Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hol is kezdjem? A gyerekek betegek, nem javulnak. Hiába szedjük a méregdrága gyógyszereket, még mindig fáj a torkuk, köhögnek, és folyik az orruk. A héten jött ez a hideg idő, és mivel nem gyógyultak meg teljesen, így vissza kell mennünk az orvoshoz, itthon maradnánk.

Beszéltem olyan szülővel az óvodában, aki megemlítette, hogy a fia tiszta takony, de nem akar orvoshoz menni, meg is jegyeztem neki, hogy ez így nem helyes, mert visszafertőzi azokat a gyerekeket, akik hetek óta próbálnak meg gyógyulni és tisztességesen szedik a gyógyszert, amit már mi is kölcsönből váltottunk ki. Másnap a nő kisfia hányt, és lázas lett. Sírt, hogy nagyon fáj a torka, behívták az Anyukát és azt merte mondani, hogy tegnap még nem volt semmi baja. Sajnos vannak felelőtlen szülők is, nehéz volt szó nélkül hagyni.

Mindegy, majdcsak kigyógyulunk, és az ítéletidő is enyhül egy kicsit!

Mindenki vigyázzon magára!

Tisztelettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nehezen viseljük a hideget, belülről jég borítja az ablakot. Sok mindent nem tudok vele tenni, lenejlonoztam, és anyagokat szögeltem a nyílászárókra. Így egy kicsit sötétebb, de legalább egy picit sikerül a meleget bent tartani.

Amúgy jelenleg, (mondjuk rá) mindenki jól van. Apuka dolgozik, nem panaszkodik, hazajön, eszik, fürdik és fekszik, mert korán kell kelnie.

˝Csak˝ napi tíz órát dolgozik, plusz kettőt utazik a hidegben, de a gyerekek ennek a kis együtt töltött időnek is örülnek. Van, hogy beszélgetünk, van, hogy kártyázunk egy kicsit. Meg hát, olyan jó hallani a horkolását és érezni a jelenlétét. Ha gondja van velem, azt szoktam Neki mondani, hogy ez van, ennyi pénzed volt, ennyire futotta: dagi feleség, tojásleves vacsorára stb.. Szerencsére jól megvagyunk, és nem futamodik meg a gondoktól!

Bármikor elmegy vásárolni, igaz a minap sötétítő helyett gumis lepedőt vett… Hááát… Most dobjam rá a macskát?

Még aminek nagyon örülök, hogy végre vége a januárnak!

Üdvözlettel:

Lencsés család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nem történt semmi rendkívüli, a férjem kezd beilleszkedni az új munkahelyén. Nagyon sokat kell dolgozni az biztos, de minden este hazajön, és ez új és jó is, mert többet tud a gyerekekkel lenni. Nem utolsó sorban pedig, most már tudja, hogy hol van a ruhás szekrénye és a zoknijai.

A gyerekek kikapták a félévi értesítőt. Hát volt rosszabb és jobb jegy is a tavalyinál, de összességében meg voltam elégedve mindenkivel.

Ami rossz volt, a héten az-az, hogy egymás után betegedtek meg a gyerekek (köhögés, orr-folyás, torok fájás).

Nagyon nem hiányzott a silány és nagyon könnyű pénztálcának. Magamnak is csak a legfontosabb gyógyszereket váltottam ki, ami csak tüneti kezelésre, vagy fájdalom csillapítására van azt nem. Például: ér-szűkületre valót így nem megy, ezért fájok és könnyek nélkül sírok.

Nagyon bízok benne, hogy helyre jövünk, azért is, mert tavasszal megműtik Janikát (az agyműtét) messze az otthontól, szállás és utazás, állandó stressz, hosszú idő és rengeteg pénz a felépülésig.

Üdvözlettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon nehéz hónap ez a január, az is megfordult már a fejemben, hogy a január két hónapból áll. 

Gondolom, vagyis tudom, hogyezzel sokan vagyunk így, Detti megbetegedett, és vele együtt én is. Náthásak vagyunk, és fáj a torkunk.

Kicsit kedvtelenül, és enyhén rossz közérzettel teltek a napok, és ráadásul azt állítja unalmas vagyok, pedig igyekszem. 

A két nagy gyerkőc jól van, lassan kezdik lezárni Őket, izgulnak, és sokat tanulnak.

Szomorú és megrázó eset, hogy a múlt héten három szomszédunk halt meg.

A férjemnek sikerült munkát találnia, és minden este hazajön, nagyon örülünk neki, mert az esti meseolvasásnál Ő is beáll a hallgatóság közé.

Reméljük sikerül Neki betanulni, és maradhat egyenlőre két hónap próbaidőre vették föl. Minden bizodalmunk benne és ebben a munka helyben van, ami anyagi és családi szinten is segít minket. Úgy igyekszünk lábra állni, remélem sikerül!

Szép hétvégét mindenkinek:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

2012. január egy új év kezdete, de jó lenne, ha könnyebb, és valamivel jobb lenne!

Mondjuk, már nem kezdődik valami jól, mivel a Férjem munkahelye megszűnt, így most próbálkozunk másik munkahelyet találni.

Ami elég nehéz lesz előreláthatólag. A Szilvesztert itthon töltöttük, csak a család. Virslit ettünk, és töltött káposztát főztünk.

Vettünk dudát, a gyerekek fújták is rendesen, zenét hallgattunk és táncoltak. Detti ennek eredményeképen este kilencig bírta, és le is feküdtünk.

Összességében a gyerekeknek, és szerintem is ez volt a legszebb és legjobb Karácsony és Szilveszter.

Talán azért is, mert sikerült erre a pár napra félretenni a ˝Mi lesz harmadika után?˝ kérdést, és a, hogy és miből fizetem ki a 70.000 Forintos hitelt, az 50.000 Forintos rezsit, a 80.000 Forintnyi gyesből, és családi pótlékból. Ma már ez fájdalmasan hasított belém, és nagyon aggaszt! 

Nem is írnék erről többet!

Boldog új évet kívánunk mindenkinek!

Tisztelettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mától megkezdődött a téli szünet, de jó együtt lenni! Játszunk, teszünk, veszünk minden félét csinálunk.

Nem sokára itt a Karácsony is, sokan ígérték, hogy segítenek kis-apró játékokkal stb., de nem lesz abból semmi, mivel azóta sem jelentkeztek. Nem vagyok bánatos, csak nem értem mi történt. Nem is foglalkozom a kérdéssel, mert hát kunyerálni meg nem fogok.

Apuka dolgozik még három napot, és vége a cégnek, hogy mi lesz a lakás hitellel, és velünk nem tudom még… Egyáltalán nincs ünnepi hangulatom keserű vagyok, és szomorú, csalódott és megfáradt!

A gyerekek jól vannak, a héten senki nem betegedett meg. Örülnek, hogy itthon lehetnek. Aranyosak voltak, mert Én tudom, hogy vettek egymásnak csokoládét, becsomagolták és majd a fa alá kerül. Mindenki külön-külön titokban tartja.

Én már szeretnék mindenkinek kellemes ünnepeket és boldogabb új évet kívánni!

Tisztelettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Közeledik a Karácsony, igyekszem széppé, jobbá tenni ezeket a napokat.

A héten nem sok minden történt, Janika itthon volt torokgyulladással, most meg Detti maradt itthon, köhög és csúnya a torka.

Ezek nem várt kiadások, de nem számít, az a lényeg, hogy meggyógyuljanak.

Apuka még egy hétig dolgozhat, aztán vége, félek, nagyon nehéz télvíz idején munkát találni.

Én elmehetnék 4 órában, de nekem senki nem vigyáz a gyerekekre, nem lehetnek egyedül, amikor van téli szünet, nyári szünet, betegség, kórház, stb. És hova mehetnék 9-13-ig, sok itt a munkanélküli, nagy iskolával is, mindegy, nehéz dió.

Apa dolgozik, kidolgozza a belét is, hogy minden rendben legyen, vagy legalább ne ússzunk el jobban.

Még az ellenségemnek sem kívánom ezt az életet, sokan nem értenek semmit az egészből, sokszor, ami kívülről látszik nem valós. De ha egy pillanatra is belegondolna, milyen lenne, ha az ő gyermeke lenne beteg, ráadásul kettő, nem beszélne butaságokat!

Tisztelettel:

A Lencsés család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hosszú hetünk volt, egyrészt áthúzódott a múlt hétről a csalódottság, a düh, és a még nehezebb helyzetbe kerülés.

Kifizettem a lakáshitelt, ami már 48000 Ft-nál is több, egyéb ez 60000 Ft csak az OTP felé, pár csekket és megadtam a múlt heti történet miatti kölcsönt így sikerült lenullázódnunk. Pedig szerettem volna valami apró játékokat venni a karácsonyfa alá, és lecserélni a sportcipőt csizmára, de ez csak álom marad. Tegnap beszéltem telefonon a férjemmel és közölte: vége a cégnek, nem tudtam fel sem fogni, mert már olyannyira le vagyok terhelve, hogy alapból megpróbálom csak hallani és nem gondolkozni semmin.

Az az egy dolog tartja bennem a lelket, hogy vannak Önök, és ha tehetném, átölelnék mindenkit!

A gyerekek megvannak, habár Janika torka begyulladt, itthon maradt a héten, a többiek szerencsére nem betegedtek meg eddig.

Még nem szóltak Janika agy-műtétjével kapcsolatban, de már az lenne a legjobb, ha nem Decemberben kerülne rá sor.

Azt sem tudnám, mit csináljak. Réka ügyesen tanul, néha elámulok a szorgalmán, már-már én is soknak gondolom,de így van jól.

Vivien az én kis esőmanócskám… háááát, elég nehéz, hiányzik Neki nagyon az Apuka, és mindig azon aggódik, hogy nem szeretem, pedig napjában többször elmondom Neki, hogy Nagyon, de nagyon szeretem, és büszke vagyok rá!

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy elég ha Rékát az ölembe veszem, Ő egyből sír, és azt mondja Őt nem szeretem...

Egy ideje elhagytuk a gyógyszerét, kicsit most nehezebb, mint eddig. Éjszaka megint járkál, vagy csak áll az ágyán mozdulatlan, vagy ül és olyan, mintha beszélne valakivel. A frászt hozza rám. Eddig mindig egy ágyban aludtunk, és úgy néz ki ez így is marad (azt mondja egy néni szokott jönni és beszél neki nem fél tőle, csak állandóan takargatja és nézi). Úgy sajnálom, mert neki csak: szivárványt, csillagot, holdat, színes buborékot, mosolygó embereket és lepkét kellene, hogy lásson és érezzen. Tehát ezért vagyok én, hogy segítsem és átsegítsem a nehézségein. Igyekszem! 

Tisztelettel:

A Lencsés család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon jól sikerült a Karácsony, finomak lettek az ételek, és kaptunk egy nagyon szép fát, és a gyerekek ajándékot. Nem a családtól, hanem vadidegenektől. Mindenki nagyon boldog volt. Azt mondták a gyerekek, hogy ez volt az eddigi legszebb Karácsonyi ünnepünk.

Egészségileg mindenki jól van, és egy kis hó is megörvendeztetett bennünket. Kimentünk játszani, igaz kicsit sárosak lettünk a hógolyózástól.

Vendég nem volt, és  nem is invitált meg senki magához, így csendesen telt el a hét.

Pihenünk, és játszunk a gyerekekkel.

Apa január első napjaiban elkezdhet munkát keresni, mivel fizetés és prémium helyett a papírjait kapta ki, fizetésképtelenné vált a cég. Remélem, sikerül valamit találni, mert egy gyesből nem lehet lakást, rezsit és három gyermeket, közülük két tartós beteget ellátni.

Tisztelettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Egy hét megint a hátunk mögött, nem is tudom, sokszor elgondolkozom azon, hogy várom, hogy teljen az idő, vagy csak hamisak az érzékszerveim, és úgy érzékeljük, kell, hogy haladjunk az idővel. Mintha lenne valami fontos, halaszthatatlan dolgunk, ami fele igyekszünk. Nem vagyok benne biztos, ha tehetném -ha volna rá lehetőségem- megállítanám-e az időt, azt hiszem egyértelmű, hogy igen.

Most állj, és így lenne a legjobb, nekem a gyerekek miatt kellene az idő.

„Vedd a napot ajándéknak, amit mások pazarolnak”- József Attila

Rá kell, hogy jöjjünk, a világunkat addig alakítottuk a tudásunk szerinti legjobbra, hogy észre sem vettük, elfelejtünk lassan, de biztosan a mának élni, és a most pillanatát megélni. Csak aggódunk a jövőn, és kesergünk a múlton, hogy is kéne, hogy legyen: -azért dolgozunk, hogy éljünk, vagy azért élünk, hogy dolgozhassunk!? Az időnk lett kevesebb, vagy cseppet sem lett tökéletes a tökéletesre gyúrt világunk?

Szerettem volna azt is leírni, amit gondolok, miközben megállok egy pillanatra és leírom mi történt velünk, és hogy érzünk.

Jól vagyunk, örülnek a gyerekek az őszi szünetnek, kaptunk adományba temperát, filctollat, festéket az biztos, hogy sokat fogunk festeni.

Tegnap esti mese helyett elálmodoztunk, mi lenne, ha nyernénk a lottón. Jó volt nagyon is, a gyerekek külön szobáról és, hogy apának nem kellene elmennie, egy új nadrág egy baba (ennyire rossz a helyzet?). Már álmodni sem merünk nagyot!

Tisztelettel, és üdvözlettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ennek a hétnek is vége, jól telt nem történt semmi különös. Előkerültek a kabátok, és a kesztyűk, hirtelen jött a hideg.

Hétvégén Réka belázasodott, és fájlalta a torkát, így hétfőn orvoshoz viszem, megnéztem és kis genny pöttyöcskék voltak a manduláján.

Biztos kiírják a hétre, Ő mondjuk örül is, mert egy hétig csak az övé leszek (ezt mondja).

Detti hétfőtől bent aludhat, végre nagyon örült neki, boldogan vitte a párnát és a pizsamát.

Mondtam is neki, nehogy aztán délben hazáig halljam, hogy sír, mint egy csecsemő. Nevetett rajta és megígérte, hogy nem sír, jól fog viselkedni. Nagyon izgulok, és örülök is egyben, mert ez megint csak egy nagy lépcsőfok, amit sikerült meglépnünk.

Janika jól van, most gyűjti a zsebpénzt, mert nagyon szeretne egy kerékpárt, valami vagány feketét, már van 900 Forintja.

Meg kért egy gyöngyfűzért, az esti imához- egy ideje minden este imádkozik és hálát ad a napért, de hallottam, hogy mondta a biciklit is. Sokan összetévesztik Istent a Mikulással.

Szép és jó hetet mindenkinek!

Tisztelettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Pénteken voltunk a Neurológián, vittük Dettit is, mert egy -nem vállalta senki,- kettő így legalább kipróbálta a vonatot.

Apukájuk hazajött, hogy segítsen az utazásban, három gyerkőccel egyedül nehéz.

Janikát és Rékát is megvizsgálták, a doktornő aranyos volt, és telefonált ******-ra, hogy mihamarabb nézzék meg Rékát és MR készüljön, nagyon beteg testvére miatt is mivel, hasonló kezdeti tünetekkel küszködünk. Epilepsziára utaló jelet nem találtak.

Addig izgulhatunk két hétig, amúgy csak Januárra tudtak volna időpontot adni.

Janikával kapcsolatban megvigasztalt, hogy jó helyen van ebben a kórházban, itt megtesznek érte mindent az orvosok, akik világszerte elismert idegsebészek. Tudom én ezt, de ettől függetlenül egy időzített bomba van az agyában, sajnos.

Dettinek tetszett a vonat, a hajnali négykor kelés nem annyira, de nem volt probléma.

Igaz a Kórházban, egyfolytában hangoztatta boldognak, boldogtalannak, hogy hol lakunk, így akik ott voltak, mindenki tudta pontosan a címünket. Azt hiszem a telefonszámunkat nem fogom megtanítani neki…

A szokatlan hideg ellenére jól vagyunk, és remélem ez így is marad, habár ilyenkor Janikának sokkal több fájdalma van, és nem összeszedett, mert nem kap annyi oxigént az agya, amennyit kellene.

Ma kitakarítottam a kamrát, mert már igencsak elszabadult a pokol, egy zsák szemét, és sok felesleges dolog gyűlt össze.

Zárom soraim.

Tisztelettel:

Lencsés család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nyugodt, jó hetünk volt, és gyorsan el is telt. Dettike volt a farmos kiránduláson, nagyon élvezte. Nagy beszámolót tartott itthon, és utána le is festette.

Ma voltunk a Pszichológusnál, ügyes volt, sokat beszélgetett és türelmesen várt, lehet, hogy lassan elhagyhatjuk a nyugtatót.

Nagyon örülök ennek. Janika viszonylag jól van, de jön a front, ezt már nem annyira kedveljük. Volt egy reggelünk a héten, hogy nagyon rosszul érezte magát, ilyenkor azt mondja olyan, mintha egy burokban lenne, nem érez semmit, és nem gondol semmire, mert képtelen rá.

Ezt az érzést nem szereti, Én sem, mert csak bámul maga elé, és olyan mintha magában szenvedne. Szomorú, mert nem tudok neki segíteni!

Átölelem, és azt gondolom, bárcsak fel ajánlhatnék valamit, vagy akár mindent magamból, hogy Ő meggyógyuljon!

Várjuk, mikor mehetünk végre a műtétre, várólista elején vagyunk, azt mondják nagyon drága műtét, de könyörgöm menyit ér egy gyermek élet?

Tudom, hogy nagyon félnek az orvosok tőle, de egyességet kötöttem azzal, aki mindent lát és mindent hall, tartsa meg nekem, és én a hátamon is elhordom, életem végéig is ha kell, csak érezhessem a melegét és az illatát! Nem önzésből, de minden porcikámmal azon leszek, hogy Ő nagyon, de nagyon boldog legyen. Rettegésből áll az életem, éjszaka arra ébredek, hogy hallom, hogy hány és sír, de nem így van, csak a rettegés a hatalmába kerített. Rohanok a szobájába vagy a fürdőszobába, de Ő alszik, csak én nem.

Bocsánat, ha túl lelkizős, de...

Réka a héten jól volt, habár most büntiben van, mert megengedett magának egy 3-ast matematikából, nem engedhetem, hogy lazítson, mert neki van jövője!

Mi meg elfogadjuk.

Üdvözlettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Jól telt a hét, a gyerekek meglepő módon szívesen mentek iskolába, ennek az a oka, hogy jó jegyeket hoztak.

Janika szereti az új tantárgyakat, pl.: fizika, kémia, földrajz, nagyon érdekesek és izgalmasak, mint mondja.

Szerencsére egy pár tanár kicserélődött, és nagyon szereti őket. Janika egy őzike lelkű fiú, kell a szigor egy nagy létszámú osztályban, de egyesek esetleg lelki terrorként élik meg a szigort, és a halk kiabálást. Most elégedett, és boldogan készül az órákra, (remegés és tenyérizzadás nélkül). Rékának is jól megy az iskola, szépen tanul van egy osztálytársa, aki megkeseríti az életét, egy kis hazug leányzó, és szégyenletes nevelésben részesülhet. Csúnyán beszél, csen, és Réka rajta kapta, hogy a saját szemüvegét belerakta Réka pulóverébe, erre rögtön szólt a tanárnőnek a lány. Nem tudom, mi vezérel egy 10 éves lányt, hogy megpróbáljon rossz fényben feltüntetni mást.

Detti boldog a kis ovijában, egyre több mindent megeszik, jól haladunk. Tegnap elszámolt 100-ig pici segítséggel, majd a végén, megkérdezte, elmondja-e még egyszer?

Holnap kirándulni mennek az ovival egy tanyára, sok háziállattal ismerkedhetnek meg közelről, nagyon várja.

A héten megyünk az Autista ambulanciára Dettikével, a jövő héten pedig Janikával és Rékával Neurológiára. Van dolog!

Én jól vagyok, próbálom rendbe rakni kívülről és belülről is magam, ilyenkor amikor csend van, itthon egyedül vagyok, gyorsan megcsinálom a házi munkát, és vagy olvasok, vagy TV-t nézek... Megpróbálok lazítani…

Üdvözlettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Van egy olyan érzésem, hogy ez a hónap soha nem telik el, vajon miért ez a leghosszabb hónap, és egyben talán a legnehezebb is?
A múlt heti konfliktusok nem oldódtak meg, csak nem beszélünk, mindenki visszahúzódott a csigaházába, és úgy teszünk, mintha semmi nem történt volna. Amúgy egész jól vagyunk, már egészségileg. Janikának néha nagyon fáj a feje, rossz neki ez az állandó front.
Egész jól megy neki az iskola is, már úgy értem, ami tőle telik, 100%-ban megteszi szegénykém, úgy igyekszik, és csak egy kettesre elég az igyekezete. Az iskolában nagyon aranyosak, és figyelembe veszik a sajnálatos leépülésének tényét, és igyekszünk minél normálisabb életet élni.
Kicsit most hazudtam, mert ez csak akkor működik, ha mellettem van, ha nincs itthon, majd megőrülök a hiányától, és az aggódástól, a sziréna hangjától, és a telefon hívástól rettegve, hogy baj van. Sokszor iszonyatosan oda kell figyelnem, hogy ne csússzon ki a föld a lábam alól.
Mind testileg, lelkileg, és idegrendszerileg.
Dettike már bent ebédel az oviban, kisebb-nagyobb sikerrel ebédel, valahogy le kell küzdenie az extrém főtt növények iránt érzett undorát.
Talán látja, hogy a többi gyerek sem hal meg, ha eszik belőle. Kicsi korában rettenetes volt etetni a teljesen pépes, de nem folyós ételt, ha sikerült is a szájába rakni, inkább nem vett levegőt, minthogy lenyelje, ha mégis, akkor ki is hányta. Nagyon sokat szenvedtünk, Ő is és én is.
De mára iszonyat sokat ügyesedett és sokat léptünk előre!
Réka jól tanul, nagyon szorgalmas kislány. Sajnos nála is vannak tünetek, minél hamarabb a végére járunk. Minden sejtem küszködik, mert nem akarom valahol tudomásul venni, hogy vele is baj lehet.
Holnap kimegyünk a *****-ra van ott egy szép játszótér, és piknikezni is fogunk, ha az idő kegyes lesz, csak ebédre jönnénk haza.
Sajnos egyedül, mert apuka nem jön haza, csak a jövő hétvégén.
Üdvözlettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét volt életem eddigi legrosszabb hete. Sok-sok veszekedés, félreértés, vélt és valós sérelmekből.
A gyerekek is sok gondot okoztak, amiből veszekedések alakultak ki (szomszéd, osztálytárs- szülők) stb.. Azért bánt nagyon a dolog, mert én soha nem rohantam, hogy ezt és ezt csinálta a gyereked, vagy ezt és ezt mondta. Lehetséges, hogy hibát követtem el, és ezek azt hiszik, hogy velük nincs probléma. Kutyául bántak velem, de ezek után én sem fogok rájuk hagyni semmit, mert hát én is ember vagyok, és méltóságom is van.
Sok ember zéró toleranciával rendelkezik.
A másik, ha szegény vagy, ha romos a házad, soha nincs igazad, és a gyereked csak is hazudhat!
Úgy utálom már ezt az egészet!
Remélem rendeződnek a dolgok, és talán a jövő héten jobb dolgokról tudok beszámolni!
Tisztelettel:

Lencsés Jánosné