Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

A mi naplónk

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én a mama vagyok:

A napokban értem haza a kórházból.

Egy kicsit jobban vagyok, de még mindig nyugtalan az árvízkárosultságom miatt, ami sújtotta a családomat és engem. Még mindig nehéz a helyzetünk az otthonunk helyreállítása miatt.

Hitelbe kértem ki az anyagokat, hitelbe dolgoznak az emberek. A napokban is nagyon sok az esőzés, nehezen mennek a munkálatok, mert az időjárás akadályoz. Hivatalból eddig segítséget nem kaptunk. Azt mondják, hogy várjak még, mert nincs lakásbiztosítóm. Miből lenne?

A TV és a média állandóan hangsúlyozza, hogy akinek nincs biztosítása a házon, annak is kell valamilyen kártérítést nyújtaniuk. De ez sajnos még nem történt meg. A kárszakértők, a kárfelmérők már kint voltak. Rengeteg fényképet készítettek a lakásunkról. Nagyon kilátástalan az életünk. Szomorú ez a sok adósság, amit most felszedtem.

Eddig sem volt valami fényes, könnyű életünk, de most még inkább azt mondom, hogy veszélyeztetve van a megélhetésünk. Csak az marad, amit Önöktől kapunk, azt próbáljuk beosztani nap, mint nap, de így semmit sem tudunk fizetni, semmi közületi számlát, mert minden pénzünk arra megy, hogy fizessük az anyagot és a munkadíjat. Nem tudom, hogy meddig bírom még ezt lelkileg. Fizikailag már csak a gyerekek tartják bennem a lelket a további élethez. Már nagyon elfáradtam. Nincs erőm, nincs életkedvem. Sehonnan nem kapunk segítséget, csak maguktól, amit nagyon szépen köszönök, én és a családom nevében.

Brigi vagyok:

Sajnos nem mondhatom azt, hogy: „Juj de jó, itt a szünidő!”, hiába van itt a nyár!

Nagyon sok a gond, teher a sok esőzés miatt. De reménykedek, hogy valahogy csak túléljük ezt az időszakot. Mama miatt nagyon aggódok, mert szegény nem rég jött haza a kórházból, annyira erőtlen! Nagyon látszik, kis fáradt szemein, amit miattunk nyit ki minden reggel. Beszélgettünk a napokban, és könnybe lábadt a szeme, hogy már csak miattunk él már. A jó Isten tartsa meg nekünk sokáig! Nagyon szépen köszönjük a segítséget, amit kapunk Önöktől, mert ebben a helyzetben, amiben most vagyunk ez kincset ér! Nagyon szépen köszönöm a segítséget mindenkinek, aki ebben részt vesz!

Tisztelettel:

                        Mama és Brigi

Vissza a főoldalra

A mi naplónk

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én a nagymama vagyok.

Nagyon sok esőzéstől sajnos kidőlt a házunknak az egyik tartóoszlopa. Nagyon nagy bajban vagyunk. Átázott a tetőnk, az egyik szarufánk is eltört. Most 10-én meg kórházba is be kell feküdnöm. Nem tudom, hogy mi lesz velünk, kilátástalan minden. A kárt bejelentettem a hivatalban. Voltak kint a kárszakértők is felmérni a kárt, de sajnos biztosítónk nincs. Nem nagyon bíztattak a hivatalban, hogy kártalanítani fognak. Nem tudom mi lesz velünk, csak a jó Istenkében bízok, hogy már nem ad több esőzést.

Nagyon jó lenne, ha segítene rajtunk valaki, mert már se éjjelem, se nappalom.

A falam is teljesen átázott, ahol én alszom. Egyik fal tiszta víz félig. Nagyon kilátástalan a helyzetünk! És még mindenféleképpen be kell feküdnöm a kórházba, mert rosszabbodott az állapotom.

Nem biztos, hogy hazajövök onnan. Reménytelen az egészségem és az életem is!

Brigi vagyok.

Sajnos most nekem sincs valami jó kedvem.

De hála Istennek nem történt tragédia. Beszakadt a tetőnk. Meg az egyik tartóoszlopunk is. Még az volt a szerencse, hogy nem éjszaka, hanem délután öt óra fele volt.

Nagyon megijedtünk. Szegény mama rosszul is lett. Nem tudtam, hogy a házat vagy a mamát sajnáljam, mert mind a kettő fáj. Nem tudom, hogy a hivatalban adnak-e segélyt, mert most a szomszédnál lakunk. Itt mégsem maradhatunk, remélem, minél előbb segít valaki. Kilátástalan minden, semmi életkedvem nincs! Bocsássatok meg, hogy nem írok többet se erőm, se kedvem nincs!

Üdvözlettel:

Mama és Brigi

A mi naplónk

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én Timi vagyok: Ez a hét olyan nehezen ment el. Vizsgaidőszakok vannak az iskolában. Már nagyon el vagyok fáradva, semmi energián nincsen. Teljesen ki vagyok merülve. Ráadásul amikor hazamegyek sajnos nem pihenhetek, nem lazulhatok el kicsit, mert otthon még vár a háztartás. Igaz, hogy Brigi mindenben segít, de nagyon jól esne egy kis pihenés.

Én Brigi vagyok: Nagyon nehezen telt nekem is ez a hét, mert én is vizsgaidőszakokban vagyok. De még ráadásul rossz idő is van állandóan. Jó lenne már egy kis jó idő.

Legalább egy héten keresztül ne esne az eső.

Állandóan zuhog. A pincénk már tele van vízzel és olyan vihar volt az éjszaka, hogy a széldeszkát és cserepet is lefújta. Tönkrement a tetőnk egy része, pont ahol én alszom. Csak arra keltem fel éjjel úgy 1-2 óra tájban, hogy mi kopog a fejemen, és mitől vagyok vizes?

Pont azon a részén kellett beáznia a szobának ahol én alszom? A fal is teljesen beázott, azóta sem száradt ki, de hogy is száradhatna ki, amikor állandóan esik?

Most nem tudom mi lesz, mert meg kéne csinálni a tetőt azon a részen, de festeni is kéne. El is kellett költöznöm abból a sarokból a másikba, sajnos én így lettem árvízkárosult.

Remélem, hogy itt száraz helyen maradok egy darabig.

Egyetlen egy jó nap volt a napokban, amit élveztem, amikor elmentünk vásárolni. Nagyon köszönjük szépen a segítséget!

Üdvözlettel:

Timi és Brigi

A mi naplónk

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én a nagymama vagyok. Most jelenleg is nagyon beteg vagyok. Több mint valószínű, hogy kórházi kezelésre lesz szükségem, mert úgy érzem, hogy romlott az állapotom.

Nagyon gyengének és fáradékonynak érzem magam, még a szokottnál is rosszabb. A napokban már a WC-n találtak meg, ott lettem rosszul. De hála Istennek a fiam megtalált, mikor átjött hozzánk. Ő rakott be a kocsiba és vitt el azonnal az orvoshoz. A rendelőben feküdtem fél órán át, fel is injekcióztak. Ezért van szükségem kórházi kezelésre, mert rosszabbul vagyok, mint korábban.

Azóta a háziorvosunk minden nap, rendelés után kijön hozzánk. Mert ő egy lelkiismeretes ember. Aggódik az állapotom miatt. Nagyon jól tudja, csakúgy, mint egy családtag, hogy milyen tragédiák történtek velem és, hogy ezek miatt romlott meg ennyire az egészségi állapotom.

Tímea vagyok. Nagyon nehéz így élni a családommal! Nem elég, hogy szegények vagyunk, nagyon nehezen élünk meg nap mint nap, de a mama miatt még aggodalommal is töltjük minden napunkat az iskolában, mert nem tudjuk, hogy mi vár ránk, mire hazaérünk. Mert mi már az Anyukánkat elveszítettük négy évvel ezelőtt és a Mama pótolja az Ő jelenlétével. Nagyon kedves és aranyos, nem szeretnénk Őt elveszíteni! Többször beteg mostanában, szerintem sokkal rosszabbul van, mint korábban, de annak ellenére próbál minket megnyugtatni, hogy ne féljünk.

Múlt héten voltak az iskolában ********* napok. Ezek ilyen sport napok, pénteken és szombaton.

Olyan aranyos volt a Mama, megkérte a fiát, hogy ez idő alatt legyen otthon vele, hogy mi nyugodtan elmehessünk, és kicsit kikapcsolódhassunk. Nagyon jól éreztük magunkat! Kicsit kibillentünk a szürke hétköznapokból, megfeledkeztünk gondokról, bajokról az alatt a pár óra alatt.

Nagyon sok élményben volt részünk, vetélkedőkben vettünk részt, nagyon sokat nevettünk, játszottunk. Úgy éreztük magunkat az alatt a pár óra alatt, mint amikor még élt az Édesanyánk, és nem volt semmi gondunk, bánatunk.

Ez egy felejthetetlen élmény volt számunkra.

Brigi vagyok. Ahogy már a nővérem is mondta, nagyon jó élményben volt részünk. Nagyon boldogok voltunk a ********* napokon. Köszönjük a jó Istennek, hogy annyi rossz után egy kis jót is átélhettünk!

Tisztelettel:

Özv. Takács Mártonné, Timi és Brigi

A mi naplónk

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én Timi vagyok, most én írom a naplónkat.

A mai hónap úgy nézett ki, hogy nagyon jól indul. Alig vártuk a húsvétot, hogy jöjjenek az osztálytársaink megöntözni minket. Hiszen a húsvét hétfő részben erről is szól.

Április elsején mama kapott egy kis támogatást a szeretetszolgálattól, amiben kis élelmiszert hoztak nekünk, nekünk ez is nagyon jól esett!

Mi az ünnepek alatt minden nap elmentünk imádkozni, kértük a jó Istent, hogy legyen egy kicsit jobb az anyagi helyzetünk, és hogy a mamánk még egy jó pár évig köztünk éljen, mert nagy szükségünk van még rá.

Szombaton hazajöttünk a feltámadásból este 19 órakor. A húgaimmal elkezdtünk sütni, főzni abból, ami még otthon volt.

Lefeküdtünk aludni este, amikor megszólalt a telefon. Mamát kereste rajta a bátyja, aki elmondta, hogy „Nagy baj van!” A mama mindjárt kérdezte, hogy „Mi a baj, mi történt?”. És sírva mondta el a nagybácsikánk, hogy meghalt a fia!

„Most jöttek a rendőrök szólni, hogy a fiam meghalt!” Mami kérdezte, hogy „Mi volt?”. Mondta a bácsi, hogy jött volna hazafelé az autópályán motorbiciklivel, amikor kisodródott és nekicsapódott a szalagkorlátnak.

Amikor ezt meghallottuk, nem is volt az eszünkbe az ünnep, csak sírtunk, hogy ez nem lehet igaz! Mamát azonnal körülvettük, mert rosszul lett, amikor ezt meghallotta.

Feltörtek a lassan négy éves emlékek bennünk, amikor az édesanyánkat is ilyen tragikus körülmények között veszítettük el.

A szomszéd elvitt minket autóval a bácsikánkhoz, hogy részvétünket nyilváníthassuk ki, mint ahogy Ők is itt voltak végig nálunk amikor az én anyukám is hasonló tragikusan halt meg.

Egy hét telt el, mire megengedték, hogy haza tudják szállítani. Most hétfőn volt a temetése.

Miután hazajöttünk a temetésről, akkor hívta fel a mamánkat a doktornő, hogy ezen a héten be kéne feküdni, mert a szíve tele van vízzel.

Mama nem nagyon akart befeküdni, mert nem akart minket magunkra hagyni, de mondtuk, hogy feküdjön be nyugodtan, mi megleszünk itthon.

Mama mondta, hogy már rajta van a pénz, amit maguktól kaptunk a 25.000 ft és, hogy összeírta nekünk a listát, hogy mit vásároljunk be, mert ha be van vásárolva, és ha tudja, hogy mi minden nap eszünk, akkor ő nyugodtan lesz bent a kórházban. Mi elmentünk és bevásároltunk. Amikor hazajöttünk és mutattuk neki, a mamánk sírva fakadt és ahogy Ő sírt, mi is úgy sírtunk.

Így már nyugodtan befeküdt a kórházba, minden nap bemegyünk hozzá napi két alkalommal, mert nincs messze az iskolánk a kórháztól.

Reggel korán felkelünk, hogy tudjunk neki bevinni kávét, termoszban, mert nem bírja meginni a kórházi kávét. Onnan megyünk iskolába.

Lassan befejezem a mi kis naplónkat, mert már késő van és kicsit még tanulnom is kell, mert holnap iskola.

Tisztelettel:

Tímea

A mi naplónk

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én a nagymamájuk vagyok: Timinek, Dórinak és Briginek.

Még mindig beteg vagyok, jelenleg is napi szinten járok be a **********-i kórházba, mert sajnos még most sem tudnak befektetni, mert költözik a kórház.

Így napi szinten be kell járnom, két óra hosszás infúziós kezelést kapok.

Teljesen felemészti a családomat az én állapotom.

És ez miatt, hogy én így vagyok sajnos megélhetőségünk még jobban veszélyeztetve van.

Busszal nem közlekedhetek infúziós kezelés után. Elég gyenge vagyok, nagyon rossz a közérzetem, szédülök, alig van valamilyen erőm, de sajnos ez van.

Nem tudom, hogy fogjuk sokáig bírni ezt a helyzetet anyagilag.

Amíg nem voltam beteg, előtte is nagyon nehéz volt a helyzetünk sokat nélkülöztünk.

Én Dóri vagyok.

 Van egy 10 hónapos kisbabám Patriknak hívják, akit nagyon imádok, megtennék érte mindent, amit csak lehetne a világon. De sajnos nem tudok neki sok mindent nyújtani, mert elég nehéz anyagi helyzetünk ezt nem engedi.

Mióta megvan ez a pici azóta nagyon megváltozott az életem. Egyrészt nagyon örülök neki, hogy van, mert nem adnám oda a világ összes kincséjért sem. Ha azt kérnék, az én életem, vagy az övé azt mondanám, hogy az övé, mert mindennél fontosabb nekem.

Nem hittem volna, hogy ilyen anya leszek, és, hogy ilyen az anyai érzés.

Csak egy dolog szomorít el, hogy nem tudok mindent megadni neki, ami az Ő számára szükséges volna. Többször fáj a szívem, amikor megyek az úton, hogy a többi kicsi, hogy van öltöztetve, hogy meg tudnak adni neki mindent.

Akitől van a kisfiam, azóta felénk sem néz.

Buta voltam, hogy hittem neki! De sajnos ezt visszafordítani nem lehet. Neki maradt ugyan úgy a gondtalan, nyugodt élete, de nekem 100%-ban megfordult az enyém!

Nekem nem csak magammal, hanem a kisfiammal is törődnöm kell.

Én nem bánom, hogy megszületett, még ha ilyen áron is és áldozattal is jár!

Én megint a mama vagyok:

Nagyon szépen megkérném Önöket, hogy legyenek elnézőek a betegségi állapotom miatt, ami felemészt minden időmet, pillanatomat! Mert még magammal sem tudok foglalkozni, mert nagyon gyenge vagyok, fáradékony és feledékeny. Még az igazság az, hogy másrészt még annyi pénzem sem maradt, hogy egy levelet elküldjek.

Szíves elnézésüket kérem az állapotom miatt!

Mert az önök segítsége felér nekünk egy 5-ös találattal!

De meg szeretném kérni Önöket, ha lehetséges, hogy 2 hetente küldjem el a levelet, mert nincsen se időm, se energiám, se pénzem.

A lányoknak sincsen nagyon idejük, sajnos reggel 6 órakor indulnak el az iskolába és 16 órára érnek haza.

És azt sem tudják, hogy amikor hazaérnek az iskolából, hogy takarítsanak vagy főzzenek, vagy mossanak, tanuljanak az iskolába.

Mert én sajnos az utóbbi időben nem bírok, nincs erőm elvégezni a házimunkát.

És még egyszer elnézést kérek Önöktől, de nem volt pénzünk, hogy egy levelet feladjunk a postán, most is a szomszéd adott kölcsön, de nagyon nehezen, mert neki sincsen.

Tisztelettel:

Özv. Takács Mártonné

Vissza a főoldalra 

Újabb családok küldték meg vásárlásaikról a számlát.

A vásárlást igazoló számlák megtekinthetőek a nevekre kattintva:

Déri család | Bíró család | Tóth család | Dózsa család | Takács család | Hajdú család|

Juhász család

A mi Naplónk

Tovább a család bemutatkozójához |A számla a család bevásárlásáról 

Nagyon nagy élmény volt, amikor megkaptuk Önöktől a 25.000 Ft-os támogatást, mert éppen akkor értem haza a kórházból. (én a Nagymamájuk vagyok) (A kórházi zárójelentés itt látható- a szerk.) 

Délután hazajöttek a gyerekek az iskolából és közöltem velük, hogy megkaptuk a pénzt Önöktől.

Felhőtlen boldogság ragyogott az arcukon, mert már több napja amíg én a kórházban voltam alig ettek egy kis zsíros kenyeret, azt is beosztva.

Én nekem nagyon sok pénzem elment a kórházi kezelésem által.

És ők ezt nagyon megnélkülözték, mert sajnos most olyan világot élünk, hogy ha az ember nem ad hálapénzt abból a kicsiből amilye van, akkor semmibe veszik.

Én sajnos mielőtt bejutottam a kórházba előtte való napokban majdnem az életemet veszítettem el.

Több alkalommal is nagyon rosszul voltam.

Ügyeletes orvosok voltak nálam gyerekek pedig itt sírtak felettem, hogy meg ne haljak de hála a jó Istennek bejutottam a kórházba és ott helyre hoztak.

Infúziós és vénás kezelést kaptam.

Több, mint 7 napon keresztül most éppen a mai napon március 16-án vissza voltam rendelve 24 órás EKG-ra. Nem tudom, hogy még mi lesz holnap az eredmény.

Amikor egy kicsit jobban éreztem magamat a lányok is szabaddá tették magukat 12-én, hogy be tudjunk vásárolni, mert én egyedül nem bírok a cipelések miatt.

Ragyogott az arcuk, hogy végre megvehessük azokat a dolgokat, amiket szeretnek, mert eddig ezeket még Önök nem segítettek, addig ezeket a dolgokat nélkülözniük kellett.

Én Brigi vagyok. Én is szeretnék egy kicsit hozzáfűzni egy-két mondatot!

Nagyon szépen köszönöm Nektek, hogy segítetek, mert így az iskolában tízórai szünetben nem kell félrevonulnunk, amikor az osztálytársaink esznek.

Meg végre megehetem azt az ebédet, amire már nagyon vágytam!

Nagyon szépen köszönöm én és a testvéreim hálásak vagyunk a segítségetekért.

Nagyon szépen kérlek, hogy ne feledkezzetek meg rólunk a jövő hónapban sem!

Köszönettel:

A Nagymama, Brigi, Timi, Dóri és a kis Patrik

A Takács család eredeti levele itt olvasható

Kérelem

Alulírott: Takács Mártonné

                ******* ***** **** **** szám alatti lakos.

2006. Június 17-én az M5-ös autópályán hunyt el a lányom. Ott dolgozott, mint segédmunkás.

Munkavégzés közben egy autó ütötte el. Azonnal életét veszítette a helyszínen.

Ezt a tragédiát egy héten keresztül a média is közvetítette a televízióban.

A lányomnak 3 lánya volt, akiket a halála után én nevelek.  Tímea 16 éves, Dóra 13 éves és Brigitta 11 évesek voltak ekkor.

Az apukájuk a tragédia bekövetkezte után eldobta a gyerekeit. Jogilag is lemondott a gyerekeiről és így én vettem gondjaimba az unokáimat.

Így lettem én a gyámjuk. Ahogy tudom és az erőmből telik nevelem és iskoláztatom őket.

De sajnos nagyon kevés jövedelemből élünk. És sok a kiadásaink.

Nyugdíjam havi: 40.000Ft

Árva ellátási: 26.000Ft   1/fő

Családi pótlék: 13.000Ft 1/fő

Én egy idős nagymama vagyok 1942.01.09. születtem.

Sajnos ilyen tragédia 3 volt a családunkban. Köszönöm a jó Istennek, hogy még mindig élek, de sajnos egészségileg nem dicsekedhetek. Rengeteg gyógyszert kell szednem. (a szívemre, vérnyomásomra, pajzsmirigyemre és vizes vagyok)

Sajnos a gyógyszereim havi szinten 20.000Ft körül vannak.

Próbáltam a *******-i Önkormányzattól segítséget kérni, aktívan elutasítottak minden alkalommal.

„Avval érvelnek, hogy szegény az Önkormányzat.”

Mert ők nem éreznek egyet aki olyan szegény és rászorult mint én vagyok és a három árva unokám.

Sajnos az egyik unokám Dóra 15 évesen megesett egy fiútól. Van egy 9 hónapos kisbabája.

De az is az én háztartásomban van, mert a fiú ugyan elvállalta az apaságot, de nem támogatja őket semmi fajta képen, mert neki sincsen munkája.

2 szoba konyhában élünk, amiben nincs fürdőszoba és folyóvíz.

Máshonnan hordjuk a vizet a szomszédból ahová havi szinten be kellek állni a vízszámla árába.

A tisztálkodást lavórban és műanyag kádban végezzük. Fa fűtéses sparhelttel tüzelünk és azon is főzünk az évnek minden napján.

A kérelemmel kapcsolatban nagyon megörültem neki, amikor elolvastam a levelet, hogy ilyennel is gondolnak rám.

Mert ha meg adnák ezt a támogatást nagyon megköszönném, mert akkor kicsit megoldaná a helyzetünket, mert sokszor havi szinten is felmerül az a probléma, hogy amit nem adunk ki számlákra és fent marad kis összegből élelmiszert vásároljunk, vagy a gyerekekre az évszaknak megfelelően ruházatot vegyek, mert még a 2 unokám középiskolába járnak. Vagy tüzelőt vegyünk.

Tímea 20 éves Brigitta 15 éves. Dóra 17 éves bár megesett, de magántanulóként folytatja tanulmányait. A 9 hónapos kisbaba végett.

Még egyszer nagyon szépen köszönöm a Gyermekétkeztetési Alapítványnak, ezt a levelet is úgy írom, hogy a könnyeim hullanak az örömtől, hogy lehet kicsit könnyebb lesz a megélhetésünk.

Még egyszer előre is köszönöm.

Tisztelettel:

                        özv. Takács Mártonné

Vissza a főoldalra