Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Lassan véget ér a szünidő a gyerekeknek, letelt a szabadságom is.

Pihenni nem igazán sikerült, annyi a tennivaló... De nem is ez a lényeg, legalábbis nekünk soha nem adatott olyan igazi, önfeledt nyári kikapcsolódás. Azt azért nagyon sajnálom és szégyellem, hogy az állatkertbe még mindig nem tudtunk elmenni... tettem félre pénzt, de elment gyógyszerre, mint tavaly. Fogalmam sincs, hogy ezt már hogyan magyarázzam meg a gyerekeknek, hogy ha megveszem a belépőt, nem tudom befizetni a villanyt, és kikapcsolják.

A kisebbik lányom most is beteg még. Vissza kellett vinni -vasárnap lévén az ügyeletre- annyira csúnyán köhög. Kapott újabb gyógyszert, csak lenne már jobban! Nem akar sem enni, sem inni nagyon, eléggé le van gyengülve. Készülődök közben a szeptemberre, válogatom , szortírozom a kinőtt és főleg elnyűtt ruhákat. Itt sajnos egyáltalán nincsen hely pakolni, úgyhogy csak a legszükségesebb dolgokat tudom tárolni. Az a legnagyobb gondom, hogy nekem alig van mit fölvenni. Gyerekruhát szoktunk kapni, felnőttet nem. A munkahelyemen valahogyan ki kellene nézni, mivel nincs külön munkaruha. Eléggé szégyellem, hogy ilyen nyomorult csóró vagyok. A gyerekeknek legyen az a lényeg, magamra nem tudok "adni" és kérni se kérek a saját részemre.

Szép napokat kívánva búcsúzom!

Tisztelettel és köszönettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is nagyon jól telt a gyerekeknek és nekem is.

Hétfőn ostorfonás volt a gyerekeknek a foglalkozáson, csütörtökön más faluból érkeztek vendéggyerekek és szalonnasütés volt. A közmunkán hétfőn felszedtük a dughagymát, és a helyére zöldbabot raktunk. Kedden megkapáltuk a káposztapalántát, és 10 kg sárgarépát pucoltunk és kockáztunk konyhakészre, szerdán bögrés süteményt sütöttünk és 5 liter paradicsomot főztünk. Csütörtökön nem dolgoztunk, szabadnapot kaptunk. Pénteken ****-ba mentünk 500 db krizantémpalántáért, fél hétkor indultunk, és negyed egyre értünk haza. Nagyon szép helyen voltunk, szép virágokat és fákat láttunk. Fél kettőkor visszamentünk elpalántázni a virágokat., 300 db-ot palántáztunk el, a többit vasárnap. De sajnos az idő miatt vasárnap nem tudtuk csinálni, mert esett az eső.

Itthon augusztus 23-ra kaptam időpontot a hasi ultrahangra, Piroskával csütörtökön odavoltunk lucernát gyűjteni. Amit kaptunk pénzt, azt is vásárolni tettük el, mert mindjárt itt az iskola.

Hát így telt el ez a hét is.

Tisztelettel:

Merényi Gyuláné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten a férjem délelőttös volt. Ezen a héten nálunk volt az unokám, az egész héten. Így az időm nagy részét neki szenteltem. Mivel elég jó idő volt, főként kint voltunk. A kertből felszedtem a krumplit és a hagymát. Délutánonként elmentünk sétálni az unokámmal, hogy jobban elfáradjon és hozzászokjon a sétáláshoz, mert nem sokára kezdődik az ovi neki is. Szombaton megérkezett a lányom is.

Vasárnap bográcsoztunk és a következő hétre készülődtem a lányom segítségével.

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Cintinek megsérült a térde is, sajnos levált a porc, műtét előtt áll, nagyon el van keseredve, mert rengeteg versenyen kellene indulnia! Sanyinak egy hét pihenő van, Eszter jár velem takarítani, a két kicsi jól van. Minél többet dolgozok, annál több baj vesz körül bennünket… Apukám kórházban van, az intenzív osztályon, de annyi pénzem sincs, hogy meglátogassam, mivel 250km-rel arrébb van Debrecenben. Az iskolára sem tudtam bevásárolni, rengeteg adósságunk van!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mostanában nem nagyon történt semmi különleges. Éljük a szürke hétköznapokat a kisebb nagyobb gondokkal fűszerezve.

Megvettem Robika első osztályos füzetcsomagját. A tanító nénitől még az oviban kaptunk egy listát, így tényleg csak azt kell megvenni, amire szükségük is lesz. Mindent egy helyen vettem, úgyhogy kaptunk 10% kedvezményt. Nem sok, de több a semminél.

Sajnos a ruhavásárlást nem úszom meg ilyen egyszerűen. Egyik nap kipakoltuk a szekrényt, és néhány dolgot bizony már kinőtt az én drágaságom. Szegény nagyon unta a sok átöltözést, de azért hősiesen kibírta. Egy pár ruhát venni kell -főleg nadrágot. Volt a védőnőnél ruhaakció, de sajnos egyetlen darabot sem találtam Robika méretében. Majd be kell mennünk a városba körülnézni a turkálókban.

A kert siralmasan néz ki. Nem győztem locsolni, úgyhogy feladtam. A bab leszáradt, fel kellett szedni. A paradicsom bírja még de azt külön öntözgetem. Az idén az éléskamra és a hűtőláda sem lesz tele. Úgy érzem, nehéz hónapok jönnek. Nehezebbek az eddigieknél. Lélekben már készülök rá…

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

2012. 08. 03. Péntek

Reggel 5-kor keltem, csináltam reggelit. Közben felkelt a nagylányom. Segítsek valamit, apa, kérdezte. Hát ha akarsz, persze. Segített reggelit készíteni. Aztán anyát is keltettem. 6-kor jöttek értem, mentem dolgozni. 2-re értem haza. Mindenki a szobában volt, nagyon meleg volt kint. 4-kor mértünk cukrot Máténak, 7-kor fürödtünk, vacsiztunk, aztán lefeküdtünk. 9-kor még kivittem Íriszt sétálni. Másként nem alszik el.

2012. 08. 04. szombat

Reggel 7-kor keltem Mátéval együtt. Megmértük a cukrát, megkapta az inzulint, evett. A többiek is sorban ettek. Rögtön a tévén nézték a meséket, reggeliztek. Persze ilyenkor mindenki eszik. Délben ebédeltünk. Aztán elmentünk 3-kor sétálni a gyerekekkel, fél 7-kor értünk haza. Vacsiztunk, fürödtünk s lefeküdtünk. Hamar el is aludtak a gyerekek.

2012. 08. 05. vasárnap

Reggel 7-kor keltem. Rögtön keltettem anyát, majd Mátét, cukormérés, reggelizés. Aztán én elmentem fát szedni. Anya főzött, Léda meg Máté segített neki. Máté szakács akar lenni, szeret főzőcskézni. Mindig ott van, mikor én főzök, szeret segíteni. 3-ra értem haza. Ettem, aztán megcsináltam a fürdővizet, aztán vacsiztunk, fürödtünk, aztán Írisszel az esti séta, aztán alvás.

2012. 08. 06. hétfő

Reggel 5-kor keltem, csináltam reggelit, majd 6-kor keltettem anyát. Én 6-kor elmentem dolgozni. 2-re érek haza, eszek, aztán megyek fát szedni. Ilyenkor keveset vagyok itthon. Állandóan szedem a fát, hogy legyen a télre bőven. 7-kor futtában vacsizok, fürdünk, aztán be az ágyba, persze előtte Írisszel az esti séta nem maradhat el soha. 10 körül kerülök ágyba általában.

2012. 08. 07. kedd

5-kor kelek, reggelit készítek. Anyát fél 6-kor keltem, megpuszilgatom a gyerekeket, aztán megyek dolgozni. 2-re érek haza. Segítek anyának mosogatni vagy takarítani, vagy játszok a gyerekekkel. 4-kor eszünk, majd csinálok fürdővizet. Sajnos még mindig melegíteni kell a fürdővizet. De reméljük, nem sokára elkészül a fürdőszoba. 7-kor eszünk, fürdünk, Írisz sétája, aztán végre bezuhanhatok az ágyba.

2012. 08. 08. szerda

Reggel 5-kor keltem, aztán keltettem anyát, mert mentem 7-ig fát szedni, 7-kor meg már dolgozom. Ott, ahol a fát szedem. Oda jönnek a többiek is! 2-kor mentem haza. Ettem, majd csináltam az esti dolgaimat. Közben Írisz hisztizett, hogy vegyem fel. Kis akaratos, mindent ki tud harcolni magának, én meg engedékeny vagyok. Nem úgy, mint anya. 7-kor vacsiztunk, Írisz az én tányéromból akart enni. Aztán fürödtünk és aludtunk.

2012. 08. 09. csütörtök

Reggel 5-kor keltem, anyát is keltettem, mert korán mentem, meló előtti másfél órás kis meló, faszedés. Aztán kemény 8 órás kapálás. Ez így megy minden nap. 2-re érek haza. Csinálom a fürdővizet s a vacsorát, közben játszom a gyerekekkel. És persze tanítanak a számítógépet kezelni, elég nehezen tanulok. 7-kor vacsoráztunk, fürödtünk. Aztán még egy kis tanulás, minden gyerek próbál segíteni. Aranyosak.

Bezeli Mária                 Miskó László

Napló 2012.07.30.–08.05.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Azt hittem, hogy ez a hét is úgy telik el, mint a többi, teli gonddal, bajjal és koplalással. Igaz, a gond, baj megmaradt, és a koplalás is, mert ami jött segély, az villanyra ment, így most a házrészlet elmaradt. De azért valami jó is történt. Értesítettek a Munkanélküli Központból, hogy ha szeretném még mindig a tanfolyamot, akkor beiskoláznak. Igaz, már két hete elkezdődött a tanfolyam, de a 16 fő létszám nincs még meg, így még két hely megmaradt. Igaz, a végén kiderült, hogy ennek a fele se igaz, két héttel ezelőtt 16 fővel elindult, egy fő a kevés pénz miatt visszamondta, egyet pedig időközben kidobtak, mert nem járt be pontosan, és volt még több gond is vele. És mivel EU-támogatott tanfolyam, így 16 főnek kell lenni, így rám gondoltak, ha én elfogadom. És én igent mondtam, gondoltam, hogy nem sok a pénz, olyan 38-39 000 Ft, mivel fognak nyugdíjat és adót is vonni belőle, de nekem ez is jobb, mint a 22 800 Ft, ha még három hónap, akkor is több, mint a semmi. Igaz, meggazdagodni nem fogok, de legalább Bencének a három hónap biztosítva lesz, hogy tudom iskoláztatni. Igaz, az első összeg majd csak szeptember 20-án jön, de az is több, mint a semmi, és akkor is jó lesz. Bencének veszek ruhát. Most megpróbálom valahogy összeszedni a füzetre és a táskára valót, de ruha csak majd akkor lesz, ha megkapom az első pénzt. Jövő hónap ötödikén még nem lesz segély, csak a családi, így az nagyon kevés, az kell a bérletre és a boltban kifizetni a tartozás egy kis részét. Így a villany csak 20-án lesz majd befizetve, és akkor veszek Bencének cipőt, ruhát. Most gyakorlatra kell járni egész hónapban. Aztán szeptember 3-án kezdődik az elmélet. Három nap elmélet, két nap gyakorlat. Elmondtam azt is, hogy van egy csomóm, de azt mondták, ez nem akadály, ha tudok vele dolgozni. Mondtam, én mindent bevállalok, mert van egy fiam, akit el kell tartani, és iskoláztatni kell. Nagyon sajnáltak, és mondták, hogy kevés az ilyen anya, mint én. Nem szeretem eltitkolni, mert ha mégis kiderül, akkor szégyellem. Így inkább előre szóltam a csomóról, nehogy később emiatt kitegyenek.  Szeretném ezt a munkát. Hétfőn kezdődik, az első nap még nem tudom, milyen lesz, de majd részletesen beszámolok róla. Most vennem kell egy szemüveget, egy papucsot, egy táskát. Ez egy kis beruházás, de e nélkül nem megy. Minden nap olyan 120-150 Ft lesz a busz, ezt is nekem kell fizetni, ez havi szinten olyan 3 000 Ft. De nem tudok mit tenni, még így is több pénz, mint a 22 800 Ft!

Jó pihenést mindenkinek, köszönök minden segítséget. A jó Isten áldja meg a jóságukat. Minden jót, jó egészséget. Aki nyaralni van, annak nagyon jó nyaralást, hiszen most jó az idő, és jár egy kis kikapcsolódás. Bárcsak mi is mehetnénk valahová üdülni.

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mérgelődök elkeseredettségemben, nagyon drága minden iskolai felszerelés. Tegnap el voltam vásárolni, alig a negyedét vettem annak, ami kell, máris egy tízezres. Mesikémnek viszont aránylag olcsón kaptam iskolatáskát, szépet, praktikusat remélem egy évet kibír. A nagyok a tavalyival fogják kezdeni az évet, nem mintha annyira jó állapotúak lennének a táskák, de nem tudok újat venni. Így is sakkoztam a számlákkal, csak a legfontosabbakat adtam fel, hogy jusson és maradjon is.

Hétvégén itt volt a Mamánk, hazahozta Esinát, most Janikát vitte egy hétre. Közben megy a keresztanyához is most először pár napra. Elviszi őt Pestre kirándulni, egy-két nevezetességet megnézni. Legalább neki lesz egy kis öröme, ha már a többieknek mi nem tudjuk megadni.

Mesike örült a táskának, a csomagolónak, mert hercegnős, remélem iskolakezdésnél is ilyen lelkes marad. Próbálom ráhangolni, hogy hamarosan kezdődik. A tanárnénije családlátogatáskor hozott neki feladatlapot, azt töltögettetem, színeztetem vele.

Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt héten elkezdődött a középső gyermekünknek az ovi. Nagyon ellenkezik. Nem akar menni. A bölcsőde augusztus 20-ig zárva van. Így a legkisebb még itthon van. A nagyfiunk sem repdes örömében, hogy mindjárt itt a suli. Én -mondjuk rá- már jól vagyok. Mennem kell Neurológushoz még holnap. Talán mehetek már dolgozni…

Tisztelettel:

Rácz Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A mai nap, végre hozott egy kis hűvösebb levegőt.
Ami már nagyon kellett. Összeírtuk mi kell az iskolakezdéshez, persze csak azt, ami kötelező, és ami kicsi, nagyon szűkösen, hogy legalább meg tudjuk kezdeni az évet.
Mire befizettem a számlákat, és levonták a lakáshitelt maradt 27.000 Ft (ebből kéne élnünk is és iskoláztatni is)
Ráadásul a Férjem munkahelyén két hét kényszer leállás van, erre semmit nem fizetnek. Így a szeptemberi hónapban még számla felhalmozódás is várható, ami előre láthatóan Decemberre fog talán helyreállni.
Janika szerencsére most jobban van, el sem tudnám képzelni, mi lenne velünk, ha most valami baj történne.
Most kint vannak a gyerekek, labdáznak. Apa elment ajtókat festeni egy házhoz.

Akárhogy is az Állatkertnek lőttek, az idén sem engedhetjük meg magunknak!
Talán jövőre sikerül!
Szép napot:

Lencsés család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Rosszul indult a hét. Szinte már semmink sincs raktáron. Nagyon hiányzik egy saját kert, hogy meg lehetne termelni a zöldségféléket, és ilyenkor nyáron lehetne friss zöldségekből főzni még akkor is, ha már a pénztárcánk üres. Csütörtökön végre kaptunk egy kis pénzt, kifizettük a lakbért és a rezsit, ami megmaradt, abból vásároltunk a konyhára meg egy kis nasit a gyerekeknek. A hét végén, mivel nagyon meleg van, megismételtük a múltkori kiruccanást és elbicóztunk ****-ra fürödni, remek volt a víz, nagyon jól érezték magukat a gyerekek.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Először is köszönöm, hogy kapom és részese vagyok annak, hogy családomat is segíti  az Alapítvány. Minden napra jut egy feladat: énnekem lejárt a start munka program, most párom dolgozik szeptemberig. Én most nem dolgozok, de nehéz megoldani a gondokat, főleg, ha elromlik az embernek valami, mert újra nem telik. Így jártam, a fatüzelésű bojler is kilyukadt, most venni nem tudok, ami meg a konyhában átfolyós gázbojler van, az sem jó, azt sem tudtam lecserélni. Gyerekeknek lassan eltelik a nyár.

Maradok Tisztelettel:

Bede Mónika

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Egyre csak kilátástalanabb helyzetben vagyunk. Nem tudom mi lesz így a vég. A páromnak még semmi válasz nem jött a nyugdíjfolyósítótól, az állapota viszont napról-napra romlik. Fizikailag is és idegileg is teljesen a padlón van. De még erre az is rátetéz, hogy sajnos az édesanyja haldoklik. Hasnyálmirigy rákja van, és most kórházban van, de az orvosok semmi jóval sem biztatnak minket. A sógorom is hazajött Németországból, hogy mellette legyen. És attól tartok, hogy amilyen idegállapotban van, még a kapcsolatunk is rámegy. De remélem erre nem fog sor kerülni, és megnyugszik. Nagyon nehéz helyzetben vagyunk. A gyerekek szerencsére nem érzékelnek semmit ebből a helyzetből, de nem is fognak, mert nem engedjük. Most már oviba járnak a lányok, Alíz még kb. két hétig megy, Szilvi meg már mától ott fog aludni. Szerencsére jól vannak, nem betegek. Emmának van egy kis hasmenése, de nem vészes.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sikeresen túl vagyunk két lépésen a lakásunk ügyében, azaz megtörtént a szerződéskötés, és a műszaki felmérés. Már csak a papírokra várunk, amit postai úton kapunk meg, és Szeptembertől lakbért fizetünk. Nagyon korrekt dolog ez az egész a Nemzetkezelői Zrt. felől. Úgymond jobban jártunk, mintha eladtuk volna az ingatlanunkat, mert minden költséget is az állam fizet, és az APEH felé sem kell fizetnünk, így rászorultsági alapon, tényleg egy nagyon kevés lakbért állapítottak meg számunkra, amit akkor is ki bírunk fizetni, ha minden kötél szakad. Tényleg hálásak vagyunk az Istennek, és mindenki másnak, aki segített ebben, hogy ez létre jöjjön, minden olyan család számára, aki ténylegesen bajban van. Nem kerültünk az utcára, boldogok vagyunk, mert legalább ez a teher lement a vállunkról. Igaz, maradt még nagyon sok, de reméljük, minden meg fog oldódni szép lassan. Annyira ránk fért már egy kis jó is, tudom még sok minden megoldatlan dolog áll előttünk, de remélem elég erősek leszünk és minden megoldódik. A lányok jól vannak, a kisebbik barátnőméknél van egy pár napig, nagyobbik mamánál van. Megvettük az iskolába a füzetcsomagot, ez már meg van, de még sok minden van, ami kell. Igyekszünk megvenni, amit kell.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon mozgalmas hetünk volt, és hamar el is telt. Megvolt az iskolai bevásárlás. Hát, hogy elmondjam, azért elég szépen bevásároltunk a gyerekeknek az iskolára, alig maradt pénzünk most! De legalább egy gond lement a fejünkről, ruhaneműre már nem telt nekik sajnos. Gyerekek már türelmetlenek, nagyon unják magukat, várják a sulit. Én és a párom eljártunk három napig bodzát szedni, ezzel is pótoltunk valamennyit a háztartásba, mert sajnos alig maradt most egy kis pénzünk. Épp annyi, hogy az alapvető élelmiszereket meg tudtam venni a gyerekeknek, de még a gyógyszereket se tudtam ki váltani. Most igen ám, hogy nagy gondban leszünk, hosszú ez a hónap, még csak találunk valami megoldást. A nagyfiamnak ki kellett a fogát húzatni, mert nagyon fájt neki, és még ráadásul be is volt neki gyulladva. A kisebbik egész nap a tévét nézi, nem bírja ezt a nagy hőséget, mivel immunrendszere kevés, így nem nagyon tűr a melegnek sem, és nagyon feszült. Géza feladott a juhászkodással, Ő sem bírta a meleget, azt mondta majd csak akkor megy ki a mezőre a barátjához, ha esni fog az eső, mert akkor nincs meleg (de azért a kecsketejért le megy minden este hatkor)  A kertünkben sem sok minden maradt, mivel a jég levert mindent! Majdnem mindent, most a boltban kell meg vennem! Főleg a dinnyéért vannak oda a gyerekek, sajnos az idén még nem tudtam venni nekik, mivel nagyon drága. Nem jut rá! Na nem baj, majd jövőre pótolom nekik. Ennyi történt velünk a héten, remélem a segítőinknek azért kellemesebben teltek a napjai, és kívánom, hogy Isten segítse továbbra is életüket erőben és egészségben!

Tisztelettel

A Csete család