Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Nagyon szép idő volt egész héten. A gyerekek élvezték a kint létet az udvaron, és a játszótéren, alig akartak este bejönni az udvarról. Ennek köszönhetően a szomszédomnak egy tyúkja bánta. Ez úgy derült ki, hogy csütörtökön beszélgettem, odajöttek a lányok is köszönni, és akkor mondja a szomszéd Aliznak, hogy haragszik rá. Nem értettem, hogy miért, ezért vissza is kérdeztem, hogy mit csinált? Meg is kaptam a választ, mert leütötte a tyúkját. Kérdőre vontam egyből, hogy mit ártott neki az a szegény állat, azt mondta, hogy meghúzta a haját. Erre Ő fogott egy karót, hogy megtorolja, csak szerintem Ő se gondolta azt, hogy el fog pusztulni. Ugyanis a nagyobbik lányom nagy állatbarát, és állandóan a szomszéd tyúkjait eteti, meg megpróbálja elkapni, hogy megsimogathassa. Szerencsére nincs harag emiatt a szomszéddal. De péntektől már nem tud bennük kárt okozni, mert lett felállítva pala a drótkerítés helyére. A kert is szép, meg van is benne munka. Már van újhagyma is, de a retket azt újra kell vetni, mert kifagyott. Hétfőn volt szülői értekezlet az iskolában, a bankettel és a ballagással kapcsolatban, és akkor derült ki, hogy még mindig nincs ballagási meghívó. Kérdem én ezek után, milyen iskola ez, hogy három hét múlva ballagás, és még nem intézték el a meghívókat. Amúgy se vagyok megbékülve egy-két tanárral, csak a nagyfiam miatt nem szólok, nehogy Ő lássa kárát. Így is rá van szállva az osztályfőnöke, meg a társaival és állandó vitában van. Főleg egy pénzes szülő gyerekével, aki év vége közeledtével mindenkit elárul azért, ha valamit csinál, hogy ne bukjon meg. Mert érdekes módon abból a két tantárgyból áll bukásra, amit az osztályfőnök tanít nekik. De kíváncsi leszek rá, hogy átengedik év végén vagy sem. Csak hát szerintem az a baj, hogy majd felső tagozatban ez a gyerek nem fog elérni semmit ezzel a viselkedési stílussal, de majd akkor a saját kárán megtanulja. Már a gyerekek nagyon várják a szünetet, hogy ne kelljen olyan korán abbahagyni a játékot az udvaron, és hogy ne keltsem fel őket korán. Azzal vigasztalom őket, hogy már csak három hét, és szünet. Számolják a napokat visszafelé!
Tisztelettel:
Pásztor Józsefné és családja
