Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Napjaink telelgetnek, a nyári szünetnek is lassacskán vége van, és még nem voltunk sehol. Sem kirándulni, sem strandon, hát ez is egy olyan nyár lesz, mint az utóbbiak, hogy nem tudunk eljutni sehová. Nézegettem szállásokat, de ezt mi nem engedhetjük meg magunknak, ígyhát maradunk itthon. Esik az eső nálunk, így napszámba sem tudunk járni annyiból jó csak, hogy nincs az a nagy meleg, mert már alig bírtuk. A gyerekek is egész nap csak a szobában voltak, a lakásunkra még mindig nincs vevő. Én úgy hiszem ebben az évben nem tudjuk eladni pedig már igencsak engednénk belőle. A mai piaci helyzet elég rossz, és ez nekünk sem jó, csak az a baj, jövőre már a bank fogja árulni, és akkor lakásunk nem lesz, de adósságunk az megmarad. Próbálkozunk mindennel, de nem jutunk egyről a kettőre egyszerűen. Nagyon sok gonddal küszködünk már immár két éve, már nagyon meg vagyunk fáradva, mikor lesz már kicsit jobb nem tudom?!

A gyerekek jól vannak nem betegek szerencsére.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Újabb hét van a hátunk mögött. Az idő jó, a nyár elég jól telik. Az egyesületen belül barátokra találtunk. Sokat vagyunk együtt, akár egy kis beszélgetésre, akár egy nagyobb programra. Nagyon jó ez a kis baráti társaság, így rövid időre el tudjuk felejteni a mindennapi problémákat. Már érezzük, hogy hónap vége felé járunk, mert meg kell gondolni milyen étel kerüljön az asztalra. Ilyenkor számolom a napokat, hogy mennyi idő van még a hónapból.

Üdvözlettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az elmúlt időszak Robika vakációját gazdagította. Igaz, hogy itthon is sokat dolgoztunk, de kirándultunk és szórakoztunk is.

Elkezdtük a fürdőszobát csinálni, és igaz, hogy lassan de haladunk. Az idén télen már lesz "igazi" fürdőszobánk!

A kertben minden kókadozik a nagy kánikulában, de locsolni nem tudok minden nap.

Párom munkahelyén ilyenkor rengeteg a megrendelés, így sokat túlórázik. Majdnem minden nap bent kell maradniuk, de legalább a fizetésen meglátszik az eredmény.

Robika rengeteget játszik a szomszéd gyerekekkel, és két hatalmas élményben is része volt. Először *******án voltunk egy ingyenes koncerten, ahol a kedvenc énekese lépett fel, és autogramot is kaptunk. Teljesen fel volt dobva, és alig lehetett bírni vele, de azt az örömöt az arcán sose fogom elfelejteni. Utána egy dinoszaurusz kiállításon voltunk. A faluból indítottak egy buszt és a belépőnek is csak a felét kellett fizetni. Hatalmas élmény volt még nekünk felnőtteknek is. Az élethű mozgó dínók szinte félelmetesek voltak, de Robika nagyon élvezte az egész kirándulást. Egyébként is nagy dínó rajongó, ezért is nem lett volna szabad ezt kihagynunk. Készült sok fénykép is, ami később szép emlék lesz Neki.

Úgy érzem, jól alakulnak a dolgaink -bár nincs ez mindig így sajnos- és a fiunk is sok élményt szedett össze újra. Nagyon örülök, amikor boldognak látom. Beéri Ő kis dolgokkal is, de ezek a mostani történések Neki nagyon-nagy dolgoknak számítanak. Remélem még sok-sok ilyen felejthetetlen élményben lesz részünk együtt!

Kívánok mindenkinek jó egészséget és kellemes nyarat!

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten ünnepeltem családommal a 40. szülinapomat!
Gyermekeim Apjukkal már korán reggel köszöntöttek. A gyerekek, vagyis Dóri és Peti szívecskéket rajzoltak nekem, és dobozba rakták. A család nevében SMS-el köszöntöttek, és Mónika még külön a saját nevében, még gyönyörűbb versidézettel kedveskedett nekem, amitől szememből kicsordult a könnyem!
Finom ebédet főztem, és sütöttem tortát saját kezűleg. Végül is nagyon szépen telt el a nap.
Férjemet érte egy kis baleset a biciklivel, de szépen gyógyul a lába.
Amúgy szerencsére jól van a család, ami szerintem a legfontosabb a család életében.
Lassan vásárolgatom Móninak a kollégiumba a listán szereplő dolgokat, amire szüksége lesz ott.
Délutánonként sziesztázik a család a nagy meleg miatt, de tegnap már dörgött, villámlott.
Üdvözlettel:

A Révész család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az előző hét elszaladt. A hét elején nagyon vártuk a csütörtököt. Ugyanis van egy nagyon jó pap barátunk, és a szüleinek van nyaralójuk. Csütörtök este elvitt minket. A ********* szigeten van, nem messze a ******* parttól. Sokat sétáltunk, pancsoltak a gyerekek a vízben. Az udvarban van egy tölgyfa, és volt rajta egy mókus (gyűjtötte a makkot). Ott mászkált tőlünk 5-6 méterre. Nagy élmény volt nekünk felnőtteknek is, hát még a három fiunknak. Vasárnap este értünk haza fájó szívvel. Nem nagy nyaralás, de legalább pár napig az ember mégsem otthon van. A Gyerekek nagyon jól érezték magukat. Előfordulhat, hogy ősszel még elmegyünk egyszer.

Tisztelettel:

Rácz Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A gyerekek még ezen a héten sem voltak itthon. Csütörtökig az anyai nagymamánál voltak,

utána mentek át az apukához. Már csütörtökön nagyon hiányoztak, ezért fogtam magam, és

meglátogattam őket. Nagyon szép barnák. És egy kis bajt is csináltak, de semmi gond.

A kislány nagyon szeretne egy rollert, de sajnos még azt sem tudok Neki venni,

pláne, hogy már nemsokára itt van az augusztus és vásárolni kell az iskolába, illetve az óvodába is. Ruhák, cipők, iskolaszerek és sok apró dolog, ami mindehhez kell. Ezért sajnos most rollerre nem jut, akármennyire is szeretné, de ettől függetlenül ez nagyon rossz érzés,

mind nekem szülőknek, mind a gyereknek. Nekem azért, mert nem tudom megadni a gyerekemnek, amit szeretne, a gyereknek meg azért mert nem kapja meg, amit szeretne.

Nagyon sajnálom, de nincs mit tenni, a ruha és a cipő illetve a táska, tolltartó ilyenek,

fontosabbak, mint a roller. És akármilyen nehéz is, ranglistát kell csinálnom a fontos dolgokról, de lehet, hogy ezt egy gyerek nem érti meg.

Üdvözlettel:

                        Pethő Brigitta

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Repülnek a napok hetek, lassan vége a nyárnak. A héten kétszer főztem baracklekvárt télire, vettem egy ismerőstől elég jó áron. Edinámmal beszéltem telefonon, még mindig nyaral, jól érzi magát, most épp egy másik rokonnál tölt pár napot ott helyben. A hét fő eseménye barátaink látogatása volt vasárnap. Régi ismerőseink, velük sokat összejártunk, míg sajnos el nem kellett költözniük innen. Náluk is három gyermek van, a mieinkhez hasonló kórúak. A gyerekek nagyokat játszottak mi pedig jót beszélgettünk, nevetgéltünk, sztorizgattunk a régi időkről. Sajnos gyorsan este lett, és menniük kellett, remélem még az idén egyszer találkozhatunk velük. A sajnálatos hír hogy fiamnak begyulladt a füle, szegénynek nagyon fájt, hétfőn orvosnál voltunk, kapott rá gyógyszert.
A heti naplóm zárom, köszönjük az Alapítványnak, hogy támogat minket!

Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hét kicsit zsúfolt volt. A gyerekek három napot voltak tánctáborban, hogy nyáron ne felejtsék el, amit tanév közben tanultak, és edzésben maradjanak. Szerdán este hoztuk haza őket, de pénteken a nagyobbik fiúnk Attila elutazott Lengyelországba. Az egyház indított buszt, és a plébános elvitte őt meg egy másik fiút a faluból. Legalább eljut szép helyekre, mi úgy se tehetnénk meg, hogy elvigyük. A férjemék sokat dolgoztak a héten napi 10 órát is, sok a munkájuk. Anyukáméknál sok barack érett a fákon, átmentünk főztünk ki lekvárt, így most azt sem kell venni. Szombaton falunap volt itt nálunk, Szabolcskánk és Pankánk is szerepelt, táncoltak.

Nagyon meleg van, a gyerekek minden nap medencéznek. Várjuk nagyon az esőt, mert a kertben így minden le fog száradni.

Köszönettel:

Gulyás Istvánné 

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten folytatódott a betegeskedés, Evelin még mindig beteg, Dávid már meggyógyult. Rengeteg vizsgálaton voltunk, igazándiból semmit sem találtak. Még mindig nincs gáz, és nem tudom mikor lesz, szörnyű ez az állapot. Cintinek edzőtábor, mivel bekerült a Heraklész bajnok programba, így teljesen ingyen van, különben nem tudna menni. Ez egy nagyon fontos alapozó tábor, ha ilyen eredményei lesznek, Ő képviseli, súlycsoportjában, serdülők között Magyarországot a Judo Európa bajnokságon! Reméljük így is lesz! Ezen a héten, ezek történtek!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Kegyetlen hőség volt, nem csak kint, de bent a lakásban is. A folyosó ablakokat le kellett sötétíteni, annyira felmelegítette a lakást. A gyerekek a héten a suliban voltak délelőtt, nagyon jó volt nekik egy kis kikapcsolódás. Jövő héten is mehetnek, két gyerek helyett. Nagyon tetszett nekik, Aliz feltalálta magát, hiszen vele egykorú gyerekek is voltak ott. Szilvi az nem igazán oldódott fel, csak a bátyja nyakán lógott egész végig. Aliz napról napra komolyabb. A héten odaállt mellém, és azt mondta, tanítsam meg mosogatni. Másnap nem a testvéreivel fürdött a medencében, hanem segített leszedni az uborkát a kertben. Szombaton elkezdtük befőzni az első adag lecsót, 21 üveggel lett. Most nagyon szép a kert, igaz reggel este locsolni kell, de megéri. Most uborka is lett eltéve egy pár üveggel remélem, az is sikerülni fog. Ma itt volt a párom édesanyja, főzött a gyerekeknek töltött paprikát és húsgombócot. Hát nagyon finom lett, Niki elég válogatós, de ezt még Ő is megette.   Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mit is írhatnék erről a hétről, mint a hőség által kínlódás a nap reggeltől-estig.
Szerintem nagyon sokan vagyunk ezzel ugyan így.
A négy fal közt irigylem azokat, akik el tudnak menni nyaralni, vagy legalább rokonokhoz egy pár napra.
Az igazat megvalva azt sem tudom, Anyukám mikor hívott el magukhoz utoljára, és mikor ettem náluk utoljára, furcsa dolgok ezek, ha le is megyek néha, akkor is az az első kérdés, hogy mi az tán valami baj van? Egyszer mondta, nem tudja elviselni Dettike autizmusát, és a nagy fiam halálos betegsége miatt szomorú lesz, tehát nem értem miért zárkózik el tőlünk. Jó lenne ha kicsit mellém állna, és megpróbálnánk a lehetőségeinkhez mérten mindent megadni Nekik, de együtt! Egy évben 1-2 alkalommal jön el és kb. fél órát marad.
Apukám sűrűbben jön, de a konyhán túl még nem járt, azt sem tudja milyenek a szobák.
Pedig állítom, aranyos gyerekek, tisztelet tudóak és nem szolgáltatnák ki magukat, és nagyon hálásak egy kis odafigyelésért és szeretetért!
Olyan rossz mindig egyedül a félelmeimmel, és az aggodalmammal, nem beszélve a tehetetlenséggel. Van, hogy hetek telnek el, hogy egy felnőtt emberrel tudok váltani egy pár szót. Az is igaz, hogy nincs jogom másokat az én gondommal terhelni, mert hát mindenkinek a saját gondja a legnagyobb. De  naponta százszor megkérdezhetem a gyerekeket, hogy jól vagy? Minden rendben, mit segíthetek?
A Janika betegsége, sajnos bármikor katasztrófához vezethet, ennek tudatában, nem leszek, és nem tudok soha egy pillanatra sem boldog lenni, mert ha nincsenek fájdalmai, akkor is azon töröm a fejem, vajon mit tehetnék, hogy boldognak lássam?!
A héten elengedtem a TESCO-ba egyedül, vagyis a húgával Ő 10 éves, ennek is nagyon örültek, de szétizgultam magam, hogy ne legyen semmi baj!
Muszáj volt leírnom, köszönöm!
Tisztelettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hétvégén itt volt nálunk a Papa. Nagyon jól éreztük magunkat vele. Együtt mentünk ********-be a Kakasfőző versenyre fatálcát árulni. Egyre nehezebben viseljük a hőséget. Most orvosnál voltunk beutalót kérni Árpinak a továbbtanuláshoz, mivel hallásvizsgálatra kell vinni. A ******* ******** Klub tagjai a strandon voltak, mi abból sajnos kimaradtunk a főzőverseny miatt. 

Tisztelettel:

A Törjék család 

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon meleg van mifelénk, oly annyira, hogy a szobában telnek el a lányok napjai. Mostanság egyszerűen nem lehet kint meglenni. Viszont mi a férjemmel kint vagyunk a napon dolgozni, és nagyon-nagyon rossz, alig bírjuk, de még kitartásunk van!

A lányok sokat unatkoznak sajnos, de reméljük, hogy legalább egyszer sikerül strandra vinni Őket a nyár folyamán. Nem nagyon tudok most mit írni, és mesélni naplómban, mert nagyon egyhangúak napjaink: munka és unalom ez ami történt velünk.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt hét Nem volt a legjobb. A hideg, esős idő miatt sokszor bent voltunk a lakásban. Ezt a gyerekek nem szeretik, hiszen nagyon élvezik a friss levegőt. Egyszer-egyszer elmentünk egy nagyobb sétára, de többnyire bent kellett játszaniuk. És ilyenkor unatkoznak. Semmi nem jó, de végre megint jön a meleg. Holnap megyünk az állatkertbe. Nagyon izgatottak. Ábelnél elmúlt a hasmenés. Épp elég volt belőle.

Tisztelettel:

Rácz Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is eltelt, a gyerekek élvezik a nyarat, mi meg annyira nem a nagyon meleget. A hát elején még a vastag pulóver is kellett, a hétvégén meg már ájult el az ember olyan forróság lett. De most van itt az ideje, télen nem lesz ilyen meleg (sajnos, már most gondolkodunk rajta, hogy mivel fogunk fűteni). A hónap első hete nagyon jó, mert ilyenkor kapjuk meg az alapítványtól a pénzt, ilyenkor vesszük meg az élelmiszereket, amire szükség van. Nagyon nehezen jönnénk ki ebből a kis pénzből, amit kapunk. Hálásak vagyunk az alapítványnak, hogy részt vehetünk a programban.

Üdvözlettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Eltelt egy újabb hét, olyan gyorsan telnek a napok, észre sem vesszük és vége a vakációnak. Viharok tombolnak estéről estére, de ilyen félelmetesek már régen voltak, szinte megrémít minket. Ma húsgombóc leves, és túrós tészta volt az ebéd, délután pedig zöldbabot rakok el üvegbe, télen nagyon jó lesz, szeretik is a lányok. Remélem nem lesz igazuk az időjósoknak és nem lesz jégeső, had tudjunk mindent elpakolni télire. A pince betonozása félbe maradt, kevés volt az anyag hozzá, így várnunk kel, míg megint tudunk hozzávalót venni. Nagy nehezen megvarrtam az iskolatáskákat, de így most nem kell vennem, bár a lányok szerettek volna újat, de aztán csak belenyugodtak a dologba. A cserépkályhánk a lányok szobájában nagyon rossz állapotban van, át kellene rakatni, de borzalmas drágán csinálják, ez is megoldást vár, én meg úgy érzem, megőrülök. Vásárolgatjuk a gyerekekkel a támogatást, amiért nem győzök hálás lenni, hogy van, és nagyon rossz lesz, ha majd nem lesz.

Péter mindennap dolgozik, és mindennap kullancs mászik bele, amit nekem kell kiszednem, és félek is, nehogy baja legyen, de eddig még elmúltak szépen a helyén a piros pontok. Remélem nem lesz fertőző egyik sem, oltást kellene neki felvennie, de a munkáltató ezt nem fizeti, mi meg nem tudjuk kifizetni. A gyerekek nagyon elevenek, és annyi energiájuk van, alig lehet őket kicsit délután leültetni olvasni, hogy az ajánlott olvasmányokat elolvassák. A medencéjük kilyukadt, így hát azt siratják is rendesen, de feltalálják magukat azért. Ma is az üdítős üvegnek kiszúrták a kupakját, és úgy locsolják egymást: "Ez vizibomba Anya!" mondják nekem, én is kaptam belőle rendesen! Annyira nagyon szeretem őket, ennél jobban talán már nem is lehet. Kívánok mindenkinek szép napokat, minden gyereknek jó nyarat, az Alapítvány munkatársainak pedig kitartó munkát, minden elképzelhető jót! 

Rinkóné Emese