Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Milyen szép idő van most szeptemberben! Remélem, még egy jó darabig ilyen marad. Még nem kell fűteni, de fánk sincsen még itthon. Sógorom még mindig nem szállította le, már szóltunk neki, hogy hozza, mert lassan szükség lesz rá. A burgonyát kiszedtük, lett szépen, jó pár hónapig elég lesz, ha eláll. Már csak a zöldség, sárgarépa van a kertben, de hétvégén azt is kiássuk. A férjem dolgozik, csak hétvégén jön mindig haza, nagyon hiányzik a gyerekeknek. Pénzben sajnos nem kap többet, mint az előző munkahelyén, egyelőre ennyit tudunk. De mi reménykedünk, hátha egy kicsit jobb lesz. A gyerekek iskolában vannak, eddig ott minden rendben van. Hétfőn, szerdán járnak továbbra is társas táncra, kell a mozgás is nekik. Attilával már voltunk ******-en az egyetemen matekozni, ott is megkezdődött a tanév. Szombaton visszük *******-ra a Gimnáziumba, mert oda szeretne menni tanulni. Előkészítő foglalkozások lesznek, a szülőknek pedig szülői tájékoztató, örülünk, hogy ilyen jól tanulnak a gyerekek. Én is voltam megint ********-on iskolában,j ók az előadások, de lesz mit megtanulnom.

Ha valamit netán kihagytam a következő levelemben megírom!

Tisztelettel:

Gulyás Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Tamás fiam másfél hetet volt oviban, és megint beteg lett, azt mondja a Doktornő, járvány van most, csak sajnos a gyógyszerek annyira drágák, hogy megterheli a pénztárcánkat. Ennek ellenére nagyon jól telt ez az elmúlt hét is.

A nejemnek volt egy konfliktusa az óvodában, mert az egyik gyerek a csoportban megütötte Tomit.

Jelentkeztem ismét egy állásra, de nem nagy sikerrel, mert ismét elutasították a  kérelmemet. Érezzük, egyre jobban szorul a hurok a nyakunkon, mert nem bírjuk fizetni a hitelt.

Köszönöm, szép napot!

Szász József

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Lassacskán meggyógyultunk, én már keveset köhögök, a nagylányok iskolába járnak. A kicsike újra beteg, egy hetet volt oviban, vasárnap magas láza volt, hétfőn kapott gyógyszereket, most már jobban van, de a héten még itthon lesz. Nincs ellene mit tenni, közösségben elkapnak mindent hamarabb, hiába szednek vitamint is. Letörtük a kukoricát is, három nap vágtam a csutkáját sarlóval, nagyon nehéz volt, Péter veszekedett is, majd megcsinálja Ő, ha itthon lesz, de nem hallgattam rá. Az a fő, hogy készen van. Holnap szeretnék menni segíteni főzni a gyerekeknek az iskolában, remélem Vandával nem lesz semmi baj, és jön velem. Viki és Virág sokat tanulnak, napközi után is van még mit gyakorolni, így a délutánok azzal telnek. Remélem, a betegségek szünetelnek szinte mindenki volt beteg, apukám is sokat van rosszul, nagyon rossz olyankor, azt sem tudom, mit kezdjek vele, anyukám se meri egyedül hagyni. Vasárnap voltunk 12 éves házasok, mire hazajött Péter tortát sütöttünk a lányokkal, süteményezni szoktunk, de tortát még soha nem csinálunk, nem mondom, hogy tökéletes lett így elsőre, de elég jól mutatott és finom volt, Péter is örült neki nagyon meg is lepődött. Olyan gyorsan telnek a napok, a hetek és gyorsan nőnek a gyerekek. Egyre jobban hűl a levegő, a reggelek már nagyon hidegek, lassan megkezdődik a fűtés is, de azért a napközbeni melegebb idő még nagyon jól esik, sokat kint vagyunk, míg lehet, addig élvezzük ki. Paprikát daráltam a héten, édeset is, csípőset is. Főzéskor mindig használunk belőle, a csípőset pedig csak a bácsi eszi, aki velünk él. Felette is elszáll az idő, egyre több gond van vele, de alkalmazkodnunk kell egymáshoz. Borsó levest főzök, meg paradicsomos káposzta főzeléket fasírttal. Ezeket mindenki szereti, dagasztottam le kelt tésztát is, egy pár alma akad még, azt is teszünk bele, meg a kakaósat is imádják a lányok. Kívánok mindenkinek szép hetet, kellemesen eltöltött napokat, köszönjük a támogatásukat!

Tisztelettel:

Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sikerült pár napra elmennem napszámba fűszerpaprikát szedni. Mire haza értem, elég késő volt. Nagyon el is fáradtam benne, igen nehéz fizikai munka volt, de ennek is örültem, mert hó vége felé jól jött ez a kis pénz is. Nikinek meg gyógyult a szája, de most meg náthás lett. Szegényt ilyenkor mindig utoléri minden. Megvolt az első szülői is, nem tudtam részt venni rajta, mert nem értünk haza, csak este. Edinának az ovi egész jól megy, meg szereti az új társait is. Neki is az oviban hamarosan lesz szülői. Nagyon szereti megoldani a tappancs újságban a feladatokat, meg a meséket is szereti benne.

Sajnos még állandó munkahelyet nem sikerült találnom. Nagyon bánt, hogy mi lesz velünk télen, hogy fogom tudni teljesíteni az előttem álló feladatokat. A hivataltól is megkaptam, hogy nem tudnak mit csinálni a lábszomszéddal a kerttel kapcsolatosan, és a kárommal egyáltalán nem törődnek, hogy ez veszteség, és a gyerekemtől tették tönkre a veteményest. Nagyon fáj, hogy ilyen igazságtalanok, hogy a szegény ember mindig húzzák valamivel! Így telt az utóbbi hetünk. Mindenkinek további szép napot kívánok!
Tisztelettel:

Fülöp Ildikó és gyermekei

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre esett egy kis eső. Gyorsan kihasználtam és elültettem a virághagymákat.

Még mindig van almaszedés, bár nem minden nap. Nekem így is jó, mert legalább itthon is el tudom végezni a dolgomat.

Robika rendületlenül jár az oviba. Még szerencsére nem volt beteg. Most nagycsoportos és a többi pajtásával együtt nagyon élvezik, hogy ők a "nagyok". Néhány napja rossz hírrel fogadott délután, amikor érte mentem. Sajnos elszakadt a benti szandálja. Gyorsan kellett egy újat beszerezni, ami most pont nem jókor jött. Azért sikerült megoldanunk a problémát, és megígértettem vele, hogy erre egy kicsit jobban vigyázzon. Nemsokára jön a nedves hideg idő, és még nincs olyan cipője sem, ami melegebb. Remélem jövő hónap elején ki tudjuk gazdálkodni neki. Rettenetes, hogy milyen gyorsan kinő mindent.

Lassan itt a hűvös idő és utána a tél. Nem örülök annak, hogy nemsokára fűteni kell. Még van valamennyi fánk, nem tudom meddig lesz elég. Talán az idén is tudunk menni az erdőbe szedni - ha szól az erdész.

Szerdán nyílt nap volt az óvodában. Termésekből-terményekből készítettünk mindenféle figurákat. Nagyon sok ötletes, és érdekes dolog került ki a gyerekek és szüleik kezéből. Aznap este Robika itthon is kikövetelte a barkácsolást, amibe apát is bevontuk. Nagyon jól szórakoztunk, és a fiúk vicces dolgokat is készítettek.

Délutánonként még sokat játszunk, (ha időm engedi) kint az utcán a szomszéd gyerekekkel, csak azt sajnálják, hogy hamar besötétedik. Nehezen fogadják el, hogy a sok hosszú nyári nap után már nincs annyi idő kint lenni. Bizony lassan beszorulunk a lakásba, és hosszú téli esték jönnek. De most még jó az idő és ezt ki is használjuk.

Üdvözlettel:

Bíró Kára

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Napok telnek lassan már egy hónapja, hogy elindultak a gyerekeim az iskolába. Röppen az idő, hoztak már jó és rossz jegyeket is Változás az életünkben nincs, minden olyan és úgy áll, mint ahogy naplóimban leírogattam egy párszor. Egyenlőre még nem raktak ki minket a lakásunkból, de gondolom tavasszal már ezt nem ússzuk meg sajnos. Bizakodásunk van azért egy cseppnyi, hogy addig mégis megsegít minket az Isten és alakul valahogy a sorsunk. Egyébként jól vagyunk, a gyerekek is, pedig már a suliban megkezdődtek a betegségek, de remélem, mi kimaradunk belőle. Szomorúságom az viszont van, a sok mindenen kívül Anyukám nem érzi jól magát, testvérem is beteg lett, úgyhogy azért akadnak plusz dolgok, amik adódnak a jelenlegihez. Viszont szép az idő errefelé, igazi ősz jó volna, ha még sokáig így lenne, mert nincs még tüzelőnk sem.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nem nagyon történik nálunk újdonság, amit elmesélhetnék, nagyon egyhangúan telnek a hétköznapjaink. A gyerekek már jobban vannak, nem fáj a torkuk, nem köhögnek. Féltem őket a betegségtől de hál Istennek nem estek bele.
Folytatom az álláskeresést, egyre kisebb reményem van rá, hogy sikerül, már a gyárakba is csak protekcióval lehet bekerülni. Nekem nincs nagy ismeretségem. Itt helyben semmi lehetőség sajnos, pedig az lenne a jó. Amire tudom, elküldöm az önéletrajzom, de általában válaszra sem méltatnak.
Tettem el télire vegyes vágott savanyút, kis pénzből jutottam most az alapanyaghoz. Na meg hámozott paradicsomot, szomszédasszonyomnak sok van a kertben, olcsó átadta. Vettünk két zsák krumplit, hát szerintem nem fog sokáig tartani, gyerekek nagyon szeretik hasábnak sütve.
Kismacskáink jól vannak ők a gyerekek kedvencei, nagyon szépek, pedig állandóan nyúzva vannak a gyerekek által. Rohangálnak, játszanak, birkóznak, olykor a cipőben alszanak, és nagyon szeretik az anyukájuk által frissen vadászott egeret.
Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hetünk sok gonddal és problémával telt el.

Violánknak már harmadik alkalommal jelentkeztek a rosszullétei (ami remegésből, oldal fájdalomból, és nehéz légzésből állt) így szerdán elvittem a körzeti orvoshoz. Az tovább küldött minket a ********-i belgyógyászatra. Majd délután Ádámnak voltam a szülői értekezletén, ahol másról sem volt szó, csak, hogy ennyi, meg annyi pénzt kell beadni erre, meg arra.

Csütörtökön el is mentünk a ********-i kórházba, a regisztrációs ablaknál fél óra tanakodás, telefonálgatás, után a gyermek-doktornőhöz irányítottak minket, mivel Viola még nincsen 18 éves, és se a belgyógyászat, se az urológia nem fogadott bennünket.

A doktornő alaposan megvizsgálta és telefonon sürgősséggel kért vizsgálatokat.

Amik egy óra alatt meg is voltak. Voltunk laborban, röntgenen és ultrahangon.

Az eredmények azt mutatták ki, hogy gennyes, gyullad a vizelete, és kisebb a jobb veséje, mint két hónappal ezelőtt, a doktornő beküldött minket **********-ra az urológiára az orvosunkhoz (aminek nem igazán örültem, mert nem volt már pénzem).

Nem tudtam mitévő legyek, így ahogy jöttünk haza vizsgálatokról éppen a hivatalban tartózkodott a polgármester asszony, és bementem hozzá, elmondtam neki mi történt, és hogy mivel már nincsen pénzem, holnap 23-án nem tudom bevinni Violát **********-ra, így kértem az engedélyét a szociális kisbuszhoz. Igent mondott rá, örültem neki.

Elmentünk másnap **********-ra, megvizsgálta az orvos Violát, megnézte az előző nap készült eredményeket, és azt válaszolta, hogy ezek a tünetek nem a vesétől vannak, és gyógyszerel korrigálhatók.

Felírt egy gyógyszert, és viszontlátásra. A problémánk okát keressük máshol. Megkérdezte még azt is, nem-e történt negatív élmény a gyerekkel mostanában. Hát, ha ez nem elég negatív élmény, hogy iskolát váltunk, vese műtét, újból járja a 8. osztályt, és a mostani rosszul létek. Akkor micsodák? Mindegy, hazajöttünk a gyógyszert sajnos nem tudtuk kiváltani, mert nem volt miből. Pihenget azóta, főztem Neki egy kis jó húslevest, meleg teát és holnap kezdődik az iskola. Idegeskedhetek itthon, hogyan ér el ********-ra az iskolába, és haza nap mint nap. 22-én csütörtökön Éva is hazajött a kollégiumból, mert hasmenése és hányása volt. Hát ennyi történt nálunk ezen a héten. Most is, mint mindig reménykedünk a jobb és szebb napokban.

Tisztelettel:

Szellő Pálné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Alíz és Emma ma kapta meg az oltást, volt egy kicsi sírás. Emma meg nagyon nyűgös egész délután, talán egy fél órát aludt, amíg elmentem a gyógyszertárba. A páromnak nem kell befeküdnie a kórházba szerencsére, jó volt neki a vérképe is és a nyeléspróba is. Kalóriadúsabban kell táplálkoznia, és naponta kell számolnia, hogy meglegyen az a mennyiség, hogy végre elkezdjen hízni. Alízék az oviban próbálnak a szüreti bálra és a nagy fiam is most ment ruhát próbálni. Mert Őt meg felkérték, hogy legyen csősz a lovaskocsin, bort fog osztogatni. Az esti bálban meg pandúrt kellene játszania, de még nem biztos, hogy megy. A suliban rendben van minden, eddig még nem volt panasz. A gyerekek se betegek már, és Szilvi is nagy örömmel megy oviba. A múlt héten volt két nap, hogy sírt, de azóta semmi.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Múlt héten kezdtünk a bölcsibe beszokni Ábellel. Csütörtökön ott is aludt. Reggelente van egy kis sírás, de a gondozónők azt mondják, nap közben nagyon szépen elvan. Én visszamondtam a gyedet (56000 Ft), így most gyesen vagyok 25000 Ft + a 4 órás jövedelmem kb. 30000 Ft. Tehát ugyanott leszünk, ahol eddig, de ha most nem mentem volna vissza dolgozni, jövő szeptemberig nem lett volna hely a bölcsiben.

Jó lenne már kicsit jobban élni, de ahogy elnézem ez még nem most lesz.

Danika jól tanul, bár mivel órán fontos megbeszélnivalója volt a padtársával, kapott egy feketepontot. Ákos imádja az ovit.

Hétvégén rokonoknál voltunk *********-en. Nagyon jó volt kicsit kimozdulni itthonról. A gyerekek sírtak, hogy maradjunk még, de jönni kellett hazafelé.

Tisztelettel:

Rácz Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét, nagyon borzasztó volt, teljesen kétségbe vagyok esve. Már nem tudom, hogy
mit csináljak, ami munka csak van, mindent elvállalok, de egyszerűen egyedül az
öt gyerekkel nagyon nehéz. Itt a rengeteg adósság, nincs gáz, ráadásul hat éve
lejárt a vízóra, és hiába mi csak egy éve lakunk itt, mégis nekünk kell
kifizetni a két óra cseréjét. Attól félek, vizünk sem lesz. A gyerekek
egyfolytában betegek, nem győzőm a gyógyszereket kiváltani Nekik. Evelin is
allergiás, de nem derült ki, hogy mire, mindene bedagad, a kis teste tiszta
kiütés, ráadásul magas lázzal jár. Szörnyű ez a helyzet!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hát nem tudom, hogy mi lesz, mert annyi mindent kell a gyerekeknek fizetni, és sajnos vannak olyan szülők, akik nem úgy élnek, mint mi, hanem "jómódúak" és 20-21 ezer Forintos kirándulásokról beszélnek. Sajnos ebben az a rossz, hogy mi biztosan nem fogjuk tudni ezt kifizetni, és a gyereken csattan, és miránk fog haragudni. Nem tudom mi lesz.

Sok fizetnivaló van. Annak örülök, hogy kaphatjuk havonta ezt a segítséget az Alapítványtól, mert ha ez nem lenne, fogalmam sincsen, hogy mi lenne, de egyszer ez is véget ér, félek is tőle, hogy mi lesz velünk utána, mert ez nekünk óriási segítség.

Amiért nem hálálkodhatunk eléggé! Más nem nagyon történt, már nagyon hó vége van.

Üdvözlettel:

A Nagy család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt héten minden nap napszámba jártam, hogy tudjak a gyerekekre ruhát venni.

Levente idén is focizni jár, betették kapusnak, ennek nagyon örül. Tamara az egyik falubeli lánytól kapott két hörcsögöt, azokat eteti, gondozza, játszik velük.

Holnap is megyek kukoricát törni, itt 3500 Forintot adnak a napszámosoknak egy napra.

Így valamennyire helyre jönnénk lassacskán, de sajnos ez a munka se sokáig lesz.

Tisztelettel:

Mencsik Piroska