Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét sokkal gyorsabban telt, mint eddig bármelyik, ez betudható az iskolakezdési láznak.
Könyvek, füzetek, rengeteg egyéb. Sok minden megvan, de sajnos még vannak hiányosságok.
Rettenetesen el is fáradtam, sokszor alig vártam, hogy vízszintesbe kerüljek.
Még egy hét, és Dettike mehet az oviba, már nagyon várja, izgatott, reméli a kis szerelme is ott lesz.
A nyáron sokan kérdezték tőle, hanyadikba megy, és meglepődnek, ha megtudják, csak ovis a maga kis 135 cm-ével és 45 kg-jával. Nagy leányzó az biztos. Réka osztálytársai ugyan ekkorák.
Jól fog kinézni az elsősök között, nem csak a mérete, de az autizmus miatt is kitűnik.
Janika várólistán van az agyműtéttel, kb. a harmadik, kevés ilyen műtétet végeznek, és az intenzíven sok időre kell biztosítani egy ágyat.
Egyre jobban nem várom, rengeteg a kockázat, és ami biztosan várható, de elveszíteni nem akarom!
Döntenünk kell olyan dolgokról, amit igazából nem is értünk, és fel sem foghatunk!
Ma kapott Jani a mamájától egy íróasztalt, összeszereltük, ketten sokat bénáztunk, életemben most először fogtam a kezembe fúrót, de összejött kb. hat óra alatt profik vagyunk, jól megizzasztott. Rengeteget nevettek rajtam a gyerekek!
Üdvözlettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Először elnézést kérek, hogy késve írom naplóm, de rengeteg munkán vagyunk túl. A héten felújítottuk a kisszobát a gyerekeknek, anyagi lehetőségeinkhez mérten. Plafont javítottunk, vakoltunk, festettünk, sőt bontottan kaptam laminált padlót, azt is leraktuk. Szép lett a szobájuk, rengeteget dolgoztunk rajta, de megérte. Jani és Edina a hét közepén megjöttek a nyaralásból, Ők is sokat segítettek a holmijaik selejtezésénél, elpakolásánál. Mesi barátnőmnél van még mindig, nagyon jól érzi magát, szeretik őt. A hétvégén hozzák haza, már nagyon hiányzik, de tudom, hogy jó helyen van.
Hamarosan kezdődik az iskola, nem kis gond, mindenből újat kell vennünk. A gyerekek vegyes érzelmekkel várják, a pajtások már hiányoznak nekik.
Köszönöm támogatásukat!

Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten megint nem történt olyan túl sok minden. A középső lányom oltást kapott, és szegény két napja lázas, elég nehéz így intézni a dolgaimat, mert nem nagyon szeretném hurcolni így. Anyunak végre megérkezett, hogy mikor mehet a bizottság elé, csak az a problémánk, hogy egy ember volt, aki be tudta volna vinni, de visszamondta, mert nem engedik el. A gyerekek készülnek az iskolába, most kell megvenni a tanszereket.

Üdvözlettel:

A Nagy család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Gyerekek jól érzik magukat a szünidőben. Most már az idő is kedvez Nekik, sokat játszanak kint. A házkörüli munkákat is alig győzöm megcsinálni. Edinának már az oviba valónak sikerült nagy részét megvenni, de még vannak apróságok, amik kellenek. Nikinek még eztán jön, ami szintén nem lesz olcsó. Körbenézegettük, hogy mennyibe kerülnek Neki a suliba a füzetek, írószerek, táska, tolltartó váltócipő, tornafelszerelés, hát nem lesz olcsó, az biztos. Eddig kb. 20.000 Ft, ahogy nézegettük. Munkahelyet még nem sikerült találni, pályázatomra még válasz nem kaptam, reménykedem hátha sikerül. De ezen a vidéken sajnos nem könnyű elhelyezkedni. A lakáson is kellene már újítanom, de erre nem fut egy jó darabig. Most, hogy itthon vagyok a gyerekekkel, sokat tudok velük foglalkozni, amit nagyon is igényelnek. Nagyon szeretik, amikor együtt főzünk, sütünk. Szoktam Nekik napi kis itthoni programokat kitalálni, aminek nagyon szoktak örülni, mint pl.: rajzolunk, gipszformákat festünk, torna napot is szoktunk tartani, ami szintén az egyik kedvencük. Mindig valami újat találnak ki, és ez agyon bevált náluk. Niki már várja sulit is, Edina viszont az ovit nem. Ennyi fért erre a hétre. Mindenkinek sok pihenést kívánok!
Tisztelettel:

Fülöp Ildikó és gyermekei

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Szomorúan telt a hétvége! Pénteken este tudtam meg nagylányomtól, Nellitől, hogy be kellett vinni a sürgősségire, mert nagyon begörcsölt, és kiderült, hogy ökölnyi nagyságú cisztája van.
19 éves lesz a gyerek decemberben. Teljesen kivagyok, és öntöm bele a lelket, hogy ne féljen! Közben én zokogom magamban, és sem éjjelem sem nappalom nincs a félelemtől!
El voltunk bevásároltunk az Alapítványi pénzből, de nem vagyok boldog, mert mindig jön valami rossz dolog.
Itt az iskolakezdés mindjárt, és sehol nem tartok a bevásárlással.
Nemsokára vége a nyári szünetnek is, de sajnos még **********-ba sem jutottunk el pedig a gyerekek annyira készültek!
A házat sem tudtuk kifesteni, és jövő hónap már szeptember, és akkor még rosszabb lesz a helyzetünk, mivel Iskola lesz már.
De sajnos ez van, mennék innen már el annyira, hogy az már nem emberi, mert itt sosem lesz normális életünk!
Hát sajnos ez van, de remélem másoknak legalább jobb!

Üdvözlettel:

A Révész család

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A gyerekek nem voltak itthon egész héten, így délutánig egyedül voltam, mivel a férjem délelőttös műszakba jár. Kint nem lehetett semmit csinálni a rossz idő miatt. Bent amit akartam elvégeztem, de lazább volt ez a hét így. Hétfőn délután átsétáltunk sógoromékhoz, megbeszélték a férjemmel, mikor tudja elkezdeni beszerelni a központi fűtésüket, amiért cserébe tűzifát kapunk. Egyik délután a férjem nagybátyjáékhoz mentünk le, ott a szennyvíz rákötést csinálták meg, azt nálunk is jövő héten meg kell csinálni. A gyerekek telefonáltak, jól érzik magukat, de jobb lenne ha az idő is kicsit nyáriasabb lenne. Vasárnap hoztuk haza őket, de majd még talán iskolakezdésig mennek a mamáékhoz. A nagynénéméktől kaptam uborkát, azt elraktam télire savanyúságnak, mivel a miénket a jég elverte, nem maradt semmi. Hétfőtől jobb idő lesz, akkor kint is el tudjuk végezni a munkánkat.

Köszönettel:

Gulyás Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten ismét a szokásos szürke kis életünket éltük. A hétvégén rokonlátogatóba mentünk a Mamáékhoz és az unokatestvérekhez. Szerencsére a gyerekek jól vannak, és nem betegek. A nyaralás sajnos elmarad, nem tudtuk megoldani még egy-egy naposat sem, mert rengeteg kiadás van, és nem tudtuk kiszorítani és itt van már a beiskolázás is, ami úgyszint nagyon megvisel, mert ruházni is meg minden, hogy fogjuk össze hozni nem tudom! Elkezdtük felszedni a krumplinkat a kertben, mert már nagyon le van száradva, és kezd csirázni a földben. Nagyon sok paradicsomunk is van, van répa, zöldség, aránylag elégedtek vagyunk a tavalyi terméshez képest, és örülünk, hogy ezért sem kell adni pénzt, ez is nagy segítség számunkra. A lányok nagyon várják már az iskolát, mert már nagyon unatkoznak itthon, amit el is hiszek. Tisztáztam magamban sok mindent, és lassan rá kell jönnöm, hogy be kell rendezkednem erre az életformára, és ezzel kell megelégednem, ami van. De ez elég nehezemre esik, a férjemmel együtt még mindig keressük a kiutat, és a munkahelyet, mert nagy szükségünk lenne mindkettőnk részére, hogy meg tudjuk oldani dolgokat. Reményünk még tart, és igenis bízok abban, hogy egyszer jobb lesz, és csak egyet szeretnénk nagyon, hogy a lányaimra örökséget nem tudok hagyni, ha egyszer már nem leszünk, de adósságot sem szeretnénk rájuk hagyni. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy ez ne történjen meg, és remélem, Isten megsegít minket egyszer.

Üvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten is itt voltak a párom gyerekei, sőt csütörtökön csatlakozott a nagylány is. A gyerekeim voltak a suliban egész héten, az időnek köszönhetően tudtak sétálni és kerékpározni. Most még Szilvit is elengedtem, és azt mondják, hogy egy kicsit kacsázva de tudott haladni a többiekkel. Szerencsére nem olyan forgalmas út van erre, és az autók is aránylag lassan közlekednek. A páromat ismét felbosszantotta az orvos, mert még mindig csak azt hajtogatja neki folyamatosan, hogy örüljön annak, hogy nem volt rákos. A kertben most az eső miatt az uborka kapott egy levélfertőzést, de még a permetezéssel úgy tűnik, hogy sikerült megmenteni. Vasárnap ismét befőztünk egy nagy adag lecsót, most 26 üveggel sikerült elrakni. A hordós savanyúság is nagyon jól sikerült, folyamatosan lehet belepakolni a zöldségféléket. A gyerekek szerencsére nem betegek, jól vannak. Aliz számol visszafelé, mert most lesz a szülinapja. Mindenáron lovacskát szeretne kapni. Lehet, hogy a húgom meg tudja venni Neki.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Üdvözletem mindenkinek! Belefordultunk az augusztusba, szaladnak a napok! Megérkezett a támogatás. Most nagy tételeket vásároltunk, hogy ne kelljen sokat boltba járni, alig látszunk ki a munkából. Paradicsomfőzés van hetente legalább háromszor, elmegy vele az idő délig szinte csak azt csinálom, telik a kamra szépen, lett paradicsomlé és lecsó is bőven. Szomszédasszonyom ígért körtét, abból is rakunk be bőven, Vikim és Vandám is nagyon szeretik. Virág inkább savanyúság kedvelő.

Múlt héten csendes hét volt, amin a lányok szeretettel részt vettek, minden nap lelkesen mentek, imádkoztak, énekeltek, történeteket hallgattak. Első nap én is mentem velük, mert a kicsi nem akart, aztán másnap már hajnalban fölkelt, és indulni készült, kicsit bánom, hogy nem oldottam meg, hogy több nap is mentem volna velük, én is jól éreztem magam.

Két nap tudtak a gyerekek fürödni az ajándékba kapott medencében, sajnos már megint rossz idő van. Bele kell nyugodni, hogy az idei nyár ilyen, nincs mit tenni.

Péter dolgozik nagyon sok a kiadásunk most, sajnos a jelzálog hitelünk rekordot döntött, az aláírt tizenötezer forint helyett ebben a hónapban harminc ezer forint felett vontak le, nem bírom már ezt az ingadozást, remélem most már csinálnak vele valamit, mert ebbe családok fognak beleőrülni. Visszakaptam egy kis pénzt a magánynyugdíjból, azt teljes mértékig a lányokra fordítottam, inkább osztok-szorzok, de ebből semmi másra nem fordítottunk, csak rájuk. Vikinek és Virágnak farmernadrág kellett "csőszárú". El voltam csodálkozva, de hát had válasszanak ők. Sajnos egy nadrág is elég drága nem még kettő. Vandának cipőt vettünk, amiben tud késő őszig oviba járni. Iskolatáskát nem akartam, mert megvarrtam Vikinek kettőt is, de Virág annyira odáig volt érte, nem követelőzött nem is sírt vagy ilyesmi, csak megállt előtte és nézegette jobbról, balról. Kérdezte az apukája mi a baj? Szeretnéd-e? Nyakába borult, és súgta, hogy ne halljam meg, hogy nagyon szeretné. Nekem alig merte kimondani, mert mielőtt elindultunk itthonról megbeszéltük, hogy csak azt, ami nagyon szükséges, és nem kérnek mást. Végül is megvettük neki, a kedvenc énekese van rajta, a Hannah Montana. Teljes a boldogsága, nem is került olyan sokba 2600 Ft volt. A  gyermekvédelmi támogatásból pedig megvesszük a füzeteket, fedőpapírokat, és ami még szükséges. Szeretnének még egy-egy farmernadrágot, de azt már nem ígértem meg, majd addig még eldől, hogy alakul.

Kívánok mindenkinek gondtalan szép napokat!

Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Kicsit rohanós volt ez a hetünk, de majd kipihenjük

Volt segélyosztás, családi pótlék, alapítványos utalás, voltunk orvosnál is Évivel, mert be vannak gyulladva a hangszálai.

Mariannal beiratkoztunk az új iskolába, csak még azt nem tudom, miből fogom neki fizetni. Fodrász lesz, és már szeptemberben azzal kell kezdeni, hogy fehér öltözéket kell Neki venni: papucsot, zoknit, pólót, nadrágot, köpenyt… És októbertől pedig a felszereléseket: baba fej, hajszárító, fésű, olló stb..

Hát nem lesz könnyű az biztos.

Pénteken még vásárolni is voltunk egy kis élelmiszert, valameddig kitart majd.

Sajnos a villanyszámlát, azt nem tudtam feladni, akkor itt maradtam volna pénz nélkül, és beteg gyerekekkel nem akarok nélkülözni. Elég volt a múlt hónapban.

Kicsit elkeseredett is vagyok, Évi lányom döntése miatt, a barátjával kapcsolatban.

De hát ilyenek a fiatalok.

Hát ennyi történt nálunk a héten.

Tisztelettel:

Szellő Pálné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét volt a legjobb, a családsegítő szolgálat felajánlott, egy négy napos
ingyenes családi tábort, Orfűn. Nagyon boldogok voltunk, a gyerekek alig
várták, hogy elindulhassunk. Igaz, nagyon hosszú volt az út, de annál jobban
sikerült a nyaralás, teljes ellátásban részesültünk, rengeteget
túráztunk, strandoltunk, játszottunk. Szuper volt a szállás, egy nagyon jó
étteremben fogyaszthattuk, a napi háromszori étkezést. Szombaton este érkeztünk
haza! Kezdődnek újból a nem szeretem hétköznapok. Itt az iskola, de még
semmilyen tanszert nem tudtam venni, gáz még mindig nincs.

Tisztelettel:

Molnár Sándorné