Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Van egy olyan érzésem, hogy ez a hónap soha nem telik el, vajon miért ez a leghosszabb hónap, és egyben talán a legnehezebb is?
A múlt heti konfliktusok nem oldódtak meg, csak nem beszélünk, mindenki visszahúzódott a csigaházába, és úgy teszünk, mintha semmi nem történt volna. Amúgy egész jól vagyunk, már egészségileg. Janikának néha nagyon fáj a feje, rossz neki ez az állandó front.
Egész jól megy neki az iskola is, már úgy értem, ami tőle telik, 100%-ban megteszi szegénykém, úgy igyekszik, és csak egy kettesre elég az igyekezete. Az iskolában nagyon aranyosak, és figyelembe veszik a sajnálatos leépülésének tényét, és igyekszünk minél normálisabb életet élni.
Kicsit most hazudtam, mert ez csak akkor működik, ha mellettem van, ha nincs itthon, majd megőrülök a hiányától, és az aggódástól, a sziréna hangjától, és a telefon hívástól rettegve, hogy baj van. Sokszor iszonyatosan oda kell figyelnem, hogy ne csússzon ki a föld a lábam alól.
Mind testileg, lelkileg, és idegrendszerileg.
Dettike már bent ebédel az oviban, kisebb-nagyobb sikerrel ebédel, valahogy le kell küzdenie az extrém főtt növények iránt érzett undorát.
Talán látja, hogy a többi gyerek sem hal meg, ha eszik belőle. Kicsi korában rettenetes volt etetni a teljesen pépes, de nem folyós ételt, ha sikerült is a szájába rakni, inkább nem vett levegőt, minthogy lenyelje, ha mégis, akkor ki is hányta. Nagyon sokat szenvedtünk, Ő is és én is.
De mára iszonyat sokat ügyesedett és sokat léptünk előre!
Réka jól tanul, nagyon szorgalmas kislány. Sajnos nála is vannak tünetek, minél hamarabb a végére járunk. Minden sejtem küszködik, mert nem akarom valahol tudomásul venni, hogy vele is baj lehet.
Holnap kimegyünk a *****-ra van ott egy szép játszótér, és piknikezni is fogunk, ha az idő kegyes lesz, csak ebédre jönnénk haza.
Sajnos egyedül, mert apuka nem jön haza, csak a jövő hétvégén.
Üdvözlettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Egész héten sok volt a lótás-futás. Megvolt a népszámlálással kapcsolatos továbbképzés és vizsga is. Nem volt egyszerű, tudom, sokan azt hiszik, "semmi az", azt hiszem ki kell egyszer próbálni, akkor majd egészen más lesz a megítélése is.

Tudom nem kötelező ezt senkinek csinálnia, én egyébként is szeretem, mert elég jó a kapcsolatom az emberekkel, és szeretek velük beszélgetni is. Szívesen meghallgatom a kis történeteiket, meséjüket is a családjukról, gyermekekről, unokákról, hiszen mindenkinek a legkedvesebb a saját gyermeke.

Szóval szívesen vágok bele ebbe a munkába, ezt a fenti gondolatsort csupán azért írtam le, mert tudom, hogy sokan irigylik ezt a munkát is tőlem. Valahogy olyan furcsák lettek az emberek, akivel a legtöbb jót tettem, az támad hátba, mert olyan kedve van. Az én lelkiismeretem tiszta, hacsak tudtam segítettem, de, hogy ez legyen a köszönet érte, ez rosszul esik.

A héten volt az iskolában is szülő értekezlet, előbb összevont volt, amit az Igazgató nő tartott mindenkinek, majd elvonultunk a saját osztályunkba, ott megbeszéltük a gondokat, intézni valókat, majd a szülői közösség megválasztott tagjai visszamentek még egy megbeszélésre.

Örömömre ismét szülői közösség tagja lettem, sok a tenni való ebben a tisztségben is, de szívesen segítek, ahol tudok, igyekszem kihasználni, ezt a ”lehetőséget”, hogy viszonylag sok a szabad időm.

Nemsokára lesz a Pákozdi csata emléknap, ahol akadályverseny van a gyermekeknek, kimennek teljesen a hársfánking, miközben tréfás, ötletes feladatokat oldanak meg. Mikor visszajönnek az iskola udvarára, főznek valamit, vagy szalonnát sütnek, kinek mihez van kedve és előzőleg mit beszéltek meg, mihez készültek hozzá.

Én megyek segítek főzni a gyerekeknek, bár  nem sokat kell segíteni, hiszen szinte egyedül is megtudják főzni már, de beszélgetek velük, és persze a többi szülővel is, akik eljönnek és a tanárokkal is lehet pár szót váltani, ha hagynak rá időt a gyerekek, mert ilyenkor mindig sok az élményük.

A héten voltunk kint a szőlőben is, kitalálták, hogy "bunkert" építenek, már elég nagyok, de mindenki nyugodtabban van, ha van velük egy szülő is, én szoktam kimenni velük, pár órát eltöltenek a szőlőben, dolgozgatnak, mert ugye levágják a füvet, kiszabják az akácfából a bunker tartóoszlopát, és fával berácsozzák, hogy a fű ne essen le róla, szóval van tennivaló. Aranyosak, életre valóak, és talpra esettek nagyon. Sok szülő elcsodálkozna, hogy milyen ötleteik vannak. Én örülök neki, mert legalább jó levegőn vannak, (addig sem a gép előtt ülnek) és hasznosan töltik el az idejüket. Észre sem veszik, és olyan nagyon jó barátok lesznek ezáltal is.

Figyelnek és vigyáznak is egymásra. Már most sajnálom, hogy hamarosan vége a nyárnak.

Jövő hétvégén akartak bográcsban főzni, kint az új bunkert akarták felavatni, hiszen addigra készen lesz minden munka, de elmarad, eltolják egy héttel, mert a lányom táborba megy. Nagyon figyelmesek is.

A tábor az egy csoda lesz. A Szigetközben lesz és tartalmas változatos programok lesznek a gyerekeknek, csak pár gyerek mehet az iskolából, a lányom is megy, mert felajánlották neki, ha meg tudom oldani, akkor elviszi a kísérő tanár őt is. Beszámolok majd róla, de most az biztos, hogy van nagy öröm. Egy alföldi gyereknek már eleve nagy élmény a hegyek környékén lenni, és folyóparton is. Hiszen nekünk nincs a közelben.

A családban is nagy ünneplés lesz holnap, mert Édesanyám 76. születésnapja lesz, és most az a meglepetés, hogy nem itt főzök, hanem a Bátyámék készülnek mindennel és csak értünk fognak jönni, és most ott lesz az ünneplés, ott lesz együtt a család. Anyu erről semmit nem tud, talán most azért is lesz még nagyobb a meglepetés, de valahogy úgy vagyunk vele, hogy elég idős már, és minden év ajándék, sőt szinte minden nap. Legalábbis így kellene megélnünk.

Legközelebb erről is beszámolok, de most búcsúzom! Legyen mindenkinek csodaszép az egész hete és élvezze ki mindenki még ezt a jó időt, ami van mostanában, mert nemsokára itt az ősz...

Üdvözlök mindenkit!

Tisztelettel:

Juhászné Mária

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Lebetegedett az egész család, a lányok és a férjem náthásak, lázasak, köhögnek, én a fogbetegségemmel kínlódok továbbra is csak most nagyon begyulladt. Kaptam antibiotikumot, de nagyon fáj az arcom, és a fejem is miatta. A doktornő azzal bíztatott, hogy bármilyen betegséget összeszedhetek magamnak, ha nem javíttatom meg. De nincs miből, ez a gond, amit ritkán értenek meg, hogy nekem még havi 5000 Ft is hiányozna, de ennél persze sokkal többe kerülne a dolog. Nagyon elkeserítő!

Úgy tűnik egy egér beköltözött a konyhába. A sok gond mellett még őt is ki kell tessékelni.

Lassan haladok az itthoni teendőkkel, mindig jön valami, ami még hátráltat. A lányok egyébként szomorkodtak, hogy nem mentek óvodába, ez jó jel. Gyakran emlegetik kis társaikat és az óvó néniket is.

Ismerősök mondogatták, hogy az elején sok betegeskedés lesz, de reméltem, hogy megússzuk valahogy.

A héten elintéztem a bevásárlást is, és elküldtem a számláinkat. A hűtőnk sajnos már nagyon nehezen működik, így próbáltam több konzervet és tartós dolgot venni. Nagy baj, hogy nem működik rendesen, mert volt többféle akciós hús, csirkecomb stb. a boltban, de nem tudok csak annyit vásárolni, amit 1-2 napon belül elfogyasztunk, mert megromlik a hűtőben. Ez a helyzet.

Hamarosan teljes munkaidőben fogok dolgozni, mivel lejárt a GYES. Nagyon húzós lesz, igaz, hogy kicsivel több lesz a pénz, de időm semmi. Nem tudom, hogyan oldom meg a különböző teendőimet. Ez a jövő titka…

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A gyerekek iskolába járnak, Én dolgozni, és az iskolát is elkezdtem. Érettségizni szeretnék, így a bejárás is csak 10 %-ba kerül a teljes árú jegyhez képest. A férjem alkalmi munkát talált helyben, ezért Neki nem kell bejárásért fizetni. A gyerekek lassan visszarázódnak a tanulásba, hozzák a jegyeket. Vannak nagyon jó jegyeik és vannak kevésbé jók. Sok a követelmény és sokat kell tanulniuk. Lassan bejön a rossz idő is, készülni kell a tüzelővel, de nem tudjuk még előre, hogyan oldjuk meg. De valahogy majd megoldjuk!

Tisztelettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A mostani napok gyorsan elrepültek, mint ahogyan ez a nyár is. Kezdődik az Ősz, amire a gyerekek nehezen állnak rá, hogy másképp kell öltözködni, nem lehet most már elindulni póló, rövidnadrág vagy kis ruhában. Nikinek nehezen akar begyógyulni a szájánál a seb, de remélem, hogy most már hamar túl lesz rajta, mert egyre nehezebben viseli. A tanulás most még egész jól megy Neki, még csak az elején járunk, de remélem tartani is fogja önmagát. Niki beiratkozott LCD tanfolyamra is az iskolán keresztül. Már meg is tartották az első órát, egész jónak tartja. Edina is kezdi újból megszokni az ovit, de délben aludni nem akar. Kiesett az első fogacskája is Neki, és olyan boldog volt, hogy a fogtündér hoz neki másikat, és már virít is neki. Most még mozog neki kettő, azt és nézegeti minden nap, hogy van-e másik már helyette, de azok még nem annyira mocorognak. A héten varrtam Nekik egy-egy új szivacs párnát, aminek nagyon örültek, mert a régi már eléggé el volt kopva. Fogorvosnál jártam az elmúlt héten. Ki is húzták a fogamat, de előtte is nagyon meggyötört a fájdalom, de utána is, még mindig, mert be van az egész gyulladva.

Öt kacsát is aprítottunk, és Edina meg is sajnálta őket, hogy etettük, itattuk, gondoztuk és még Ő kacsa gyűlést is tartott nekik, úgy, mint a csirkéknek is persze, most meg már nincsenek ott annyian. Viszont mikor meg sütöttem, akkor nem igazán akart enni belőle, de megkóstolta, és ízlett Neki is. Így teltek a mostani napjaink. Mindenkinek további szép napot kívánok!

Tisztelettel:

Fülöp Ildikó és gyermekei

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A nagyfiunk egyre jobban morog a reggeli ébresztők miatt. Múlt héten kapott egy fekete pontot, mert tobozzal dobálta az osztálytársát, mivel az leköpte. A tanulás megy neki. Hála égnek jó feje van. Van már kis ötöse magyarból és matekból is. A középső fiunk imád oviba járni. Múlt héten voltam a munkáltatómnál. Gyes mellett hat órában mehetek vissza dolgozni. Muszáj, mert sajnos nagyon rossz az anyagi helyzetünk. Nem tudom, mikor mászunk ki ebből a gödörből, itt a karácsony is a nyakunkon, borzasztó érzés, hogy az ember nem tudja megvenni a gyereknek azt a játékot, amire vágyik, mert nincs miből.

Tisztelettel:

Rácz Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten már kezdtek a gyerekek belerázódni az iskolakezdésbe.

Úgy ahogy mindegyiknek sikerült megvenni ezt-azt, de még sok minden hiányzik.

Mariannak is venni kell még sok kelléket a fodrászathoz. Babafejet már sikerült vennünk olcsón, hála Istenek.

A héten a sárgarépát is kiástuk Palival a kertből, és már az egyik oldala a kertnek tiszta.

Már csak egy kis esőcske hiányzik, és lehet szántani. Évi is hazajött hétvégére szintén a kollégiumból. Voltak kis vitáink, és családi kupaktanács összeült, ugyan is Erika most végzős, egyforma ruhában fognak szalagavatózni, ballagni és vizsgázni, amire 13 000 Ft-ot kell beadni, plusz havonta 3000 Ft az osztálypénz.

Még az i-re a pontot az tette, hogy *********-be szeretne menni az egyetemre, óvónő képzőre. Nem érti meg, hogy nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy abba az iskolába menjen. Félünk tőle, hogy nem tudnánk Neki finanszírozni.

Ő diákhitelt szeretne felvenni, de ha meg nem lesz munkája, hogyan fizeti vissza?

Mi inkább Palival azt szeretnénk, hogy valami szakmát tanuljon.

Nem igazán jutottunk dűlőre ezen a téren, de majd meglátjuk mi lesz. Ráérünk még januárig megbeszélni.

Ádámkának is volt szülői értekezlet és mivel Ő, 7. osztályos az Ő osztálya fogja ballagtatni a mostani 8. osztályt és Neki is fizetni kell osztálypénzt, havonta 2000 Forintot. Ez így már az Éviével havi 5000 Forint.

Violának még nem tudjuk, mennyit kell fizetni, mert most Ő is ballag majd.

Mariannak pedig még nem volt szülői értekezlete. Nála még van egy kis problémánk, sajnos nem tudunk Neki ösztöndíjra pályázni, mert nem abba a településben lakunk, akik szerepelnek a Demján Sándor ösztöndíjban sajnos ********* nincsen benne.

Pedig ez jól besegített volna a fodrászkellékek vásárlásában.

Sajnos a munkahelyektől, ahová jelentkeztünk, még nem volt visszajelzés.

Felvételt hirdettek **********-on is a ********* gyárba, hogy három embert keresnek, reggel hattól lehetett jelentkezni a megadott napon

Pali már 5.45-perckor ott volt, és hat órakor az ott várakozó 17 embernek azt mondták, az állás betelt. Hát mikor elmondta a férjem, szó szerint sírva fakadtam. Nem igaz, hogy nem találunk munkát! Hogyan éljünk így, hogyan taníttatjuk a gyermekeinket?!

Aztán még a héten ez is nagyon rosszul esett nekünk, hogy itt a faluban van ez a közmunka, és minden családnál úgy el van már intézve, hogy az egyik személy kapja a bérpótló juttatást, a másik pedig ********-ról a segélyt, így mind a két házastárs a családban rendelkezik jövedelemmel. Ha kicsivel is, de van valamennyije, csak a mi családunkban nincsen úgy!

Engem csak a kötelező két hónapra alkalmaztak, mást meg 3, 4, 6, 8 hónap és már túl is lépte a határt.

Gondolom ez így van jól az itteni polgármester és a testület - illetve a munkanélküli központ szerint. Hát ennyi történt nálunk a héten.

Reménykedünk benne, hogy szebb és jobb napok várnak majd ránk!

Köszönjük a lehetőséget, hogy az Alapítványtól van családunk részére ez a lehetőség!

Tisztelettel:

Szellő Pálné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét volt életem eddigi legrosszabb hete. Sok-sok veszekedés, félreértés, vélt és valós sérelmekből.
A gyerekek is sok gondot okoztak, amiből veszekedések alakultak ki (szomszéd, osztálytárs- szülők) stb.. Azért bánt nagyon a dolog, mert én soha nem rohantam, hogy ezt és ezt csinálta a gyereked, vagy ezt és ezt mondta. Lehetséges, hogy hibát követtem el, és ezek azt hiszik, hogy velük nincs probléma. Kutyául bántak velem, de ezek után én sem fogok rájuk hagyni semmit, mert hát én is ember vagyok, és méltóságom is van.
Sok ember zéró toleranciával rendelkezik.
A másik, ha szegény vagy, ha romos a házad, soha nincs igazad, és a gyereked csak is hazudhat!
Úgy utálom már ezt az egészet!
Remélem rendeződnek a dolgok, és talán a jövő héten jobb dolgokról tudok beszámolni!
Tisztelettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Másfél hete  kezdődött meg az iskola, nem is gondoltam, hogy ilyen hamar betegek lesznek, "leszünk"! A lányok sorban lettek betegek. Elsőkén Virág majd négy hónapja, hogy nem fulladt, most elővette szegénykémet, de hála az égnek, három napot volt itthon, utána ment suliba, igaz napközibe nem engedtem, had legyen szem előtt délután. Viki is beteg lett, de nem annyira, nem is engedte a doktor úr, hogy itthon maradjon. Vanda sem ment oviba egész héten, gyógyszert nem kapott, csak köhögéscsillapítót, három nap nagyon köhögött szinte semmit nem aludtunk tőle. Péter is fáradtan ment dolgozni, holnap Vasárnap remélem, itthon marad! Felválogattam a burgonyát, egyedül nagyon nehezen haladtam vele, de végre készen van. Lassan törhetem a kukoricát, az is pár napba fog kerülni, félek is tőle, nem is a töréstől hanem a felhordásától, de Péter nem tud itthon maradni. Közben nekem is nagyon fáj a torkom, de magamnak nem váltok gyógyszert, túl leszek rajta, sokat teázok, csak rossz volt így válogatni, mert szállt a por és sokat köhögtem. Megvolt az első szülői értekezlet is, jó családias hangulatban telt, már azok, akik el szoktunk járni, rendszerint nem sokan vagyunk, de mi jól kijövünk egymással. Megszoktuk már a másnapi vízhangot a témákkal kapcsolatban, de mindig annak van hozzáfűzni valója, aki fáradságot sem vett, hogy eljöjjön, esetleg véleményt kérjen a gyermekéről, vagy hozzászóljon a témákhoz.

Szerettem volna hétvégén elmenni anyósomhoz, de nem tudom, hogy sikerül. Már nagyon hiányzik.

Kellemes hétvégét kívánok mindenki számára, igyekezzenek együtt lenni a  szeretteikkel:

˝A család jelenti a menedéket e szívtelen világban!˝

Köszönjük szépen a programot, ezt a kapaszkodót, amiért mindig hálás leszek!

Tisztelettel:

Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét sem zajlott zökkenésmentesen. Evelin allergiás, de minden vizsgálat
ellenére nem derült ki, hogy mire. Borzasztó tünetekkel
jár, fáradékony, lázas, tiszta kiütés, bedagad még a talpa is, rá sem bírt
állni. Sajnos kórházban is voltunk. Ha ez nem lenne elég, Eszter és Dávid is
belázasodott, a lányomnak torok gyulladása a kisfiúnak arcüreg gyulladása van, és
begyulladt a hallójárata is. Sanyi és Cinti most is versenyen vannak, jövő héten
beszámolok róla, hogy sikerült. Gáz még mindig nincs, ráadásul most derült ki, hogy hat éve lejárt a vízóra, és nekünk kell kicseréltetni, hiába még akkor nem laktunk
itt. Mindent elvállalok, amiért fizetnek, de sajnos így sem bírom, nagyon
el vagyunk maradva a számlákkal is, mire a sok gyógyszert kiváltottam, egy
forintom sem maradt.

Tisztelettel:

Molnár Sándorné