Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

A héten kétszer voltam fejlesztésen a kisfiammal. Közben megérkezett a pénz az Alapítványtól, köszönöm a gyerekek nevében! A Csp.+GYES is megjött. Voltunk Renivel Budapesten a szemészeten. Szerencsére javult a szeme, de marad még ez a szemüvege, majd szeptemberben kell ismét menni. Voltunk bevásárolni is. Sárika oviba ment, Lacika ezen a napon a mamájával maradt itthon. Volt óvodai ballagás is.

Kimentem Renivel és Lacikával a kisbúcsúba *******-ra 90%-os jeggyel, a dédihez is felmentünk. Délután háromkor indultunk haza, vagyis *******-nál várt az apjuk és ott még bementünk a mamához egy kicsit. Kisfiam kapott egy kicsi autót névnapja alkalmából, de látszott rajta, hogy nagyon örül neki.

A házassági évfordulónkat is a hétvégén ünnepeltük, és anya névnapja, férjem névnapja, fiam névnapja is volt. Gyümölcstortát sütöttem.

A fiam ügyes a PEX-ben, próbálja kártyákkal kérni amit akar. Napirendet segítséggel csinálja.

Esős idő volt, a kisfiam nem igazán találta helyét a lakásban, mert szeret vonatokat nézni az apjával. Az étvágya a héten nem volt túl jó, Túró Rudit, leveseket, virslit evett.

Készülődünk egy autista-kutató doktorúrhoz. Lányoknak nyári szünet van, nem mennek oviba. A férjem most vállalhat túlórát, mert sok tartozásunk van. Így telt el a hét, mert az eső végett nem tudtunk játszótérre sem menni.

Köszönettel:

Tolnainé Hajnalka

Kedves Olvasóm!

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Ma végre megláttuk a napsütést is! Kisütött a napocska, már nem is tudom, hogy mióta nem történt ez meg. De ma reggel vidáman cirógatott meg a sugaraival. Ettől nekem is sokkal jobb kedvem lett.
Mesélek magunkról. Sok minden történik velünk. Ma délután egy kis csapattal megyek fel Borsodba, a faluban összegyűjtött kis segély-adományt visszük el, az arra rászoruló embereknek. Tudom, hogy csepp a tengerben, a boltosnak jutott eszébe, és kitett a pénztár mellé egy zacskót, és tett bele egy kis pénzt induló tőkének, és ugye milyen a falusi bolt, beszélgetünk, megkérdezzük, miért van ez itt ez a zacskó (valami nyereményjáték, vagy jutalomról érdeklődünk kis nyerés reményében). És mondják, hogy elviszik szombat délután a rászoruló emberek egy csoportjának. Ezen a pénzen élelmiszert vásárolnak, és szétosztják, ott ahol most nagyon nagy a szükség, ahol átszakadt a gát, és visz a víz mindent.
Mi még szerencsések vagyunk, mert van egy kis belvíz, de megúsztuk, a házunk, az életünk, az állataink biztonságban voltak, van fedél a fejünk fölött. De akiknek azt is vitte. Nem is tudok még bele sem gondolni.
Tegnap este a gyerekekkel arról beszéltünk, hogy mit is vinnénk, ha menni kellene. Jó ilyen dolgon is elgondolkodni, és próbálni átélni mások helyzetét.
Nem tudok adakozni, mert nekem sincs, csupán 200 Ft-ot tettem a "mi zacskónkba", de megkérdezte a szervező, hogy nincs-e kedvem velük tartani és segíteni nekik, pakolni, osztani az élelmiszert, stb. Dehogy nincs, így megyek, bár még nem tudom, hogy hová és mit fogok látni, tapasztalni. Próbálom erősíteni a lelkemet, de sejtem, hogy nagyon meg fog viselni. "De az ember a vasnál is erősebb" és segíteni annyira jó érzés. Ma délelőtt főzök itthon a családnak, zöldborsó leves és lekváros derelye lesz az ebéd, és olyan kettő körül indulunk. Még az éjjel hazajövünk, remélhetőleg.

Tovább a teljes naplóhoz

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Már lassan két hete egyfolytában esik az eső, nincs kedve az embernek semmihez. Térdig ér a sár, a víz, az iszap. Csak gumicsizmában lehet közlekedni az udvaron. Szerencsére a kert megmaradt, nem öntött ki a patak, ami közel van hozzánk. Nagyon féltünk, mert már nagyon közelített a híd felé, de valahogy elvezették. Még így is egy pár ház, ami belvizes, elég rossz állapotban van. Pár napig nálunk is megállt az élet, mert a ******** és ********** közötti útszakaszt lezárták, így se ki, se be a faluba. A buszok nem jártak, a kenyeret traktor hozta *******-ról. A boltosok nem tudtak áruért menni, így a készlet fogyni kezdett, és az emberek is féltek, felvásárolták az élelmiszereket. Munka nincs, így pénz sincsen. Én sem tudok közel két hete semmi pénzt keresni, mert most még takarítani sem kell, hiszen egész ******* víz alatt van. Kapálni menni meg ki tudja meddig nem lehet. Így ülök itthon, varrogatok (de már alig látok), talán el tudom adni, és abból lesz egy kis pénz. Kemény munka ez a hímzés is, tönkre teszi a szemet, és az ujjat. És még meg sem fizetik. Én eladom, ahogy veszik, hogy egy kis pénz legyen belőle. Hiszen így is nehéz nekünk minden forint jó. A sok adósságot felszedtem a boltban, hogy Bence ne éhezzen, és a mosópor, WC papír, stb. ez is nélkülözhetetlen. Most kölcsön kértem 6000 Ft-ot, hogy Bencének befizessem a ballagási pénzt, és a havi 1000 Ft osztálypénzt. A villanyt bizony ebben a hónapban már nem tudtam rendezni. Itt most nagy döntés kellett, Bence vagy a villany, és én Bence mellett döntöttem.

Tovább a teljes naplóhoz

NAPLÓ

05.24-05.30.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre jó az idő!

A konyhakert megkapálása volt a fő cél erre a hétre. Végre sikerült is rendbe tennem és most öröm ránézni. Már szedtem borsót, igaz még csak egy kis levesre való volt, de legalább friss. Rengeteg az eper is. Már volt gyümölcstorta, és vittem a húgaimnak meg édesanyámnak is. Nála is rendberaktam a kertet és újra füvet is kellett nyírnom. Most egy darabig ott nem lesz gond.

Robika a héten itthon volt a betegsége miatt, így lemaradt a gyermeknapról az óvodában. Kárpótoltam palacsintával és az eper neki is az egyik kedvence, úgyhogy nem volt probléma.

Vasárnap búcsú volt nálunk, amire már szombaton elkezdtünk készülődni. Jöttek a párom nagy fiai megint, a gyerek nagy örömére. A kisebbik ide udvarol a falunkba, úgyhogy úgy néz ki, többet fogjuk látni. A vendégség már délelőtt elkezdődött és estig egymásnak adták a kilincset. Jöttek a húgaim külön-külön és édesanyám is meglátogatott bennünket.

Délután voltunk a búcsúban. A gyerek hintázott és játékot kapott de nem túl nagy valamit. Nem jókor jött ez a búcsú. Pont hónap végén, amikor már rakosgatni kell a filléreket. Még jó, hogy van az Önök támogatása,- amit ezúton is köszönünk - ebből hagytunk erre az alkalomra,hogy frissen tudjuk megvenni az ünnepi ebéd hozzávalóit.

Röviden ennyit a hét eseményeiről.

Üdvözlettel: Bíró család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

A legrosszabb az, amikor álmokat ringatsz magadban - mondta mindig édesanyám! Sok-sok keserves év után ismerem be, hogy milyen igaza is volt! (Sajnos már meghalt!) Azért jó sokszor álmodozni, az ember lelke kicsit megnyugszik, bár megoldódni semmi nem oldódik meg! Mindig hittem a csodákban, álmokban, Istenben, de ma már ez nem így van! A biblia mindig azt írta: -„Kérjetek, és megadatik! Kopogjatok, és megnyittatik!”

Ha ez így van, akkor hol a segítség a bajba jutott, elkeseredett, elcsüggedt embereknek? Megítélni és elítélni mindig könnyebb volt az embereknek, de őszintén odaállni a másik mellé, kevés ember tudja ezt megtenni! Mint minden évben, most májusban is itt volt az adóbevallás! Tavaly amikor a férjem az intenzívre került, a munkáltatója azonnal felmondott neki! Most derült csak ki, hogy amit levontak adóelőleget, az mindenhová került, csak az APEH-hoz nem! (Nem tudjuk, mi, hogyan történt, máig tisztázatlan sok dolog!) Így most több tízezer forintot nekünk kell az adóhatósághoz befizetni! Nem tudom, miért sújt így minket az élet!? De már nem bírjuk sokáig!

Látszik, hogy MA már sok ember-munkáltató csakis azon „dolgozik”, hogy egyes embereken, hogy tud „keresni”!!! Undorító!!! Most már tényleg a padlóra kerültünk anyagilag, de ez a sok gond lelkileg is tönkretett minket! Azt hittem, minden rossz után jó következik! De ez úgy látszik nálunk nem így van! Hát ez van, csak nem tudjuk már, hogyan tovább!? Vagy, hogy mit is csináljunk, hogy jobb legyen? Az élet kegyetlen velünk, és így már nem sokáig fogjuk bírni!

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sajnos semmilyen csoda nem történt ezen a héten sem, ellenben meggyűlt a bajunk a belvízzel. A véget nem érő esőnek köszönhetően elkezdett zúdulni a dombokról a víz a faluba, és mi közvetlenül azok alatt lakunk. A talaj már nem tudja elnyelni a rengeteg esővizet, és ahogy már lenni szokott, utat talál magának mindenhová. Hozzánk nem jött ugyan be, de a szomszéd néninek segíteni kellett elvezetni, és az árkot meg kellett mélyíteni.
 Nem ment el a nagyfiam beiratkozni az iskolába, nem tudjuk egy összegben befizetni a 70 ezer forintos éves tandíjat. Holnap bemegyünk a  regionális munkaügyi központba, és utánanézünk, mint pályakezdőnek, milyen lehetőségei vannak. Már beszéltem egy vállalkozóval, de sajnos jelenleg nem tud embert fölvenni, mert az esőzések miatt áll a munka, és sok munkást kényszerszabadságra küldött. Töröm a fejem, kinél érdeklődjek még, mert augusztus 24-ig lehetőség lesz a beiratkozásra, de ez csak úgy fog menni, ha kerítünk munkahelyet, és félrerakjuk.
Megint elkezdett bombázni bennünket a felszólításokkal az egyik behajtó cég, részletfizetési kedvezményt is kínál, de még így sem tudok felvállalni egy újabb részletet. Júliustól már csak a kisebb gyerek után jár a családi pótlék, majdnem 15 ezer forinttal lesz kevesebb a jövedelmünk. Alkalmi munka egyelőre nincs, az Önkormányzat nem akarja behívni a páromat, pedig több alkalommal beszéltem a jegyzőnkkel.
Rettegve várom, mikor kezdik letiltani a fizetésemből a tartozásokat! Akkor aztán tényleg bajban leszünk, hisz az eddigi naplóimból már biztosan kiderült, hogy magamon kívül senkire sem számíthatok!

Tisztelettel:

A Dózsa család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Fáradtan írom naplónkat. Kimerült és keserű az életünk. A bajok sorban jönnek még az egyiket föl sem dolgozom, és jön a többi. A vizünket a napokban levágták de ez még a kisebbik baj, mert van szerencsére hidroforunk, erre mondják rosszban is van valami jó. A villanyunk is veszélybe került, még van időm, de már nem sok. Ballagása itt van a kislányomnak, és nem tudom, hogy teremtünk elő mindent. Ami betett az, hogy egy évvel ez előtt vettem fel folyószámla keretet a takaréknál, ahova a családim is jön, és ott úgy van, egy év elteltével automatikusan visszavonják. Na ez a héten meg is történt, így a családi pótlékom elúszott. Nem is tudom, mi lenne Önök nélkül, ha még az Önök segítsége sem lenne. Minden hónapban a szakadékban egyre lejjebb és lejjebb csúszunk. Nem panaszkodok tovább, mert ez nekem olyan rossz érzés. Jót is szeretnék írni, de nem sokkal szolgálhatok sajnos. Talán annyi, amit már máskor is leírtam, nem vagyunk betegek, és ez nekem a legfontosabb a világon. Csak egészség legyen!

Üdvözlettel: Vinczéné