Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Megjött az igazi nyár, amit vártunk, bizony ma nálunk 33 fok van (szombat). A sok eső után már talán ez segít nekünk. Munka még mindig nincs, mivel cseresznyézni indultunk volna, de az eső miatt cseresznye sem maradt, mert mind szétrepedt, így osztályon aluli, sokan be sem takarítják, ezért ember sem kell dolgozni. A víz lassan apad a pincéből, de sajnos a hidrofor elromlott. Még most sem jöttek ki a biztosítóból a kárt felmérni. Nincs vizünk, a kútból húzom, az pedig zavaros, így mosni is alig jó. A faluban lezárták napok óta a vizet, így még a csapról sem lehet hordani. Nem győzöm venni az ásványvizet, hogy legyen mit inni. A lajtos kocsi annyit ad, amennyi főzni elég. A krumpli, zöldség, sárgarépa minden a pincébe veszett, így most azt is venni kell. Mindig tartalékolunk annyit, hogy az újig kitartson.

Sajnos most ez sem jött be, még ez is plusz kiadás.

Bencéék most mentek volna kirándulni, de a víz megakadályozta őket. Szegény kicsikém, neki ennyi lett volna a kikapcsolódás. Mert mi strandról, kirándulásról nem is álmodhatunk. Most egy hidrofor lenne az álmunk, hogy ismét rendesen fürödhessünk és moshassak. Tudom, nem nagy álom, de pénz nélkül ez is elérhetetlen, és a biztosító még ki tudja, mikor méri fel a kárt, és egyáltalán fizet-e?

Voltunk a visszarendelésen az orvosnál, Bencével. És nagyon megdicsért minket az orvos, Bence szépen javul. Erősödik az immunrendszere, és már hónapok óta nem is volt beteg. És ezt Önöknek és a támogatóknak köszönhetem. Köszönöm a kisfiam nevében is, hiszen neki vásárolok mindent. Most is vettem paprikát, paradicsomot, uborkát, húst, tejterméket (Turó Rudit, joghurtot, sajtot, vajkémet), hogy erősödjön. Hosszú folyamat, mondta az orvos, de ha sikerül Bence is fellélegezhet, és nem mindig az orvoshoz fogunk járni, amit Ő sem szeret már.

Tisztelettel:

                        Szécsiné Erika

Kedves Gyermekétkeztetési Alapítvány!

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

HURRÁ VAKÁCIÓ!

Ezek a hetek nagyon nehezen, de annál inkább sűrűbben teltek. Meg volt a nagy várva várt „Kupadöntő” /mint már azt tudjátok, táncolok/. Apa olyan jól felkészítette a csapatot meg engem, hogy a csapat összesítésben II. helyezett lett én meg I. helyezett. Az utolsó hetekben sajnos kisöcsém beteg lett, ami végül is jó, hogy most jött, hiszen bárányhimlős lett. Állítólag ez jó, hogy ha gyermekkorba jön ki, mert felnőtt korban igen veszélyes. Rengeteg izgalommal járt ez a hét. Vége felé közeledtünk az iskolának és egy pár ballagásra is hivatalosak voltunk. Roland barátnőjének volt a ballagása meg ahol régen laktunk, ******, ott is egy rokon gyereknek volt a ballagása. Ezek a hetek már nem a tanulásról szóltak, inkább a nyárra, való felkészülésről. A hétvégén anyáékkal elmentünk a Velencei tóhoz, ahol ki tudtuk élvezni a nyár legjobb pillanatát, még fürdeni is tudtunk. Ez a nyár egész más, mert most olyan mintha ősz lenne. Azért remélem, nagyon jó nyarunk lesz csak apa, ne legyen beteg, mert most volt orvosnál és azt mondták neki, hogy még mindig kell neki a kemoterápia. Akkor apa nagyon rosszul van. Anya nagyon sokat megtesz a családért. Nagyon jó hogy van ez a „blog”, mert itt minden jó dolgot leírhatok. Remélem, mindenkinek nagyon jó nyara lesz, és FELHŐTLEN nyaralásokban vesz részt!

Jó nyaralást kívánunk:  

                                       A Horváth család   /írta: Laura/ 

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Amikor az ember reménykedik, akkor nagyon buta! Most már ezt vallom, de főleg azt, hogy csodák nincsenek! Helyzetünk egyre kilátástalanabb, egyre kritikusabb! Nem tudom, hogy mit gondoljak már, hiszen ilyen súlyos és sok megpróbáltatás után az ember hite is elszáll! Párom, ahogyan eddig is, saját felelősségére dolgozik, ráadásul nehéz fizikai munkát végez! Egyre rosszabbul van, egyre nehezebben bírja! Hiányoznak a szükséges gyógyszerei és a kezelések. Nem tudjuk, mi lesz a vége, hogy meddig bírja, de mondta, érzi már nem sokáig!

Én napjaim most is azzal telnek el, hogy intenzíven keresem a munkát, de ideáig minden hiába! Most legutóbb a legközelebbi városban hirdetek konyhai kisegítői állást, elmentem rá, de azért utasítottak el, mert fizetniük kellene az útiköltséget és így nem éri meg a vállalkozónak, hogy engem alkalmazzon. Olyat vett fel, akinek nem kellett útiköltséget fizetnie, helyi lakosú volt! Most már munkahely felvételkor az sem mindegy, hogy az ember hol lakik, hová valósi! Ez igen elszomorító!

Érezzük, hogy nem sokáig bírjuk, fizikai „tartalékkészletünk” is kifogy!

Autoimmun betegként igen nehezek így a mindennapjaim, de minden fájdalmam elhordoznám, csak a páromnak tudjak segíteni, csak a helyzetünk ne lenne ilyen kritikus!

A férjem orvosa, és az én orvosom is folyamatosan „nyaggat” minket, és mondogatja: „Első a belső!” Ezt mi is tudjuk, csak azt nem, hogy hogyan tovább? Nagyon nehéz megmaradni embernek, de még nehezebb úgy élni, mint egy ember! Semmilyen fájdalmat nem mutatni, a külvilág felé, mindenkire mosolyogni, és úgy tenni, hogy minden OKÉ, nehogy megvessék az embert! Bánt, hogy sokan azt gondolják, mert ilyen helyzetben vagyunk, csakis rossz emberek lehetünk! Pedig ez nem így van! Ma velem, holnap mással történhet meg ugyan ez! Mindenki a saját életének irányítója, de nem a betegségeké!!!

A mi naplónk

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én a mama vagyok:

A napokban értem haza a kórházból.

Egy kicsit jobban vagyok, de még mindig nyugtalan az árvízkárosultságom miatt, ami sújtotta a családomat és engem. Még mindig nehéz a helyzetünk az otthonunk helyreállítása miatt.

Hitelbe kértem ki az anyagokat, hitelbe dolgoznak az emberek. A napokban is nagyon sok az esőzés, nehezen mennek a munkálatok, mert az időjárás akadályoz. Hivatalból eddig segítséget nem kaptunk. Azt mondják, hogy várjak még, mert nincs lakásbiztosítóm. Miből lenne?

A TV és a média állandóan hangsúlyozza, hogy akinek nincs biztosítása a házon, annak is kell valamilyen kártérítést nyújtaniuk. De ez sajnos még nem történt meg. A kárszakértők, a kárfelmérők már kint voltak. Rengeteg fényképet készítettek a lakásunkról. Nagyon kilátástalan az életünk. Szomorú ez a sok adósság, amit most felszedtem.

Eddig sem volt valami fényes, könnyű életünk, de most még inkább azt mondom, hogy veszélyeztetve van a megélhetésünk.

Tovább a teljes naplóhoz

NAPLÓ 06.14.-06.20.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Újra eltelt egy hét.

Hét elején kaptunk az Önkormányzatnál élelmiszer csomagot a gyereknek a nyári szünetre. A konzervekből rögtön vittem át a gyűjtőhelyre az árvízkárosultaknak.

Nagy öröm érte a kisfiunkat a héten. Egy ismerőstől kaptunk egy biciklit. Volt már egy de ez most nagyobb és szebb is. Apával rendbe tették, beállították az ülést és az egyik belső gumit meg kellett ragasztani. Kicsit még óvatosan teker vele, furcsa, hogy nagyobb, mint a régi.

Most, hogy szünet van az oviban, ha dolgoznom kell, édesanyám vigyáz Robikára. Olyankor előző este ott alszik nála, így nem kell korán kelnie. Szerencsére nincs gond, szeret ott lenni és a kisebbik húgom fiai is ott vannak.

Hétvégén lebontottuk édesanyámnál a melléképületet. Elég sok munka volt vele, de most már legalább nem okoz több gondot. A törmeléket is könnyű volt eltakarítani mivel az épület alatt pince volt és az lett betemetve. Rengeteg faanyag lett, amit majd összevágunk és jó lesz tüzelőnek. Vasárnap délután végeztünk és mire megpihentünk eleredt az eső. Még jó, hogy egész hétvégén kibírta!

                                        Üdvözlettel: Bíró Klára

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Eltelt az idő, vége az iskolának. A nagylányom elballagott. Jövőre tovább fog tanulni, felvették *******-ra kereskedelmi iskolába, ruházati eladónak. Nagyon nehéz lesz az iskoláztatás, ilyen szegény helyzetben, sok mindenre nem fog jutni a lányomnak. Itt több lesz a követelmény, igen sokba fognak kerülni a tankönyvek. A kicsik is nagyon jó eredménnyel végeztek, 2. osztályosok lesznek. Sokat segítenek mindenkin, jó gyerekek. Sajnos még nem dolgozik az apuka, csak alkalmi munkák vannak. Jól vagyunk, hála Istennek az árvíz nem érintett minket.

Tisztelettel:

                        Déri Ferencné

2010.06.20.

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Most már tényleg nagyon elkeseredtünk! Nem elég az a sok baj, ami van körülöttünk, még egy tornádót is kaptunk a napokban. Soha életünkben nem láttunk ilyet, a jég mindent ellepett, vastagon, dió nagyságú, semmink nem maradt! Egy szál levél sincs a fákon, minden termésünket a föld színig elvert, a kertben a gyümölcsfákon még a kérget is leszedte a jég! A házunkon a redőnyt szanaszét szedte, a tetőnk egy részét is szétverte a jég. A mennyezetünk is beszakadt az előtérben. Egyszerűen ez szörnyű, ami történt itt mifelénk ablakok nincsenek, kiverte mindenfelé a városban. A gazdaságban is mindent elvert, a férjemnek is oda lehet a munkahelye, holnapra van az összehívás, gyűlés, hogy mi lesz a 400 emberel a cégnél, mert nincs munka semmi! Mint a sivatag olyan lett a 8000 hektáron lévő termés, eltűnt! Így sem volt az embereknek munkájuk, de most már ténylegesen nincs munka! Több milliárdos kárunk van itt a városban. Mi lesz velünk, nem tudom!? Pénteken sírtunk, nem csak mi itt mindenki!

Üdvözlettel:

                        Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Még mindig egy helyben toporgunk, nem jutottunk semmire munkaügyben. A szőlőben a munkálatok egyelőre befejeződtek, majd szeptemberben indul a szüret, addig semmi további tennivaló nincs.

A tanévnek vége, túl vagyunk az évzárón, Miklós oklevelet kapott a közösségi munkájáért. Már ma (vasárnap) összepakolta a nagy sporttáskáját, és elment az unokatestvéréhez. Szeretné a nyár nagy részét ott tölteni, mert itthon nem igazán érzi jól magát. Az apja nem örül neki, de én nem bánom, hogy nem unatkozik itthon.

A helyzetünk egyelőre nem akar változni, mindannyian attól várjuk a csodát, hogy a gyerek kenyérkereső legyen. Ha már ketten keresnénk, egy kicsit jobb lenne.

Sikerült a nyomtatványokat megszerezni a védett fogyasztói státusz és a gyermekvédelmi támogatás ügyében, és úgy gondolom, meg is kapjuk mindkettőt, csak még határozatot nem kaptam róla.

Én ebben a hónapban még végig dolgozom, szabadságra csak később megyek, mikor már befejezik az akadálymentesítést az iskolánkban.

Tisztelettel:

                        Dózsa család

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Munka nem nagyon volt a hónapban a sok eső miatt, így bevétel sem. Az eső mindennap esik, így a sár sajnos maradt. Próbáltuk takarítani az udvart Bencével, de a sár az úr. Csak gumicsizmában lehet közlekedni. Mire kiszáradna egy kicsit, azonnal jön egy nagy zuhi és ismét sár, iszap van. A WC-t fertőtlenítettük le a héten, mert bement a víz, a falakról lepergett a vakolat. Nekünk kinti WC van, mint írtam a kert végén, ami vályogból épült. Ez ha ázik, ledobja a vakolatot. Most ezt újítgattuk, meszelgettük, hogy tiszta legyen.

A füvet is kellene vágni, de a sár miatt nem lehet. Kapálni is kellene a kertet, de bele se lehet menni a sártól. Dolgozni nem lehet, mert nincs munka, majd szólnak, ha lesz valami, addig pedig itthon lefoglalom magam. Pedig nem jó, mert így mindig azon jár az eszem, hogy mi legyen, hogy oldjam meg a dolgokat. A házra még nincs vevő, vagyis volt, de túl keveset kínált érte. Elpazarolni nem akarjuk, majd talán jön, aki megfizeti, amit belefektettünk. Ha eddig kibírtuk, majd csak lesz valahogy. De jó lenne ebből a szegénységből kitörni. Itt ezen a vidéken, falun talán sohasem lesz jobb élet, mert nincs munka. Ha pedig munka nincsen, akkor pénz se, és az kellene a számlákhoz, hogy kifizessük. Bence így is mindig azt kérdezi:

-Anya mikor megyünk vásárolni?

-Még egy jó hét kicsikém!

Látom, hogy szomorú, mert már nincs neki, nincs joghurt és megint előkerült a bab, a krumpli. Még az a szerencse, hogy azt megtermeljük, így nem kell boltba menni. Most van hagymaszár, saláta, hamarosan lesz sárgarépa, borsó és újkrumpli, uborka.

Ezzel egy kicsit spórolunk, hogy nem kell megvenni.

Jó munkát, jó egészséget mindenkinek. Nem győzöm megköszönni a segítségüket!

Tisztelettel:

Szécsiné Erika

NAPLÓ 06.07.-06.13.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A jó idő ismét a kertbe csalogatott. Borsó, eper és spenótszedés volt a program. Majdnem mindent lefagyasztottam, hogy télen is legyen mihez hozzányúlni.

Párom már régen szeretne az udvarba egy császárfát. Nagyon szép fa, hasonló a levele a szivarfáéhoz és nagyon szép fürtös illatos virágai vannak. A héten sikerült magot szereznünk, amit elvetettünk és most várjuk az eredményt. Remélem lesz belőle valami.

Édesanyámnál egy használaton kívüli épület egyik oldala megrogyott és mivel elég rossz állapotban van úgy döntöttünk, lebontjuk az egészet. Családi összefogással a jövő hét végén meg is oldjuk, amíg nem lesz nagyobb a baj.

A nagy kánikulában kiraktuk az udvarra a gyerek kis medencéjét, amiben egy nap alatt megmelegedett a víz. Nagyon élvezte a fürdést és állandóan benne pancsolt volna, ha hagyjuk. Azért vigyáztunk, hogy a tűző napon ne legyen kint. Ilyenkor a hűvös szobában játszottunk és meséket néztünk a tévében.

Pénteken családi összejövetel volt nálunk. Tárcsán sütöttünk szalonnát-kolbászt-krumplit. Nagyon jó volt a hangulat és sokáig fent voltunk csak a szúnyogok zavartak bennünket.

Hétvégén pihentünk és legtöbbet a hűvös szobában voltunk. Robika nagyon élvezte, hogy együtt játszottunk és tévéztünk hármasban.

                             Üdv.:Bíró család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Ezen a héten el kellett volna jutnom Pestre, az orvosomhoz, de két okból kifolyólag nem tudtam. Első anyagi vonzata volt, mert hát a busz sincs ingyen, bár később ezt már meg tudtam oldani. A másik dolog pedig, hogy megint összeestem, majd orvoshoz kerültem, ahol megállapították, hogy vírusfertőzésem lett! Mivel a betegségeim miatt igen gyenge szervezettel rendelkezem, ezért ez a fertőzés nagyon „ledöntött” a lábamról! Szegény párom nagyon megijedt, és a kisfiunk is, hiszen a szeme láttára estem össze! A gyógyszereinket már egyáltalán nem tudjuk megvenni, ami a mi krónikus betegségeink miatt nagy baj az orvos szerint. Sajnos nekem még mindig nincsen munkám, ami még jobban megvisel, ismerősem szerint már emiatt is magamba fordultam! Nehéz!

Az ember azt várná, idővel minden megoldódik, és talán egyre könnyebb lesz, de ez nem így van, legalábbis nálunk nem! Ma lesz az évzáró a kisfiamnak, izgatottan készül rá, várja a bizonyítványát! Jó gyerek! És legalább ebből az egy dologból szerencsések vagyunk! Mi már nem várunk anyagi gazdagságot az élettől, csak egy kis nyugodalmat a mindennapok félelmei nélkül, egy kis biztonságot!

Ezen a héten volt az, amikor azt mondta nekem valaki, hogy erős jellem vagyok, hogy ennyi megpróbáltatás után is tartom magam! Ez csak a látszat! És a látszat sokszor csal! Nincs más választásom, hiszen van egy jó férjem, egy klassz kisfiam, de belül, hogy mit érzek, azt csakis én tudom! Egyre jobban kezdünk tönkre menni, minden értelemben! És ez már csak idő kérdése! Most már csakis arra kérek mindenkit, aki tud, imádkozzon értünk, mert ez az, ami erőt adhat még nekünk a további harchoz a mindennapokban!

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Régen írtam. Most nem könnyű az életem, és valahogy nem is jó. Legalábbis nem érzem magam a legjobban, de szépen sorban:

Szájsebészeten voltunk. Nem a megszokott doktornénink volt (szabadságra ment), a férfi, aki helyettesítette, akkora sebet készített a fiamnak, hogy még most sincs begyógyulva, pedig már kedden újra mennünk kellene. De azt hiszem, elnapoljuk, megvárjuk a doktornőt.
Ma bizonyítványosztás a lánykámnak. Talán ez az egy, ami jó történik mostanában. Jeles lesz. Angolból négyest kap az osztályfőnökétől, de azt hiszem ez a négyes az én "nagy számnak" szól. De inkább legyen gyengébb a jegye, de tudjon. Sajnos tapasztalatból tudom, hogy nem ér semmit a "jobb jegy", ha nincs mögötte a tudás is. A fiammal ez volt, megkapta a jobb jegyet, és sajnos nem is érdekelte a tanulás. Valahogy ezt is meg lehet szokni.

Tovább a teljes naplóhoz

2010.06.14.

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Először is elnézést kérünk, hogy kicsit késve írjuk naplónkat, de nagyon sok gonddal, munkával és idegességgel volt a múlt hetünk. Túl vagyunk a nagyobbik lányom ballagásán, végre. Nagyon sok ideget megettem ez miatt, hogy mi sikerül és mire lesz pénz és mire nem. Szűk családi ebédet tartottunk, mert ez is épp elég volt, egyszerű volt, de legalább összejött a család egy kicsit. Közben a kisebbik kislányomat kellet folyamatosan fogorvoshoz hordani, mert nagyon fájt a foga. De nem vagyunk teljesen túl, mert a héten is vinni kell, még van egy rossz foga. Szomorú is voltam a ballagás napján, mert a kislányom egyre inkább nem kislány már. Megy továbbtanulni, kollégiumba és annyira félek, hogy mennyire fog hiányozni, olyan rossz lesz, annyira szeretem Őket, hogy az fáj és biztos nagyon rossz lesz. Férjemmel most rosszban vagyunk. Összevesztünk a sok gondunkon, nem ragozom, mert már sok levelemben megírtam és már nem panaszkodom. Nagyon rosszul esett tőle, hogy mostanában nem lehet semmit megbeszélni vele. Idegesek vagyunk mind a ketten, és ez ugye hozza magával, pedig nem lesz jobb, ha összeveszünk olyan dolgokon, ami ellen semmit sem tehetünk. Szombaton jó volt, legalább egy napot nem volt időm gondolkodni, elvonták a figyelmemet.

Üdv: Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Jövő héten Budapestre kellene mennem a professzor úrhoz, vizsgálatra, de fogalmam sincs, hogy fogok tudni elmenni! A mindennapi megélhetésünk már a mélypont alján van, a napi dolgainkat már nem tudjuk megoldani!

Pedig a háziorvosom szerint igen fontos lenne, hogy el tudjak menni, mert ettől a vizsgálattól – gyógyszerbeállítástól- függ az életem hossztartama! Az autoimmun betegség igen komoly fázisában vagyok már, amikor az agyi problémáim miatt az eszméletvesztés is jelen van az életemben, a többi betegségem mellett! Páromnál elindult egy fogyás, ami alkatából kifolyólag jó, de egyébként nem! Most már hetente vannak rosszullétei, és már onnan is vér folyik, ahonnan „nem kellene”! Látszik rajta, hogy fél, ahogyan én is! És most még jött az a csapás is, amit az APEH-től kaptunk, hogy egy éven keresztül nekünk kell havi 16.000 forintot befizetni szja. miatt! Férjem volt munkáltatója hibázott, a vizsgálat még folyik a vállalat felé, de addig is fizetnünk kell! Teljesen eltemetnek az anyagi gondok! Lassan már ilyen fiatalon is oda jutunk ki, hogy már teljesen fölösleges élnünk is, hiszen a betegségeink mellett, amelyek mindkettőnknél krónikussá váltak, igen nehéz megpróbáltatásokat kell átvészelnünk! Régóta várjuk a csodát az életünkben, de úgy látszik, valamiért minket elkerül! Nem tudunk mi már hinni semmiben, csak abban, amit látunk! Tudom, bután hangzik, de annyi rossz tapasztalat után, már csakis így tudunk érezni, gondolkodni! Már csak arra kérjük a jó Istent, hogy adjon esélyt arra, hogy rendbe tegyük dolgainkat, aztán jöjjön, aminek jönnie kell, de még lenne dolgunk itt a földön is!

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A fiamnak sikerült 7-én bejelentkezni a munkaügyi központba, mint pályakezdő álláskereső. Jól gondoltuk, 1996 óta mindenféle támogatást megvontak a pályakezdőktől, így az együttműködés során, ha véletlenül munkát talál a gyerek, a munkáltatót tudják majd támogatni. Egyébként csak egy év után kérhetünk az Önkormányzattól méltányosságból rendelkezésre állási támogatást, amit most az apja is kap.

14-én vissza kell mennünk, és megpróbálunk valami tanfolyam után nézni. Ígéretet kaptam attól a vállalkozótól, akivel egyszer már beszéltem munkaügyben, hogy biztosítja a gyereknek a gyakorlati helyet, amennyiben mondjuk szobafestővé képzi át magát. Per pillanat ez az egyetlen reményünk, mert eddig minden más próbálkozás eredménytelen volt.

Most a végső vizsgákra készül a gyerek, jövő hét szerdán lesz a CNC szó és írásbeli, utána pedig a gyakorlati vizsga. Miklósnak is az utolsó hete lesz vakáció előtt, és sikerült két tantárgyból is javítania.

Visszahívtam a bankot, aki a felszólításokat küldözgeti. Nagyon készséges volt az ügyintéző, akivel beszéltem, de ez nem változtat azon a tényen, hogy fizetésképtelen vagyok. Július 10-ig 20 ezer forint kezdő részletet kellene befizetni, ez lehetne a feltétele annak, hogy további kedvezményt kapjak. Mondanom sem kell, hogy szinte lehetetlennek tűnik ez a dolog, hisz most elsődleges gond a villanyhátralék rendezése. Most intézem a védett fogyasztói státusz meghosszabbítását, most járt le a gyermekvédelmi támogatás, ahhoz is be kell, hogy szerezzem a szükséges igazolásokat. Ilyenkor egész délelőtt ezek után rohangálok, és úgy megyek délutánra dolgozni. Este már alig bírok hazavánszorogni.

Nagyon félek a jövő hónaptól, mert akkor derül ki, hogy a kevesebb pénz mit fut majd ki.

Tisztelettel:

                    A Dózsa család

NAPLÓ

(05.31-06.06)

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Már megint esik!

Édesanyámnál beázott a konyha. Nála is és nálunk is a pincében 80 centis víz áll. A kertben szintén újra áll a víz. Nem tudom, mi jöhet még!?

A faluban több ház is megrongálódott a belvíz miatt. Kidőlt falak, megrogyott tetők szinte minden utcában vannak. Igaz még mindig nem olyan rossz a helyzet, mint a tévében látni.

Itt a falunkban is szervezzük a gyűjtést az árvízkárosultak javára (tartós élelmiszer, takarók, stb.) és közben próbálnak a helyieknek is minden segítséget megadni. Sokan jelentkeztek és hoztak már a gyűjtőhelyre csomagot.

Az óvodában ez az utolsó hét. Nagyon izgatottak már a gyerekek és egyben szomorúak is, mert vannak olyan csoporttársak, akikkel egész nyáron nem találkoznak. Érdekes látni, hogy milyen barátságok születtek az év közben, és most mennyire ragaszkodnak egymáshoz.

A párom fia a barátnőjének köszönhetően tényleg sokat volt nálunk a héten, sőt kétszer itt is aludt, úgyhogy - bár csak ideiglenesen - de négy főre gyarapodott a családunk. A kicsi nagyon élvezi a dolgot. Volt olyan nap, hogy a bátyja ment érte az oviba, ő pedig büszkén mutatta be mindenkinek, hogy neki ilyen "nagy" tesója van.

A hétvégi jó idő mindenkit felderített és rögtön ki is használtuk az alkalmat egy erdei sétára. Néhány "sártengert" leszámítva nem is rossz a helyzet. Kullancs viszont van bőven. De sikerült megúsznunk, egyet sem találtunk a "vizit" alkalmával.

Jövő hétre kánikulát ígérnek. Remélem, azért majd lehet jó kis programokat szervezni és a kert is rendbejön végre.

          Üdvözlettel: Bíró Klára