Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Ismét eltelt egy kis idő. És megkaptuk az áprilisi támogatást is, be is vásároltunk. Annyira jó, hogy kicsit nyugodtabban tudunk élni. Hála és köszönet a támogatóknak, az Alapítványnak, és minden jó embernek, aki megérti, hogy milyen könnyen lehet ilyen helyzetbe kerülni. És hogy a lehetőségéhez képest megpróbál segíteni.
Minden helyzetben azt gondoltam, hogy történjen bármi is, a gyerekek nem nélkülözhetnek, hisz a gyerek nem tehet semmiről. A gyerekek nem kéredzkedtek erre a világra, de ha már megszültem, vállaltam ezt a csodálatosan szép feladatot, akkor kötelességem a lehető legjobban felnevelni őket. Lehetőségeimhez mérten mindent megadni nekik (azért írtam egyes szám első személyben, mert a volt férjem egyáltalán nem törődik a gyerekekkel, semmilyen  formában sem).
Szóval tavasz van, elraktuk a téli cipőket, kabátokat, téli holmikat. És elővettük a tavaszi ruhákat, és nagyot néztünk, hogy mekkorát nőttek a gyerekek. Szinte mindent újat kellene venni, kinőtték a ruhákat, cipőket.
Nagyon sok a munka és valahogy a gyerekeknek is felgyorsultak a programok az iskolában. Nagyon sok versenye van a lányomnak.

Tovább a teljes naplóhoz 

Tisztelt Alapítvány!

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Remélem megkapták a számlákat, amelyeket elküldtem hónap végén. Először is kívánunk Önöknek is kellemes ünnepeket és minden jót. Magunkról annyit, hogy minden úgy van, mint volt. Azóta is szegényesen élünk, sok mindenre nem jut, amit szeretnének a gyerekek.

Itt van a jó idő, festeni kellene minden szobát, mert sajnos most a télen igen penészes lett az egész lakás. Nem is tudjuk, hogy miből is oldjuk meg, mert megélhetésre is alig jut, és sok fizetnivalónk is van: víz, villany, gáz.

Gázfűtésünk is csak úgy van, hogy egy Alapítvány megcsináltatta nekünk a kisfiú betegsége miatt. Így mindenütt meleg van, a fürdőszobában is, csak nagyon sok a fizetnivalója. Alig tudjuk fizetni, inkább nélkülözünk, minthogy elvigyék a gázórát, mert ez fontos a gyerekek számára. Mint a tisztaság, meg a higiénia.

            Nagyon vártuk a húsvétot, főleg a kisfiú, hogy locsolkodni mehessen, így egy kis pénzt keressen magának. Jól eltelt. Volt nekik minden jó, bevásároltunk a Tescoban, voltak ők is velünk vásárolni. Nagyon örültek neki, és az ünnepnek is.

Sokat vannak kint a szabadban, szeretnek játszani, segédkezni pl.: az udvart tettük rendbe, sepregettek ők is, szemeteket szedték össze.

Fontos lenne, hogy a lakást is kifessük, de sajnos nem telik rá, így sem, hogy magunk festenénk.

Köszönünk mindent!

Déri Ferencné

Tisztelt Gyermekétkeztetési Alapítvány!

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

(márc. 30.- ápr. 5.)

A hét is nagyon gyorsan eltelt, voltunk Lacikával a ******-i játszótéren, nagyon tetszett neki a kiscsúszda, a héten voltunk vele Bp.-en is fejlesztésen, a két kislány oviban volt. Ment a nyuszi az oviba, bár Reni belázasodott –orvoshoz kellett vinnünk. A héten már fejlesztésre se mentünk, mert szünet volt Kati néninek.

Csütörtökön megjött a 25.000 Ft, köszönjük szépen!

Voltunk bevásárolni a hétvégére, csp.+GYES is megérkezett, Sárinak és Lacikának cipő kellett vennünk, Renivel csak a jövő héten tudok elmenni, mert Ő beteg volt.

Voltak a húgomék nálunk.

Elmentünk Lacikával a mamához (gyerekeknek dédije), és az anyósomhoz (gyerekek másik mamája) meglocsolni. Férjem mondta a verset, mivel a kisfiam semmit nem beszél.

A héten volt egy ismerősünk is nálunk, kicsit elcsodálkozott, mert 2008. jan.-ban költöztünk ebbe a lakásba, és akitől vettük az hagyott itt új ablakot a konyhába, meg a kisszobába, azt még berakta a kőműves, de aztán a többi kőműves munka elmaradt, mert az is úgy lett berakatva, hogy az adó visszatérítésből és anyukám is adott bele. Sajnos a többi helyen régi ablak van, a nagyszoba erkélynél az üveg is meg van repedve, redőny sincs egyik ablakon sem. Anyagilag nem telik rá.

Voltam a kisfiammal ********-n is, vonattal mentünk 90%-os jeggyel. Nyuszira mentünk volna, de nem volt fényképezkedés, sőt a babakocsink is tönkrement.

Húsvét hétfőn ismét kaptam egy pici puszit- persze a nyelvével összenyálazta az arcom, de nagyon aranyos volt és ez nekem már puszinak számított tőle, a kisfiamtól (autista),

Húsvétra Anyukám főzött-sütött, finom húslevest, krumplit, rántotthúst, keksztekercset és sajtos tallért, azt nagyon szeretik a gyerekek.

Csak szerdán kezdik az ovit a kislányok. Be kell fizetni a biztosítást nekik.

Sajnos anyukámnak még nem jött semmi a nyugdíjjal kapcsolatban.

Örültek a csokinyusziknak –a játszótéren szórtuk szét és örömmel keresgélték a kislányok.

Ez történt a héten, jövő héten folytatom.

Tolnainé Varga Hajnalka

Napló

2010. III. 29.- IV. 04.

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

A héten már ment a kicsi fiam iskolába, már nem lázas, de még szedi a gyógyszert.

Ki volt írva egész hétre, de Ő nem akar lemaradni, így inkább ment iskolába. Remélem, nem esik vissza. Két napot én is dolgoztam, így van egy kis pénzünk, ami most könyvre kell a gyereknek, mert április végéig ki kell olvasni a kötelező olvasmányokat. Így meg kell vennem A kőszívű ember fiai könyvet és naplót, és a Szent Péter esernyője könyvet és naplót, ez bizony közel 6000 Ft, nem tudom kitelik-e abból, amit a héten kerestem. De ami kell a gyereknek, az kell.

A héten a kertben is elveteményeztem, még a krumplit nem ültettem, mert féltem, megfagy. Bizony nálunk a minap is -2C volt.

Az udvart is kigereblyéztem, kisöpörtem, a virágokat még nem tettem ki, mert félek, hogy megfagy. Mályvát minden évben teleltetek a pincében, ablakok közt, így szép az udvar a virágoktól. Van sok rózsám, igaz már közel 5-6 évesek, de minden évben újítom, hajtatok újat, így cserélem. Imádom a virágokat, és az udvart rendezni, és akkor vagyok jól, ha takarítgathatok, rendezkedhetek az udvaron. Így ilyenkor elfeledkezhetem a gondokról.

Most is rettegek, mikor jön a felszólítás, amiért a villany nincs kifizetve. Nem tudom kifizetni, akárhogy szeretném! Eddig mindig valahogy kiszorítottam, de ez a hónap, hogy csak 28.500 Ft volt, igen kemény, és ki tudja, hány ilyen hónap lesz még, még én vagy a párom talál valami pár hónapos munkát. Az sem húzna ki a bajból, de legalább enyhítene a tartozásokon. Folyamatosan érdeklődünk, de itt falun nehéz a munkalehetőség, a városba pedig nem fizetik a beutazást és nem is kell csak helybeli.

Tovább a teljes naplóhoz

04.05-től

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Eltelt ez a hetünk is. Sikerült megoldani a kislányomnak a szemüveg kifizetését. Kölcsön kértünk, igaz, majd valahogy törlesztenünk kell. De meg van, ez a lényeg és most már rendesen lát. Eltelt a húsvét is de nem bánom, mert én nem szeretem ezt az ünnepet, a karácsonynál nincs szebb ünnep számunkra. Voltunk Anyukáméknál a hétvégén, és férjem szüleimnél is, jó volt, mert szép volt az idő is erre. Viszont ma borzasztó, hogy milyen hideg és esős az idő és ezt mondja egész hétre. Anyagi helyzetünkre úgy érzem nincs kiút. Megkapta a férjem a fizetést, a családit és egyik percről a másikra már nem is volt belőle. És ami bántó, hogy alig tudtunk valamit befizetni. Már 250.000.-ft hátralékunk van, ezt úgy érzem, nem tudjuk kinullázni. De majd csak lesz valahogy, remélem. Na jó, nem is panaszkodok tovább. Egyetlen egy örömünk volt a héten megkérvényeztük az üdülési csekket és sikeres volt. Most kaptam meg a határozatot, hogy pozitív lett az elbírálás. Örültünk neki nagyon, hogy lehet, hogy sikerülne a nyáron a lányoknak örömet hozni, de van önerő, amit bele kéne fizetni. Sajnos nem tudjuk, 25.000 ft ezt nem bírjuk, hisz másra sem telik sem számlákra, sem hiteltörlesztésre, így nagyon parány remény maradt arra, hogy mi ezzel élni tudunk. Voltam munkát keresni ismét, de nem sok sikerrel, mint mindig. De megyek jövő héten is. Férjem továbbra is próbálkozik a külföldi munkavállalással.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Húsvét hétfőjén a nagy pancsolás elmaradt, mert Csabi a 19. születésnapját az osztálytársáéknál ünnepelte, és korán keltünk, hogy elérje a buszt. Apja és elsőszülött gyermeke egy napon születtek, ápr. 05.-én. Az "öreg" 41 éves lett, a fia 19. Nagyon örültem, hogy végre kimozdul itthonról, mert a szűk lakás miatt bármilyen hihetetlen is, de egy születésnapi bulit sem tudtunk rendezni Neki sem, de Miklósnak sem! Vendégek nem jöttek, így ebéd után a pihenés volt a főszerep.
  Keddtől Csabi élvezheti a tavaszi szünetet, Mikinek még ez az egy napja van. Kiselőadást készített fizikából, hogy a becsúszott rossz jegyeket kijavítsa. A kialkudott 10 oldalt is elolvasta a kötelezőből, így délután - mivel én már kedden mentem dolgozni - feljött az iskola pályára focizni és biciklizni. Én reggel a korai busszal a városba indultam, mert lejárt az Észak - Magyarországi Áramszolgáltatónál a védettségünk, és ennek újrakedvezményezését intéztem. Villanyszámlát is fizetnem kellett, még most sikerült rendeznem az év eleji végszámlát, és két részszámla is itt van még. Fogalmam sincs, mikorra fogunk megszabadulni tőlük, egyenként majd 19 ezer forintot "kóstálnak".
  Ilyenkor fizetem a jelzáloghitelt is mindig a bankfiókba. Ezek hónapok óta havi rutinfeladatnak számítanak, és ha másért nem is, ezért mindig be kell menni ******-be. Kellemetlen meglepetés ért, mikor hazaértem, az Önkormányzat elutasította a lakásfenntartási támogatás iránti kérelmet. A férjem közgyógyát 1 évre meghosszabbították.

Tovább a teljes naplóhoz 

Meghalt remény!

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Nem tudom, hogyha valaki elolvassa e levelet, mit fog gondolni rólam, rólunk, de elmondhatom, sokszor már tudjuk nincs tovább! Korházba kerültem, mert már véreset hányok, elindult a krónikus fogyás, hiszen nem tudom tartani a lisztmentes étrendet.

A bélbolyhok 40%-a van már csak meg! Az is vizenyős, vagyis már semmi nem szívódik fel! A szakadék szélén állok!

Azt hittem, már csakis jobb jöhet, de tévedtem, butaság hinni és reménykedni a csodákban, mert csodák NINCSENEK!

Vagy ha netán vannak, akkor nem a mi életünkben! Pedig mint mondják a remény hal meg utoljára! A férjem is kórházba került, és legközelebb ő április 13-ára van előjegyezve újra! Csapás-csapás hátán jött, mert ugyanis lejárt a párom munkanélkülije, így már csak az én 47.000Ft-os bevételem maradt! Most már az albérletet sem tudjuk fizetni! Most már több napja, hogy nem alszunk, az állandó félelem és aggódás már igen elkeserítő!

Tovább a teljes naplóhoz

NAPLÓ 4. hét   

2010.03.29-04.05.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét a Húsvét jegyében telt.
Mire mindent megszerveztünk - ki,mikor,hova megy vendégségbe és mi legyen a menü - már eltelt a hét első fele. Közben itthon feldíszítettük a lakást. Került az ablakba nyuszi- és tojásdísz. Még tojásfa is volt az asztalon!
Bár nekem fiam van,mégis nagy élmény volt a tojásfestés is. Nem beszélve a süti sütésről amiből a két fiú is kivette a részét. Főleg amikor a krémes-tálat kellett "elmosogatni".                     
Szombattól hétfőig csak vendégségből álltak a napok. Vasárnap Édesanyánknál voltunk mindannyian. Ajándékot csak a legkisebbek kaptak,de nekünk elég volt,hogy együtt lehettünk mind. Mostanában ritkán jön az egész család össze, mert mindenki dolgozik és el van foglalva.
Ez a napló hétfővel ér véget mivel a "locsolónap" még ide tartozik. Nem fogok elhervadni az biztos, volt elég locsolóm. A fiúk is elmentek és körbejárták a szomszédokat és a rokonokat. A kisfiúnk szép locsolóverset tanult az óvodában, ami mindenkinek nagyon tetszett.
Este még elolvastuk az új dínós könyvet, amit a "nyuszi" hozott és alig várta a másnapot, hogy az oviban mindent elmesélhessen.

Üdvözlettel:

Bíró család

03.29-től

 Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Kezdeném azzal, amit legutóbbi naplóban említettem a nagyobbik kislányomat elvittük orvoshoz, hogy gyakran szúr a szíve. Hála Istennek, semmi baja a szívének, azt mondta az orvos, hogy iskolai stressz, serdülőkorban ez előfordul. Úgyhogy megnyugodtam ezzel kapcsolatban, de volt más is. Kisebbik lányomat szemészetre kellet vinni az iskola kérésére, mivel azt mondták nem jó a szeme, nem lát rendesen órán. Elvittük és sajnos igaz, a jobb szeme a rosszabb 1,5-es a bal pedig 1-es. Rövidlátó, úgyhogy ki írták a szemüveget és a legolcsóbb is 21000.-ft, ami végképp nem hiányzott a mi helyzetünkben. Nem tudom még miből tudjuk kiváltani. Anyagi helyzetünk egyre rosszabb, mindenem ki fogják kapcsolni a közeljövőben és a lakásunk is el fog úszni. Egyszerűen nincs kilátásunk, nagyon szomorú vagyok napról napra. Férjemnek továbbra sem sikerül a külföldi munka sajnos, de nem adja fel. Nem is tudom mit írjak csak panaszkodni tudok csak a rossz helyzetünkről tudok írni azt meg nem akarom mindig ugyanaz, sőt minden héten rosszabb és rosszabb. Belefáradtam már ebbe az egészbe, mármint a rossz helyzetünkbe. Mit rontottunk el? Nem értem! Pedig férjemmel mindketten talpra esettek vagyunk, a gyerekeink az elsők mindenben. Ők a mindeneink, nekik akartunk egy biztos hátteret, de valahogy úgy tűnik, hogy elrontottunk valamit vagy ez a világ van el rontva…nem is tudom. Ennyit a hetünkről.

Üdv: Vincze Zoltánné