Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Lassan vége a nyári szünetnek, valahol már szerencsére, mert ha unatkoznak a gyerekek, akkor csak szenvednek.
A jövő héten kezdődik az óvoda, beindul a nagy gépezet.
Nagyjából megvan minden az iskolakezdésre is, ami hiányzik, esetleg meglesz később.
A hét mosással, és próbálgatással telt, mi jó még, és mi nem, nálunk nem érvényes a kicsi örököl a nagytól. Mivel a kicsi nagyobb a nagynál, neki le kell cserélni az egész ruhatárát, de hogy miből és hogyan nem tudom még.
A svájci hitel meg csak emelkedik és emelkedik, mi és rengeteg család meg csak úszunk az árral szemben, ki tudja meddig bírjuk, mert-hát ez nem kitartás kérdése. Lakás-hitel, rezsi, iskola, készülnünk kéne a műtétre, de egy fillér sincs félre téve. Sok időt lesz kórházban, és nagyon szeretnék mellette lenni, és leszek is, ha kikapcsolnak mindent, akkor is.
Nem könnyű az élet senkinek, de ahol három gyermek közül kettő súlyosan beteg, talán panaszkodhatok egy kicsit.
A legnagyobb szerencsém, a Fel a fejjel program, hogy sikerült bekerülni, és nem lehetek elég hálás!
Köszönjük az egész család nevében még egyszer!
Szép hétvégét mindenkinek!
Üdvözlettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét sem volt egyszerű, édesanyám telefonált, hogy édesapám az intenzív
osztályon van, ********ben a kórházban. Egy ismerősöm elvitt bennünket hozzá. Sajnos nagyon rosszul van, az orvos azt mondta, hogy sajnos számíthatunk a legrosszabbra. Egyre elviselhetetlenebb, hogy nincs gáz, így nem tudok főzni, a gyerekeknek is nagyon
rossz. Annyit nőttek, hogy azt a kevés ruhát, ami volt nekik, azt is kinőtték. Se
ruhájuk, se tanszerük. Nagyon el vagyok keseredve!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Napjaink telelgetnek, és már elég közel van az iskola is, amit már sem mi, sem a gyerekek nem bánnak, mivel már azt mondják nagyon unalmas itthon. Próbáltunk a férjemmel egy olyan kikapcsolódást keresni a gyerekekkel, ami nem kerül pénzbe és találtunk is itt a közelben. Van egy víztározó, és oda kivittük őket horgászni. Nagyon élvezték, csak kicsi lányunk volt csalódott, mert Ő nem fogott halacskát. Igaz senkinek nem igazán sikerült, öt darab kárászt, és nagyon kicsiket fogtunk, na de hát mondtuk a gyerekeknek, majd legközelebb jobban sikerül remélhetőleg. Szeretnénk a füzet csomagokat is meg venni már, de még sajnos nincs rá pénz, és lehet nem is sikerül megvenni csak szeptemberben. A ruházkodás is sajnos függőben van, még mindig, pedig nyakunkon az iskola, és annyi minden kellene, fogalmam nincs, miből veszünk meg nekik mindent.

Az idő nagyon jó erre felé, krumpli szedés közepette vagyunk. Folyamatosan szedjük, ahogy van egy kis időnk, remélem sok lesz, igaz, amit most szedtünk négy sor, abból nem valami sok jött fel, nem igazán volt jó a vetőmag. Hál Istennek betegek nem vagyunk, és mi ennek is nagyon tudunk örülni, főleg én, mint anya.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt héten nem tudtam írni, mert a nagycsaládos egyesület nyert egy pályázatot a gyerekek nyaraltatására, és a két gyerekkel táborban voltunk. A férjem pedig munka után járt. A tábor nagyon jó volt, minimális önrészt kellett az étkezési költségbe befizetni, 1500 Ft/fő, a szállás díjat pedig a pályázati pénzből fizette az egyesület. Ennyiből nem készítettem volna itthon ételt. Már lassan vége a nyárnak, a gyerekek már készülődnek az iskolakezdésre. Igaz nem olyan nagy lelkesedéssel, de már várják a találkozást a barátokkal, a fiam pedig az új osztálytársakkal. Már megvettük az iskolakezdéshez szükséges minimális felszereléseket, de majd első nap mondják meg, hogy mire van még szükség. Remélem már nem sok minden kell, mert szeptemberben már minden drágább.

Köszönet a támogatásért és segítségért!

Tisztelettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A gyerekeknek lassan telik a szünet főleg ezen a héten, mert én napokig beteg voltam, feküdtem. A pénteki levél helyett csak most tudok írni, mert eddig fel sem bírtam kelni. Gyomorrontásom volt csak kekszet ettem, még jó, hogy a gyerekek nem kapták el. Készülődni kellene lassan az iskolakezdéshez, de még most is erőtlen vagyok. Remélem, nemsokára jobban leszek és akkor majd többet tudok írni.

Üdvözlettel:

A Törjék család 

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A mostani hetünk gyorsan telt, minden napra jutott munka. A gyerekekkel sok közös házi munkát végeztünk, de persze amíg kedvük volt, és egy kis kikapcsolódást is sikerült erre a hétre rakni. Hét elején az itthoni házimunka, ami nagyon sok volt, egy részét megcsináltuk fűnyírás, udvartakarítás, a kertben is sok termést sikerült elraknunk tököt, paradicsomot főztünk, karalábét, lecsót, raktunk el télire. Szedtünk fel burgonyát is, amin nagyon meglepődtem, mert nagyon szépek, és sok termés van alatta. Sütöttem még a gyerekeknek krumplit és töltött tököt. Edina el is nevezte az apraját dundi krumplinak. A benti nagytakarítással is végeztünk. A kis házi állatkáink meg osztásra kerültek. Edinának jutott a tengerimalac, amit még a vadasparkban kaptak, Nikinek cica, kiskutyus, nekem meg az apró jószág, így mindenkinek meg lett az állatok körüli elrendezése. Edinával külön nevelgettünk egy kiscsirkét, aminek el volt törve a lába, kötözgettük, külön etettük, itattuk, hogy megerősödjön, de most már hamarosan visszamehet a többihez. A hétvégén a gyerekekkel elmentünk strandolni. Nagyon örültek, hogy nagy nehezen meg tudtam oldani, hogy eljuthassunk. Hatalmas öröm és boldogság töltött el, amikor a nap folyamán láttam a gyermekeimen, hogy milyen felszabadultan élvezik ezt a napot. Niki gyorsan meg is ismerkedett egy pár gyerekkel, akik különböző játékokat találtak ki. Edinának is volt pajtása, akivel homokvárat építettek, és labdajátékokat találtak ki. Nagyon szeretnek vízben pancsolni, játszani. Amikor hazaértünk a strandolásból, nagyon meglepődtem gyermekeimen, mert nemcsak az, hogy meg köszönték, hogy elvittem Őket, szegényes körülményeinkhez képest, de még meg is kérdezték, hogy akkor most még ennivalóra maradt, meg a beiskoláztatásra is?! Niki, mivel már 12 éves Ő aztán tisztába van a dolgainkkal, igaz nem teljesen, de lát belőle. Részben az Ő nyara kicsit szomorkás is volt, mert apukája a szüli napja óta nem kereste, ami 20-án lesz két hónapja, se telefonon, se személyesen. Pedig tőlünk még 1 km-re se lakik. Mi ********* szélén, ő meg a közepén. Edinát az apukája néha elviszi a játszótérre, meg sütizni. Ő valamennyire foglalkozik vele. Így telt ez a hetünk. Mindenkinek szép napot és sok egészséget kívánok!

Tisztelettel:

Fülöp Ildikó és gyermekei

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ünnepeltünk a hétvégén párom aktuális és nagylányom elmaradt születésnapját. Barátaink is eljöttek köszönteni, gyerekeikkel. Bográcsoztunk, és az általam sütött tortával köszöntöttük Őket.

Megérkezett kis lányom is a nyaralásból. Nagyon jól érezte magát, jövőre is szeretne menni. A vendég gyerekek maradtak nálunk pár napra, így most nagyon jól érzik magukat, az én gyerekeim is. Nagy örömünkre kis macskánk megellett, lett neki négy nagyon szép cicája. A kislányom mindig ott lenne körülöttük, de nem engedem Neki, nagyon picik, csak nézni lehet, kézbe venni nem. Persze nem tartjuk meg a kicsiket, a gyerekek már keresik nekik a gazdikat.

Üdvözlet mindenkinek:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A gyerekek most itthon vannak. A férjem egyik nap itthon maradt, és megcsinálta a szennyvíz rákötést. A fiúk is segítettek Neki, én kiszedtem a hagymát a kertből. Nem olyan szép, csak tartós legyen. Elmentünk és megvettük a kislánynak az iskolatáskát, Ő választotta ki. Jobb minőségűt vettünk, így egy pár évig jó lesz neki. Hétvégén elutaztunk *********-ra, volt még üdülési csekkünk, így azt felhasználtuk a strand belépőkre, meg a szállásra. Jó volt, egy kicsit együtt volt a család. Másik héten bevásároltunk az iskolára, három gyerekre ez nem olcsó dolog. Már csak a testnevelés felszereléseket kell megvenni. Közben nekem is megjött a levél, felvettek a ************-i egyetemre, felsőfokú levelező szakon banki szakügyintézőire.

Ez két éves iskola, remélem, mihamarabb találok munkahelyet. A férjem is keres másik munkahelyet, reméljük mihamarabb talál, ahol jobban fizetnek.

Tisztelettel:

Gulyás Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Újra írok, szedem össze a gondolataimat, hol is kezdjem el, hogy ne csak a gondokat vessem ide le, hanem jót is, amiből most kevéske jutott! Próbálunk mindent megoldani, de hol sikerül, hol nem. Írt az orvos nekem stressz-csökkentő tablettát, azt mondja nyugtatót nem szabad, ne szokjon hozzá a szervezetem, de ebből a stressz-oldóból is csak felet merek bevenni, mert aludnék tőle. A lányaim jól vannak, élvezik a szünet maradék napjait, váltottam ki nekik vitamint, és elkezdték szedni, hogy kicsit töltődjenek fel, mire kezdődik a suli. Nagyon féltem őket főleg Virágot, Ő nagyon beteges kicsi kora óta. Az allergia vizsgálat nem mutatott semmit, kivették az orrmanduláját, mert azt mondtak az miatt fullad, de ezek szerint mégsem az volt a baj, igaz most már egyre kevesebbet veszi elő. Mellőztem a porszívót is, és inkább fölmosom a parkettát minden nap, és csak este és reggel nyitok ablakot, pedig ezelőtt szinte mindig nyitva volt, de már az ilyen dolgok is sokat számítanak. Arra is gondoltam, hogy a konyha sarkai és az előszoba is be szokott penészedni, próbáltuk már több módszerrel is eltüntetni, de mindig visszajön, lehet, hogy az is ingerli a fulladást. A nyáron egyszer sem volt baj, megfázás sem volt, remélem most már megerősödik az immunrendszere, mert az gyenge neki. Most már nem bánom, hogy megkezdődik az iskola, mert igencsak kezdtek rosszak lenni, nem is rosszak inkább elevenek. A nagy lányunk Viki, szerintem most éli lázadó korszakát, 12 éves lesz, kezd kicsit feleselgetni mindig útjában találja a kicsiket, próbálok vele sokat beszélgetni kisebb feladatokat adni, amit néha szívesen néha morogva, de megcsinál. Tűzifát vásároltunk, hogy ne télen kapkodjunk, meg most olcsóbb is, de így is adósok maradtunk, de hetente ahogy Péter kap, úgy törlesztjük le, ami maradt, de nem bánom, csak már kezdetnek az is van. Vannak emberkék, akik irigylik ezt a támogatást, és most amikor fát hozattunk is megjegyzéseket tesznek, hogy azt is biztos úgy kapja, mert az ura erdőn dolgozik. Nem tudom milyen felfogásúak az ilyen emberek, irigyek-e vagy miért kell így viselkedni, de hát egy-két nap sírok, aztán már nem érdekel. Ha irigylik, hogy minimálbérért egész nap fát vág, meg kamiont pakol, akkor próbálják ki egész nyugodtan. Meglátnám, ők kapnának-e ingyen fát, mert nem igen hiszem, esetleg jó kis hátfájást! Eszembe jutott egy idézet "Az igazán jó dolgok, mindig csak rövid ideig tartanak.Ez az egész boldogság ilyen nehéznek van kitalálva. De nem szabad azon gondolkodni, hogy miért kaptunk ilyen keveset a jóból, hálásnak kell lennünk azért, hogy egyáltalán jutott belőle valami!"

Tisztelettel:

Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét sem ment zökkenőmentesen. Evelin belázasodott, Eszter napszúrást
kapott. Cinti edzőtáborban volt, ma jött haza, nagyon kimerülten érkezett
meg. Sanyi is edzett egész héten. Dávidot megcsípte egy méh, és most derült
ki, hogy allergiás a méhcsípésre. Volt pár takarításom, de sajnos gáz még
mindig nincs. Ezen a héten ennyi történt!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Esős napokkal kezdődött a hét eleje, de már kedden délután szép napos idő volt.

Szerdán mentünk vizsgálatokra a kórházba *******-ra.

Évi ment vissza a fül-orr-gégére, hogy rendbe jött-e a torka.

Én meg mentem a laborba vérvételre, hagytam ott borítékot, mert két órától volt eredményosztás. Az eredményemet nem tudom még, majd szerdán 17-én megyek a körzeti orvoshoz, és elmondja. Meg 18-án lesz egy hasi ultrahangom.

Majd, hogy végeztünk *******-n onnan busszal tovább az Auchan áruház postájára.

Ugyan is, hogy volt itt nyaralni az unokám, itt maradt véletlenül a lakcímigazolványa és a TAJ kártyája, amit én feladtam ajánlott és elsőbbségi levélben, de a levél nem érkezett meg a lányomékhoz. A postán azt mondták, onnan el ment, így nincs más teendő, mint türelmesen várni, és ha 15 munkanapon belül sem ér oda, írásban nyújtsunk be egy kérvényt a Miskolci Auchan áruház postájára. Hát nem tudom meg lesz-e?! Hogy mik vannak a mai világban…

A hét lassan eltelt, ilyen aggodalmas dolgokkal. Nekem egyre jobban fáj az oldalam, sokat pihenek sajnos.

Nagyon várom már az ultrahangot, hogy mit fognak mondani.

A hétvége is szépen csendben eltelt, sokat beszélgetünk, hogy még mindig nincsen munkája Palinak, és egyre kevesebb a jövedelmünk. Azt is sokat beszéljük, el kellene mennünk innen, de hová? Talán máshol jobb a helyzet, ki tudja?!

Hát ennyi történt nálunk a héten.

Tisztelettel:

Szellő Pálné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elkezdődött az augusztus, a vakáció utolsó hetei. A gyerekek kitalálták, hogy mivel senki nem volt nyaralni a mamánál (anyukámnál) töltenek két hetet. Igaz, hogy mindenki a faluban lakik, de így együtt vannak egész nap. Ott is aludtak, és nálunk is pár napot. Öt gyereket nem egyszerű kiszolgálni és kordában tartani, de a nagyoknak (18 évesek) hála azért jól elvoltak. A főzést is beosztottuk anyuval, így nem volt olyan megterhelő egyikünknek sem. A legnagyobb sikere a gyümölcslevesnek volt, amit többször is kértek, hogy főzzünk. Reggelire a tejbegríz vált be, amit nem tudtak megunni. Sokat játszottak, medencéztek, és óriási vízipisztoly-csatákat vívtak.

A sok játék mellett azért a házimunkába is besegítettek. Számukra a kerti munka volt a legizgalmasabb. Felszedtük a babot, a kicsik kifejtették, a nagyok pedig feltakarították a helyét. A csemegekukorica szedést is élvezeték, mert azt utána megfőztük, és gyorsan el is fogyasztották.

Esténként sokáig ugráltak, fociztak az utcán, és alig lehetett őket beterelni fürdeni és aludni.

Nehéz így leírva visszaadni azt a hangulatot, ami itt volt. Egész nap gyerekzsivaj és hancúrozás. Robika is nagyon élvezte ezeket a napokat, és minden este tele élményekkel bújt ágyba (persze amikor itthon aludt és nem a mamánál).

Mindent egybevetve jó volt ez a két hét, mi sem a megszokott mindennapjainkat éltük, és jól szórakoztunk a gyerekeken-gyerekekkel.

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon jó idő volt szerencsére. A gyerekek nagyon sokat voltak kint a játszótéren. A héten beszéltem a vízszolgáltatóval, a fennmaradó tartozást el tudtuk intézni részletre, amellett, hogy az önkormányzattól még pluszba jön a lakásfenntartási támogatás is. Jövő héten  hozza a megállapodást a részletfizetésről. Aliz nagyon csúnyán köhög, és lázas is volt. Emma az ugyanolyan ˝kisördög˝, mint volt, persze a kicsi követi a rosszalkodásban. Józsi pedig nem igazán várja a sulit. Aliznak csütörtökön volt a szülinapja. Anyutól kapott egy tortát, a húgomtól egy orvosi táskát, hogy tudja gyógyítgatni a beteg lovacskákat. Persze lovat is kapott, most is azt szorítgatja itt mellettem, és arra vár, hogy meséljek Neki. Mindenkinek elmesélte, hogy Ő már hat éves és, hogy miket kapott szülinapjára. A művelődésszervezőtől kapott egy mesekönyvet. Nagyon szereti Alizt, és ahogy mondja nagyon tehetséges, és nem szabad, hogy elkallódjon a későbbiek folyamán. Zongora és rajzterén lát benne fantáziát. Remélem, valamelyiket -amihez Neki is vonzalma van- tudjuk fejleszteni.

Tisztelettel:

Pásztor József és családja