Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon rossz idő köszöntött ránk. Az eső napok óta esik, nagy a sár, és hideg is van. Nem lehet kint semmit csinálni. Egy kissé meg is fáztam, mert átáztam. Ugyanis nem tudtam tétlenül ülni, amikor kissé csendesedett az eső, elmentem csiperkézni.  Közel 10 kg-t szedtem, de most érzem a hatását, a kezem fáj, és megfáztam. De semmi baj, bíztatom magam, hiszen leadtam, és kaptam érte közel 2500 forintot. Nekem ez nagy öröm volt, mert aznap már volt Bencének ennivaló.

Bárcsak lenne mindig valami munka, ha még ilyen kis összegek, nekünk az is nagy segítség lenne. Holnap, ha nem esne, mennék diót gyűjtögetni. Az is jó pénz lenne, ha megtörném és eladnám, és nekünk is lenne egy kis diós bejglire való. Nagyon drága a dióbél, itt közel 1200 forintért szedik kilogrammját. Sokan járnak szedni, vagy 5-6 km-re van egy közeli faluhoz egy elhagyott diós ültetvény, ide járnak szedni. Én is mennék, ha jó lenne az idő. Kukoricát is gyűjtöttem bőven a tyúkoknak, most már csak tojni kell nekik, hogy tojásból is hozzanak valamit. Olyan jó fiú, és értelmes, nagyon imádom, Ő az életem értelme, érte küzdök. A dió árából vennék neki vastag kabátot, ha még több lenne, talán még vastag cipőre is jutna.

Keserves az életünk, de nekem Ő az első. Ő nem fázhat meg. Hitelt nem halmozhatok, mert azt meg is kell adni.

Most jön majd az éves villany, amitől félek, hiszen már leolvasták és el is voltam maradva. Aztán egy köbméter fa is kellene, vagy egy mázsa szén, mert hideg van, ez is nagy kiadás nekünk. De mindig pozitívan kell gondolkodni, mert itt van Bence, őt fel kell nevelni. A jó Isten mindig segít, csak Ő egészséges legyen, az se baj, ha mi éhezünk. Nagyon köszönöm a támogatásukat! Köszönöm, köszönöm, köszönöm!

Tisztelettel:

                        Szécsiné Erika

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Semmi változás nem történt az életünkben. A bevásárlás megtörtént, ez úton is szeretném megköszönni az egész család nevében a támogatást. Bence mindig örül ilyenkor, mert az Ö igényei vannak kielégítve. Ilyenkor van neki joghurt, túró rudi, egy chips, vettünk húst, így most van mit ennie.

Imádja a húst, mindegy milyen módon készítem el. Most rászokott a kockasajtra, hogy rántsam ki neki, és egy kis törött krumplival, és uborkával laktató. Mindig kitalálok valami újat, így gazdaságosabb, és laktatóbb, mert a doboz sajtot, ültő helyében megette estére kenyérrel. A tejfölt is imádja, és mindenre tenni kell bőven. A tejet szintén nem győzöm, kásának, palacsintának, most kakaónak télen. A felvágott és a vaj pedig nélkülözhetetlen a hűtőből, mert az kell minden nap a suliba tízóraira. Nagyon jó étvágya van hála Istennek. Most csirkecombot sütök neki, tejfölösen nokedlivel. Mi pedig a tegnapi habart habot esszük. Csak így tudom beosztani a húst, hogy jusson neki. Három alsó combot megsütök, és ezt kétszerre megeszi. Egyszer nokedlivel másodszor vagy kenyérrel, vagy krumplival. Így kétszer is eszik egy nap főtt ételt. És ezt Önöknek, az Alapítványnak és a Támogatóknak köszönhetem. Most életvidám, és úgy néz ki, jobb az egészségi állapota. A gyerekorvos mindig megdicséri, hogy milyen szépen fejlődik. Sokat nyúlt, és most jó az étvágya is. Minden nap megpróbálom úgy beosztani, hogy joghurt, túró rudi is jusson, és valami hús. Így erősítem az immunrendszerét. Most olvassa a kötelező olvasmányt, ez jó kikapcsolódás. Nagyon szépen köszönöm a segítséget, és az Isten áldja meg minden jótevőnket. Mindig nézem a TV-ben a vörösiszap áldozatait és, hogy mennyi jó ember van, hogy segít rajtuk. Ha tudnék én is szívesen segítenék nekik. Sajnálom nagyon őket, és bízom a jó Istenben, hogy segít majd nekik, és talpra tudnak ismét állni. Együttérzek a családokkal, akik elvesztették hozzátartozójukat, őszinte részvétem! Tartsanak ki, azt kívánom!

Tisztelettel:

Szécsiné Erika

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sokszor ott tartok, hogy feladom, mert nem sikerül semmi. Most valahogy ez az időszak van. Nem sikerült bejutnom a tanfolyamra, már 10.04-én elindult, és én nem mehettem, mert nem vagyok RÁT-os. Szóval semmi esélyem sehol, mert utánam nem jár állami támogatás. Sírtam sokat miatta, de most már belenyugodtam, valami szándéka van velem fent a jó Istennek, hogy nem jutottam be. Talán kapok valami állást. Most ebbe bizakodok, így bíztatom magam, mert ha nem bíznék bizony, már régen feladtam volna ezt a rongyos életet. Ruhánk még mindig nincsen, Bencét három pulóverben engedem reggel, mert olyan hideg van. Itt a környéken nem kérhetek, mert akkor Bencét kinevetik, kicsúfolják, hogy kinek a ruhájában jár. Kicsi a falu, és irigyek az emberek, minden kis dolgon napokig csámcsognak, és Bencét ennek nem teszem ki. Sajnos nem segített senki, így nincs is semmink.

Nekem a cipőm olyan, hogy folyik bele a víz, és a talpát csak a pillanatragasztó tartja. Annyi ragasztót rákentem, hogy egy ócska cipőt vehettem volna rajta. De egyszerre nincs még használt cipőre se pénzünk. A napokban megvolt az éves villanyóra olvasás, tudom, hogy sok lesz, már előre félek, mert van elmaradásom. Most is nappal nem fűtök, csak este, ha Bence hazajön olyan ½ 4 körül, akkor megy a hősugárzó, és este összeszedek holmi gallyat az udvaron, a kertben, és így fürdik melegben. Tüzelőre még nem jutott, és nem is tudom, mi lesz, hiszen hitelt-hitel hátára halmozunk, a rossz anyagi körülmények miatt. Munka sehol, se almaszedés, oda se kell annyi ember, mint tavaly, mert nincs termés. Mihez fogjon az ember? Valamelyik nap elmentem kukoricát mezgerelni, kb. 10-15 km-t gyalogoltam, és úgy összeszedtem egy zsákkal, biciklivel hazatoltam. Legalább a tyúkoknak legyen enni. Még megyek valamelyik nap, had legyen, és egy kicsit elfeledem a gondokat. Köszönjük! Megérkezett a támogatás, Bence örült, mert így ehetett ismét húst!

Tisztelettel:

                        Szécsiné Erika

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Telnek, múlnak a napok, és a helyzet változatlan. Még most se kaptam visszajelzést a tanfolyamra. A hűtő ilyenkor már üres, hónap végén, és a számlák is befizetetlenül sorakoznak a szekrényen. Bence hét napja lázas, de holnap már megy iskolába, ha nem lesz lázas, hogy ne maradjon ki sokat, mert most a nyolcadik a legfontosabb, hiszen most van továbbtanulás. Már kapott két ötöst, amire büszke vagyok. Bízom benne, hogy továbbra is jól fog tanulni. Most van abban a korban, hogy kamasz, látom rajta sokszor, de próbálok vele türelmes lenni. Akinek volt már kamasz fia, az tudja, hogy milyen nehéz velük. Most nem akarja a gyógyszert bevenni, menne iskolába lázasan, és még van ilyen sok kis apróság, amibe nem egyezik a véleményünk. De hát ilyen a kamaszkor, majd csak átvészeljük valahogy. Bárcsak ez lenne a legnagyobb gond, hogy Bence kamaszodik. De sajnos ennél nagyobb gond is van, itt a hideg, és tüzelőről is kellene gondoskodni. Adósság-adósság hátán van, fel kell venni újabb kölcsönt. Nem is tudom, hogy lábalunk ki ebből a bajból. Ezért jó lett volna a tanfolyam, legalább az alatt a két hónap alatt megvettem volna a fát, és nem kellene újabb hitelt felvenni. De már reményem sincsen, már az is elfogyott.

Még az almaszedés sem indult be, hogy legalább ott keresnék egy kis pénzt. Nem tudom, miről lehetne még lemondanunk, mert már nincs miről. Enni alig jut nekünk felnőtteknek, ruha nincsen (most ragasztottam meg a cipőmet), üdülni sohasem voltunk. Amiről pedig nem lehet lemondani az a mosás, és a tisztálkodás. Rengeteg a mosópor, szappan, WC papír, mosogatószer, sampon, stb., ami kell havonta, nekünk egy kész vagyon, amit erre költök. De a tisztaságról nem lehet lemondani, és Bence sem járhat koszosan iskolába.

További jó munkát, és örökké hálás leszek a támogatásért! Köszönöm!

Tisztelettel:

                        Szécsiné Erika

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Beköszöntött az Ősz, bizony ma reggel is 4 fok volt nálunk! Most kellene a vastag ruha, kabát, ami sajnos nincs. Szeretném megkérni Önöket, akik olvassák a naplókat, vagy Támogatók, és tudnak segíteni valami vastag ruhával, segítsenek minket! A „kicsi” fiam 160 cm és 55-60 kg. 42-43-as cipő kellene, vastag, és 158-164-es vastag dzseki. Most két-három pulóvert adok rá reggel, és így megy suliba.

Az anyagiak pedig annyira szorítanak, hogy már nem tudok kihez fordulni, és bizony a hideg nem vár, amíg én szerzek pénzt (kölcsönt), hogy tudjak valamit venni. Elég szomorú, hogy így elszegényedtünk, és kérni kell. Higgyék el, én szégyellem magam a legjobban! Munka nincsen, a tartozások, számlák nőnek, és még a tanfolyamról sem jeleztek vissza, de remélem sikerül, mert ebben van az utolsó reményem.

Még egyszer nagyon szépen kérek mindenkit, aki tud, valami vastag ruhával segítsen rajtunk!

Én 60-65 kg között vagyok 165 cm magas és 38-as a lábam. Most egy olyan sportcipőt hordok, amit hetente ragasztani kell, belemegy a víz, és csupa sár lesz a zokni. Én csak a sportcipőt tudom hordani, mert évekkel ezelőtt műtötték a lábam, így sokszor fáj, és ez az egy a kényelmes. Eddig papucsot hordtam, az is jó volt itthon. Amíg 80-90 kg voltam, addig a barátnőim ruháit hordtam, Ők szívesen adták, de most, hogy betegeskedem, és több, mint két éve lefogytam, így az ő ruháik nem jók.

Nekünk bármi nagy segítség most, egy ruha, vagy egy kabát is. Az ennivalóról sokszor lemondok, de cipő nélkül, hogy menjek ha kell dolgozni, a boltba, vagy az orvoshoz? Már nincs, amiről le tudnánk mondani. Kérem szépen, ha tud valaki segítsen, mert nagyon hideg van reggelente! Köszönök minden támogatást, mind az alapítványtól, mind a Támogatóktól a család nevében! Köszönöm!

Tisztelettel:

                        Szécsiné Erika

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mint minden hónapban, most is elindultam szerencsét próbálni, talán találok valami munkát. Sajnos most is szomorúan tértem haza. Lehetőségek vannak, csak oda nem én kellek. Vagy túl öreg vagyok 40 évesen, vagy nem térítik a buszt, ami távolsági busz, és városi busz, összesen közel 40.000 forint lenne, és én a minimálbérből ezt, hogy fizessem ki, akkor mi marad? Mert még egész nap enni is kell valamit. Volt olyan kifogás is, hogy mivel kiskorú a gyerek, így táppénzen lennék vele, de ők a táppénzt nem fizetik, és ha megvan egy bizonyos óra hiányzás (igazoltan, orvosi), akkor elbúcsúznak a dolgozótól. Hát ilyen feltételek vannak, és így lehet állást keresni. És még a lényeget nem is írom, nem is szívesen foglalkoznak velem, mert nem vagyok RÁT-os, és így nem tudnak utánam támogatást felvenni. Mindenhol az első kérdés, RÁT-os vagyok-e, a második, hogy van-e gyerek, a harmadik, hogy be tudok-e járni és fizetni a buszt? Ilyen nehéz a falusi ember sorsa. Sok ember azt hiszi, mi falusiak nem kapaszkodunk. Dehogyis nem, csak városban mi nem tudunk érvényesülni, mert drága az utazás, és időhöz van kötve. Minden hónapban ezreket utazok el, hogy munkát találjak, de nem sikerül, akárhogy szeretném. Ez egy plusz kiadás, és még sikertelen is. Ezt mind a családnak kell nélkülözni. Napokat, hogy én munkát keresek, és ugye az útiköltség pénzbe kerül. És az eredmény pedig semmi. De a szükség nagy úr, és mikor már kilátástalan a helyzet, az ember kapkod mindenfelé. És sajnos a mi helyzetünk kilátástalan. Munka semmi, jövedelem semmi, és egy gyereket nevelni, iskoláztatni kell, ami nem olcsó mulatság. Kölcsönt, kölcsön hátára halmozunk, hogy iskoláztathassuk a kicsikémet. És most jön a rossz idő, a héten is végig esett, be kellett gyújtani, de mivel még tüzelőnk sincsen, megy a hősugárzó és pörög a villanyóra is. De nincs mit tenni ez a mi sorsunk.

Jó munkát, és köszönöm mindenki segítségét!

Tisztelettel:

                        Szécsiné Erika

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Két nap napos idő után szerdán ismét beköszöntött az esős idő. Ilyenkor az embernek még a kedve sem olyan, mint amikor jó idő van. Szerdán aztán valami jó is történt velem, és ismét felcsillant valami reménysugár a szememben, amikor a postaládából kivettem a Munkaügyi Központ levelét. Türelmetlenül bontottuk ki, hogy mi lehet benne? És megtaláltam, amire vártam: egy meghívó, egy tanfolyam válogatására. Pénteken meg is történt a válogatás, úgy érzem megoldottam minden példát. Kb. 80-an voltunk, és ebből összesen 16 fő indulhat a tanfolyamon. A minimálbér 60%-át adják, kb. 42.000 forintot, mivel én nem vagyok RÁT-os. De nekem még az az összeg is nagy összeg lenne, a mostani semmi helyett. Két hónapig tartana, októberben kezdődne, és december elején lenne a vizsga. Most nagyon reménykedem, és imádkozok, hogy benne legyek a 16 között. Nem azt mondom, hogy ezzel kimásznánk a bajból, az adósságból, de legalább Bencének tudnánk vastag ruhát, cipőt, kabátot venni, és legalább két köbméter fát tüzelni. Nekem már ez is nagy segítség lenne, hiszen mi minden pénznek örülünk. Hogy tovább, hogy lesz, azt nem tudom, de talán fentről kapunk megint valami segítséget, mint most is. Bízok a jó Isten segítségében, és mindig imádkozom, hogy segítsen rajtunk, hogy tudjunk tovább haladni, és Bencét tudjuk tisztességesen nevelni, mint eddig. Már nyolcadikos, most kezdődött az általánosban az utolsó éve, reméljük sikerül, és kitartunk, ha eddig eljutottunk. De mindig bízom benne, hogy talán holnap jön egy lehetőség, egy munka, és valami bevétel is, nemcsak kiadás. Az a baj, hogy az ember hangulata állandóan változik, most örülök, hogy van egy lehetőség, de ha nem jutok be, akkor biztos padlón leszek. Hát ilyen az élet!

Jó munkát mindenkinek, és jó egészséget! Köszönöm a támogatást mindenkinek!

Tisztelettel:

                        Szécsiné Erika

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

A hónap végén bizony még a levél feladása is gondot jelent, ezért elnézést kérek Önöktől, ha nem ér idejébe el a levél. Pedig én minden héten szorgalmasan írom a naplót. Sajnos a héten nagyon fájt a hátam, így több, mint két napig feküdtem, sehová ki sem mozdultam, így teltek a napok. Bencémnek megkezdődött az iskola, becsengettek szerdán. A kicsikém nyolcadikos lett. Itt az utolsó év, ami nemcsak neki, hanem nekem is kemény lesz, hiszen most dönti el, hogy melyik iskolába megy. Többször beszélgettünk róla, először mindenképpen a gimnáziumot szeretné kijárni, de nem tudjuk melyikbe menjen, azt majd még eldönti. Aztán ha bírom még erővel, energiával, és nem utolsó sorban pénzzel, akkor főiskola, vagy egyetem. De ez még odébb van. Ő is nagyon szeretné, ha egyetemet végezhetne, én pedig egyszerűen boldog lennék, ha az én kicsikém egy tanult ember lenne. Neki nem lennének anyagi gondjai, és talán egyszer felemelkedne ebből a szegénységből. Itt vagyok érettségivel, szakmával (könyvtáros, előadó) és mégse tudok munkát találni. Nem kellek, mert öreg vagyok. Bizony már elmúltam negyven, és még falusi is, így nehéz a munkalehetőség. Ezért szeretném, ha Bence továbbtanulna az egyetemen, hogy neki ne kelljen nélkülöznie, ne kelljen napról-napra élni. Bizony a mai világban egy érettségi nem sokat számít, ahhoz még főiskola, vagy egyetem is kell. A kicsikém jól tanul fiú létére, büszke is vagyok rá. Egyszer talán majd Ő is segíthet rászorult gyerekeken, családokon, mint ahogyan rajta is segítettek a támogatók, és az Alapítvány. Nem tudom elégszer megköszönni segítségüket, és köszönetet mondani, mind a támogatóknak, mind az Alapítványnak. Köszönöm a kisfiam nevében is! Mindenkinek jó munkát, jó egészséget és az Isten áldja meg a jóságukért!

Tisztelettel:

                        Szécsi Erika

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Lassan beköszönt az ősz, a reggelek hűvösek, de még a nappalok melegek. Közel 30 fok volt a héten, így sikerült kiásni a kertben a krumplit. Kemény volt a föld, de már az ideje eljött, hogy kiássuk, mert nincs szára, és nem fejlődik. Ha rájön egy esős idő, még meg is rohad. Így sincsen annyi amennyi tavaly volt. Kicsi a krumpli, és kevés. No, de mindig annyival kell beérni, amennyi van. Talán a tél közepéig elég lesz. Bence sokat segített, én ástam, Ő szedte össze, most nem kellett válogatni, mert mind kicsi volt. Bizony, amikor ránézek a kertre a sírás késztet. Nincs paradicsom, mert lerohadt az esőtől, nincs uborka, mert elszáradt, a babot elvitte a víz, és a sok eső tönkre tette. A zöldség sem az igazi. Így is nehéz az élet, akkor még, ha mindezt a boltból kell megvenni, mi lesz velünk? Mindig volt annyi, hogy az újig kitartott, sőt krumplit még adtam is el, ami felesleg volt. Ez is nagy segítség lett volna. De a mostani időjárás mindent tönkre tett. Ezt kell elfogadni, itt nem mi döntünk, hanem fent az égiek. Hiszek benne, hogy a jövő év, legalább termésben jobb lesz. A dolgok már így is tornyosulnak, a héten már kaptunk felszólítást, hogy fizessük be a házrészletet, mert el vagyunk maradva. A barátnőm segített, hogy befizessük, Ő adott kölcsönt. Bizony neki is vissza kell adni, ha nem is azonnal. Nem tudom, mi lenne velünk, ha nem lennének ilyen jó barátaink. Pedig ők se gazdagok, de ha tudnak, akkor segítenek, olyan jók hozzánk. Próbálom sokszor titkolni, ha gondjaink vannak, de húszévnyi barátság után annyira ismernek, hogy nem tudom eltitkolni. Mindig azt kérdezik, hogy nem bízol bennünk, miért nem mondod el, ha tudunk, segítünk. És most is segítettek, olyan jó szívvel. És én ezt sohasem fogom tudni meghálálni, hogy ilyen jók hozzánk. Önöknek, az Alapítványnak és a Támogatóknak sem tudom elégszer megköszönni, hogy segítettek nekünk, amiért ilyen jók hozzánk, és élelmet vásárolhatok a fiamnak, olyan dolgokat, amiket azelőtt nem evett, mert nem jutott rá. Most boldog és nem beteg, erős kisfiú. Köszönöm!

Köszönettel:

                        Szécsiné Erika

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

A héten nem történt semmi új. A gondok, bajok napról napra nőnek. Nem tudom mi lesz, Bencének, hogy tudom előteremteni az iskolakezdésre valót. Kilátástalan a helyzetünk, nem tudom mi lesz! Augusztusban letelik a férjem szerződése is, és nem tudom, meghosszabítják-e, mert ezek inkább nyári munkák. Ha még egy hónapig meghosszabítanák, nekünk az is jó lenne. A házrészlettel is el vagyunk maradva, és most jön az iskola, és tüzelő is kellene. Sajnos munka nincs semmi, ahol pénzt kereshetnénk. Nagyon fáj most is a hátam, a lábaim, és a csomóm sem akar visszahúzódni. Most még fájdalomcsillapítóm sincs, mert nem jut rá, így kínlódom. Még szerencse, hogy Bencének van mit enni, az Önök és a Támogatók jóvoltából. Nem tudom mi lenne velünk a támogatás nélkül, inkább bele se gondolok. Így is el vagyunk adósodva. Köszönök minden segítséget, minden jószívű Támogatónak, és az Alapítványnak!

Tisztelettel:

                        Szécsiné Erika

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Sokat töprengek ilyenkor, hogy nincs munka, mi is lesz velünk, ha a párom szerződése letelik augusztus 31-én, és visszakerül 28.500 Ft-ra, amit egy családból csak egy kaphat. És most már lassan vége az idénymunkának. Már csak a szőlő és az almaszüret lesz. A baracknak vége, mert az eső mindet tönkre tette , így nem takarították be több, mint a felét. És itthon a kiskertben sem jobb a helyzet. A krumpli kicsi, és kezd rohadni. A paradicsom rohad, az uborka leszáradt és még sorolhatnám mi mindent tett tönkre az idő. Most nem lesz mit betakarítani. Mindig szoktam uborkát berakni, most annyi volt, amit megettünk minden nap a kenyérhez, vagy az ebédhez. Lecsót is nagyon szeretem télen, de most azt se tudok berakni. A hagyma nagy része megrohadt, a paradicsom szintén, és a paprika olyan kicsi, talán októberre sem nő meg. Barackot raktam be egy pár üveggel, de ha szorul a helyzet, akkor Bencének azt is fel szoktam bontani, így az sem marad télire. Aztán jön az iskola, ami nagy gond. Bencének cipő, ruha, füzetek, stb. kell. Már előre félek, hogy fogom előteremteni. A heti egyszeri takarításból elég nehéz lesz. A ház részlettel is el vagyunk maradva két hónappal, most mindenképpen fizetni kell. Szóval nehéz az élet. Még volt munka, addig vidám, és előrelátó voltam, de most, hogy nincsen semmi, így kissé búskomor vagyok. Minden nap azon gondolkodom, hogyan lesz tovább. Most legalább valami jó is történt a héten, mert megjött a számlánkra az önök támogatása, így mehettünk vásárolni. Bence úgy örül, hogy ki sem lehet mondani.

Már sorolja: „Anya veszel húst, joghurtot, csokit, és veszel egy jégkrémet is!”. Olyan aranyos, amikor így örül, és mindig számolja, hogy mikor megyünk vásárolni, mennyi nap van még hátra. És ezt Önöknek köszönhetem és a Támogatóknak. Nagyon köszönöm a Bence nevében is! A jó Isten áldja meg az összes Támogatót, és az Alapítványt is, amiért segített ezen a sok kis éhes szájon, akik Önök nélkül sokat nélkülöznének. Köszönöm! Köszönöm!

Jó munkát!

Tisztelettel:

                        Szécsiné Erika

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

A lábam kezd javulni, így még egy kicsit sántítva is, de már mennék barackozni, de most az idő szól közbe. Ma csütörtök van, és még a héten végig esett az eső. Voltam jelentkezni a munkanélküli központban, és ígérték, ha lesz tanfolyam, akkor megpróbálnak beíratni, nekem már ez is egy reménysugár, és olyan boldogan jöttem ki, mintha nem tudom mi történt volna velem, mintha nyertem volna a lottón. Pedig nem is lottózom, így esélyem sincsen, de a tanfolyamra még van. Nehéz bejutni, főleg, hogy én nem kapok semmi segélyt. Jelentkezni így is kell járni, mert akkor nincs társadalombiztosításom.

A héten kimeszeltük a konyhát is, így most már tiszta. Az ajtóra kell még venni festéket, de arra már nem jutott. Bencének vettem pár holmit, és már oda is van a pénz, amit a meggyesben kerestem. Most nagyon kellene a barackos pénz, hogy jön az iskola, és az bizony nagy kiadás. Már összeírtuk mi kellene, és kb. még úgy 35-45 ezer forint, ami fedezné a tankönyveket, füzetekkel, táskával, felszereléssel, stb. együtt. Aztán jön a hideg téli cipő, téli kabát. Bence nyulai sem hoznak sok hasznot, mert az öt darabból három sajnos elpusztult, mert annyi szúnyog volt, hogy hiába takargattuk le, összecsípte őket, és belepusztultak. Most hamarosan lesz ismét kisnyuszi, azt remélem, már meg tudjuk menteni, mert már nem lesz annyi szúnyog. Siratta is a kicsikém őket, hiszen Ő nevelte, és már tervezte, hogy mit vesz belőle. Aztán a baj nem járt egyedül, a mosogatón a csap is felmondta a szolgálatot. Most hordom kintről a vizet, és melegítem, úgy mosogatok. Ez is fontos lenne, így nagyon kellene a munka, ahol pénzt lehet keresni. Már nagyon várja a fiam a bevásárlást, mert a hűtő sajnos kiürült. Mindig számolja a napokat, hogy mikor mehetünk vásárolni.

Köszönjük a támogatást, mind az Alapítványnak, mind a támogatóknak. Jó munkát és jó egészséget mindenkinek!

Tisztelettel:

                        Szécsiné Erika

Vissza a főoldalra

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Tisztelt Alapítvány és Támogatók!

Még élek, nem fogom tudni Önöknek megköszönni, hogy segítettek rajtunk. Egy olyan kisfiún, aki eddig nem nagyon tudta, mi a Túró Rudi, a joghurt, hús is csak ritkán került az asztalra.

Most megpróbálom beosztani úgy a támogatást, hogy Bence minden nap kapjon megfelelő tejterméket, és hús is gyakrabban kerüljön az asztalra. Ezt a támogatást Ő kapta, így neki is kell élveznie. Mi eddig is nélkülöztünk, most se jobb a sorsunk, de most legalább látom, a fiam vidám, és teli hassal fekszik le. És olyan jó, amikor mondja: Anya, olyan jól laktam a kirántott husival! Nekem ettől nagyobb Öröm nem is kell, és ezt mind Önöknek köszönhetem!

Köszönöm a kisfiam, és a család nevében!

Tisztelettel: 

                    Szécsiné Erika

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

A hét jól kezdődött, igaz közel 35 fok van. De van munka, és az a lényeg. Még mindig járunk meggyezni, hála Istennek így lesz egy kis pénzünk, és végre kifesthetem a konyhát, és Bencének is lesz ruha. Mindent kinőtt, vennem kell neki zoknit, alsóneműt, pólót, papucsot, stb.

Nagyon jól jött ez a kis munka, így legalább valamit vehetek Bencének. A héten ugyan vége a meggyezésnek, de remélem, hamarosan indul a barack, és oda is szeretnék bejutni. Most a rossz idő miatt ugyan nincs annyi termés, de ez is jobb, mint a semmi. Már van a kertben uborka, zöldség, sárgarépa, krumpli (igaz elég kicsi még, olyan akár egy tojás) de legalább ezeket nem kell venni. Most tojást is tudtam eladni, itt a meggyesbe a munkatársaimnak. Nincs csak tíz tyúkom, de most tojnak, és nem használom fel mindet, így eladom. Most úgy néz ki nem lesz krumpli, pedig azt is szoktam eladni, ha van felesleg. Nekünk minden forint jó, és ami felesleg, azt próbálom értékesíteni. Bencének szépek a nyulai, most megint lesz neki hamarosan. Ha eladhatja, már tervezi, hogy táska kell neki belőle, meg egy új cipő. Úgy szeretem, amikor tervez, és Ő is próbál segíteni a családi kasszán, hogy tegyen bele valamit, amiből majd neki veszünk dolgokat. Mert bizony az augusztus az iskolakezdésről szól. Ekkor kell mindent beszerezni és ez bizony nagy kiadás. No de ezzel még nem rontom el a jó kedvemet, elég lesz róla akkor gondolkodni. Most az a lényeg, hogy van munka, és van egy kicsi belőle. Igaz, elég nehéz a 35 fokos melegben dolgozni, de itt egy cél lebeg mindannyiunk feje felett, és az, hogy minél többet szedjünk, és akkor több lesz a pénz is.

Minden jót, jó egészségét mindenkinek, és köszönöm a támogatást, ami nélkül nem tudom, hogy mi lenne velünk. Köszönök mindent a támogatóknak és az Alapítványnak. A jó Isten áldja meg mindnyájukat!

Szeretettel és tisztelet:

                                   Szécsiné Erika

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

A hét jól indult, hétfőn már mentünk meggyért, de ez is jobb, mint a semmi. Így, ha ügyes vagyok napi 2200-2500 Ft-ot is megkereshetek. Hétfőn ennyit sikerült. Remélem, több is lesz. Igaz, elég nehéz szedni, nagy a meleg, 32 fok volt hétfőn is. De nem számít, csak legyen munka. Kedd, szerda ismét esik az eső, elindultunk meggyezni, de visszajöttünk, így akkor nincs kereset. Ma csütörtök van, amikor írom a levelet, és ma hála Istennek ismét dolgozunk, van munka, és az eső se esik. Jó az idő, most már 24 fok van, reggelizünk, és én most írom a levelet, hogy hazafelé feladhassam a postán. Bekaptam gyorsan a kis zsíros kenyeremet, így még írásra is van időm, amíg a többi eszik és cigizik.

Már tervezem gondolatban, hogy mi is kell ebből a pénzből. Remélem a hétvégén is jövünk, és akkor meglesz a festésre a pénz, és Bencének is jut ruhára. Ameddig lehet, megyek, mert kell a pénz. Minden jót, jó egészséget mindenkinek. És mindenkinek köszönöm a támogatást, a család nevében is! A jó Isten áldja meg mindannyiukat!

Tisztelettel:

                        Szécsiné Erika

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Hétfő, kedd esik az eső, így munka semmi. Reménykedhetünk, hogy a jövő héten már nem fog esni, és lehet menni meggyezni. Feliratkoztunk, közel ötvenen vagyunk, de meggy az nem sok, így lehet kevesebb munkás kell, és akkor tovább fogjuk szedni. Ez még a jövő titka. Az lenne a fontos, hogy mehetnénk és lenne egy kis pénz.

Most ez az idő beleszólt a mezőgazdasági munkába, így még semmi nem volt, ahol pénzt lehetne keresni. Pedig nyáron ez a legnagyobb lehetőség, itt sok ember csak ebből élne, ha lenne munka. Én is mindent elvállaltam, hogy pénz legyen. Tegnap borsót voltam szedni, igaz, csak 1200 Ft-ot kaptam egy napra, de nekem az is pénz, így Bencének ma már van ennivalóra. Sokan visszamondták, mert keveselték a napszámot, így kerültem be. De mivel nem sok borsó volt, így egy nap leszedtük. Minden lehetőséget elvállalok, hogy pénz legyen. Pedig már napok óta fáj a bal kezem, de dolgozni kell, mert pénz nélkül nem ülhetek itthon.

Nekem annyi a jövedelmem, amit összeszedek alkalmi munkából. Van egy rossz törvény, ha az egyik dolgozik napi 12 órát minimálbérért, akkor a másik társ még szociális segélyre sem jogosult, így vagyok én is. Így alkalmi munkával kell összeszedni a kis betevőre valót.

Holnap, ha a jó Isten is úgy akarja, menni kell takarítanom ******-ra. Ez is ez kis pénz, hétvégére lesz miből főzni.

Sajnos a biztosító nem fizet, mert nem a ház alatt van a pince, így nincs biztosítva, csak a ház.

Most víz nélkül vagyunk, mert nincs miből hidrofort venni, megjavítani meg nem lehet.

Meszelni, festeni is kellene, de talán ha menni kell meggyezni, akkor összehozom a festés árát. Mi magunk végezzük, csak az alapanyagra kell pénz. Minden évben kell meszelni a konyhát, mivel tüzelve van, és szeretem, ha tiszta. Remélem a jó Isten megsegít, és ez évben is rendbe teszem, mielőtt bejön a hideg.

Minden jót, jó munkát, jó egészséget mindenkinek! Köszönöm a segítséget!

Tisztelettel:

Szécsiné Erika