Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Napló 2012.09.17.–09.23.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Már bizony hűvösek a reggelek, a minap is 4 fok volt. Bizony reggel, amikor Bence is megy a busszal, bizony elfér a pulóver. Most várom a tanfolyamdíjat, hogy legalább még egy pulóvert vehessek neki, mert ha kimosom, most már nehezen szárad. Talán a héten megjön már, a többi társaim megkapták, akiknek kártyán van, de én postán kértem, mert ott megkapom a teljes összeget, a 41 700 Ft-ot. A kártyán pedig ahányszor megnézem, vagy leveszem, annyiszor veszi el a pénzt. És sajnos nálunk minden száz forint számít. Elég nagy teher a Bence bérlete, és nekem a mindennapi utazás. 90 %-os jegy van, de még így is havonta 3 000 körül elmegy az utazásra. Szóval jó dolog is ez a tanfolyam, és zsebbenyúlós is. Mert kellett új papucsot, pólót, nadrágot vennem. Most jó lenne egy vastag pulcsi is. Mert nekem azelőtt, ami itthon volt, abban már buszon nem lehet járni. Szóval be kellett ruháznom egy kicsit. De nézzük a jó oldalát. Lehet, hogy valahol találnék munkát. Mindig pozitívan kell gondolkodni. Ha itthon ülök csak, és várom a sült galambot, akkor nem lesz semmi. Eddig is mindig jártam munka után, most talán egy papírral több lesz, valahol lehet, hogy kellek. Bizakodom, talán lesz helyem valahol. Most emberek között vagyok, sose tudni, hogy ki ajánl munkát. Bízom benne, mert másképpen nem lehet. Bence köhög egy kicsit, de attól jár suliba. Ma már kapott egy 4-est nyelvtanból. Ismétlés volt. Én annak is örülök, de ő búslakodott,  mert szerinte, ha jobban figyel egy kérdésre, akkor az több pont, és csak egy pont kellett volna az ötöshöz. Ilyen lelkiismeretes, jó gyerek az én fiam. Ritka az ilyen jó gyerek, főleg, hogy még fiú is. Most 10. osztályos, és még mindig nem a lányokon jár az esze, nem a lógáson, hanem a tanuláson. Nagyon örülök neki és nagyon büszke vagyok rá. A legtöbb fiú ilyen korban már csavarog, iszik, cigizik, lányokkal él. Bizony van a falun belül is vele egykorú, és már lánnyal él. De kérdezem én: miért engedi a szülő? Mert bizony én lehet, hogy régimódi vagyok, de én bizony ezt nem engedném. Először járja ki a sulit, tanuljon szakmát, aztán keressen pénzt, amiből eltartja magát. És utána jöhet a csajozás. Még ráér, hosszú az élet, még rá is fog érni a csajozásra, bulizásra. Annyira kicsik még ők, szinte gyerekek, hogy ők a csajokat csak játéknak veszik. Látom a fiúkat, adják, veszik, járnak velük, aztán jön egy másik, és már dobják is a régit. Tudom, ez a mai világ, de én sajnos nem ebben nőttem fel, vagy lehet, hogy nem is sajnos, sőt jó. A héten már elkezdték aratni is a kukoricát. Hazajöttem az oktatásról, biciklire pattantam és már mentem is, két zsákkal sikerült szedni. Csak az volt a gond, hogy már voltak előttem a földön, így lemaradtam, de így is jobb, mint a semmi. Majd aratják a jövő héten is tovább, és ha hamar hazaérnék, akkor többet tudnék összeszedni télire. Nagyon drága a termény, és a tyúknak így összeszedném télire. Még minden évben sikerült. Remélem, most is fog. Köszönöm a segítséget, a jó Isten áldjon meg minden jó embert, aki segített rajtunk!

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetünk nem jól indult, mind a két gyerek beteg, folyik az orruk, köhögnek, de hála Istennek nem lázasak. A patikában egy kisebb vagyont hagytam ott. Most egy fillérem nincs. Nem tudom, mi lesz, csak a jövő héten kapom a segélyt. Kérni sem tudok senkitől. Főznivalóm az van, estére szoktam csinálni valamit. Az oviban esznek, 4 óra, mire hazaérünk. Minden nap a télre tudok csak gondolni, miből fogom kifizetni. Csak hat hónapra kaptuk a lakást és csak a rezsit kell fizetni. Ha rendesen van fizetve, akkor, ha nem javul a helyzetünk, maradhatunk még tovább. Ezért olyan fontos, hogy rendesen tudjak fizetni. Sokat segít, hogy kajára nem adok sok pénzt. És ez jó lakás, igaz, sokat kellene csinálni rajta. Ablakot cserélni, az ajtó sem jó, jön a hideg és nagy rés van alatta. A fürdőben csöpög a csap, nem tudom megcsinálni. Nagyon sokat kéne csinálni rajta. De csendes és közel van mindenhez. Az ovi meg az iskola csak egy megálló. Nagyon jó volna, ha meg tudnám venni. Végre lenne egy lakásunk, amit a gyerekekre íratnék. Minden álmom ez, és megígértem az Istennek, ha megadja nekem a gyerekáldást és végre anya lehetek, akkor kiveszek egy árvát az intézetből, mindegy, milyen gyerek, felnevelem és szeretni fogom. Remélem és imádkozom, hogy ezt tudjam betartani. Egy lakás, munkahely a listámon van. De hogy mikor, azt nem tudom. Végre a saját lábamra állni, és tisztességgel felnevelni a gyerekeimet!

Tisztelettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nem is tud az ember igazából írni mindig, nem lehet minden jó és megfelelő, de egyre nehezebben viseli az ember a feladatokat, amik minden nap megoldásra várnak. Ebben a nagy, kilátástalan világban nincsen az embernek hosszantartó munkahelye, nincs az embereknek rendszeres fizetésük, amit egyszerre fizetnének, normális összeget. Nem 71.500 Forintból kellene megélni egy családnak. Kapnak az emberek 47.000 Forintot, és ezt sem egyben kapják meg, hanem hetente. Ennyi pénzből számlákat is fizetni nagyon nehéz, az élelmiszereknek árai mennek fel a csillagos égig, az emberek bére marad.

Most már az időjárás is hidegebbre fordul, fáról is gondoskodni kell. Nagyon nehéz, hogy itt nincsen munka. Legalább én és a párom dolgoznánk, csak több lenne a pénz…

Már egyre hűvösebb van, és egy kicsit be kell melegíteni.

Én mindig csak azt mondhatom, hogy hálát adhatok, szerencsés vagyok, hogy kaphatjuk ezt a támogatást!

Maradok Tisztelettel:

Bede Mónika

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon-nagy bajban vagyunk, megszűnt két takarításom, így a családi pótlékon és a támogatáson kívül semmi jövedelmünk nincs! Itt a rengeteg adósság a nyakamon, a hitelek, a rezsi, ráadásul még a lakásról sem tudok semmit. Nagyon félek, hogy az öt gyerekkel az utcára raknak! Sajnos se a bojlerünk, se a tűzhely nem működik. Reggeltől-estig csak munkát keresek. Nem tudom mi vár még ránk, már nem bírom sokáig! Evikémnek nagyon tetszik az iskola, nagyon ügyes, a nagyok tanulnak, edzenek, jobbnál jobb eredményekkel térnek haza. Dávidkám még ovis, emellett logopédushoz jár. Cinti lányom junior EB-n van, nagyon izgulunk érte, remélem, nem sérül le, mint legutóbb! Sanyi fiam a mai versenyről, 2 arany és 1 ezüstéremmel gazdagította éremgyűjteményét!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre eljött a hűvösebb idő, ami jelenleg kellemes. Janikának nem jó, mert sok a fronthatás, ilyenkor nagyon fáj a feje és szédül, fáradékonyabb, nehezebben koncentrál. Két hét múlva megyünk a Neurológiára, Dettivel meg az Autista Ambulanciára. Felülvizsgálat, kontroll,  gyógyszer javaslat stb....
Ma kibeszélgettem magam, bementem a Parókiára. Van ott egy kedves hölgy, akit nagyon szeretek és tisztelek Ő az én lélekmelegítőm, ha összecsapnak a fejem fölött a hullámok Ő mindig meghallgat, tanácsot ad és bátorít.

Az iskola jól megy a gyerekeknek, és még mindig szívesen mennek.
Amit nem tudok jelenleg elfogadni-felfogni az az, hogy Apukám tüdejét és a máját is megtámadta a rák 70 éves, egy drága ANGYAL, Ő a mindenem! Persze Anyukámat is nagyon szeretem, csak Apuska nem akar harcolni. Én ezt nem értem, mit vétettünk mind a két nővérem rákos és az egyik lánya, most Apus?! Én is két beteg gyermeket nevelek mindannyian az életünkért harcolunk.
Nagyon szomorú időszak előtt állunk. Nem is tudom, hogy mit írhatnék most még, hacsak azt nem, hogy mindenki szeresse a szeretteit!
Örüljünk az együtt töltött időnek!

Tisztelettel:

Lencsésné Tamara

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Először is azzal kezdeném, hogy nem sikerült elintézni az ELMÜ-vel az előrefizetős órát. Most be kellett volna fizetnem az első részletet ami 21000Ft lenne. Úgyhogy még a holnapi nap folyamán jönnek és lekötik az áramot. Jön a baj csőstül, és ez még csak a kezdet. Potyára utaztunk fel **********-ra. Nem tudom, hogy mi jön még. A nyugdíjon még mindig ülnek, már beszéltünk velük, még kb. két hónap, amire választ kaphatunk, hogy lesz-e valami vagy sem. Nekem sem sikerült még munkát szerezni. A gyerekek azért szerencsére jól vannak, ők nem érzik, hogy mi folyik körülöttük szerencsére. Csak nem tudom, hogy hogyan fogom megmagyarázni nekik, hogy nincs áram, és azt, hogy miért világítunk gyertyával. Már ha azt is tudok venni.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten sajnos rossz híreket kaptam. Úgy néz ki nem hosszabbítják meg az ápolási segélyt, amit az édesanyámra kaptam. Még várom a határozatot és reménykedem, de ha tényleg így van, akkor nem tudom mi lesz velünk. Amíg nem találok munkát addig nagyon nehéz lesz. Nem beszélve anyuról, akinek sok segítségre van szüksége. Minél előbb megoldást kell találnunk. Rengeteget gondolkodom, hogy lenne a legjobb, de még nem találtam rá.

Robikával is nagyon nehéz még mindig. Már fekete pontja is van, mert órán nem figyelt oda, hanem játszott. Nem gondoltam, hogy ennyire "húzós"

lesz az iskola, de most még rátesz egy lapáttal ez a bizonytalanság.

Szerencsére a párom dolgozik, és már a szombati túlórák is visszatértek.

Szombaton Robikával szüretelni voltunk egyik rokonunknál. Jó időt fogtunk ki és a gyerekek nagyon élvezték az egész napot. Jó volt a hangulat, így én is megfeledkeztem kicsit a gondjaimról.

Igyekszem itthon jó képet vágni a dolgokhoz, hogy Robika ne érezzen meg semmit belőle. Nem szeretném, ha a tanulás rovására menne most ha megtudná, hogy még kevesebb pénzünk lesz.

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Kezdtük a hetet az orvosnál a szomszéd faluban, ugyanis Ádám fiam még vasárnap délután belelépet egy nagy, rozsdás szögbe, és csúnyán nézet ki. Az orvos kipucolta a sebét, lefertőtlenítette és kapott egy tetanuszt. A gyerek várakozott a váróteremben, amíg én elmentem a gyógyszertárba az oltásért.

Évának is elkezdődött az iskola az egyetemen, és sajnos csalódva tudta meg, hogy nem nyerte meg a szociális ösztöndíjat, mert elvileg későn értek be a papírok, pedig én tíz nappal a határidő előtt ajánlva, és elsőbbségivel adtam postára. Így újból pályázunk, mert Október 1-ig lehet.

Megkaptam a határozatot is az államkincstártól, hogy szociális alapon a két gyermekemre, Violára és Ádámra, 34000 Forintra megemelik a családi pótlékot. Hát több, mint a semmi…

Adtam be kérvényt is a héten a hivatalhoz, hogy Mariann és Éva jövedelem nélkül vannak, hátha adnak valami támogatást nekik..

Ádámot vissza kellett vinnem az orvoshoz, mert a kőtelező oltása a tetanusz miatt csúszott, és így ő később kapta meg, mint az osztálytársai.

Krumpli ásást terveztünk a szombati napra, össze is szedtük a családot, de sajnos esett az eső,

így vasárnapra maradt és csak hárman maradtunk: a férjem, Ádám és én. Nem sok minden lett, nyolc zsákkal, de sok az apró.

Ezen a héten nagyon kilátástalan volt a helyzetünk, sajnos üres a családi kassza. Szendvicset se tudtam, meg teát se berakni a gyerekeknek.

De a hét közepe felé az egyik falubeli embernek segíteni kellett tökmagot kiszedni, és Palinak is szóltak. Ment is négy napon keresztül, jó volt az a kis pénzecske, igaz csak délutánonként de az is mindég 1000 forint.

Eljött a hétvége, utalták Palinak a heti bérét, ebből Évának átutaltam 5000 Ft-ot, hogy boldoguljon ott a messzeségben az egyetemen, meg sajnos gyógyszere kellett költenem 4000 Ft-ot, mert lebetegedtünk. Beleestünk az influenzába négyen, Mariann, Viola, Ádám és én. Meleg, citromos tea, nurofen, coldrex tabletták, és be is fűtöttünk egy kicsit, mert

nagyon hideg volt a házban. A hétvégén rengeteget mostam, és vasaltam, mert Viola ment vissza a kollégiumba, és az ágyneműket is hazahozta, és cipelte be magának a nagy meleg paplanját.

Hát ennyi történt nálunk.

Köszönjük szépen ismét a támogatást a családunk részére!

Maradok tisztelettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is jól telt a gyerekeknek és nekem is. Hétfőn Tünde hepatitis B elleni védőoltást kapott, ez az oltás két részből áll. A másik oltást fél év múlva kapja. Mónika pénteken kapta meg a hepatitis B második oltását. Értesített a védőnő, hogy milyen mellékhatás jelentkezhet, de a két lányon egyik se mutatkozott. A közmunkán ezen a héten a mi brigádunkból csak ketten dolgoztunk. a többi asszony szabadságon volt. Hétfőn befejeztük a lakatlan házak előtt a kapálást. Kedden amit eldugványoltunk, krizantémot, azokat cserépbe ültettük át, még körülbelül 100 db maradt, aminek cserepet kell venni. Szerdán 6:30-ra kellett mennem dolgozni, mert a konyhán kakaós kalácsot sütöttünk, hogy időre kész legyen. A tájházba két csoport vendéggyerek érkezett, és az ő részükre sütöttük. Csütörtökön csak 10 óráig dolgoztunk az eső miatt. Pénteken szemetet szedtünk az utcán. Itthon Tündének kedden volt a 13. születésnapja, sütöttem egy feketeerdő tortát, nagyon örült neki. A megfázás engem és Szilviát se került el, mi is betegek lettünk. Csütörtökön voltunk az orvosnál, és ő gyógyszert írt. Még Piroska nem esett bele, remélem, őt elkerüli. Vasárnap délután még betegen is elmentem a halastóra horgászni a fiúval. Fogott keszeget, dévért, és eladta 500 Ft-ért és egy üveg kóláért.

Hát így telt el ez a hét is.

Tisztelettel:

Merényi Gyuláné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Zajlik az élet, de sajnos nem a mi javunkra történnek a dolgok. A nagyobbik lányommal a fogászatra jártunk, mert van sajnos több lyukas foga, és egy nagyon begennyesedett, rengeteget szenved vele szegény. A kisebbik lányom köhög, tüsszög. Reszketve várom, hogy meddig bírjuk még betegszabadság nélkül. Problémáim vannak a bankkal, önhibámon kívül elveszik a folyószámla hitelkeretemet, vagy legalábbis drasztikusan lecsökkentik. Fogalmam sincs, a jövő hónapban miből fogunk élni, ha levonják a tartozásomat. Hála Istennek ez a támogatás még fix, így a gyerekeknek igyekszem bespájzolni a nehéz időkre.

Szinte minden szabad pillanatomat az tölti be, hogy hogyan húzhatnám ki a családomat ebből a nyomorúságból.

Dolgozni többet már nem tudok, nem fér bele a napomba. Így pedig nem tudunk megélni. Kicsit, sőt nagyon is elegem van már ebből a koldusi életből, de nem tudok kitörni semerre.

Nagyon bánt, hogy kevés az időm és energiám a gyerekekre, de muszáj harcolni a holnapért. Mindig élménnyel telve érkeznek haza az óvodából. Kicsit beszélgetünk, aztán vacsora, fürdés, alvás. Nekem pedig levélírás. Ez naponta így megy, de segítségkérő soraimra válasz nem érkezik Talán el se olvassák, vagy ha igen, azt mondják: íme egy szánalmas bolond, aki még csodát remél, amikor mindenkinek megvan a maga baja. Azért nem adom föl, érzem, hogy sikerülni fog!

Szép őszi napokat kívánok!

Üdvözlettel és tisztelettel:

Füredi Tiborné