Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Volt a télapó nálunk, már nagyon vártuk, főleg a kistestvérem. Este kitettük a csizmánkat, az ablakba és este meg is jött. Én tudom, hogy az apukám a télapó, de nem árulom el senkinek, légyszi Ti se áruljátok el!

Apukám tegnap megcsúszott és elesett, nagyon beverte a fejét, este kórházba kellett vinni, azt mondták neki agyrázkódása van, de hazajött. Ma pedig rosszul van és sokat hányt, anyukám mentőt akar neki hívni, de ez miért most Karácsony előtt történik? Sajnálom apukámat, mert csak fekszik és olyan furcsa. Nekünk ma nincs a felsősöknek iskola, és az alsósoknak is csak délig. Olyan jó most három napot pihenhetünk itthon. Nagyon várjuk már a Karácsonyt, mert akkor mindig olyan szép az este, a család egyben van, és annyira szép az asztal. Anyukám süti a legfinomabb bejglit a világon! Szegény Norbi, neki anyukám mindig külön lisztből kell, hogy csinálja.

Anyukám nagyon sok finom ételt tud csinálni, apukám meg tanul velünk. 

Majd még írok naplót!

Laura

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Most sem történt olyan nagy élmény, hacsak nem az, hogy a gyerkőcök már nagyon várják a Mikulást. Az óvodában készítettek WC papír gurigából távcsövet, amin nézegetik, hogy mikor jön a Mikulás. Hazahoztuk délután, és a nagyfiúnak az volt az első dolga, hogy kinézzen vele az ablakon. Persze a kicsi is rögtön nézni akarta, mire a nagy csak ennyit mondott. - Nézd meg te is, hátha te már látod! Ezek után a kicsi sajnálkozó arccal válaszolt, hogy nem jön még.

Sok apró élmény van még, de talán az első hó leesése az, ami most nyomot hagyott a fiúkban.

Egy korai reggelen a nagyfiú kinézett az ablakon és meglepődve mondta, hogy esett a hó. Mire a kisebbik is megnézte, és elgondolkodva azt kérdezte:- Anyu! Ezt te csináltad?

Nehezen lehetett elmagyarázni neki, hogy hogyan, és miért van ez így. A következő, ami már annyira nem volt könnyű, hogy megértse, reggel fél hétkor nem megyünk ki az udvarra.

De nagyon örültek neki, hiszen mikor eljött az idő, akkor megállás nélkül csúszkáltak, és szánkóztak. Nagy élmény volt nekik!

Tisztelt Gyermekétkeztetési Alapítvány!

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Voltunk a fiammal a Vadaskertben. A gyógypedagógus mondta, hogy nézzük meg *********-n a ********* speciális autista ovit. Mondtam neki, hogy távol van, és nem akarjuk bentlakásosba a fiam. Azt mondta, csak nézzük meg, látnánk a körülményeket, stb.

Szerencsére a fiamnak nagyon jó a ************-i integrációt segítő ovi, igaz ez is 25 km-re van, napi bejárással fárasztó az út is, de még így is nagyon örülök, hogy befogadták.

Sárika visszament a gyerekorvoshoz a mamával, Renivel meg a nevelési tanácsadóban is voltunk. Lacika szerdán ismét nem ment oviba, mert úszni mentek a többiek.

Pelust is kellett íratni, most fogyott egy kicsit a fiam, így szerencsére jó lett a közgyógyos is, 120 db-ot írtak. A mosópor is elfogyott, Tescost szoktunk venni, de most az Auchanban vettem 6 kg-ost 675 Ft-ért. A penész is idegesít, mert a fürdőszobában és a szobában is kijött, nem győzöm súrolni. Most már a mosott ruhák is bent száradnak. A fűtés hőfokszabályzós, de nagyon megy a számláló, félek, hogy az elszámolás ne legyen sok.

A szőnyeget is kisikáltuk megint, de így sem lett túl jó. Ágyneműhuzatot is cseréltem, kettő van, így van váltás. A férjem tollpárnája hullik, de ragaszkodik hozzá, nekem gyapjú van, még az esküvőkor kaptam.

Nekem is kéne egy olcsó télikabát, mert a mellényben már fázom, és széldzsekiben is, a télikabátomnak –ami 10 éve megvan - szakadt a belseje.

A Karácsony is szerény lesz. Műfánk van, de biztos megint feldöntögeti a fiam, tavaly is azt csinálta, mi meg próbáltuk megakadályozni, mert a lányok örültek neki.

Biztos lesz „családok fája” az Önkormányzatnál, oda is minden évben el szoktunk menni. Meleg tea-zsíros kenyér vagy szendvics és ajándék- közös fadíszítés, gyertyagyújtás szokott lenni.

A héten nagyon aranyos volt a fiam, eljátszogatott a két kis vonatjával, azokkal is alszik. Nem sok játékuk van, azok is régiek. A lányok kis lovacskákkal, és babával szoktak játszani.

Anyukámnak még mindig nem jött meg a fellebezéséről a határozat a nyugdíjfolyósítótól, nagyon aggódik emiatt.

Köszönettel:

                        Tolnainé Hajnalka

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Már ott tartok, hogy nem csak a mindennapjaink hevernek romokban, de a családi életünk is. Kijelenthetem, hogy egyedül nevelem Bencét, mert a párom, amikor gond és baj adódik, akkor fogja a sátorfáját és elmegy. Bár sose írtam róla, mert úgy gondoltam, hogy nem tartozik senkire a magánéletünk, de most mégis írok. Nem kell szégyellni magamat, mert én mindent megteszek a családért és főleg Bencéért. Én intézek mindent, keresek-kutatok, és kikaparom a gesztenyét, hogy Bence ne legyen lejjebb a többi gyereknél, és ne szégyellje magát. Még a párom, ha adódik egy kis gond, akkor megfutamodik. Ha elült a vihar, akkor szépen visszajön a családi fészekbe, ahol van béke, nyugalom, tiszta ruha és ennivaló. De mindezt azért nézem el neki, mert Bence ragaszkodik hozzá. Nem akarom, hogy apa nélkül nőjön fel, hiszen egy fiúnak nagy szüksége van az apjára. Bár nem ilyenre, mint Ő, de akkor is az apja. Nekem nem volt igazi édesapám, bár aki nevelt, a két lánya mellett, én voltam a harmadik, a legkisebb. Igazán szeretett, nem is kívánhattam nála jobbat. Taníttatott, nevelt, nevére vett, így sosem derült ki, hogy nem vagyok a vérszerinti gyereke. Már több, mint egy éve elment közülünk, de most is sírok, ha felelevenítem, milyen jó is volt! Bencének is mindig ilyen jó apát kívánok, de sajnos neki nem adta meg a sors. Ő remélem, mindig azt fogja emlegetni a gyerekeinek, hogyha Anya nem lett volna, akkor régen az árvaházban lennék. Mert még betegen is mindig azon gondolkodom, hogy mi, hogy legyen, hogy minden meglegyen. Ha a barátnőim nem állnának ilyenkor mellettem, összetörnék. De ők jók, és mindig bíztatnak, és segítenek. Most is segítenek fát szerezni. A barátnőm családjának van erdőrésze, amiből jár nekik 4 köbméter fa, abból kettőt átad, és ha megkapom a pénzt, akkor kifizetem, most ő addig rendezi és behozatja. Majd mi Bencével felfűrészeljük kézzel. Ha minden jól megy, december 1-el beadom a RÁT-os igénylésemet, így január elején már kapok 28.500 Ft-ot. Most hímzek és szatyrot, díszpárnát varrok megrendelésre, így ebből is lesz egy kis pénz. Még elmegyek csiperkézni, így majdcsak lesz valahogy. Én eddig is elvoltam egy kenyéren egy hétig, csak Bencének legyen az a lényeg. És most már tüzelő is lesz! Köszönöm a támogatást, és a jó Isten áldja meg a támogatókat, és az Alapítványt!

Tisztelettel:

                        Szécsiné Erika

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Márti vagyok a kislány, most én írok. Hát történtek dolgok a héten Anyuékkal, úgy döntöttünk kiiratkozom a *******i iskolából. Nagyon nehéz is volt számomra, hogy távol vagyok a családomtól, pedig azt hittem milyen jó lesz, de nem így történt. Nagyon nehéz suli is, de ami a legnagyobb probléma volt, hogy anyagilag sem bírták Anyuék, így beírattak az itteni iskolába rendvédelmire. Helyben is van, és talán jobb lesz. Anya nagyon el van keseredve, hogy se neki, se Apunak nincs munkája. Alig-alig telik valamire, nagyon nehezen élünk, és nagyon bánt, hogy Anya ennyire szomorú, Apa is, de Anya még jobban el van keseredve nagyon bántja, hogy nem tudja azt megadni, amit szeretne. Így is hálát ad Istenek mindig az Önök segítségéért, mert ha még ez sem lenne, hát akkor bele se merek gondolni, hogy mi lenne, hisz így is nagyon-nagyon rossz a helyzet. Bár tudnék segíteni Anyuéknak, de hát még csak tanulok, még nem dolgozhatok. De mihelyt tudok majd dolgozni, ahogy bírok, úgy segítek Nekik, hogy könnyebb legyen. Hisz ők is, amit tudnak meg tesznek, értem és húgomért. Várjuk nagyon a Karácsonyt, de mondtam Anyunak, nekem nem kell semmi a fa alá, mert látom így is milyen gondokban vannak. Anya azt mondta, hogy Ő nagyon szeretne valamit Karácsonyra nekünk adni, de első az étel, most azon törekedik, hogy arra legyen, és ha egy kis apróságot kapunk (persze hozzá tette nem nagy kilátásunk van erre és lehet semmi sem lesz karácsonyra). A szeretet a fontos, és az meg van, és én ennek is örülök!

Na mindegy, többet már nem írok.

Csókolom:

                        Márti

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Már december van, kicsit megérintett a karácsonyi készülődés szele, vagy a depresszió, sokat agyalok azon, hogy magányos vagyok, egyedül élek, vagyis dehogy egyedül, vannak gyermekeim, és Édesanyám is velünk él, de akkor is én magányosan érzem magam, egyedül álló, elvált nő vagyok.

Végre eltelt ez a pocsék hétvége. Bár a mai nap is elég rossz, lévén éjszaka nem aludtam szinte semmit, egymagam tudtam ezt véghez vinni forgolódással és járkálással és óraleséssel. 
A következő hetek se lesznek valami mesések a számomra. Igen, a Karácsony és a Szilveszter miatt. Ilyenkor felerősödik bennem az érzés, hogy nagyon is elégedetlen vagyok az életemmel.
Csak gondolkodom, elmúlt Karácsonyokról, melyek szépek voltak és olyanokról (sajnos ebből több van) amit inkább el kéne örökre felejteni. Ez a mostani nyugodt lesz, az biztos.

 Tovább a teljes naplóhoz

NAPLÓ

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Semmi különös nem történt mostanában. Éljük a mindennapokat - ilyenkor hónap végén kicsit nehezebben.

Készülünk a karácsonyra. Feldíszítettük a lakást Robika nagy örömére. Kitalálta, hogy idén saját kezűleg szeretne ajándékot készíteni - persze segítséggel. Így legalább a hosszú estéken lesz mivel elfoglaljuk magunkat.

Nálunk az ajándékozás úgy történik, hogy nem vesz mindenki mindenkinek ajándékot, hanem sorsot húzunk, hogy ki kit lepjen meg. Így mindenki egy ajándékot kap. Meg szoktuk határozni az összeget is, ami az idén 2500Ft/család. Ebből csak apróságokra futja, de a szándék a lényeg és nem az összeg. (Egyébként ezt is bőven elég kivenni a kasszából mindannyiunknak.)

Robika is íratott velem levelet a Jézuskának. Nagy álma egy LEGO készlet. Apával nagyot néztünk a kívánságon, de megpróbáljuk teljesíteni. Ebből a játékból is lehet kapni kisebb dobozt is ami nem annyira drága.

Remélem jó lesz az idei karácsonyunk, és örömet tudunk okozni Robikának. Ilyenkor úgy érzem csak Ő a fontos az, hogy nekünk nem futja ajándékra egymásnak, az nem számít. A lényeg, hogy együtt vagyunk, szeretjük egymást és van egy gyönyörű gyermekünk, akit imádunk és érte érdemes élni-küzdeni.

Üdvözlettel:

Bíró Klára