Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

A mi naplónk

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én a nagymama vagyok.

Nagyon sok esőzéstől sajnos kidőlt a házunknak az egyik tartóoszlopa. Nagyon nagy bajban vagyunk. Átázott a tetőnk, az egyik szarufánk is eltört. Most 10-én meg kórházba is be kell feküdnöm. Nem tudom, hogy mi lesz velünk, kilátástalan minden. A kárt bejelentettem a hivatalban. Voltak kint a kárszakértők is felmérni a kárt, de sajnos biztosítónk nincs. Nem nagyon bíztattak a hivatalban, hogy kártalanítani fognak. Nem tudom mi lesz velünk, csak a jó Istenkében bízok, hogy már nem ad több esőzést.

Nagyon jó lenne, ha segítene rajtunk valaki, mert már se éjjelem, se nappalom.

A falam is teljesen átázott, ahol én alszom. Egyik fal tiszta víz félig. Nagyon kilátástalan a helyzetünk! És még mindenféleképpen be kell feküdnöm a kórházba, mert rosszabbodott az állapotom.

Nem biztos, hogy hazajövök onnan. Reménytelen az egészségem és az életem is!

Brigi vagyok.

Sajnos most nekem sincs valami jó kedvem.

De hála Istennek nem történt tragédia. Beszakadt a tetőnk. Meg az egyik tartóoszlopunk is. Még az volt a szerencse, hogy nem éjszaka, hanem délután öt óra fele volt.

Nagyon megijedtünk. Szegény mama rosszul is lett. Nem tudtam, hogy a házat vagy a mamát sajnáljam, mert mind a kettő fáj. Nem tudom, hogy a hivatalban adnak-e segélyt, mert most a szomszédnál lakunk. Itt mégsem maradhatunk, remélem, minél előbb segít valaki. Kilátástalan minden, semmi életkedvem nincs! Bocsássatok meg, hogy nem írok többet se erőm, se kedvem nincs!

Üdvözlettel:

Mama és Brigi

A számlák megtekinthetőek a családok neveire kattintva:

Déri család | Bíró család | Dózsa család | Takács család | Juhász család | Mátrai család | Káli család | Vincze család | Szőke család | Tolnai család | Szécsi család | Kiss család | Horváth család | Dobos család | Hajdú család

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

A héten kétszer voltam fejlesztésen a kisfiammal. Közben megérkezett a pénz az Alapítványtól, köszönöm a gyerekek nevében! A Csp.+GYES is megjött. Voltunk Renivel Budapesten a szemészeten. Szerencsére javult a szeme, de marad még ez a szemüvege, majd szeptemberben kell ismét menni. Voltunk bevásárolni is. Sárika oviba ment, Lacika ezen a napon a mamájával maradt itthon. Volt óvodai ballagás is.

Kimentem Renivel és Lacikával a kisbúcsúba *******-ra 90%-os jeggyel, a dédihez is felmentünk. Délután háromkor indultunk haza, vagyis *******-nál várt az apjuk és ott még bementünk a mamához egy kicsit. Kisfiam kapott egy kicsi autót névnapja alkalmából, de látszott rajta, hogy nagyon örül neki.

A házassági évfordulónkat is a hétvégén ünnepeltük, és anya névnapja, férjem névnapja, fiam névnapja is volt. Gyümölcstortát sütöttem.

A fiam ügyes a PEX-ben, próbálja kártyákkal kérni amit akar. Napirendet segítséggel csinálja.

Esős idő volt, a kisfiam nem igazán találta helyét a lakásban, mert szeret vonatokat nézni az apjával. Az étvágya a héten nem volt túl jó, Túró Rudit, leveseket, virslit evett.

Készülődünk egy autista-kutató doktorúrhoz. Lányoknak nyári szünet van, nem mennek oviba. A férjem most vállalhat túlórát, mert sok tartozásunk van. Így telt el a hét, mert az eső végett nem tudtunk játszótérre sem menni.

Köszönettel:

Tolnainé Hajnalka

Kedves Olvasóm!

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Ma végre megláttuk a napsütést is! Kisütött a napocska, már nem is tudom, hogy mióta nem történt ez meg. De ma reggel vidáman cirógatott meg a sugaraival. Ettől nekem is sokkal jobb kedvem lett.
Mesélek magunkról. Sok minden történik velünk. Ma délután egy kis csapattal megyek fel Borsodba, a faluban összegyűjtött kis segély-adományt visszük el, az arra rászoruló embereknek. Tudom, hogy csepp a tengerben, a boltosnak jutott eszébe, és kitett a pénztár mellé egy zacskót, és tett bele egy kis pénzt induló tőkének, és ugye milyen a falusi bolt, beszélgetünk, megkérdezzük, miért van ez itt ez a zacskó (valami nyereményjáték, vagy jutalomról érdeklődünk kis nyerés reményében). És mondják, hogy elviszik szombat délután a rászoruló emberek egy csoportjának. Ezen a pénzen élelmiszert vásárolnak, és szétosztják, ott ahol most nagyon nagy a szükség, ahol átszakadt a gát, és visz a víz mindent.
Mi még szerencsések vagyunk, mert van egy kis belvíz, de megúsztuk, a házunk, az életünk, az állataink biztonságban voltak, van fedél a fejünk fölött. De akiknek azt is vitte. Nem is tudok még bele sem gondolni.
Tegnap este a gyerekekkel arról beszéltünk, hogy mit is vinnénk, ha menni kellene. Jó ilyen dolgon is elgondolkodni, és próbálni átélni mások helyzetét.
Nem tudok adakozni, mert nekem sincs, csupán 200 Ft-ot tettem a "mi zacskónkba", de megkérdezte a szervező, hogy nincs-e kedvem velük tartani és segíteni nekik, pakolni, osztani az élelmiszert, stb. Dehogy nincs, így megyek, bár még nem tudom, hogy hová és mit fogok látni, tapasztalni. Próbálom erősíteni a lelkemet, de sejtem, hogy nagyon meg fog viselni. "De az ember a vasnál is erősebb" és segíteni annyira jó érzés. Ma délelőtt főzök itthon a családnak, zöldborsó leves és lekváros derelye lesz az ebéd, és olyan kettő körül indulunk. Még az éjjel hazajövünk, remélhetőleg.

Tovább a teljes naplóhoz

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Már lassan két hete egyfolytában esik az eső, nincs kedve az embernek semmihez. Térdig ér a sár, a víz, az iszap. Csak gumicsizmában lehet közlekedni az udvaron. Szerencsére a kert megmaradt, nem öntött ki a patak, ami közel van hozzánk. Nagyon féltünk, mert már nagyon közelített a híd felé, de valahogy elvezették. Még így is egy pár ház, ami belvizes, elég rossz állapotban van. Pár napig nálunk is megállt az élet, mert a ******** és ********** közötti útszakaszt lezárták, így se ki, se be a faluba. A buszok nem jártak, a kenyeret traktor hozta *******-ról. A boltosok nem tudtak áruért menni, így a készlet fogyni kezdett, és az emberek is féltek, felvásárolták az élelmiszereket. Munka nincs, így pénz sincsen. Én sem tudok közel két hete semmi pénzt keresni, mert most még takarítani sem kell, hiszen egész ******* víz alatt van. Kapálni menni meg ki tudja meddig nem lehet. Így ülök itthon, varrogatok (de már alig látok), talán el tudom adni, és abból lesz egy kis pénz. Kemény munka ez a hímzés is, tönkre teszi a szemet, és az ujjat. És még meg sem fizetik. Én eladom, ahogy veszik, hogy egy kis pénz legyen belőle. Hiszen így is nehéz nekünk minden forint jó. A sok adósságot felszedtem a boltban, hogy Bence ne éhezzen, és a mosópor, WC papír, stb. ez is nélkülözhetetlen. Most kölcsön kértem 6000 Ft-ot, hogy Bencének befizessem a ballagási pénzt, és a havi 1000 Ft osztálypénzt. A villanyt bizony ebben a hónapban már nem tudtam rendezni. Itt most nagy döntés kellett, Bence vagy a villany, és én Bence mellett döntöttem.

Tovább a teljes naplóhoz

NAPLÓ

05.24-05.30.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre jó az idő!

A konyhakert megkapálása volt a fő cél erre a hétre. Végre sikerült is rendbe tennem és most öröm ránézni. Már szedtem borsót, igaz még csak egy kis levesre való volt, de legalább friss. Rengeteg az eper is. Már volt gyümölcstorta, és vittem a húgaimnak meg édesanyámnak is. Nála is rendberaktam a kertet és újra füvet is kellett nyírnom. Most egy darabig ott nem lesz gond.

Robika a héten itthon volt a betegsége miatt, így lemaradt a gyermeknapról az óvodában. Kárpótoltam palacsintával és az eper neki is az egyik kedvence, úgyhogy nem volt probléma.

Vasárnap búcsú volt nálunk, amire már szombaton elkezdtünk készülődni. Jöttek a párom nagy fiai megint, a gyerek nagy örömére. A kisebbik ide udvarol a falunkba, úgyhogy úgy néz ki, többet fogjuk látni. A vendégség már délelőtt elkezdődött és estig egymásnak adták a kilincset. Jöttek a húgaim külön-külön és édesanyám is meglátogatott bennünket.

Délután voltunk a búcsúban. A gyerek hintázott és játékot kapott de nem túl nagy valamit. Nem jókor jött ez a búcsú. Pont hónap végén, amikor már rakosgatni kell a filléreket. Még jó, hogy van az Önök támogatása,- amit ezúton is köszönünk - ebből hagytunk erre az alkalomra,hogy frissen tudjuk megvenni az ünnepi ebéd hozzávalóit.

Röviden ennyit a hét eseményeiről.

Üdvözlettel: Bíró család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

A legrosszabb az, amikor álmokat ringatsz magadban - mondta mindig édesanyám! Sok-sok keserves év után ismerem be, hogy milyen igaza is volt! (Sajnos már meghalt!) Azért jó sokszor álmodozni, az ember lelke kicsit megnyugszik, bár megoldódni semmi nem oldódik meg! Mindig hittem a csodákban, álmokban, Istenben, de ma már ez nem így van! A biblia mindig azt írta: -„Kérjetek, és megadatik! Kopogjatok, és megnyittatik!”

Ha ez így van, akkor hol a segítség a bajba jutott, elkeseredett, elcsüggedt embereknek? Megítélni és elítélni mindig könnyebb volt az embereknek, de őszintén odaállni a másik mellé, kevés ember tudja ezt megtenni! Mint minden évben, most májusban is itt volt az adóbevallás! Tavaly amikor a férjem az intenzívre került, a munkáltatója azonnal felmondott neki! Most derült csak ki, hogy amit levontak adóelőleget, az mindenhová került, csak az APEH-hoz nem! (Nem tudjuk, mi, hogyan történt, máig tisztázatlan sok dolog!) Így most több tízezer forintot nekünk kell az adóhatósághoz befizetni! Nem tudom, miért sújt így minket az élet!? De már nem bírjuk sokáig!

Látszik, hogy MA már sok ember-munkáltató csakis azon „dolgozik”, hogy egyes embereken, hogy tud „keresni”!!! Undorító!!! Most már tényleg a padlóra kerültünk anyagilag, de ez a sok gond lelkileg is tönkretett minket! Azt hittem, minden rossz után jó következik! De ez úgy látszik nálunk nem így van! Hát ez van, csak nem tudjuk már, hogyan tovább!? Vagy, hogy mit is csináljunk, hogy jobb legyen? Az élet kegyetlen velünk, és így már nem sokáig fogjuk bírni!

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sajnos semmilyen csoda nem történt ezen a héten sem, ellenben meggyűlt a bajunk a belvízzel. A véget nem érő esőnek köszönhetően elkezdett zúdulni a dombokról a víz a faluba, és mi közvetlenül azok alatt lakunk. A talaj már nem tudja elnyelni a rengeteg esővizet, és ahogy már lenni szokott, utat talál magának mindenhová. Hozzánk nem jött ugyan be, de a szomszéd néninek segíteni kellett elvezetni, és az árkot meg kellett mélyíteni.
 Nem ment el a nagyfiam beiratkozni az iskolába, nem tudjuk egy összegben befizetni a 70 ezer forintos éves tandíjat. Holnap bemegyünk a  regionális munkaügyi központba, és utánanézünk, mint pályakezdőnek, milyen lehetőségei vannak. Már beszéltem egy vállalkozóval, de sajnos jelenleg nem tud embert fölvenni, mert az esőzések miatt áll a munka, és sok munkást kényszerszabadságra küldött. Töröm a fejem, kinél érdeklődjek még, mert augusztus 24-ig lehetőség lesz a beiratkozásra, de ez csak úgy fog menni, ha kerítünk munkahelyet, és félrerakjuk.
Megint elkezdett bombázni bennünket a felszólításokkal az egyik behajtó cég, részletfizetési kedvezményt is kínál, de még így sem tudok felvállalni egy újabb részletet. Júliustól már csak a kisebb gyerek után jár a családi pótlék, majdnem 15 ezer forinttal lesz kevesebb a jövedelmünk. Alkalmi munka egyelőre nincs, az Önkormányzat nem akarja behívni a páromat, pedig több alkalommal beszéltem a jegyzőnkkel.
Rettegve várom, mikor kezdik letiltani a fizetésemből a tartozásokat! Akkor aztán tényleg bajban leszünk, hisz az eddigi naplóimból már biztosan kiderült, hogy magamon kívül senkire sem számíthatok!

Tisztelettel:

A Dózsa család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Fáradtan írom naplónkat. Kimerült és keserű az életünk. A bajok sorban jönnek még az egyiket föl sem dolgozom, és jön a többi. A vizünket a napokban levágták de ez még a kisebbik baj, mert van szerencsére hidroforunk, erre mondják rosszban is van valami jó. A villanyunk is veszélybe került, még van időm, de már nem sok. Ballagása itt van a kislányomnak, és nem tudom, hogy teremtünk elő mindent. Ami betett az, hogy egy évvel ez előtt vettem fel folyószámla keretet a takaréknál, ahova a családim is jön, és ott úgy van, egy év elteltével automatikusan visszavonják. Na ez a héten meg is történt, így a családi pótlékom elúszott. Nem is tudom, mi lenne Önök nélkül, ha még az Önök segítsége sem lenne. Minden hónapban a szakadékban egyre lejjebb és lejjebb csúszunk. Nem panaszkodok tovább, mert ez nekem olyan rossz érzés. Jót is szeretnék írni, de nem sokkal szolgálhatok sajnos. Talán annyi, amit már máskor is leírtam, nem vagyunk betegek, és ez nekem a legfontosabb a világon. Csak egészség legyen!

Üdvözlettel: Vinczéné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Fáradtan írom naplónkat, kimerült és keserű az életünk. A bajok sorban jönnek még az egyiket föl sem dolgozom és jön a többi. A vizünket a napokban lekötötték, de ez még a kisebbik baj, mert van szerencsére hidroforunk, erre mondják rosszban is van valami jó. A villanyunk is veszélybe került, még van időm, de már nem sok. Ballagása itt van a kislányomnak, és nem tudom, hogy teremtünk elő mindent. Ami betett az, hogy egy évvel ezelőtt vettem fel folyószámla keretet a takaréknál ahova a családim is jön, és ott úgy van egy év elteltével, hogy automatikusan vonja. Na ez a héten meg is történ, így a családi pótlékom elúszott. Nem is tudom, hogy mi lenne Önök nélkül, ha még az önök segítsége sem lenne. Minden hónapban a szakadékban egyre lejjebb és lejjebb csúszunk. Nem panaszkodok tovább, mert ez nekem olyan rossz érzés. Jót is szeretnék írni Önöknek, de nem sokkal szolgálhatok sajnos. Talán annyi, amit már máskor is leírtam, hogy nem vagyunk betegek, és ez nekem a legfontosabb a világon! Csak egészség legyen!

Üdv.:

Mátrai család

Tovább a család bemutatkozójához|Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Újabb napló, bár tényleges változás nem történt. Annyira nehéz naplót vezetni, hiszen életemben változás nem történt. Keresem a lehetőségeket, hogy jobban éljünk, de mindezidáig nem sikerült előre lépnem. Igyekszem, de mindhiába. Ebben a hónapban lejár a munkaszerződésem, és nem biztos, hogy meghosszabbítják azt, hiszen csak egy közcélú munkás vagyok. Igazságtalannak érzem ezt a helyzetet, hiszen annyit tanultam, és eredményeimért megküzdve lettem azzá, aki vagyok, mégsem értékelik. Többre és még többre vagyok képes, csak nincs ki értékelje. Egyre többször fog el az elkeseredettség, sírhatnékom támad, hogy miért nekem-nekünk ad ekkora terhet a jóisten, azoknak, akik nem érdemlik ezt meg. Becsületes ember vagyok, megküzdök a mindennapokkal és van, hogy alig eszem, hogy a gyerekeknek maradjon. Ha nem lenne az önök támogatása, nem jutna hús, és tejtermék az asztalra.
Ezért köszönettel tartozom.
Ha tudna valaki ajánlani olyan munkát, ami elérhető számomra, és megfizetnék, az lenne maga a megváltás. Imádom a jelenlegi munkám, olyan, mintha reggel érnék haza. Belépek a munkahelyem ajtaján, és megnyugszik a szívem. Ez a hivatásom. Minden csodálatos, csak bizonytalan, és alig van fizetésem. Magánszférában jobbak lennének a lehetőségek, de valahogy elkerül a szerencse. Óvodavezetőt kerestek egy magánóvodába, jelentkeztem, és felkeltettem érdeklődésüket. Visszahívtak, és közölték, hogy mindenképpen szeretnének velem találkozni, még jelentkeznek. Azóta minden nap a hívást várom, de nem csörög a telefon. Ez is egy kudarc a sok közül, de hiszem, és vallom a sok rossz után már csak a jó jöhet!

Üdvözlettel:

Szőke Júlia

NAPLÓ

05.17-05.23.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre elállt az eső. Igaz hétfőn még esett, de utána már nem. Bár a kertbe még nem tudtam lemenni, azért az udvart egy kicsit rendbe tudtuk tenni. Mivel a ház körül az utcán is nagy a porta (sarokház) így ott is volt most dolog bőven. A nagy füvet apa csak kaszálni tudta, mert a fűnyíró már nem vitte. Édesanyámnál is csak az udvarig jutottunk. Remélem, hogy a jövő héten a veteményest is meg tudom csinálni, mert lassan a gaz nagyobb, mint a palánták.
A héten folytatódott a rákszűrés így két napot megint voltam segíteni a védőnőnek. Nagyon jó volt a hangulat és próbáltuk oldani a feszültséget, ami egy ilyen vizsgálat előtt szerintem minden nőben van.
Megérkezett a válasz a kérelmünkre, amiben a nyárfák kivágását kértük. Sajnos elutasította az Önkormányzat arra hivatkozva, hogy mivel magántulajdon és külterület így nincs hatáskörük  intézkedni. Mindenki nagyon sajnálja a környéken a dolgot, a véleményünk megegyezik, amit most nem szeretnék ide leírni.(Gondolom mindenki sejti.)
Voltunk a városban vásárolni. Többféle holmit kellett venni a gyereknek és kihasználva az alkalmat a konyhára is bevásároltunk. Nagyon örült Robika az új nyári ruháknak, amit az alkalmi munkámból kapott pénzen vettünk. Büszkén mutatta meg az oviban az új szandálját is. Sajnos az öröm nem sokáig tartott, mert a hétvégén belázasodott és nagyon bágyadt, lehangolt lett. Elkapott valami vírust és nyirokcsomó-gyulladása lett. Kaptunk egy rakás gyógyszert (újabb kiadás) most azt szedi és szomorkodik, hogy a jövő héten nem mehet óvodába, pedig gyereknap lesz. Majd addigra valamit kitalálok.

                                                       Üdvözlettel: Bíró Klára

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

A héten még az idő is ellenünk szólt. Sajnos esett az eső, így semmi munka. Még takarítani se kell két hétig, mert üdülni mentek Marika néniék. Pedig a pénz kellene, mert jönnek sorra a számlák. Nem is tudom, mi lenne velünk, ha nem lenne az Önök és a támogatók által felkínált támogatás. Nem győzöm megköszönni, és hálás vagyok, amiért kaphatjuk ezt a támogatást.

Isten segít rajtuk, így is meglátni, és ha még mi sokszor éhezünk is, a kicsi fiam most már nem. Annyira örülök, hogy most már beteg se volt jó két hónapja, és ezt Önöknek köszönhetem, hogy meg tudtam erősíteni az immunrendszerét, így rendszeresen kap húst és tejterméket. Van neki elég élelem és jó látni, hogy vidám, mikor csokit (Túró Rudit) eszik, mert neki ez nagy szó! Azelőtt sajnos esetleg egyet, ha tudtam neki venni egy hónapban.

Most úgy vásárolok be az Önök jóvoltából, hogy egész hónapban legyen Túró Rudi, joghurt.

A hús is kitart legalább két hétig. Mi nem eszünk belőle, csak neki készítem, hiszen őt kell erősíteni, ezt a pénzt ő kapta élelemre. Tejet is veszek bőven, hogy tudjak neki készíteni tejbekását, palacsintát, stb.

Tovább a teljes naplóhoz

Tisztelt Alapítvány!

Tovább a család bemutatkozójához 

Elnézésüket kérem, hogy mulasztottam, de sajnos egészségügyi problémák miatt nem volt időm, és energiám. Bár tudom, hogy ez nem mentség, de február hónapban találtak egy daganatot a méhemben, és emiatt nagyon sokat kellett orvoshoz járni. Most már minden rendben van, jóindulatúnak diagnosztizálták, de azért még folyamatos ellenőrzésre kell járnom. Szeretném még egyszer megköszönni türelmüket és bizalmukat. Ezután nem lesz probléma a naplók küldésével!

Most, hogy el is kezdjem az írást és, hogy pótoljak is, röviden írok napjainkról, és a gyermekek élményeiről.

Talán még márciusban voltunk az állatkertben, és ott történt nagyon sok és felejthetetlen élmény. Kezdtük az elefántház és a szavannai állatok felé. Eleinte a gyermekek nem nagyon nézték az állatokat, hiszen a többi kis gyermek látványa sokkal érdekesebb volt számukra.

Tovább a teljes naplóhoz

Magunkról

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Kicsit összejöttek a dolgaim, de megyek szépen sorba. Megvolt a "fejtágítás" a Mezőgazdasági Összeírással kapcsolatban. Nem semmi a bürokrácia, az még él és tarol! Ezt a nyomtatványt szerintem olyan ember találta ki, aki még mezőgazdaságban nem volt. Egyik problémám, az átszámítások, mert ugye a falusi bácsika, hogy tudja a kertje, földje méretét ölben vagy holdban, a statisztikába hogyan kell beírni négyzetméterben? Lehet számolgatni, de megoldom. Most már csak azért is. És helyrajzi szám mindenképpen kell. Hogy fognak nekem örülni, ha bekopogok. Biztosan eltelik egy kis idő, amíg előkeresik, ha meglesz egyáltalán. Tudom, igen, mindenkinek meg kellene, hogy legyen, de sok-sok szegény ember sajnos évtizedek óta semmit nem tudott az ingatlanján tenni. Sem hitelt nem vett fel, se nem örökölt, se jelzálogot nem jegyeztetett be rá. Örült, hogy élt. Sőt még állami támogatást sem tudott igénybe venni, mert ahhoz is leginkább csak a "nagy embereknek" van "esze", az egyszerű kis ember, csak dolgozik és nem ér rá pénzt keresni. No mindegy, remélem, meglesz, és sikeresen megbirkózom ezzel a feladattal.

Tovább a teljes naplóhoz

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Aki a naplóinkat olvassa, talán sablonosnak tűnik, de annyira egyformák a nappalok, hogy nekünk sokszor úgy tűnik, egyetlen napba sűrűsödik az egész életünk. Kevés olyan esemény történik, amiről elmondhatjuk, kicsit változtatott a szokásos szürke hétköznapokon. Most ilyen volt a nagyfiam utolsó két vizsganapja, ami miatt izgulhattam! Gyönyörű szakmunkás bizonyítványt hozott, 81°%-ot teljesített a szakmai vizsgákon átlagban, ami 5-ös osztályzatnak felel meg. Nem győztem dicsérni, de sajnos az öröm nem tartott sokáig, mert utánajárt, milyen feltételek mellett iratkozhatna be érettségizni. Egy év levelezőn a "legolcsóbb" iskolában 70 ezer forintba kerül.
Egyszerűen nem tudom, mihez kezdjünk most, mert ha beiratkozik, és nem bírjuk majd fizetni, szégyenben marad. Munkahely egyenlőre kilátásban sincs, itt fog állni a gyerek egy fillér jövedelem nélkül! Tovább érdeklődünk, tapogatózunk - a munkaügyi központnál, önkormányzatnál - hogy pályakezdőként milyen lehetőségei vannak?
Az egész életemet arra tettem föl, hogy a fiaimnak olyan életet biztosítsak, amilyen nekem nem lehetett. Már az elején kudarcra volt ítélve ez a "projekt", hisz olyan problémák nehezítik a helyzetemet, amit előre nem lát az ember lánya.
Újabb pénzintézet rakott BAR listára a múlt héten, az adósságom - ami az én nevemen van - meghaladja az 5 millió forintot. Bár terveztem, nem mondhatok föl a munkahelyemen, mert akkor az otthonunk kerül közvetlen veszélybe. Így is, úgy is, de rajtunk már csak egy csoda segíthet!


Üdvözlettel
A Dózsa  család