Aktuális

Nagylelkű adományaikból jelenleg 50 családot támogatunk minden hónapban.

Közel 150 regisztrált rászoruló család van várólistán.

Friss topikok

  • bartev40: TISZTELT CSETE CSALÁD ! NAGYON SAJNÁLOM ÖNÖKET FŐLEG HOGY NINCS KÁLYHÁJUK ÉS RÁADÁSUL MÉG ÓLBAN I... (2012.10.17. 08:25) A Csete család naplója
  • anyuska75: Nagyon rokonszenves család vagytok! Kívánom hogy az életetek jobbra forduljon, és minden bajba jut... (2012.06.20. 08:23) A Rinkó család naplója
  • micsodano: Ez a család valóban sokat küzd, (naplójuk alapján) és megérdemlik a támogatást! Szerintem jó helyr... (2012.04.23. 12:57) A Juhász család naplója
  • pet77: Szia, nagyon örülök, hogy ilyen jó helyre került a pénz az alapítványon keresztül. Én is hívő nő v... (2011.02.18. 08:34) A Juhász család naplója
  • Jánoserika: Kedves Vincze család Nagyon sajnálom hogy ilyen helyzetbe kerültetek Együtt érzek veletek Itt ahol... (2010.05.25. 08:38) A Vincze család naplója

A Juhász család naplója

2011.04.26. 15:52 gyea

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

 

Hú, micsoda időjárás van, úgy fúj a szél, már napok óta, teljesen kifáradok, míg végig bringázom kis településemet hajnalban az újsággal.

Nem nagyon szeretem most ezt a munkát, nagyon sok a furcsa ember, rengeteget "panaszkodnak" rám, hogy miért nem tudhatom. Pl.: van egy apró kis utca, mindössze 2 db újság jár ide, és az egyiket "elfelejtem" berakni, az egyik előfizető szerint, de már ilyet! Nem vagyok se gyengeelméjű, sem fogyatékos, hogy azért két újság előfizetést ne jegyezzek meg, és vajon miért ne raknám be az újságot? Igyekszem megbecsülni a régi előfizetőket, hiszen ettől függ az én fizetésem is, hogy hány újság előfizetés van, egyszerűen kevés a sütnivalóm, hogy megértsem.

Egyetlen magyarázata az lehet, hogy a személyem ellen van kifogása, vagy az ellen, hogy miért én vagyok a kézbesítő. Hogy mit és miért lehet ezen irigykedni, napi 600 Ft körül van az az összeg amit kapok azért, hogy kikézbesítek 133 db újságot, 12 km távolság alatt, aki ezt irigylésre méltónak találja, nosza rajta, lehet velem cserélni, átadom bárkinek! Keljen hajnal 4-kor, fél ötkor az utcán vagyok, és majdnem 7 óra van, mire hazaérek. Mondjuk sok függ az időjárástól, a mai szeles napon 7 órára értem haza, mert sok helyen csak tolni tudtam a bicajomat, helyesebben abba kapaszkodtam.

Nem jó ez a világ most, elhatalmasodott az irigység és a rosszindulat.

Tegnap voltam templomban is, jó volt kicsit megnyugodni, és lélekben is készülni az ünnepre. Keresztelő is volt, Orsolyának hívják a kislányt, akit kereszteltek. Sokszor volt már keresztelő, de a könnyeim mindig kicsordulnak ilyenkor, a Lelkésznő nagyon szépen tud beszélni ilyenkor, elmondja a szülőknek, keresztszülőknek, hogy a gyermek a jó Isten adománya, és csak ajándékba kapjuk gyermekünket egy időre, hogy nevelhessük, szerethessük, taníthassuk örömünk forrása legyen, és ő is tudjon minket alakítani, változtatni, hiszen ha belegondolunk mennyit változik egy nő az anyaság alatt, az tényleg nagyon döbbenetes. Hiszen vegyük elejétől, a legtöbb nő nehezen viseli ezt az áldásos állapotot, (hányás, szédülés, rossz közérzet) az elején, aztán pedig ahogy növekszik a baba, a többlet súly "cipelése" sem egyszerű, majd a szülés, a szoptatás, az éjszaki felkelések, a sok-sok tennivaló. Persze csodaszép dolgok ezek, de változást jelentenek az ember életében. És formálódunk az már biztos, de a legszebb feladat anyának lenni, és persze apának is. Nem akarom lebecsülni a férfiak jelentőségét ebben a nemes feladatban, hiszen nélkülük létre sem jöhetett volna az a kis emberi élet, és tudom, hogy nagyon sok férfiban több a szeretet is, mint az anyában, de én most csak az anyaság érzését próbáltam ecsetelgetni kicsit, hiszen ezt éltem át, erről vannak érzelmeim.

Tegnap kicsit diétás volt az ebédünk, csak húslevest főztem sertés húsból, és a főtt húshoz krumpli pürét készítettem paradicsommártással, és egy kis fejes salátát tejfölösen. A fiam nem szereti "annyira" a paradicsommártást, neki kedveskedtem a salátával, úgy hogy ma főznöm kell valami "normális" ebédet is a fiam szerint, tehát bepótolom a rántott húst, ami elmaradt és sütemény sem volt tegnap, mert nem találtam itthon karamell pudingport, így a süteményt is ma készítem el.

Beteg volt a fiam, nem volt iskolában csütörtökön és pénteken, még ma sem teljesen gyógyult meg, de ma már elment iskolába.

A lánykámnak ma nehéz napja lesz, írnak történelemből és angolból, és délután próbálnak a drámásokkal, ma délután még a dráma tanárnő elviszi őket egy kis "anya iskolai" látogatásra is, hogy megnézzék, ott hogyan próbálnak a drámások, mert csütörtökön versenyre mennek.

Mi ebben a kis faluban csak egy tagiskola vagyunk, de szerencsére megmaradt helyben a tanítás.

Elkezdődött az iskolában a papír és PET-palack gyűjtés, a legtöbbet gyűjtő gyerek ingyenes belépőt kap egy közeli állatparkba, szóval megindult a nyüzsgés kicsit.

Be is fejezem mára a naplómat, most hívott a barátnőm, hogy lenne egy lakás, amit ki kell takarítani. Neki egy ismerőse, és gyorsan rendbe akarja rakni, hogy tudjon ő is készülni az ünnepre! Szóval 11 körül megyek el itthonról, addig meg el kell végeznem, amit mára magamnak beterveztem, főleg a főzést.

Legyen csodaszép a napotok, történjenek jó dolgok veletek!

 

Üdvözlettel: Juhászné Mária

 

Szólj hozzá!

Címkék: család napló juhász

A Füredi család naplója

2011.04.26. 13:10 gyea

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

 

Ez a hét a Húsvéti készülődés jegyében telt. Ilyenkor komolyabban elgondolkozunk életünkről, sorsunkról, az ÉLET értelméről. Arról, hogy milyen a hozzáállásunk a nehézségekhez, hogy elfogadjuk vagy lázadunk a "Keresztünk" ellen. És milyen az Isten "hozzáállása"... Ő elfogadta a KERESZTET értünk, szeretetből.

Igaz, hogy nincs semmink, amit nagyon szeretnénk: se szép házunk, se mosógépünk... De ÉLETET kaptunk s vele számtalan lehetőséget a boldogságra, segítséget, amit észre kell vennünk!

Most próbálok igazán nyitott szemmel járni és elfogadni Isten ajándékait. A munkahelyemen a gyerekekkel tojást díszítettünk, a hét végén pedig a Nagyheti szertartásokon vettünk részt. Nagyon várták már a tavaszi szünetet, ami bentlakásos iskola lévén nálunk a Húsvét és az azt követő hét.

Itthon is nyüzsögtek a gyerekek, várták a "húsvéti nyuszi" érkezését. Segítettek a kert gondozásában, locsogatták a virágágyásokat, de a magok nem akarnak kikelni. Itt-ott kinyílt egy-egy tulipán, nárcisz aminek megörültek.

A férjem füvet vágott, én igyekeztem kiszedni a füvet, ahol a fűnyíró nem bírta.

Szombaton délelőtt takarítottunk, délutánra pedig meghívást kaptunk a férjem nagynénjéhez. Finom ebéddel várt minket, sok meglepetés várt a gyerekekre: MEGÉRKEZETT A NYUSZI!!

Csoki, csoki, játék... apróságok, de a lányok nagyon tudnak örülni minden pici dolognak.

Vasárnap ünnepi Szentmisén vettünk részt reggel, azt követte kicsit rendhagyóan a sonka főzés...ebéd majd a tojásfestés, ami igazán mókásra sikerült.

Áldott Húsvétot kívánunk Mindenkinek!

Tisztelettel:

 

Füredi Tiborné és családja

 

Szólj hozzá!

Címkék: család napló füredi

A Törjék család naplója

2011.04.26. 12:17 gyea

Tovább a család bemutatkozójához

 

Az előző levél óta sajnos nagy baj történt a családban. A Mamát 11-én elvitte a mentő a kórházba, így az elmúlt időszak eseményei ez körül forogtak. Minden nap érdeklődtünk az állapota felől, de nem jóval biztattak. Szombaton éjszaka Mennyei Atyánkhoz távozott. Az ilyenkor szokásos hivatalos dolgok intézésével telt el a hét. Gyermekeim  nehezen viselték a tragédiát, iskolába sem tudtak menni, hiszen a virrasztás is nagyon fárasztó volt számukra. 

A számlát elküldtem, azért egyszerre vásároltam le, mert a mi kis településünkön nagyon drága a helyi bolt és így akciós termékeket is tudtam vásárolni.  

Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánunk! 

Tisztelettel:

 

                        Törjék család

Szólj hozzá!

Címkék: család törjék

A Bényi család bemutatkozója

2011.04.26. 11:15 gyea

Bemutatkozás

  

Üdvözlöm, Bényi Péterné vagyok, született Kiss Mária 1973.10.20., ***********.

********-ban élek, és itt végeztem el az Általános Iskolát. Sajnos nem tudtam tovább tanulni, mert anyagi körülményeink nem engedték. Édesanyám és Édesapám is beteg. Édesanyámnál most állapítottak meg rosszindulatú daganatot, és kórházba járok vele. 1997-ben mentem férjhez **********-re. Férjem pénzszállító cégnél állt alkalmazásban, én egy élelmiszerboltban dolgoztam. Majd 1998-ban megszületett fiam Péter. És ekkor kezdődött el a tragédia, mert férjem elhunyt egy tragikus balesetben. A fiam 10 hónapos volt, amikor elvesztette az édesapját, ekkor hazaköltöztünk ********-ba, és elálltam dolgozni, mikor a fiam betöltötte a három évet. De 2005-ben elvesztettem a munkahelyem. Majd 2007-ben újra férjhez mentem. Gondoltam jobb lesz az élete a fiamnak, de sajnos még rosszabb lett, mivel a férjem nem dolgozott, nem is akart, néha ha ritkán elment dolgozni, azt amit keresett megitta. Így csak az én jövedelmem volt, ami ennivalóra kellett, és így már nem tudtam fizetni a számláimat, és ezek csak gyűltek, mivel a téli fűtésünk 40-50 ezer forint volt, mert hőtávos lakásban éltünk. Így egyre több és több volt az elmaradás. Ezt két évig bírtam, és úgy döntöttem, inkább élek a fiammal és elküldtem a férjemet, mivel már a számláim az egekben vannak. A hőtáv felé már 1 millió a tartozásunk, és az áram is százezer forint, és egyszerűen nem tudok ennyit fizetni. Folyamatosan pótlom, de a következő itt van.

Bemutatnám a fiamat is, Péter, Szül.: ********* 1998.04.18.-án 13 éves 7. osztályos. Óvodás kora óta focizik ********-ban. Tanulmánya közepes, tisztelettudó gyerek és nagyon ragaszkodó, mivel egyedül nevelem. Most nagyon boldog, hogy az Önök segítségével valamivel könnyebb lesz az életünk és ezt nem tudom Önöknek eléggé megköszönni, hogy gyermekemet boldognak látom. Sajnos neki soha nem adatott meg, hogy nyaranként elmenjen nyaralni, és még kirándulni sem volt sehol a gyerek. Ez mindig rossz volt Neki, de tudta és megértette, hogy ezt nem tudjuk megtenni, szóval megértő mindig. De most örül és boldog, hogy segítenek jobbá tenni a napjainkat, amiért köszönetet mondok Önöknek, akik segítséget adnak nekünk!

Köszönjük!

 

Tisztelettel:

                        Bényi Péterné

Szólj hozzá!

Címkék: család bényi

A Gulyás család naplója

2011.04.26. 10:34 gyea

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

 

Ez a hét a húsvéti előkészületekkel telt el. Csütörtöktől a gyerekek is itthon voltak, így őket is be lehetett vonni a ház körüli teendőkbe. Hétfőn még tanulás volt az iskolában, kedden, szerdán játszottak, sportnapot tartottak. Feleségem szerdán az alsósokhoz elment segíteni palacsintát sütni a gyerekeknek, Szabolcs -középső gyermekünk- szerint jól sikerült. Itthon délutánonként összeszereltük a hintaállványt, már kb. fél éve kaptuk öcsémtől, mert dolgoztam nála, aki másodállásban fakitermeléssel foglalkozik. Így az öröm nagy volt a gyerekek részéről. A héten délelőttös műszakban dolgoztam, péntekig volt munka (Istennek legyen hála). Önök jóvoltából húsvétkor az asztalra a menü is jól sikerült. Feleségem háromféle süteményt is készített. Édességet kaptak a gyerekek, amit hála be tudják osztani így több napra elegendő lesz, nagyszülőktől is. Görkorcsolyákat is kaptak, közösen összeraktuk a pénzt rá, beszereztük olcsóbban. De sajnos a jó mellé mindig jön valami rossz, az E-on felé van tartozásunk a gázra kb.350.000ft , jött a felszólító levél. Holnap felhívom őket, részletfizetést kell kérnünk. De vasárnap el tudtam menni a gyerekekkel a szentmisére, mi vallásos család vagyunk, és próbáljuk őket így nevelni. Talán ennyi történt a héten. Köszönettel:

                        Gulyás István    

 

Szólj hozzá!

Címkék: család gulyás naplója

A Molnár család naplója

2011.04.25. 10:06 gyea

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

 

Ezen a héten, én a család harmadik gyermeke Cintia, írom a beszámolót. Anyukám beteg, nagyon sok baj van a vérnyomásával. Eszter nővérem, nagyon jó jegyeket hozott a héten, Sanyi a bátyámról nem is beszélve, és a hét minden napján járt edzésre, jövő héten kezdődik neki a verseny szezon. Nekem sajnos becsúszott egy hármas történelemből, de németből három ötöst hoztam, de megígérem, kijavítom. A két kicsi nagyon készül a húsvétra és az anyák napjára. Én is a hét minden napján járok edzésre, még a tavaszi szünetben is. Áprilisban van az anyukám és az apukám névnapja, és az öcsém, és a bátyám, sőt az én névnapom is, készítettem mindenkinek egy rajzot, mivel ajándékra nem számíthatunk, így ezzel a kis rajzzal szerettem volna kedveskedni. Anyukámék nem mondják, de én látom, hogy nagy gondok vannak otthon, anyukám sokat sír, szegény annyit dolgozik, mivel apukámnak nincs még munkája, és sajnos apukámnak is meg kellene műteni a gerincét, mert gerincsérve van. Nekünk a nyuszi nem hoz semmit, de nem baj, nekem az a fontos, hogy együtt van a család! Mindenkinek kívánok kellemes húsvéti ünnepeket!

 

Molnár Cintia

 

Szólj hozzá!

Címkék: család molnár naplója

A Mencsik család naplója

2011.04.23. 09:10 gyea

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez


Ez a hét zajos volt! Szerdától kiadták a tavaszi szünetet, itthon vannak a gyerekek. Jól vannak, jól érzik magukat főleg, hogy be van vásárolva. És azt esznek, amit szeretnek. Sokat vannak az udvaron. Most, hogy jó idő van, vasárnap megyünk a Tiszára sétálni, hogy ki kapcsolódjanak egy kicsit, ne csak itthon legyenek. Labdáznak, meg homokozni szoktak, a kislány meg babázni.

 

Üdvözletel:

Mencsik Piroska

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: család napló mencsik

A Szász család naplója

2011.04.22. 15:57 gyea

Tovább a család bemutatkozójához 

 

Az elmúlt napok nagyon kellemesen teltek. A jó időnek köszönhetően ellátogattunk a gyerekekkel a *********-i erdőbe, és ott szalonnát sütöttünk, a gyerekek nagyon élvezték, mert még nem voltak ott soha. Nagyon várják a nyuszit, és még tojást is festettünk együtt közösen, hogy a nyuszi majd elviszi, mikor jön, és itt hagyja az ajándékot, nekik cserébe. Nagyon lelkesek voltak.

Igazán megmondva sok minden nem történt velünk, mert sajnos nincs kihez járjunk.

A legtöbb időnket azzal töltjük, hogy a gyerekekkel játszunk, és sétálni szoktunk elmenni.

Tisztelettel és köszönettel:

Szász József és családja

 

Szólj hozzá!

Címkék: család napló szász

A Vincze család naplója

2011.04.22. 14:42 gyea

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

 

Naplómat azzal kezdeném, hogy köszönetünket és hálánkat szeretnénk kifejezni önöknek és a támogatóknak. Annyira örültünk a támogatásnak, hogy még aznap, amikor megérkezett az utalásuk azonnal mentünk bevásárolni, hogy minél hamarabb legyen élelmük a gyerekeknek. Sikerült is minden olyat megvenni, ami már nagyon kellett. A múlt héten kisebbik lányomat elvittük hétfőn orvoshoz, mert megfázott. Kaptunk gyógyszert, és egész héten itthon volt. Közben elvittük szemészetre is, ahol kiderült, hogy a bal szeme 1,5-el rosszabbodott neki, és valószínű a nyáron ki kell cserélni a szemüvegén a lencsét. Hát ennek nem örültünk. Munkahelyünk sajnos nincs, sem nekem, sem férjemnek. Sajnos voltunk most is két helyen jelentkezni, de még nem tudunk semmit. Azt mondták, majd szólnak. De ami a legrosszabb, hogy napszámba sem tudtunk menni, mert dinnyepalántálás lenne, de az idő nem engedte, mert nagyon hideg volt. Reménykedünk nagyon, hogy a héten már tudunk menni legalább alkalmiszerűen dolgozni, mert nagyon sok fizetnivalónk van, és nem tudom mit, és mikor tudunk fizetni. Több felszólító levelet is kaptunk, sajnos a villany-, gáz-, vízdíjunkkal is el vagyunk maradva, nem beszélve a bankok leveleit, amit halmozva kapunk. Nagyon felháborodtam viszont az egyik banki levélen, amiben az állt, hogy a 800.000 ft hitelünk, amit nem bírtunk fizetni a munkahely elvesztése és a magas törlesztő miatt, egy év alatt 700.000 ft kamatot raktak rá, pedig több esetben is kértem részletfizetést, de sajnos magasabb részletfizetési meghagyást kaptam, mint amit nem bírtunk fizetni. Kérdem én így, hogy rendezzük ezt valaha is? Kifizetni nem tudom, végrehajtásra fog kerülni, ahogy a többi és a kiutunk egyre kilátástalanabb sajnos…

Viszont nagyon örültünk, hogy végre megjött a tavasz, és annyi munka volt a ház körül veteményeztünk is. Igaz, nem sokat, de ami volt mindent elvetettünk, rendbe raktuk az udvart, a gyerekekkel. Én nagyon élveztem, de szerintem a többiek is.

Üdv.: Vincze Zoltánné

 

Szólj hozzá!

Címkék: család vincze napló

A Pásztor család naplója

2011.04.22. 13:10 gyea

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

 

Elég mozgalmas hetünk volt ismét. Hétfőn levették a szövettanomat, nem volt egy kellemes érzés. Kb. 2-3 hét múlva lesz eredmény. Aliznak kedden készen lett a kenetmintája, szerencsére minden negatív. A másik két kicsi lány még mindig beteg. Szilvinek már vagy két napja éjszakánként köhögő rohamai vannak. Vagy az asztmája jött elő, vagy valamire allergiás lesz  el kell vinnem kivizsgáltatni a pulmonológiára. Emma is úgy néz ki, hogy asztmás lesz, mert nagyon sípol a kis tüdeje. Az élettársamnak is készen van a végleges eredmény, teljesen negatív minden mintája. Úgyhogy fölösleges volt az egész operáció. Most éppen itt van az előző házasságából a két fia a tavaszi szünetben. A nagylánya nem sűrűn jár hozzá. A gyerekek már nagyon várják a húsvétot, én személy szerint nem igazán. Nem olyanok már ezek az ünnepek, mint az én gyerekkoromban volt.  De értük mindent megtennék, mert nagyon fontosak nekem.

Mindenkinek nagyon boldog Húsvétot kívánok!

Tisztelettel:

 

Pásztor Józsefné és családja

Szólj hozzá!

Címkék: család napló pásztor

A Szellő család bemutatkozója

2011.04.22. 12:08 gyea

Tisztelt Alapítvány!

 

Ebben a levelemben szeretném bemutatni a családomat, akik hat főből állnak.

Családfő: Szellő Pál 1963.03.28.

Házas társ: Szellő Pálné Kovács Éva 1970.01.26., 1998-óta asztmás vagyok.

1986.10.18-án összeházasodtunk és született hat gyermekünk:

Szellő Erzsébet 1987.08.25

Szellő Katalin 1988.07.20

Szellő Mariann 1992.08.31

Szellő Éva 1993.08.11

Szellő Viola 1996.11.26

Szellő Pál Ádám 1998.09.08

Szocpol támogatásból építkeztünk 1997-ben, az azóta is úgy van sajnos, ahogy az Isten megadta. A családfő folyamatoson a munkanélküliséggel küzd!

*********-en élünk, ez egy kis település 355-fővel, Legközelebbi városok: *********** 11 km, majd ************* 25 km re van tőlünk Errefelé nagyon kilátástalan a helyzet sok család számára!

Éveken keresztül foglalkoztunk jószágok nevelésével (malac, kecske, nyúl, kacsa, csirke, bárány, ló). Sajnos ezeket három éve felszámoltuk, mert már magunkat sem tudtuk eltartani, és a gyerekek iskoláztatása is egyre többe van! Idők múlásával két gyermek családot alapított, így négy gyermek lakik még velünk. Évek során sajnos beteg gyermekeink is lettek: Éva nevű gyermekünk 2009.02.23-óta asztmás, és szívproblémái vannak, ami sajnos maradandó! Majd 2011.02.23-tól Viola nevű gyermekünknél veseproblémákat állapítottak meg, majd sajnos ezt csak 03.28-án műtéti beavatkozással tudták megoldani. Az elhalt, begyulladt veséjét el kellett távolítani, mert csak gyulladásokat, fájdalmakat okozott.

A család mostani helyzete: a családfő Szellő Pál 2011.01.03-óta jövedelem nélkül van, és nincsen munkahelye sem. Én kapom a hivataltól a bérpótló juttatást, ami 28.500-forint. 2011.04.01-től 05.31-ig közmunkában veszek részt négy órában. Meg a négy gyermeknek van a családi pótléka, ami 76.900 forint, mert Évára az emelt szintű családi pótlékot kapom. Ebből a kis pénzből próbáljuk magunkat fenntartani kisebb-nagyobb sikerekkel. A gyermekeink rendszeresen járnak iskolába és az átlagnak megfelelően tanulnak.

Ennyit szerettem volna családomról, életünkről leírni.

Köszönjük szépen a lehetőséget, hogy részt vehetünk ebben a programban.

 

Tisztelettel:

                        Szellő Pál és Szellő Pálné

  

 

Kelt: 2011.04.11., *********

Szólj hozzá!

Címkék: család szellő

A Nagy család bemutatkozója

2011.04.21. 15:36 gyea

Nem is tudom, hogy hol kezdjem a levelet. Édesapám sajnos 10 éve lesz augusztusban, hogy meghalt. Éveken keresztül nagyon sokat szenvedett, a kórházban. Végül a kórházban rossz vért kapott és mire az orvosok észrevették, addigra az egész szervezetében felgyűlt a rossz vér. Ezt csak azét írom, mert én tiszta szívemből szerettem. Nemcsak édesapa volt, hanem barát is. Utána, amikor meghalt, pár napra rá kiderült, hogy kisbabát várok, de sajnálatos módon a családtagjaim között volt olyan, aki megvert és elveszítettem a kisbabámat, rá egy hétre pedig a nagybátyám is meghalt. Ez az egész nem egész egy hónap alatt zajlott le, aminek a következménye az lett, hogy idegösszeroppanást kaptam.

A férjemmel 11 éve vagyunk együtt, és nagyon sok mindenben segített nekem, de sok meghurcoláson mentünk keresztül. Utána vidékre menekültünk a férjemmel, ami *********-től 270 km-re van. Ott sajnos se enni nem tudtunk, még egy takarónk se volt. Az egyik nagyon messzi rokona a férjemnek „karolt fel”, (aki végül az idősebbik lányom keresztanyukája lett), nála uborkáztunk, almát szedtünk és azért cserébe kaptunk ennivalót. Ezt közel egy évig bírtuk, mert sajnos annyira belefogytam és tönkrementem, hogy visszajöttünk *********-re.

Édesanyámhoz nem költözhettünk, mert tartottam az öcsémtől, így anyósomhoz kerültünk.

Iszonyú körülmények között tízen éltünk egy szobában (*************-en), ahol se fürdő, se WC nem volt. Kénytelen voltunk ott maradni, ami sajnos évekig elhúzódott.

Nagyon rossz volt, mert még aludni sem lehetett. Ilyenkor már két gyermekünk volt. Minden tőlünk telhetőt megtettünk azért, hogy eljöjjünk onnan, de nehéz volt. Végül le kellett bontani ezt, és az önkormányzat adott anyósomnak egy másik lakást, ami nem volt sokkal nagyobb.

Aztán egy napon a testvéreim eljöttek hozzánk, és azt kérdezték, hogy mit szólnánk hozzá, ha az apai részt kifizetnénk nekik (egy öcsém és egy húgom van) és akkor tiszta, rendezett lakásban élhetnénk. Akkor nagyon jó ötletnek tűnt, így elkezdtük intézni, hogy jelzáloghitelt veszünk fel és abból kifizetjük (én és a férjem) a testvéreimet. Most így utólag visszagondolva valahol jó és valahol rossz is. Rengeteg tartozás volt a lakáson, több mint egy millió forint, amit még most is négy év után, még mindig bírósági végzések vannak belőle.

Egyrészt nagyon jó, mert mivel négy gyermekünk van, így tiszta, rendezett körülményeket próbálunk biztosítani nekik. Mégsem olyan körülmények között kell élnünk, mint előtte.

A szülői ház, ahol most élünk, elég rossz állapotban van. Több mint 30 éves épület, és karácsony előtt is leégett az összes konnektor. Aztán kigyulladt a konyhánk, a férjemnek több éves raktári állása egyik napról a másikra megszűnt. Édesanyám is velünk él, akinek 27 éves munkaviszonya szűnt meg és azóta sem talál sajnos egy biztos munkahelyet.

A jelzáloghitelünk a duplájára emelkedett, és most sajnos hónapok óta sok mindenben szenvednek a gyermekeim is hiányt. Mindent megteszünk, ami tőlünk telik, hogy jobb legyen nekik, de nehéz. Nekünk is nagyon rossz, hogy most így élünk, de reménykedünk benne, és próbálunk mindent megtenni azért, hogy jobb legyen.

És az én drága, gyönyörű gyermekeimről pár sort:

Négy gyermekünk van: 11 éves Roland, 7 éves Nikolett, 5 éves Kitti, 3 éves Szabina.

Roli és Niki iskolába járnak. Roli 3. osztályos, közepes tanuló. Niki 1. osztályos tanuló, félévkor is kitűnő volt, és tartja is ezt a szintet, azóta is. Emelt szintű ének-zenei tagozatra jár. Decemberben **********-on a Katolikus Templomban volt fellépésük (szaktanári dicséretben részesítették). Nagyon büszke vagyok rá. Furulyázik, de második osztályba gitározni is kell neki. A másik két lány Kitti és Szabina ovisok. Nagyon imádnivalóak, aranyosak, szeretetéhesek, gyönyörűek. Ők is a nagy büszkeségeim. Mindegyikre nagyon büszke vagyok. Boldog, és a mellkasommal duzzadok ki attól, hogy bármerre járok, mindenhol megcsodálják őket. Hát röviden kb. ennyi, de még úgy is a napló során sok minden ki fog derülni a családomról, gyermekeimről.

 

A Nagy család

Szólj hozzá!

Címkék: család nagy

A Szász család bemutatkozója

2011.04.21. 13:39 gyea

Bemutatkozó levél

 

Szász József vagyok, 31 éves, ********-i lakos, három kisgyermek édesapja. Erdélyben születtem, 2002-ben telepedtem át Magyarországra, jobb élet reményében bízva.

Feleségemmel (26 éves) 2005-ben házasodtunk össze, albérletben éltünk 2006 őszéig. Vásároltunk hitelre (7.350.000 ft) ********-on egy 1,5 szobás panellakást, mert úgy gondoltuk, hogy inkább a sajátunkat törlesztjük, mint albérletre dobjuk ki a pénzt. Személyi kölcsönt is kénytelen voltam felvenni (1.500.000 ft), hogy meglegyen az önerő. Közben született három gyönyörű szép gyermekünk Tamás (2005.07.04), Ő már óvodába jár és nagyon sokat betegeskedik. Ebből kifolyólag a többi testvére is megbetegszik, szerencsére neki megvan az étele az óvodában, mikor nem beteg. Szabolcs (2008.02.18), Lilla (2009.12.02). Ők nem járnak közösségbe, és önerőből kell megteremtsük a betevő falatokat. Éltünk, mint egy szép család, örültünk mindennapjainknak, nehezen hittük el, hogy mindezt ketten értük el, minden közös segítség nélkül. 2009.02.26-án a világválságra hivatkozva elküldtek a munkahelyemről. Akkor még úgy gondoltam, aki dolgozni akar, az talál munkát és nem lesz semmi gond, de nem így történt. Rossz volt látni nap mint nap, hogy nem tudjuk teljesíteni a banki és közüzemi kötelezettségeinket, mentünk és megyünk szépen lassan tönkre, úgy anyagilag, mint idegileg. Jelenleg rendelkezésre állási támogatáson vagyok, ami 28.500 ft, a feleségem GYED-en van, ami 50.000 ft, plusz 48.000 ft családi pótlék, ennyi a jövedelmünk. A személyi kölcsönömet felmondták, mert nem tudtam fizetni, 2.200.000 ft-ot követelnek. A lakást még tudjuk fizetni, mert két évre átvállalta az állam a törlesztőrészletet, amit persze vissza kell fizetni. 400.000 ft körüli rezsiköltséggel tartozunk a szolgáltatók felé. A gyerekektől nem vontuk meg az ételt soha, és nem is fogjuk, ameddig csak lehet, káros szenvedélyünk nincs. Szülőktől segítséget nem remélhetünk, az én szüleim idősek, kevés nyugdíjjal, másrészt 750km-re laknak. Nehéz így éljek azzal a tudattal, hogy nem elég, hogy nincs lassan mit együnk, de még a 73 éves haldokló édesapámtól sem tudok elbúcsúzni. A gyermekeim szinte nem is ismerik a szüleimet, mert nem tudjuk megtenni a feleségemmel, hogy 40.000 ft-os útiköltséget kifizessük. A feleségem édesanyja 2009-ben elhunyt, amit meg is éreztünk, nem csak érzelmileg, hanem anyagilag is, mert nagyon sokat támogatott minket. Mivel Ő pék volt, nem kellett kenyeret és pékárut vegyünk, mert azt mindig Ő hozta nekünk. Édesapja meg nem tartja velünk a kapcsolatot, pedig többször próbáltuk elérni, hogy tartsuk a kapcsolatot, de ő hallani sem akar róla, mert fontosabb neki az alkohol.

Köszönöm a támogatóknak a segítséget, amit nyújtanak nekünk, és a többi rászorulónak, szívből hálásak vagyunk!

 

********

2011.04.08.

Szólj hozzá!

Címkék: család szász

A Révész család bamutatkozója

2011.04.21. 10:25 gyea

Tisztelt Gyermekétkeztetési Alapítvány!

 

 

Családom bemutatása:

 

Révész Péterné vagyok 39 éves, házasságban élő négygyermekes anyuka! Férjem Péter 41 éves, jelenleg bérpótló támogatásban részesül, és szezonmunkában szokott dolgozni, persze mikor adódik. Gyermekeim: Nelli 18 éves, Mónika 14 éves, ez év ősszel kezdi tanulmányait *********on, vendéglátó szakon. Péter fiam általános iskolás negyedik osztályos, és Dorina lányom szintén, első osztályos tanuló. Sajnos életkörülményeink nem fényesek, mert napi megélhetési problémákkal kell szembe néznünk. Ez előtt négy évvel kezdtem taníttatni nagylányom, és ez havi 27.000 forintomba került az utazással havonta, mivel *******ban tanult. Nagyon sok mindenünk ráment, a mai napig nincsen otthonunkban villany. Sajnos minden erőfeszítésünk ellenére sem tanulta ki a szakmát! Testvéreim kérésére hazaköltöztünk a szülői házba, mivel édesapám akkor hunyt el, hosszú betegség után, és a lakás üresen maradt. Így jelenleg itt lakunk, otthonunk pedig be van zárva. Pénzünk nincsen, hogy rendbe tudjuk rakni és elintézzük a tartozásokat, így eladni sem lehetne.

 

És most írok a gyerekekről:

Mónika lányom nagyon aranyos, ügyes és kicsinek is mindig segítőkész gyerek volt, és ez a mai napig megmaradt nála. Igaz kicsit féltékeny, mert azt akarja, hogy Őt szeressük a legjobban. Ő olyan kis hízelgő, nagyon sok mindent el tud érni nálunk, de mi így szeretjük, ahogy van. Idén ősszel kezdi tanulmányait a *********i ******* ******  Vendéglátó  Iskolában. Még nem tudjuk pontosan, hogy cukrász vagy pincér szakon nyer felvételit, de reménykedünk, hogy valamelyik sikerül neki, mert Ő csakis ebbe az iskolába akar menni, és ezekre a szakokra. Mikor írásbelin voltunk, nagyon sírva jött le a lépcsőn, mert megijedt szegénykém, és azt hajtogatta, hogy nem tudja mi történt, hogy minek is tanult annyit, mikor minden kiszállt a fejéből, és hogy semmit sem tudott. Azt mondta nekem, nem fogják felvenni. Én vigasztaltam, és félrehívtam az igazgatót, aki annak idején itt élt ebben a térségben, és azt mondta a gyereknek, hogy ne izguljon, ne féljen, inkább készüljön a szóbelire. Így is történt, készült a gyerek, és mikor elmentünk az Iskolába legközelebb, akkor már mosolyogva jött le a szóbeliről! Hát ennyit röviden Mónikáról.

 

Péter fiam negyedik osztályos, általános iskolás tanuló. Sajnos évet ismételt, mert kicsit gyengébb az odafigyelő képessége. De hála égnek, nagyon összeszedte magát, akaraterejének köszönhetően, mert ha nem így lenne, még mindig bukásra állna. 

Viselkedése: Ügyes, segítőkész, lelkes. Nagyon szereti édesapját, mivel három lányom van, és Ő az egy szem fiú. Szereti a hasát, Ő az egyetlen, aki reklamál: "Anya mikor főzöl meg, éhen halok” jelszóval. Véleménynyilvánítás terén kis probléma akad vele, mert nagyon szókimondó, de ettől eltekintve aranyos gyermek. 

Betegségei: nyolcféle allergiája, és orrsövényferdülése (amit sajnos csak 18 éves kor felett lehet műteni) van. A gyógyszere sajnos nagyon drága, de mivel a gyógyszerére szűkség van, ezért kénytelenek vagyunk kiváltani. Sajnos nem tudunk fiúnknak sem megfelelő körülményeket biztosítani, mivel anyagi körülményeink nem engedik. Gyógyulásához nagyban hozzájárulna környezete felújítása, és a bútorzat lecserélése (ágy, szőnyeg, ágynemű, függöny), mert a legnagyobb probléma a falak nedvessége, és penészessége, a falak állandó mállása, mivel idős a ház. De nincs pénzünk felújítani. Betegségéből kifolyólag főleg éjjel sokszor állandó odafigyelést igényel.

 

Dorina kislányom, becenevén: Dórika, anyai ágról, Dorottya nagyanyjáról kapta nevét, kicsit modernizálva. Első osztályos tanuló, aki testvérével a ******** ******* ****** Ált. iskolába járnak. Korához képest nagyra nőtt, nagyon szereti testvéreit. Iskolában kicsit szétszórt, figyelmetlen, mindig beszélget osztálytársaival. Tiszta anyja, nem bír csendben lenni, nem bírja megállni, hogy ne beszélgessen.

Itthon Péter bátyával focizik. Tanulni csak "Anyucival" szeret. Érzékeny lelkivilágú, ragaszkodó típus. Néha szeret kényeskedni, szereti, ha sokat foglalkoznak vele, és kényeztetik. Nagyon makacs, ha nem tetszik neki valami, pillanatok alatt bevágja a durcit.

Nagyon sok mindent szeretne, de legjobban egy kis bicikli a vágya, amit én megígértem neki, csak nem tudom, hogy mikor tudom teljesíteni. Nagyon szép kislány, vállig érő szőkés-barna fürtős haja van, és nagy barna, őzike szemei.

 

Tisztelettel:

 

Révész Péterné

Szólj hozzá!

Címkék: család révész

A Mencsik család naplója

2011.04.21. 09:03 gyea

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

 

Először is szeretném megköszönni a támogatóimnak, hogy megkaptuk ezt a támogatást! Igen nagy segítség nekünk! Nagyon örültek neki a gyerekek, örömmel jöttek vásárolni!  21-től tavaszi szünet lesz, így már könnyebb lesz, nem kell azon gondolkodnom, mit csináljak, hogy lesz étel az asztalon. Most már könnyebb szívvel várom a szünetet, hogy itthon legyenek. Meg a suliban is jobban érzi magát a gyerek, hogy még itthonról is visz magának szalámis zsemlét. A gyerekek egészégileg jól vannak, tanulás is jól megy, és segítséget is kaptunk!

 

Tisztelettel: Mencsik Piroska

Szólj hozzá!

Címkék: család napló mencsik

A Törjék család bemutatkozója

2011.04.20. 15:21 gyea

Bemutatkozás

 

Én Bede Mónika 1971.03.25-én születtem **********-en. Édesanyám neve: ******** ********. Párom Törjék Árpád 1963.04.23-án születt **********-on. Édesanyja neve: **** *******.

1990. szeptembere óta élünk együtt. Jóban, rosszban, kitartásban élünk együtt. Nem esküdtünk meg, de élettársként élünk egy háztartásban. Három közös gyermekünk született, Törjék Mónika, aki 1993.04.27-én született **********-on. Még Iskolába jár a ************ ******** ******** szakközépiskolába, kereskedőnek tanul.  Törjék Árpád 1995.02.16-án született **********-on még ********** ********* ********* iskolába jár. Most ballag a 8. általánosból, majd később Törjék Zsanett kislányom 2000.06.14-én született **********-on. Ő is a ***********-i iskolába jár a fiú testvérével. Minden nap hétfőtől-péntekig Mónika nevű gyermekem 5:30-kor kel minden reggel, hogy időben elkészüljön, le ne maradjon a buszról 6:18-as busszal megy *************-ra 16km-re van ***********-tól. Általában hat órájuk van, étkezni nem tud, ezért itthonról kell biztosítani a kis elemózsiát, mert délután 15:00-kor ér haza. Azért az ember igyekszik minden nap főzni, mire jön, akkorára legyen főtt étel, nehéz beosztani ezt a kis pénzt. Én az Önkormányzattól kapok 28.500 forintot kapok. Három gyerekre 48.000 forint a családi pótlék. Párom Árpád is az Önkormányzattól kap ellátást. Ebből kell a vizet, a gázt, a számlákat kifizetnem, hogy ki legyen fizetve, hogy nehogy kikössék a villanyt, ezért igyekszek időben kifizetni mindent. Majd az Árpi és Zsani gyermekem 6:20-kor kelnek, minden reggel együtt megyünk a buszhoz, én elmegyek akkor a boltba, megveszem a kenyeret, meg ami éppen szükséges. 6:40-kor indulunk a buszhoz, 7:05-kor jön értük a kistérségi busz, ami összeszedi őket, és ********* külterületén lévő gyerekeket is beszállítja a busz. Azért kell nekik korábban kelni, hogy 8:00-ra beérjenek az iskolába. Ők 8:00-16:00-ig vannak az iskolában. Háromszor étkeznek, amiért nem kell fizetni, mert gyermekvédelmi határozattal igazolom a rászorultságomat. Haza 16:20-kor indul velük a busz. 16:45-re érnek a buszmegállóba és onnan haza 17:00-ra. Ha időm engedi, ki szoktam elébük menni, ha mindenki itthon van, meg szoktunk együtt vacsorázni, utána, ha van lecke, akkor leckeírás, tanulás. Odafigyelek, hogy ne kapjanak rossz jegyeket, és amit meg kell tanulniuk, azokat megtanulják. Utána lehet tévét nézni, vagy hétfőn, szerdán és pénteken a kultúrházban számítógépezni, mert az sajnos nekünk nincs. De szeretnénk, mivel a tanulásukban is sokat segítene nekik. Este 7-8 óra között zajlik a fürdés, amit elég nehéz megoldani, 2002-ben vettünk házat, ami 68nm, fürdőszoba van benne, de sajnos két éve, hogy kilyukadt a bolyler, és nem találunk használtat. Újra sajnos nem telik, ezért a gázon fazékban melegítjük a fürdéshez a vizet. Három szoba van. A belső szobában én és a párom vagyunk. Középső szobában Mónika és Zsani alszik. A harmadik szobát Árpi fiam használja egyedül. Van még egy konyha, egy folyosó. Összesen hat helyiségből áll a házunk.

Sajnos minden év nehezebb, nincs munkalehetőség. Az önkormányzat a kötelező 30 napot ledolgoztatja, hogy a 28.500 forintot megkapja az ember. ******** elég kicsi település, innen eljárni a rossz buszközlekedés nem tesz lehetővé, ha volna is. ********** 44km-re van, ********* 40km-re. A buszok nagyon rosszul közlekednek, mert reggel 1-1 busz elmegy **********-re is, meg ********* felé is. Mert ha lenne rendes fizetése az embernek, meg ha az ember egészséges lenne, akkor könnyebb lenne a megélhetésünk. Én is beteg vagyok, három éve derült ki, hogy szívbeteg vagyok, szívzörejem van. **********-ra járok rendszeresen nézetni, vérvételre. A párom Árpád is nagyon beteges, gyomor és gerincbetegsége van. Ő is a közmunkában le szokta dolgozni az egy hónapot. Utána sajnos nincsen neki sem munkalehetősége. Télen faszedés, ha van rá lehetőség, a ****** szoktunk szedni fát. Ha a gátőr és a természet védelmis közösen adnak egy napot, hogy tudjanak szedni az itt élő emberek fát. Hogy megoldódjon a téli tüzelőfa. És akkor, hogy haza legyen szállítva a fa, és hogy itthon össze legyen vágva a fa, hogy avval már tüzelhessünk is.

Nehezen tudunk a problémákkal megküzdeni, de azért próbálkozunk a gyermekeinknek meg adni. A ruháztatás is sok gondot szokott jelenteni, mert nem nagyon telik mindig új ruházatra. Pl.: nadrág, cipő. Főleg a téli időszak, amit nehezebben tudunk átvészelni, ugye, hogy legyen meleg lábbeli, kabát, stb.

És szeretném megköszönni a Fel a fejjel programban akik segítettek, mert nekünk és a gyerekeknek nagyon sokat jelent, mert már fel tudják fogni, hogy ez a havi 25.000 forint mennyit segít, hogy talán a vajas kenyérre szalámi meg kakaó is jut. A kisebbik lányom nagyon régóta szeretne vasárnap ebédre rántott húst, és sült krumplit elfogyasztani a nővérével és a bátyjával. Remélem ebből a bemutatkozóból be tudtam mutatni a családomat. Mai nap a számlánkra érkezett az összeg, amit már nagyon vártunk, főleg a gyerekek.

Amit nagyon szépen köszönünk.

Maradok tisztelettel:

                                   Bede Mónika

 

Szólj hozzá!

Címkék: család törjék

süti beállítások módosítása