Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sajnos be kell feküdni a kicsinek a kórházba, de a mandulaműtét csúszik, mert mindkettő nagyon beteg!

Sanyi fiamnak is arcüreg gyulladása van, a héten csak a két nagylány járt iskolába. Egész nap csak hűtőfürdőt kapnak a kicsik, és a sok gyógyszert, már amit sikerült kiváltani. Egyre nehezebb, már én is teljesen kivagyok, nagyon magas a vérnyomásom. Egy olajradiátorral fűtünk, mert még mindig nem jó a konvektor, elég hideg van. Bármikor kikapcsolhatják a villanyt, és kirakhatnak a lakásból, a hitel is csak gyűlik!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon rossz hetünk volt! Kislányomat baleset érte az iskolában, kézilabdázás közben, és eltört a csukló-orsócsontja, vagyis letört, és sajnos a kórházban közölték velünk, hogy el kell altatni, és dróttal kell összetűzni Neki, mert másképp nem lehet. Nagyon kétségbeestem, és nagyon kiborultunk a férjemmel. Hála Istennek jól viselte, és nagyobb fájdalomra nem igazán panaszkodott. Haza is hoztuk már a kórházból, jól van. Kicsit fájdogál Neki a keze, de azt mondja nem vészes. Viszont nagyon szomorú vagyok azért, hogy újra el fogják őt altatni, hogy kivegyék majd a drótot, de remélem nem lesz semmi baj. Hatalmas erre a hó, 40cm és már alig lehet közlekedni nálunk. Tegnap nem lehetett kenyeret kapni sehol, teljesen káosz van itt nálunk az idő miatt, de remélem ez is mihamarabb elmegy. Nagyon félünk a nagy hidegtől is.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sok jó dolog nem történt velünk, inkább csak feszültség és aggodalom van itthon a jövő miatt. Még mindig nem tudom, hová költözünk, pedig egy hónapunk van hátra... Márciusban menni kell akár esik, akár fúj.

Még csak költöztetőre se tudtam félretenni pénzt, annyira nincsen.

Nagyon aggódom a jövő miatt, azt gondoltam, sikerült találni valami megoldást több hónap alatt, de nem. Albérletet fizetni nem tudok, még a rezsit is nehezen, egy kis fizetésből. Most is alig maradt pénzünk a számlák befizetése után, ráadásul a gyerekek második hete betegek, gyógyszerre megy el minden forintom.

Már nagyon várjuk a támogatást, hogy egy kis jobb étel kerüljön az asztalra. Sajnos hamarosan vége, amibe szinte nem is merek belegondolni. Akkor végünk lesz. A férjem is sokat betegeskedik, nem kap állást, ami egy ördögi kör.

Az oviban a farsangra készülünk, az is mindjárt itt van, most úgy tűnik, rohan az idő. A nagy hidegnek és a közelgő hónap nem örülünk, még nehezebb lesz minden. A közlekedés, az élet. A gyerekek várják a havat, én utálom, nincs mit tenni.

Itthon is rengeteg vesződséggel jár majd a havazás, olyan sok a takarítandó területünk, előre félek tőle. Na mindegy, majdcsak megoldjuk közös erővel.

Szép hetet kívánok mindenkinek!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mit is írhatnék, hideg van nagyon, fűtünk a nap 24 órájában ki sem alszik a tűz, rakjuk a következő nyaláb fát. A gyerekek a hidegek ellenére jól vannak, nem betegek, ez a lényeg. Még jó, hogy kaptuk a botfát az önkormányzattól, mert most nagy bajban lennénk, nem bírnánk anyagilag a fűtést. Kicsit tartunk a beharangozott nagy hótól, nehogy elzárja a közlekedést, és ne legyen biztosított az élelmiszer a boltokban. Sajnos nem tudok előre spájzolni semmit, csak hétfőn kapok családit.
Készülnek a gyerekek a farsangra, sokat beszélnek róla. A kicsi jár táncra, már az óvó nénik tanítják őket, mert fel fognak lépni az ünnepségen.
Mesivel oltáson voltunk, nagyon kis aranyos volt, nem sírt, alig várta, hogy túl legyünk rajta, és mehessünk a boltba a megszokott chipsért, amit minden orvosi vizsgálat után megkap. A védőnő is elvégezte a megszokott méréseket, teljesen rendben talált mindent nála.
Üdvözletem, és köszönetem küldöm az Alapítvány munkatársainak és a Támogatóknak a segítségért.

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hát mivel is kezdjem a heti beszámolómat? Talán azzal, hogy valami szépet és jót vártam az új évtől, de sajnos csalódnom kellett, mert csak rosszabb lett. Ez alatt az egy hónap alatt többet voltam az orvosnál, mint egész évben. Múlt héten volt egy nőgyógyászati kisműtétem, amiből két hét múlva lesz szövettan. Elég ideges vagyok miatta. A Szilvinek ki kell venni az orrmanduláját, ezt is a héten el kell intéznem. Az élettársamnak az előző házasságából van egy hitele, amit együtt vettek fel, de az Ő nevén van, arra is jött felszólítás. Havi 8 ezer Forintjával kellene fizetnie, mert ha nem, akkor levonják a nyugdíjából, amíg lesz neki az is. Hiszen kétséges, hogy áprilisban megkapja-e a hosszabbítást vagy sem. Tömören ennyi, és még hol van az év vége?

Ha az Önök támogatása nem lenne, nem tudom, mihez tudnánk kezdeni!

Köszönettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nehezen viseljük a hideget, belülről jég borítja az ablakot. Sok mindent nem tudok vele tenni, lenejlonoztam, és anyagokat szögeltem a nyílászárókra. Így egy kicsit sötétebb, de legalább egy picit sikerül a meleget bent tartani.

Amúgy jelenleg, (mondjuk rá) mindenki jól van. Apuka dolgozik, nem panaszkodik, hazajön, eszik, fürdik és fekszik, mert korán kell kelnie.

˝Csak˝ napi tíz órát dolgozik, plusz kettőt utazik a hidegben, de a gyerekek ennek a kis együtt töltött időnek is örülnek. Van, hogy beszélgetünk, van, hogy kártyázunk egy kicsit. Meg hát, olyan jó hallani a horkolását és érezni a jelenlétét. Ha gondja van velem, azt szoktam Neki mondani, hogy ez van, ennyi pénzed volt, ennyire futotta: dagi feleség, tojásleves vacsorára stb.. Szerencsére jól megvagyunk, és nem futamodik meg a gondoktól!

Bármikor elmegy vásárolni, igaz a minap sötétítő helyett gumis lepedőt vett… Hááát… Most dobjam rá a macskát?

Még aminek nagyon örülök, hogy végre vége a januárnak!

Üdvözlettel:

Lencsés család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon nehéz, és kilátástalan volt ez a hetünk élelmiszer és tüzelő terén.

Voltak jó és rossz napjaink a héten. Semmi munkalehetőség, semmi alkalmi munka a férjemnek.

Évi volt felvételi vizsgát tenni **********-on a pedagógiai szakra.

Minden követelményen megfelelt, csak az éneken nem engedték tovább, mert a magas C-t nem tudta kiénekelni. Májusban lesz legközelebb felvételi újból, addig énektanárhoz fog járni.

A legrosszabb az volt az egészben, hogy be kellett fizetni 3000 Forintot csekken, meg az útiköltség.

Nem tudjuk lebeszélni róla, hogy a pedagógiát válassza, így még négy évig tanulna.

Továbbra is Éviről írok, nyaki ultrahangra küldte az iskolaorvos, mert sokat van begyulladva a mandulája, és dagad a torka. Az ultrahangon nem láttak semmit sem, mindent rendben találtak.

Betegünk is volt a héten Viola volt itthon megfázással, hasmenéssel, magas lázzal.

Drága gyógyszereket írt Neki az orvos, amiket nem tudtam kiváltani, mert nem volt rá pénzünk. Volt még itthon Algopyrin, azt szedte, meg meleg teát itattam vele.

26-án volt a születésnapom is, 42. évem töltöttem be. Ajándék és ünneplés nem volt, mert senkinek sincsen rávalója

Volt a hétvégén az unokámék, így nem csak magunkra kellett főzni. Krumplink az még volt, vettem csirke szárnyat –hitelbe- meg tésztát. Volt leves, és pörkölt.

Így telt el a hetünk, de nagyon örültem az unokám látogatásának, mert az mindig erőt ad!

Mint mindég most sem akart haza menni!

Hát így zajlott le ez a hetünk is.

Maradok Köszönettel, Tisztelettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az elmúlt napok nagy stresszben teltek, nyolc napon belül kikötik a vizünket, amit sajnálatos módon nem tudunk kifizetni. Sajnos a nejem GYES-en van, én régóta munka nélkül, ezért kevesebb a bevétel, igy kevesebb is jut az asztalra. A gyerekek jól vannak, igaz egy  kicsit náthásak.

Nagyon reménykedünk, hogy valami munka akad, mert nagyon nem jó így, hogy nincs munkám lassan három éve.

A nejem kapott volna szakmájának megfelelőt, de végül az sem jött össze.

Szász József