Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
 

Ennek a nyárnak a legmozgalmasabb hete áll mögöttünk. Hétfőn ment a férjem az orvosi bizottság elé, ami reméljük, nem volt újra hiábavaló vesződség. Délután óriási vihar kerekedett, Csaba fiam este fél hétre ért haza a munkából. Nagyon meg voltunk ijedve, mert nem értük el telefonon, és ilyenkor csak a legrosszabbra gondol az ember. Hála a gondviselésnek, nem történt baja a brigádnak, mindenki épségben hazajutott a családjához!
Szerdán megjelent a banki behajtó cég embere, de sajnos nem tudtam vele személyesen beszélni, hiszen dolgoztam, de hagyott telefonszámot, amin föl kell majd hívnom, hogy újra kezdjük az egyezkedést a fizetési feltételekről. Nem tudom, mindez hová fog vezetni, ugyanis a dolgozó fiam csütörtökön rossz hírrel és lógó orral jött haza, mert egyenlőre nem kell mennie dolgozni - nincs szükség több emberre - majd szólnak neki, ha változik a helyzet. Ez ugye a mi esetünkben több hetet is igénybe vehet, ami az anyagi helyzetünkre nézve katasztrófa. Így sem értük még utol magunkat, most iskolakezdés előtt pedig újra ott vagyunk, ahonnan indultunk.
Közben a barátnőmmel összeegyeztettük az utazás időpontját, és péntek reggel el is indultunk, én és a gyerekek. Eljöttek értünk egészen ******ig, máskülönben nem tudtuk volna anyagilag fedezni az utat. Nagyon jól éreztük magunkat, rengeteg programot szerveztek nekünk, nem volt időnk unatkozni. Nagyon hálás vagyok az egész családnak, mert olyan élménnyel ajándékoztak meg minket, amiből az év hátralévő részében "táplálkozhatunk".
Vasárnap késő délután érkeztünk haza, jó fáradtan a több órás utazás miatt, és holnap  - vagyis hétfőn - már vár a munka. Tíz nap múlva kezdődik az iskola, az utolsó simításokat végezzük az épületben, hogy minden rendben legyen az évnyitóra.

Tisztelettel:

                        A Dózsa család

NAPLÓ 08.09.-08.15.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nem unatkoztunk ezen a héten sem.
Elkezdtük a meszelést, ami remélhetőleg az egész házon végigmegy. Nehezen fogtunk hozzá, de a konyhát megcsináltuk. Igaz, ott nem volt sok javítani való így gyorsan ment. A hét végére teljesen kész lett. Jövő héten kezdjük a szobákat, remélem az sem fog elhúzódni nagyon sokáig.
Szerdán újabb élelmiszersegély osztás volt. Most olyan emberek kaptak, akik az előzőből valamiért kimaradtak. Újra csak megköszönni tudom Önöknek és az adományozóknak magam és a többiek nevében is, hogy ilyen lehetőség is van a rászorulók számára.
A héten bevásároltunk az e havi pénzből (amit szintén köszönünk). Sokszor azt sem tudom, hol kezdjem a vásárlást, hogy jusson mindenből de mindenkinek külön is kedvezzek. Szerencsére az én családom nem válogatós; úgyhogy szinte mindegy, hogy mi kerül az asztalra. Néha azért tartok "közvélemény kutatást", hogy ki mit szeretne enni, és akkor megcsinálom a külön kedvenceket.
Végre kész Robika szemüvege. Csak lencsét cseréltek, mert már elég karcos volt, a keret szerencsére még jó. 6800 Ft volt.
A hétvégi kánikulában a medencében "strandoltunk" és a szomszéd gyerekekkel nagy vízipisztoly-csatákat vívtunk. Ha már nyaralni nem tudunk elmenni legalább valami izgalmas nyári emléke legyen a mi kisfiunknak is.

                  Üdvözlettel : Bíró Klára

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

A héten nem történt semmi új. A gondok, bajok napról napra nőnek. Nem tudom mi lesz, Bencének, hogy tudom előteremteni az iskolakezdésre valót. Kilátástalan a helyzetünk, nem tudom mi lesz! Augusztusban letelik a férjem szerződése is, és nem tudom, meghosszabítják-e, mert ezek inkább nyári munkák. Ha még egy hónapig meghosszabítanák, nekünk az is jó lenne. A házrészlettel is el vagyunk maradva, és most jön az iskola, és tüzelő is kellene. Sajnos munka nincs semmi, ahol pénzt kereshetnénk. Nagyon fáj most is a hátam, a lábaim, és a csomóm sem akar visszahúzódni. Most még fájdalomcsillapítóm sincs, mert nem jut rá, így kínlódom. Még szerencse, hogy Bencének van mit enni, az Önök és a Támogatók jóvoltából. Nem tudom mi lenne velünk a támogatás nélkül, inkább bele se gondolok. Így is el vagyunk adósodva. Köszönök minden segítséget, minden jószívű Támogatónak, és az Alapítványnak!

Tisztelettel:

                        Szécsiné Erika

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Lassan addig jutok, hogy egyáltalán nem lesz kedvem felkelni reggelente. Nap, mint nap emberek rosszindulatával kell szembe néznem, és most már az is igen megvisel, hogy nincs még munkám! Egyszerűen nem tudom, hogy hogyan tovább? Vagy van-e értelme tovább? Orvoshoz is kellene ugye mennem, de már nem tudom megoldani! Tényleg nem! Amikor az ember bajban van, akkor a legbutább, hogy reménykedik! Nagyon megviselnek lelkileg a dolgok, de tudom, nem adhatom fel! Szeretném, ha meggyógyulhatnék, és dolgozhatnék! Jó lenne egy kis levegőhöz jutni, megnyugodni! Harc az életünk, harc a mindennapokért! Erőt a drága kisfiunk ad nekünk, aki megérti, ha egy szelet csokit nem tudunk neki megvenni, és ha kap egy szelet csokit, akkor olyan hálás, hogy a kezemet puszilgatja! Jó ember lesz belőle, hiszen már most egy áldott gyermek! Este, mikor lefekszünk, akkor az arcomra ad egy puszit, és mondja: Jó éjt drága anyukám! Ilyenkor mindig összeszorul a szívem, mert nem tudom, hogy mi lesz másnap!? Látom-e még? Megijesztenek ezek az eszméletvesztések, amik már egy jó ideje tartanak. Főleg az aggaszt, hogy nem tudják az orvosok, hogy mitől lyukadt ki az agyam. Talán istennek még terve van velem, mert még éltet minket, és ez jó jel! Párom dolgozik, szegény igen nehezen bírja, de csinálja! Nem tehet mást! Aggódom miatta is! Már rég jelentkeznie kellett volna a kezelőorvosnál, de nem tudjuk megoldani! Nem tudom, mikor tud majd elmenni? Egy dolog vigasztal minket, hogy bármi-bárhogyan is fog alakulni, nyugodtan vagyunk, mert mi tényleg mindent tisztességesen csinálunk! Igyekszünk jól élni, cselekedni!

Tovább a teljes naplóhoz

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A gyerekek nagyon várják az Augusztus 20-i fesztivált. Nagyon sok program várja ilyenkor a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt, itt a faluban. Minden évben szerveznek műsort, a végén kilenc óra után még tűzijáték is van, amit nagyon élveznek a gyerekek. Erre mindig el szoktunk menni. Sokat játszanak a szabadban, labdáznak, de nagyon örülnének, ha lenne biciklijük. Nekünk sajnos nem telik rá, de ha valakinek lenne olyan, amit már nem használ, azt szívesen elfogadnánk.

Köszönettel és tisztelettel:

                                               Déri Ferencné

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Sokat töprengek ilyenkor, hogy nincs munka, mi is lesz velünk, ha a párom szerződése letelik augusztus 31-én, és visszakerül 28.500 Ft-ra, amit egy családból csak egy kaphat. És most már lassan vége az idénymunkának. Már csak a szőlő és az almaszüret lesz. A baracknak vége, mert az eső mindet tönkre tette , így nem takarították be több, mint a felét. És itthon a kiskertben sem jobb a helyzet. A krumpli kicsi, és kezd rohadni. A paradicsom rohad, az uborka leszáradt és még sorolhatnám mi mindent tett tönkre az idő. Most nem lesz mit betakarítani. Mindig szoktam uborkát berakni, most annyi volt, amit megettünk minden nap a kenyérhez, vagy az ebédhez. Lecsót is nagyon szeretem télen, de most azt se tudok berakni. A hagyma nagy része megrohadt, a paradicsom szintén, és a paprika olyan kicsi, talán októberre sem nő meg. Barackot raktam be egy pár üveggel, de ha szorul a helyzet, akkor Bencének azt is fel szoktam bontani, így az sem marad télire. Aztán jön az iskola, ami nagy gond. Bencének cipő, ruha, füzetek, stb. kell. Már előre félek, hogy fogom előteremteni. A heti egyszeri takarításból elég nehéz lesz. A ház részlettel is el vagyunk maradva két hónappal, most mindenképpen fizetni kell. Szóval nehéz az élet. Még volt munka, addig vidám, és előrelátó voltam, de most, hogy nincsen semmi, így kissé búskomor vagyok. Minden nap azon gondolkodom, hogyan lesz tovább. Most legalább valami jó is történt a héten, mert megjött a számlánkra az önök támogatása, így mehettünk vásárolni. Bence úgy örül, hogy ki sem lehet mondani.

Már sorolja: „Anya veszel húst, joghurtot, csokit, és veszel egy jégkrémet is!”. Olyan aranyos, amikor így örül, és mindig számolja, hogy mikor megyünk vásárolni, mennyi nap van még hátra. És ezt Önöknek köszönhetem és a Támogatóknak. Nagyon köszönöm a Bence nevében is! A jó Isten áldja meg az összes Támogatót, és az Alapítványt is, amiért segített ezen a sok kis éhes szájon, akik Önök nélkül sokat nélkülöznének. Köszönöm! Köszönöm!

Jó munkát!

Tisztelettel:

                        Szécsiné Erika

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Múlt levelemben említettem, hogy a férjem munkahelyet változtatott. Hát egy hete van ott, de nagyon nehéz munka. Kazángépen dolgozik, és sok helyen megégette magát, nem tudom bírni fogja-e, de azt mondta, megpróbál mindent. Itt nagyon kevés ember marad meg, mert nehéz munka. Én mondtam neki, hogyha nem bírja, akkor nem bírja, majd megpróbálja valahol máshol, de persze ez nem olyan könnyű a mai világban. Voltam én is munka után érdeklődni, itt helyben is, és messzebb is, de nem jártam sikerrel. Egyszerűen nincs munka itt mifelénk, pedig annyira mennék dolgozni, annyira szükségünk lenne rá, hogy én is keresek, de nem adom fel továbbra sem! Lányok nagyon várják már az iskolát. Minden nap azt hallom tőlük, hogy: „Unatkozom, mikor kezdődik már az iskola?!” Még sajnos nem sikerült megvenni a tanszereket nekik, nincs pénz, és fogalmam sincs mitévő legyek. Jó az idő most, volt egy pár zivatar és nagyon féltünk, mert mióta volt az a nagy a múltkor, azóta reszketünk, ha beborul.

Üdv.:

            Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
 

Egy teljesen átlagos hét áll mögöttünk, sok munkával. Két hét múlva kezdődik az iskola, és készre kell addigra takarítani az egész nagy épületet. Délelőttös műszakban dolgozom, egészen szeptember 1-ig, akkor vissza kell állni az eredeti délutános munkarendbe. Egész nap sikálok, súrolok, ablakot pucolok, délután pedig itthon a főzés, mosás, takarítás. De hát ez nem újdonság, örülni kell, hogy van munka, és család, akiről gondoskodhatunk!
Hétfőn a férjem kontrollvizsgálatra ment a felnőtt ideggondozóba, és megint új gyógyszert kapott.
Miklós hamar megunta az edzést, már elég régen volt az unokatestvérénél. Hamarosan az utolsó évet kezdi az általános iskolában, hihetetlen, hogy már 14 éves lesz! Főleg azért, mert nagyon kicsi a korához képest. Még mindig nincs 150 centi sem, sokan alsósnak nézik.
Még mindig nem tudtam széthordani az önéletrajzomat, nem tudok most arra költeni, hogy utazgassak. Csütörtökön hívott a barátnőm, aki pest mellett lakik, és meghívott engem és a két gyereket egy hosszú hétvégére. Bízom benne, hogy el tudunk menni, mert jó lenne egy kicsit világot látni, és kikapcsolódni. Sajnos, az olyan családok, mint mi is, nem engedhetik meg maguknak, hogy egy moziba, vagy évente legalább egyszer strandra elvigye a gyerekeit. 19 éve nem voltam moziban, strandon pedig a 20 éves házasságunk alatt egyszer, mikor a nagy fiam 3 éves volt. Miklóst még nem sikerült ilyen élményekkel megajándékoznunk, de szerencsésnek mondhatom magam azért, mert nem haragszik érte, hisz teljesen tisztában van a helyzetünkkel. Azért szomorú, hogy az egész életünk úgy telik el, hogy dolgozunk látástól vakulásig, fizetjük a számlákat, reggeltől estig egy merő rohanás az élet, és annyi öröm sem jut, hogy az ember a gyerekeivel szórakozzon egy picit!
De elég az önsajnálatból, hisz nagyon kivételes ajándékot kaptunk azzal, hogy ebben a programban helyet kaptunk, és segítséget a megélhetéshez! Köszönet érte mindenkinek!

Tisztelettel:
                      A Dózsa család

NAPLÓ 08.02- 08.08

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten a munka mellett a szórakozásra is volt lehetőségünk. Három születésnap is volt a családban, így ünnepeltünk.
A hét elején befejeztem édesanyámnál a meszelést és a takarítást.
A virágoskertemet is rendbe tettem, elég gazos volt már. Most minden olyan szép és nagyon színes is. Sokfajta virág nyílik most, úgyhogy gyönyörű az egész és jó ránézni az udvarra. A konyhakertem is rendben van, igaz nem sok minden van még benne.
Robikának vásároltam már néhány dolgot az óvodába. Van itt a faluban egy turkáló, oda szoktam járni. Ismerem az eladót, és ha van valami, ami a gyereknek jó akkor általában félreteszi és szól, hogy mikor menjek. Majd szeretnék a városba is bejutni vásárolni. Sokat nőtt a nyáron, a tavalyi nadrágok már mind rövidek neki. Cipőt is újat kell venni. Nemsokára lesz ruhaakció a védőnőnél, oda is elmegyek majd. Oda úgy szoktam menni, hogy viszek is ruhát meg hozok is.
Az augusztus hónap a gyerekről szól. Már nagyon várja az ovit, azt mondja, hiányoznak a pajtások.
Szombaton megtartottuk a szülinapokat (köztük az enyémet is). Édesanyám főzött finom töltött paprikát, én pedig sütöttem zserbót. Ez a család kedvenc sütije. Minden ünnepelt kapott egy kisebb ajándékot. Ez nálunk már régóta így van. Megbeszéltük, hogy az ajándékozást közösen oldjuk meg és próbálunk hasznos dolgokat venni.
Vasárnap délután bicikliztünk egyet, mert Robika állandóan ezzel nyaggatott. Sikerült egy kellemes délutánt eltöltenünk hármasban.

                                    Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Egy héttel öregebb lettél és bölcsebb is talán. Ez a kicsit átírt dallam jár most a fejemben. Jó lenne bölcsebbnek is lenni, de sajnos az évekkel csak úgy magától nem jön a bölcsesség, meg kell szenvedni érte!

Vasárnap voltam templomban, úrvacsoráztunk "új kenyér" alkalmából. Feltöltődtem. Nagyon szépen tud beszélni a Tiszteletesnő. Szinte olyan, mintha balzsam lenne a sebeimre. Nekem a hitem nagyon nagy segítség. Valahogy jó érzés "beletörődni", hogy minden nehézség, akadály, gond, baj, probléma már akkor elő volt nekem készítve mikor még nem is éltem. Akinek nincs hite, nem is igazán érti meg ezt. Nekem segítség a hit, és tudom, hogy van mindenre megoldás és segítség, csak néha elmegyek mellette, nem veszem észre, mert mással vagyok elfoglalva. Megyek egy felesleges kört, majd újra úgyis vissza kell térnem oda, ahol minden megoldást nyer.

Meleg van, kaptunk esőt is, de szerencsére elkerültek a nagy károkat okozó viharok. Most újra kánikula van, nagyon sok munka lenne még a kertben, de valahogy annyira nincs kedve az embernek ott dolgozni. Magas a páratartalom, és még melegebbnek érezzük, mint amilyen. Így hajnalban kelünk a gyerekekkel, és akkor végezzük el a munka nagyrészét. A gyom nagyon kedveli ezt az időjárást és nő is nagyon, alig győzzük irtani. Leginkább kézzel húzzuk ki, mert a veteményektől már nehéz kapálni, de ha most nem dolgozunk meg vele, akkor ősszel, mikor a betakarítást szeretnék elvégezni, akkor azt sem találjuk meg, hogy mi hol van. Persze nem utolsó szempont az sem, hogy a szemnek is kell gyönyörködnie.

 Tovább a teljes naplóhoz