Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

NAPLÓ 7. HÉT 

04.19.-04.25.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten kivettem a részem az önkéntes munkából. Rákszűrés lesz a faluban és a meghívókat hordtuk ki az egyik társammal. Eltartott három napig, mire mindet kézbesítettük.
Közben dolgoztam is. Az egyik kolléganőmtől kaptam nagyon szép málnatöveket, azt is elültettem.
A gyerek meg is jegyezte, hogy nem vagyok vele eleget. Volt is lelkiismeret- furdalásom, de aztán az jutott eszembe, hogy, hogy csinálja az aki minden nap dolgozik. El is mondtam neki, hogy vannak anyukák, akik csak este találkoznak a gyerekükkel. Úgy tett mintha megértette volna, de szerintem "agyalt" rajta még egy kis ideig.
Hétvégén meglátogatott bennünket a párom két nagy fia (24 és 27 évesek). Már elég régen találkoztunk, úgyhogy nagy volt az öröm. Kisöccsük egész nap hol az egyiken, hol a másikon lógott. Látszott rajtuk, hogy nem bánják, nagyon élvezték a játékot. Sokat beszélgettünk, elmesélték, hogy mi van velük, és milyen terveik vannak. Nagy sajnálatunkra egyiknek sincs jelenleg barátnője, akit elhozhattak volna magukkal. Miután elmentek a gyerek nagyon szomorú volt és még sokat beszélt róluk. Megígértük neki, hogy hamarosan újra találkozhat velük.
Hát röviden ennyi volt a hét eseményeinek leírása.

Üdvözlettel: Bíró család

2010.04.19-től

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ismét túl vagyunk egy nehéz héten. Született egy kismacskánk, aminek nagyon örültek a lányok, és kaptunk két kis nyuszikát is, úgyhogy nagy öröm volt ez a lányoknak, mert nagyon állatbarátok. A héten több dolog is történt, kezdeném azzal, hogy nagyon fájt a fogam ismét és ki kellet húzatnom, de túl vagyok rajta. Sikerült egy kis alakalmi munkát találnom, igaz csak két napra - dinnyét palántálni napszámban-, de az is valami és ennek is nagyon örültem, remélem a közeljövőben még lesz ilyen munka. A hétvégén búcsú volt nálunk, de sajnos nem tudtunk kimenni. Ez volt az első év, hogy még egy kis apróságot sem tudtunk venni, vagy valami. A lányok megértették, a kicsi nehezebben, de végül Ő is belenyugodott. Nem tudunk mit tenni, ez van, majd hátha jövőre jobb lesz. Férjem nem valami jól van, mert megemelte magát és nagyon meghúzódott neki, mert nem bír sem lehajolni, sem nehezebb mozdulatokat végezni. Úgy sajnálom, mert ami a családomnak fáj, az nekem is. Amúgy megvagyunk, próbálunk törekedni, okosan tenni dolgokat, már amit lehet.

Üdv:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Megint zuhogó esőre ébredtünk. Férjemnek kontrollvizsgálatra kellett mennie a városba, ahová a kezdetek óta kísérnem kell. A felnőtt ideggondozóba jár már több mint egy éve, eleinte kellett jelentkeznie, aztán kéthetente, és ahogy a gyógyszerek elkezdenek hatni, már csak kéthavonta hívják vissza.
  Sajnos engem is elért a megfázás, ahogy Mikitől szedtem össze, de lehet hogy már itt lappangott bennem egy ideje, és ez a bolond időjárás hozta ki belőlem is. Nagyon fáj a torkom, ilyenkor olyan reszelős és mély a hangom, mint ha 20-30 éve dohányoznék. Tüsszögök, folyik az orrom, és folyamatosan fáj a fejem, pont, mint Miklósnál. Ugyanazt a házi módszert alkalmazom, mint nála, hisz így járok dolgozni, és délután a por miatt muszáj kereszthuzatot csinálni, különben megfulladok.
  Mikiéknél a tanév végén mennek kirándulni, most írtam alá a szülői nyilatkozatot, hogy mehet. 2400 forintba kerül maga az út és a belépők, addig még valahogy kikalkulálom.
  Csabinak már megrendeltem a ballagási csokrot ápr. 30-ra, és mikor beírtam a naptárba, hogy el ne felejtsek majd elmenni érte, akkor szembesültem a ténnyel, hogy az a pénteki nap, nem is szombat! És du. 3-kor lesz az ünnepség, tehát szabadságot kell majd íratnom. A bankettjük 28-án - szerdán - lesz egy városunkban méltán híres helyen. Nagyon izgulok, hogy minden jól sikerüljön, és emlékezetes legyen Neki, mert mindez a szüleinek kimaradt.
  Szerdán korán keltünk - Csabi megint a szokottól eltérően ment suliba- ezért jó hamar végeztem a napi teendőkkel.
  Csütörtökön végre szólt a fiatalember a férjemnek - aki a munkát intézte - hogy pénteken reggel legyen készenlétben. El is vitték dolgozni, és szombatra is maradt munkájuk, mi pedig kihasználtuk az alkalmat, és elvittük a ballagási meghívókat a rokonságnak. A gyönyörű napos időt kihasználva újra a házimunkának szenteltem egész hétvégén, a fiúk pedig pihentek.

                                          Tisztelettel:
                                         A Dózsa Család

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Ezen a héten én írtam a naplót, mert anya sokat betegeskedik. Bence vagyok, 7. osztályos tanuló, a család legfiatalabb tagja. Szeretek tanulni, eddig még mindig kitűnő tanuló voltam, iparkodom, hogy ebben az évben is az legyek. Ezúton szeretném az Alapítványnak és a támogatóknak megköszönni, hogy segítettek rajtunk. Olyan jó dolog, hogy van mit enni, az iskolában nem kell külön vonulnom, mert nincs tízóraim, és este nem éhesen fekszem le.

Most már minden nap van túró rudim és joghurtom és húst is ehetek. Imádom a tésztát hússal, a rántott húst, a húslevest, stb.. Sajnos ezeket anya elég ritkán tudott főzni, mivel nem volt hús. Nagyon szépen köszönöm a segítséget!

A héten sajnos rossz volt az idő, mert esett az eső. Így az udvaron nem tudtam semmit csinálni. Pedig, ha jó az idő, sokat segítek anyának. Együtt takarítjuk az udvart, ültetjük a kertet, és az állatokat is együtt látjuk el. Már ültettünk két kotlóst, hamarosan lesz kiscsirkénk. A nyúl is hamarosan fialni fog. Remélem, sok kis nyuszi lesz, hogy őszre felnőjenek és eladhassam őket, hogy legyen pénzem ruhára. Anya most nagy gondban van, mert ballagtatni fogok, és még se öltönyöm, sem az ajándékra való pénzt se tudta befizetni. Most, hogy betegeskedik, még takarítani se tud járni és nincs pénzünk. Most „A kőszívű ember fiai” című könyvet olvasom, mert hamarosan dolgozatot írunk belőle. Így most már befejezem a levelemet, hogy legyen időm a dolgozatra felkészülni. Köszönjük nagyon szépen a segítséget, és nagyon örülök neki, hogy vannak még jó emberek, akik az ilyen szegény gyerekeken segítenek, mint én.

Talán egyszer, ha én is az életbe egy kicsit jobb módú leszek, és ha a lehetőségeim megengedik, én is segíteni fogok majd a rászorulókon. Mert nem felejtem el soha, hogy milyen jó volt, amikor rajtam is segítettek.

Csókolom:

Bence

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Megvagyunk, szegényesen. Sok minden nem történik velünk mostanság.

A gyerekek sajnos nagyon meg voltak fázva, először a kisfiú és most a kislány is. Sok volt a gyógyszerkiadásom erre, 5000 Ft-ot fizettem a gyógyszertárban, de a gyerekeknek kell a gyógyszer, mást nem lehet tenni, inkább nélkülözünk. De már jól vannak, készülnek az anyák napi ünnepségre az iskolában, tanulják a verseket, azt is szeretik. Szeretnek járni iskolába, jól tanulnak, sokat dicsérik őket a tanárok, milyen jó gyerekek. Köszönjük a segítségüket tisztelt Alapítvány, ez nagyon jó a gyerekek szempontjából, hogy egy kicsit jobban élnek!

Tisztelettel:

Déri Ferencné

 Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Telnek a napok, egyik a másik után… Tesszük, amit helyesnek látunk, és megtehetünk. Tudom nem könnyű senkinek az élete, igyekszem én is az élet naposabb oldalát meglátni, és leírni, bár nem mindig sikerül.

Tegnap fogszabályzáson voltunk a lányommal. Még két hét, és talán leveszik a fogairól ezt a készüléket. Max. még egy hetet hagyja rajta a főorvosnő, aztán kapunk hat hét pihenőt (főleg a lánykám fogai, mert azoknak erősödni kell, és megerősödni a jelenlegi helyükön. Akár hiszitek, akár nem, teljesen átrendezte a fogait ez a szabályzó. Valahogy egy szemfoga oldalt nőtt, és teljesen helyre tette, szóval nagy a tudomány. Nemhiába külön szakterület a fogszabályzás. És milyen hitetlenkedő voltam az elején! Aztán jön az állandó készülék, az a "gyönyörű" gyöngyös. Igaz, hivatalosan rögzített készüléknek hívják. Nem is a kinézetével van bajom, hanem az árával! 65.000 Ft-ba kerül nekem. Tudom lerágott csont, de mindenkinek a saját gondja a legnagyobb. És azt is tudom, hogy valahogyan sikerül majd összehozni rá a pénzt, bár még nem is sejtem, hogy hogyan! De meglesz, mert ennek meg kell lennie!
            Adódik egy lehetőség, remélem sikerül is, valamilyen mezőgazdasági összeírás lenne, júniusban, kb. egy hónap és talán kifizetik ezért a minimálbért. De ezt majd május végén fogom megtudni, hogy elfogadták-e a jelentkezésemet erre a munkára. Remélem sikerülni fog. Az Önkormányzatnál szóltak, hogy van ez a lehetőség...

Tovább a teljes naplóhoz 

Tisztelt Gyermekétkeztetési Alapítvány!

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Kissé ritkán írok, ezért elnézést kérek! Mentségemre legyen mondva, hogy sokszor azt sem tudom, merre szaladjak. A 12 órás munka, az éjszakázás, a beteg emberekkel való foglalkozás úgy kiszívja az energiáimat, hogy szerintem két napot képes lennék végigaludni, ha tehetném. És akkor még a sok stresszt nem említettem, ami az anyagiakból fakad. Említettem már, hogy van egy beteg barátnőm, aki már közel egy éve kemoterápiás kezelésekre jár. Sokszor az Ő kisfia is velem- nálunk van, vagy megyek érte suliba.

Végre nagymamámhoz is eljutottam, azóta nem láttam, mióta kiengedték a kórházból. Egy ismerősöm levitt hozzá autóval (a busszal-vonattal való közlekedés nagyon körülményes és időigényes). Fekélyes a lába, nagyon ideges voltam már miatta, hogy gyógyul-e a sebe, féltem, hogy hozzányúlkál és elfertőzi.

Most, hogy láttam, kissé megnyugodtam. Bár gyógyulás nem történt- lehet, hogy nem is fog, de szép tiszta a sebe.

Történt azért jó dolog is az életemben. Nem tudom említettem-e a külföldi munkát? Egy barátnőm fia elküldte az önéletrajzomat, és kaptam visszajelzést, elfogadták a jelentkezésemet. Remélhetőleg már csak hónapok kérdése, és pénzért fogok dolgozni.

Kisfiammal sokat beszélgetek erről a dologról, szerencsére jól áll hozzá.

Bár biztos vagyok benne, hogy meg fogja viselni lelkileg (ahogy engem is), hogy 2-3 hónapon keresztül csak néhány napot lehetünk együtt, de mást nem tudok kitalálni arra, hogy kimásszunk ebből a mély gödörből, amiben jelenleg vagyunk, élünk.

A héten az oviból uszodába vitték a gyerekeket. Kisfiam nagyon büszkén jött haza, hogy megdicsérte az „úszónéni”, mert ügyes volt.

Tisztelettel:

                        Tóth Anna