Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A téli szünetnek nemsokára vége. A gyerekek jól érzik magukat, élvezik, hogy nem kell korán kelni. Meglátogattuk édesanyámat, ezzel le tudtuk a rokonlátogatást az ünnepekre. Eltelt a karácsony is, kis apróságot kaptak ajándékba a gyerekek.

Már évek óta műfenyőnk van, megvannak a díszek is, így csak a szaloncukrot kellett megvenni. Szerdán feldíszítettük a fát, én pénteken sütöttem egy kis süteményt, szombaton pedig a barátaink hívtak meg a szüleikhez, hogy együtt karácsonyozzunk. Nagyon jól éreztük magunkat, vasárnap jöttünk haza. Kétnapi étkezést így meg tudtunk spórolni.

Lassan vége az évnek, de anyagilag már nagyon a végét járjuk. Még van egy pár nap, amíg a családi pótlék megjön. Remélem, kitartunk addig. A tüzelő is nagyon fogy, valószínű, hogy csak januárban lesz elég. Nem tudom februárban, hogy fogunk fűteni. Remélem ez is megoldódik!

Mindenkinek sikerekben gazdag, jobb évet kívánok magam és családom nevében!

Tisztelettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az elmúlt napok nagyon szépen teltek!

A Karácsony is jól sikerült, szerencsénkre nagyon olcsón sikerült fához jutni, egy ismerős által. Szerény kis csomagot kaptak a gyerekek, de nagyon örültek neki.

Az asztalon sem volt teríts-meríts, de örülök, mert egészségben ünnepelhettem a nejemmel és a gyerekeimmel.

A nagyobbik fiam sűrű és komoly betegségei miatt három hónap felmentést javasolt Neki egy szakorvos, ezt meg is kapta a fiam. Így talán nem lesz annyit beteg, és több jut az asztalra is, mert a rengeteg pénz gyógyszerekre ment el.

Ezek után kívánok békés ünnepeket mindenkinek!

Szász József

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A Szenteste előtti készülődés a megszokott módon folyt nálunk. Apukát összeszurkálta a fenyőfa, mire befaragta a talpába. Mindhárom gyerek lelkesen kötözte a szaloncukrot, természetesen vastag cérnára, hogy ne legyen olyan egyszerű a dolguk. Sütöttem bejglit, mézes krémest, készítettem kókusz tekercset, az utóbbi mindenki nagy kedvence. Vacsoránk az idén nem a hagyományos rántott-töltött pulykamell volt, hanem rakott pulyka. Szépen terített asztal mellett fogyasztottuk el, nagyon finomra sikerült. A végére már a gyerekek nagyon izgatottak voltak, várták a Jézuskát. Nem is húztuk sokáig az időt, fa alá tettük az ajándékokat. Most nem engedtem, hogy csak úgy neki essenek, egyesével bontották a csomagokat.
Az ünnep alatt nem volt vendégünk, szerdán voltak sógornőmék, főztem egy finom ebédet, és beszélgettünk egy jót.
Még várjuk a szilvesztert, kölyök pezsgőzünk, virslizünk, kocsonyázunk egyet, és vége az ünnepeknek, jönnek a szürke hétköznapok.
Sikerekben,egészségben gazdag, boldog új évet kívánok a családoknak, Támogatóknak és az Alapítvány összes munkatársának!

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon nehéz a családnak mivel még az ünnepek előtt pár nappal az erdőn voltunk tüzelőt szedni.

17-én voltunk a családdal vásárolni, hogy az ünnepekre legyen mit főzni és sütni.

A férjem metszeni járt az ünnepek előtt, így abból lett egy kis pénzünk.

Kis ajándékra is tellett, kaptak a gyerekek kesztyűt, papucsokat, zoknit, a kicsi harisnyát, szóval ilyen dolgokat.

Én és a férjem semmit, mert örültünk annak is, hogy valamivel meg tudtuk a gyerekeket lepni.

Voltak nálunk a betlehemesek is, nagyon tetszett a családnak a játék.

Üdvözlettel:

A Révész család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt hét a várakozásé volt. A gyerekek nagyon várták a Szentestét. Nagy volt az öröm, mikor meglátták mit hozott a Jézuska. Sütöttünk mézeskalácsot, amiben aktívan részt vettek. Sok karácsonyi zenét hallgattunk. Táncoltak rá, énekelték. Hamar eltelik ez a pár nap. A téli szünetnek is nagyon örülnek. Nem kell korán kelni!

Tisztelettel:                                                          

Rácz Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hát eljött a téli szünet is. A gyerekek már nagyon várták. A lányunknak már a jövő héten nem kell menni, és majd csak 9-én kezdenek, hogy ne kelljen annyi gázszámlát fizetnie az iskolának. A fiunk még megy szerdáig. Ők viszont már 3-án kezdenek.

Voltam vissza az orvoshoz, de annyi helyre küldött vizsgálatra, hogy kész anyagi csőd, ha mindet végigjárom.

Voltam vérvételen, CT vizsgálaton, Pszichiátrián, írtak fel gyógyszereket, de muszáj kiváltani, hogy kicsit változzon az állapotom. Most egy kicsit jobb idegileg, mert egy fogorvos mellett helyettesítek, amíg az asszisztensét műtik, és lábadozik.

Előreláthatólag 20 nap, de ez is több mint a semmi. A férjemnek sem ártana elindulni egy alapos kivizsgáláson, mert mostanában egyre sűrűbben fáj a lába. Hátha beküldenék valamilyen kezelésre. Néha rossz nézni is, ahogy szenved amikor nagyobb a fájdalma.

Tisztelettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elmúlt a Karácsony, amire annyit készültünk. Egész héten munka volt, itthon pedig este folytattam. Takarítás, mosás, hogy minden tökéletes legyen az Ünnepre. Az utolsó napokban bevásároltunk, föladtam a számlákat, hogy időre beérkezzenek. A gyerekeknek vettük kis meglepetést, de a karácsonyfa majdnem lemaradt. Egy kedves ismerőstől kaptunk utolsó nap délben egy szép kis fenyőt, nagyon boldogok voltunk. Sajnos nem fért be a költségvetésbe egy több ezer forintos fa. Ez van.

A gyerekek nagyon boldogok voltak. A két Ünnep között is munka van sajnos, a lányok mennek a Mamáékhoz a szünidőre. Reménykedünk, hogy az új év kicsit könnyebb lesz, kevesebb fájdalommal, kevesebb nélkülözéssel. Persze nem tudhatjuk, a jövő mit tartogat számunkra.

Itthon szilveszterezünk, nézzük a TV-t, ha lesz benne jó műsor, ha nem, beszélgetünk, játszunk. Csinálunk egy kis rágcsálni való pogácsát, és nem esünk túlzásokba, mert nem tehetjük! Várjuk az Új Esztendőt reménykedve, kicsit félszegen.

Jó óévbúcsúztatást és vidám, boldog új évet kívánok mindenkinek családom nevében is!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre eljött a karácsony a gyerekek nagy örömére. Már izgatottan várták és egész héten számolták a napokat visszafelé, hogy mennyit kell még aludni karácsonyig. Szombaton délelőtt a párom megsütötte a bejglit, Emma segítségével, ugyanis folyton ott legyeskedik az apja körül. A mákot rakta a tésztába, de közben el is vett belőle, tiszta mákos és ragacsos volt az egész arca. Anyukám sütött nekünk egy banános piskóta tekercset, anyósomtól pedig töltött káposztát kaptunk. Délután pedig négy óra körül előkerült a karácsonyfa és a gyerekek szépen feldíszítették. Este nagyon nehezen aludtak el. De vasárnap reggelre nagy meglepetés várta Őket, hiszen volt a fa alatt egy kis ajándék. Vasárnap délután meglátogattuk anyósomékat és a szüleimet. A szüleimnél is meglepetés várta a gyerekeket, mert ott is volt ajándék a fa alatt a számukra. Nekünk pedig az volt a legszebb karácsonyi ajándék, hogy együtt vagyunk, és látjuk azt, ahogyan a gyermekeink szeme csillog az örömtől és nagyon boldogok.

Ezt a mai naplómat egy gondolattal szeretném befejezni és még egyszer kívánok mindenkinek boldog és meghitt karácsonyt, egészségben, reményben és szeretetben!

„Tudod, karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.” - Márai Sándor.  

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetünk megint kórházi napokkal, orvosi vizsgálatokkal kezdődött.

Mariannak kellett visszamennie, és én pedig laborba voltam meg magamnak és Évinek kértem időpontot ultrahangra, és nyaki ultrahangra.

Férjem, Pali be tudta fejezni végleg a kertünk kiszántását, a jó esős napok megpuhították a földet.

Látogatóink is voltak a héten, először egy régi ismerősünk, a család és a gyerekek gyerekkori játszótársa, már két éve nem láttuk.

Budapesten él és dolgozik. Jó volt újra látni, és sokat beszélgetünk, csak kicsit kellemetlenül éreztem magamat, mert nálunk csak borsó leves volt enni, meg krumplis tészta máshol meg a jó karácsonyi ételek, de ez is nagyon jól eset neki, azt mondta a tömör ételek után.

Volt az unokám is, mert Pali fiamat vitték el magukkal az ünnepekre.

Sajnos csak a férjemmel voltunk itthon ketten, mert nem álltunk úgy, hogy élelmet biztosítsunk a gyerekeknek ezekre a napokra.

Mariann a barátjánál volt, a másik két lány a barátnőknél. Szeretettel fogadták Őket a családok.

A testvéreméknél is ki szántotta a kertet a párom, és jól is jártak, mert már másnap esett a hó, és szép fehér karácsony volt-van!

Az önkormányzatnál a segélyemből adtak ki az ünnepre 5000 Forint előleget, és sokat töprengtünk a párommal, mitévők legyünk ezzel a kis pénzel. Végül is vettünk szenet érte, és melegben vagyunk itthon.

A szomszédból kaptunk töltött káposztát, meg kalácsot, ami nagyon finom volt, és elég is volt kettőnknek.

Azt hiszem leírtam mindent, amit szeretem volna.

Köszönjük a lehetőséget ismét!

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk!

Szeretettel, Tisztelettel:

Szellő Pálné Éva