Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagy izgalommal indultunk az új hétnek, hisz a nagy fiam munkás ember lett! Este fölhívott a leendő főnöke, és elmagyarázta, hogy hol fog dolgozni, és mi lesz a feladata. Azt is mondta, hol kell reggel az autót várni, mert sajnos változott a helyzet, és nem ott kezdett, ahová eredetileg irányították. Az ácsokhoz került, ahol elég kemény, embert próbáló munka folyik, még egy tapasztalt "vén" rókának is, nem egy zöldfülűnek!
Napi 12 órát van oda - ha az utazást is beleszámoljuk -és 3500 forintot fizet Neki a vállalkozó. Szerdán a zuhogó eső miatt visszajöttek, arra a napra semmit nem kaptak, pedig már 9 óra is elmúlt, mire hazaértek. Annyira sajnálom szegénykémet, mert van egy kis tériszonya, amit nem mer mondani a brigádvezetőnek, és 4-5 emelet magasan dolgozik egész nap kinn az álláson. Szerdára mindkét karja pecsenye pirosra égett, a pala össze-vissza vagdalta a tenyerét, de férfiasan tűri.
A nyári étkeztetés keretén belül - mivel augusztus hónapban leáll a főzés az iskola konyháján - konzerveket, tésztát, májkrémet, és leves porokat kaptak a gyerekek az Önkormányzat Gyermekvédelmi részlegétől. Persze ez már csak Miklóst érinti, mert már csak Neki jár a gyermekvédelmi kedvezmény.
Pénteken Miklós végre el tudott menni újra edzeni az unokatestvéréhez, mert volt egy kis szabadideje a tesójának. Hétfő reggel jön haza, és már "beharangozta", hogy augusztus vége felé amatőr versenyre szeretnének nevezni, ami valahol ****** mellett kerül megrendezésre. Bízom benne, hogy kitart a lelkesedés addig!
Szombaton Csaba születésnapra volt hivatalos, ahonnan csak vasárnap reggel jött haza. Nagyon üres volt a lakás a fiúk nélkül egész hétvégén, teljesen elveszettnek éreztem magam nélkülük.
Még előttem áll egy több oldalas nyomtatvány kitöltése, mert holnap akarja a férjem benyújtani a rokkant nyugdíj iránti kérelmet, de minden ilyen feladat is engem terhel.

 Mindenkinek jó pihenést kívánok a nyár hátralévő részére!
 
 Üdvözlettel:

                        A Dózsa család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Férjem felmondott a cégnél, ahol dolgozott. Nem volt más választása, bérét annyira lecsökkentették, hogy mivel így sem tudunk megélni, muszáj volt lépni neki. Sikerült egy másik állás *******-n, azt megpróbálja. Igaz, nagyon nehéz munka, de a fizetés kétszer annyi lenne egy idő után, mint a mostani cégénél. Nincs pénzünk beiskoláztatni a gyerekeket, és most ez a fő probléma nálunk. Nem tudom mitévő legyek. Egyszerűen fogalmam sincs, mit csináljunk, annyi minden kellene a gyerekeknek. Ráadásul hó végén, nagyobbik lányomnak, mikor vonul be az új iskolába, 40000 forintot kell vinnie a könyvekre, és a kollégiumra. Félek, ezt nem tudjuk teljesíteni, és akkor, hogy megy a lányom is? Borzasztó ez az érzés, szeretnénk tanítani őket, de anyagilag nem megy!

Üdvözlettel:

                        Vincze Zoltánné

NAPLÓ 07.26-08.01.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mozgalmas hét áll mögöttünk.
A héten élelmiszer segélyosztás volt a faluban. A mi szervezetünket kérte fel a polgármester úr a kiosztásra. Én is kaptam csomagot (liszt-cukor-tésztafélék stb.), aminek nagyon örültem, és itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak, mert a segélycsomag az Önök alapítványától érkezett. Jó volt látni a sok boldog és megkönnyebbült arcot, hiszen most pont hó vége van és lehet, hogy némelyik rászorulónak ez volt az "utolsó pillanat", hogy élelemhez jutott. Még egyszer nagyon szépen köszönjük a magam és sorstársaim nevében.
Szerdán *********-on voltunk a szemészeten Robikával. Csupa jó hírt kaptunk. Már a legkisebb ábrákat is le tudta olvasni, úgyhogy a szemtakarást már csak a biztonság kedvéért kell folytatni még egy hónapig. Nagyon nehéz rábeszélni a takarásra, főleg ezekben a forró napokban. A szemüveget még hordani kell, és úgy néz ki augusztusban végre ki tudjuk cseréltetni a lencséket is.
Édesanyámnál kipakoltuk a konyhát és kimeszeltük. Mindjárt kicsit át is rendeztük, most olyan mintha új lenne. Néha kell egy kis változás, azt hiszem. Mindjárt másképp érzi magát az ember. Jövő héten a szobáját szeretném megcsinálni és utána jöhet a mi házunk. Már elég régen volt meszelve, úgyhogy nagyon ráfér.
Sok apró tervem van, amit szeretnék megvalósítani és ami persze nem kerül pénzbe csak az ötlet kell hozzá. Talán nálunk is változtatunk egy kicsit. Jó lenne a fürdőszobát is befejezni, de egyenlőre a párom nagy fia vidéken dolgozik, egy másik kőműves pedig sok pénzbe kerülne és az óvodakezdés előtt erre végképp nincs keret. Remélem, sokáig jó idő lesz és azért még az idén ősszel sikerül megoldani a dolgot.

                                   Bíró Klára

A mi naplónk

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én a mama vagyok:

Ez a hét is olyan rossz volt. Nagy meleg után ez a hirtelen lehűlés, ami nem is baj, hogy lehűlt, mert nehezen viseltem. Nagyon megviselte a szervezetemet. Vérnyomásom állandóan fent volt, szívem is nagyon nehezen viselte. De most, ahogy kezd egy kicsit hozzászokni, most már jobb a közérzetem, de nem sokkal. Már vége lehetne ennek a hónapnak, mert nagyon nehezen telik. Mivel már több napja kenyerünk sincsen, már alig várom, hogy egy kis pénzt kapjunk, mert teljesen kifogytunk, egy fillérünk sincsen. Minden forintunk, amit kapunk, az én nyugdíjam, a gyerekeknek a pénze, a villanyra, vízre, és a házunk rendbetételére, a kölcsönök fizetésére megy, mert ahogy mondtam, árvízkárosultak vagyunk.

És ebből a kis pénzből, amit kapunk kellett megcsináltatnunk az otthonunkat. Tönkre mentek a falak, a mennyezet és ezeket, hogy meg bírjam csináltatni, hitelbe vannak véve az anyagok, hitelbe dolgoztak a munkások. És ezeket fizetgetem, de ez el fog húzódni, még jövő ilyenkorra is, mire kifizetem őket. Jön majd az Iskola nemsokára. Bele sem merek gondolni, hogy indítom el a gyereket, mert semmiféle segítséget nem kapok a hivatalban sem, csak Tőletek, Önöktől.

Tovább a teljes naplóhoz

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

A lábam kezd javulni, így még egy kicsit sántítva is, de már mennék barackozni, de most az idő szól közbe. Ma csütörtök van, és még a héten végig esett az eső. Voltam jelentkezni a munkanélküli központban, és ígérték, ha lesz tanfolyam, akkor megpróbálnak beíratni, nekem már ez is egy reménysugár, és olyan boldogan jöttem ki, mintha nem tudom mi történt volna velem, mintha nyertem volna a lottón. Pedig nem is lottózom, így esélyem sincsen, de a tanfolyamra még van. Nehéz bejutni, főleg, hogy én nem kapok semmi segélyt. Jelentkezni így is kell járni, mert akkor nincs társadalombiztosításom.

A héten kimeszeltük a konyhát is, így most már tiszta. Az ajtóra kell még venni festéket, de arra már nem jutott. Bencének vettem pár holmit, és már oda is van a pénz, amit a meggyesben kerestem. Most nagyon kellene a barackos pénz, hogy jön az iskola, és az bizony nagy kiadás.

Tovább a teljes naplóhoz

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Ha az ember beteg lesz, vagy betegen születik, akkor neki az élet „árnyoldala” jut. Az állandó ellenőrzések, az állandó pluszkiadások emiatt, igen megterhelők a család számára. Nehéz úgy megélni a mindennapokat, hogy fogalmunk sincs arról, hogy mi lesz másnap. Jól lehet, nehéz mindenkinek, ma már mindenki küzd valamilyen problémával, de egyes embereknek különösen kijut a gondokból. Most megint ott tartunk, hogy választanunk kell a megélhetés, vagy albérletfizetés?! Mert ma már a kettő nem megy egyszerre! Nagyon rossz érzés, nagyon megterhelő lelkileg! Itt az iskolakezdés is ami pluszkiadással jár az embernek, de még a helyi Önkormányzattól sem várhatunk segítséget! Borzalmas, amikor meg kell alázkodni, amikor könyörögni kell azért, hogy kapjunk segítséget! Megint Pestre kell mennem orvoshoz, újabb gyógyszereket kapok, de a jelenlegieket sem tudom mindig kiváltani! Párom egyre fáradtabb, egyre nehezebben bírja a munkát, hiányoznak a kezelései, csak idő kérdése ez is, hogy meddig bírja még? Mégis küzd, mert nem tehet már semmit! Messze van a megoldás az életünktől, de még messzebb van a gyógyulás! Nagyon-nagyon aggódom, mert én még mindig nem találtam munkát és ez elkeserít!

Az a kis pénzünk is legtöbb esetben arra megy el, hogy telefonálok, ha látok egy álláshirdetést, vagy utazom át egy városba, mert éppen személyesen lehet jelentkezni! De ha meg sem próbálom, honnan tudjam, hogy sikerülni fog-e? Nem tudom, hogy ennek az egésznek mi lesz a vége, de a helyzetünk hétről-hétre rosszabb, kilátástalanabb, elkeserítőbb! Lassan úgy látjuk, úgy gondoljuk, ahhoz, hogy jobb, vagy talán könnyebb legyen, nem kellene ilyen korrekt, becsületes emberként élni!!!

Tovább a család bemutatkozójához|Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mint írtam bemutatkozó levelemben, édesanyám tavaly meghalt, hosszas otthoni ápolás után. Nyugdíját, melyet járóképtelensége miatt nem tudott átvenni, nekem kellett átvennem. Édesanyámat teljes mértékben én ápoltam, így gyógyszereit, gondozóit, orvosait, étkezését ebből az összegből térítettem. Édesanyám elmondása szerint a nyugdíjat mindig visszamenőleg kapta meg, így felhívta figyelmemet, hogy így kalkuláljak. Édesanyám augusztusban elhunyt, így az Ő tájékoztatása szerint a szeptemberben érkező nyugdíjat átvettem, melyből a temetkezés egy részét sikerült fedeznem. A nyugdíjfolyósítótól kaptam egy határozatot, hogy fizessek vissza 1 havi nyugdíj összegét, hiszen a nyugdíj, mindig adott hónapra jár, így én arra nem voltam jogosult. Miután ezt az összeget a temetkezés kiadásaiba fektettük bele, így ezt én visszafizetni sajnos nem tudom, melynek összege: 87.535 forint.
Most épp azon vagyok, kitől kérjek kölcsön, mert ezt az összeget kifizetni nem tudom, és számlámról kellene utalnom a pénzt a nyugdíjfolyósítónak, még ezen a héten.
Erről természetesen hivatalos határozatom is van.

 Tovább a teljes naplóhoz

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Úgy rohannak a hónapok, már augusztus van! Ebben a hónapban be kell vásárolni az iskolakezdéshez, nem semmi egy futam lesz! Még fogalmam sincs, hogy mit, és miből fogok megvenni. Nem beszélve a ruhaneműkről, megint sokat nőttek a gyerekek. Azokból is új kellene. Fáradt vagyok, kimerít ez a nagy hőség, és nagyon sok a munka. Sokat kell dolgozni a befőzéssel is, bár mikor sorakoznak a polcon, nagyon jó látvány. Most számolgattam kicsit utána, hogy nagyon sokba kerül. Sárgabarack lekvárt is főztem be, igaz, vettem a barackot, így még többe kerül. De egy olyan családtól vettem, akiknek nagyon nagy segítség volt. Ott három kisgyerek van, és munkahelye nincs az Apának, csak segélyt kapnak, az Anyuka itthon van anyaságin, nemrég költöztek ide a faluba, olyan kertjük van, ahová sok fát ültettek az előző tulajdonosok, így a feleslegből eladásra is jut egy kevés.

Uborkából nekem is feleslegem van, de a nagyobb méretet csak 10 Ft/kg-ért vásárolják fel, pedig mennyi baj van vele, mennyit kell permetezni, míg terem, és még most is, úgy kell szedni, hogy háromnaponta permetezni kell.

 Tovább a teljes naplóhoz