Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Vége ennek a hétnek is, a gyerekek nagy izgalommal mentek az iskolába, még nagy a lelkesedés remélem jó sokáig tart majd.
Detti ügyes volt az oviban, szépen evett, remélem egyre közelebb vagyunk ahhoz, hogy tovább maradhasson már szeretne ott aludni.
Meg én is szeretném, mert nem győzöm hozni-vinni, kerékpárral már nem sokáig tudom vinni a súlya miatt, és gyalog naponta hatszor csak az oviba menni, télen, mert a fejlesztésre vissza kell menni. Az a baj ezzel, hogy nem tud aludni, neki ez kimarad, meg mire haza érünk, már mehetünk is vissza, vagy ott lődörgünk az ovi körül egy órát és nem főtt ételt, hanem valami hideget veszünk a közeli boltba.
Aztán gyorsan haza, mert mennem kell a másik gyermekért, tehát kalácsból is sok. Egyszóval egy autista (beteg) kislánynak sokkal nehezebb, és többet várnak el a korlátaikat nem figyelembe véve, mint egészséges társaiktól. Soha nem bántott senkit, szófogadó, közvetlen, kommunikáló, igényes magára, önállóan eszik, akkor miért nem maradhat? Egyszer fordult elő, hogy véletlenül ellökött egy kislányt, amit nagyon sajnált, és nem győzött bocsánatot kérni.
Jövőre iskolakötelesek leszünk, és ennél több kell, sokkal több, nem vagyok az a szülő féle, aki másokra mutogat és nap hosszat béget, hogy mit tegyen az autista gyermekével, mert 100%-ban megteszek mindent azért, hogy a követelményeknek megfeleljünk, és mindent megteszek annak érdekében, hogy egy élhető boldog ember válhasson belőle. Nem azt keresem miért, hanem, hogy hogyan segíthetek Neki a legjobban. Olyan sokat tettünk eddig is, hogy kaphasson egy esélyt a mi kis szürke, rohanó világunkban. Ami ha jól körbe nézünk nem sok örömmel kecsegtet, sőt!
Réka egyre többet van rosszul, sajnos ugyanolyan tünetekkel, mint annak idején Janika. Bele sem merek gondolni, mi lesz, ha kiderül ugyan az a baja. Kiderítjük, Neurológia, MR-stb.
Azt nem engedheti Isten, hogy három gyermekem közül három legyen beteg, látnia kell, hogy rogyik a térdünk, és teli van a vállunk, nem bírunk többet!
Tisztelettel:

 Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elkezdődött az iskola, végre! A gyerekek nagy izgalommal várták az évnyitót, és, hogy találkozzanak az osztálytársakkal.
Dettike is ovis, már megengedték, hogy bent ebédeljen, mert mondtam, hogy már nagyon sok mindent megeszik, és nem kell pépesíteni, nem fuldoklik az ételtől. Egy-egy kérődzés előfordul, de nem számottevő. Szeretne már bent aludni, és hát ahhoz, kell, hogy lássák mindent elfogyaszt, és jól is lakik. Egy újabb lépcsőfok az életében, és a fejlesztésében.
Nagyon örülök, mert ha kicsi léptekkel, de csak haladunk. Volt egy eset az oviban, ami nagyon elgondolkoztató:
Mentem Dettikéért, és sírva fogadott, hogy a ˝kicsinyeit˝ a Pistike kidobta a kerítésen, nagy sokára kiderült, hogy egy nagy falevél és három kicsi.
Ezek alkották a kis családot, de szerencsére sikerült megtalálni, az óvó néni azt mondta ki tudja mi jár a fejében.
Aztán itthon beszélgettünk, hogy mit is jelent neki a falevél család, elmondta, hogy a földön találta a leveleket közel egymáshoz, és megérintette őket, és érezte, hogy hidegek, Ő csak meg akarta melegíteni őket, nagyon sajnálta, hogy leestek a fáról.
Na ez a kérdés! A mai világban, mi az elfogadott viselkedési forma?
-Ha egy gyermek egy bottal ver egy élő fát?
-Vagy aki sajnálja, vagy éppen sírva fakad ennek a látványától?
Mik a normák? Szerintem mi döntjük el, és lehetséges sokszor a norma nem is olyan normális!
Tisztelettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetünk elég jól telt, Dettike oviba mehetett. 11.30-ig még nem ebédelhetett az oviban, de ígéretet kaptunk, hogy elsejével megpróbálhatjuk.
Aminek nagyon örült, hogy mielőtt elhoztam, mindig a kinti zuhanyzó alatt hűsíthették magukat a gyerekek, amit nagyon élvezett.
Igazán klassz óvoda, és óvónénik vannak ebben az oviban. Nagyon hálás vagyok nekik, hogy ilyen szeretettel, és odafigyeléssel vannak Dettike iránt. Csuda családias a környezet, és én is jól érzem magam, ha megyek, olyan, mint egy nagy család.
Mivel Detti oviba volt, így kihasználtuk az időt a két nagyobbal és levittem őket a szabad strandra minden reggel 9-től 11-ig eddig még nem volt olyan meleg, és jókat hancúroztak a vízben, így nekik is lett egy kis szabadság, mivel hármójukat, már nehezen tudom, figyelemmel kísérni.
Itthon minden rendben, egész jól van Janika is, habár egyre többször okoz neki nehézséget egyes szavak kiejtése, vagy épp a jelentése.
Apuka munkahelyén viszont, nagy a gond, még munka van is, sőt elég sok, de már pénz az valahogy nincs, hónapok óta nincsenek rendesen kifizetve, épp, hogy csurran-cseppen. Lassan csak a férjem, saját fenntartására elegendő, hogy ott tudjon maradni.
Nem tudom meddig lesz ez így kivitelezhető (fizetés nincs, előleg épp, hogy). Miből éljünk, akkor és miből fizessük a rezsit?
Ott sem hagyhatja, mert akkor még ez sem lesz. Kéthetente jár haza, és konténerben szállásolják el őket, ebben a nagy hőségben, az biztos, hogy pattanásig feszült a húr a nyolc tagú brigád között, ahol többen, többet isznak mint esznek. Mondjuk ez engem nem érdekel, semmi közöm hozzá.
Na mindegy, majdcsak lesz valami másik munkahely kilátásban, és akkor talán válthatunk, de a lakáshitel miatt nem lehet szünet, nem engedhetünk meg egy kimaradást sem, mivel Anyukámék háza is zálogban van, a miénkkel együtt, ők is nagyon félnek, már lassan 60000 Ft csak az OTP-kölcsön. Elkeserítő, mert ez akkor is csak egy viskó, és mire kifizetem, nagy valószínűséggel már nem is fog állni.
Amikor felvettük a hitelt, fix 14600 Ft törlesztéssel öt éven keresztül, persze utána folyamatosan emelkedett volna, de ez nem így lett.
Egyre jobban azt érezzük, hogy semmink sincs.
Megpróbáljuk kihasználni még ezt a pár napot, kutatunk egy kis örömforrás után.
Tisztelettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Lassan vége a nyári szünetnek, valahol már szerencsére, mert ha unatkoznak a gyerekek, akkor csak szenvednek.
A jövő héten kezdődik az óvoda, beindul a nagy gépezet.
Nagyjából megvan minden az iskolakezdésre is, ami hiányzik, esetleg meglesz később.
A hét mosással, és próbálgatással telt, mi jó még, és mi nem, nálunk nem érvényes a kicsi örököl a nagytól. Mivel a kicsi nagyobb a nagynál, neki le kell cserélni az egész ruhatárát, de hogy miből és hogyan nem tudom még.
A svájci hitel meg csak emelkedik és emelkedik, mi és rengeteg család meg csak úszunk az árral szemben, ki tudja meddig bírjuk, mert-hát ez nem kitartás kérdése. Lakás-hitel, rezsi, iskola, készülnünk kéne a műtétre, de egy fillér sincs félre téve. Sok időt lesz kórházban, és nagyon szeretnék mellette lenni, és leszek is, ha kikapcsolnak mindent, akkor is.
Nem könnyű az élet senkinek, de ahol három gyermek közül kettő súlyosan beteg, talán panaszkodhatok egy kicsit.
A legnagyobb szerencsém, a Fel a fejjel program, hogy sikerült bekerülni, és nem lehetek elég hálás!
Köszönjük az egész család nevében még egyszer!
Szép hétvégét mindenkinek!
Üdvözlettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét sokkal gyorsabban telt, mint eddig bármelyik, ez betudható az iskolakezdési láznak.
Könyvek, füzetek, rengeteg egyéb. Sok minden megvan, de sajnos még vannak hiányosságok.
Rettenetesen el is fáradtam, sokszor alig vártam, hogy vízszintesbe kerüljek.
Még egy hét, és Dettike mehet az oviba, már nagyon várja, izgatott, reméli a kis szerelme is ott lesz.
A nyáron sokan kérdezték tőle, hanyadikba megy, és meglepődnek, ha megtudják, csak ovis a maga kis 135 cm-ével és 45 kg-jával. Nagy leányzó az biztos. Réka osztálytársai ugyan ekkorák.
Jól fog kinézni az elsősök között, nem csak a mérete, de az autizmus miatt is kitűnik.
Janika várólistán van az agyműtéttel, kb. a harmadik, kevés ilyen műtétet végeznek, és az intenzíven sok időre kell biztosítani egy ágyat.
Egyre jobban nem várom, rengeteg a kockázat, és ami biztosan várható, de elveszíteni nem akarom!
Döntenünk kell olyan dolgokról, amit igazából nem is értünk, és fel sem foghatunk!
Ma kapott Jani a mamájától egy íróasztalt, összeszereltük, ketten sokat bénáztunk, életemben most először fogtam a kezembe fúrót, de összejött kb. hat óra alatt profik vagyunk, jól megizzasztott. Rengeteget nevettek rajtam a gyerekek!
Üdvözlettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Talán ez a hét volt a legjobb a nyári szünet alatt, valahogy mindenkinek jó kedve volt.
A gyerekek sokat nevettek, és volt kedvük játszani. Igaz, jobbára bent, mert valamelyik kertlábasunknak, van sok-sok mézcsinálója.
Ezek szinte ellepik az udvart, én is félek tőle, de Detti egyenesen retteg, így ha egyet is meglát, fejvesztve rohan befelé, és ezután már nehezen merészkedik ki esetleg az ajtótól 2-3 méterre. Már többen szóltak neki, de mindenkit elküldött egy másik földrészre.
Na mindegy, jókat játszottunk bent is. Tegnap hazajött Apuka, a gyerekek nagyon örültek Neki, szegénykém olyan fáradt volt, hogy vacsorázott, és el is aludt. De a gyerekek még kb. este tízig nézték. Reggel korán keltünk, felpakoltunk, és irány a szabad. Mentünk horgászni, most sem fogtunk semmit, meg útközben elhagytuk a gilisztás dobozt, de megoldottuk, jó volt!
Szóval jó volt ez a hét, remélem a következő még jobb lesz!
Üdvözlettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre egy kis hűvös idő, nekünk ez a legkedvezőbb. Habár, az egyhangúság és a gyerekek folyamatos: ”-mit csináljak, -úgy unatkozok” egyáltalán nem könnyít a helyzeten, már inkább végig szenvedjük a napot, nehéz mindig valamit kitalálni, ami persze mindenkinek megfelel, és egyaránt szórakoztató. Dettike egyfolytában oviba menne, hiányoznak Neki a kis pajtásai, a feladatok, pedig adok neki, mert folyamatosan matematikát tanulunk, már elég jól megy neki a 20-as számkörben az összeadás: 10 perc alatt 30 feladatot teljesít, és jól!
Kis okos, pedig 4 éves koráig csak sikított, nem beszélt, és ránk sem nézett. Rettegtem, ha mennünk kellett valahová, általában hívtam még egy felnőttet, mert ha bepánikolt, ketten is kevesek voltunk. Még egy évet jár óvodába, utána iskola. Remélem fel tudom készíteni valamennyire.
Szegénykémet attól féltem a legjobban, hogy a mássága miatt a többi gyerek bántani fogja, na jól van, addig azért még van időnk.
Olyan jó lenne, ha boldog lenne, ez minden vágyam, remélem sikerül hozzá segítenem!
Janika műtéti időpontja még mindig húzódik. Erről nem is írnék többet, mert rögtön elönt a harci ideg. Na majd a jövő héten az asztalra csapok, mert ez nem megy így, ne hitegessenek, mert az volt, hogy talán még tudnak rajta segíteni, igaz a szellemi leépülést nem állítja meg, de az élete a tét, mivel folyamatosan nő a fejében az AVM. Az idő ellenünk dolgozik!
Tudom, hogy nagyon veszélyes a műtét, vagyis nem, de reménykedünk, bízunk!
Felhívjuk őket, és ja, majd egy hét múlva többet tudnak mondani, eltelik egy hét, kérem két hét múlva érdeklődjön, és ez megy lassan fél éve.
Kértek vizsgálatokat, megcsináltattuk mindet, és csend, aztán mondták, hogy műtik, aztán megint csend, és azóta is csend! Őrjítő!

Tisztelettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mit is írhatnék erről a hétről, mint a hőség által kínlódás a nap reggeltől-estig.
Szerintem nagyon sokan vagyunk ezzel ugyan így.
A négy fal közt irigylem azokat, akik el tudnak menni nyaralni, vagy legalább rokonokhoz egy pár napra.
Az igazat megvalva azt sem tudom, Anyukám mikor hívott el magukhoz utoljára, és mikor ettem náluk utoljára, furcsa dolgok ezek, ha le is megyek néha, akkor is az az első kérdés, hogy mi az tán valami baj van? Egyszer mondta, nem tudja elviselni Dettike autizmusát, és a nagy fiam halálos betegsége miatt szomorú lesz, tehát nem értem miért zárkózik el tőlünk. Jó lenne ha kicsit mellém állna, és megpróbálnánk a lehetőségeinkhez mérten mindent megadni Nekik, de együtt! Egy évben 1-2 alkalommal jön el és kb. fél órát marad.
Apukám sűrűbben jön, de a konyhán túl még nem járt, azt sem tudja milyenek a szobák.
Pedig állítom, aranyos gyerekek, tisztelet tudóak és nem szolgáltatnák ki magukat, és nagyon hálásak egy kis odafigyelésért és szeretetért!
Olyan rossz mindig egyedül a félelmeimmel, és az aggodalmammal, nem beszélve a tehetetlenséggel. Van, hogy hetek telnek el, hogy egy felnőtt emberrel tudok váltani egy pár szót. Az is igaz, hogy nincs jogom másokat az én gondommal terhelni, mert hát mindenkinek a saját gondja a legnagyobb. De  naponta százszor megkérdezhetem a gyerekeket, hogy jól vagy? Minden rendben, mit segíthetek?
A Janika betegsége, sajnos bármikor katasztrófához vezethet, ennek tudatában, nem leszek, és nem tudok soha egy pillanatra sem boldog lenni, mert ha nincsenek fájdalmai, akkor is azon töröm a fejem, vajon mit tehetnék, hogy boldognak lássam?!
A héten elengedtem a TESCO-ba egyedül, vagyis a húgával Ő 10 éves, ennek is nagyon örültek, de szétizgultam magam, hogy ne legyen semmi baj!
Muszáj volt leírnom, köszönöm!
Tisztelettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Egész jól telt a hét, sikerült egy használt hűtőhöz jutnunk, igaz 130 literes és 17 ezer Forint volt, de legalább van.
Nem lehet hűtő nélkül lenni, csak ez a kiadás, nagy érvágás lett!
A gyerekek jól vannak, az unatkozás az állandó, de ma lementünk a szabad strandra, nagyon élvezték a gyerekek! Apukájuk vigyázott rájuk a vízben, én meg a partról figyeltem őket. Nem rémisztgetem a jó népet!
Korán ki mentünk, hogy ne a legnagyobb napsütésben legyünk.
Mától ******-napok vannak, sok zene, kirakodó vásár, finomságok, a két nagyobbik gyermeket kiviszik. Anyósomék és én maradok itthon Dettivel, Neki túl hangos, és nagy a nyüzsgés, így nem merem kivinni, mert könnyen látványosság válhat belőlünk (hiszti).
Remélem, jól érzik majd a nagyok magukat, és Janikával sem lesz semmi baj. Máris hiányoznak, pedig még csak egy óra telt el!
Szép hétvégét mindenkinek!
Üdvözlettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre egy hét, ami viszonylag jól telt, kellett már ez a kis lehűlés.
Sokat voltunk sétálni és biciklizni, és sok időt töltöttünk az udvaron, játékkal.
A gyerekeknek is jobb volt a hangulatuk, teljesen felfrissültek és velük együtt én is.
Terveztük, hogy kimegyünk a strandra, de sajnos az eső, meghiúsította a tervünket, így elhívtuk Anyósomékat ebédre, és így legalább tudtunk együtt tölteni egy kis időt. Jól telt a nap, finom lett az ebéd, és jókat beszélgettünk, komoly dolgokról, és kevésbé komoly dolgokról egyaránt.
Bízva benne, hogy a holnap, talán kegyelmez nekünk, és ad egy pár óra napsütést.
Azért is jó lenne most, mert a férjem most jött haza, és legközelebb két hét múlva lesz itthon, egyedül nem merem kivinni a gyerekeket, meg hát egy négyzetméterrel több mosni való van rajtam, és így nem vetkőzök le fürdőruhára, szeretném kerülni az esetleg nekem bántó pillantásokat. Nem beszélve  a hipó reklámozásáról. Körülbelül húsz éve nem strandoltam, szégyellős vagyok, nagyon, de nagyon!
A gyerekek egészségileg elég jól vannak. Janikának csökkentek a fájdalmai, hála a jó Istennek, a közérzete is nagyon jó lett!
Zárom soraimat! Tisztelettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hét gyorsan eltelt, hála a jó Istennek sikerült helyreállítani a tetőt ért károkat a vihar után. Nem jó, de ez is valami.
Annyira el van porhadva a cserép, hogy egy gumilabda alatt is betörne. Talán ha egyszer sikerül, még ha használt cserepet is, de jó lenne lecserélni az egészet, meg néhány sablon deszkát. Remélem azért tart még egy ideig, de a telet már nem bírná ki.
A gyerekek unatkoznak, így több a konfliktus közöttük, és az én vérnyomásomat is szinten tartják.
Nagyon melegük van, azt mondják sokan a vályog, télen hideg nyáron meleg, hát a mi házunk rácáfol erre!
Estére pokollá válik. Jó lenne medencézni, de Detti nagyon fél a bögölytől, én nem tudom, azok messziről kiszagolják, hogy kimegyünk, és rögtön megjelenik egy-kettő. Na akkor futás a házba, az igazat meg vallva, én is félek tőlük! A nap nagy részét bent töltjük, a gyerekek gyógyszerei és a Janika agyműtétei miatt nem lehetünk hosszabb ideig a napon. Mondjuk az én vérnyomásom sem igényli a napot.
Dettike már emlegeti az ovit, szeretne már menni. Azt mondta, már nem autista, nem kell nyugtató, neki. Majd délután, ha valaki megszólalt, míg rajzolt, annak annyi volt, és a TV-t sem lehetett nézni a gyerekeknek. Szóval nem megy az olyan könnyen.
Jó lenne sok játék, ügyességi és bármi, amivel lefoglalhatnák magukat. Csak ne lenne olyan drága!
Addig is marad a jó öreg játék, a boltos, amikor is az összes akasztós ruha és szekrény bolttá alakul, pénztárossal és játékpénzzel.
Ebben csak annyi baj van, hogy miután végzek a konyhában, elmehetek a boltba, összehajtogatni a ruhákat, mert akkorra mindenki eltűnik.
Ennyit a hétről!
Üdvözlettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Vége ennek a hétnek is, itt a nyári szünet. Egyszerűen nem értem, mit követtünk el, hogy állandóan valami baj van nálunk.
A héten szerdán iszonyú eső és erős szél volt, ami belekapaszkodott a tetőnkbe, elég nagy kárt tett benne. Még nem hevertük ki a csőtörést sem, mire meg most ez jött. Mit lehet ilyenkor tenni, lassan a férjem állása is veszélyben van, így, hogy el kell jönnie, hogy javítson, de hát nem maradhatok három gyerkőccel ilyen bajban. Érthető, hogy a főnöke nem örül, mi sem, de erre az időre pénz sincs. Már a fiam műtétére kéne félre rakni, szállás, uti-költség, stb. ,de nem megy. Csak a tartozásom nő.
Jó kis nyári szünet, Istenem, milyen nagy szerencsénk is van, hogy bekerülhettünk ebbe a programba, nem tudom mi lenne velünk!
Nagyon hálás vagyok érte, minden nap hálát adok a jó Istennek, hogy rátaláltunk erre a programra. ˝Fel a fejjel!˝ program, tehát ezt észben tartva megpróbáljuk átvészelni ezt az időszakot!
Üdvözlettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét már egész jól telt. A gyerekek meggyógyultak, és minden működik.
Riogat a viharfelhő már napok óta, de nem esik Janikának nem jó ez a nagy hőség, sokat fáj a feje.
Sajnos eddig még soha nem voltunk sehol nyáron, még strandon sem és állatkertben sem, talán egyszer sikerül eljutnunk.
A kertben csak a gaz nő, nem tudom kapálni, az izületes és ér-szűkületes kezemmel, a napi házimunka elvégzése után az éjszakát már elviselhetetlené teszi a fájdalom. Ha ülök, vagy állok, nem fáj annyira, tehát jó a lovaknak, ők úgy is tudnak aludni.
Még egy hetet mehet Detti oviba, aztán szünet. Szegénykémet előre sajnálom, mert nagyon szeret járni, meg hát magamat is.
Minden bizonnyal lesz hiszti. Próbálnék valami pozitívat is írni, de nem tudom miért olyan nehéz, gondolkozok még rajta.
Nagyon szépek a rózsák a kertben, szemet, lelket egyaránt gyönyörködtető, imádom őket.
Ma Réka lányom kirándulni ment az osztállyal, remélem jól érzi magát, mert nem igazán bírja a buszt, kapott gyógyszert remélhetőleg segít Neki.
Zárom soraim, legközelebb pozitívabb leszek, remélem!

Tisztelettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hát nem tudom, mi jöhet még! Szerencsére vége a csőtöréses históriának, amiről a múlt héten írtam.
Hétfőn Dettikét orvoshoz kellett vinnem, mert rettentően csúnyán köhögött, majd a jövő hét csütörtökön kell visszavinnem.
Szerdán Janikát kellett vinni, mert belázasodott és fáj a torka, Ő is marad a jövő hétig itthon. Ma pénteken meg már magamat ¨vittem˝, mert beduzzadtak a nyirokcsomóim, köhögök, és lázas vagyok. Mindannyian kaptunk egy csomó gyógyszert, az ára meg még több volt.
Nagy gondot okoz ez így, kölcsönből lett megoldva, tehát remélhetőleg meg is tudom adni a jövő hónapban.
A gyerekek állandó gyógyszerei, közgyógyosok, az enyém még nem, de megpróbálom elintézni.
Az Én állandó gyógyszereim: Magas -vérnyomás, pajzsmirigy-alulműködés, és évek óta fáj a kezem érszűkület miatt. Az asztmára valót nem szedem, mert nagyon drága. Volt, hogy az összeset abbahagytam, mert nem tudtam az élelmiszerre költhető pénzből, havi 15 ezer Ft-ot kivenni. Nagyon rosszul voltam, majd 225/140-es vérnyomást mértek. Mondjuk én nem éreztem soknak, mert 12 éves korom óta magas a vérnyomásom, megszoktam már.
Na jól van ennyit a betegségekről! A gyerekek nagyon hisztisek, nehéz most velük, Janikának már ez a meleg is nagyon meleg, Detti meg nem találja a helyét, mert hiányzik az ovi neki. Most nagyon utál engem érte. Már 10 csomag rajzlapot és 10 üveg poharat telifestett.
Réka tartja magát, szerencsére ritkán beteg, ma éppen gyereknap van az iskolában, nagyon várta, harmadikán mennek kirándulni az osztállyal.
Nagyon jó dolog ez, mert ha nem volnának, szegénykém, mindenből kimarad állandóan, a két beteg testvére miatt, még strandon sem voltunk soha, se állatkertben, se semmi. Csakis a négy fal, TV és mikor mi akad. Az autista kislányomtól tartva nem igazán szeretik, ha megyünk, és nem is hívnak sehová, csak jó távolból sajnálnak. Az is valami.
Szép hétvégét mindenkinek!
Üdvözlettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hét még a csőtöréssel és az azzal járó problémákkal és kényelmetlenségekkel telt.
Lassan készen vagyunk, így muszáj volt a közműre csatlakozni, szegény férjem nagyon ki van, ráadásul, ha nem dolgozik ez a pár nap komoly kiesést jelent nekünk, ezen a munka helyen nincs fizetett szabadság.
A biztosító azt mondta régi volt a cső, ezért nem fizetnek, pedig mi 6 éve 2000 Ft-ot fizetünk nekik. Ezek szerint teljesen feleslegesen, mivel ez egy régi ház.

Félelmetes ez a nagy meleg, mi lesz nyáron? Janika a héten háromszor lett rosszul, haza kellett hozni. Az agyműtétjét húzzák-halasztják, nagyon félek, hogy meddig tart még ki, persze, ha ma megcsinálnák sem lenne jobb, mivel nagyon veszélyes és nagy valószínűleg vak, és néma lesz. Rettenetes úgy élni, hogy bármikor elveszíthetem, nincs egy perc az életemben amit, nem az aggódással töltök, teljesen elpusztít belülről. Mondjuk sokszor azt érzem, hogy az autista kislányommal való foglalkozás, és a gondok legalább elvonják a figyelmemet.
Míg van feladatom, addig biztos tudom magam tartani.
Meg hát ott van még Réka is, szegénykém, olyan keveset tud belőlem kapni, remélem, egyszer megbocsát nekem, ha nagy lesz, és akkor talán mindent jobban át fog látni. Mert reggel az első utam, mindig Janika, bebújok hozzá, és mélyen magamba szívom a szagát és a hangját. Simogatva keltem, és örülök a napnak, de akkor már rögtön megneszeli Detti, és iszonyat féltékeny, azt sem tűri, hogy mellém jöjjön valamelyik gyerek. Nehéz dolgok ezek, nagyon nehezek! Zárom soraim.

Tisztelettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Rettenetes hetem volt, az idegeim pattanásig feszültek, minden napra jutott egy-két káoszos ügy. Dettinek megint begyulladt a füle, de tagadja, mert menni akar oviba, soha nem panaszkodik.
Csak akkor tudom, hogy baja van, ha rajta kapom, valami fájdalom megnyilvánításán, esetleg többször oda nyúl.
Ügyes volt az Anyák napi műsoron, szépen mondta a verset, türelmes és tündéri volt. Ő az autista kislányom, egészen az ünnepig titokban tartotta a versét, mert meglepetést akart. Sikerült Neki, majdnem sírtam, így 6 évesen ez az első ilyen ünnepünk, mert eddig egy mikulás ünnepségre sem engedték, hogy ott legyen, ez egy másik hely volt. A mostani óvodánk, családias, és végtelenül türelmesek, csak hálás lehetek nekik! Dettinek ez nagy mérföldkő!
Ma reggel csőtörésünk lett a fürdőszobában, hát erről nem is írnék, mert még mindig a hatása alatt vagyok, azt hittem agyvérzést kapok.
Apukám eljött, és segít, gyorsan kell csinálni, mert Dettinek gondot okoz a káosz a fürdőszobában.
A hét azért is volt nehéz, mert hol szeles, hol túl napos az idő. Janikának a nap nem jó, Dettinek a szél.
Ma reggel Réka is itthon maradt, mert nagyon hányingere volt és fájt a feje.
Mi jöhet még? Remélem semmi!
Üdvözlettel:

Lencsés Jánosné