Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elérkezett az utolsó tanítási nap,  cseppet sem kicsi a gond. Egyenlőre fogalmam sincs, mivel és, hogy fogjuk tölteni a Nyári szünetet.
Egész nap bent, majd mire hűvösödik˝, jönnek a szúnyogok Réka nagyon érzékeny rájuk, egy-egy csípés tenyérnyi duzzanatot hagy maga után.
A kis kertecske már jutalmazta a munkánkat, leszedtük a borsót, és már nekikezdett az uborka és már van főzőtökünk is, a hétvégén kirántom, és kapros-tejfölös mártást készítek hozzá,
ami nagyon finom együtt. A gyerekek nagy kedvence. Detti örül, hogy ez az utolsó napja, azt mondta, legalább megszabadulok Katitól, mert ő mindig csak néz, ha mondok valamit, mintha UFO volnék, meg mindent Rám fog. Detti mondta is az óvó néninek, hogy Én autista vagyok, nem hülye, soha nem okoznék fájdalmat senkinek, nem én vagyok minden baj okozója.
Szóval kiált magáért. Janikáék ma fürdőbe mennek. A tanítónő elvállalta, hogy elviszi Janit is. 11 óráig és tízpercenként árnyékba ülteti, nehogy napszúrást kapjon (ami neki nagy gond volna), kitágulna az ér, és elmozdulhatnak a záró töltetek. Ez lesz az első strandolás. Remélem, jól fogja érezni magát, és jól szórakozik majd.
Üdvözlettel:

Lencsésné Tamara és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Jó kis hét volt kaptunk hideget, meleget, az időjárás és a vele járó fronthatások megteszik hatásukat az egész családra.
Janikával ma is voltunk vérvételen máj-funkciót kellett újból nézetni. A várólistán nem haladunk kettőről az egyre.
A kert szépen alakul, már megvolt az első borsópöri, fincsi lett. Detti még mindig a nagyokkal alszik, kivételt képez, ha rosszat álmodik. Ilyenkor átjön hozzám, amit ha őszinte akarok lenni nem is bánok, mert már úgy megszoktam, hogy velem alszik majdnem nyolc éve. Furcsa most egyedül aludni.
Réka végre jól van, jobb a kedve, és sokkal figyelmesebb a környezetére, és talán még élvezi is az együtt töltött időt. Remélem ez így is marad.
Sok mindent megbeszéltünk, és úgy tűnik megértette. Sajnos nem vagyunk egy átlagos család. Természetesen  biztosítom minden nap a szeretetemről, és kellő figyelmet fordítok rá még külön is.
Már nem sok van a nyári szünetig, hát bizakodok, hogy sikerül, még ha csak itthon, de tartalmasan és egy kis szórakozást csalni a hétköznapokba.
Mindenkinek szép napot!
Tisztelettel:

Lencsésné Tamara és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elég kacifántos hetünk volt, már rettenetesen fájnak a kezeim, nem csak éjszaka, hanem nappal is. Évek óta szedem a gyógyszert rá, de nem csinál semmit, nem javul most már a bal kezem is zsibbad, és fáj, a jobb miatt alig tudok aludni valamit. Voltam orvosnál, már szinte könyörögtem, hogy csináljunk valamit, mindent elmondtam neki (Ortopédia, fizikoterápia)
Csinált, is azt mondta mennyek a Pszichiátriára, mert az ér- szűkület miatt nem fájhat ilyen extrém módon, szerinte kimerült vagyok csak.
Tehát nem foglalkozott velem, és nem ad kezelést sem, magyarul hü.....-nek nézett…
Nagyon megbántott, mert ha Ő is évek óta nem aludta volna ki magát, meg nézném, hogy állna helyt nappal. Már utálom ha jön az este, mert nekem csak az ágyon ülést, és a fájdalmat jelenti. Minden esetre nem megyek hozzá! Na ezt el kellett mondanom, bocsánat.
Amúgy a kert szépül, már a második csapat retket ültettem, a borsó kb. egy hét múlva szedhető lesz, a gyerekek is segítenek gazolni és locsolni, már várják a borsó pörit nokedlivel és salátával. A gyerekek már várják a nyári szünetet, én meg félek tőle, mert mit csinálunk a négy fal között egész nap, és minden nap főtt étel kell.
Nehéz lesz Janika műtéte, csúszik, várólista. Detti nagyon okos, kis cserfes, be sem áll a szája, olyan jó hisz nemrég még egyáltalán nem kommunikált, sokan nem értik mit mond, de én igen. Néha jobb is, hogy nem értik, mert nagyon őszinte, és jobb, hogy nem értette más. Réka jól van, csendes, dacos, nehezen érti, miért más a mi családunk.
Mert mi nem mehetünk (a két beteg gyermek miatt), mert mi nem engedhetjük meg magunknak (nincs rá pénz) és sorolhatnám, de minek hisz lassan, de biztosan mindenki érezni és érteni fogja, hogy egyre nehezebb szerényen, de mégis  méltósággal talpon maradni, élni az életet mosollyal az arcodon. Tűrni, hogy porig aláznak, mert nem mindig jó, ha hangot adunk a véleményünknek ez biztos. Mert én csak egy porszem vagyok, nem tiltakozok, oda sodor a szél ahová akar!
Tisztelettel:

Lencsésné Tamara és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nehéz hét van a hátunk mögött, Detti elballagott az óvodából, nagyon ügyesen szerepelt végig megtartott, és feladatorientált volt.
Láthatóan büszkeséggel töltötte el, hogy már Ő is a ballagók között van, természetesen én is nagyon büszke voltam rá!
Sajnos a tömegtől és a zárt teremtől rosszul lettem, és ki kellett rohannom, mert nem kaptam levegőt, és utána már csak az ajtóig jutottam, és onnan figyeltem.
Senki nem jött el, féltem, ha nem lát a helyemen, esetleg bepánikol, de szerencsére nem történt baj, szépen végigcsinálta.
Itthon kapott egy kis apróságot ballagási ajándékként. A nagylánnyá válás következménye ként sikerült az ágyát a gyerek szobába rakni, a helyzetet kihasználva
megpróbálnánk leválasztani a velem alvásról. Eddig sikerrel jártunk három napja külön alszik.
A másik két gyermekem jól van, Janikának vannak pillanatai amikor nincs képben, de összességében jó a kedélyállapota, mert az elmúlt időben sokszor volt lehangolt,
és nem volt kedve semmihez.
Réka sodródik az árral. Örül, mert szombaton megyünk az óvoda által szervezett és így jóval olcsóbb hajókirándulásra, jó lesz, még én sem voltam soha.
A kert szép, a retket már kiettük, megpróbálunk új csapatot ültetni. Paradicsom és paprika még nincs, sem a hőn áhított előnevelt csirke. Nem jön össze a rávaló.
Magamról, hát nagyon fáj a kezem, az ujjaim. Éjszakára felerősödik a fájdalom, így fáradtan, megtörve és kimerülten töltöm a napjaimat.
Tisztelettel:

Lencsésné Tamara

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre megint szép időnk van, meg sem gondolná az ember, hogy ilyen időben is lehet gennyes mandulagyulladása a gyereknek.
Hát lehet! Detti, szegénykém sokat szenvedett magas láza is volt. Vasárnap ballagás, továbbra sem akar senki eljönni, hogy még emlékezetesebbé tehessük neki ezt a nagy mérföldkövet, de már nem is bánom, szépen csendben megünnepeljük, egy pár lufi, rágcsálni való, üdítő és valami apróságot szeretnék Neki venni, aminek remélem örülni fog.
Megjött a levél, hogy fogadják az Iskolában, nagyon örült neki, nem is tudom. Én is elsírtam magam, mert mindig reménykedtem benne, hogy eljutunk idáig, de valamikor ez olyan távolinak tűnt.  Janikának ismételni kell az utolsó vérvételeredményét a máj -funkció nagyon nem jó (magas). Meg várni kell sokat a Kardiológiai és a Tüdő vizsgálatra is.
Aztán nem sokára mehetünk ismét mri-re az OITI-be. Sűrűsödnek a dolgok, és tenni valók, és ezt mind úgy megcsinálni, hogy mosolyogj…
Réka egyre szótlanabb, keresem állandóan a lehetőséget, hogy csak kettesben lehessünk. Nehéz, néha úgy érzem, utálja a beteg testvéreit, és engem is.
Meg kell újra találnom, és Őneki is engem!
Szép napokat mindenkinek:

Lencsés család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Tomboló hőség, szóval ez se jó az se jó. Szépen alakul a kis kertecskénk, úgy látszik minden kibújik a földből.
A hosszú hétvége gyorsan eltelt, sikerült egy kis plusz pénzt keresni takarítással, 8-6-ig voltam, és kaptam 5000 Ft-ot jól is jött, Rékának lett belőle cipő és egy nadrág.
Meg voltak elégedve velem, így hívnak máskor is. Éttermi konyhát kellett kitakarítani. Na fáj is a kezem még az óta is.
A gyerekek jól vannak, csak nekik is sok a meleg, és sok a lecke. Detti nagyon várja az Anyák napját, hívtunk Nagymamát, de elutasította a meghívást... hát... Én ott leszek!

Mindenki vigyázzon magára, mi is megpróbálunk!
Üdvözlettel:

Lencsés család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nehéz volt a hétvégénk és a hetünk is Janikának romlott az állapota, fájt a szíve és valami nincs rendben a tüdejével sem. Voltunk egy pár vizsgálaton, RTG, Belgyógyászat, vérvétel, ami nem jól végződött. Tíz percet ültünk, majd szólt, hogy egyáltalán nincs jól kapkodta a levegőt, lesápadt, mondta mosdjunk meg, de csak a folyosóig értünk, ott összeesett. Szerencsére volt ott egy nagy férfi Ő segített behúzni a központi szobába ahol ágy volt, de már nem tudtuk felrakni, tartottam a lábát, és sokan jöttek segíteni, zavart lett, felakadtak a szemei és a kezével hadonászott. Kis idő múlva nagyjából magához tért, de egyfolytában vonatokról beszélt. Nagyon megijedtem. Félve indultunk haza biciklivel a város másik végére.

Hátra van még egy Tüdő vizsgálat, és egy Kardiológia az Agyi-AVM-re tekintettel megnézik az ereket a szívben és a tüdőben is.

Mindig van valami, mindig történik valami, de miért soha nem valami jó.

A többiek jól vannak.

Rettenetes, amikor szóba elegyedik valakivel, és mondja, Ő számítástechnikával szeretne foglalkozni, összeszorul a szívem, és hagyom, mélyen hallgatok, és kimondhatatlanul szenvedek, el sem tudom mondani menyire.

Tisztelettel:

Lencsés család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon hűvös az időjárás, de szerintem mindenhol így van most. Janikának napok óta fáj a feje, nagyon bántja a fronthatás. Dettit beírattam az Iskolába, remélem felveszik. 

Rékával minden reggel harcot vívunk, hogy jól öltözzön fel. De hát tini leány, fő a divat nem gondol rá, hogy jól megfázik.

A kertben a veteményes megmutatta magát, itt-ott már kikandikál a földből ez-az.

Már nem is bánnám, ha nem sietne, mert olyan hideg lett, hogy talán baja esne.

A gyerekek szívesen maradtak volna még tavaszi szünetelni, de hív a kötelesség.

Nem jutottunk el sehová a szünet alatt, itthon, egyedül töltöttük. A fiúk meglocsolták a lányokat, engem nem, mert épp még magammal sem voltam jóba (a fiúk kiöltöznek, elviszik a féltett parfümömet) ugye! Az Asszony meg lábbal porszívózik, egy kézzel főz, a másikkal

próbál valami húsvéti hangulatot varázsolni, hátha jön valaki… De soha nem jön senki, viszont muszáj vigyázva állni, mert mit szólnának azok, akik eljönnek, hogy így készült 

ez az asszony?

Szép hetet mindenkinek!

Tisztelettel:

Lencsés család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Jól teltek a Húsvéti ünnepek, finom ételek és némi pihenés, és némi kertészkedés is belefért.

Kaptak a gyerekek csoki nyuszit, meg is ették mindet, kisebb hányingerrel megúszták.

A kertet beültettük, jól jött az a kis eső, ami esett, mert már aggódtam a rengeteg hangya miatt, hogy megeszik a magocskákat.

Remélem lesz még tavaszi eső, mert hát igazán az indítaná meg a kertet.

Tegnap a csirke ólat takarítottuk, mindenki kivette a részét, mert volt ott lim-lom elég, nagyon szeretnénk egy pár előnevelt csirkét, ami majd később tojna is.

Most végeztem a házi munkával, mostam, főztem takarítottam, elfáradtam.

Nagyon finom lett az ebéd, mindenkinek üres lett a tányérja. Sárgaborsó levest, csirke pörköltet tésztával, és egy kis leveles tésztából lekváros kifli-szerűt készítettünk. (Azért szerűt, mert a lekvár a tepsiben maradt.) Nem baj, finom lett.

Délután Detti rajzolni akar, a nagyobbak, meg hát egymást kínozzák inkább, mint, hogy valami értelmeset kezdenének magukkal.

Adtam nekik tippet, pl: szorzótábla tanulást, de tágra nyílt szemekkel néztek maguk elé, majd Rám.

Üdvözlettel:

Lencsés család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Szombaton voltunk a Ped-intézetben Dettivel, ő az Autista kislányom, most hét éves, igazából a vizsgálat elsődleges célja az Iskola, és annak kiválasztása. Hosszú volt a vizsga, végig bent lehettem, vagyis tíz percet hiányoztam, mert Én jobban izgultam, mint Detti, és sikerült befulladnom, fújtam, de már későn. Majd visszamentem, és oda lett a sminkem, és elég zilált lettem, bevérzett a szemem, szóval igyekeztem kultúrált külsőt ölteni a nagy napra, de nem igazán sikerült megtartani. Na nem is ez a lényeg, hanem, hogy jól sikerült ügyes volt közvetlen beszédes, lehengerlő és ámulatba ejtette a vizsgálókat, mert utoljára egy sarokba húzódó nem kommunikáló ordító kislányt láttak. Rettenetesen sokat fejlődött, mindent tudott, és igen választékosan végig megtartott figyelemmel zajlott a vizsga, 110-es lett az IQ -ja.

Nehéz kérdések is voltak pl:-Hány km van Budapest és Debrecen között? vagy -Miért fizet több adót, aki többet keres?

Mindent összevetve büszke vagyok rá, és élvezetes volt látni, hogyan teljesít, ha nem támaszkodhat rám.

Mehetünk rendes Iskolába, Detti is nagyon boldog. Nagyon sokat tanultunk is, meghozta a gyümölcsét a sok igyekezet, pedig de sokan mondták, hogy miért nem adom be intézetbe? Erre egyszerű volt a válaszom: mert az enyém és felelős vagyok érte! Szóval egy újabb lépcsőfok, amit sikerült megtennünk.

Tudatában vagyok annak, hogy nem lesz egyszerű, mert az (elfogadó közösség) még mindig hiányzik. Tudom, hogy sok csatánk lesz még, de soha nem adom fel. Most már nyugodtan készülhetünk Janika műtétjére… A nyugodtan nem igaz, mert egyáltalán nem vagyok nyugodt.

Az idén ültetünk, és szeretnénk egy pár csirkét, igazából figyelemelterelés céljából. A gyerekek kiskacsára vágynak, mint házi kedvenc, tehát nevet adnak neki, így nekem anyakönyveztetni kell őket, ezért megenni tilos! Így lesz három boldog kacsa a nagy baromfi-állományban. Persze, csak ha a macska keresztbe nem húzza a számításainkat.

Jelenleg minden rendben, szép hetet mindenkinek!

Lencsés család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre itt a tavasz, a gyerekek jól vannak, és iskolában, óvodában vannak.

A héten meglesz Detti Ped vizsgálata, nem tudom mi lesz, mivel épp intellektusú, rendes osztályba tanácsolnák, ahol valljuk be a gyerekek nem elfogadóak a mássággal, és félek attól, hogy állandó retorzió érné, ami nyomban tönkre tenné az eddig igen nehezen felépített munkánkat. És a tanár nénik közül is lehetne válogatni, mert némelyik nem igazán Pedagógus („Erre a gyerekre nem szólok, mert az Apuka ingyen javítja a Trabimat…”) így csakis a másik a hibás. stb....

A szülőkkel is nagy a probléma, mert hát nem mindenki, vagyis csekély a számuk azoknak, akik akár egy pillanatra is beleképzelnék magukat a másik helyzetébe, és kicsit elgondolkozna azon, hogy az ő gyermekét vajon jól neveli-e azzal, hogy csak ˝egy gyagyás˝ kifejezést használ a gyermek előtt. Nem kívánok ezeknek semmit, de jó volna, ha inkább azt mondaná a gyermekének, hogy ez a kislány beteg, és nem tehet róla, inkább segíts neki! Izgulok, mi lesz, és, hogy sikerül a vizsga és jól szeretnék dönteni (hogy a kislányom, élvezze, szeresse az Iskolát).

Nagyon várja, nem akarom, hogy csalódjon, szeretném boldognak látni, akár egy speciális kis létszámú osztályban is.

Tisztelettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Lassan, de biztosan gyógyulgatunk Detti még mindig beteg, magas láza van, és hány, meg még mindig szúródik a füle, holnap megint fülészet. Rengeteg most a beteg gyermek, mi lesz így? Mert már erő híján vagyunk, és természetesen pénz híján.

Itt a nyakunkon Janika műtéte, és Detti vizsgálata egyszerre, és nincs egy fillérem sem, aggasztó a dolog.

Mondjuk voltunk már úgy Pesten -amikor Józsika műtéte volt-, hogy sikerült egy pár napra ingyenes szállást találnom, és volt 1000 Ft-om, hogy egyek is ez idő alatt valamit… Mindegy túl éltem én is.

Amúgy nincs autónk, így megkérünk valakit (idegent), hogy vigyen fel minket Pestre, ami 12 ezer Ft oda, és ugyanennyi vissza is. A szállás egy kollégiumban napi 4600 Ft naponta, meg hát csak vinnék be teát, vagy amit megkíván Jani, és nekem is ennem kéne valamit.

Nagyon sok pénz ez, ennyi nem marad egy hónapra élni, ruházkodni és a gyógyszereket kiváltani.

Üdvözlettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Egy rettenetes héttel a hátunk mögött, szó szerint kis híján oda lett minden.

Lassan egy hónapja hol az egyik, hol a másik gyermek lett beteg, aztán én torok- nyirokcsomó-, homloküreg-, arcüreggyulladással két napig lábra sem tudtam állni, nagyon magas lázzal és iszonyat fájdalmakkal küszködve.

Mára már jobb, csak az volt, vagy lett a baj, hogy egy számlát kihagytunk, mert jószerivel gyógyszerre ment el az ára, így hamar megkaptuk a levelet, hogy jönnek kikötni. Már fel is hívott a szervezet akik elvégeznék a piszkos munkát.

Tehát jól összejött az elmúlt időszakban, volt is nagy ijedség és feszültség.

A gyerekek már mentek iskolába és oviba. Detti megint nem akar enni semmi értelmesnek mondható élelmiszert, megetetem, de már turmixolni nem szeretnék. A Férjemnek a héten telik le a próbaidő az új munkahelyen, nagyon-nagyon szeretnénk, ha maradhatna, ha mégis elküldik oda lesz mindenünk, amit nem akarok. Ez olyan, mint egy szélmalomharc, dolgozunk, neveljük tisztelettel a gyermekeinket, fizetünk minden számlát, lakáshitelt (köszönjük Világválság)! És egyik napról a másikra sem sikerül lassan, de biztosan túlélni az életet, amit kaptunk!

Üdvözlettel:

Lencsés család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nem tudok jó hírekről beszámolni, az egész hét még mindig a betegségről szólt, egyszerűen nem értem, hogy-hogy nem gyógyulunk.

Láz, köhögés, orrfolyás gennyes-torok, hányás. Mind a három gyerek egyszerre lett beteg. Kiváltottuk a gyógyszert, és két nap két éjszaka egyiktől a másikig szaladgáltam, láz miatt, vagy komplett ágyhúzás miatt, nagyon kimerültem. Dettinek úgy tűnik, ráhúzódik a fülére is. Holnapra kaptunk időpontot a fülészetre, majd meglátjuk. Szúr neki, és furcsa hangokat hall. És ha megy, akkor jobban fáj neki. Mára már Én is beteg lettem, lázas vagyok, rettenetesen fáj a fejem, a hasam, és náthaszerű valami kínoz, a nyirokcsomóim megduzzadtak. Egyszóval nem jól vagyok.

Ezek azért is nagyon rosszak, mert az utóbbi időben szinte csak gyógyszerre költöttünk és már kiürült a kincstár teljesen.

Anyukám ígérte , hogy eljön segíteni, de nem tette mondjuk tavaly egyszer volt tíz percet az előtt kétszer tíz percet, olyan, hogy gyermekfelügyelet szóba sem jöhet. Pedig tíz perc biciklivel. Senki nem tud segíteni, vagy nem akar? Sokszor szomorú vagyok emiatt igaz, nem vagyok már gyerek 37 évesen, de egy kis támogatásra és szeretetre, megértésre vágyok. Soha senki nem jött ide a családomból, hogy van egy órám, beszélgessünk, meghallgat vagy tanácsot kérhetek. Pedig mindenki jön-megy csak ide nem.

Üdvözlettel:

Lencsés család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sok lett a hóból, először örültünk, aztán nem, és végül nagyon nem.

A padlásról is sepertük a havat, szóval sok lett a jóból, de borúra derű már megint milyen jó idő lett szerencsére.

A kedvünk is jobb lett, a gyerekek jól vannak, a kicsik és a nagyok is.

Apuka dolgozik, reméljük, maradhat a próbaidő letelte után is.

Dettivel készülünk a Pedagógiai intézet vizsgálatára, hogy mehetünk-e iskolába.

Janikát felkészíthetjük lassan a műtétre, meg magunkat is lelkiekben egyelőre.

Teli van a fejem problémákkal, kérdésekkel és ˝nem tudom, hogy lesz tovább˝-al.

Sokszor azt érzem, széthullok, de tudom, hogy most kell a legerősebbnek lennünk és maradnunk.

Március 13-án lesz a szülinapom, de ilyen nehéz márciusra nem számítottam!

Üdvözlettel:

A Lencsés család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Vége megint egy hétnek, a gyerekek gyógyulnak. Hétfőtől mindenki ment iskolába, és óvodába.

Itt a Farsang is, az iskolában már lezajlott, de az oviban a héten csütörtökön lesz. Dettike be is öltözik Jó tündérnek.

Már nagyon várja, ez lesz az első Farsangja, nagy az izgalom.

Kisebb gondok adódtak nála, ha valaki túl sokat beszél, rászól, hogy maradjon csendben, mert idegesíti, és már teli van az agya. Lehet az bárki: Én, Testvér, Mama, Óvó néni, és megint nagyon válogat nem sok mindent eszik, de meg sem kóstolja, mert koszos lesz a foga.

Egyedül a krumplit eszi meg, azt is csak pürének, semmi más zöldségfélét nem hajlandó a szájába venni. Már nagyon nem szeretnék pürésíteni, mert hát csak hét éves. Mondom neki mindig, hogy így nem mehet iskolába.

És hát ebbe sem enged beleszólni, befogja a fülét, vagy dühösen elvonul, és azt mondja, hogy a rendes Anyukák, nem beszélnek ilyen sokat, és butaságokat mondok csak…

A többiek jól vannak habár, Janinak egyre többet fáj a feje. Réka mindig unatkozik itthon, de olyan nehéz mindenki kedvében járni.

Üdvözlettel:

A Lencsés család