszor elgondolkozom, hogy lehet, mi teremtettünk sok mindent magunknak, amiből gondot is tudunk csinálni. Mert vegyük pl. a régebbi embereket, alig volt "igényük". Emlékszem gyerekkoromban nem volt édesség, nem volt vajas kenyér. Pláne itt falun és nem volt ennyi ruhánk sem. Nem azt mondom, hogy ez jobb volt, mint a mai világban. De valahogy az emberek jobban ráértek egymással törődni, beszélgetni, segíteni. Valahogy mindenki egyforma volt, és ezért nem is kellett egymásra irigykedni. Köpenyben jártunk iskolába, hogy alá ki mit vett fel, az nem érdekelt senkit, hisz egyik sem volt különb, a másiknál, nem azt mondom, hogy ez volt a helyes időszak, de emberi szempontból jobb volt, nyugodtabb és biztonságosabb is. Talán minden baj gyökere, hogy nincs, vagy nagyon kevés a munkahely.
Napló
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A hét jól indult, hétfőn már mentünk meggyért, de ez is jobb, mint a semmi. Így, ha ügyes vagyok napi 2200-2500 Ft-ot is megkereshetek. Hétfőn ennyit sikerült. Remélem, több is lesz. Igaz, elég nehéz szedni, nagy a meleg, 32 fok volt hétfőn is. De nem számít, csak legyen munka. Kedd, szerda ismét esik az eső, elindultunk meggyezni, de visszajöttünk, így akkor nincs kereset. Ma csütörtök van, amikor írom a levelet, és ma hála Istennek ismét dolgozunk, van munka, és az eső se esik. Jó az idő, most már 24 fok van, reggelizünk, és én most írom a levelet, hogy hazafelé feladhassam a postán. Bekaptam gyorsan a kis zsíros kenyeremet, így még írásra is van időm, amíg a többi eszik és cigizik.
Már tervezem gondolatban, hogy mi is kell ebből a pénzből. Remélem a hétvégén is jövünk, és akkor meglesz a festésre a pénz, és Bencének is jut ruhára. Ameddig lehet, megyek, mert kell a pénz. Minden jót, jó egészséget mindenkinek. És mindenkinek köszönöm a támogatást, a család nevében is! A jó Isten áldja meg mindannyiukat!
Tisztelettel:
Szécsiné Erika
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Jó az idő mostanában, igazi strandidő. Jó is lenne, ha el tudnánk menni legalább egyszer a strandra. Üdülési alapítványtól is kapnánk támogatást, de az sem jön össze, mert nem bírjuk az önerőt sehogy sem befizetni. Éppen beteg a nagyobbik lányom, begyulladt a torka és lázas egyfolytában. Remélem, mihamarabb meggyógyul. Férjemmel jelenleg nem tárgyalunk, vagyis nem vagyunk jóban. A pénztelenség ezt teszi, hiába mondom neki, így nem lesz több, és ne okoljuk egymást, de egyelőre nem beszélünk, remélhetőleg megoldódik ez is. Minden a feje tetejére állt, sokat sírok nap, mint nap, sok ideget eszek mindenért, főleg, hogy még a férjem is rátesz. Nagyon unatkoznak a lányok a szünidő alatt, sehova sem tudjuk őket vinni. Bizakodtunk, hogy kapunk valami állami segítséget az önkormányzaton keresztül, hogy nem volt biztosításunk a viharnál, de sajnos nem segítenek. Hát röviden ennyit írnék.
Üdvözlettel:
Vincze Zoltánné
Nemrég a következő levél érkezett az Alapítványhoz:
„Tisztelt Alapítvány!
Sajnos nem tudom anyagiakkal támogatni Önöket, csupán egy csomagot áll módomban összeállítani a majd' 15 éves lányom segítségével (kinőtt, alig illetve nem használt ruhák, játékok, könyvek, ceruzák). A blogot régebb óta olvasom, és a Vincze családban van két lány, akik a lányomnál kisebbek, így rájuk esett a "választásom".
Amennyiben módjukban áll, kérem, adják ki számomra a postai címüket, hogy el tudjuk juttatni a lányok számára a tőlünk telhetőt, ami szívből jön, és ha csak egy kicsi, de akkor is talán segítség számukra.
Ha a cím kiadásához bármilyen információra van szükség magamról, kérem, tegyék fel. Örömmel állok segítségükre, hisz ez egy bizalmi ügy.
Megértem, azt is, ha nem közvetlenül Nekik postázhatom a csomagot, ebben az esetben kérem azt a címet, ahova küldhetem, és biztonsággal megkapják a lányok!
Köszönöm előre is bizalmukat!
Tisztelettel:
****** ******** ”
Rövid egyeztetés után, hamarosan megérkezett a csomag, melyet másnap tovább is küldtünk a család részére.
A Vincze család levélben köszönte meg a segítséget:
„Tisztelt Alapítvány!!!
Szeretném megköszöni valahogy a csomagot, amit meg is kaptunk! Elég sok ruha jó lett a lánykáimra. Nagyon meglepődtünk, és nagyon örültem, de főleg a lányok! Nagy izgalommal próbálgatták a ruhákat. Kérem Önöket, adják át köszönetünket és hálánkat, a segítségükért!
Üdv:
Vincze Zoltánné”
Mi is köszönjük szépen a támogatást!
GYEA
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Újra egy olyan hét áll mögöttünk, amikor nem történt túl sok dolog. Hétfőn telefonált a behajtó cég képviselője, újabb fizetési határidőt kaptam. Július 23-ig esedékes a húszezer forintot befizetni, persze most sem mertem semmit ígérni, mert mire is?!
Rengeteg fizetnivaló lesz augusztusban, és a nagyfiunk még munka nélkül van. Egy másik fejvadász céghez is elküldtük az önéletrajzokat, és felhívtam telefonon egy céget is, innen is várjuk a visszajelzést. Kedden van visszarendelve a munkaügyi központba, most fogják kiállítani a kiskönyvét.
A hirtelen jött nagy meleg miatt nem járnak a szőlőbe, így nekem sincs plusz keresetem. A két gyereknek feltétlenül cipőt kellene venni, Miklós szinte az összes nadrágját kinőtte, mióta edz, de olyan kevés az összjövedelmünk, hogy mire mindent kinyögök, soha nem futja ki az összes csekket - gyakorlatilag egy forintom sem marad. Hála az Önök segítségének, kétszer tudok nagybevásárlást csinálni, de még nem tudtam megszabadulni a bolti hiteltől, így hónapról hónapra ide is tartozunk.
Fogalmam sincs, miből lesz tüzelőnk, és nyugtatgathatom magam azzal, hogy ezzel még ráérek foglalkozni, meg hogy addigra úgyis lesz munkája a gyereknek, de tudom, hogy sajnos ez nem így van! Itt Észak-Magyarországon sokkal nehezebb minden, és ha nincs szülői háttér, meg sok segítőkész ismerős, akkor vége.
Üdvözlettel:
A Dózsa család
