Aktuális

Nagylelkű adományaikból jelenleg 50 családot támogatunk minden hónapban.

Közel 150 regisztrált rászoruló család van várólistán.

Friss topikok

  • bartev40: TISZTELT CSETE CSALÁD ! NAGYON SAJNÁLOM ÖNÖKET FŐLEG HOGY NINCS KÁLYHÁJUK ÉS RÁADÁSUL MÉG ÓLBAN I... (2012.10.17. 08:25) A Csete család naplója
  • anyuska75: Nagyon rokonszenves család vagytok! Kívánom hogy az életetek jobbra forduljon, és minden bajba jut... (2012.06.20. 08:23) A Rinkó család naplója
  • micsodano: Ez a család valóban sokat küzd, (naplójuk alapján) és megérdemlik a támogatást! Szerintem jó helyr... (2012.04.23. 12:57) A Juhász család naplója
  • pet77: Szia, nagyon örülök, hogy ilyen jó helyre került a pénz az alapítványon keresztül. Én is hívő nő v... (2011.02.18. 08:34) A Juhász család naplója
  • Jánoserika: Kedves Vincze család Nagyon sajnálom hogy ilyen helyzetbe kerültetek Együtt érzek veletek Itt ahol... (2010.05.25. 08:38) A Vincze család naplója

A Szellő család naplója

2012.03.04. 08:59 gyea

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

 

A hét elején visszamentem a kórházba, ez az utolsó hetem már, -hála Istennek a családom szerint- én még szívesen maradnék, nagyon jó ott!

Szépen lassan eltelt ez a hét is, csak a családomnak múlt nehezen. Azt mondták, ez az egy hét olyan hosszan telt el, mint az előző három együtt.

De elvoltak, Mariann volt vissza az orvoshoz, sajnos nem múlik el a betegsége, műteni kell, mihelyt anyagilag úgy állunk, megyek vele a *********-i megyei kórházba. Évi maradt itthon már kedd reggeltől, mert bele esett az influenzába.

Pál járogat dolgozni, de már egyre idegesebb, mert már három hetet ledolgozott, és fizetést még nem utaltak. Pénteken jöttem haza a kórházból, elláttak mindenféle tanácsokkal, és gyógyszerekkel. Elég jók lettek az eredményeim.

Már nem fájnak a lábaim, és a lapockám sem. Jók voltak a kezelések, amiket kaptam. A gyógyfürdő nagyon fog hiányozni, de lehet mennem, mint bejáró, és hat hónap múlva ismét befeküdhetek ezekre a kezelésekre.

A férjem intézte a hazajövetelemet, elkérte a hivatalból a Fordot, és azzal jött értem péntek délután. Az unokám is beteg volt a hétvégén, vitték a lányomék az ügyeletre, mert nem tudták levinni a lázát.

Még nem hívtak fel azóta, hogy mi van az unokámmal, mert a lányom éjszakára ment dolgozni.

Hát ennyi történt nálunk a héten.

Maradok Köszönettel, Tisztelettel:

 

Szellő Pálné Éva

Szólj hozzá!

Címkék: család napló szellő

A Molnár család naplója

2012.03.03. 10:25 gyea

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

 

Sajnos egyre rosszabb a helyzetünk, Eszter lányomról kiderült, hogy azért van állandóan rosszul, mert valami baj van a szívével, most kivizsgáláson van. Sanyi fiamról még nem vették le a fekvő gipszet, talán hétfőn. Cinti versenyen volt megnyerte, pedig Juniorok között indult, a két kicsi meggyógyult, csütörtökön kezdték az ovit, Dávidnak pénteken volt a születésnapja, sajnos semmit nem tudtam neki venni. Evelinnek március 7-én lesz. Sajnos csak gyűlnek a számlák, amik akadtak takarítások elmentek a kórházra és a gyógyszerekre. Lassan a lakásban semmi nem jó, de nem tudom megcsináltatni. Nem tudom mi lesz!

Tisztelettel:

 

Molnár Család

 

Szólj hozzá!

Címkék: család napló molnár

A Pásztor család naplója

2012.03.03. 09:26 gyea

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

 

Tudom a hét elején még bizakodtam abban, hogy most már ne történjen velünk semmi gond, de ez nem így történt. A fiam attól függetlenül, hogy megkapta a tetanuszt a lábbába, volt iskolában. Emiatt kedd reggelre másfélszeresére bedagadt a lábfeje, már aznap nem engedtem az iskolába. Délután a háziorvos elküldte a sebészeti szakrendelőbe, ott már nem tudtak vele semmit csinálni, küldték tovább a kórházba. Még aznap este sürgősen meg kellett műteni, mert már ment neki a lábán felfele a piros csík. Kimetszették Neki a sebet, bevezetek egy csövet amin keresztül tisztult a seb, utána pedig sínbe rakták a lábát. Azt mondta a kezelőorvosa, ha még egy napot várnak vele, akkor még a lábát is elvesztette volna. Pénteken hazaengedték, mivel kezd gyógyulni a sebe és láztalan. Már nincs rajta a gipsz se, és a csövet is kivették már a talpából. Jövő hét pénteken vissza kell vinni a kórházba kontrollra. Ha minden rendben van, és gyógyul, akkor nem kell újra műteni, csak ha úgy látja az orvos, hogy nem javul neki és nem húzódik a seb, akkor viszont újra fel kell vágnia. Most pihennie kell, és nem mehet iskolába sem. Nekem kell adni a trombózis elleni injekciót is. Emma is elkapta a bárányhimlőt, a Szilvi influenzás. Tökéletesen le vagyok terhelve idegileg és fizikailag. Tisztelettel:

 

Pásztor Józsefné és családja

 

Szólj hozzá!

Címkék: család napló pásztor

A Varga család naplója

2012.03.02. 10:52 gyea

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

 

Jön a tavasz, melegszik az idő, süt a nap, a hangulatunk is egy kissé jobb ezáltal. A gyerekek is jól vannak, nem betegek, jó jegyeket hoznak az iskolából.
Mesimnek begyulladt a szeme, gondolom huzatot kaphatott, mert nem volt súlyos egy kis kamillázással helyre tudtam hozni neki. Most, hogy már később sötétedik, a szomszéd kislánnyal együtt játszik délutánonként, főzőcskéznek kinn az udvaron. Janikám a barátaival focizik az utcán ez idő alatt. Edinám más világ, Ő inkább sorozatot néz, zenét hallgat.
Jövő héten családit kapunk, mind három gyereknek cipőt kell venni. A tavalyiak tönkrementek. Na meg nadrágot, pulcsit is kéne, hát nem tudom mennyi fog megvalósulni belőle. Elég sok számlával, kölcsöntörlesztéssel vagyunk elmaradva, amivel utol kéne érni magunkat.
A minap ismét nemet kellett mondanom Edinának, sajnáltam nagyon. Technika órára kellett volna vásárolni néhány apróságot, az egész párszáz forintba került volna, mérlegelnem kellett azt vegyem meg vagy másnap kenyeret.
Köszönjük a támogatásukat!
Üdvözlettel:

 

Varga Jánosné

Szólj hozzá!

Címkék: család napló varga

A Szakács család bemutatkozója

2012.03.01. 15:49 gyea

Bemutatom a családomat:

Szakácsné Kiss Katalin vagyok. Nagycsaládban nőttem fel, öten vagyunk testvérek. Én vagyok a legkisebb. Gyermekkorom szép és nyugodt volt, szegényen, de boldogan nőttem fel. A szülők csak a fiúknak engedték, hogy szakmát tanuljanak, mert szerintük a férfi tartsa el a családot. Két fiútestvéreim ki is tanulta a szakmát, burkoló illetve lakatos lettek, és a mai napig ebben a szakmában dolgoznak. Anyám erre mindig büszke volt. Anyám erre mindig büszke volt. Apám egy fizetéséből kitanítatta a fiait. 35 év egy munkahelyen, Apám erre büszke. A testvérek felnőttek, megnősültek, férjhez mentek. Mind szanaszét vagyunk az országban, de tartjuk a kapcsolatot. Egy kivételével, a legnagyobb nővéremmel. Ő mindig is kivételes volt, férjhez ment, sokáig nem volt gyerekük, jó munkahelyük volt, megszedték magukat. Jól megy nekik, született három lányuk. Saját erőből vettek házat, szóval elég gazdagok. Mi négyen lemaradtunk valahogy. Ezért, mert mi szegények vagyunk, nem tartja velünk a kapcsolatot. A szülők megöregedtek, és olyan helyzetbe kerültek, hogy saját lakásukat otthagyva, most albérletben vannak, kevés nyugdíjból élnek.

Én 2001 nyarán mentem férjhez. *********-on dolgoztam, ott ismertem meg a férjemet. Fél év után megvettük a gyűrűt és összeházasodtunk. Így visszagondolva nem voltam szerelmes, nem volt meg az az érzés. Mai napig nem tudom miért mentem hozzá, talán a bosszú. Volt egy nagy igazi szerelmem, akit a mai napig nem tudok elfelejteni, és nem is akarok. Jó érzés visszaemlékezni a régi életemre, mikor még nem volt semmi gondom, csak épp annyi, hogy mit vegyek fel a hétvégén. Szerettem őt, de nem engem választott, hanem a halált. Öngyilkos lett. Meghalt, még a mai napig, ha rá gondolok, a hasamban érzem azt az érzést. Senki nem tudja miért, nem hagyott hátra levelet. Így hát férjhez mentem ehhez a valakihez, akit nem is ismertem. Anyósomék nagyon tiltakoztak, beszedett egy marék gyógyszert, mikor megtudta, hogy megvettük a gyűrűt. Én bementem hozzá a kórházba, vittem egy doboz gyógyszert, és azt mondtam, hogy vegye be ezt is, mert akkor is a felesége leszek! Most már tudom, hogy hibáztam, de az ember előre nem tud semmit, sajnos...

Nem volt nagy esküvőnk, csak egy kis vacsora. A nászéjszaka az nem volt, mert már akkor leitta magát. Anyáméknál laktunk, teljesen addig, míg szét nem mentünk. Nem volt jó már a kezdet sem. Már két héttel az esküvő után válni akartam. Folyton veszekedtünk, először az apróságokon, ki alszik az ágy szélén, kinél legyen a távirányító este. Aztán a szülőkön, neki nem jött be az én anyám, nekem meg az ő anyja. Az anyja, ha átmentünk, mindig éreztette velem, hogy nem szeret. Nem is szerettem oda járni, de Peti miatt néha elmentem. Tőle meg mindig ezt hallgattam: Anyád így, anyád úgy, miért jön a mi szobánkba? De az én anyámnak sem tetszett, hogy ő mindig akadékoskodott. Aztán terhes lettem, nagyon örültem neki, de nem sokáig. Elvetéltem három hónaposan, aztán jött, hogy ez kinek a hibája volt. Anyósom telebeszélte a fejét, hagyd ott, ennek úgysem lehet gyereke, gyere haza. A fia összepakolt és hazament az anyjához. Négy hónapig voltunk külön. Aztán addig járt utánam, még vissza nem fogadtam. Bár ne tettem volna, mert folytatódott minden úgy, mint azelőtt. Szinte minden nap részegen jött haza. Anyám kiabált, Peti úgyszintén, két tűz között voltam. Aztán még kétszer lettem terhes, min a kettőt elvesztettem. Ez annyira fájt és fáj a mai napig. Mindig égetek rájuk gyertyát, mert ők az én gyerekeim voltak. Lelkileg megviselt, és ő nem állt mellettem, nem jött be egyszer sem a kórházba. Én még jobban szerettem volna gyereket, imádtam őket. És mikor én elvetéltem, mindig akkor jelentette be valaki a közeli testvér, vagy barátnő, hogy terhes. Látni őket nagy hassal, az nagyon rossz volt. Már rögeszmém volt a gyerek, minden áron, csak gyereket akartam. Minden vetéléssel úgy éreztem, egy darab szakad ki a szívemből. Felvetettem az örökbefogadást, utána kérdeztem, és megbeszélve Petivel, beadtuk. Csak azért maradtam vele, mert egyedülálló nem vehet ki babát. És reménykedtem, ha lesz gyerek, megváltozik minden és minden más lesz.

Aztán terhes lettem Dórival, nagyon féltem, hogy őt is elveszítem. Mikor megmutatta a terhességi teszt, hogy terhes lettem, már akkor pakoltam a ruhámat, nem bíztam benne és nem is akartam bízni, hogy megmarad. Mert tudtam, úgy is nekem lesz rossz. De megmaradt, a terhesség alatt végig rettegtem, hogy mikor szülök meg. Nyolc hónapra, de egészségesen megszületett az én drágám. Mikor a hasamra tették, csak sírtam, sírtam és csókoltam, lecsókoltam a vért, a fehér mázat róla. Én voltam a legboldogabb a világon. Csak a gyerek volt az első, nem számított senki és semmi, csak az én Dórikám. A házasságom még jobban megromlott. Nem értette meg, hogy mit jelent ez nekem. Onnantól fogva mikor hazamentünk, nem voltam hajlandó vele aludni egy ágyban. Nekem már nem számított semmi. Végre volt egy gyerekem, az én vérem, húsom. Ő meg még jobban elkezdett inni. Ha ivott, agresszív volt, kiabált, és sokszor megvert. Amit titkoltam és rejtettem az anyám elől is. Nem mertem elmondani senkinek. Aztán egy este szokásához híven részegen jött haza. A gyerek már aludt. Rám támadt, megvert utána megerőszakolt. Próbáltam kiabálni, de nem jött hang ki, féltem felkel Dóri. Nem tudom leírni, milyen volt és, hogy mit éreztem. Megerőszakolt. Négy hónapos volt Dóri. Terhes lettem. Mikor az orvos közölte, hogy terhes, kiabáltam, hogy nem igaz, én nem lehetek terhes, így nem!

Persze az orvos nem értette, mire mondom, hogy így. Bevallom nem örültem a terhességnek, sírtam és sírtam. Anyám szerint terhességi depresszióm volt. De megtartottam, nem volt szívem elvetetni. Ő akkor is az én gyerekem lesz. Egy terhességem alatt sem foglalkozott velem. Azt mondta, lányt szüljek neki, mert ha fiú lesz, ott hagy a kórházban. Így is lett született egy fiam, Dani, és otthagyott. A tesóm vitt haza. Nem volt könnyű életem mellette és a gyerekeknek sem. Ivott és verekedett, ez volt csak amit csinált. Bírtam tíz évig. 2011. augusztusában hagytam ott. Elszöktünk, és a mai napig nem tudja, hol vagyunk. Meggyűlöltem, utálom, még a nevét is kiejteni! Most albérletben vagyunk. Egyedül két gyerekkel nagyon nehéz. Nem dolgozok, szociális segélyen vagyunk. Bár iskolám van, így nagyon nehéz elhelyezkedni. Járok heti kétszer egy családhoz takarítani. Válásunk jan. 30-ra van kitűzve. Már két éve húzódik, mert nem jön el, vagy kéri a gyerekeket. Szégyellem és már megbántam, de két nap börtönt kaptam lopásért, ennivalót és cipőt loptam a gyerekeimnek. Mert már nem bírtam tovább. Nem kívánom senkinek ezt az érzést, mikor enni kér a gyerek és nem tudok neki adni semmit. Játékkal szoktam terelni a figyelmüket, ha enni kérnek este. Oviba járnak, így nyugodt vagyok, hogy legalább ott esznek. A tulaj ki akar tenni minket a tél közepén az utcára, kaptam tőle haladékot, már öt havi lakbértartozásom van, és fűtés. Nem tudom, hogy fogom kifizetni. De már belefáradtam a gondolkozásba és a sok sírásba. Most, hogy tényleg megkapjuk ezt a pénzt, amit nagyon nehezen hittem el, egy kicsit könnyebb lesz, számíthatok valamire legalább. És a munkakeresést sem adom fel. Egy jobb életet akarok nyújtani a gyerekeimnek. Egy olyat, mint amilyen nekem volt régen. Igaz szegényes, dde boldog. Köszönöm, hogy lehetőséget adtak!

És ne haragudjanak, de még most sem hiszem el. Talán majd akkor, ha már mehetünk vásárolni.

Még egyszer köszönöm!

 

Tisztelettel:

 

Szakácsné Kiss Katalin

 

Szólj hozzá!

Címkék: család szakács bemutatkozó

A Rácz család naplója

2012.03.01. 11:25 gyea

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

 

A múlt héten -mondjuk rá- minden a szokásos módon történt. Pénteken viszont haza kellett hozni Ábelt a bölcsiből, ugyanis elkapta a bárányhimlőt. Nagyon nehezen viseli. A legnagyobb fiunk már volt, ezért nem kaphatja el, viszont a középső még nem. Sajnos az agresszívabb lefolyásút kaptuk el. A férjemnek még mindig nincs munkahelye. A mosógépem elkezdett folyni. Sajnos sok jót nem tudok írni. Kicsit el vagyok keseredve, jöhetne már valami jó is...

Köszönettel:

 

Rácz Istvánné

Szólj hozzá!

Címkék: család napló rácz

A Vincze család naplója

2012.03.01. 09:26 gyea

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

 

A gyerekek újból betegek lettek, beleestek a járványba, ami torokfájással és lázzal jár. Mire jobban lettek - a kisebbik két napot ment iskolába, és visszaesett a betegségbe. Nem elég a törés, a drót, azzal is vittük a sebészetre. Levették a gipszet Neki, viszont a drót maradt benne még három hétig, és majd utána szedik ki valahogy. De a kislány napról napra stresszel emiatt, de már én is. Ma fel is hívtuk a sebészetet, nem baj-e, hogy majdnem, hogy eltűntek a drótok, de nyugtattak, hogy nincs semmi baj ezzel, ez ilyen. De én nem vagyok nyugodt, majd csak akkor, ha kiveszik neki végre. És Ő is akkor fog meg könnyebbülni. Közben lakást keresgélünk, most már, mert lassan eljön az idő, hogy mennünk kell, és nem akarjuk azt, hogy az utolsó pillanatban kelljen innen ki menünk, úgyhogy megpróbálunk minden tőlünk telhetőt, aztán majd alakul valahogy. Nagyon könyörgöm az angyalkákhoz, hogy segítsenek, és adjanak erőt mindehhez. Szociális segélyből élünk egyelőre, ami borzasztó. Ebből nagyon nem tudom a jövőnket szépíteni sajnos.

Üdvözlettel:

 

Vincze Zoltánné

Szólj hozzá!

Címkék: család vincze napló

A Füredi család naplója

2012.02.29. 10:01 gyea

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

 

Az elmúlt héten volt a nagyobbik lányom szülinapja. Megünnepeltük tortával és kapott egy táblás csokit is. Az óvodában is Ő volt a középpontban, ami nagyon tetszett neki. Játékot, ajándékot sajnos nem tudtam venni neki, emiatt elég szomorú vagyok még mindig. Sajnos folyamatosan betegek továbbra is. Rövid megszakításokkal itthon vagyunk. Elképzelni sem merem, mi lesz velünk mire a táppénzt megkapom... A fizetésem alig lesz elég ismét a számlákra. Egy ördögi kör az egész életünk, egyik hónapról átvergődünk a másikra. Küzdelem minden nap, már nagyon nehezen viselem. A költözéssel is gond van, még mindig bizonytalan az egész dolog.

Továbbra sincs még annyi pénzem se, hogy a holminkat elvitessem akárhová. Nem tudom, mi lesz elég nyomasztó az egész. Egy kicsit próbálunk örülni a jó időnek, kiengedtem a gyerekeket a szabadba, hátha jobban gyógyulnának. Már nagyon várják, hogy menjünk kirándulni a telet nem szeretjük. Előszedtem a vékonyabb ruhákat, kabátokat. Reméljük hamarosan szükség is lesz rájuk. A férjemet ismét berendelték a munkaügyibe, de ez a lehetőség sem jött össze sajnos, ezren várnak egy helyre...

Szép tavaszias hetet kívánok!

Üdvözlettel:

 

Füredi Tiborné

Szólj hozzá!

Címkék: család napló füredi

A Révész család naplója

2012.02.28. 09:35 gyea

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

 

Hogyan is kezdjem? Hulla fáradt vagyok a metszéstől, de már nem sokára vége, és nem tudom utána honnan lesz keresetünk. A gyerekek, hála az égnek, jól vannak és járnak iskolába.

Nagyon nehéz a mindennapokat megoldani, mivel egyre drágább minden.

Sajnos a tüzelővel ismét gondban vagyunk, és nem valami fényes az időjárás nálunk.

Móni lányomnak 4-es lett a félévije, de hála az égnek a Dórika és Petike sem bukott meg.

Nekem sikerült sajnos elesnem a gyümölcsösben, és ismét porcleválásom van.

Röviden ennyi lenne, és elnézést kérek, hogy most írok, de létezni sincs kedvem néha.

Üdvözlettel:

 

Révész Péterné

Szólj hozzá!

Címkék: család napló révész

A Lencsés család naplója

2012.02.28. 09:06 gyea

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

 

Nem tudok jó hírekről beszámolni, az egész hét még mindig a betegségről szólt, egyszerűen nem értem, hogy-hogy nem gyógyulunk.

Láz, köhögés, orrfolyás gennyes-torok, hányás. Mind a három gyerek egyszerre lett beteg. Kiváltottuk a gyógyszert, és két nap két éjszaka egyiktől a másikig szaladgáltam, láz miatt, vagy komplett ágyhúzás miatt, nagyon kimerültem. Dettinek úgy tűnik, ráhúzódik a fülére is. Holnapra kaptunk időpontot a fülészetre, majd meglátjuk. Szúr neki, és furcsa hangokat hall. És ha megy, akkor jobban fáj neki. Mára már Én is beteg lettem, lázas vagyok, rettenetesen fáj a fejem, a hasam, és náthaszerű valami kínoz, a nyirokcsomóim megduzzadtak. Egyszóval nem jól vagyok.

Ezek azért is nagyon rosszak, mert az utóbbi időben szinte csak gyógyszerre költöttünk és már kiürült a kincstár teljesen.

Anyukám ígérte , hogy eljön segíteni, de nem tette mondjuk tavaly egyszer volt tíz percet az előtt kétszer tíz percet, olyan, hogy gyermekfelügyelet szóba sem jöhet. Pedig tíz perc biciklivel. Senki nem tud segíteni, vagy nem akar? Sokszor szomorú vagyok emiatt igaz, nem vagyok már gyerek 37 évesen, de egy kis támogatásra és szeretetre, megértésre vágyok. Soha senki nem jött ide a családomból, hogy van egy órám, beszélgessünk, meghallgat vagy tanácsot kérhetek. Pedig mindenki jön-megy csak ide nem.

Üdvözlettel:

 

Lencsés család

Szólj hozzá!

Címkék: család napló lencsés

A Szellő család naplója

2012.02.27. 11:00 gyea

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

 

Ez a hetünk is eltelt szépen lassan, Én még mindig a kórházban. Családom pedig idehaza nélkülöz engem. Azért sok mindent megoldanak. Mariann az, aki tartja a frontot helyettem, de Viola is sokat besegít neki. Pál még mindig jár dolgozni, de egy kicsit el vagyunk kenődve, mert még nem utalták neki a pénzt és heti fizetésről volt szó a szerződés kötésekor.

Már csak egy hetem van a kezelésekből és jövő héten haza engednek a családomhoz.

Ennyi történt a héten.

Köszönettel, Tisztelettel:

 

Szellő Pálné Éva

Szólj hozzá!

Címkék: család napló szellő

A Tímár család naplója

2012.02.27. 09:36 gyea

A 2012.02.20. és a 2012.02.26. között időszak:

 

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

 

Ezen a héten a férjem délelőttös volt. Mivel a hét végén elfogyott a fa, megpróbálok fát intézni, hogy tudjunk fűteni.

Mire a fiúk hazaértek, én megfőztem és elvégeztem a ház körüli munkákat.

Mivel nem hoznak az erdőből fát, hát így a húgomtól kértem hétvégére, míg nem hoznak.

A hétvégén otthon voltak fiúk és összepakoltuk a kapott fát és behordtuk, igaz, csak pár napra elegendő, de talán elég lesz addig, míg tudunk venni.

Vasárnap délután pedig a következő hétre készülődtünk.

Szólj hozzá!

Címkék: család napló tímár

A Pásztor család naplója

2012.02.27. 09:36 gyea

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

 

A gyerekek szerdától ismét mehetek oviba, nagyon örültek neki. Hát azért elég hosszú volt nekik ez a majd három hét itthonlét főleg, hogy még ki se mehetek az udvarra. Pénteken volt megtartva  a farsangi bál is. A Alíz virágtündér, a Szilvi pedig tigris volt. Józsiéknak is pénteken volt a farsang, ahogy mondja ők lettek a legjobbak. Ugyanis a hattyúk tavát adták elő. A hétvége már nem volt ilyen nyugalmas. Itt voltak Endre gyerekei láthatáson, és vasárnap délután tőlünk vitte el a nagylányt a mentő vakbélgyanúval. Szerencsére még este haza jöhetett, mert nem az volt. Akkor Józsi belelépet az udvaron egy szögbe, amikor szedte szét a raklapot. Ma átment az orvoshoz, és kapott is egy tetanuszt. Remélem most már nyugodtabb lesz ez a hét, és nem lesz semmi gond.

Tisztelettel:

 

 Pásztor Józsefné és családja

Szólj hozzá!

Címkék: család napló pásztor

süti beállítások módosítása