Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is olyan, mint a többi  mindig van intézni való nem lehet, egy kis megállása se mindig vannak feladatok, hol jó, hol rossz, nagyon nehéz az embernek. Nap, mint nap megfelelni az elvárásoknak. Szeptember 20-án lejárt a  gyógyszertámogatásom, de még mindig nem kaptam meg, Gyógyszerem meg nincsen, elfogyott, addig amíg meg nem kapom a betegkártyát, nem tudok gyógyszert venni, mert nincs rá pénzem. Sajnos most is még a számlákat -a nyári elmaradottat- fizetem. Nem az én hibámból, nem küldték a közüzemi számlákat, még ilyen hiányosan nem kaptam számlát. Ők automatikusan levették a fogyasztást, hogy ők tudták, hogy tavaly menyi volt a fogyasztás, és mégis kevesebbet  postáztak, így nekem mindig a posta fordultjával telt az idő csekkem. Nem volt, nem tudtam fizetni. A gyerekek jól tanulnak, nincs velük baj. Remélem így is marad!

Maradok Tisztelettel:

Bede Mónika

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Mennek a napok, és lassan itt a tél. Már egy kis tüzelőt sikerült vennünk, de nem lesz elég egész télen. De legalább egy darabig elég. A gyerekek járnak iskolába, kisebb nagyobb betegségeken már túl vannak. Szerencsére nem túl komolyak voltak, és nem kerültek sokba a gyógyszerek sem. A tanulás elég jól megy, reméljük jobb jegyek lesznek mint tavaly. Nagyon ügyesek, ezért sikeresen fogják zárni a tanévet. A férjemnek elég jól megy a munka, már elég jól kiigazodik a munkahelyen. Igaz a lába elég sokszor fáj, de elviseli, mert a családjáért dolgozik. Nagyon sok időt töltünk együtt, amikor mindenki otthon van, mert amíg nem dolgozott hozzá szoktak a gyerekek, hogy mindig együtt lehettünk,de most be kell osztani azt a kis szabadidőt, amit együtt lehetünk. Nekem végre megjött a végzés a nyugdíjról, három évre ismét megkaptam a rehabilitációs ellátást. A munkanélküli hivatallal együtt kell működni, mentorhoz és jelentkezni kell járni. A mentorhoz havonta, a munkanélkülibe pedig háromhavonta kell menni.

Mindenkinek szép napot kívánunk!

Tisztelettel:

A Varga család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Marcikával vérvételen voltunk a hematológiára, hála Istennek minden rendben van, nagyon féljünk minden egyes ilyen dolgoktól, mert már volt elég részünk benne sajnos. Itt van az őszi szezon, segíttetünk a szomszédasszonynak kiszedni a zöldségüket, és a dió összeszedésben is. A mi kertünkben is rendet tettünk, szeretnek segíteni a gyerekek a házimunkában. Jó szófogadóak, segítőkészek, szereti mindenki őket. Az iskolába szeretnek járni, napközisek.

Tisztelettel:

Déri Ferencné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én Brigitta vagyok. Szörnyen fáradt, egész héten korán kelünk. Nagyon vártam már az iskolát, mert azt hittem, jobb lesz. De most már nagyon unalmas. Főleg úgy, hogy az iskolába, amit tudok vinni, egy kis kaját, az nehezen jön össze, ezért is utálok már iskolába járni. A kaja miatt. Elegem van már, hogy reggeltől, míg haza nem jövök, korog a gyomrom. Nem volna baj a tanulással, mert vág az eszem, már nem beképzeltségből. De ez az állandó szédülés, amit érzek a kevés kaja miatt, már kezdek belefáradni. Csak a szegény Mamit sajnálom, mert állandóan sír, aggódik értünk. Mi lesz velünk, hogy ha nem fogunk az iskolába járni, nem lesz belőlünk semmi, ha nem tanulunk. De tudom, hogy igaza van a Mamának, mert tényleg a javunkat akarja. Szerintem ha szegény édesanyánk élne, Ő se szeretne jobban, mint a Mami.

Ez a Mami nagyon érzékeny és az a baj vele, hogy már nagyon idős és az mellett nagyon beteg, fáradékony. Annyira örültünk, hogy megkaptuk ezt a pénzt, hogy végre tudtunk ételt venni. Látni kellett volna a Mami arcát, hogy mennyire örült. Sugárzott belőle a boldogság. Mondta nekünk, hogy menjünk bevásárolni, mert Ő nem bír bemenni a busszal, összeírta nekünk a listát, hogy mi az, amit be kell vásárolni. Bementem én meg Tímea, bevásároltunk és a következővel jöttünk haza. A Mami már nagyon várt minket. Olyan boldog volt szegénykém, nagyon jó volt őt látni. Nagyon szeretjük a mi Maminkat.

Köszönettel:

Brigi

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sok minden nem történt mostanában. Robikával harcolunk minden nap a lecke miatt. Szerencsére a tanulással nincs gond, csak a magatartásával.

Voltam a Munkaügyi Központban jelentkezni, nem sok jóval kecsegtettek ott sem.

Attól függetlenül, hogy már nem kapom az ápolásit, minden nap elmegyek anyukámhoz is, és segítek neki, ha kell.

10-e már rég elmúlt, de a páromék még nem kaptak fizetést. A számlák meg csak gyűlnek. Jó, hogy van az Önök támogatása, mert legalább ennivalót tudtunk venni!

Nehéz az életünk, de tudom, vannak nálunk sokkal nehezebb sorsú családok.

Kívánok mindenkinek kitartást a gondok leküzdéséhez.

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Kedden felrakták az előrefizetős órát, amiben 50 kW volt. Azt hittem, hogy sokkal rosszabb lesz és teljesen meglepődtem, hogy egy hétig tartott és szinte ugyanannyit használunk mindent, mint előtte. Ha leosztom egy hónapra az kb. 10-12 ezer forint a villanyszámla és nem 25 ezer. Szilvi szerencsére meggyógyult és hétfőn ment oviba. Szombaton volt a szüreti felvonulás és a gyerekek is szerepeltek, de most nem az óvodával, hanem a néptánccsoporttal. Józsi már egy éve a tagja, és a főszervező kérdezte, hogy nem lenne-e kedve a két lánynak is szerepelni. Ők boldogan vállalták, és Ők kezdték a nyitóéneket. Alíz az iskolában kapott érte egy osztályfőnöki dicséretet is, amiért szerepelt. A párom keze nem akar javulni a kezelések ellenére, és a tegnap mondta, hogy most már a jobb kezében is azt a fájdalmat érzi, mint a balban. Hétfőn megy a kórházba az ENG-EMG vizsgálatra. Remélem, ott végre kiderül, hogy mi van vele.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Vége a vizsgálatoknak és a felül vizsgálatoknak, Dettike lehet, hogy visszakapja a gyógyszerét, a Perdox-ot mert hangokat hall, amelyek igazából nem léteznek.
Janikámmal is voltunk a Neurológián, 2016-ig leigazolták Neki a tartós betegséget. Olyan jól néz ki, senki nem gondolná róla, hogy halálos beteg.
A jövő hónapban epilepszia vizsgálat lesz, és közben a nagy műtétre él a várólista, ami ha sikerül is vak, néma és béna marad.
Nem túl jók a kilátások, azt mondják az orvosok, hogy orvosilag csoda, hogy még él.
Bizony, hogy él, tervezünk, szeretne tovább tanulni, és egy szép barátnőt, amiben csak tudjuk, segítjük.
Amikor megtudtuk, hogy beteg, Jancsi ültetett egy csavarfűz ágacskát, és ma is gondozza,  szereti és soha senki még egy levelet sem tépett le róla.
Mára ez az ágacska nagy fává cseperedett, és gyönyörű. Az udvarunk közepén áll.
Dettike jól tanul, csupa csillagszeműt kap, imádja az iskolát, és van már egy barátnője is.
Réka haját levágtam a hétvégén, aranyos lett, ez most már nagylányos fizura, vége a copfnak.
Üdvözlettel:

Lencsés család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Megjött az ősz, a hűvös idő, ez eléggé elvitte a jókedvünket.

Kevesebbet lehet levegőn lenni, kabát, sapka nyűgös dolog, amíg bele nem rázódunk ismét. Töretlen lendülettel járunk óvodába, bár most már nem biztos, hogy sokáig, mert elég náthásak a gyerekek, és csak úgy nem szoktak kimászni a betegségből sajnos. Reménykedem és tömöm beléjük a vitamint, a gyümölcsöt és a megelőző gyógyteákat, ami szintén nem egyszerű. A héten csőtörés volt a fürdőszobában, ami még inkább megnehezítette az estéinket. Hála Istennek hétvégére megjavították.

Tovább harcolok a bankkal, hogy ne vegyék el a hitelkeretemet, de hiába. Novembertől fogalmam sincs, mihez kezdek, mert ha nem jutok valami módon pénzhez, akkor elveszik az egész fizetésemet, és semmi nem marad. Most más banktól próbálok fölvenni pénzt, hogy rendezzem, kifizessem az "A" hitelemet, de fogalmam sincs, hogy a sok adósságra adnak-e még. Minden gondolatom e körül forog még mindig, mert végzetes tragédia lesz, ha nem jutok pénzhez. Egy olyan lavinát indíthat el, amit nem lehet megállítani. Az a baj, hogy már nincs erőm harcolni, intézkedni. Keveset tudok pihenni, éjjel is ez jár az agyamba, hogy mi lesz. Tudom és hiszem, hogy Isten nem hagy magunkra minket, és segíteni fog most is, mint mindig, de talán gyenge a hitem, mert félek nagyon, pedig csak Rá kellene hagyatkozni!

Igyekszem amennyire tőlem telik türelmes lenni a gyerekekkel, nem mindig sikerül. Olyan jó lenne már egy picit megpihenni, hogy ne kéne mindig rettegni valamitől. Ez a nyugalom hiányzik itthon, a gyerekeknek nagyon, de nem tudok mosolyogni, amikor fogalmam sincs, holnap miből élünk. Még jó, hogy az óvodai dolgok feledtetik az itthoni gondokat. Még mindig nem találtam meg azt a jó szándékú Segítőt, akit rég keresek, csak írok-írok leveleket, e-mailt, remélem, nem hiába. Úgy érzem, nem hiába.

Pénteken rokonoknál voltunk, ahol a gyerekek nagyon jót játszottak.

Kutyáztak, kergetőztek, bújócskáztak, öröm volt nézni őket! Még jó, hogy vannak ilyen kisebb kikapcsolódási lehetőségeink. E nélkül nem is bírnánk ki. Most elköszönök, mert még este ki kell vasalni az ünneplős ruhákat az ovira október 23-ra. Hét közben nincs sem időm, sem erőm rá, így hétvégére zsúfolom be a mosást, vasalást, takarítást és a főzés egy részét is.

Minden jót kívánva, tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A heteink igen gyorsan telnek. Péterrel nagyon sokat tanulunk, mert a iskola nagyon nehéz neki. Közben ezt-azt vásárolgatunk, mert nem vettük még például szabadidőruhát az iskolába. De nagyon sokat köszönhetünk Önöknek, mert nem tudtam volna megvenni, ha nem kapnánk ezt a támogatást. Mivel nagyon sokat számít nekünk, hogy így meg tudjuk vásárolni az élelmiszert, és így tudok a gyerekekre is venni egy-két dolgot. Mert sajnos nem nagyon tudnék neki vásárolni, mert nem tudok 56 ezer Forintból megoldani sok mindent. Ezt nem tudom eléggé megköszöni Önöknek, hogy most már jobb a gyermekemnek. Nem is tudom, hogyan tudnám az iskolát is finanszírozni neki. Mert azt szeretném, ha neki már jobb lenne az élete. És mivel mindig az volt az álma, hogy rendőr legyen, az Önök segítségével ez teljesülhet! Én sajnos egész héten a kórházat jártam, mert a nagymama daganatos beteg, és nekem kell rendeznem őt is. De sajnos a kezelőorvosa azt mondta, hogy 1-2 hónapja van hátra, így minden nap mentem hozzá, mert azt kérte legyek ott vele, amikor csak tehetem.

Üdvözlettel:

Bényi Péterné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mi is történt mostanában? Itt a tél lassan és a gyermekeim téli ruhanemű nélkül vannak.

Nekem és férjemnek lejár a szerződésünk a hónap végén, és akkor meg kapjuk az utolsó heti fizetést. November első hónapban fizetés nélkül marad a család, de inkább nem is ecsetelem mivel jár ez a dolog.

Gyermekeim jól tanulnak az iskolában, nincs probléma velük.

Móni lányom megy az Iskolával Budapestre koncertre, 400 Ft-ot kellett befizetni.

De had menjen a gyermek, ennyi jár neki, mivel a nyáron nem voltunk sehol a családdal.

Üdvözlettel:

A Révész család