Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Kicsit lemaradtam. Összejöttek a dolgaim, elfoglalt voltam. Nagyon sok a munka a kertben, napközben nagyon meleg van, és kezdődik a tanítás is. Elég nagy dolog, hogy van napszám is, és így egy kis pénzkeresethez jutok. Bodzát járok szedni már egy hete, és mire ennek vége szedik az almát is. Az egyik termelő már szólt, hogy folyamatosan szükség lenne rám, ez nagyon jó hír legalábbis nekem.

Voltunk a héten bevásárolni is a gyerekeknek, táskákat, füzeteket és egyéb írószereket. A könyveket szerencsére ingyen kapjuk az iskolában, mert egyedülállóként nevelem őket, és gyermekvédelmi kedvezményt  kapunk.

De még hátra van a ruhatár felszerelése. Akkorát nőttek a gyermekeim, szinte mindenből újat kell venni.

Ezúton is meg szeretném ragadni a lehetőséget, hogy hátha van az olvasók között is valaki, aki tudna nekem ruhákat küldeni a gyerekeknek. Tudom, hogy nem nyűzi el a ruhákat a saját gyerek, de sok ember azt gondolja, hogy nem bajlódik ezzel is. Higgyék el nekem nagyon nagy segítség lenne! Kérném, ha valaki tud segíteni, vegye a fáradságot és jelezze! A jó Isten is megáldja érte!

A gyermekeim jól vannak, egészségesek, értelmesek, okosak, és nagyon sajnálják, hogy vége a nyárnak, a gondtalan életnek, kezdődik a tanítás. De ez az élet rendje, a jó dolgoknak is vége szakad egyszer, és mi mindig abban reménykedünk, hogy a rossz dolgoknak is.

Búcsúzom, legyen mindenkinek csodaszép a napja, és élvezze ki a nyár utolsó meleg napjait!

Üdvözlettel:

Juhászné Mária

NAPLÓ 08.16.-08.22.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

 

A hét első fele mozgalmasan, munkával, a hosszú hétvége pedig pihenéssel telt.
Az egyik szobát elkezdtük javítani-meszelni. Sok munka van vele, menet közben derült fény sok apró rejtett hibára, úgyhogy lassan haladunk.
Szerdán hazalátogatott a húgom az új barátjával és annak a kisfiával. Pont Robikával egy idős, úgyhogy volt öröm. Sok időt töltöttünk együtt. Kirándultunk az erdőben és jókat beszélgettünk. A gyerekek jól megértették egymást, és sokat játszottak együtt.
A pénteki ünnepnapon utcabál volt. Mi is elmentünk, és a hét elejei nehézségek után jól "kibuliztuk" magunkat.
A foci VB-n felbuzdulva közös programként szombaton kilátogattunk a helyi focicsapat mérkőzésére. A gyerekeknek nagyon tetszett, lelkesen szurkoltak.
Vasárnap a húgomék hazautaztak, ami főleg a két kisfiút viselte meg. Nagyon jól megvoltak együtt, és nehezen váltak el egymástól. Azt hiszem mind a ketten egy új barátra találtak. A búcsúzás nekünk is nehéz volt.
Újra vége lett egy hétnek. Jön egy új, és folytatódik az élet a maga szépségeivel, és persze nehézségeivel együtt.

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Telnek a hetek és lassan itt az ősz. Születésnapom volt augusztus 12-én, 34 éves lettem. Tegnap pedig a házassági évfordulónk volt, a 15-dik. Nem ünnepeltük egyiket sem, eltelt úgy, mint a többi unalmas nap, sajnos. Gyerekeknek sikerült pár darab füzetet megvennünk, de még sok minden kéne, ami nincs még meg. Még az a szerencse, hogy a könyveket nem kell kifizetnünk, mert azt kedvezményesen megkapjuk, mivel kicsi a jövedelmünk. Lányok már napról napra egyre izgatottabbak a suli miatt, nagyon várják már. A múlt héten voltak ingyenes táborban az itteni iskola szervezte a vadászházban különböző programokkal, jól érezték magukat. Egy nap még strandra is elmentek legalább eljutottak egyszer a nyáron a strandra. Szép őszies a mai idő, nagyon kellemes, tényleg olyan jó volt kint ülni ma.

Üdvözlettel:

                        Vincze Zoltánné

Tisztelt Gyermekétkeztetési Alapítvány!

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Az idő nehezen telt el és a kisfiamnak is rossz napjai voltak. Sőt Sári és Lacika meg is voltak fázva, a kisfiam ismételten későn aludt el esténként. Már előre félek az ovitól, hogy mi lesz, ha éjfélkor, vagy még később alszik el, és reggel hatkor kelni kell. Elsején kezdjük az ovit, bár jönnek a helyi ovitól is családlátogatásra, hogy miért nem oda viszem a fiam, de sajnos az nem megfelelő, mert sokan vannak egy csoportban és a fiam csak a kártyával tud kommunikálni és speciális foglalkozás kell neki. Nekem is egyszerűbb lenne, ha helyben lenne, de ha egyszer nem jó, muszáj a 25 km-re lévő óvoda. Sőt 5 éves korától óvodaköteles, ha nem hordom, büntetést róhatnak ki ránk, sőt a családit is megvonhatják. De én azon vagyok, hogy a fiamnak jó legyen és keresem-kutatom részére, egyfolytában intézkedek és sajnos sokszor sikertelenül.

Most még a pelus ügy sem rendeződött, pedig októbertől lehetne újra közgyógyra, de nincs megfelelő méretű.

Én voltam gasztroenterológián, meg kellett a gyomortükrözést csinálni. Négy napig izgultam, mire odajutottam, nem volt kellemes.

Voltunk a kisfiammal a Bethesda korházban is  EEG-n. Szerencsére nem találtak epilepsziára utaló jeleket, de csináltak egy lábröntgent is, ott találtak gyulladást a lábában. Nem hiába sír és fogja a kis lábát. Kapott rá kenőcsöt. Sajnos esténként újból kellett kezdeni a Haloperidol gyógyszert, napközben nem adom neki, mert akkor még feszültebb. Voltunka a dédinél is, hazajött a kórházból.

Férjem munkahelyén az egyik szakból hiányzik egy ember, helyette tud menni túlórázni. Ez most nagyon jól jön, mert a gyerekeknek nadrágja kevés van, sőt váltócipőjük sincs az oviba. Az államkincstár is most küldte az igazoláshoz a papírt, mert szeptemberben lejárna az emelt Családi Pótlék és a 90%-os hatósági, hosszabbítanom kell, hogy továbbra is kapjam. Bár ne kéne, mert akkor tudnám, hogy egészséges, de sajnos beteg!

Köszönettel:

                        Tolnainé Hajnalka

A Családsegítő adott kölcsönbe egy könyvet: Egy kisfiú a címe- egy autista gyerekről szól, mintha a fiamat olvasnám benne.

Tisztelt Gyermekétkeztetési Alapítvány!

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Kisfiammal- életében először- sikerült elmennünk nyaralni. Nehezen szántam rá magam, de nem bántam meg! Ismerősök rábeszélésének engedtem, és nagyon jól tettem.

Kisfiam 6 éves, és még soha nem tudtam elvinni nyaralni. Na persze nem luxusnyaralásra kell gondolni- tóparton voltunk sátorozni.

A fiúk horgásztak (horgásztó partján voltunk), minden napra napijegyet kellett váltaniuk a peca miatt. Ennek az volt a nagy előnye számunkra, hogy sem a sátorhelyért, sem a vízhasználatért nem kellett fizetnünk. Gyakorlatilag csak élelmiszerre költöttünk, amit itthon is meg kellett volna tenni.

Kisfiam nagyon jól érezte magát, haza sem akart jönni. Volt több közel azonos korú gyerek, összebarátkoztak, és egész nap játszottak. És persze óriási élmény volt az esti tábortűz, a sátorban való alvás.

Néhány napja jöttünk haza, de még mindig a mosással, vasalással, pakolással vagyok elfoglalva, mert hát készültem, a nyári ruhák mellett előkerültek az őszi-téli ruhák is. Az éjszakák azért hűvösek voltak, fel kellett öltözni. Mióta hazajöttünk, készülünk az iskolába (igaz, még csak elméleti szinten).

Most kezdi az 1. osztályt a kisfiam. Nagyon nagy lázban ég, hogy iskolás lesz. Gyűjtögetjük a szórólapokat, nézegetjük, mi, hol, mennyibe kerül. Egyedül talán az iskolatáskára nem lesz gondunk, egy kolléganőmtől fogjuk kapni.

Most be is fejezem az írást, mert a gyerek ki akarja szedni a tollat a kezemből –menne ki bicajozni.

Tisztelettel:

                        Tóth Anna