Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A két kicsit műtenék január 26-án, de mindkettő belázasodott, így nem biztos, hogy lesz műtét, Réka lányom is megbetegedett. Sajnos elromlott a mosógépem, és a szerelő azt mondta, hogy túl sokba kerülne az új alkatrész, olcsóbb lenne, ha vennénk egy másikat. Lassan minden elromlik a lakásban, és sajnos nem tudom megcsináltatni, minden pénz elmegy gyógyszerekre. A két élsportoló gyermekemnek, ha nem találok valami megoldást, vagy szponzort, aki támogatná Őket, abba kell hagyni, hiába tehetségesek! Nagyon félek, hogy kikapcsolják a gázt és a villanyt, de ha így haladunk, a lakásból is mennünk kell, mert ez egy önkormányzati lakás, és nem tudom fizetni. Már teljesen kivagyok, 200 a vérnyomásom,  nagyon meg vagyok ijedve, hogy mi lesz, ha nekem valami bajom lesz, mi lesz az öt gyerekkel?! Ha valami csoda nem történik, az utcán végezzük!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten kaptunk a hivataltól irtás, így legalább már ezen a télen tüzelőre nem kell költenünk. Sok munkába némi pénzbe kerül, mert a benzint, olajat, lovaskocsist meg kell fizetni de megéri. Egy részét már megcsináltuk, az ág eltüzelése sok időt fog igénybe venni.
Mesim azt hiszem megfázott, folyik az orra, várok még kicsit, ha nem javul, el kell vinnem orvoshoz. A nagyok jól vannak, nem betegek. Meghozták a félévi bizonyítványukat, mindkettőé közepes átlagú lett.
Kölcsön kellett kérnem. A munkanélküli segélyeket még el sem kezdték utalni. Hálás vagyok a barátnőmnek, mert ha bármi gondom van, lehetőségeihez mérten segít nekem. Próbálom is viszonozni, amivel tudom.
Köszönjük a támogatásukat, nagyon sokat jelent nekünk!
Tisztelettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Vége van egy újabb hétnek. A gyerekeknek megkezdődött az iskola. Már várjuk a bizonyítványt, a  lehetőségekhez képest jó lesz. Telnek a napok, de nem akar jobb idő lenni, hogy ne kelljen már fűteni. Már csak annyi fa van, hogy a hónapban elég lesz, azután nem tudom, hogy mivel fogunk fűteni. Remélem már a télen senki nem lesz beteg sem, mert már arra sem tudnánk pénzt költeni, hogy gyógyszereket vegyünk. Az Alapítvány támogatása nélkül még élelmiszereket is csak a nagyon szükségeseket tudnánk venni. Nagyon hálásak vagyunk ezért az Alapítványnak és a Támogatóknak is!

Jó egészséget, és Boldog új évet kívánunk mindenkinek!

Tisztelettel:

A Márton család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Már január van, sajnos telnek a hónapok, és mindjárt vége ennek a támogatásnak is! 

Ismerőseimnek ajánlom az Alapítványt, hogy adják ide az adójuk 1%-át, többen ígérték is, hogy ide utalják, mert itt valóban jó célt szolgál ez az összeg!

Velünk semmi érdekes nem történik, élünk, mennek a napok egymás után. Nehéz volt visszarázódni az iskolába, és mindjárt itt a féléves bizonyítvány is. Nagyon sokat tanulnak a gyermekeim, hiszen más lehetőség azt hiszem sosem lesz a számukra, csak az, hogy a tanulással és a magas szakképesítésükkel tűnjenek ki, és találjanak munkahelyet.

Én teszem a dolgom, hajnali hidegben kézbesítem az újságot, aztán hazajövök, olyan fél 8 körül, ellátom az állatokat, kicsit összetakarítok, beindítom a mosógépet, ha kell, vagy a ruhákat hajtogatom össze, és pakolom el. Elmegyek a boltba, ha éppen kell valamit vásárolni az ebédhez, megfőzöm az ebédet, ma gulyásleves és csörge-fánk lesz, holnap meg töltött káposzta, kukoricadarával fogom tölteni. Ez azért is jó, mert a hagyomány szerint ebbe kevés hús kell. Nagyon meg kell gondolni, hogy mikor mit is főzzek, mire futja ebből a kevés jövedelemből, ami bejön, mert mire a számlákat kifizetem, és a hitelt, ami van, alig marad a megélhetésre egy kevés.

Voltam vasárnap is templomban a lányommal, nagyon feltölt, és megnyugtat az ige hallgatása, az együtt éneklés az imádkozás, valahogy mindig kapok olyan vigasztaló szavakat, amikről azt érzem, nekem szólnak, és irányt mutatnak.

Most az elkeseredésről és a csüggedésről prédikált a Lelkésznőnk. Akinek hite van, és az Úrba vetette a bizalmát, annak nem lenne szabad csüggednie, de kevés az az ember, akinek van akkora hite, sok a kételkedő ember, még ha nagy a hite, akkor is, nehéz belenyugodni a nehéz életkörülményekbe és a sanyarú megélhetésbe.

De akinek nincs hite, azt hiszem még nehezebb, kapaszkodó nélkül élni. Jó lenne, ha minden ember közeledne az Úrhoz, mert reményt és vigaszt jelenthet, ha megismerjük a szent írást.

A héten véradás is lesz, remélem egészségileg rendben leszek, és adhatok vért, többször is előfordult már, hogy vérszegény voltam, és nem vették le a vért, főleg az ilyen téli hónapokban. Huszonöt adtam már vért, nem olyan nagyon sok, de ha beszorozzuk 3-al (hiszen ennyi ember életét mentjük meg egy véradás alkalmával) akkor a számomra szép szám, de ha csak egyetlen ember életét sikerül megmenteni, ezzel, ami nekem semmibe nem kerül, már megérte!

Búcsúzom, legyen mindenki számára csodaszép az élet, segítse meg a jó Isten az Alapítvány munkáját, és indítson el minél több embert arra, hogy támogassa ezt az Alapítvány, ahogyan csak tudja! Üdvözletem küldöm minden olvasómnak szeretettel:

Juhászné Mária

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sok változás nincs szürke kis életünkben előző írásom óta. Rohanunk mindig mindenhová. Illetve reggel az óvodába, munkahelyre, este haza. Ez a program. A gyerekek elég nyűgösek, félek, betegek is lesznek ismét. Hétvégén a rokonoknál voltunk, ott sokat játszottak, szaladgáltak. Sütöttünk pogácsát, nagyon örültek neki a lányok. Itthon sok a házimunka, szinte csak szombaton próbálom utolérni magam. A munkahelyemen is elég nagy a hajtás, már készülődünk a farsangra lelkiekben. Jelmezeket gyártunk mindenkinek. Sajnos még mindig probléma a közelgő költözés. Nincs hová, és fogalmam sincs mi lesz velünk. Még annyi pénzünk sincs, hogy egy autót fogadjunk, aki elviszi a dolgainkat valahová. Teljesen reménytelen a helyzet, elkeserítő!

Eddig reménykedtem, de annyi a gond, hogy már minden erőm elszáll. Gondolkodom éjjel és nappal. Minden szabad pillanatomban, de hasztalan. Tudom, Istennek terve van az életünkkel és minden az Ő akaratából történik, ezért próbálom összeszedni magam.

Szép hetet kívánok!

Üdvözlettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Megvan a félévi bizonyítvány a lányoknak. A kicsinek kitűnő lett, a nagyobbiknak hát nem lett a legjobb, de reméljük, hogy javítani fog. Ő megígérte nekünk. Szürke napjaink vannak, lassan telnek nagyon, igaz nem kellene az időt gyorsítani, de mégis valahogy néha úgy lenne jobb. Nagyon hideg van mifelénk, már egy pár napja, nagyon-nagyon fázunk. Sokan kezdenek már itt is lebetegedni, mi még hála nem vagyunk betegek, de nagyon félek tőle, hogy mikor ér el bennünket is. Attól is tartok, hogy ki fogom-e tudni váltani a gyógyszert a gyerekeknek. Munkát keresünk folyamatosan, én és párom részére, de nem sok sikerrel sajnos. De remélem, mihamarabb összejön valami!

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Telnek a megszokott hétköznapok. Semmi érdekes nem történt velünk az utóbbi időben. Szerencsére vagy sajnos? Nem tudom melyik a jobb.

Robika jár az óvodába, amit nagyon szeret. Már készülnek az iskolára, egyre többször hozunk haza feladatlapot, amit itthon kell megcsinálni, és visszavinni. Nagyon ügyes és felelősségteljes. Mi már másnapra biztosan visszavisszük a ránk bízott lapokat, és reggel figyelmeztet is, hogy ne felejtsük el. Úgy érzem nem lesz gond a tanulással. Minden érdekli, sokat kérdez és nem éri be szimpla válaszokkal. Sok könyvünk van, amit nézegetünk-olvasgatunk, de járunk könyvtárba is, ott is sok érdekes dologgal találkozik.

Apa is dolgozik, most elég sok a munkájuk, így még szombatonként is járnak. Igaz, hogy így kevesebbet tudunk együtt lenni, de a fizetés a túlórával kiegészítve egy kicsit könnyít a hétköznapi gondokon.

Én itthon végzem a házimunkát, és anyukámnál is segítek, amit kell.

Hát így élünk mostanában. Remélem legközelebb egy kicsit tartalmasabb naplóval tudok jelentkezni.

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hét elején be kellett volna feküdnöm a kórházba, a belgyógyászatra a rehab részlegre.

Még tavaly decemberben meg írta a beutalót a kardiológus orvosom.

Sajnos családi és anyagi okok miatt nem tudtam menni, így tűröm tovább a fájdalmakat, hol itt, hol ott.

Haza jött a héten a lányom a barátja három hónap után négy napra a Dunántúlról.

Sokat beszélgetünk, és azt mondja, ott még van élet, van munkalehetőség, és jól fizetnek. Na de könnyen beszél az, aki független és nincsen még semmije, amit felszámoljon.

Mariann is vizsgázott a héten a fodrászatnál, fizetni kellet 3000 Forint vizsgadíjat. Végül jól sikerült minden, csak Ő lett az utolsó szegénykém, így tiszta idegesen kellett vizsgáznia.

A baba hajcsavarozásával, és az én női frizurámmal, mert én voltam a modellje, négyes lett, az angol férfi fizura pedig hibátlan ötös lett a vizsgán. Sajnos a fiú modellnek a vizsga kellős közepén bejött az anya a szalonba cirkuszolni, hogy ő nem hagyja a fiának a haját elrontani. De a nőnek nem lett nagy sikere, mert jól leégette magát, és a vizsgabiztos szó szerint ki zavarta a helyiségből. Hát, ha ötös lett nem is lett olyan rossz…

Mikor a fiatalember meg érkezett a várakozóterembe, tiszta torzonborzosan 15 centis égnek álló hajjal, mindenki lesett, a lányok sikítottak és mikor a vizsga után a fiatalember távozott ˝filmszínészként˝, mindenkinek tátva maradt a szája. Jó érzés volt ezt látni, mint anyának. Sajnos volt, aki csak kettest kapott, és elcseszte a modelljét.

A héten ismét voltunk a férjemmel egy megbeszélésen egy városban, mi és a polgármester asszony képviseltük *******-t.

Sajnos mindig csak beszélgetünk órákat, de munkalehetőség még nincsen itt mifelénk.

Maga a rendezvény jó volt, színvonalas és sok kedves emberrel megismerkedtünk ismét, és jót beszélgetünk is, mert mi már harmadszor veszünk részt ilyenen. Felszolgáltak nekünk ivólét, ásvány vizet, kávét, fornettit, és ebédre pedig tojás levest és rántott szeletet burgonyával, salátával kaptunk.

Délelőtt tíztől délután tizenhat óráig tartott.

Sajnos a férjemnek még mindég nincsen munkája és jövedelme.

Hónapról, hónapra reménykedünk, hogy lesz, és indul valami közmunka, de csak hitegetnek és telnek a hónapok is.

Évának is a héten elkészültek a jelentkezési lapjai és a hozzá csatolni való iratok, már csak postára kell adnunk a ********-i egyetemre.

Nagyon akar menni, csak nem tudom, miből fogjuk tudni fizetni Neki.

Hát ennyi történt a családunknál a héten.

Köszönöm a részvételt az Alapítványnak, hogy segíti a családunkat!

Maradok Tisztelettel, Köszönettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét elég nyugisan telt, minden zajlik szépen. A gyerekek nem betegek szerencsére. Emma hétfőn megkapta a 18. hónapos kötelező védőoltást, nem lázasodott be tőle. Viszont aludt egy jó nagyot délután. Este meg nem akart elaludni, úgy kipihente magát. A fánk nagyon fogyóban van, a tél még csak most jön be igazán. Reggelre is nagyon hideg volt, igaz hogy napközben felmelegszik, de a kicsikre akkor is fűteni kell. A héten meglesz a félévi bizonyítvány is, gyenge teljesítésű volt. De bukás nem lesz szerencsére. Pedig bele kell húznia a tanulásba, mert szeptembertől többet és komolyabbat kell tanulnia a fiamnak. Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ismét egy héten túl vagyunk. A lányunk itthon van, mert egy kis influenzát elkapott. Sokba került a gyógyszere, de már kicsit jobban van. A jövő héten mehet iskolába. Megkapták a bizonyítványt is, a fiunknak van még mit javítani év végére, de a lányunk nagyon ügyes volt, szép lett a bizonyítványa. Nagyon ügyesen beilleszkedett az iskolába. A fiunknak még új az iskola, és most szembesült azzal, hogy ez már nem az általános iskola. De év végére kijavítja a jegyeit!

A férjem még jár havi pár napot dolgozni éjjeliőrként, de én még mindig nem találtam semmilyen munkát.

Már a tüzelőnk is eléggé fogyóban van, nem tudom ki fog-e tartani addig, amíg kapunk valami pénzt. Még van két hét, amíg családi pótlékot kapunk.

A villanyszámláról is kiküldtek egy csekket, ami több mint 50000 Forint, de nem tudtuk befizetni az egészet, így bármikor jöhetnek kikapcsolni az áramot.

További szép napot kívánunk mindenkinek!

Tisztelettel:

A Márton család