Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten igencsak megvagyunk már szorulva.

A férjem nem tudott metszeni menni, és én sem, én ugyanis megsérültem. Megsértettem a mellem felett az idegeket és izmokat.

Könyörögve kellet kölcsön kérnem a második szomszédtól, hogy legalább kenyér legyen az asztalra.

A mosógépem még mindig nem, jó nem volt még pénzem ékszíj cserére, így kézzel mosok még mindig.

Móni lányom sem tud mit magával vinni enni, és pénzt sem tudok neki adni, hogy vegyen magának ennivalót.

Így tehát ahogy reggel elmegy hat órakor, és este fél hétig, míg haza nem ér, éhen van… 

Az osztálytársai sajnálják meg, és kínálgatják. Ennek ellenére négyes átlaga és szorgalma van.

Tisztelettel:

A Révész család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az idő sajnos nem engedi, hogy a nyesést bármikor csináljuk, csak kétszer tudtunk azóta kimenni, még van vele munkánk. Holnap is megyünk, szeretnénk minél előbb befejezni.
Gyerekek jól vannak, már a farsangra készülnek nagyon. Janika vadász lesz, Edina rab, ezekhez nem kell nagy előkészület. Az óvodai farsang viszont már nem arról szól, mint a mi időnkben. Minden kislány hercegnő-királylány akar lenni, az enyémmel együtt sajnos. Kölcsönzőt is lehet találni a szomszéd faluban, így lehetne bérelni borsos áron jelmezt. Azért találtuk ki a rabruhát, mert az egyszerűen meg lehet csinálni. Én nem értek egyet a bérelt királylány ruhával, de szomorúnak sem szeretném látni a kislányom, azért mert mi nem engedhetjük meg magunknak, amit a társai szüleik.
Párom ma jelentkezett a munkaügyi központon eddig tartott a segélye. Adtam le én is jelentkezési lapot egy cégnél, hátha sikerül.
Zárom naplóm, sok jót nem tudok írni, egyhangúak a napjaink.
Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt hét nagyon gyorsan elszaladt. A gyerekek sokat játszanak itthon. A nagyfiunknak jeles lett a félévi bizonyítványa. A kicsi imádja a bölcsit. A középső ördögfióka nem szereti mostanában az ovit. Én túlórázok, ha tehetem. A férjem megint elküldte egy csomó helyre az önéletrajzát. Egyenlőre sehonnan nincs visszajelzés. Most már részletet fizetünk a gázra is. Nehéz nagyon!

Tisztelettel:

Rácz Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ennek gyakorlatilag örülni kéne, de most mégsem tudok örvendezni az idő rohanásán. Két hónap múlva ki kell költöznünk az albérletből, és még fogalmam sincs, merre tovább. Egy fizetésből képtelenség lakbért fizetni, és az árak nagyon magasak sajnos. Voltam bent ismét az önkormányzatnál is, de nem tudnak segíteni érdemben. Oldjam meg, de nem megy olyan könnyen. Sokat álmodozom róla, hogy egyszer gyönyörű szép saját otthonunk lesz, aminek lassan a reménye is szertefoszlik. De nem panaszkodni akarok, azzal nem jutunk előbbre, de jelen helyzetben ez a központi témám, amit nem tudok megoldani, és semmi megoldást nem látok. Imádkozunk, hogy Isten könyörüljön már meg rajtunk. Annyit szenvedünk, idegeskedünk. Jó lenne kicsit pihenni, megnyugodni.

Jártunk a héten oviba, én rohanok a munkahelyemre meg vissza. Elég taposómalom minden napunk. Örülök, ha boltba bejutok hét közben, aztán szinte semmi említésre méltó dolog nem történik. Este hazajutunk, nagy nehezen eszünk, fürdünk, alszunk, reggel korán indulás. Hétvégén Mamáéknál voltunk játszani, kikapcsolódni. Fizikailag nem pihentünk, de lelkileg, szellemileg kicsit frissültünk és ez jó volt. Itthon torlódik a sok munka, majd talán most hétvégén nekilátok és jutok valamire.

Szép hetet kívánok!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nem történt semmi rendkívüli, a férjem kezd beilleszkedni az új munkahelyén. Nagyon sokat kell dolgozni az biztos, de minden este hazajön, és ez új és jó is, mert többet tud a gyerekekkel lenni. Nem utolsó sorban pedig, most már tudja, hogy hol van a ruhás szekrénye és a zoknijai.

A gyerekek kikapták a félévi értesítőt. Hát volt rosszabb és jobb jegy is a tavalyinál, de összességében meg voltam elégedve mindenkivel.

Ami rossz volt, a héten az-az, hogy egymás után betegedtek meg a gyerekek (köhögés, orr-folyás, torok fájás).

Nagyon nem hiányzott a silány és nagyon könnyű pénztálcának. Magamnak is csak a legfontosabb gyógyszereket váltottam ki, ami csak tüneti kezelésre, vagy fájdalom csillapítására van azt nem. Például: ér-szűkületre valót így nem megy, ezért fájok és könnyek nélkül sírok.

Nagyon bízok benne, hogy helyre jövünk, azért is, mert tavasszal megműtik Janikát (az agyműtét) messze az otthontól, szállás és utazás, állandó stressz, hosszú idő és rengeteg pénz a felépülésig.

Üdvözlettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Napjaimban semmi érdekes nem történt, amiről írhatnék. Annyira szürkék mindennapjaink, mindig ugyanaz: reggel a gyerekek elmennek az iskolába, mi férjemmel itthon vagyunk, és nem találjuk magunkat a világban. Szörnyű ez a helyzet, se pénzünk, se munkánk. Szomorú a helyzetünk! Napról napra kapjuk a fenyegetőleveleket a bankoktól, és egyszerűen nem tudunk semmit lépni ez ügyben. Az adósságunk nő, olyannyira, hogy már úgy érzem, soha nem lesz vége! Tavasszal várható a kilakoltatásunk is, mindent elvisz a végrehajtó, már amit eltud, amink van. Fogalmunk sincs a férjemmel, mitévők legyünk, nincs kiutunk, pedig annyira reménykedtünk, hogy valahogy megoldjuk, mint régen, de már nem megy. Eladni nem tudtuk az ingatlanunkat, pedig az valamennyire segített volna, de az sem sikerült. A gyerekek is nagyon érzik ezt a pénztelenséget, annak ellenére is, hogy az Önök jóvoltából van élelmük, és még így is borzasztó nehéz számunkra is. Annyi minden kellene a gyerekeknek, de nincs miből!

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hát ez a hét ugyanúgy kezdődött, mint a többi, Józsinak suli, a lányoknak meg ovi. Már este Szilvikén kiütések voltak a lábán, és a hasán. Kedd reggelre pedig a nagyfiam is beteg lett, egész éjjel rosszul volt. Kedden vittem Őket az orvoshoz, Szilvikének ekcémája van, amire krémet kapott, Józsi meg beleesett ebbe a vírusba megint. Szerda este én lettem rosszul, begörcsölt a gyomrom. A párom ki akarta hívni az ügyeletet, de nem engedtem neki.

Reggelre jobban lettem, de azért átmentem az orvoshoz, írt fel savlekötő gyógyszert, de hát nem ér semmit. Emma meg péntek délutánra lett beteg. Délelőtt elaludt, amikor felkelt, hirtelen felment a láza 39,5 fokra. Már az orvos nem rendelt, így gyorsan adtam Neki lázcsillapítót, az szerencsére levitte Neki. Ez egész hétvégén így ment. Ma meg már szerencsére semmi baja sem volt.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az elmúlt napok nagyon nehezen teltek. Kikapcsolják a villanyunkat, sajnos 70.000 Ft ráfizetésünk jött. Ezt sajnos nem tudjuk kifizetni! A nejem GYES-en van, kevés a bevételünk. Felmondták a lakásszerződésünket is, behajtás alatt áll.

Nagyon aggódunk, nem tudjuk mi lesz velünk, a három gyerekkel mehetünk az utcára.

Sajnos lassan lejár az Alapítványtól kapott segítség is, aminek nagyon örültünk, de nem tudom mi lesz utána velünk.

Keressük az állásokat is, de a nejemet a három gyerekre hivatkozva nem alkalmazzák.

Sajna így telnek a mindennapjaink: jön a postás minden nap, és felszólító-felszólító hátán meg álláskeresés.

Stressz-stressz hátán a mi életünk…

Szép napot:

Szász József