Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

 

Gyönyörű idő van, meleg, napsütés és vakáció. Bár a fiam nincs itthon, elvitte a barátnőm nyaralni. Egy hetet beszéltünk meg, de valószínű kettő lesz belőle. Szeret ott lenni, és nagyon szereti a barátnőm férjét, azt hiszem, érzem ilyenkor, hogy teleszívja magát az "apa-filinggel", nagyon jól megértik egymást a "Tibi-bácsival", valahogy mind a kettő feltöltődik. A Tibi-bácsi azt mondja, olyan jó érzések szállják meg, ha a fiammal van. Ilyen fiút szeretett volna mindig magának (van neki is kettő, de "mindegyik másmilyen", nem mondom, hogy nem jó fiuk, aranyosak, kedvesek, csak másak, másabbak, mint az enyém). Persze a fiamnak az újdonság varázsa mindig átvarázsolja az egészet. Neki ettől szép mindig, szóval azt hiszem a legszebb időszak ez a fiamnak, és ez a lényeg.
A lányommal ma megyünk kicsit vásárolgatni, kirakatot nézegetni, és csak úgy együtt lenni. Kicsit kárpótolom, hogy Ő itthon maradt. Van a barátnőmnek lánya is, hívta is az én lánykámat is, de ők ketten nem értik meg annyira egymást, így inkább maradt itthon.

Tovább a teljes naplóhoz

NAPLÓ 06. 28.- 07. 04.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mozgalmas hét után vagyunk. A hétvégén falunapok voltak nálunk, ahol a mi szervezetünk is segített. Már hét elején elkezdtük a szervezést, hogy szombatra minden kész legyen, és rendben menjen. Szombaton egész nap rendezvények voltak és színes programok a gyerekeknek. Mi apró ajándékokat osztogattunk az arra járóknak, és az elsősegélynyújtó helyen tartottuk a frontot, ahol szerencsére nem akadt dolgunk.

Kedden elköltözött a húgom. Azon a napon az idő is szomorú volt, elég sokat esett az eső. Édesanyánk vigasztalhatatlan volt; nem elég, hogy egy éve halt meg apu, most egyik lánya is messze lesz tőle. Ezután már mindenki sírt. Nehéz nap volt, az biztos. Azóta már telefonált: jól érzi magát, és lassan beilleszkedik az új környezetbe. A fiai egyenlőre a nyári szüntet a nagymamánál töltik.

A falunapok nemcsak munkával telt. Robikával megnéztünk egy bábelőadást és a kézművesek utcája is nagyon tetszett neki. Az ugrálóvárba viszont nem akart felmenni.

A délutáni zápor nem riasztott el senkit és este az utcabálon is sokan voltak. Egy darabig mind a hárman ott voltunk, később a gyereket elvittük édesanyámhoz, mi pedig visszamentünk táncolni. Nagyon jól éreztük magunkat a többi családtaggal és a barátokkal együtt.

Vasárnap ünnepi szent mise volt, amire én is elmentem. Bár nem járok templomba ez a mise nagyon-nagyon szép volt. El is gondolkodtatott egy kicsit - most próbálom helyretenni magamban a dolgokat.

                        Üdv.: Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A gyerekek nagyon örülnek a nyárnak. Sokat játszanak kint a szabadban. Szeretnek segíteni a ház körül. Például: sepregetnek, állatoknak ennivalót és vizet visznek. Nagyon szeretik az állatokat. Örülünk a támogatásnak, mert sajnos rá is vagyunk szorulva, kevés pénzből sajnos nem jut sok minden fontos dologra. Arra is kéne, hogy kifessünk, a beteg kisfiam miatt is.

Jó lenne, ha az apuka tudna dolgozni.

Tisztelettel:

                    Déri Ferencné

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Elnézést kérek Önöktől, amiért ceruzával írok, de sajnos most nincs tollam.

Sose hittem volna, hogy ilyen szegény leszek, hogy még egy tollam sincsen. Bence tolla, az iskolai, az is kifogyott pechemre. Sajnos ilyen a sors, el kell fogadni.

Az idő is ellenünk szól, megint újabb esős hét köszöntött ránk.

Bencéék ballagtattak, így plusz kiadás is volt. Kölcsön kellett kérnem, nem is kis összeget, hogy vehessek neki öltönyt, cipőt, inget, ajándékot, virágot. Bizony, mint tudjuk, egy öltöny és egy cipő nem olcsó dolog. És jövőre már jó sem lesz rá, mert kinövi. Jövőre megint új kell, mert akkor ballag. Sajnos nem tudok kitörni az ördögi körből és egyre több az adósságunk, és csúszunk lefelé. Talán a jövő héten már mehetek takarítani, ha nem jön egy újabb árvíz. Vizünk még most sincs, mert nem tudok hidrofort venni, a biztosító pedig még nem jött ki. Így a kútból húzom, de ez inni nem jó, csak mosni. De most még arra se nagyon jó, mert zavaros és piszkos, le kell szűrni, ha mosok.

A férjem minimálbérért dolgozik, napi 12-13 órát. Reggel öt órakor megy, és este öt-hat óra felé ér haza. Én pedig nem kapok semmi pénzt, mert a hármunk összegének 55.555 Ft-nak kellene lenni, a férjem minimálbére pedig 60.200 Ft. De hiába dolgozik augusztusig (addig van szerződése) még lejjebb vagyunk.

A buszjegy napi 500 Ft, mert *********-ra be kell járni a vállalkozóhoz, és ezt nem fizeti. Napi 500 Ft-ból meg alig tudok táskát rakni neki. Így 25-30.000 Ft előleget mindig kér a vállalkozótól, ebből fedezni kell a mindennapi buszt, és a táskáját. Hiszen kemény fizikai munkát végez, éhen nem nagyon bírná a melegen. Így mire fizetés van, már csak 30-35.000 Ft-ot kap kézhez. Ebből fizetem a ház törlesztését, és már nem is marad. Akkor megint kölcsön kell kérni, hogy megadjam az öltönyre kért pénzt. Ez az a kör, amiből nehéz kitörni, pedig nagyon szeretnénk. Próbálunk, de talán ez csak akkor lehetséges, ha elköltözünk, és lesz munkánk.

Remélem sikerül eladni a házat. Minden jót, jó egészséget kívánok mindenkinek!

Köszönöm a segítséget!

Tisztelettel:

                        Szécsiné Erika

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nálunk nem sok minden történik, szinte minden nap egyforma. A napi dolgok mellett és a rendszeresség miatt olyan egysíkú az életünk. Persze vannak említésre méltó dolgok. Igyekszem gyermekeimet a körülményekhez képest szeretetben és őszinteségben nevelni. Ezzel kapcsolatos a mi kis történetünk. Most, hogy már eléggé beköszöntött a nyár, hát az esti órákban a legnagyobb szenzáció a szúnyog-irtós repülő. Minden alkalommal a gyerkőcök órákig tudnak várni, hogy mikor jön visszafelé. Rengeteg nálunk a szúnyog, de igyekszünk védekezni kenőcsökkel, háziszerekkel. Már jó ideje nem volt egyik fiún sem csípés, mikor a kisebbiken egyet talált a testvére. A gyerkőcök között beszélgetés kezdődött:

-Öcsike! Megcsípett a szúnyog?

-Igen!

-Fáj?

-Igen!

-Akkor majd én simogatom, és el fog múlni. Adok rá puszit, mert attól nem fog fájni.

Mire a kisebbik fiam elgondolkozva válaszolt:

-Jóóóóóó!

Tovább a teljes naplóhoz

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Eltelt egy újabb hét és nem változott semmi. Nem történt semmi olyan változás, ami helyzetünkre nézve kedvező lenne. A legrosszabb talán az a dologban, hogy lelkileg mikor padlón van az ember a sok gond probléma miatt családja előtt tartania kell magát, nem omolhat össze, nem adhatja fel! Párom egyre nehezebben viseli (mármint a szervezete) a fizikai megpróbáltatásokat (rengeteget dolgozik) ha csak lehet, és ha úgy van munka, hétvégén is megy! Nem jó ez így, ezt mi is tudjuk, de jelenleg nem tudunk mit tenni! Mindig reménykedünk, de ez ma már butaság!

Az iskolának vége lett, gyermekünk nyári napközis táborban van, reggel viszem, és délután hozom el. Így társaival van, kikapcsolódik, de ami a lényeg, nem unatkozik, jól érzi magát!

Jó lenne egy nagyobb albérlet, a 22 négyzetméteres lakás kicsi már hármunknak. (De hát jelenleg ezt is alig tudjuk kifizetni, hogyan is tudnánk bevállalni egy nagyobbat, hogy a gyermekünknek legyen egy külön szobája, mert ugyebár ma már ez úgy normális, ha a gyereknek külön szobája van, de nálunk még ez az alapvető dolog sincs meg! Hinni kell abban, hogy egyszer talán minden megoldódik, de ma már hinni is nehéz!

Várom, hogy készen legyenek az eredményeim és mehessek vissza Pestre, és végre tudjam, hogy mi lesz velem, mi várható! De félek tőle! Pedig az orvosom szerint még mindig jobb a biztos rosszat tudni, mint bizonytalanságban szenvedni! Hát ez igaz! Csak azzal a rosszal szembe kell tudni nézni, el kell hordani, viselni! És ez nem könnyű! Rohamosan elkezdtek szaporodni bennem a csomók, tetőtől-talpig (szó szerint). Annyi, de annyi csomó lett bennem, hogy ijesztő! Ezt még tetőzi az is, hogy gyorsan nőnek és izületi, mozgatóideg problémákat is okoznak. Van, hogy injekcióznak, mert annyira fájnak, hogy nem tudok az ágyból felkelni. Így élni a többi krónikus betegség és a férjem betegsége mellett nap, mint nap szenvedés!

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Eltelt egy újabb keserű hét. A napok egyre hosszabbak és szomorúbbak számunkra. Sok kárunk lett a múlt héten történt viharból és még biztosításunk sincs a házunkra. Nagyon-nagyon el vagyunk keseredve! Eddig is el voltunk, de ezek után most már úgy érezzük, mindenek vége! Férjem kétségbe van esve, a napokban derül ki, hogy ahol dolgozik cégnél, ki marad, és ki megy. De nem is tudom, hogy mi lenne a jobb, mert ha elküldik, munkanélkülire kell mennie, de ha marad, akkor lecsökkentett bérrel - csak hat órában foglalkoztatnák, mert nem tudnak munkát adni. Úgyhogy nem tudom mi lesz velünk napról napra csak gond hegyén-hátán! Egyszerűen már ezt fel sem tudom fogni, ami történik a világban! Jövő héten levágják a vizünket, sajnos megkaptuk az értesítést. Nem beszélve a bankokról, akik naponta zaklatnak, mert nem tudunk fizetni! Most, hogy még a férjem munkahelye is ilyen helyzetbe került, hogy ezek után mi lesz, nem tudjuk.

Üdvözlettel:

                        Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét végre mozgalmasabban alakult, mint az előzőek. Hétfőn orvosnál voltam, a szokásos kontrollvizsgálatra mentem. Az eredményeim még mindig nem jók, túl magas a TSH a véremben, ezért újra gyógyszeradagot emeltek. A férjemnek ugyanezen a napon a munkaügyi központba kellett mennie, a szokásos háromhavi visszajelentkezés miatt. Ezen a napon érkezett meg az Önkormányzat határozata a gyermekvédelmi kedvezmény egy éves meghosszabbításáról is.
Kedden a Magyar Vöröskereszt jóvoltából cukrot és lisztet kaptunk, aminek nagyon örültünk! Szerdán vizsgázott a nagyfiunk, immár utoljára, és 74%-os eredményt ért el, ami jegyben négyeses osztályzatnak felel meg. Ő kissé le volt törve, úgy jött haza, hogy: "Anya, nem sikerült túl jól a vizsgám.". Én ekkor még nem láttam a bizonyítványát, és kettesre saccoltam, ha már így mondta. Aztán amikor vigyorogva az orrom alá dugta a dokumentumot, nagy kő esett le a szívemről, hisz messze túlszárnyalta a vágyaimat! Nagyon büszke vagyok rá, és bár érettségi nélkül, de két szakmával vághat újult erővel a munkakeresésnek. Egy fejvadász céget hívunk segítségül, talán Ők profibbak, és jobban kiismerik magukat a „multik” terén.
Pénteken hazajött Miklós látogatóba, azzal az indokkal, hogy már nagyon hiányoztunk Neki. A hónap közepéig nem is megy vissza, mert az unokatesójának sok munkája van, és nem szereti sokáig egyedül hagyni. Jött is velem dolgozni, egész délután be sem állt a szája! Rengeteget nevettünk, jól kihúztuk a műszakot, este fél nyolc után értünk haza. A következő héten itthon leszek szabadságon, reméljük, jó időt fogunk ki. Beszéltem a főnökasszonyommal, Nekik is van szőlőjük, és megígérte, hogy ad egy kis munkát. Nagyon jó lenne egy kis mellékes, mert gyorsan el fog szaladni a nyár, és jön a szeptember, vele pedig a beiskolázás, a fűtési szezon, és még ki tudja, mit hoz a jövő? Szerintem addigra eljutunk arra a szintre, hogy a bank elkezdi vonni a munkabérem 33%-át, és ha a gyerek mégsem tud segítséggel sem elhelyezkedni, akkor vége! Nem látom a kiutat, persze ez nem azt jelenti, hogy föladom, csak még tanácstalan vagyok ez ügyben.


Tisztelettel:
                      A Dózsa család

Tovább a család bemutatkozójához|Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Új fejleményekkel szintén nem nagyon szolgálhatok, de azért írok pár sort.
A munkahelyemen lejárt a három hónapos szerződés, de szerencsére újra meghosszabbították három hónapra, tehát szeptember végéig. Fiam sikeresen leérettségizett, és a továbbtanulás mellett döntött.
Kislányom megkezdi majd a 2. osztályt.
Én reménykedem továbbra is egy hosszú távú munkában, melyben megbecsülnek, és normális fizetést is kapok.
Más egyéb nem történt, tisztelettel várjuk az újabb segítséget, hogy vásárolhassunk ennivalót.

Köszönettel:

Szőke Júlia

NAPLÓ 06. 21.-06. 27.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is esővel kezdődött. Már nagyon unja mindenki. Elég döcögősen indul a vakáció, mert így nem lehet napokkal előre tervezni.
Kialakult a heti munkarendem -hétfőn és csütörtökön járok dolgozni; a többi napon itthon végzem a dolgomat, és persze besegítek édesanyámnak is.
Páromnak ezen a héten volt a születésnapja. A család közös ajándékot vásárolt, amit persze nekem kellett beszereznem. Így hát nyakamba vettem a várost, hogy megtaláljam a megfelelő meglepetést. Végül egy pohárkészletet vettem amilyenre már régóta vágyott de soha nem merte megvenni az ára miatt. Most így többfelé oszlott a kiadás és máris könnyebb volt kifizetni. Szombaton tartottuk az ünneplést. Eljött mindenki a családból és pár barát is. Halászlét főztünk ebédre, ami nagyon finom lett, mindenkinek ízlett. Sütöttem süteményt is ami szintén nagy sikert aratott.
A kisebbik húgom jövő héten elköltözik *************-ra. Elég messze kerül tőlünk, de úgy érzi ott jobb lesz neki. Nagyon furcsa helyzet ez, mert eddig mindig itt voltunk mindannyian egy faluban, és ha gondja volt valamelyikünknek, akkor segítettük egymást. Nem lesz ez másként ezután sem, csak egy kicsit nehezebben fog menni. Már elkezdett összepakolni, amiben szomorúan de segítettünk.
Ez az esemény kicsit szomorkássá tette a szülinapot is, hiszen nem biztos, hogy ezután minden összejövetelen itt lesznek ők is. Azt azért megígérte, hogy amilyen sűrűn csak tud HAZA-látogat.

                             Üdvözlettel: Bíró Klára