Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Egy nehéz hét telt el! Alig vártuk már, hogy meg kapjuk az Alapítványtól a támogatást.
Mikor megérkezet a számlára a pénz, a gyerekek máris készültek ********-ra az Auchanba. Nem bánták, hogy eset az eső, csak az, hogy be vásároljunk.
Ha bele gondolunk, mi lesz, ha nem lesz ez a támogatás, hát nagyon el szomorodunk, és előre félünk. Mert hála az égnek, tele van a konyhaszekrény, a hűtő, és egy jó darabig nem kell kajáról gondoskodni.
Peti fiamnak is kivettem a gyógyszerét, és már jobban van hála az égnek, nagyon virgonc és állandóan hülyül, viccel és nevet.
Dóri lányom tegnap reggel sápadtan kelt, és nem volt valami jól pihent, de már jól van, szerintünk a nagy melegtől volt rosszul, de rájuk szóltam, és egész estig nem voltak kint az egész család pihent, és sziesztáztunk. Mónika lányom nagyon fél az új iskolától, és még mindig tanulgat, hiába van nyári szünet.
Nelli lányommal beszéltem telefonon és jól van, majd dolgozni készül. Hát nagyon sajnálom, mert én azt szerettem volna, hogy tanulja ki a szakmát, de hát ilyenek a fiataloknak sajnos! A többsége. Férjemnek sajnos továbbra sincs munkája,
ami nagyon rossz a családnak. Én a múlt héten nagyon sokszor rosszul lettem. A fürdőkádban, hajmosás közben annyira elszédültem, hogy ha nem lett volna velem ott Dóri lányom, nem is tudom, mi történt volna, és még mikor ki jöttem a vízből, akkor is meg szédültem, és úgy szólt Dóri az Apjának, hogy gyere Apa, Anya újból rosszul van! Férjem vitt ki a fürdőből, szerintem az ideg és a vérnyomásom vacakol, de keményen!

Üdvözlettel:

A Révész család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Vasárnap este a gyerekek elmentek nyaralni az én anyukámhoz. Nagyon szeretnek ott lenni,

ugyanis a mama mindig megenged mindent. Szerdán legnagyobb szégyenemre elfelejtettem

a kisfiam névnapját, és sajnos hiába jutott eszembe, még időben ajándékot sem tudtam Neki

venni. Nagyon szégyellem magam, de sajnos egy bonbonon kívül nem jutott másra. Láttam

a szemében egy kis csalódottságot, de hiába minden erőfeszítésem, ajándékra sajnos nem

futotta. Ilyenkor szakad meg egy anya szíve igazán, amikor tisztában van azzal, hogy akármennyire is akarja, nem tudja megadni azt, ami kellene a gyerekeinek, pont azoknak, akik

a számára a legfontosabbak. Ilyenkor lelkileg én is egy kicsit a béka segge alá kerülök,

és egy kicsit elmegy a kedvem az élettől, de ahogy meglátom őt egy fél óra múlva mosolyogni

és érzem azt, hogy ennek ellenére ugyan úgy szeret, egy kicsit jobb kedvem van nekem is,

és megnyugszom.

Üdvözlettel:

                        Pethő Brigitta

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A szünet nagyon lassan telik Nikinek. Nem szeret maga lenni, hiányoznak Neki a társai. Itthon a házimunkában sokat segít nekem, amíg én dolgozom. Edina az oviba nem igazán szeret lenni, vágyik már, hogy itthon lehessen egy kicsit. Megérkeztek a hétvégén a kis csirkék, meg a kis kacsák, amit a hivataltól kaptunk program keretében. Edina nagyon örül nekik, meg persze mi is, remélem meg is maradnak. A kertünkben szépen fejlődnek a növények, és nagyon örülünk neki, hogy lett egy kis borsó, zöldbab, tök meg uborka. Nagyon szeretik a gyermekeim a zöldségféléket is. Remélem, hogy a többi zöldségfélénk is megmarad. Ismételten folyamatosan érkeznek a felszólító levelek, hol a hitelek miatt, hol a közüzemi számlák miatt. A fizetési tiltást is megkaptam. Hónapról-hónapra rosszabb az anyagi helyzetünk, egyszerűen rengeteg. Gyerekeim sokszor kérdezik, mikor kapnak új ruhát, hisz itt a nyár, és mindenüket szinte kinőtték, pótolni Nekik nem igazán bírom. Örülök, hogy élelmünk van, amit az Önök segítsége nélkül nem igazán tudnám mindennapjaikban biztosítani.
Tisztelettel:

Fülöp Ildikó és gyermekei

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten nem történt semmi különös. A gyerekek sokat járnak sétálni, a szomszédba játszani, focizni. Természetesen nálunk is olykor sok gyerek van felváltva, hol itt, hol ott vannak. Edina és Janika járnak étkezni az iskolába, minden délben. Főzök itthon is, de így legalább nagyobb a változatosság az étkezésükben. Idejükből kitelik, nem járnak sehová. Párom dolgozik, nagyon megterhelő neki fizikailag. Sajnos keveset keres, nem becsülik meg a kétkezi munkásokat! Évekkel ez előtt többet hozott haza, mint most, és azóta az árak csak növekedtek!
Most nem tudok többet írni talán a jövő héten.

Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Kimerítő héten vagyunk túl, sok a munka a kertben, a munkahelyen, és még napszámban is voltunk a hétvégén. Jött a nagyobbik lányom is. Sajnos már Neki is meg kell érezni, mi is az a munka kint a tűző napon. Úgy sajnáltam szegénykémet, de kibírta, és megdicsértük, hogy milyen ügyes! Nagyon-nagyon fáradtnak érzem magam fizikailag és lelkileg is. Ami még nagyon bánt, a sok munka miatt anyukámhoz sem jutok el, a gondjaink nem könnyebbülnek, hanem hónapról hónapra nőnek. Már fáradt vagyok, olyan sokat sírtam a héten is. Ruházni kellene a lányokat, de nincs miből. Egyszerűen, ha beleszakadunk a munkába, akkor sem marad sok mindenre, hiába próbálok minél több munkát elvállalni, olyan keveset fizetnek, és még annak is örülni kell, hogy egyáltalán dolgozhatunk ideiglenesen! Anyagi dolgainkat inkább nem sorlom, és nem panaszkodom. Most sok levelemben írtam már, és nem ismétlem. A házunkra sajnos még nincs vevőnk, pedig, hogy örülnék, ha sikerülne eladni, így egy része adóságunknak nem lenne, és élni is könnyebb lenne. A kertünk nagyon száraz, nagyon kellene az eső, mert nem lesz semmink, és akkor még szomorúbb leszek. Igaz, jelenlegi bánatom is elég nagy, és nem is tudom már, mi jöhet még?! Annak az egynek örülök, hogy a lányok jól vannak, nem betegek! Nem történt semmi különös, amit megemlíthetnék a naplóban.

Üdvözlettel: Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Minden anyának azt kívánom, hogy a gyermekei úgy köszöntsék anyák napja alkalmából, mint engem az öt gyermekem. Nyugodtan mondhatom, hogy szegények vagyunk, semmink sincs, de ez nem igaz, mert én vagyok a leggazdagabb, mert öt ilyen csodálatos gyermekem van. A héten volt a fiam kajak versenye, éremmel tért haza, sőt a héten szolgálatban is volt, mivel gyermekvasutas, a nagylányom Eszter szintén jó eredményekkel zárta a verseny szezont, a röplabda csapatával. Cintinek a héten nem volt versenye, de minden nap, sőt még reggel is keményen edzett, hogy a jövő heti versenyen a dobogó legmagasabbik fokára léphessen. A két picurkám sok betegség után, újra oviban, nagyon szeretnek járni. A férjem és én reménykedünk, hogy a férjem mielőbb munkát talál, és kicsit könnyebb lesz, én a héten kaptam egy-két apróbb munkát, de ez még mindig nagyon kevés, sajnos még mindig azért reszketünk, hogy ki ne kapcsolják a villanyt, és ki ne rakjanak bennünket az önkormányzati lakásból, sajnos a hiteleket se nagyon tudjuk fizetni. De remélem minél előbb helyre jövünk. Minden anyának boldog anyák napját!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét a húsvéti előkészületekkel telt el. Csütörtöktől a gyerekek is itthon voltak, így őket is be lehetett vonni a ház körüli teendőkbe. Hétfőn még tanulás volt az iskolában, kedden, szerdán játszottak, sportnapot tartottak. Feleségem szerdán az alsósokhoz elment segíteni palacsintát sütni a gyerekeknek, Szabolcs -középső gyermekünk- szerint jól sikerült. Itthon délutánonként összeszereltük a hintaállványt, már kb. fél éve kaptuk öcsémtől, mert dolgoztam nála, aki másodállásban fakitermeléssel foglalkozik. Így az öröm nagy volt a gyerekek részéről. A héten délelőttös műszakban dolgoztam, péntekig volt munka (Istennek legyen hála). Önök jóvoltából húsvétkor az asztalra a menü is jól sikerült. Feleségem háromféle süteményt is készített. Édességet kaptak a gyerekek, amit hála be tudják osztani így több napra elegendő lesz, nagyszülőktől is. Görkorcsolyákat is kaptak, közösen összeraktuk a pénzt rá, beszereztük olcsóbban. De sajnos a jó mellé mindig jön valami rossz, az E-on felé van tartozásunk a gázra kb.350.000ft , jött a felszólító levél. Holnap felhívom őket, részletfizetést kell kérnünk. De vasárnap el tudtam menni a gyerekekkel a szentmisére, mi vallásos család vagyunk, és próbáljuk őket így nevelni. Talán ennyi történt a héten. Köszönettel:

                        Gulyás István    

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten, én a család harmadik gyermeke Cintia, írom a beszámolót. Anyukám beteg, nagyon sok baj van a vérnyomásával. Eszter nővérem, nagyon jó jegyeket hozott a héten, Sanyi a bátyámról nem is beszélve, és a hét minden napján járt edzésre, jövő héten kezdődik neki a verseny szezon. Nekem sajnos becsúszott egy hármas történelemből, de németből három ötöst hoztam, de megígérem, kijavítom. A két kicsi nagyon készül a húsvétra és az anyák napjára. Én is a hét minden napján járok edzésre, még a tavaszi szünetben is. Áprilisban van az anyukám és az apukám névnapja, és az öcsém, és a bátyám, sőt az én névnapom is, készítettem mindenkinek egy rajzot, mivel ajándékra nem számíthatunk, így ezzel a kis rajzzal szerettem volna kedveskedni. Anyukámék nem mondják, de én látom, hogy nagy gondok vannak otthon, anyukám sokat sír, szegény annyit dolgozik, mivel apukámnak nincs még munkája, és sajnos apukámnak is meg kellene műteni a gerincét, mert gerincsérve van. Nekünk a nyuszi nem hoz semmit, de nem baj, nekem az a fontos, hogy együtt van a család! Mindenkinek kívánok kellemes húsvéti ünnepeket!

Molnár Cintia

Tovább a család bemutatkozójához

Először is meg szeretnénk köszöni Önöknek ezt a lehetőséget, hogy bekerültünk ebbe a programba. Én a feleség, édesanya, Krisztina vagyok. Sokat gondolkodtam a héten nagy segítség ez nekünk, talán egy év alatt kicsit rendeződnek a dolgaink, a számlákra is jut pénz. A héten a gyerekeknél a megszokott dolgok voltak, a fiúk iskolában a kislány az oviban Délután együtt tanulunk itthon, ők nem napközisek. Hétfőn és szerdán délután társastáncra járnak, így ezeken a napokon a kislányt elkísérem, mert még nem engedjük egyedül menjen le az iskoláig. Ő van egyedül ovis a táncosok között. Attila 5. osztályos, szombaton elvittük *******-re a *** természettudományi karán a ********* klubba, ez egy matematikai tehetséggondozó klub. Ide kapott meghívást a jó versenyeredményéért. Kicsit tanultak, kicsit játszottak, jól érezte magát. Ez egész napos program volt, így a férjemmel egybekötöttük ezt az utazás a vásárlással. Volt bőven időnk nézelődni, a 25.000 Ft-ot még kipótoltuk de jövő hónapig be tudtunk vásárolni. Így legalább húsra is jutott, már azon gondolkodnak a gyerekek is mit készítsek húsvétra ,vagy mit főzzek nekik a szünidőben. Én a héten voltam vastagbéltükrözésen, de szerencsére nem találtak semmit. De így további vizsgálatokra lesz szükség, hogy megtalálják a problémát. Állandó hasfájásom és hasmenésem van egyelőre még fogyás nem jelentkezett, bizakodunk nincsen nagyobb gond. A férjem a héten minden nap volt dolgozni, kivétel szerdán Ő vitt be a kórházhoz meg délután tanult és rendezte a gyerekeket. Így tudjuk megoldani, a nagyszülőkre nem lehet számítani (erről majd később írok). Most már hétfőre készülődünk tízórait készítettünk a fiúknak, meg átnézzük a tolltartókat minden rendben legyen .

Tisztelettel:

                        Gulyásné Krisztina

Tisztelt Gyermekétkeztetési Alapítvány!

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Voltunk a fiammal a Vadaskertben. A gyógypedagógus mondta, hogy nézzük meg *********-n a ********* speciális autista ovit. Mondtam neki, hogy távol van, és nem akarjuk bentlakásosba a fiam. Azt mondta, csak nézzük meg, látnánk a körülményeket, stb.

Szerencsére a fiamnak nagyon jó a ************-i integrációt segítő ovi, igaz ez is 25 km-re van, napi bejárással fárasztó az út is, de még így is nagyon örülök, hogy befogadták.

Sárika visszament a gyerekorvoshoz a mamával, Renivel meg a nevelési tanácsadóban is voltunk. Lacika szerdán ismét nem ment oviba, mert úszni mentek a többiek.

Pelust is kellett íratni, most fogyott egy kicsit a fiam, így szerencsére jó lett a közgyógyos is, 120 db-ot írtak. A mosópor is elfogyott, Tescost szoktunk venni, de most az Auchanban vettem 6 kg-ost 675 Ft-ért. A penész is idegesít, mert a fürdőszobában és a szobában is kijött, nem győzöm súrolni. Most már a mosott ruhák is bent száradnak. A fűtés hőfokszabályzós, de nagyon megy a számláló, félek, hogy az elszámolás ne legyen sok.

A szőnyeget is kisikáltuk megint, de így sem lett túl jó. Ágyneműhuzatot is cseréltem, kettő van, így van váltás. A férjem tollpárnája hullik, de ragaszkodik hozzá, nekem gyapjú van, még az esküvőkor kaptam.

Nekem is kéne egy olcsó télikabát, mert a mellényben már fázom, és széldzsekiben is, a télikabátomnak –ami 10 éve megvan - szakadt a belseje.

A Karácsony is szerény lesz. Műfánk van, de biztos megint feldöntögeti a fiam, tavaly is azt csinálta, mi meg próbáltuk megakadályozni, mert a lányok örültek neki.

Biztos lesz „családok fája” az Önkormányzatnál, oda is minden évben el szoktunk menni. Meleg tea-zsíros kenyér vagy szendvics és ajándék- közös fadíszítés, gyertyagyújtás szokott lenni.

A héten nagyon aranyos volt a fiam, eljátszogatott a két kis vonatjával, azokkal is alszik. Nem sok játékuk van, azok is régiek. A lányok kis lovacskákkal, és babával szoktak játszani.

Anyukámnak még mindig nem jött meg a fellebezéséről a határozat a nyugdíjfolyósítótól, nagyon aggódik emiatt.

Köszönettel:

                        Tolnainé Hajnalka