Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sajnos munkalehetőség még mindig nincs, nem dolgozik az apuka sem. Nincs munka sehol. Kevés jövedelemből élünk. Fizetni való rengeteg van, víz, villany, de most tavasztól legalább a gázzal nem lesz több. Alig marad élelemre. Köszönjük szépen a támogatást, amit kaptunk önöktől! A héten sajnos megint betegek voltak a gyerekek, lázasak voltak és fájt a torkuk is, nem voltak iskolában sem, de szerencsére már rendbe jöttek.

Tisztelettel:

Déri Ferencné

A mi naplónk

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én a nagymama vagyok. Most jelenleg is nagyon beteg vagyok. Több mint valószínű, hogy kórházi kezelésre lesz szükségem, mert úgy érzem, hogy romlott az állapotom.

Nagyon gyengének és fáradékonynak érzem magam, még a szokottnál is rosszabb. A napokban már a WC-n találtak meg, ott lettem rosszul. De hála Istennek a fiam megtalált, mikor átjött hozzánk. Ő rakott be a kocsiba és vitt el azonnal az orvoshoz. A rendelőben feküdtem fél órán át, fel is injekcióztak. Ezért van szükségem kórházi kezelésre, mert rosszabbul vagyok, mint korábban.

Azóta a háziorvosunk minden nap, rendelés után kijön hozzánk. Mert ő egy lelkiismeretes ember. Aggódik az állapotom miatt. Nagyon jól tudja, csakúgy, mint egy családtag, hogy milyen tragédiák történtek velem és, hogy ezek miatt romlott meg ennyire az egészségi állapotom.

Tímea vagyok. Nagyon nehéz így élni a családommal! Nem elég, hogy szegények vagyunk, nagyon nehezen élünk meg nap mint nap, de a mama miatt még aggodalommal is töltjük minden napunkat az iskolában, mert nem tudjuk, hogy mi vár ránk, mire hazaérünk. Mert mi már az Anyukánkat elveszítettük négy évvel ezelőtt és a Mama pótolja az Ő jelenlétével. Nagyon kedves és aranyos, nem szeretnénk Őt elveszíteni! Többször beteg mostanában, szerintem sokkal rosszabbul van, mint korábban, de annak ellenére próbál minket megnyugtatni, hogy ne féljünk.

Múlt héten voltak az iskolában ********* napok. Ezek ilyen sport napok, pénteken és szombaton.

Olyan aranyos volt a Mama, megkérte a fiát, hogy ez idő alatt legyen otthon vele, hogy mi nyugodtan elmehessünk, és kicsit kikapcsolódhassunk. Nagyon jól éreztük magunkat! Kicsit kibillentünk a szürke hétköznapokból, megfeledkeztünk gondokról, bajokról az alatt a pár óra alatt.

Nagyon sok élményben volt részünk, vetélkedőkben vettünk részt, nagyon sokat nevettünk, játszottunk. Úgy éreztük magunkat az alatt a pár óra alatt, mint amikor még élt az Édesanyánk, és nem volt semmi gondunk, bánatunk.

Ez egy felejthetetlen élmény volt számunkra.

Brigi vagyok. Ahogy már a nővérem is mondta, nagyon jó élményben volt részünk. Nagyon boldogok voltunk a ********* napokon. Köszönjük a jó Istennek, hogy annyi rossz után egy kis jót is átélhettünk!

Tisztelettel:

Özv. Takács Mártonné, Timi és Brigi

Tovább a család bemutatkozójához|Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Naplómba új dolgot kellene írnom, de sajnos a helyzetünk változatlan.
Munkámban változás nincs, szerződésem lejár június 31-én, ki tudja, mi következik azután. Helyzetem mindaddig kilátástalan, míg nem sikerül elvégeznem a padasszisztensi tanfolyamot, melynek összegét képtelen vagyok kifizetni. Alkalmas vagyok a tanfolyam sikeres elvégzésére, de hiába minden igyekezetem, ha nincs miből fedeznem.
Az önöktől kapott támogatás nagy segítség számunkra. Így legalább tudunk húst, és egyéb élelmiszereket venni. Ha ez nem lenne, nagy bajban lennénk.
Sajnos nem igazán tudok bővebben írni magunkról, mert változás nem történt.
Ha kérdésük van kérem, tegyék fel és szívesen válaszolok!

Tisztelettel:

Szőke Júlia

2010.05.03-tól

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Kislányomnak megvolt a fényképezkedés, 15 képet csináltak, amiből egy lett jó a lányom szerint, pedig szerintem majdnem mind jó. Ki is választottuk, és 17-én lesznek készen. Újabb plusz költségek jöttek sajnos, amire igazán nem volt szükségünk, mert sajnos továbbra is a számlák és a tartozások nőnek. Kölcsön kell kérünk ahhoz, hogy egész hónapban létezzünk és így mikor férjem megkapja a fizetést, visszaadjuk és nem marad semmink. Most mennek a  lányok kirándulni ebben a hónapban és az osztálypénz elmaradást is rendeznünk kell. Fogalmam sincs, miből fogjuk, nagyon el vagyok keseredve. Úgy néz ki, mintha ebből sohasem lábalnánk ki. Nagyon sokat esett az eső erre mifelénk, pedig már nem kéne, mert a kert elég gazossá vált. Nagyon kellene a száraz idő. Sajnos a testvérem válófélben van, és pont tegnap volt a férjem segíteni a költözködésben. Úgy sajnáltam, van neki egy három éves kislánya és a testvérem is és a kislány is sírt, együtt éreztem velük. Nem könnyű, mikor valakik között ekkora szeretet van. Most odaköltözött ideiglenesen anyukámhoz, remélem majd csak túl lesz rajta. Anyukám is nagyon nem jól érezte magát a múlt héten, nagyon oda van szegénykém. Kisebbik öcsémnek nem javult a betegsége még, de nagyon reménykedünk, hogy meggyógyul. Férjemnek jobban van a háta, ennek viszont nagyon örülök. A napjaink gondokkal telnek és ez minden napra érvényes, hogy miért van ez így? Nagyon sokat sírtam a múlt héten mindenért, tudom mi is hibáztunk dolgokban, elismerem, de ki nem hibázik? Ha lehetne mindent újrakezdeni, mindent másképp csinálnék, annyira fáj, hogy ilyen sorsra jutottunk és még ki tudja hova jutunk! A lányok is nagyon érzik a pénztelenséget, de nem mondhatok rájuk semmit. Néha vannak gondok ebből, de azért megértik, még ha nehezen is. Most már befejezném levelem, mert kifogytam a szavakból.

Üdv:

Vincze Zoltánné

Napló  04.26-05.02

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ismét elmúlt egy hét.
Mindjárt úgy kezdődött, hogy hétfőn apa elesett a munkahelyén és megütötte a vállát. Volt az orvosnál és kapott egy rakás gyógyszert. Dolgozni szerencsére tud menni, de este már eléggé fáj neki. Lehet, hogy majd tovább kell lépni valamilyen vizsgálatra.
Én dolgoztam három napot, így a korán kelés miatt a gyerekkel a reggeli viták újra megkezdődtek. Megint nem akart délután a mamánál lenni, de este viszont alig lehet hazakönyörögni.
Egész héten jó volt az idő, így minden este kint voltunk a szomszédokkal és gyerekeikkel az utcán. Nagyon jó helyen lakunk ebből a szempontból, mert viszonylag kevés autó jár erre így a gyerekek nyugodtan labdázhatnak és biciklizhetnek.
Elég nehéz minden héten érdekes beszámolókat írni, főleg ha majdnem mindig egyformák a napok. Remélem a következő hosszabbra sikerül.

Üdvözlettel:

Bíró Klára                       

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon szépen eltelt a hét. Nagyon jó idők voltak, sokat játszottunk kint, és rendeztük az udvart, fűnyíróztunk a gyerekekkel. Sajnos a pénzünk az kevés ahhoz, hogy elmehetnénk a gyerekekkel kicsit kirándulni valahová. Nagyon jó lenne, ha telne nekünk ilyenre is, de már így is alig várjuk az utalást, mert nincs pénzünk, hogy mehessünk élelmiszert vásárolni.

A gyerekek szívesen elfogadnának használt biciklit, vagy számítógépet, ha valaki tud, akkor segítsen!

Köszönjük!

Tisztelettel:

Déri Ferencné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét közvetve és közvetlenül csak a ballagásról szólt. Természetesen nem állt meg az élet, a fiúk mentek iskolába, én péntek kivételével egész héten dolgoztam, csak valahogy mégis más volt, mert belengte a boldog, örömteli várakozás.
 Sok tennivaló volt, amit egyfajta rózsaszín ködön keresztül intéztem, hisz nem mindennap ballag az ember elsőszülöttje a középiskolából.
Maga a ceremónia gyönyörű volt, de sajnos csak Miklós és én tudtunk jelen lenni a pénteki ünnepségen. A család nagyobb része dolgozott, az apjuknak nem sikerült alkalmi ruhát sem venni, sem kölcsönkérni, a nagyszülők a meghívás ellenére nem jöttek. Szabad folyást engedtem a könnyeimnek, közben próbáltam felvételeket is készíteni az eseményekről.
Este érkeztek a vendégek, Csabi keresztanyja a férjével és a két felnőtt fiával. Nagyon jól éreztük magunkat, régen voltunk így együtt. Nem volt szükség alkoholra, az volt a fontos, hogy a mindennapi gondokat félretéve felszabadultan ünnepeljünk és nevessünk!
Szombat reggel dolgoznom kellett, hisz pénteken nem tudtam menni, helyettes pedig nem volt. Itthon az előző napi „romok” eltakarítása után hullafáradtan adtam magamnak egy kis pihenőt.
A jövő héten Csabi első vizsgái lesznek, ami miatt eléggé izgulunk. A CNC vizsga 35 ezer forintba fog kerülni, amiből 20 ezer forint előleget a héten be kellett fizetni. Ez úgy sikerült, hogy már korábban tudtunk a dologról, és apránként pakolgattam félre. A fennmaradó 15 ezer forintot május 6-ig kell rendezni, nem kaptunk rá túl sok időt! Mivel a férjemék egész héten nem mentek a szőlőbe dolgozni, csak egy csekk árából tudom majd fedezni a vizsgadíjat. Aztán majd lesz valahogy!

Üdvözlettel:
                               A Dózsa család

2010.04.26-tól

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Egész simán eltelt a hét, különösebben nem történt semmi. Mindenki jól van, nem vagyunk betegek és ez nagyon jó. Szép volt az idő a héten a lányok sokat kint voltak, játszottak, fociztak mi füvet nyírtunk, a virágos kertet is rendbe raktuk. Kezd kialakulni minden úgy, mint tavaly nyáron. Unokatestvéremék meghívtak minket szombaton ebédre, egy kisebb családi összejövetel volt. Nagyon jól sikerült, finom volt az ebéd is, mindenki nagyon jól érezte magát. Nagyobbik lányomnak most lesz a ballagási fényképezkedése, és nagyon izgul, mert fél, hogy nem fog jól kinézni rajta. Tervezzük már a ballagást is nagyon, egy csomó mindent kölcsön kell kérnem, de már a fele megvan, étkészlet meg ilyesmi. Ma nagytakarítást csináltunk a lányokkal, igaz minden nem lett kész, de azért már a nagy részén túl vagyunk. Hát röviden ennyit a mi kis családi hetünkről.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Az eddig beérkezett számlák megtekinthetőek a családok neveire kattintva:

Déri család | Bíró család | Tóth család | Dózsa család | Takács család |Juhász család | Mátrai család | Káli család | Vincze család | Szőke család |Tolnai család | Szécsi család | Kiss család

Kedves Olvasóim!

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Most aztán tényleg igaz, hogy rég nem írtam, de a falusi embernek ilyenkor sok a dolga. Tavasz van, sőt a hőmérséklet alapján inkább nyár.
Elvetettem a kertembe mindent, még a tökféléket is, babot, uborkát is. Sőt palántát is ültettem: karalábé, káposzta, karfiol, paradicsom, paprika, igaz még csak kis mennyiséget, mert még a fagyos szentek ezután lesz, és néha előfordul, hogy megsínylik a gyenge kis palánták a nagy hőingadozást.
Anyák napja holnap! Jönnek a testvéreim, itt fognak ebédelni. Ez lesz nekem is az igazi ünnepség, szeretem, ha együtt vagyunk. Igaz, népes a család, és bővül is, mert a Bátyám fiainak már vannak komoly barátnői. Így már tizennégyen üljük körbe az asztalt. A gyerekek reggel ágyba hozzák a kávémat, és kapom a virágot is, és a sok-sok kedves szót. Aztán mennek Anyukámhoz is. Az iskolai ünnepség majd hétfő délután lesz.
Elmegyek holnap a templomba is. A süteményt megsütöttem még ma, a levest odateszem, tyúkhúsleves lesz csigatésztával és töltött csirkecomb, velesült krumpilval, fejes salátával, és töltött káposzta, ezt is csak odateszem, és lassan megfő. A sütőben megsül a hús, Anyukám ránéz, megfordítja, locsolgatja. A fiam megterít, a lánykám meg felszeleteli a süteményt addig. Háztetőt sütöttem és mézes krémest, meg sajtos perecet.

Tovább a teljes naplóhoz 

Tisztelt Gyermekétkeztetési Alapítvány!

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Napló:

(Ápr.19-26.)

A hét nagyon „nehézkesen” telt el. Már második hete betegek a gyerekek, hasmenés, hányás, magas láz.

Sajnos én is elkaptam, és nagyon nehezen múlik el, köhögés, orrfolyás, torokfájás.

A héten kétszer voltunk gyerekorvosnál, először a hét elején voltunk mindhárom gyerekkel, anyukámmal vittük el őket, majd hétvége felé a kisfiammal a férjemmel mentünk, mert nagyon lázas volt és nem vette be a sumetrolimot, így újból írtak fel tablettát, amit összetörtem és belecsempésztem az innivalójába. Azt sem igazán itta, bokákolt tőle.

Felírták közgyógyra a 3. havi pelust, azt is kiváltottuk. Legközelebb júliusban lehet feliratni.

Családsegítőben voltam óvodai üggyel kapcsolatban.

A héten a ****** újságtól is jártak nálunk, riportot készítettek, bár még nem jelent meg a cikk.

Sajnos a heti harmadik fejlesztés is kimaradt a kisfiamnak.

A levegőn sem voltak sokat, bár a hétvége felé már kimozdultunk a lakásból, mert lázuk nem volt, még köhögnek.

Az egyik kislányommal Gasztroenterológián is voltunk kontrollon, nem vették le a vért, mivel, hogy gyógyszert szedett, így június 18-án ismét mennie kell, duphalac szirupot kell szednie.

Tovább a teljes naplóhoz 

NAPLÓ 7. HÉT 

04.19.-04.25.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten kivettem a részem az önkéntes munkából. Rákszűrés lesz a faluban és a meghívókat hordtuk ki az egyik társammal. Eltartott három napig, mire mindet kézbesítettük.
Közben dolgoztam is. Az egyik kolléganőmtől kaptam nagyon szép málnatöveket, azt is elültettem.
A gyerek meg is jegyezte, hogy nem vagyok vele eleget. Volt is lelkiismeret- furdalásom, de aztán az jutott eszembe, hogy, hogy csinálja az aki minden nap dolgozik. El is mondtam neki, hogy vannak anyukák, akik csak este találkoznak a gyerekükkel. Úgy tett mintha megértette volna, de szerintem "agyalt" rajta még egy kis ideig.
Hétvégén meglátogatott bennünket a párom két nagy fia (24 és 27 évesek). Már elég régen találkoztunk, úgyhogy nagy volt az öröm. Kisöccsük egész nap hol az egyiken, hol a másikon lógott. Látszott rajtuk, hogy nem bánják, nagyon élvezték a játékot. Sokat beszélgettünk, elmesélték, hogy mi van velük, és milyen terveik vannak. Nagy sajnálatunkra egyiknek sincs jelenleg barátnője, akit elhozhattak volna magukkal. Miután elmentek a gyerek nagyon szomorú volt és még sokat beszélt róluk. Megígértük neki, hogy hamarosan újra találkozhat velük.
Hát röviden ennyi volt a hét eseményeinek leírása.

Üdvözlettel: Bíró család

2010.04.19-től

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ismét túl vagyunk egy nehéz héten. Született egy kismacskánk, aminek nagyon örültek a lányok, és kaptunk két kis nyuszikát is, úgyhogy nagy öröm volt ez a lányoknak, mert nagyon állatbarátok. A héten több dolog is történt, kezdeném azzal, hogy nagyon fájt a fogam ismét és ki kellet húzatnom, de túl vagyok rajta. Sikerült egy kis alakalmi munkát találnom, igaz csak két napra - dinnyét palántálni napszámban-, de az is valami és ennek is nagyon örültem, remélem a közeljövőben még lesz ilyen munka. A hétvégén búcsú volt nálunk, de sajnos nem tudtunk kimenni. Ez volt az első év, hogy még egy kis apróságot sem tudtunk venni, vagy valami. A lányok megértették, a kicsi nehezebben, de végül Ő is belenyugodott. Nem tudunk mit tenni, ez van, majd hátha jövőre jobb lesz. Férjem nem valami jól van, mert megemelte magát és nagyon meghúzódott neki, mert nem bír sem lehajolni, sem nehezebb mozdulatokat végezni. Úgy sajnálom, mert ami a családomnak fáj, az nekem is. Amúgy megvagyunk, próbálunk törekedni, okosan tenni dolgokat, már amit lehet.

Üdv:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Megint zuhogó esőre ébredtünk. Férjemnek kontrollvizsgálatra kellett mennie a városba, ahová a kezdetek óta kísérnem kell. A felnőtt ideggondozóba jár már több mint egy éve, eleinte kellett jelentkeznie, aztán kéthetente, és ahogy a gyógyszerek elkezdenek hatni, már csak kéthavonta hívják vissza.
  Sajnos engem is elért a megfázás, ahogy Mikitől szedtem össze, de lehet hogy már itt lappangott bennem egy ideje, és ez a bolond időjárás hozta ki belőlem is. Nagyon fáj a torkom, ilyenkor olyan reszelős és mély a hangom, mint ha 20-30 éve dohányoznék. Tüsszögök, folyik az orrom, és folyamatosan fáj a fejem, pont, mint Miklósnál. Ugyanazt a házi módszert alkalmazom, mint nála, hisz így járok dolgozni, és délután a por miatt muszáj kereszthuzatot csinálni, különben megfulladok.
  Mikiéknél a tanév végén mennek kirándulni, most írtam alá a szülői nyilatkozatot, hogy mehet. 2400 forintba kerül maga az út és a belépők, addig még valahogy kikalkulálom.
  Csabinak már megrendeltem a ballagási csokrot ápr. 30-ra, és mikor beírtam a naptárba, hogy el ne felejtsek majd elmenni érte, akkor szembesültem a ténnyel, hogy az a pénteki nap, nem is szombat! És du. 3-kor lesz az ünnepség, tehát szabadságot kell majd íratnom. A bankettjük 28-án - szerdán - lesz egy városunkban méltán híres helyen. Nagyon izgulok, hogy minden jól sikerüljön, és emlékezetes legyen Neki, mert mindez a szüleinek kimaradt.
  Szerdán korán keltünk - Csabi megint a szokottól eltérően ment suliba- ezért jó hamar végeztem a napi teendőkkel.
  Csütörtökön végre szólt a fiatalember a férjemnek - aki a munkát intézte - hogy pénteken reggel legyen készenlétben. El is vitték dolgozni, és szombatra is maradt munkájuk, mi pedig kihasználtuk az alkalmat, és elvittük a ballagási meghívókat a rokonságnak. A gyönyörű napos időt kihasználva újra a házimunkának szenteltem egész hétvégén, a fiúk pedig pihentek.

                                          Tisztelettel:
                                         A Dózsa Család

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Ezen a héten én írtam a naplót, mert anya sokat betegeskedik. Bence vagyok, 7. osztályos tanuló, a család legfiatalabb tagja. Szeretek tanulni, eddig még mindig kitűnő tanuló voltam, iparkodom, hogy ebben az évben is az legyek. Ezúton szeretném az Alapítványnak és a támogatóknak megköszönni, hogy segítettek rajtunk. Olyan jó dolog, hogy van mit enni, az iskolában nem kell külön vonulnom, mert nincs tízóraim, és este nem éhesen fekszem le.

Most már minden nap van túró rudim és joghurtom és húst is ehetek. Imádom a tésztát hússal, a rántott húst, a húslevest, stb.. Sajnos ezeket anya elég ritkán tudott főzni, mivel nem volt hús. Nagyon szépen köszönöm a segítséget!

A héten sajnos rossz volt az idő, mert esett az eső. Így az udvaron nem tudtam semmit csinálni. Pedig, ha jó az idő, sokat segítek anyának. Együtt takarítjuk az udvart, ültetjük a kertet, és az állatokat is együtt látjuk el. Már ültettünk két kotlóst, hamarosan lesz kiscsirkénk. A nyúl is hamarosan fialni fog. Remélem, sok kis nyuszi lesz, hogy őszre felnőjenek és eladhassam őket, hogy legyen pénzem ruhára. Anya most nagy gondban van, mert ballagtatni fogok, és még se öltönyöm, sem az ajándékra való pénzt se tudta befizetni. Most, hogy betegeskedik, még takarítani se tud járni és nincs pénzünk. Most „A kőszívű ember fiai” című könyvet olvasom, mert hamarosan dolgozatot írunk belőle. Így most már befejezem a levelemet, hogy legyen időm a dolgozatra felkészülni. Köszönjük nagyon szépen a segítséget, és nagyon örülök neki, hogy vannak még jó emberek, akik az ilyen szegény gyerekeken segítenek, mint én.

Talán egyszer, ha én is az életbe egy kicsit jobb módú leszek, és ha a lehetőségeim megengedik, én is segíteni fogok majd a rászorulókon. Mert nem felejtem el soha, hogy milyen jó volt, amikor rajtam is segítettek.

Csókolom:

Bence

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Megvagyunk, szegényesen. Sok minden nem történik velünk mostanság.

A gyerekek sajnos nagyon meg voltak fázva, először a kisfiú és most a kislány is. Sok volt a gyógyszerkiadásom erre, 5000 Ft-ot fizettem a gyógyszertárban, de a gyerekeknek kell a gyógyszer, mást nem lehet tenni, inkább nélkülözünk. De már jól vannak, készülnek az anyák napi ünnepségre az iskolában, tanulják a verseket, azt is szeretik. Szeretnek járni iskolába, jól tanulnak, sokat dicsérik őket a tanárok, milyen jó gyerekek. Köszönjük a segítségüket tisztelt Alapítvány, ez nagyon jó a gyerekek szempontjából, hogy egy kicsit jobban élnek!

Tisztelettel:

Déri Ferencné