Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Ez a hét zajos volt! Szerdától kiadták a tavaszi szünetet, itthon vannak a gyerekek. Jól vannak, jól érzik magukat főleg, hogy be van vásárolva. És azt esznek, amit szeretnek. Sokat vannak az udvaron. Most, hogy jó idő van, vasárnap megyünk a Tiszára sétálni, hogy ki kapcsolódjanak egy kicsit, ne csak itthon legyenek. Labdáznak, meg homokozni szoktak, a kislány meg babázni.
Üdvözletel:
Mencsik Piroska
Tovább a család bemutatkozójához
Az elmúlt napok nagyon kellemesen teltek. A jó időnek köszönhetően ellátogattunk a gyerekekkel a *********-i erdőbe, és ott szalonnát sütöttünk, a gyerekek nagyon élvezték, mert még nem voltak ott soha. Nagyon várják a nyuszit, és még tojást is festettünk együtt közösen, hogy a nyuszi majd elviszi, mikor jön, és itt hagyja az ajándékot, nekik cserébe. Nagyon lelkesek voltak.
Igazán megmondva sok minden nem történt velünk, mert sajnos nincs kihez járjunk.
A legtöbb időnket azzal töltjük, hogy a gyerekekkel játszunk, és sétálni szoktunk elmenni.
Tisztelettel és köszönettel:
Szász József és családja
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Naplómat azzal kezdeném, hogy köszönetünket és hálánkat szeretnénk kifejezni önöknek és a támogatóknak. Annyira örültünk a támogatásnak, hogy még aznap, amikor megérkezett az utalásuk azonnal mentünk bevásárolni, hogy minél hamarabb legyen élelmük a gyerekeknek. Sikerült is minden olyat megvenni, ami már nagyon kellett. A múlt héten kisebbik lányomat elvittük hétfőn orvoshoz, mert megfázott. Kaptunk gyógyszert, és egész héten itthon volt. Közben elvittük szemészetre is, ahol kiderült, hogy a bal szeme 1,5-el rosszabbodott neki, és valószínű a nyáron ki kell cserélni a szemüvegén a lencsét. Hát ennek nem örültünk. Munkahelyünk sajnos nincs, sem nekem, sem férjemnek. Sajnos voltunk most is két helyen jelentkezni, de még nem tudunk semmit. Azt mondták, majd szólnak. De ami a legrosszabb, hogy napszámba sem tudtunk menni, mert dinnyepalántálás lenne, de az idő nem engedte, mert nagyon hideg volt. Reménykedünk nagyon, hogy a héten már tudunk menni legalább alkalmiszerűen dolgozni, mert nagyon sok fizetnivalónk van, és nem tudom mit, és mikor tudunk fizetni. Több felszólító levelet is kaptunk, sajnos a villany-, gáz-, vízdíjunkkal is el vagyunk maradva, nem beszélve a bankok leveleit, amit halmozva kapunk. Nagyon felháborodtam viszont az egyik banki levélen, amiben az állt, hogy a 800.000 ft hitelünk, amit nem bírtunk fizetni a munkahely elvesztése és a magas törlesztő miatt, egy év alatt 700.000 ft kamatot raktak rá, pedig több esetben is kértem részletfizetést, de sajnos magasabb részletfizetési meghagyást kaptam, mint amit nem bírtunk fizetni. Kérdem én így, hogy rendezzük ezt valaha is? Kifizetni nem tudom, végrehajtásra fog kerülni, ahogy a többi és a kiutunk egyre kilátástalanabb sajnos…
Viszont nagyon örültünk, hogy végre megjött a tavasz, és annyi munka volt a ház körül veteményeztünk is. Igaz, nem sokat, de ami volt mindent elvetettünk, rendbe raktuk az udvart, a gyerekekkel. Én nagyon élveztem, de szerintem a többiek is.
Üdv.: Vincze Zoltánné
Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Elég mozgalmas hetünk volt ismét. Hétfőn levették a szövettanomat, nem volt egy kellemes érzés. Kb. 2-3 hét múlva lesz eredmény. Aliznak kedden készen lett a kenetmintája, szerencsére minden negatív. A másik két kicsi lány még mindig beteg. Szilvinek már vagy két napja éjszakánként köhögő rohamai vannak. Vagy az asztmája jött elő, vagy valamire allergiás lesz el kell vinnem kivizsgáltatni a pulmonológiára. Emma is úgy néz ki, hogy asztmás lesz, mert nagyon sípol a kis tüdeje. Az élettársamnak is készen van a végleges eredmény, teljesen negatív minden mintája. Úgyhogy fölösleges volt az egész operáció. Most éppen itt van az előző házasságából a két fia a tavaszi szünetben. A nagylánya nem sűrűn jár hozzá. A gyerekek már nagyon várják a húsvétot, én személy szerint nem igazán. Nem olyanok már ezek az ünnepek, mint az én gyerekkoromban volt. De értük mindent megtennék, mert nagyon fontosak nekem.
Mindenkinek nagyon boldog Húsvétot kívánok!
Tisztelettel:
Pásztor Józsefné és családja
Tisztelt Alapítvány!
Ebben a levelemben szeretném bemutatni a családomat, akik hat főből állnak.
Családfő: Szellő Pál 1963.03.28.
Házas társ: Szellő Pálné Kovács Éva 1970.01.26., 1998-óta asztmás vagyok.
1986.10.18-án összeházasodtunk és született hat gyermekünk:
Szellő Erzsébet 1987.08.25
Szellő Katalin 1988.07.20
Szellő Mariann 1992.08.31
Szellő Éva 1993.08.11
Szellő Viola 1996.11.26
Szellő Pál Ádám 1998.09.08
Szocpol támogatásból építkeztünk 1997-ben, az azóta is úgy van sajnos, ahogy az Isten megadta. A családfő folyamatoson a munkanélküliséggel küzd!
*********-en élünk, ez egy kis település 355-fővel, Legközelebbi városok: *********** 11 km, majd ************* 25 km re van tőlünk Errefelé nagyon kilátástalan a helyzet sok család számára!
Éveken keresztül foglalkoztunk jószágok nevelésével (malac, kecske, nyúl, kacsa, csirke, bárány, ló). Sajnos ezeket három éve felszámoltuk, mert már magunkat sem tudtuk eltartani, és a gyerekek iskoláztatása is egyre többe van! Idők múlásával két gyermek családot alapított, így négy gyermek lakik még velünk. Évek során sajnos beteg gyermekeink is lettek: Éva nevű gyermekünk 2009.02.23-óta asztmás, és szívproblémái vannak, ami sajnos maradandó! Majd 2011.02.23-tól Viola nevű gyermekünknél veseproblémákat állapítottak meg, majd sajnos ezt csak 03.28-án műtéti beavatkozással tudták megoldani. Az elhalt, begyulladt veséjét el kellett távolítani, mert csak gyulladásokat, fájdalmakat okozott.
A család mostani helyzete: a családfő Szellő Pál 2011.01.03-óta jövedelem nélkül van, és nincsen munkahelye sem. Én kapom a hivataltól a bérpótló juttatást, ami 28.500-forint. 2011.04.01-től 05.31-ig közmunkában veszek részt négy órában. Meg a négy gyermeknek van a családi pótléka, ami 76.900 forint, mert Évára az emelt szintű családi pótlékot kapom. Ebből a kis pénzből próbáljuk magunkat fenntartani kisebb-nagyobb sikerekkel. A gyermekeink rendszeresen járnak iskolába és az átlagnak megfelelően tanulnak.
Ennyit szerettem volna családomról, életünkről leírni.
Köszönjük szépen a lehetőséget, hogy részt vehetünk ebben a programban.
Tisztelettel:
Szellő Pál és Szellő Pálné
Kelt: 2011.04.11., *********
Nem is tudom, hogy hol kezdjem a levelet. Édesapám sajnos 10 éve lesz augusztusban, hogy meghalt. Éveken keresztül nagyon sokat szenvedett, a kórházban. Végül a kórházban rossz vért kapott és mire az orvosok észrevették, addigra az egész szervezetében felgyűlt a rossz vér. Ezt csak azét írom, mert én tiszta szívemből szerettem. Nemcsak édesapa volt, hanem barát is. Utána, amikor meghalt, pár napra rá kiderült, hogy kisbabát várok, de sajnálatos módon a családtagjaim között volt olyan, aki megvert és elveszítettem a kisbabámat, rá egy hétre pedig a nagybátyám is meghalt. Ez az egész nem egész egy hónap alatt zajlott le, aminek a következménye az lett, hogy idegösszeroppanást kaptam.
A férjemmel 11 éve vagyunk együtt, és nagyon sok mindenben segített nekem, de sok meghurcoláson mentünk keresztül. Utána vidékre menekültünk a férjemmel, ami *********-től 270 km-re van. Ott sajnos se enni nem tudtunk, még egy takarónk se volt. Az egyik nagyon messzi rokona a férjemnek „karolt fel”, (aki végül az idősebbik lányom keresztanyukája lett), nála uborkáztunk, almát szedtünk és azért cserébe kaptunk ennivalót. Ezt közel egy évig bírtuk, mert sajnos annyira belefogytam és tönkrementem, hogy visszajöttünk *********-re.
Édesanyámhoz nem költözhettünk, mert tartottam az öcsémtől, így anyósomhoz kerültünk.
Iszonyú körülmények között tízen éltünk egy szobában (*************-en), ahol se fürdő, se WC nem volt. Kénytelen voltunk ott maradni, ami sajnos évekig elhúzódott.
Nagyon rossz volt, mert még aludni sem lehetett. Ilyenkor már két gyermekünk volt. Minden tőlünk telhetőt megtettünk azért, hogy eljöjjünk onnan, de nehéz volt. Végül le kellett bontani ezt, és az önkormányzat adott anyósomnak egy másik lakást, ami nem volt sokkal nagyobb.
Aztán egy napon a testvéreim eljöttek hozzánk, és azt kérdezték, hogy mit szólnánk hozzá, ha az apai részt kifizetnénk nekik (egy öcsém és egy húgom van) és akkor tiszta, rendezett lakásban élhetnénk. Akkor nagyon jó ötletnek tűnt, így elkezdtük intézni, hogy jelzáloghitelt veszünk fel és abból kifizetjük (én és a férjem) a testvéreimet. Most így utólag visszagondolva valahol jó és valahol rossz is. Rengeteg tartozás volt a lakáson, több mint egy millió forint, amit még most is négy év után, még mindig bírósági végzések vannak belőle.
Egyrészt nagyon jó, mert mivel négy gyermekünk van, így tiszta, rendezett körülményeket próbálunk biztosítani nekik. Mégsem olyan körülmények között kell élnünk, mint előtte.
A szülői ház, ahol most élünk, elég rossz állapotban van. Több mint 30 éves épület, és karácsony előtt is leégett az összes konnektor. Aztán kigyulladt a konyhánk, a férjemnek több éves raktári állása egyik napról a másikra megszűnt. Édesanyám is velünk él, akinek 27 éves munkaviszonya szűnt meg és azóta sem talál sajnos egy biztos munkahelyet.
A jelzáloghitelünk a duplájára emelkedett, és most sajnos hónapok óta sok mindenben szenvednek a gyermekeim is hiányt. Mindent megteszünk, ami tőlünk telik, hogy jobb legyen nekik, de nehéz. Nekünk is nagyon rossz, hogy most így élünk, de reménykedünk benne, és próbálunk mindent megtenni azért, hogy jobb legyen.
És az én drága, gyönyörű gyermekeimről pár sort:
Négy gyermekünk van: 11 éves Roland, 7 éves Nikolett, 5 éves Kitti, 3 éves Szabina.
Roli és Niki iskolába járnak. Roli 3. osztályos, közepes tanuló. Niki 1. osztályos tanuló, félévkor is kitűnő volt, és tartja is ezt a szintet, azóta is. Emelt szintű ének-zenei tagozatra jár. Decemberben **********-on a Katolikus Templomban volt fellépésük (szaktanári dicséretben részesítették). Nagyon büszke vagyok rá. Furulyázik, de második osztályba gitározni is kell neki. A másik két lány Kitti és Szabina ovisok. Nagyon imádnivalóak, aranyosak, szeretetéhesek, gyönyörűek. Ők is a nagy büszkeségeim. Mindegyikre nagyon büszke vagyok. Boldog, és a mellkasommal duzzadok ki attól, hogy bármerre járok, mindenhol megcsodálják őket. Hát röviden kb. ennyi, de még úgy is a napló során sok minden ki fog derülni a családomról, gyermekeimről.
A Nagy család
Bemutatkozó levél
Szász József vagyok, 31 éves, ********-i lakos, három kisgyermek édesapja. Erdélyben születtem, 2002-ben telepedtem át Magyarországra, jobb élet reményében bízva.
Feleségemmel (26 éves) 2005-ben házasodtunk össze, albérletben éltünk 2006 őszéig. Vásároltunk hitelre (7.350.000 ft) ********-on egy 1,5 szobás panellakást, mert úgy gondoltuk, hogy inkább a sajátunkat törlesztjük, mint albérletre dobjuk ki a pénzt. Személyi kölcsönt is kénytelen voltam felvenni (1.500.000 ft), hogy meglegyen az önerő. Közben született három gyönyörű szép gyermekünk Tamás (2005.07.04), Ő már óvodába jár és nagyon sokat betegeskedik. Ebből kifolyólag a többi testvére is megbetegszik, szerencsére neki megvan az étele az óvodában, mikor nem beteg. Szabolcs (2008.02.18), Lilla (2009.12.02). Ők nem járnak közösségbe, és önerőből kell megteremtsük a betevő falatokat. Éltünk, mint egy szép család, örültünk mindennapjainknak, nehezen hittük el, hogy mindezt ketten értük el, minden közös segítség nélkül. 2009.02.26-án a világválságra hivatkozva elküldtek a munkahelyemről. Akkor még úgy gondoltam, aki dolgozni akar, az talál munkát és nem lesz semmi gond, de nem így történt. Rossz volt látni nap mint nap, hogy nem tudjuk teljesíteni a banki és közüzemi kötelezettségeinket, mentünk és megyünk szépen lassan tönkre, úgy anyagilag, mint idegileg. Jelenleg rendelkezésre állási támogatáson vagyok, ami 28.500 ft, a feleségem GYED-en van, ami 50.000 ft, plusz 48.000 ft családi pótlék, ennyi a jövedelmünk. A személyi kölcsönömet felmondták, mert nem tudtam fizetni, 2.200.000 ft-ot követelnek. A lakást még tudjuk fizetni, mert két évre átvállalta az állam a törlesztőrészletet, amit persze vissza kell fizetni. 400.000 ft körüli rezsiköltséggel tartozunk a szolgáltatók felé. A gyerekektől nem vontuk meg az ételt soha, és nem is fogjuk, ameddig csak lehet, káros szenvedélyünk nincs. Szülőktől segítséget nem remélhetünk, az én szüleim idősek, kevés nyugdíjjal, másrészt 750km-re laknak. Nehéz így éljek azzal a tudattal, hogy nem elég, hogy nincs lassan mit együnk, de még a 73 éves haldokló édesapámtól sem tudok elbúcsúzni. A gyermekeim szinte nem is ismerik a szüleimet, mert nem tudjuk megtenni a feleségemmel, hogy 40.000 ft-os útiköltséget kifizessük. A feleségem édesanyja 2009-ben elhunyt, amit meg is éreztünk, nem csak érzelmileg, hanem anyagilag is, mert nagyon sokat támogatott minket. Mivel Ő pék volt, nem kellett kenyeret és pékárut vegyünk, mert azt mindig Ő hozta nekünk. Édesapja meg nem tartja velünk a kapcsolatot, pedig többször próbáltuk elérni, hogy tartsuk a kapcsolatot, de ő hallani sem akar róla, mert fontosabb neki az alkohol.
Köszönöm a támogatóknak a segítséget, amit nyújtanak nekünk, és a többi rászorulónak, szívből hálásak vagyunk!
********
2011.04.08.
Tisztelt Gyermekétkeztetési Alapítvány!
Családom bemutatása:
Révész Péterné vagyok 39 éves, házasságban élő négygyermekes anyuka! Férjem Péter 41 éves, jelenleg bérpótló támogatásban részesül, és szezonmunkában szokott dolgozni, persze mikor adódik. Gyermekeim: Nelli 18 éves, Mónika 14 éves, ez év ősszel kezdi tanulmányait *********on, vendéglátó szakon. Péter fiam általános iskolás negyedik osztályos, és Dorina lányom szintén, első osztályos tanuló. Sajnos életkörülményeink nem fényesek, mert napi megélhetési problémákkal kell szembe néznünk. Ez előtt négy évvel kezdtem taníttatni nagylányom, és ez havi 27.000 forintomba került az utazással havonta, mivel *******ban tanult. Nagyon sok mindenünk ráment, a mai napig nincsen otthonunkban villany. Sajnos minden erőfeszítésünk ellenére sem tanulta ki a szakmát! Testvéreim kérésére hazaköltöztünk a szülői házba, mivel édesapám akkor hunyt el, hosszú betegség után, és a lakás üresen maradt. Így jelenleg itt lakunk, otthonunk pedig be van zárva. Pénzünk nincsen, hogy rendbe tudjuk rakni és elintézzük a tartozásokat, így eladni sem lehetne.
És most írok a gyerekekről:
Mónika lányom nagyon aranyos, ügyes és kicsinek is mindig segítőkész gyerek volt, és ez a mai napig megmaradt nála. Igaz kicsit féltékeny, mert azt akarja, hogy Őt szeressük a legjobban. Ő olyan kis hízelgő, nagyon sok mindent el tud érni nálunk, de mi így szeretjük, ahogy van. Idén ősszel kezdi tanulmányait a *********i ******* ****** Vendéglátó Iskolában. Még nem tudjuk pontosan, hogy cukrász vagy pincér szakon nyer felvételit, de reménykedünk, hogy valamelyik sikerül neki, mert Ő csakis ebbe az iskolába akar menni, és ezekre a szakokra. Mikor írásbelin voltunk, nagyon sírva jött le a lépcsőn, mert megijedt szegénykém, és azt hajtogatta, hogy nem tudja mi történt, hogy minek is tanult annyit, mikor minden kiszállt a fejéből, és hogy semmit sem tudott. Azt mondta nekem, nem fogják felvenni. Én vigasztaltam, és félrehívtam az igazgatót, aki annak idején itt élt ebben a térségben, és azt mondta a gyereknek, hogy ne izguljon, ne féljen, inkább készüljön a szóbelire. Így is történt, készült a gyerek, és mikor elmentünk az Iskolába legközelebb, akkor már mosolyogva jött le a szóbeliről! Hát ennyit röviden Mónikáról.
Péter fiam negyedik osztályos, általános iskolás tanuló. Sajnos évet ismételt, mert kicsit gyengébb az odafigyelő képessége. De hála égnek, nagyon összeszedte magát, akaraterejének köszönhetően, mert ha nem így lenne, még mindig bukásra állna.
Viselkedése: Ügyes, segítőkész, lelkes. Nagyon szereti édesapját, mivel három lányom van, és Ő az egy szem fiú. Szereti a hasát, Ő az egyetlen, aki reklamál: "Anya mikor főzöl meg, éhen halok” jelszóval. Véleménynyilvánítás terén kis probléma akad vele, mert nagyon szókimondó, de ettől eltekintve aranyos gyermek.
Betegségei: nyolcféle allergiája, és orrsövényferdülése (amit sajnos csak 18 éves kor felett lehet műteni) van. A gyógyszere sajnos nagyon drága, de mivel a gyógyszerére szűkség van, ezért kénytelenek vagyunk kiváltani. Sajnos nem tudunk fiúnknak sem megfelelő körülményeket biztosítani, mivel anyagi körülményeink nem engedik. Gyógyulásához nagyban hozzájárulna környezete felújítása, és a bútorzat lecserélése (ágy, szőnyeg, ágynemű, függöny), mert a legnagyobb probléma a falak nedvessége, és penészessége, a falak állandó mállása, mivel idős a ház. De nincs pénzünk felújítani. Betegségéből kifolyólag főleg éjjel sokszor állandó odafigyelést igényel.
Dorina kislányom, becenevén: Dórika, anyai ágról, Dorottya nagyanyjáról kapta nevét, kicsit modernizálva. Első osztályos tanuló, aki testvérével a ******** ******* ****** Ált. iskolába járnak. Korához képest nagyra nőtt, nagyon szereti testvéreit. Iskolában kicsit szétszórt, figyelmetlen, mindig beszélget osztálytársaival. Tiszta anyja, nem bír csendben lenni, nem bírja megállni, hogy ne beszélgessen.
Itthon Péter bátyával focizik. Tanulni csak "Anyucival" szeret. Érzékeny lelkivilágú, ragaszkodó típus. Néha szeret kényeskedni, szereti, ha sokat foglalkoznak vele, és kényeztetik. Nagyon makacs, ha nem tetszik neki valami, pillanatok alatt bevágja a durcit.
Nagyon sok mindent szeretne, de legjobban egy kis bicikli a vágya, amit én megígértem neki, csak nem tudom, hogy mikor tudom teljesíteni. Nagyon szép kislány, vállig érő szőkés-barna fürtős haja van, és nagy barna, őzike szemei.
Tisztelettel:
Révész Péterné
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Először is szeretném megköszönni a támogatóimnak, hogy megkaptuk ezt a támogatást! Igen nagy segítség nekünk! Nagyon örültek neki a gyerekek, örömmel jöttek vásárolni! 21-től tavaszi szünet lesz, így már könnyebb lesz, nem kell azon gondolkodnom, mit csináljak, hogy lesz étel az asztalon. Most már könnyebb szívvel várom a szünetet, hogy itthon legyenek. Meg a suliban is jobban érzi magát a gyerek, hogy még itthonról is visz magának szalámis zsemlét. A gyerekek egészégileg jól vannak, tanulás is jól megy, és segítséget is kaptunk!
Tisztelettel: Mencsik Piroska
Bemutatkozás
Én Bede Mónika 1971.03.25-én születtem **********-en. Édesanyám neve: ******** ********. Párom Törjék Árpád 1963.04.23-án születt **********-on. Édesanyja neve: **** *******.
1990. szeptembere óta élünk együtt. Jóban, rosszban, kitartásban élünk együtt. Nem esküdtünk meg, de élettársként élünk egy háztartásban. Három közös gyermekünk született, Törjék Mónika, aki 1993.04.27-én született **********-on. Még Iskolába jár a ************ ******** ******** szakközépiskolába, kereskedőnek tanul. Törjék Árpád 1995.02.16-án született **********-on még ********** ********* ********* iskolába jár. Most ballag a 8. általánosból, majd később Törjék Zsanett kislányom 2000.06.14-én született **********-on. Ő is a ***********-i iskolába jár a fiú testvérével. Minden nap hétfőtől-péntekig Mónika nevű gyermekem 5:30-kor kel minden reggel, hogy időben elkészüljön, le ne maradjon a buszról 6:18-as busszal megy *************-ra 16km-re van ***********-tól. Általában hat órájuk van, étkezni nem tud, ezért itthonról kell biztosítani a kis elemózsiát, mert délután 15:00-kor ér haza. Azért az ember igyekszik minden nap főzni, mire jön, akkorára legyen főtt étel, nehéz beosztani ezt a kis pénzt. Én az Önkormányzattól kapok 28.500 forintot kapok. Három gyerekre 48.000 forint a családi pótlék. Párom Árpád is az Önkormányzattól kap ellátást. Ebből kell a vizet, a gázt, a számlákat kifizetnem, hogy ki legyen fizetve, hogy nehogy kikössék a villanyt, ezért igyekszek időben kifizetni mindent. Majd az Árpi és Zsani gyermekem 6:20-kor kelnek, minden reggel együtt megyünk a buszhoz, én elmegyek akkor a boltba, megveszem a kenyeret, meg ami éppen szükséges. 6:40-kor indulunk a buszhoz, 7:05-kor jön értük a kistérségi busz, ami összeszedi őket, és ********* külterületén lévő gyerekeket is beszállítja a busz. Azért kell nekik korábban kelni, hogy 8:00-ra beérjenek az iskolába. Ők 8:00-16:00-ig vannak az iskolában. Háromszor étkeznek, amiért nem kell fizetni, mert gyermekvédelmi határozattal igazolom a rászorultságomat. Haza 16:20-kor indul velük a busz. 16:45-re érnek a buszmegállóba és onnan haza 17:00-ra. Ha időm engedi, ki szoktam elébük menni, ha mindenki itthon van, meg szoktunk együtt vacsorázni, utána, ha van lecke, akkor leckeírás, tanulás. Odafigyelek, hogy ne kapjanak rossz jegyeket, és amit meg kell tanulniuk, azokat megtanulják. Utána lehet tévét nézni, vagy hétfőn, szerdán és pénteken a kultúrházban számítógépezni, mert az sajnos nekünk nincs. De szeretnénk, mivel a tanulásukban is sokat segítene nekik. Este 7-8 óra között zajlik a fürdés, amit elég nehéz megoldani, 2002-ben vettünk házat, ami 68nm, fürdőszoba van benne, de sajnos két éve, hogy kilyukadt a bolyler, és nem találunk használtat. Újra sajnos nem telik, ezért a gázon fazékban melegítjük a fürdéshez a vizet. Három szoba van. A belső szobában én és a párom vagyunk. Középső szobában Mónika és Zsani alszik. A harmadik szobát Árpi fiam használja egyedül. Van még egy konyha, egy folyosó. Összesen hat helyiségből áll a házunk.
Sajnos minden év nehezebb, nincs munkalehetőség. Az önkormányzat a kötelező 30 napot ledolgoztatja, hogy a 28.500 forintot megkapja az ember. ******** elég kicsi település, innen eljárni a rossz buszközlekedés nem tesz lehetővé, ha volna is. ********** 44km-re van, ********* 40km-re. A buszok nagyon rosszul közlekednek, mert reggel 1-1 busz elmegy **********-re is, meg ********* felé is. Mert ha lenne rendes fizetése az embernek, meg ha az ember egészséges lenne, akkor könnyebb lenne a megélhetésünk. Én is beteg vagyok, három éve derült ki, hogy szívbeteg vagyok, szívzörejem van. **********-ra járok rendszeresen nézetni, vérvételre. A párom Árpád is nagyon beteges, gyomor és gerincbetegsége van. Ő is a közmunkában le szokta dolgozni az egy hónapot. Utána sajnos nincsen neki sem munkalehetősége. Télen faszedés, ha van rá lehetőség, a ****** szoktunk szedni fát. Ha a gátőr és a természet védelmis közösen adnak egy napot, hogy tudjanak szedni az itt élő emberek fát. Hogy megoldódjon a téli tüzelőfa. És akkor, hogy haza legyen szállítva a fa, és hogy itthon össze legyen vágva a fa, hogy avval már tüzelhessünk is.
Nehezen tudunk a problémákkal megküzdeni, de azért próbálkozunk a gyermekeinknek meg adni. A ruháztatás is sok gondot szokott jelenteni, mert nem nagyon telik mindig új ruházatra. Pl.: nadrág, cipő. Főleg a téli időszak, amit nehezebben tudunk átvészelni, ugye, hogy legyen meleg lábbeli, kabát, stb.
És szeretném megköszönni a Fel a fejjel programban akik segítettek, mert nekünk és a gyerekeknek nagyon sokat jelent, mert már fel tudják fogni, hogy ez a havi 25.000 forint mennyit segít, hogy talán a vajas kenyérre szalámi meg kakaó is jut. A kisebbik lányom nagyon régóta szeretne vasárnap ebédre rántott húst, és sült krumplit elfogyasztani a nővérével és a bátyjával. Remélem ebből a bemutatkozóból be tudtam mutatni a családomat. Mai nap a számlánkra érkezett az összeg, amit már nagyon vártunk, főleg a gyerekek.
Amit nagyon szépen köszönünk.
Maradok tisztelettel:
Bede Mónika
Engem Mencsik Piroskának hívnak. 1974. január 31-én születtem, **********-on. Egyedül nevelem gyermekeimet jelenleg. Elég nehéz körülmények közt élünk. *******-ból költöztünk *******-ra. Szocpolból vettem egy lakást. Evvel nincs is semmi probléma, csak itt *********-ban nincs munkalehetőség. 76 ezer forintból nem tudunk megélni. A számlákkal is el vagyunk maradva, mert megélni, számlát, iskolát nehéz ennyi pénzből fizetni. Kovács Lajos fiam 15 éves, 2000 forintot visz el minden hétvégén a kollégiumba, mert ************-án tanul a ***** ****** Szakközépiskolában, mint szakács, pincér. Neki az étkeztetése egy hónapban 5600 forint. A Kollégiumért nem kell fizetnünk, csak az étkeztetésért. Ő 1995. április 27-én született, **********-on. Kevés pénzből is taníttatom, mert a mai világban szakma kell egy fiúnak, hogy megállja a helyét. Ruhát nem nagyon tudok neki venni, igen ritkán. De megérti, hogy nincs.
Erdő Levente 8 éves, 2003. április 24-én született **********-on, első osztályos tanuló, jól tanul, nincs a tanulásával probléma. Neki nem fizetünk az étkeztetéséért, mert hátrányos helyzetű gyermek. Ő jár, vagyis viszik ingyenesen *******-ra fociedzésre, és itt *********-on is foglalkozik vele a testnevelés tanár. A foci elég jól megy neki.
Erdő Tamara 6 éves lesz, 2005. szeptember 6-án született **********-on, középsős óvodás. Hátrányos helyzetű támogatást úgy kap, hogy nem kell az ebédért, kirándulásért fizetnem. Az óvodában csendes gyermek. A gyerekek is tudják, hogy nincs, de nem követelőznek. Turkálóban szoktam rájuk ruhát venni, mert attól, hogy szegények vagyunk, tisztán kell járni és lenni. Lidlben szoktunk vásárolni, nem sokat, de elég egy darabig. Minden nap van főtt kaja, vagy leves, vagy második, de egyszerre két fajtát nem tudunk főzni. Nagy segítség nekünk ez a 25.000 forint. Többet adhatok nekik, jobbá teszem a napjaikat. Tamara kreatív, feltalálja magát, könyv, mindegy mire, bármi csak rajzolni tudjon, szeret rajzolni, hajtogatni. Otthon Levente homokozni szeret. Feltalálják magukat az egyszerű játékoknak is tudnak örülni, mert tudják, hogy venni nem nagyon tudok nekik. Édességekért sem követelőznek. Tudják, hogy kapnak, de minden nap nem telik rá.
Szeretnék menni dolgozni, de itt nincs rá lehetőség. Már csak azért is, hogy a gáz adósságtól megszabaduljak, mert lassan kikapcsolják a gázunkat, 67 ezer forinttal el vagyunk maradva, de nem tudom a családi pótlékból kifizetni. Nagyon köszönjük szépen ezt az összeget! Nagy segítség ez nekünk. Nevemben, és a gyermekek nevében is köszönöm!
Tisztelettel:
Mencsik Piroska
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Nagy örömmel fogadtuk a hírt, hogy támogatásunk folytatódik. Szeretném szívből megköszönni az Alapítványnak és a támogatóknak a bizalmat.
Életünk "sajnos-szerencsére" változatlan. Telnek a hétköznapok ugyanúgy. Párom még mindig ugyanott dolgozik. Robika középsős óvodás,nagyon eleven kisgyerek. Én változatlanul ápolási segélyen vagyok anyukámmal.
A tavasz beköszöntével több a tennivaló a ház körül. A kertet felástuk és elveteményeztünk. Az udvar nagyon szép most a sok nárcisztól és tulipántól.
Anyukámnál is rendbe tettük az udvart és a takarítást is elkezdtük.
Itthon a tavaszi nagytakarításnak túl vagyok a nehezén, de még van tennivaló, úgyhogy nem unatkozom.
Készülünk a húsvétra is. Robika már most szedné a füvet a nyuszinak és a kívánságlista is készen áll. Még egyszer köszönjük a lehetőséget!
Üdvözlettel: Bíró Klára
Magunkról: Rácz Istvánnének hívnak.
***********-ban születtem. A gyermekkorom nem mondható boldognak, sajnos a szüleim ittak. Mindig azt reméltem, hogy ha férjhez megyek jobb lesz az életem. Hála az égnek, boldog családi körülmények között neveljük három gyermekünket. Édesanyám 17 éves koromban halt meg rákban. Előtte lévő évben szívműtéten estem át, mert lyukas szívvel születtem. Sokáig lelki beteg voltam, hogy inkább nekem kellett volna meghalnom, bár most már, ha a gyermekeimre nézek, kár lett volna.
23 évesen ismerkedtem meg a férjemmel (kolléganőm keresztfia). Másfél év múlva összeházasodtunk. Sajnos neki sem volt jó a gyermekkora. Nagyszülei nevelték fel. Anyukájával rossz a kapcsolata, mai napig is. Megszületett első gyermekünk, Dani az esküvőnk évében. Nagyon boldogok voltunk. (3 vetélés után érkezett). Megvettük első lakásunkat és mondhatni itt kezdődtek el anyagi gondjaink. Itt igényeltünk hitelt az ügyvédi költségekre, felújításra és közjegyzőre. Aztán meg az illeték. 3 év után szétbontottuk egy részét a háznak, és újból felhúztuk. Tetőbeépítésre engedélyt kértünk. Ez elmaradt, mert az átépítésnél annyit veszekedtünk, hogy majdnem válás lett a vége. Megbeszéltük a férjemmel, hogy inkább eladjuk a kisházunkat, mint építkezésbe kezdjünk. A Mamája is velünk él. Ekkor jött már a második gyermekünk. Aránylag gyorsan eladtuk a házunkat. Megvettük a másikat, ami nagyobb, de nem sokkal. Szeretünk itt lakni. Beköltözésünk után két héttel született meg második gyermekünk: Ákos. Az új lakásvásárlási procedúra miatt ismét kölcsönöket kellett felvennünk. A férjemnek jó munkahelye volt, 130.000 ft-ot keresett. Tudtuk fizetni a hiteleket. Szerettünk volna egy harmadik gyermeket, hátha lány lesz!! (persze nem ezért). Elég gyorsan sikerült, 2 év van a kettő kisebb között. 7 hónapos terhes voltam, amikor közölték a férjemmel, hogy el van bocsátva a gazdasági válság miatti létszámleépítés miatt. Forró víz volt ez a nyakunkba. Reménykedtünk, hogy biztos talál másik munkahelyet (négy hónap után sikerült is). Közben megszületett harmadik kisfiunk Ábel. Az új munkahelyen már csak 75.000 ft-ot keresett a férjem. Sajnos a személyi hiteleink szerződéseit szépen lassan felbontották a bankok. A lakást fizetjük, de ez sem egyszerű.. Kaptunk két év könnyítést. Fix 30.000 ft-ot kell fizetnünk. Ez idén decemberben lejár. Utána fizetnünk kell a havi törlesztőt (CHF alapú), ami olyan 70.000 ft + a felgyülemlett részletet is. Fél év után nem hosszabbították meg a férjem szerződését, így jelenleg munkanélkülin van. Az első három hónapban 57.000 ft körüli járadékot kapott. Utána fél évig már csak 40.000 ft-ot kap. Nem tudjuk mi lesz. Lehet, hogy a házunk is odavész majd, amiért ennyit küzdöttünk. Nincs szülői hátterünk. Magunk tettük össze mindenünket, a szó szoros értelmében a nulláról indultunk. Lehet, hogy oda is jutunk vissza. Foggal, körömmel harcoltunk a házunkért, hogy gyermekeinknek legalább ez legyen. Nem sok, egy kis kezdőtőke. Mégsem nulláról kezdjék, mint mi. Nincs kihez fordulnunk segítségért. Jelenleg én még GYED-en vagyok, 56.000 ft körül kapok pénzt. A családi 48.000 ft. Nagyon nehezen jövünk ki ebből a kis pénzből. A bankok hívogatnak, behajtó cégeket küldenek, hogy eddig és eddig fizessünk be legalább 70.000 ft-ot, mert különben ráterheli a bank a házra a személyi kölcsönt, és elárverezik. Ennyi jövedelemből persze ez lehetetlen. Legkisebb gyermekem beírattam bölcsödébe. Szeptembertől felveszik, visszamegyek dolgozni. Remélem, nem fogják azt mondani, hogy el vagyok küldve. Akkor aztán nem tudom, mi lesz. A legnagyobb gyermekünk első osztályos. Szereti a sulit. Jó tanuló. Remek matekos, szépen olvas és gyönyörűen ír. Imád rajzolni, nagyon jó a kéztehetsége. A dinó csontváznak a legkisebb csontját is lerajzolja. Okos kisfiú. Ő járt bölcsibe is. Középső gyermekünk tavaly szeptemberben kezdte az ovit. Nem rajongott érte, hiszen Ő nem járt bölcsibe. Nagyon anyás, úgyhogy nagyon nehezen szokott be az oviba. Hála az égnek most már imádja. Ő is. Szeret rajzolni, énekelni. Állandóan beszél, énekel (ma is a Hull a pelyhest énekelte). A két nagyobb közt van vita. Sok közöttük a négy év korkülönbség. A kicsi Ábel is egy betyár. Most már Ákossal is sokat játszik. Ők nagyon össze vannak nőve, hiszen köztük csak 2 év korkülönbség van. A Dani szereti az öccseit, de mértékkel. Nagyon komoly kisfiú. A két kisebb meg örök mosolygós. Boldog a családi életünk, bár az anyagi része siralmas. És néha az embert ez boldogtalanná is teszi. Pláne, hogy a házunk is veszélyben van. Ilyenkor erőt merítünk gyermekeink mosolyából, szeretetéből. Mikor azt mondják, szeretlek. Ez sokat segít. Szeretném én is ezt mondani szüleimnek, de sajnos Ők már nem élnek. Édesapám is meghalt, tüdőembóliában 2008 karácsonyán. Mindig ez lebeg a szemeim előtt, hogy fel tudjuk nevelni a gyermekeinket. Szeretetben, boldogságban. Köszönjük az Önök segítségét. Ez sokat segít nekünk!
Őszinte köszönettel:
Rácz Istvánné
Azt üzenném a hasonló helyzetben lévő családoknak, hogy ha néha az ember bajba is jut, fogainkat összeszorítva kell küzdenünk! Nem magunk, hanem a gyermekeink miatt! A jó ég áldjon meg minden segítő szándékú embert a földön!
Még egyszer köszönöm!
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Nagyon cudar volt az idő reggel, esett az eső, mire hazaértem, teljesen vizes lettem, szó legszorosabb értelmében, még a bugyimat is le kellett cserélni, hiába volt rajtam az esőkabát, az csak egy ideig nem engedi át a vizet. De menni kell, az újságot mindenki szereti kora reggel elolvasni. És egyébként is ez a dolgom.
Fiamról remélem, ma már hazaengedik a Kórházból, csak délután megyek hozzá, és úgy, hogy haza is jön, beállították a gyógyszereit és tünetmentes is, remélem már semmi gond nem lesz vele. Lelkiismeret furdalásom van, mert szegény gyerek nem tudja magát hová tenni, azt érzi, hogy neki is kötelessége, hogy segítsen a megélhetésünkben, pedig neki ez nem a dolga még. Remélem, most kicsit rádöbben, és eszerint is fog élni ezután, egy fejlődő szervezetnek sokkal több pihenésre van szüksége, mint egy ilyen öreg csontnak, mint én is vagyok.
Egy barátommal tegnap beszélgettünk róla, hogy a történések óta kicsit más lettem, nem akarom, de akkor is ez van, megértem én az eszemmel, hogy nagyon sok a gondja, és a baja, és tehetetlen sok szempontból is, de akkor is, nem tudok a bőrömből kibújni. Érzékeny vagyok, és sok dolgot már másként látok, vagy tennék. Jó lecke volt ez arra nézve, hogy azért nem vagyunk egyformák, teljesen más a közeg, ahol élünk, és mások a lehetőségek is. És én kicsit előrébb járok a problémák megoldását tekintve, azt hiszem. Bár nekem nehezebb, mert kiskorú gyermekek is vannak az életemben, akiknek nem lehet azt mondani, hogy most nincs erre, vagy arra elég pénzünk, addig kell keresnem a megoldást, míg mindenre meglesz, ha szűkösen is. Aki egyedül él, tudom annak sem könnyebb, sőt lehet nehezebb is, mert a rezsi az annyi egy emberre is, mint akár háromra is (majdnem), de felelős vagyok a gyermekeimért, és sajnos csak egyedül.
Voltam tegnap templomban is, bár most szinte arra sem emlékszem, hogy miről beszélt a Lelkész Nő, teljesen el voltam foglalva a saját gondjaimmal, mindig ez az ige jutott az eszembe:"Ne aggodalmaskodjatok a holnap felől, elég minden napnak a maga baja. Minden gondotokat az Úrra vessétek, mert neki gondja van reátok...". Ezeken az igéken gondolkodtam, teszem én a dolgom, de nem tudok egy csomó dolgot megoldani, hiába rágódom rajta, csak tolom magam előtt. De tudom megoldódik minden, csak most még nem látom a fától az erdőt. Pedig van mindennek vége is... és ELMÚLIK a sok rossz is... de a jó is.... Tudom ezek a gondolatok és ez a felfogás teljesen idegen azoknak, akik nem vallásosak, és gondolom csak üres szavaknak hatnak, de nekem egyfajta megnyugvást ad. Nem azt, hogy majd lesz valahogy, hanem azt, hogy előbb-utóbb rájövök arra a helyes útra, amelyen menni kell tovább.
Ma készítek egy kis rakott krumplit, mert maradt még leves tegnapról, és sütök egy piskótát, ezeket szereti a Fiam, és szeretném, hogy érezze, hogy fontos nagyon nekünk, és örülünk, hogy végre itthon van.
Holnap megyek a Lánykámmal fogszabályzásra, remélem minden rendben lesz!
A falunkban a Település Őrség nem alakult meg, kellő számú jelentkező sem volt, és pénz sem semmire, úgyhogy csak egy jó beszélgetés volt, de semmi nem változik. Szerintem ország szerte ilyen lehetetlen a helyzet. Sokat rontott ez az új kormány is a megélhetési lehetőségeken, hiába ígértek fűt-fát, semmi nem valósul meg, vagy ha mégis akkor nem egy ilyen súlyosan hátrányos kistérségben. Mi csak azt vesszük észre, hogy egy kiló kenyér 325 Ft, és sorolhatnám, munkahely egyáltalán nincs, és minden jövedelem kevesebbet ér, mert minden megemelkedett.
Ma találtam reggel egy dísztárcsát, haza is hoztam, már megvan az autóm első alkatrésze, szép lassan összerakom majd. Valaki elhagyta, és az út közepén volt. Felvettem, mert úgyis összetörik, ha áthajt rajta a következő autó.
De búcsúzom is! Legyen szép a napotok, és történjen minden a lehető legjobban a számotokra! Köszönöm, hogy értékes idejéből áldozott rám, aki elolvasta ezt a bejegyzésemet!
Üdvözlettel: Juhászné Mária
Tisztelt Gyermekétkeztetési Alapítvány!
Bemutatkozás:
Fülöp Ildikó vagyok ***********-ről, két kiskorú lányom van. Nagyobbik 11 éves Nikolett, kisebbik 6 éves Edina. Kisebbik lányom apukájával, Ferenccel egy lakcímen lakunk, külön lakrészen és külön háztartásban van, mivel az ingatlanból egymást nem tudtuk kifizetni.
Egy kis családi házban élünk *********** külső területén. 60nm, 2,5 szoba, konyha, fürdőszoba, kis melléképületek, udvar, kert, amit még bevetni sem tudunk, mert nem telik rá.
Anyagi körülményeink sajnos nagyon rosszak, eddig a helyi önkormányzatnál szociális segélyben részesültem, de április1-től a helyi családsegítő központba helyeztek ki az idősek ápolására, gondozására. Az önkormányzat 4 hónapra biztosította nekem ezt a munkakört.
Körülbelül 32000 Ft fogok kapni. Kislányaimra kapom a családi pótlékot 40.700 Ft és a tartásdíjat havi 10000 Ft. Ebből a kis pénzből kell élnünk és mindent megoldanunk, ami olyan nehezen megy, és emiatt kerültem ilyen nehéz helyzetbe, hogy sajnos vizünket, gázunkat lekapcsolták. Bírósági úton van mind a kettő, ami bármely pillanatban végrehajtásra kerülhet.
Lakásunk nagyon sok felújításra szorult, mert nagyon rossz állapotban volt. Emiatt kellett felvennünk lakás felújítási hiteleket, meg áruvásárlási hiteleket a gyermekeim részére, hogy a lakásban meglegyenek azok a háztartási dolgok amelyekre alapvetően szükségük van. Ezeket se bírjuk fizetni, önhibánkon kívül, mert nincs rá pénzünk. Bármennyire is szeretnénk fizetni, napi szinten jönnek a felszólítók, végrehajtási papírok. A problémák tornyosulnak, olyannyira, hogy a kiutat nem látjuk. Egyszerűen nem tudok mit tenni, hiszen gyermekeim legfontosabbak az életemben és sajnos mindennapi élelmüket is alig tudom nekik megoldani. Sokszor, sok mindenre kell mondanom nekik, hogy nem, ami borzalmas, fájdalmas egy anyának, hogy ilyet kell mondani a gyerekeinek. Ráadásul nagyobbik kislányom, Niki tartós beteg, duplán Asthma-Bronchitises és laktóz érzékenysége van, ami szintén nagy probléma. Nem mindig tudom neki tartani sajnos az étrendjét teljesen.
Nagyon jó tanuló kislány (5/a) eddig még egész évben kitűnő volt. Most április 9-én megyei helyesíró versenyen vett részt. Igaz, itt nem teljesen olyan eredményt ért el, amilyet szeretett volna, de így is nagy volt az öröm, hogy képviselhette az iskoláját és osztályát. Sajnos az Ő korabeli gyerekektől sok negatív kritikát kap. Edina kislányom, Ő még óvodás, hála Istennek egészséges kisgyerek. Büszke vagyok rá is, felkérte az óvoda anyák napjára és tanévzáróra, hogy furulyatehetségét mutassa meg a többi társainak is.
Gyermekeim sok mindenre vágynak, amit teljesíteni nem tudok nekik, pedig nem nagy dolgokról van szó a nincstelenség miatt. Szeretnék jobb munkalehetőséget, jobb jövedelemmel, hogy a jövőben gyermekeimnek jobb legyenek a körülményeik, lehetőségeik.
Igaz, ezen a térségen nagyon nehéz elhelyezkedni.
Nagyon félek a lakásunk elvesztése miatt, hogy melyik pillanatban lakoltathatnak ki minket a tartozásunk miatt. Amit nem tudok fizetni, hisz ez a pici pénzünk, ami van, sajnos nem elegendő minden ételre, ruházkodásra, számlákra és a hitelek fizetésére. Azt se tudom, hogyan fogom tudni megértetni gyermekeimmel ezeket a dolgokat, hiszen ők semmiről sem tehetnek. Ha bekövetkezik, hogy mennünk kell innen, nem tudom, hogy hová és hogyan. Borzalmas ez a helyzet, amibe kerültem. Sokszor a fájdalomtól a sírás kap el, amit időnként visszafolytok, gyermekeim miatt, hogy nekik ne legyen fájdalmuk, hogy édesanyjuk így ne lássák. Keserű, szomorú az eddigi mi kis életünk. Nem tudom, hogy meddig tart ez az állapot. Amikor megkaptam az Önök első levelét, el sem hittem az egészet, hogy rajtunk segíteni tud valaki-valakik. Többszöri átolvasás után ébredtem arra rá, hogy valójában igaz, amit olvasok a sírás kapott el a nagy örömtől, hogy a gyermekeim több élelemhez juthatnak hozzá nap, mint nap. Szavakba önteni és leírni sem nagyon tudom ezt a nagy örömöt, ami belülről fakad, hogy vannak még segítő emberek, akik támogatnak minket.
Köszönetet szeretnék mondani mindazoknak, akik támogatnak, segítenek rajtunk. Hálás vagyok Önöknek, hogy mi is részt vehetünk ebben a programban.
És nagyon nagy segítséget nyújtanak gyermekeinknek az étkezésükhöz, hogy minden napra meg legyen nekik is a napi ennivalójuk.
Köszönetet szeretnénk mondani azoknak a dolgozóknak, is, akik fogadták első levelemet, átlátják családi helyzetemet, ami nagyon szomorú és kilátástalan.
Naplóimat mindig küldeni fogom önöknek hetente pontosan.
Gyermekeim nevében is köszönöm, hogy segíteni tudnak és támogatják Őket, és jobb-több ételhez juthatnak hozzá.
Köszönöm Önöknek mindezt – e levelem elolvasásához türelmüket, megértésüket, segítségüket.
Tisztelettel:
Fülöp Ildikó
Tovább a család bemutatkozójához
A hét elején kaptam a jó hírt, miszerint megérkezett az Alapítványtól a támogatás! Nagyon örültünk neki, ezúton köszönjük! Enélkül az összeg nélkül nem tudtam volna bevásárolni, pénzemet a számlákra, és az többi kifizetnivalókra elköltöttem, pedig nagyon spórolok. Mivel nekünk nincs autónk, várnom kellett a vásárlással vasárnapig, míg barátnőm be tudott vinni **********-ra ahol lényegesen olcsóbban kapok meg mindent. Itt a helyi boltosok mindent nagyon sok haszonnal árulnak, nem beszélve arról hogy akciós termékeik nincsenek.
Hétfőn kellett aláírnom az értesítőket két nagyobbik gyermekemnek, engedem-e őket kirándulni. Természetesen engedem, remélem a kirándulás összegét nem kell kifizetnem, minden évben kapok rá támogatást. Nagyon várják már a gyerekek. Azt tervezgetik ki-ki mellé fog ülni a buszon, milyen rágcsálnivalót, innivalót fognak vinni, pedig még egy hónap van addig.
Kicsi lányom élvezi a tavaszt, mindig kint lenne az udvaron homokozni, főzőcskézni, nyuszit simogatni. Közben be sem áll a szája, hol mondókákat mesél, máskor énekelget. Egy-két héttel ezelőtt tanult meg stabilan bringázni. Állandóan kéri, menjünk ki vele az utcára egy két kör elejéig. A hétvégén egy óvatlan pillanatban bizony mégse figyelt, és nagyot esett, felhorzsolta a homlokát és a száját, nagyon sírt.
Páromnak a héten nagyon fájt a dereka, így arra az elhatározásra jutottam. hogy lenyírom én a füvet ne keljen neki vasárnap. Pedig azt mindig Ő csinálja, Neki sokkal szebbre sikerül, mint nekem. Szombaton gyerekeim segítségével megvalósítottuk, kapáltunk, magot szórtunk, füvet nyírtunk, söprögettünk, rendbe raktuk az udvart. Mindenki kivette a részét, jól éreztük magunkat. Délután elengedtem a két nagyot a barátaikhoz beszélgetni, játszani. Én barátnőmhöz mentem Mesikémmel, aki épp sövényt nyírt, örömmel álltam be segíteni Neki, jól érzem magam társaságában.
A héten egy nagyon rossz dolog történt, elromlott a mosógépem kapcsoló része. Nem tudom ez ügyben, hogy tovább, pénzem nincs meg csináltatni, fürdőszobámban csak zuhany van hogy fogok én mosni?
Zárom naplóm, kívánok mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket!
Varga Jánosné
