A mi naplónk
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Én Timi vagyok, most én írom a naplónkat.
A mai hónap úgy nézett ki, hogy nagyon jól indul. Alig vártuk a húsvétot, hogy jöjjenek az osztálytársaink megöntözni minket. Hiszen a húsvét hétfő részben erről is szól.
Április elsején mama kapott egy kis támogatást a szeretetszolgálattól, amiben kis élelmiszert hoztak nekünk, nekünk ez is nagyon jól esett!
Mi az ünnepek alatt minden nap elmentünk imádkozni, kértük a jó Istent, hogy legyen egy kicsit jobb az anyagi helyzetünk, és hogy a mamánk még egy jó pár évig köztünk éljen, mert nagy szükségünk van még rá.
Szombaton hazajöttünk a feltámadásból este 19 órakor. A húgaimmal elkezdtünk sütni, főzni abból, ami még otthon volt.
Lefeküdtünk aludni este, amikor megszólalt a telefon. Mamát kereste rajta a bátyja, aki elmondta, hogy „Nagy baj van!” A mama mindjárt kérdezte, hogy „Mi a baj, mi történt?”. És sírva mondta el a nagybácsikánk, hogy meghalt a fia!
„Most jöttek a rendőrök szólni, hogy a fiam meghalt!” Mami kérdezte, hogy „Mi volt?”. Mondta a bácsi, hogy jött volna hazafelé az autópályán motorbiciklivel, amikor kisodródott és nekicsapódott a szalagkorlátnak.
Amikor ezt meghallottuk, nem is volt az eszünkbe az ünnep, csak sírtunk, hogy ez nem lehet igaz! Mamát azonnal körülvettük, mert rosszul lett, amikor ezt meghallotta.
Feltörtek a lassan négy éves emlékek bennünk, amikor az édesanyánkat is ilyen tragikus körülmények között veszítettük el.
