Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

A mi naplónk

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én Timi vagyok: Ez a hét olyan nehezen ment el. Vizsgaidőszakok vannak az iskolában. Már nagyon el vagyok fáradva, semmi energián nincsen. Teljesen ki vagyok merülve. Ráadásul amikor hazamegyek sajnos nem pihenhetek, nem lazulhatok el kicsit, mert otthon még vár a háztartás. Igaz, hogy Brigi mindenben segít, de nagyon jól esne egy kis pihenés.

Én Brigi vagyok: Nagyon nehezen telt nekem is ez a hét, mert én is vizsgaidőszakokban vagyok. De még ráadásul rossz idő is van állandóan. Jó lenne már egy kis jó idő.

Legalább egy héten keresztül ne esne az eső.

Állandóan zuhog. A pincénk már tele van vízzel és olyan vihar volt az éjszaka, hogy a széldeszkát és cserepet is lefújta. Tönkrement a tetőnk egy része, pont ahol én alszom. Csak arra keltem fel éjjel úgy 1-2 óra tájban, hogy mi kopog a fejemen, és mitől vagyok vizes?

Pont azon a részén kellett beáznia a szobának ahol én alszom? A fal is teljesen beázott, azóta sem száradt ki, de hogy is száradhatna ki, amikor állandóan esik?

Most nem tudom mi lesz, mert meg kéne csinálni a tetőt azon a részen, de festeni is kéne. El is kellett költöznöm abból a sarokból a másikba, sajnos én így lettem árvízkárosult.

Remélem, hogy itt száraz helyen maradok egy darabig.

Egyetlen egy jó nap volt a napokban, amit élveztem, amikor elmentünk vásárolni. Nagyon köszönjük szépen a segítséget!

Üdvözlettel:

Timi és Brigi

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Itt a hónap vége, ami nálunk azt jelenti, hogy üres a hűtő. Ilyenkor kell ám észnél lenni, hogy mit is főzzek. Nem dúskálunk hónap elején és közben sem a jóban, akkor is sok a gond, de ilyenkor még nagyobb. Ma paprikás krumplit főztem, szaggattam bele egy kis nokedlit, így laktatóbb. Bence mindennap azt kérdezi, hogy Anya mikor lesz már megint husi? Tudom, nem kicsi már az én kicsi fiam, hiszen elmúlt 13 éves, de még ő nagyon szerény és naiv, így sok mindent nem ért az életből. A mai nap is reggel ötkor kezdődött, gyorsan megfőztem a rezsón, és elindítottam Bencét az iskolába, majd biciklire pattantam és elindultam ********-ra, mert most ott van pár napos kapálni és palántázni való. Ez a hosszú biciklizés nem valami jó a csomómnak, de kell a pénz, a buszra pedig nincsen, és így nem vagyok időhöz kötve. Nagyon örülök ennek a munkának is, hiába nehéz, mert legalább van egy kis pénz. Olyan jó érzés, amikor délután kezembe adják a 2000 Ft-ot, és boldogan viszem, hogy Bencének valamit vegyek érte. Akihez járok ide takarítani, azok ajánlottak a vállalkozónál, mert itt helyben is találna jelentkezőt, hiszen itt rengeteg a munkanélküli, és aki nem akar éhen halni az bizony kapaszkodik minden lehetőségbe. Bizony nem könnyű a 27 fokban kapálni és teljesíteni kell, mert ha nem teljesítesz, akkor holnap nem kellesz, ezért kell az embernek megbecsülni magát.

Tovább a teljes naplóhoz

Történések...

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Az időjárás az borzasztóan megvisel növényt, állatot mindenkit, pedig annyi munka van már a kertben is. A gyenge kis palánták nem hiszem, hogy túlélik ezt a nagy esőzést és a hideget.
A kis nyuszik is csak összebújnak, alig esznek. Fáznak, pedig betakargattam őket. Terítek a ketrecre régi téli kabátot éjszakára és nappal is szinte mindig rajta van, fáznak.
Mához egy hétre lesznek kiscsirkéim remélem addig kijavul az idő, és nem fáznak meg.
Azt nem is említem, hogy mi fűtünk. De még mindig maradok csendben, mert akiknek a víz ott van a kertjükben, vagy éppen a házukat kellett elhagyni... Ezekbe a dolgokba bele sem tudok gondolni, aki teheti próbáljon meg segíteni nekik!
Megvolt a konfirmálás vasárnap (a Bátyám legkisebb fia konfirmált). Nagyon jó volt, teljesen más volt az egész, mint a mi gyülekezetünkben. Itt a gyerekek a gyülekezet előtt felelnek. Ebben a gyülekezetben a Tiszteletes Úr már előtte levizsgáztatta a gyerekeket, csak pár kérdést tesz fel nekik, szinte csak beszélget velük. Oldott, vidám beszélgetés volt. Bár a Tiszteletes mentalitása is ilyen.  Mondjuk így nevezte őket, hogy "álló keresztyének", mert kereszteléskor, és temetésen "fekvő keresztyének" vannak. Ez a konfirmálás e két dolog közötti köztes állapot. Érdekes megközelítése a dolgoknak.
A család nagyon jól érezte együtt magát, 25-en voltunk, a szűk család. A sógornőm kitett magáért, nagyon finomakat főzött és kétszer is terített, mert ott ebédeltünk, és a konfirmálási szertartás után, ami délután volt, még meg is uzsonnáztunk.

Tovább a teljes naplóhoz

Tisztelt Alapítvány!

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mi jól vagyunk! A gyerekek járnak iskolába, már nagyon várják a nyári szünetet.

Nagyon nagy árvizek vannak errefelé is! Még az a szerencse, hogy a mi házunkat nem érte el az áradás, mert így is szegények vagyunk, nem is tudom, hogy miből csináltatnánk meg a károkat, mikor így is alig tudunk megélni. Remélem vége szakad ezeknek a nagy esőzéseknek, mert nagy bajok lesznek, ha így marad!

Tisztelettel:

Déri Ferencné

Napló 05.10.-05.16.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten egy apróság sok bosszúságot okozott. A házunk mögötti erdőben nyárfák vannak amelyek most virágzanak. Száll a "vatta" mindenfelé, úgy néz ki az udvar, mintha a hó lepte volna be. Alig lehetett ablakot nyitni és a mosott ruhát a lakásban kellett szárítani. Nem beszélve a gyerekekről, akik nehezen viselték, hogy bent kell maradni, amikor jobban fúj a szél. Megpróbáltunk néha kimenni, ami rövidebb-hosszabb időre sikerült is. Gyűjtöttünk az utcában aláírást, hogy vágassák ki a nagy fákat, reméljük sikerül valamit elérni!
Hétfőn volt fizetés apa munkahelyén, úgyhogy sikerült a nagy bevásárlás első részét lebonyolítani.
A hétvégi eső jól meglepett bennünket, bár nálunk nem olyan rossz a helyzet, mint amit a tévében mutatnak. Nagyon sajnálom azt a sok szerencsétlen embert, akik most majd' mindenüket elvesztették. Nálunk csak a kert fele áll víz alatt, de még szerintem az is menthető. Most legalább a nyárfa virágja nem száll már.
Esténként be kellett gyújtani egy kicsit a hideg miatt. A gyerek meg is kérdezte, hogy akkor most megint tél lesz? Jót derültünk a kérdésén és megnyugtattuk,hogy ez nem tart sokáig (reméljük) és nemsokára lesz még nagyon melegünk is.

 Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Gyorsan elrepült a hét, nagyjából ugyan olyan hangulatban és időjárással, mint az előző. Persze nagyon fontos megemlíteni, hogy május 20-án elindultak a nagyfiam vizsgái. Mivel hivatalosan befejezte középiskolai tanulmányait, a bizonyítványt is megkapta, és igazán nincs oka szégyenkezni. Az átlaga négyes lett, példás magatartás mellett.
Elmondása szerint az első két vizsganap viszonylag jól sikerült, leszámítva a CNC gépre való programírást. Pont olyan tételt húzott, amivel tanulmányai során szinte nem is foglalkoztak. A következő héten ismét két nap a vizsgáké, a többit meglátjuk.
Miklós a három napos ünnepre ismét "lelépett", de nem baj, legalább addig sem unatkozik itthon a négy fal közt. A hét elején megázott, és kicsit meghűlt. Derekasan küzdött, nehogy a betegség miatt itthon kelljen maradnia.
Különleges esemény nem tarkította a hetet, a szokásos szürke, dolgos hétköznapokat nem zavarta meg semmi. Ugyanolyan ritmusban peregnek a napok, esélyt sem kínálva arra, hogy egy kicsit más lesz, vagy lehetne.


Tisztelettel
Dózsa család

2010.05.17

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Gyermekeim most nagyon-nagyon izgulnak az iskolai kompetencia miatt, azt mondták nagyon nehéz lesz és nagyon fognak izgulni. Én persze mondtam nekik, hogy ügyesek lesznek, mint mindig. Újabb héten vagyunk túl, a napok telegetnek, nehézkesen. Most már a nap is süt, és ennek nagyon örülünk. A hétvégét ki is használtuk sok-sok házi munkával. Kaptunk egy kedves ismerősünktől palántákat, nagyon örültünk. Még szombaton mindet el is palántáltuk, locsolgatjuk és reménykedünk, hogy megmaradnak. Főként a paradicsomnak örültünk a legjobban. Füvet nyírtunk, kapáltunk, virágokat rendbe raktuk tényleg sok mindent meg tudtunk most ezen a hosszú hétvégén tenni. A gyerekek is besegítettek, és ők is nagyon élvezték. Voltunk anyukámat is meglátogatni, és neki is segítettünk a ház körül. Férjemmel próbálkozunk minél több felé munkát keresni. És ha Isten megsegít egy háznál lesz kertészeti munka és férjem munka után még ott is tud dolgozni. Igaz ideiglenes csak, de jó lenne, ha sikerülne, mert az is nagyon jó volna egy kis segítségnek anyagilag. A héten elkészülnek nagyobbik lányomnak a ballagási fényképei, olyan kíváncsi vagyok már. Vagyis mindenki kíváncsi milyen lett, de már csak egy-két nap, és meglátjuk. Most befejezném naplómat.

Üdv:

Vincze Zoltánné

Kedves Gyermekétkeztetési Alapítvány!

Tovább a család bemutatkozójához

Ez a hét is nagyon gyorsan elszállt. Szinte észre se vettük, a napokat, hogy mentek. Anya nagyon sokat dolgozik, szinte alig van itthon, ezért szinte rám, meg apára száll minden itthoni feladat. De legalább elmondhatom magamról, hogy 12 évesen nagyon sok mindent tudok főzni, persze azért még kell anya vagy apa segítsége. A múlt héten nagyon jó dolog történt velem, hiszen egy Országos Bajnokságon vettem részt hip-hop táncból, és egyénileg II. helyezett a csapatunk meg I. helyezett lett. Nagyon szeretek táncolni elég sok időt le is foglal a mindennapokból. Lassan véget ér az iskola is, alig várom, hogy a kerületben élők számára biztosított táborban részt vehessek. Sóstóra megyünk egy egész hétre. A bátyáim azért nem ennyire aktívak, mint én, de ők is a sportért rajonganak, így majdnem mindennap fociznak. Természetesen, ha Önöknek is lesz valamiféle rendezvényük, akkor szívesen bemutatom a csapattársaimmal, hogy tulajdonképpen mivel is foglalkozom.

Köszönettel:

                        Laura

2010.05.10-től

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Először is elnézést kérek, hogy kicsit késve küldöm a naplóm, de sajnos a sok gond miatt kicsit elfeledkeztem, bocsánat. Sok gondunk van, és nagyon elfáradtam. Kikapcsolták a tévénket, nemsoká a vizünket, és semmit nem tudunk tenni. Ez egy borzaszó érzés, ma egész nap sírtam, mert a gyerekek még tévét sem tudnak nézni. Annyira fáj, és még mi jöhet, nem tudom, de semmi jóra nem számítok! Tovább nem is panaszkodom, nem akarok, mert szégyellem magam, mindig csak a gondomról tudok írni. Esik az eső napok óta, ez is elszomorít, még napszám sem akad az idő miatt. Szerencsére betegek nem vagyunk, még ez vigasztal, mert nem bírnám még azt is ki. Napok óta rossz álmok gyötörnek. A gyerekek is észlelik most már a gondokat, persze próbáljuk úgy csinálni a férjemmel, hogy minél enyhébben érzékeljék, de ez sajnos nem mindig sikerül. A gazdasági válság minket szó szerint tönkre tett, tudom nem vagyunk egyedül az országban, szörnyű, hogy semmit nem ér a pénz, nem tudok felmutatni semmit belőle! Éppen, hogy éldegélünk napról napra. Könnyeim most is hullnak, mert félek a jövőtől, hogy mit hoz még nekünk. Azt hiszem kiborultam, ne haragudjanak kérem! Most ennyit írnék, majd megpróbálok legközelebb többet írni!

Üdvözlettel: Vincze Zoltánné

Tisztelt Alapítvány!

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Itt nálunk megtörtént a ballagás. Az írásbeli érettségik jól sikerültek és várjuk a szóbelit, amire Lajos nagyon sokat tanul, még éjszaka is. Visszatérve a ballagásra: anyával és hugival csináltattunk szalmavirágból csokrot, mivel nekünk csak ennyire tellett. Hazajöttünk, volt egy kis ebéd, utána ettünk kis süteményt is. Mégis szép volt, hiszen a szeretet többet ér mindennél! Nekem kontrollvizsgálatra kellett mennem anyával, hiszen a betegségem nem igazán akar javulni. Sajnos a nagy esőt a házunk nem igazán viseli jól. Félünk, hogy nehogy ránk dőljön a tető. A bátyám egyetemre készül. Mindig azt mondta, hogy sohasem felejti el, hogy honnan jött. Hálásak vagyunk Önöknek azokért a sok jóért, amit kaptunk. Így már anyukámat kevésbé látom sírni, pedig még így is kilátástalan a helyzetünk. Tudom milyen rossz az, amikor a bátyám is dolgozott, hogy be tudja magát iskolázni. És még oda is kevés élelmet tudott magával vinni. Nagyon szeretem a családomat! Jó lenne nekik segíteni, de én még kicsi vagyok.

Tisztelettel:

Kati

Napló 05.03.-05.09.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten a faluban rákszűrés volt és én is segítettem a védőnőnek a szervezésben. Elég sokan eljöttek, és jól elbeszélgettünk sok olyan ismerőssel, akivel egyébként ritkán találkozom a hétköznapokban.
Csütörtökön anyák napja volt az oviban. Nagyon jól sikerült. Aranyosak voltak a gyerekek és megható volt az egész műsor. Öröm volt nézni őket, ahogy szerepeltek. Sokan voltunk, akik sírtunk de ott akkor nem szégyelltük a könnyeinket. Mégis csak a mi pici gyerekeinket láttuk bennük, akik miattunk voltak ott. Utána hazajöttünk és itthon ketten palacsintát sütöttünk és azzal vártuk apát haza a munkából.
Még négy hét az ovi, de az én fiam már nagyon várja a nyári szünetet. Én meg gondolkodhatok már most a programokon, hogy mivel töltsük a szünidőt és a nyári meleg napokat.
Lassan összegyűlik a pénz a szemüvegre és meg is kell rendelnem, de még várok amíg az egész összeg meglesz rá. Ebben a hónapban még a szemorvoshoz is mennünk kell, de az is szervezést igényel. Időpontot kérni, gyereket kivenni az oviból és apának is szabadságot kell kérnie.
Vasárnap volt a nagyobbik húgom születésnapja, de már szombaton megünnepeltük, mert akkor mindenki ráért a családból. Édesanyánknál jöttünk össze és egész
napos program volt. A fiúk főztek kakaspörköltet, mi lányok pedig sütöttünk finom süteményeket. Mindenki kivette a részét a munkából és vacsora után még zene és tánc is volt. A gyerekek is nagyon élvezték, hogy sokáig fent maradhattak.

Üdvözlettel:

                        Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sajnos egy újabb esős hét áll mögöttünk, elmosva még a lehetőségét is annak, hogy egy kicsit helyrejöjjünk anyagilag. Nem tudtak a férjemék a szőlőbe menni, így semmi nem jött vissza a rengeteg kifizetett számla árából. Velünk egyébként elég gyakran eljátssza ezt a sors, mindig olyankor tesz keresztbe, mikor a legnagyobb szükség volna az áldásra. A három elmaradt áramszámlából csak egyet sikerült rendezni, hisz félre kellett tennem a vizsgadíj fennmaradó részét. Egy csomó be nem kalkulált apró-cseprő fizetnivaló is akadt, ami igencsak megviselte érzelmileg labilis lelkivilágomat. Segítség és támasz híján egyedül kell ezekkel a problémákkal szembenéznem, és megoldanom. Persze a drága nagy fiam itt van mellettem, de nem szeretem Őt zaklatni ilyesmivel, pedig mikor borul a bili, szinte mindig az Ő nyakába zúdul minden.
Túl van a próbavizsgákon, és nagyon büszke vagyok rá, mert átlag 4-es lett. Most egy rövid szünet következik, és május 20-tól élesben megy.
Az én hetem teljes egészében úgy zajlott - ahogy mindig is szokott - főzés, takarítás, és rohangálás az elintéznivalók után. A délutánjaimat pedig ugyancsak a monotonitás jellemzi, azzal a különbséggel, hogy a felújítási munkák a végéhez közelednek, és indul a ballagás előtti nagytakarítás.
Miklós második hétvégéjét tölti a sógornőm nagyobb fiával, pénteken iskola után átutazik három faluval odébb, és csak vasárnap este vagy délután jön haza. Most teljesen beleszeretett az asztalos szakmába - az a foglalkozása az unokatestvérének - és azzal foglalatoskodnak hétvégeken. Aztán fölfedezte a testépítést, most súlyokat emelget, és edz, reméljük, beindulnak a növekedési hormonjai.

    Tisztelettel:
                                   A Dózsa család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Elmúlt egy hét újra, tele volt élményekkel! Minden program nagyon jól sikerült a strandolás, pompás volt! Élvezték a gyerekek, főleg a csúszdát. A lányomnak tériszonya van, de három csúszdára felmerészkedett. Lassan jutunk messzire, de megyünk és ez a lényeg.
A "drámások" versenye is nagyon jól sikerült. Még nem tudjuk, hogy kapnak-e helyezést, mert háromnapos volt a megmérettetés, és mi csak az első napra tudtunk elmenni. Megint és újra a piszkos anyagiak, pedig nagyon szerettek volna a gyerekek ott lenni. Nem tudom, hogy írtam-e már, de a ****** ******** darabot adták elő. Kicsit modern feldolgozásban. Nagyon jól sikerült, és az előadásuk végén egy zsűri tag már meg is dicsérte őket. Úgyhogy reméljük várományosok egy díjra!
Nagyon elszomorodtam a héten, írt egy ismerősöm, akivel a nevelőszülő képzésre jártam, és kicsit összebarátkoztunk. Örömmel tudatta velem, hogy "kapott gyerekeket". Ennek örültem én is, de érdeklődtem, hogy az ünnepélyes átadás, meg miegymás megvolt-e? És igen megvolt. Csak ezek szerint nekem elfelejtettek szólni. Tudom, igen, tisztában vagyok vele, hogy nem kapok működési engedélyt, de a tanfolyamot elvégeztem, a tandíjat befizettem. És a képzéseken megjelentem, sikeres vizsgát is tettem, és elfelejtenek.

Tovább a teljes naplóhoz

Tisztelt Gyermekétkeztetési Alapítvány!

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon nehéz volt leülni levelet írnom. Olyan vagyok, mint akit felhúztak – csak mennék (valószínű ez a sok stressz hatása).

A hangulatom olyan, mint az időjárás: borongós és sírós.

Ma szabadnapos vagyok, rengeteg dolgom lenne: Főzés, mosás, takarítás, vasalás – de semmihez nincs kedvem.

Reggel elvittem a kisfiamat óvodába (nemrég értem haza), leültem levelet írni, de már azon jár közben az eszem, hogy menni kell a beteg barátnőmhöz. Még nem csináltatta meg az adóbevallását, ezt kell elintéznem.

Az elmúlt héten nem sok minden történt velünk, én dolgozni járok, a kisfiam oviba. Sajnos a rosszidő miatt nem tudunk menni a játszótérre, a gyerek nem tudja kitombolni magát, ez meg is látszik a viselkedésén. Amikor nem esett az eső hétvégén, elmentünk egy kicsit sétálni a városba, de ez kevés egy hat éves fiúnak.

Remélem nemsokára ki fog sütni a nap, mert már elég a hidegből.

A lakásban is olyan hideg van, hogy ha nem mozgunk „télibe” kell öltözni, mert megfagyunk.

Manókám ma elég köhögősen ébredt, remélem nem lesz beteg.

Ha megfeszülök sem tudok most többet írni, egyszerűen nem jönnek a gondolatok, csak bambulok a papír fölött.

Remélem a jövő héten már jobb hangulatban tudok leülni!

Tisztelettel:

                        Tóth Anna

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Nagyon régen gondoltam azt, hogy az ember a saját „kovácsa”! Ez nem mindig van így! Mi is próbáljuk és eddig is próbáltuk úgy alakítani a dolgainkat, hogy minden mindig jó legyen. De sokszor előfordult, hogy olyan helyzetek adódtak, amiből nekünk igen rossz helyzetünk lett. Sokszor nem tehettünk dolgokról.

Ilyenek például a betegségek! Ezt mi nem kértük soha magunknak, ezek jöttek maguktól! Mégis sokan azt gondolták, és talán gondolják is, hogy ez a mi hibánk. Voltak és vannak olyan képtelen helyzetek, amik miatt azt mondják ránk:

- Ti hibátok!!! Nevetséges! Minden embernek a saját maga gondja a legnagyobb! Ebben nincs semmi! De mi akarunk tenni a dolgokért! Párom saját felelősségére abbahagyta a kezeléseket, és ezzel az életét kockáztatja! Nem tudta és nem tudja az állandó megaláztatásokat, vádaskodásokat elfogadni! Ebben a hónapban létesített egy bejelentett munkahelyet, hogy sok embernek bizonyítsa, ha hosszú éveken keresztül tudott dolgozott, most is tud és fog, amíg bírja!

A sok-sok lemaradásunkat, elmaradásunkat így is nagyon nehéz lesz egy fizetésből behozni! De ő legalább akar, még olyan áron is - ami akármilyen drasztikusan hangzik is-, hogy az életével játszik!

Gyermekünk a versmondó versenyen megnyerte a különdíjat, és matematikából is oklevelet szerzett!

Igen büszkék vagyunk rá! Jó gyermek, akiből jó ember válhat! Még nem tudjuk, hogy hogyan tovább, de mi próbáljuk helyre tenni azt, amit nem mi rontottunk el.

És ez az, ami megnyugtathat minket!

Napló

(2010.04.26.-05.02.)

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Ismét eltelt egy hét. Ez a hét elég „nyugisan” telt el. A héten kétszer voltunk fejlesztésen a kisfiammal, a harmadik elmaradt, bár úgy volt megyünk a fejlesztésre, de visszamondták, mert Kati néni elment szabadságra.

Reni megkezdte a héten az óvodát, két hét betegség után, Sárika még maradt itthon, de egy napra ment ő is. Neki a vizeletében acetont találtak, így ismétlő vizeletvizsgálat kellett. A lányoknak több ciszta van a veséjükben, ezért háromhavonta kontrollra járunk.

Nagyon boldog volt a kisfiam a hét közepén, mert kapott egy trambulint. Meglepődtem én is! Egy ismerősünk írt valahová, és az ő révén kaptuk. Láttuk rajta, hogy nagyon örül neki. Úgy fejezte ki, hogy ugrabugrált. Kapott mellé egy golyóvezetős fejlesztőt. Fából van, kétdrótos és golyókat húzogat rajta. Azzal is pár percre leköti magát. Örültem én is, mert nagyon kevés fejlesztős játékuk van.

Tovább a teljes naplóhoz