Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Fáradtan írom naplónkat, kimerült és keserű az életünk. A bajok sorban jönnek még az egyiket föl sem dolgozom és jön a többi. A vizünket a napokban lekötötték, de ez még a kisebbik baj, mert van szerencsére hidroforunk, erre mondják rosszban is van valami jó. A villanyunk is veszélybe került, még van időm, de már nem sok. Ballagása itt van a kislányomnak, és nem tudom, hogy teremtünk elő mindent. Ami betett az, hogy egy évvel ezelőtt vettem fel folyószámla keretet a takaréknál ahova a családim is jön, és ott úgy van egy év elteltével, hogy automatikusan vonja. Na ez a héten meg is történ, így a családi pótlékom elúszott. Nem is tudom, hogy mi lenne Önök nélkül, ha még az önök segítsége sem lenne. Minden hónapban a szakadékban egyre lejjebb és lejjebb csúszunk. Nem panaszkodok tovább, mert ez nekem olyan rossz érzés. Jót is szeretnék írni Önöknek, de nem sokkal szolgálhatok sajnos. Talán annyi, amit már máskor is leírtam, hogy nem vagyunk betegek, és ez nekem a legfontosabb a világon! Csak egészség legyen!

Üdv.:

Mátrai család

Tovább a család bemutatkozójához|Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Újabb napló, bár tényleges változás nem történt. Annyira nehéz naplót vezetni, hiszen életemben változás nem történt. Keresem a lehetőségeket, hogy jobban éljünk, de mindezidáig nem sikerült előre lépnem. Igyekszem, de mindhiába. Ebben a hónapban lejár a munkaszerződésem, és nem biztos, hogy meghosszabbítják azt, hiszen csak egy közcélú munkás vagyok. Igazságtalannak érzem ezt a helyzetet, hiszen annyit tanultam, és eredményeimért megküzdve lettem azzá, aki vagyok, mégsem értékelik. Többre és még többre vagyok képes, csak nincs ki értékelje. Egyre többször fog el az elkeseredettség, sírhatnékom támad, hogy miért nekem-nekünk ad ekkora terhet a jóisten, azoknak, akik nem érdemlik ezt meg. Becsületes ember vagyok, megküzdök a mindennapokkal és van, hogy alig eszem, hogy a gyerekeknek maradjon. Ha nem lenne az önök támogatása, nem jutna hús, és tejtermék az asztalra.
Ezért köszönettel tartozom.
Ha tudna valaki ajánlani olyan munkát, ami elérhető számomra, és megfizetnék, az lenne maga a megváltás. Imádom a jelenlegi munkám, olyan, mintha reggel érnék haza. Belépek a munkahelyem ajtaján, és megnyugszik a szívem. Ez a hivatásom. Minden csodálatos, csak bizonytalan, és alig van fizetésem. Magánszférában jobbak lennének a lehetőségek, de valahogy elkerül a szerencse. Óvodavezetőt kerestek egy magánóvodába, jelentkeztem, és felkeltettem érdeklődésüket. Visszahívtak, és közölték, hogy mindenképpen szeretnének velem találkozni, még jelentkeznek. Azóta minden nap a hívást várom, de nem csörög a telefon. Ez is egy kudarc a sok közül, de hiszem, és vallom a sok rossz után már csak a jó jöhet!

Üdvözlettel:

Szőke Júlia

NAPLÓ

05.17-05.23.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre elállt az eső. Igaz hétfőn még esett, de utána már nem. Bár a kertbe még nem tudtam lemenni, azért az udvart egy kicsit rendbe tudtuk tenni. Mivel a ház körül az utcán is nagy a porta (sarokház) így ott is volt most dolog bőven. A nagy füvet apa csak kaszálni tudta, mert a fűnyíró már nem vitte. Édesanyámnál is csak az udvarig jutottunk. Remélem, hogy a jövő héten a veteményest is meg tudom csinálni, mert lassan a gaz nagyobb, mint a palánták.
A héten folytatódott a rákszűrés így két napot megint voltam segíteni a védőnőnek. Nagyon jó volt a hangulat és próbáltuk oldani a feszültséget, ami egy ilyen vizsgálat előtt szerintem minden nőben van.
Megérkezett a válasz a kérelmünkre, amiben a nyárfák kivágását kértük. Sajnos elutasította az Önkormányzat arra hivatkozva, hogy mivel magántulajdon és külterület így nincs hatáskörük  intézkedni. Mindenki nagyon sajnálja a környéken a dolgot, a véleményünk megegyezik, amit most nem szeretnék ide leírni.(Gondolom mindenki sejti.)
Voltunk a városban vásárolni. Többféle holmit kellett venni a gyereknek és kihasználva az alkalmat a konyhára is bevásároltunk. Nagyon örült Robika az új nyári ruháknak, amit az alkalmi munkámból kapott pénzen vettünk. Büszkén mutatta meg az oviban az új szandálját is. Sajnos az öröm nem sokáig tartott, mert a hétvégén belázasodott és nagyon bágyadt, lehangolt lett. Elkapott valami vírust és nyirokcsomó-gyulladása lett. Kaptunk egy rakás gyógyszert (újabb kiadás) most azt szedi és szomorkodik, hogy a jövő héten nem mehet óvodába, pedig gyereknap lesz. Majd addigra valamit kitalálok.

                                                       Üdvözlettel: Bíró Klára

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

A héten még az idő is ellenünk szólt. Sajnos esett az eső, így semmi munka. Még takarítani se kell két hétig, mert üdülni mentek Marika néniék. Pedig a pénz kellene, mert jönnek sorra a számlák. Nem is tudom, mi lenne velünk, ha nem lenne az Önök és a támogatók által felkínált támogatás. Nem győzöm megköszönni, és hálás vagyok, amiért kaphatjuk ezt a támogatást.

Isten segít rajtuk, így is meglátni, és ha még mi sokszor éhezünk is, a kicsi fiam most már nem. Annyira örülök, hogy most már beteg se volt jó két hónapja, és ezt Önöknek köszönhetem, hogy meg tudtam erősíteni az immunrendszerét, így rendszeresen kap húst és tejterméket. Van neki elég élelem és jó látni, hogy vidám, mikor csokit (Túró Rudit) eszik, mert neki ez nagy szó! Azelőtt sajnos esetleg egyet, ha tudtam neki venni egy hónapban.

Most úgy vásárolok be az Önök jóvoltából, hogy egész hónapban legyen Túró Rudi, joghurt.

A hús is kitart legalább két hétig. Mi nem eszünk belőle, csak neki készítem, hiszen őt kell erősíteni, ezt a pénzt ő kapta élelemre. Tejet is veszek bőven, hogy tudjak neki készíteni tejbekását, palacsintát, stb.

Tovább a teljes naplóhoz

Tisztelt Alapítvány!

Tovább a család bemutatkozójához 

Elnézésüket kérem, hogy mulasztottam, de sajnos egészségügyi problémák miatt nem volt időm, és energiám. Bár tudom, hogy ez nem mentség, de február hónapban találtak egy daganatot a méhemben, és emiatt nagyon sokat kellett orvoshoz járni. Most már minden rendben van, jóindulatúnak diagnosztizálták, de azért még folyamatos ellenőrzésre kell járnom. Szeretném még egyszer megköszönni türelmüket és bizalmukat. Ezután nem lesz probléma a naplók küldésével!

Most, hogy el is kezdjem az írást és, hogy pótoljak is, röviden írok napjainkról, és a gyermekek élményeiről.

Talán még márciusban voltunk az állatkertben, és ott történt nagyon sok és felejthetetlen élmény. Kezdtük az elefántház és a szavannai állatok felé. Eleinte a gyermekek nem nagyon nézték az állatokat, hiszen a többi kis gyermek látványa sokkal érdekesebb volt számukra.

Tovább a teljes naplóhoz

Magunkról

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Kicsit összejöttek a dolgaim, de megyek szépen sorba. Megvolt a "fejtágítás" a Mezőgazdasági Összeírással kapcsolatban. Nem semmi a bürokrácia, az még él és tarol! Ezt a nyomtatványt szerintem olyan ember találta ki, aki még mezőgazdaságban nem volt. Egyik problémám, az átszámítások, mert ugye a falusi bácsika, hogy tudja a kertje, földje méretét ölben vagy holdban, a statisztikába hogyan kell beírni négyzetméterben? Lehet számolgatni, de megoldom. Most már csak azért is. És helyrajzi szám mindenképpen kell. Hogy fognak nekem örülni, ha bekopogok. Biztosan eltelik egy kis idő, amíg előkeresik, ha meglesz egyáltalán. Tudom, igen, mindenkinek meg kellene, hogy legyen, de sok-sok szegény ember sajnos évtizedek óta semmit nem tudott az ingatlanján tenni. Sem hitelt nem vett fel, se nem örökölt, se jelzálogot nem jegyeztetett be rá. Örült, hogy élt. Sőt még állami támogatást sem tudott igénybe venni, mert ahhoz is leginkább csak a "nagy embereknek" van "esze", az egyszerű kis ember, csak dolgozik és nem ér rá pénzt keresni. No mindegy, remélem, meglesz, és sikeresen megbirkózom ezzel a feladattal.

Tovább a teljes naplóhoz

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Aki a naplóinkat olvassa, talán sablonosnak tűnik, de annyira egyformák a nappalok, hogy nekünk sokszor úgy tűnik, egyetlen napba sűrűsödik az egész életünk. Kevés olyan esemény történik, amiről elmondhatjuk, kicsit változtatott a szokásos szürke hétköznapokon. Most ilyen volt a nagyfiam utolsó két vizsganapja, ami miatt izgulhattam! Gyönyörű szakmunkás bizonyítványt hozott, 81°%-ot teljesített a szakmai vizsgákon átlagban, ami 5-ös osztályzatnak felel meg. Nem győztem dicsérni, de sajnos az öröm nem tartott sokáig, mert utánajárt, milyen feltételek mellett iratkozhatna be érettségizni. Egy év levelezőn a "legolcsóbb" iskolában 70 ezer forintba kerül.
Egyszerűen nem tudom, mihez kezdjünk most, mert ha beiratkozik, és nem bírjuk majd fizetni, szégyenben marad. Munkahely egyenlőre kilátásban sincs, itt fog állni a gyerek egy fillér jövedelem nélkül! Tovább érdeklődünk, tapogatózunk - a munkaügyi központnál, önkormányzatnál - hogy pályakezdőként milyen lehetőségei vannak?
Az egész életemet arra tettem föl, hogy a fiaimnak olyan életet biztosítsak, amilyen nekem nem lehetett. Már az elején kudarcra volt ítélve ez a "projekt", hisz olyan problémák nehezítik a helyzetemet, amit előre nem lát az ember lánya.
Újabb pénzintézet rakott BAR listára a múlt héten, az adósságom - ami az én nevemen van - meghaladja az 5 millió forintot. Bár terveztem, nem mondhatok föl a munkahelyemen, mert akkor az otthonunk kerül közvetlen veszélybe. Így is, úgy is, de rajtunk már csak egy csoda segíthet!


Üdvözlettel
A Dózsa  család 

A mi naplónk

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én Timi vagyok: Ez a hét olyan nehezen ment el. Vizsgaidőszakok vannak az iskolában. Már nagyon el vagyok fáradva, semmi energián nincsen. Teljesen ki vagyok merülve. Ráadásul amikor hazamegyek sajnos nem pihenhetek, nem lazulhatok el kicsit, mert otthon még vár a háztartás. Igaz, hogy Brigi mindenben segít, de nagyon jól esne egy kis pihenés.

Én Brigi vagyok: Nagyon nehezen telt nekem is ez a hét, mert én is vizsgaidőszakokban vagyok. De még ráadásul rossz idő is van állandóan. Jó lenne már egy kis jó idő.

Legalább egy héten keresztül ne esne az eső.

Állandóan zuhog. A pincénk már tele van vízzel és olyan vihar volt az éjszaka, hogy a széldeszkát és cserepet is lefújta. Tönkrement a tetőnk egy része, pont ahol én alszom. Csak arra keltem fel éjjel úgy 1-2 óra tájban, hogy mi kopog a fejemen, és mitől vagyok vizes?

Pont azon a részén kellett beáznia a szobának ahol én alszom? A fal is teljesen beázott, azóta sem száradt ki, de hogy is száradhatna ki, amikor állandóan esik?

Most nem tudom mi lesz, mert meg kéne csinálni a tetőt azon a részen, de festeni is kéne. El is kellett költöznöm abból a sarokból a másikba, sajnos én így lettem árvízkárosult.

Remélem, hogy itt száraz helyen maradok egy darabig.

Egyetlen egy jó nap volt a napokban, amit élveztem, amikor elmentünk vásárolni. Nagyon köszönjük szépen a segítséget!

Üdvözlettel:

Timi és Brigi