Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hála a jó Istennek, hogy a gyerekem ösztöndíjat kap, tízezer forintot egy hónapban. A szeptemberi, és októberi hónapot egyben kapta meg Zsani, amiből kabátot vett magának, meg téli csizmát, sapkát, a többit bérletre, reggelire költi.

Sokat számít a Fel a fejjel! programban kapott támogatás, meg az ösztöndíj, együtt már háromnegyed fizetés! Szerencsésnek érzem magamat, hogy támogatást nyertem.

Rossz, hogy a gáztámogatást elvették, a számlák csak gyűlnek.

Kaptunk csomagot, nagyon örültünk neki, finom volt a keksz.

Tegnap borsófőzeléket főztem szintén a csomagban található hozzávalókból.

Tisztelettel:

A Törjék család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mindenki megkapta az idei influenza elleni védőoltást annak reményében, hogy az idén megússzuk a járványt.

Nagyon stresszesek vagyunk a deviza ingadozása miatt, mert nem bírjuk fizetni a hiteleinket, nagy a valószínűsége, hogy elveszítjük az otthonunkat, mert már három hóval el vagyunk maradva. Egyszerűen nem bírunk havonta 120.000 Forintot törleszteni egy 8 millió Forintot (sem) érő panelra. Máról holnapra élünk, és még szerencsénk van, hogy egészségileg jól vagyunk!

Szép napot!

Tisztelettel:

Szász József

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Újra írok, bár nem is tudom, hol kezdjem, mit is írjak, most csak panaszkodni tudnék. Fontossági sorrend lett a csekkjeimből befizetési dátum szerint, mert egyelőre mindre most nem jutott, megint sok a törlesztő részlet a hitelre. Sokat elgondolkodom, vajon jól tettük-e, hogy fölvettük annak idején, de még mindig oda lyukadok ki, hogy jól. Nem sok minden, amink van, a kis lakás a pár bútor, de a mienk, és foggal körömmel harcolok érte, hogy az is maradjon. Azt nézem mi volt régen- kiskoromban, szó szerint semmink nem volt, az alkohol miatt még egy párna se jutott a fejem alá, mindent magunknak kellett összeszedni.

Szeretném, ha a lányaim nyugalomban, szeretetben nőnének fel, és azt is, ha nem hánynák majd a szemünkre, hogy nem kaptak meg mindent, amit Ők szerettek volna. Egész nap egyedül vagyok itthon, csak a második szomszédba megyek át, vagy csak apumhoz, csinálok itthon, amit lehet. Egy idős házaspárral szoktam beszélgetni, átjárunk egymáshoz, a bácsi nagyon sokat segít nekünk a ház körül, Péter is úgy szereti, mintha az apukája lenne. Köszönjük szépen a támogatást, most ez a legjobb dolog, ami történik velünk. Kívánok mindenkinek szép hetet, sokat imádkozom, hogy mindenkinek jobb legyen. Tudom, mikor imára kulcsolom kezem, mindig meghallgatnak, és Isten a szívünket nézi, és nem a szövegeinket!

Üdvözlök mindenkit:

Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Fizetés volt a héten, első dolgom volt a pici lánynak kabátot venni, nagy kiadás volt most, de jó meleg és szép, remélem két télre jó lesz. Edinának, Janikának használtan kaptam, holnap megyek, megnézem a bakancsot, milyet tudok venni a lábukra.
Hétfőn mentem laborba Mesivel, kiderüljön, mitől lett rosszul az óvodában. Remélem semmi komoly, azóta jól van. Aznap meglátogattuk nagynénémet is, aki elég messze lakik tőlünk, ritkán találkozunk, nagyon örült Ő is nekünk, és mi is neki. Sokszor hiányzik a szülővárosom, szívesen költöznék vissza, de tudom nincs visszaút, akkor a lehetőséget elhalasztottam megragadni.
Hét vége felé megyek vásárolni, nagyon köszönjük az Alapítványnak. Párom mindig bemegy egy nagyobb, olcsóbb üzletbe lisztet, cukrot, ami épp fontos megveszi. Így én ráérek elhalasztani egy héttel.
Hétvégére vendégeket várunk, barátaink jönnek egy kis beszélgetésre. Mi felnőttek is nagyon várjuk, de a gyerekek is, náluk is vannak az enyémekkel egy idős lurkók, jókat szoktak együtt beszélgetni, játszadozni.
Mára zárom naplóm, mindenkinek további szép napot kívánok!

Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Múlt héten az őszi szünet miatt itthon voltak a gyerekek. Nagy volt a nyüzsgés. A legkisebb fiunk mostanában nagyon szeret építőkockával játszani. A két nagy legozott, rajzolt, TV-t nézett. Most telik le a villanyra a részletfizetés. Viszont kellett kérnem a Vízműtől részletfizetést. Jó lenne ebből kimászni. A gáznál is van 60.000 Forintos elmaradásunk. Mostanra tudtam befizetni még csak az augusztusi csekket.

Tisztelettel:

Rácz Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt héten volt az őszi szünet, mindenki itthon volt. Egy kicsit legalább többet tudtam mindenkivel foglalkozni külön-külön. Nagyon jó volt nekik, hogy nem kellett korán kelni és feküdni. Le lett szedve a kukorica is a kertben, és már le is lett morzsolva. Szilvike nagyon szereti csinálni, és állandóan csak azt hallottuk, kérek még kukoricát. A szár is ki lett szedve a kertből és össze lett vágva begyújtósnak. A hét közepe felé jöttek a párom gyerekei is, volt hangzavar a házban. Nem unatkoztunk, volt mit tenni. Egyre korábban kell begyújtani, mert nagyon hamar lehűl a levegő. Szilvike hétvégén nagy butaságot csinált saját magával: felmászott a székre, levette az ollót és belenyírt a hajába. Szerencsére csak elől, a párom nagylánya alig tudta kiigazítani neki. Hétfőn az oviba egyből kiszúrta az óvónő, és mondta neki, hogy látom fodrászkodtál. De hát ezt is ki kell neki próbálnia egyszer…

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az utóbbi időszak elég mozgalmas volt. Robikával háromféle orvosnál is jártunk. Először szerdán megkapta a hat éves kötelező oltását. Szerencsére nagyon jól viselte, nem volt semmi baj. Csütörtökön fogorvosnál voltunk. Mivel régebben már voltunk egyszer, így nem érte meglepetés. Sajnos lyukas foga volt, amit betömtek. Hősiesen tűrte a beavatkozást, amiért a doktornő is nagyon megdicsérte. Szombaton a szemészeten jártunk. Semmi változás nincs, a szemüveg marad. Már annyira hozzánőtt, hogy nem kell szólni, hogy tegye fel, és rögtön keresi, ha valamiért leveszi és nincs rajta. Örülök, hogy ezzel legalább nincs gond.

Sajnos a héten a párom is lerobbant. A dereka fájdult meg nagyon, úgyhogy táppénz lett belőle. Nagyon sajnáltam szegényt, alig tudott mozogni. Amiben tudtam segítettem neki, hogy a lehető legkevesebb fájdalommal legyen túl az egészen.

Kedden voltunk a temetőben. Nagyon szép volt az egész temető, a rengeteg mécsessel és gyertyával. Este anyunál összejöttünk egy kis beszélgetésre. Előjöttek a régi emlékek, és a végére már inkább egy megemlékezésre hasonlított a találkozásunk.

A levelek még mindig hullanak, nem tudom mikor lesz vége. Még az a jó, hogy napközben elég enyhe az idő és jó a szabadban dogozgatni. Az esték viszont már elég hidegek és ez is jelzi, hogy bizony lassan itt a tél.

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten megint nem jól alakultak a dolgaink. Sajnos a férjemnek megszűnt a munkahelye, és a legrosszabb, hogy olyan nehezen lehet most munkát találni. Azon vagyunk, folyamatos állásinterjú, önéletrajzokat adunk le sok helyre, stb..

A számlák, és a fizetnivalók csak jönnek. Már sok borítékot ki sem nyitok, mert tudom mi áll benne, és már nagyon rossz, hogy állandóan ezzel kell foglalkoznom.

Remélem, sikerül mihamarabb munkát találni. A hagyatéki tárgyalással sincsen semmi, Anyukámnak a nyugdíjintézetből sem. Minden áll, csak fizetnivalók jönnek.

Iszonyú volt ez a hét. Én pedig olyan rosszul vagyok, hogy már alig bírom a gyermekimet is ellátni.

Tisztelettel:

A Nagy család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az elmúlt héten bár őszi szünet volt mi mentünk óvodába, dolgoznom kellett, mivel nyáron elfogyott az összes szabadságom. Hála Istennek, most úgy tűnik, túl vagyunk az elhúzódó betegségen, kicsit még köhögnek a lányok, de mindenki tűrhetően van.

Tervezzük, hogy hétvégén elutazunk a Mamáékhoz, mert a négy napos ünnep alatt nem volt pénzünk vonatjegyre. Nem tudtunk menni sehová.

Már nagyon vágyakoznak a gyerekek, régen voltunk otthon. Folyamatosan gondolkodom, hogyan oldjuk meg az életünket, a lakásproblémát, de semmi nem jön össze sajnos. Bele se merek gondolni, mi lesz velünk, ha nem történik valami csoda, aminek az esélye napról napra kisebb... Ideges és türelmetlen vagyok sajnos a felgyülemlő gondok miatt. A héten ismét voltam a fogászaton, lassan elfogynak a fogaim, de nem merem kivárni most már amíg nagyon fáj, a múltkor megszenvedtem vele.

A héten megkaptuk a támogatást is, vettem a gyerekeknek egy kis finomságot, mert így hó végén már alig van valami a hűtőben, és a polcok is üresek. Most egész héten egy új játék után vágyakoztak, amit valakinél láttak: egy puha kis szőrpamacs, ami különböző hangokat ad ki. Nagyon aranyos! Megnéztem a játékboltban...gondoltam jó ajándék lenne Karácsonyra, de nagyon elszomorodtam, mert 9000 Forintba kerül!

Ennyi pénz az egész Ünnepre nem jut sajnos, biztosan nagyon csalódottak lesznek, hogy nem kapják meg a pamacsot, de nem tudom megoldani sehogyan. A boltba megérkeztek a csoki mikulások, és a szaloncukrok, így minden bevásárlás nagyon nehéz. Nem mindig értik meg, hogy nincs rá pénzem. Most készülnek levelet írni a Mikulásnak, hogy időben legyenek.

Talán most ennyit írnék. Szép napokat kívánok!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Cinti lányom OB-n van, nagyon izgult egész éjjel nem tudott aludni, pedig már jó
néhány OB van a háta mögött. Ma van az utolsó nap az őszi szünetből, a nagyok
egész héten edzőtáborba voltak, és mellette sokat tanultak. Dávid járt
oviba, sajnos Evelin megbetegedett, sőt még mindig beteg. Már öt hónapja nincs
gázunk, ráadásul fel kell bontani a fürdőszobát, mert dugulás van. Jövő héten van
Eszter lányom névnapja, sajnos ajándék nem lesz, mivel nincs gáz, még egy olcsó
sütit sem tudok sütni. Csak a gyerekek tartják bennem a lelket! Itt a mikulás
és a karácsony, ráadásul a gyerekeknek név és szülinap, igaz a nagyobbak
megértik, de én már nem bírom, hogy hiába dolgozok, soha semmire nem telik!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetünk azzal kezdődött, hogy itt voltak a nagyobbik lányomék látogatóba. Hozták az unokámat is. Két napig maradtak, mert már szerdán menniük kellett dolgozni.

Mint mindig, az unokám csinálta a fesztivált, hogy Ő nem akar hazamenni, nem akar oviba menni, Ő itt akar maradni nagyinál, meg játszani Ádámmal.

Fialt nekik az anyadisznójuk kismalacokat, már három hónappal ezelőtt tizenhármat, de kettőt nem sikerült eladniuk, így elhozták nekünk. Elég elmaradottak, de majd helyrejönnek.

Hoztak kukoricát is, mert nekünk nincsen mivel étetni. Inkább azért hozták el a kicsike malackákat, mert nem volt nekik már hely. Hát majd meglátjuk idővel mi lesz belőlük.

Az orvoshoz is voltam vissza a héten, már a gyógyszereket beszedtem, de nem vagyok jobban. Voltam röntgenben, készítettek előröl, hátulról, oldalról felvételeket.

Szerdán viszem az eredményt a körzeti orvosunknak.

A héten utalták a családi pótlékot is, hála Istenek már rendesen minden gyermekre küldték.

Számlafeladások után mentünk is meleg holmikat venni a gyerekeknek.

Kinek mire volt szüksége: cipő, sál, meleg zokni - bérleteket vettünk, kollégiumot, osztálypénzt fizettünk- és annyi is a családinak.

Az Alapítvány utalása is megérkezett, aminek nagyon örültünk, és újra utaztunk, mentünk venni élelmiszereket. Ez a hetünk is eltelt, ilyen mozgalmasan.

Köszönjük a támogatást!

Tisztelettel:

Szellő Pálné Éva