Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mint minden hónapban, most is elindultam szerencsét próbálni, talán találok valami munkát. Sajnos most is szomorúan tértem haza. Lehetőségek vannak, csak oda nem én kellek. Vagy túl öreg vagyok 40 évesen, vagy nem térítik a buszt, ami távolsági busz, és városi busz, összesen közel 40.000 forint lenne, és én a minimálbérből ezt, hogy fizessem ki, akkor mi marad? Mert még egész nap enni is kell valamit. Volt olyan kifogás is, hogy mivel kiskorú a gyerek, így táppénzen lennék vele, de ők a táppénzt nem fizetik, és ha megvan egy bizonyos óra hiányzás (igazoltan, orvosi), akkor elbúcsúznak a dolgozótól. Hát ilyen feltételek vannak, és így lehet állást keresni. És még a lényeget nem is írom, nem is szívesen foglalkoznak velem, mert nem vagyok RÁT-os, és így nem tudnak utánam támogatást felvenni. Mindenhol az első kérdés, RÁT-os vagyok-e, a második, hogy van-e gyerek, a harmadik, hogy be tudok-e járni és fizetni a buszt? Ilyen nehéz a falusi ember sorsa. Sok ember azt hiszi, mi falusiak nem kapaszkodunk. Dehogyis nem, csak városban mi nem tudunk érvényesülni, mert drága az utazás, és időhöz van kötve. Minden hónapban ezreket utazok el, hogy munkát találjak, de nem sikerül, akárhogy szeretném. Ez egy plusz kiadás, és még sikertelen is. Ezt mind a családnak kell nélkülözni. Napokat, hogy én munkát keresek, és ugye az útiköltség pénzbe kerül. És az eredmény pedig semmi. De a szükség nagy úr, és mikor már kilátástalan a helyzet, az ember kapkod mindenfelé. És sajnos a mi helyzetünk kilátástalan. Munka semmi, jövedelem semmi, és egy gyereket nevelni, iskoláztatni kell, ami nem olcsó mulatság. Kölcsönt, kölcsön hátára halmozunk, hogy iskoláztathassuk a kicsikémet. És most jön a rossz idő, a héten is végig esett, be kellett gyújtani, de mivel még tüzelőnk sincsen, megy a hősugárzó és pörög a villanyóra is. De nincs mit tenni ez a mi sorsunk.

Jó munkát, és köszönöm mindenki segítségét!

Tisztelettel:

                        Szécsiné Erika

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Nagyon nehéz időszakon vagyunk túl, és még nehezebb az, ami előttünk áll! Soha nem gondoltam volna, hogy egy ember élete milyen keserves dolgokból állhat! Holnap megint kórházba megyek, ami igazán megvisel, hiszen teljes egészében már nem tudok a családomra koncentrálni, teljesen lefoglalnak a betegségek, a mindennapi problémák. Párom dolgozik az új helyen, majd kiderül egy hónap után, hogy valójában milyen is? Gyermekünk már megkapta az első ötösét versmondásból, igen boldog volt! Egyre több felelősség van rajta is, egyre többet tanul, egyre többet vállal!

A helyzetünk változatlan az életszínvonalat illetően. Egyre rosszabbul vagyok lelkileg is, a sok megpróbáltatást már igazán nehezen viselem.

Másnap délután fejezem be ezt a levelemet, és ma gyermekünk megkapta szorgalomból az ötösét, magatartásból pedig a négyesét! Boldoggá tesz ez a kisgyerek, őszintén Ő tartja bennem-bennünk a lelket! Már most nagyon jó ember! Tiszteli tanárait, becsüli társait! Sokat gondolkozom az élet történésein, de még többet gondolkozom a sok „mi-miért?” kérdésen! Tudom butaság, hogy válaszokat szeretnék, de tudom, nem tettem-tettünk semmi olyat, amiért így kellene szenvednünk! Lelkiismeret furdalásom van a párom miatt is, mert rengeteget dolgozik, és én még mindig nem találtam munkát! Bánt, hogy nem tudok könnyíteni a terhén!

NAPLÓ

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hét eleji jó idő kedvezett a terveimnek. Édesanyámnál kész lettünk mindennel. Rendbe tettük a kertet, az udvart és összevágtuk a bontásból összejött faanyagot is. Úgy néz ki, az idén nem is kell fát vennie, és azt az összeget másra tudja költeni.

Mire ott végeztünk, újra eleredt az eső, úgyhogy az itthoni teendőket el kellett halasztani. Mivel egyfolytában zuhogott az eső, nem tudtunk kimenni az udvarra se, így beszorultunk a szobába. Sok időt töltöttünk együtt Robikával, amit Ő nagyon élvezett. Délutánonként, amikor hazajöttünk az óvodából csak Ő volt a középpontban. Sokat játszottunk és tévéztünk, de belecsempésztünk egy kis tanulást is a játékba. Vannak foglalkoztató füzeteink kimondottan az Ő korosztálya számára és abból oldottunk meg feladatokat. Nagyon tetszett neki a dolog, azt mondta ez olyan, mintha iskolás lenne. Remélem, ez a lelkesedés kitart majd az iskolában is.

A hétvégére be volt tervezve egy szüret, de sajnos a rossz idő miatt elhalasztották. Bízom benne, a jövő héten összejönnek végre a dolgok és jó idő lesz, ami munkát is hoz.

Üdvözlettel:

Bíró Klára

A mi naplónk:

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én a mama vagyok:

Kellemes meglepetésben volt részem! Nagyon kedves vendégek látogattak meg minket. Ami nagyon nagy örömet szerzett nekem és az unokáimnak. Nagyon kellemesen telt el az az egy nap számomra. Nem foglalkoztam sem az idővel, sem a betegségemmel azon a napon. Nagyon jókat beszélgettünk, kicsit közelebbről jobban megismertük egymást, főleg ők voltak rá kíváncsiak, hogy mi hogyan éljük a mindennapjainkat. Hát elmondtuk nagyvonalakban.

Főleg Timin láttam, de Brigi és én is nagyon élveztük ezt a napot.

Tovább a teljes naplóhoz

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mivel is kezdjem, nem tudom?! Nagyobbik lányom nem nagyon bírja a kollégiumot, de mondtam neki, még ne adja fel ilyen hamar, ha pedig nem megy, akkor jön ide vissza a legközelebbi iskolába. Kisebbik lányommal még mindig járjuk az orvost, holnap lesz meg neki a véreredménye. Sokat esett mostanában az eső. Nem szeretem, ha esik, mert még szomorúbb vagyok. Nagyon rosszul áll a szénánk, mint írtam leveleinkben. Vizünket nem tudtuk megmenteni, sajnos 54.000 forintos tartozásunkat képtelenek voltunk befizetni, pedig annyira szerettem volna, ha megmentjük. Azután jött a lakástörlesztő elmaradásunk 162.000 forint hátralék miatt felbontják a szerződésünket, így tehát áprilistól valószínűleg ki kell költöznünk otthonunkból. Borzasztó ez az állapot, úgy érezük nincs kiút már, pedig keressük! Ma voltam egy csoki üzemben jelentkezni. Azt mondták, felhívnak, ha sikeres volt a jelentkezésem, de mivel vidéki vagyok, kevesebb az esélyem, igaz két hónapos munka lenne, de az is valami. Besegítene kicsit ez a plusz jövedelem, nincs más, várakozok, és mint mindig, reménykedem. Nem beszélve a többi adósságainkról, de arról már nem is nyilatkozom. Igazából ez két dolog: a vízdíj, és a lakásunk megmentése volna az elsődleges és legfontosabb!

Üdvözlettel:

                        Vincze Zoltánné

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Két nap napos idő után szerdán ismét beköszöntött az esős idő. Ilyenkor az embernek még a kedve sem olyan, mint amikor jó idő van. Szerdán aztán valami jó is történt velem, és ismét felcsillant valami reménysugár a szememben, amikor a postaládából kivettem a Munkaügyi Központ levelét. Türelmetlenül bontottuk ki, hogy mi lehet benne? És megtaláltam, amire vártam: egy meghívó, egy tanfolyam válogatására. Pénteken meg is történt a válogatás, úgy érzem megoldottam minden példát. Kb. 80-an voltunk, és ebből összesen 16 fő indulhat a tanfolyamon. A minimálbér 60%-át adják, kb. 42.000 forintot, mivel én nem vagyok RÁT-os. De nekem még az az összeg is nagy összeg lenne, a mostani semmi helyett. Két hónapig tartana, októberben kezdődne, és december elején lenne a vizsga. Most nagyon reménykedem, és imádkozok, hogy benne legyek a 16 között. Nem azt mondom, hogy ezzel kimásznánk a bajból, az adósságból, de legalább Bencének tudnánk vastag ruhát, cipőt, kabátot venni, és legalább két köbméter fát tüzelni. Nekem már ez is nagy segítség lenne, hiszen mi minden pénznek örülünk. Hogy tovább, hogy lesz, azt nem tudom, de talán fentről kapunk megint valami segítséget, mint most is. Bízok a jó Isten segítségében, és mindig imádkozom, hogy segítsen rajtunk, hogy tudjunk tovább haladni, és Bencét tudjuk tisztességesen nevelni, mint eddig. Már nyolcadikos, most kezdődött az általánosban az utolsó éve, reméljük sikerül, és kitartunk, ha eddig eljutottunk. De mindig bízom benne, hogy talán holnap jön egy lehetőség, egy munka, és valami bevétel is, nemcsak kiadás. Az a baj, hogy az ember hangulata állandóan változik, most örülök, hogy van egy lehetőség, de ha nem jutok be, akkor biztos padlón leszek. Hát ilyen az élet!

Jó munkát mindenkinek, és jó egészséget! Köszönöm a támogatást mindenkinek!

Tisztelettel:

                        Szécsiné Erika

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon nagy segítség Nekünk az Önök támogatása, mert nagyon kevés jövedelemből élünk. Sajnos most a gyerekek betegek, itthon vannak, torokgyulladásuk van. Ilyenkor még jobban oda kell figyelni, óvni a kisfiamat a fertőzésveszélytől.  Nagyon súlyos beteg volt, még mindig nagyon sokba kerülnek a gyógyszerei és a vitaminjai, és a sok hypo és mosószer, amivel a fertőzésmentes környezetet tartjuk fenn neki. Az anyagi helyzetünk még mindig változatlan, továbbra sincs munka az egész környéken.

Köszönettel:

                        Déri Ferencné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A folyamatosan szakadó eső sajnos sem a kedélyállapotunknak, sem a szabadban végzendő munkáknak nem kedvez. A héten délelőttös műszakban dolgoztam, minden reggel zuhogó esőben rohantam munkába, hogy minél kevésbé ázzon át a cipőm. Nem nagyon válogathatok lábbelik terén, minden cipőm beázik, és olyankor egész nap úgy kell dolgoznom. A délelőttös műszak annyiban tér el a délutánostól, hogy a takarításon kívül még postázni is kell, így van olyan nap, hogy háromszor is le kell menni hol a postára, hol a Polgármesteri Hivatalba, mindegy hogy esik, vagy fúj!
 A hét eleje viszonylagos nyugalomban telt, szerdán este a nagyfiam egyik volt osztálytársa  üzent, hogy az egyik ********i munkahelyen van felvétel, vigyen önéletrajzot, amilyen hamar csak tud. Másnap reggel, ahogy beért a főnököm dolgozni, az volt az első, hogy megkértem, nyomtasson ki egy friss önéletrajzot, utána telefonáltam anyósomnak, hogy segítsen ki bennünket útiköltséggel. Sikerült a gyereknek bevinni a dokumentumokat, most már arra várunk, hogy visszajelezzenek.
Csütörtökön megkeresett telefonon az a néni, akivel régebben jártam a szőlőbe szüretelni. Munkát ajánlott a hétvégére, de ahogy ez már lenni szokott, mire péntek délután hazaértem munkából, már várt az üzenet, hogy lefújva a hétvégi meló, áttették a következő hétre. Ez ugye engem egyáltalán nem vigasztalt, hisz én hétköznap dolgozom, így számomra tárgytalan. Kérdezte a néni, hogy nem tudok-e szabadságot kérni, de sajnos már nem adnak ebben az évben többet, mert nálunk figyelembe kell venni az év végi iskola szüneteket. Végül is úgy alakult, hogy hétfőtől helyettem a fiam megy szüretelni, napi 3500 forintot fizetnek. Ha kitart a munka, én csak hétvégén mehetnék.

Tisztelettel:
                         A Dózsa család

NAPLÓ 09.06.-09.12.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Egész héten borult volt az idő, és sokszor esett az eső. Sok mindent el kellett halasztanom a kerti munkából. Édesanyámnál sem lett kész minden, de biztosan lesz még jobb idő.
Azért nem unatkoztam így sem. Kicseréltem a ruhatárat. A nyári ruhákat elraktam az őszi-télieket pedig "felkészítettem" a használatukra.
Robika nagyon jól érzi magát az óvodában. Sokat mesél itthon és a verseket, dalokat is elmondja-elénekli. A biciklizésről még mindig nem mond le. Most azzal járunk oviba is, de ha itthon van állandóan azzal nyúz, hogy szeretne biciklizni. A héten a rossz idő miatt sajnos nem nagyon tudtunk menni.
Ilyen időben a napszám is várat magára, de bízom benne, hogy a jövő héten már szebb idő lesz, és munka is akad.

Üdvözlettel:

Bíró Klára