Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elég nehéz hetünk volt ismét. A gyerekek még végig otthon voltak, de úgy tűnik, sikerült kimászniuk a betegségből. Most én vagyok a soros, alig tudok fönn lenni, de nem tehetek mást, nem feküdhetek sajnos, pedig nagyon jól esne. Kétségbe vagyok esve, mert sehogy sem alakul az életünk, nem tudom hová költözünk egy hónap múlva. Nem tudom miből költözünk... Semmit nem tudok!

A héten a férjemnek a munkaügyibe kellett mennie, megcsillant a remény, hogy lesz valami...de semmi. Még egy tanfolyamról is lecsúszott sajnos, pedig jó lett volna, semmi nem jön össze mostanában. A gyerekekkel készülünk itthon a farsangra, már nagyon várják. Sikerült ismerősöktől kölcsönkérni jelmezt, így az hála Istennek nem kerül kiadásba. Hétvége felé kimerészkedtünk szánkózni, hóembert építeni, de a nagy hideg miatt nem sok időt töltöttünk a szabadban. Félek, hogyha újra megfáznak, kezdődik minden elölről.

Sajnos gyenge az immunrendszerük.

Most hétvégén mosok, főzök, takarítok, amit hét közben nem sikerül elvégezni, azt ilyenkor pótolom. Sütöttünk a gyerekekkel egy kis sajtos pogácsát, hamar el is fogyott. Még egy kis meglepetést kéne csinálnom, mert a nagyobbik lányom szülinapja lesz, de azt csak akkor lehet, ha elalszanak.

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Bemutatkozó levél

Tímár Zoltánné **** Júlia vagyok.

1973. ***** **-én születtem ****-on, **** megye székhelyén. Szüleimmel és nyolc testvéremmel ****-ban éltünk szegényes körülmények között. Édesapám alkoholproblémákkal küzdött, és édesanyám egészségi állapota is korán megromlott. Emiatt engem, mind a legidősebb gyermeket a hetedik osztályt követően szüleim kivettek az iskolából, hogy a háztartási munkában és kisebb testvéreim ellátásában, nevelésében segítsek. Édesanyám 2000 áprilisában, édesapám ugyanez év szeptemberében elhunyt.

Férjemmel, Tímár Zoltánnal 1989-ben ismerkedem meg községünkben, ahol ő cipészként dolgozott akkoriban. Férjem 1966. ****** **-én született ****-on. Édesanyja cipőgyári munkás, édesapja testnevelő tanár és kézilabda-edző. Egy testvére van, aki 1968-ban született, ők jelenleg is ****-on élnek. Férjem 1988 óta él Magyarországon, 1991 óta pedig hivatalosan is magyar állampolgár. 1992 januárjában házasodtunk össze, a nehézkes hivatalos ügyintézés miatt. Legidősebb gyermekünk, Regina, ekkor már több, mint egy éves volt (1990. ****** **-én született). 1992. ******* **-én született második gyerekünk, Alex,  majd 1999. ******* **-én legkisebb gyermekünk, Zoltán.

Az első hónapokban szüleimmel éltünk, majd 1990 tavaszán férjem felhagyott a cipészkedéssel, és munkát vállalt a ****-i tsz-ben, ****-tól 20 km-re. Ekkor keresztszüleimhez költöztünk ****-ra. De mivel ők italozó életvitelt folytattak, a kapcsolat hamar megromlott, ezért fél évvel később visszaköltöztünk szüleimhez. Ezt követően férjem három éven át naponta ingázott a munkahelyére. Ez idő alatt én a fatelepen első gyermekemmel állapotosan segédmunkát végeztem, majd a szülést megelőzően három héttel elbocsátottak. Gyermekem születése után háztartásbeliként otthon voltam és édesanyámmal közösen gondoskodtunk kisebb testvéreimről és saját gyermekemről. 1991-ben megszületett a legkisebb öcsém, majd 1992. ******** **-én második gyermekem, Alex. Ebben az időszakban a család férjem fizetéséből, a családi pótlékból és idényjellegű alkalmi munkákból tartotta fent magát, amelyeket édesapámmal és idősebb testvéreimmel végeztünk. 1993-ban férjemet a tsz-ből leépítés miatt elbocsátották, ezután munkanélküli volt, ő is alkalmi munkákat vállalt. 1994 nyarán tudott ismét elhelyezkedni ****-on, a **** ****  Kft-nél, ahol nyolc és fél évet dolgozott. Alex fiamról 11 hónapos korában kiderült, hogy komoly légúti betegséggel küszködik, aminek kiváltó oka valószínűleg a rossz állapotú (nedvesedő, penészesedő falú) lakhelyünk volt. Emiatt albérletet kezdtünk keresni a községben. Egy távolabbi rokonom segítségével sikerült egy jobb állapotú lakást kibérelni, és az ő családi vállalkozásán belül munkahelyhez is jutottam. Takarítónőként és kisegítőként dolgoztam a cukrászüzemükben 1999 augusztusig. Alex kétéves koráig sokszor betegeskedett, gyakran több hetet, esetenként 1-2 hónapot is kénytelen volt a ****-i tüdőszanatóriumban tölteni. Ez a betegség komoly megpróbáltatást jelentett a család számára anyagi és lelki vonatkozásban is. A gyógyszerelése nagyon költséges volt, a rendszeresen szedendő gyógyszerek és a gyakori kórházba utazások miatt. Ebben az időben, hogy a bérelt lakást berendezzük és a gyógyszerezést finanszírozni tudjuk, hitelt kellett felvennünk. Szerencsére Alex hétéves korára kinőtte a betegséget, így 1999 őszén elkezdhette az általános iskolát. Ugyanebben az évben lehetőségünk adódott saját lakás vásárlására, amelyben jelenleg is lakunk, ehhez azonban újabb hitelt kellett felvennünk. 1999. ********* **-én megszületett legkisebb gyermekünk, Zolika. A házvásárlásra felvett hitel megmaradt részéből a legszükségesebb tatarozást elvégeztük, a falakat kijavítottuk, a házat lakhatóvá tettük, és immáron ötfős családommal beköltöztünk. Az ezt követő néhány évben nagyobb gyermekeim iskolába jártak, én pedig otthon voltam Zolikával, mint főállású anya. Amikor lehetőség adódott, alkalmi munkákat vállaltam a család könnyebb boldogulása érdekében. 2002 őszén férjemnek lehetőség nyílt munkahelyet váltani, így elhagyta a ****-t és  helyben levő pogácsaüzemben, a ****-ben kezdett dolgozni. A cég neve azóta megváltozott, de férjem a mai napig is, immár több, mint kilenc éve itt dolgozik. Alacsony végzettségem miatt (7 általános osztály) illetve a kisebb gyermekek ellátásával kapcsolatos elfoglaltságok miatt folyamatos, állandó munkát a mai napig nem sikerült találnom.

Jelenleg lányunk, Regina a szomszédos községben, ****-n lakik élettársával és közös gyermekükkel. Alex fiunk a **** **** Szakképző Iskolába jár jelenleg, ****-on, és az iskolához tartozó kollégiumban lakik. Hétvégente jár haza vonattal. A rendszeres utazás és a kollégiumi elhelyezés költsége jelentős anyagi megterhelést jelent a családnak, de szeretnénk, hogy gyermekünk képességeinek megfelelően minél magasabb iskolai végzettséghez jusson. Zoltán fiunk az itteni általános iskolába jár, negyedik osztályos.

Családunk jövedelme a férjem fizetése és a két iskolás gyermek után járó családi pótlék. Más jövedelemmel nem rendelkezünk, rendszeres ellátásban, segélyben nem részesülünk. Az Önök Alapítványa által biztosított támogatási lehetőségre férjem távoli rokonai hívták fel a figyelmünket, jelen levelem megfogalmazásában is ők segítettek.

A visszaküldendő szerződéspéldányt mellékelem, a részünkre megítélt támogatást előre is köszönöm.

Tisztelettel és köszönettel

Timár Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt hét nagy készülődéssel telt a nagyfiúnk számára. Pénteken volt  a jelmezbál az iskolában. Katona volt. Nagyon élvezték a gyerekek. A két kicsit is vittük, a középső rendőr, a legkisebb pedig Tom cica volt. Itthon minden változatlan. Részletet fizetünk a gázra, plusz a havi rezsi. Így kb. 40.000 Ft csak a gáz. Van a vízre is törlesztésünk. 5 000 Ft a havi (2 havonta) 14 000 Ft , így ez is 20 000 Ft. A lakáshitelünknél letelt a 2 év rögzítés, így 30 000 Ft helyett 90 000 Ft-ot kell fizetnünk. Beadtuk most a 3 éves rögzítésre a papírokat. Így 48 000 Ft-ot kell bevállalni havonta. Rendbe jöhetnénk már egy kicsit anyagilag. Meddig lehet ezt bírni?!

Tisztelettel:

Rácz Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon hideg van, nehezen bírjuk elviselni a mínusz húsz fokot, tüzelni kell, mint a kazánház, és nincs mivel. 

Árpi matekból megkapta a felmentést elég jó lett a félévi bizonyítványa és a Zsanié is.

Nehéz a tanulás nekik, egyre nehezebb, de szerencsés vagyok, mert nincs nekik igazolatlan órájuk.

Árpinak 16-án lesz a születésnapja, meglepetés tortával készülünk Neki.

Tisztelettel:

A Törjék család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az utóbbi napokban minden a hóról szólt. Hatalmas hóesés szakadt ránk, bár ezzel gondolom az egész ország találkozott. Hármunk közül Robika élvezte csak a dolgot, ennyi havat még nem látott. Nekünk a hólapátoláson kívül még a szánkózást is meg kellett osztanunk, de a végén már az unokatestvéreket is mozgósítani kellett, mert mindenki kibukott. Csodálkozom, hogy nem betegedett meg, pedig rengeteget volt kint a levegőn. Viszont nagy előnye volt, hogy esténként nem kellett noszogatni, magától elment fürödni és a lefekvést sem kellett kétszer mondani.

A múlt héten szülői értekezlet volt az óvodában a beiskolázással kapcsolatban. Nagyon aranyos tanító nénink lesz, akit már szerencsére ismerünk. Robika nagyon várja az iskolát, már érdeklik a számok és betűk. Nagyon sokat kérdez, és sokat kell foglalkozni vele. Szinte látom rajta, hogy napról-napra értelmesebb, okosabb. Remélem ez a lelkesedés kitart majd az iskolában is. Ő várja az iskolát, én viszont már most gondolkodhatok, hogy hogyan fogunk neki mindent megvenni, ami szükséges.

A hideg időben a tüzelő is jobban fogy. Egész nap ég a kályhában a tűz. Lassan elfogy a fedett fészer alól fa, és a hó alól kell kiszedni az utánpótlást. Nem tudom, hogy oldjuk meg, de nagy munka lesz. Az a jó, hogy legalább van. Tudom sok helyen nincs egyáltalán tüzelő sem. Sokat gondolok mostanában ilyen dolgokra. Elszomorít, hogy sok ember milyen nehéz és kilátástalan helyzetben van. Segítség pedig nem mindenhova érkezik. Itt a faluban sokan kaptak most a hideg beálltával tüzelőt az Önkormányzattól, de ez sem tart örökké. Mi még szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy van munkahely, és persze az Önök segítsége, amit nagyon szépen köszönünk ezúton is! Így még csak-csak elboldogulunk valahogy.

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mint mindig, ezen a héten is történtek dolgok nálunk a családban.

A hét elején voltak az ÉMÁSZ-tól leolvasni a villanyórát, így jönni fog majd az éves elszámolásról a csekk! Nagyon remélem nem lesz sok!

A pénzek, fizetések, utalások is jól elhúzódtak 1-én adták a segélyeket, majd 

3-án jött a családi pótlék, de csak annak, akinek számlaszáma van.

Kaptunk a héten az önkormányzattól két mázsa fát, ami igen jól jött négy nap alatt el is fűtöttük. Olyan jól égett, jó száraz volt.

Sok mindent, amit kellett, el is intéztem a héten, mivel hatodikán megyek a kórházba befeküdni.

A naplóírásokat Éva lányom fogja elvégezni minden héten, amíg nem leszek, remélem ír majd rólam is.

A kórházba költözésem miatt ezen a héten mindenki feszültebb, idegesebb volt, hogy lesz majd, mi lesz majd Édesanya nélkül.

Főleg a férjem volt ideges, mert Őneki meg talán megkezdődik majd a munka, nyolc órában, és reggel fél nyolctól csak délután négyre ér haza, és minden az Ő nyakába fog szakadni.

Az iskolákban is voltam bent, Mariannék nem járnak már öt napja, és még kb. tíz napig nem is mennek, mert nincsen fűtés az iskolában. Violának elintéztem, hogy ebédelhessen ingyen, legalább Ő egyen majd egy kis főtt ételt.

Pali fiam is ingyen eszik az iskolában, hozzá is voltam, mert az osztálypénzért zaklatja a tanár már két hete a gyereket… Mondtam, ha lesz adok, de most nincsen. Most 10.000 Forintot kéne neki beadni, mert ballagtatnak is, plusz a havi 500 Ft. a tanároknak ajándékokra, meg klub délutánra, nőnapra, ilyenek.

Az unokám is volt haza, és mivel volt a szülinapom, megkésve, de hoztak egy szép krémes szívekkel díszített tortát.

Mindenki itthon volt a hétvégén.

A szokáshoz híven az unokám csinálta a cirkuszt, hogy bizony Ő nem megyen haza.

Itt is nagyon hideg idők járnak, fúj a szél, hordja a havat, de a falu még megközelíthető.

Hát én meg magamról ne is írjak semmit sem, én vagyok a legidegesebb, hogy mi lesz idehaza az öttagú családommal. Emiatt nem fogok gyógyulni!

Remélem azért minden rendben lesz, és átvészelik jól azokat a napokat, amíg nem leszek.

Mariannak lesz a legnehezebb, mert Ő fogja a házimunkát végezni. Éva pedig a hétvégi mosást.

Egy időre most búcsúzom Önöktől, a levélírástól, a heti beszámolótól.

Maradok tisztelettel, üdvözlettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nem csak az időjárás fordult nagyon rosszra (pedig már az is elég lett volna, mivel elfogyott a tüzelőnk) hanem a banki tartozásunk miatt a bankszámlánkat is zárolták. Így semmilyen pénzünkhöz nem tudunk hozzájutni. A férjem alkalmi munkát vállal, így az nem a számlára érkezik, és legalább fát tudtunk venni. De el vagyunk maradva a villanyszámlával, amit minél hamarabb be kellene fizetni, mert bármelyik nap kikapcsolhatják. Már az értesítőt is megkaptuk. A vízdíjban is van hátralékunk. Nekem semmilyen munka nem jön össze, hogy legalább a számlákkal utolérnénk magunkat, hogy ne fenyegessen az a veszély, hogy bármit is kikapcsolnak. Reméljük mihamarabb vége lesz ennek a nagy hidegnek is, mert már nem tudunk több tüzelőt venni ebben a hónapban, hacsak nem feloldják a számlánkról a zárlatot. Akkor valamennyi pénzünkhöz hozzájuthatunk.

A gyerekek is felváltva betegek, az egyik héten az egyik, a másik héten a másik van itthon. A gyógyszereket nem tudjuk kiváltani, csak az előző betegségből megmaradt orvosságokat tudjuk adni nekik.

Remélem legközelebb kevésbé rossz híreket fogok írni.

További szép napot kívánunk mindenkinek!

Tisztelettel:                             

A Márton család

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Már napok óta csak havazik, a gyerekek nagy örömére, nem úgy a miénkre. Nagyon hideg van, a fa meg nagyon fogy elfele. Mindezek mellett büszke vagyok a nagyfiamra. Szombaton egész nap az utcán lapátolta a havat. A szomszédoknál, az iskola előtt, a közösségi ház, az orvosi rendelő, a posta és két buszmegálló környékét. Ma pedig a művelődésszervező közölte velem, hogy az egyik közösségi oldalon megjegyezte, hogy mennyit segített. Örülök neki, hogy értékelik a segítségét, és legalább észreveszik az ilyet. Pedig ez már a mai világban nagyon ritka esetnek számít!

Nekem is kész lett a szövettanom, majd holnap megyek vissza az orvoshoz, hogy mi is az eredmény. Szilvikét is holnap viszem vissza a fülészetre, hogy megbeszéljük a műtétet az orvossal, hogy mikor legyen. Alíz most lázas, és a torka fáj nagyon. Emma az most jól van, egyre többet beszélget már.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hol is kezdjem? A gyerekek betegek, nem javulnak. Hiába szedjük a méregdrága gyógyszereket, még mindig fáj a torkuk, köhögnek, és folyik az orruk. A héten jött ez a hideg idő, és mivel nem gyógyultak meg teljesen, így vissza kell mennünk az orvoshoz, itthon maradnánk.

Beszéltem olyan szülővel az óvodában, aki megemlítette, hogy a fia tiszta takony, de nem akar orvoshoz menni, meg is jegyeztem neki, hogy ez így nem helyes, mert visszafertőzi azokat a gyerekeket, akik hetek óta próbálnak meg gyógyulni és tisztességesen szedik a gyógyszert, amit már mi is kölcsönből váltottunk ki. Másnap a nő kisfia hányt, és lázas lett. Sírt, hogy nagyon fáj a torka, behívták az Anyukát és azt merte mondani, hogy tegnap még nem volt semmi baja. Sajnos vannak felelőtlen szülők is, nehéz volt szó nélkül hagyni.

Mindegy, majdcsak kigyógyulunk, és az ítéletidő is enyhül egy kicsit!

Mindenki vigyázzon magára!

Tisztelettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az elmúlt napokban orvosról-orvosra játunk. A nagyobbik fiam állandóan beteg, 2-3 hét eltéréssel. Mindig hurutos betegségei vannak, és be is fullad emiatt, valószínűleg asztmatikus tünetei vannak, amit kezeltetni kell. Sóbányát ajánlottak Neki, de nem tudom azt finanszírozni sajnos így a gyógyszerek maradtak.

Nagyon keveset van óvodában, mivel sűrűn beteg, de reménykedünk, hogy csak helyrejön szegénykém.

A másik kettőnek semmi baja, szerencsére nem betegesek.

Az orvost leszámítva a napok ugyan úgy teltek, mint máskor.

Szép napot:

Szász József