Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hetünk kis örömmel kezdődött, hála Istennek sok hét után a hét elején Palinak utaltak két heti bért. De még négyheti utalással el vannak maradva. Reméljük az is jön, minél előbb, mert tele vagyunk tartózással, elmaradt számlákkal.

A hét betegséggel folytatódott most, én estem bele az influenzába, amit nagyon rosszul viselek, gyenge vagyok, lázas és rá ment az arcomra is a váladék, és arról pedig a fogam is. Itt szenvedek, napok óta, ugyanis szerdán Március 15-volt és csak 18-án hétfőn lesz orvos.

Szedek gyógyszereket, és iszom a jó meleg teát, párologtatok is kamillával.

A család többi tagja jól van, mindenki örül a hosszú hétvégének, tanulnak, bicikliznek, görkoriznak a gyerekek.

Lassan majd mi is kezdjük a kertet megboronálni és beültetgetni, és reméljük jobban fog teremni, mint tavaly, és nem lesz jég sem, ami tönkre teszi a szép termést.

Hát ennyi minden történt nálunk a héten.

Maradok Köszönettel, Tisztelettel:

Szellő Pálné Éva

A 2012.03.12. és a 2012.03.18. közötti időszak:

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten a férjem délutános volt.

Mivel már kezd jó idő  lenni, elkezdtük a kerti munkákat, vagyis elkezdtünk felásni, megkapálni és elgereblyézni, ami az egész hetet el fogja foglalni, valamint a következő hetet is. Ennek oka, hogy főként akkor csináljuk ezeket, amikor a férjem is itthon van.

Délutánonként viszont a ház körüli munkát végzem el, és megfőzöm a vacsorát és az ebédet.

A hétvégén átjöttek a lányomék, és az idő nagy részét az unokámmal töltöttem.

Majd vasárnap a következő hétre készültem, amiben a lányom is segített.

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Rékának még mindig tart a kivizsgálás, Sanyi még mindig biceg, be van dagadva a bokája, a két kicsi is beteg, Cinti is kezd köhögni. A kórház és a gyógyszerek mindent elvisznek! Volt két kisebb takarításom, de sajnos az egyiket még mindig nem fizették ki. Itt vannak a csekkek és nem tudom befizetni, már nem tudom mihez kezdjek, mitévő legyek! Egyik napról a másikra kínlódunk. Sajnos nagyon magas a vérnyomásom, nem tudom, meddig fogom bírni!

Tisztelettel:

Molnár Család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon-nagyon örülünk, hogy továbbra segítenek minket, nagyon jól jön ebben a szegénységben, amiben mi élünk. Nagyon örülnek neki a gyerekek, amikor megjön a pénz, hogy ők is tudnak jönni vásárolni velünk. Legtöbbször az Auchanba járunk. Sajnos a munkalehetőség itt erre felé nagyon rossz, és nehéz az elhelyezkedés. Mi szeretnénk dolgozni, de nincs lehetőség munkahelyet találni. A gyerekek jól vannak, jól tanulnak, most volt vasárnap az áldozás is, most áldoztak meg a gyerekek, a nagyfiam és a nagylányom. Harmadik osztályosok, nagyon szépek voltak. De ki kellet költekeznünk áldozási ruhára a lánynak. Katolikus templomban tartották meg.

Köszönjük szépen továbbiakban is!

Tisztelettel:

Déri Ferencné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hát a héten tényleg nem sok minden történt. Párom dolgozik, nagyon fárasztó munkájuk van, több pihenésre volna szüksége, sokszor feszült is ez miatt. Mesimnek befizettem a csoport pénzt, egyben az egész évnyit, mert eddig mindig csak halasztottam, hamarosan ballag az oviból, készülni kell rá anyagilag. A nagyoknál már téma az osztálykirándulás, szerencsénkre ezt fizetni szokták nekik, nem kerül nekünk pénzbe. Remélem, az idén is ez fog történni, mert nehézkes lenne fejenként 6000 Ft-ot kifizetnünk.
A március 15-ei ünnepségre csak Edinám ment, Ő már felsős, Neki kötelező, Janikám inkább itthon élvezte a jó időt, játszottak a picivel az udvaron.
Köszönjük támogatásukat.
Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Lassan, de biztosan gyógyulgatunk Detti még mindig beteg, magas láza van, és hány, meg még mindig szúródik a füle, holnap megint fülészet. Rengeteg most a beteg gyermek, mi lesz így? Mert már erő híján vagyunk, és természetesen pénz híján.

Itt a nyakunkon Janika műtéte, és Detti vizsgálata egyszerre, és nincs egy fillérem sem, aggasztó a dolog.

Mondjuk voltunk már úgy Pesten -amikor Józsika műtéte volt-, hogy sikerült egy pár napra ingyenes szállást találnom, és volt 1000 Ft-om, hogy egyek is ez idő alatt valamit… Mindegy túl éltem én is.

Amúgy nincs autónk, így megkérünk valakit (idegent), hogy vigyen fel minket Pestre, ami 12 ezer Ft oda, és ugyanennyi vissza is. A szállás egy kollégiumban napi 4600 Ft naponta, meg hát csak vinnék be teát, vagy amit megkíván Jani, és nekem is ennem kéne valamit.

Nagyon sok pénz ez, ennyi nem marad egy hónapra élni, ruházkodni és a gyógyszereket kiváltani.

Üdvözlettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Napjaink tele vannak gondokkal, és csak szaporodnak napról napra. Kisebbik kislányomnak tegnapi nap végre eltávolítottak a drótot a csuklójából, nagyon meg könnyebbültünk végre, de Ő a legjobban. Nagyon félt, hogy fájni fog, tény fájt is Neki, de nagyobb volt a félelem mint a fájdalom. Jövő héten megyünk varratszedésre, és utána már nem kell többet menni vele, hála istennek. Nagyon örültünk az újabb utalásuknak, és egyben sajnos az utolsónak is, már semmink nem volt, és végre tudtam venni a gyerekeknek egy kis élelmiszert. Köszönet Önöknek, és mindenkinek mindenért, csak hálánk marad, mert más egyebünk nincsen. Nagyon rossz érzés azzal szembesülnünk, hogy mi lesz jövő hónaptól, még ennyi mindenünk sem lesz, még többet fognak a gyermekeim nélkülözni, bele sem merek gondolni!

90.000.Ft-ból élünk négyen, egyszerűen nem tudok megoldani mindent. Villanyszámlánk 66.000.Ft elmaradásban van jelenleg, és nagyon félek, hogy kikapcsolják, mert nem tudunk fizetni, mint mást sem. De azt hiszem, megírtam már Önöknek, hogy milyen helyzetben vagyunk, lassan lakásunk és mindenünk odalesz. Nem telik hónapok óta ruházkodni, és sok minden másra sem. Helyzetünk hónapról-hónapra romlik, nagyon sokat sírok, esténként mikor már mindenki alszik, és kérem Istent és az angyalokat, segítsenek nekünk! Egyszer remélem, segítenek! Bizakodunk és remélünk az élettől!

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

A 2012.03.05. és a 2012.03.11. közötti időszak:

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten a férjem délelőttös volt.

Így csütörtök délután el tudtunk menni bevásárolni, mert szükségünk volt pár dologra.

Csütörtökön a férjemmel elmentünk a temetőbe, édesanyámnak virágot vinni.

Ezen a héten sem sikerült fát szereznünk.

Vasárnap délelőtt ismét elmentem vásárolni, de csak ide a telepi üzletbe.

Vasárnap délután ismét a következő hétre készülődtem.

Köszönöm az ez évi segítséget Önöktől, amellyel megkönnyítették, segítették családom életét!

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is nagyon jól telt a gyerekeknek és nekem is.

Az iskolában hétfőn volt a farsang. Nagyon jó kis műsor volt, a fellépésért kaptak a gyerekek egy-egy csokit. Vettek a gyerekek tíz tombolát, és négy tárgyat nyertek belőle. Nyertek egy macit, csokit, könyvet és egy hajgumit. Pénteken 11:30-kor menni kellett a szülőknek aláírni egy papírt, hogy átvették a vetőmagot. Volt a csomagban répa, hagyma, retek, borsó és karalábé. Még fotót is csináltak, minden gyerekről és szülőről, mikor a vetőmagot átvették. A közmunka nagyon jó, mert most változatos munkát végzünk. pénteken 8 órakor megint volt egy megbeszélés a hivatalban. Április 1-től indul egy tanfolyam, ami kötelező mindenkinek ezzel a közmunka-programmal. Itthon már megint beteg lett a fiú és Mónika. Meg vannak fázva, köhögnek és lázasok.

Hát így telt el ez a hét is.

Tisztelettel:

Merényi Gyuláné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Változatlanul betegek vagyunk sajnos. Hol egyik gyerek, hol másik, most már az egész család köhög, tüsszög, nyavalyog.

Elég unalmas program. Nem jutunk el sehova pedig itt a szép idő, mi fekszünk. Talán egyszer vége lesz. Gyenge az immunrendszerük még mindig, mindent elkapnak.

Tegnap sütöttünk muffint, mert az étkezés is nagy probléma. Azt legalább megették. Nem túl jó evők egyébként sem, de így betegség idején kínszenvedés kitalálni, mit is adjak nekik, amit elfogadnak.

Nagyon szeretnének menni már óvodába, vágyakoznak a többi gyerek után, de köhögősen, lázasan nem mehetünk.

Közben gondolatban csomagolok, hó végén költözni kell, hogy hová még nem egészen tudom. A nem használt dolgokat már elraktam, annyival is kevesebb. Mosok, takarítok, sok munka lesz az elkövetkező napokban.

A hosszú hétvégére el szerettünk volna utazni a rokonokhoz, remélem sikerül, addig kicsit gyógyulgatni. Már oly régóta terveztük, de valaki mindig beteg... Most talán elmehetünk, majd kiderül. A férjem lehet, hogy kap egy részmunkaidős állást, ez is később derül majd ki, addig izgulunk, hátha sikerül. Szép hetet kívánok!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hát ez a hét sem telt el események nélkül. A lányok ugyan már jól vannak, de a fiam még nem. Vasárnap reggelre ismét begyulladt a lába, a párom ment be vele a kórházba. Ismét meg kellett műteni, de most alul-felül vágták a lábát. Nem is varrták neki össze vagy három napig, úgy tisztították. Szerdán kezdték el összehúzni a varratokat, és pénteken kivették a csövet is a lábából. Haza is jöhetett, hétfőn kell visszavinni kötözésre. Remélem most már minden rendben lesz, és nem kell ismét megkínozni szegényt. Meg hát már két hete, hogy nem jár iskolába és nagyon le fog maradni a tanulás terén. És nem tudom azt se, hogy meddig kell még itthon maradnia. Ez majd csak hétfőn derül ki. Még ezek mellett pénteken szólt az osztályfőnök, hogy megjött a ballagási ruha is, ami 12.300 Ft-ba kerül. Nem is hoztam el, mert nem tudom kifizetni mondtam, ha összeszedem a pénzt, akkor hozom az árát. Nem tudom, hogy mi jön még ránk, de én egyre jobban félek a jövőtől.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetet úgy kezdtem, hogy mentem a munkanélküli központba lejelentkezni. A hét betegséggel folytatódott, Ádám fiam lebetegedett majd rá két napra Viola is. Így itthon voltak mind a ketten, és nem mentek iskolába. Voltam én is vissza a körzeti orvoshoz, vittem a zárójelentésemet neki. Rá volt írva, hogy szednem kell egy fájdalomcsillapítót, de nem írta fel. Azt mondta, hogy majd Ő eldönti, mikor van rá szükségem. Írt nekem tízszemes Algopyrint. Az is jól jött végül is, mert szedték a gyerekek. A hetünk elég stresszesen telt, mert Pálnak még most sem utalták a fizetést, és már 1 hónapja dolgozik. Még jó, hogy jött az Alapítványos pénz hetedikén, tudtam venni hozzávalókat, amit megfőztem. Kijött az éves elszámolás is az ÉMÁSZ-tól: 44.500 Ft hát nem igazán tudjuk, hogy miből lesz kifizetve.

Ennyi történt nálunk a héten, maradok Tisztelettel és Köszönettel:

Szellő Pálné Éva