Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

 Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Telnek a napok, egyik a másik után… Tesszük, amit helyesnek látunk, és megtehetünk. Tudom nem könnyű senkinek az élete, igyekszem én is az élet naposabb oldalát meglátni, és leírni, bár nem mindig sikerül.

Tegnap fogszabályzáson voltunk a lányommal. Még két hét, és talán leveszik a fogairól ezt a készüléket. Max. még egy hetet hagyja rajta a főorvosnő, aztán kapunk hat hét pihenőt (főleg a lánykám fogai, mert azoknak erősödni kell, és megerősödni a jelenlegi helyükön. Akár hiszitek, akár nem, teljesen átrendezte a fogait ez a szabályzó. Valahogy egy szemfoga oldalt nőtt, és teljesen helyre tette, szóval nagy a tudomány. Nemhiába külön szakterület a fogszabályzás. És milyen hitetlenkedő voltam az elején! Aztán jön az állandó készülék, az a "gyönyörű" gyöngyös. Igaz, hivatalosan rögzített készüléknek hívják. Nem is a kinézetével van bajom, hanem az árával! 65.000 Ft-ba kerül nekem. Tudom lerágott csont, de mindenkinek a saját gondja a legnagyobb. És azt is tudom, hogy valahogyan sikerül majd összehozni rá a pénzt, bár még nem is sejtem, hogy hogyan! De meglesz, mert ennek meg kell lennie!
            Adódik egy lehetőség, remélem sikerül is, valamilyen mezőgazdasági összeírás lenne, júniusban, kb. egy hónap és talán kifizetik ezért a minimálbért. De ezt majd május végén fogom megtudni, hogy elfogadták-e a jelentkezésemet erre a munkára. Remélem sikerülni fog. Az Önkormányzatnál szóltak, hogy van ez a lehetőség...

Tovább a teljes naplóhoz 

Tisztelt Gyermekétkeztetési Alapítvány!

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Kissé ritkán írok, ezért elnézést kérek! Mentségemre legyen mondva, hogy sokszor azt sem tudom, merre szaladjak. A 12 órás munka, az éjszakázás, a beteg emberekkel való foglalkozás úgy kiszívja az energiáimat, hogy szerintem két napot képes lennék végigaludni, ha tehetném. És akkor még a sok stresszt nem említettem, ami az anyagiakból fakad. Említettem már, hogy van egy beteg barátnőm, aki már közel egy éve kemoterápiás kezelésekre jár. Sokszor az Ő kisfia is velem- nálunk van, vagy megyek érte suliba.

Végre nagymamámhoz is eljutottam, azóta nem láttam, mióta kiengedték a kórházból. Egy ismerősöm levitt hozzá autóval (a busszal-vonattal való közlekedés nagyon körülményes és időigényes). Fekélyes a lába, nagyon ideges voltam már miatta, hogy gyógyul-e a sebe, féltem, hogy hozzányúlkál és elfertőzi.

Most, hogy láttam, kissé megnyugodtam. Bár gyógyulás nem történt- lehet, hogy nem is fog, de szép tiszta a sebe.

Történt azért jó dolog is az életemben. Nem tudom említettem-e a külföldi munkát? Egy barátnőm fia elküldte az önéletrajzomat, és kaptam visszajelzést, elfogadták a jelentkezésemet. Remélhetőleg már csak hónapok kérdése, és pénzért fogok dolgozni.

Kisfiammal sokat beszélgetek erről a dologról, szerencsére jól áll hozzá.

Bár biztos vagyok benne, hogy meg fogja viselni lelkileg (ahogy engem is), hogy 2-3 hónapon keresztül csak néhány napot lehetünk együtt, de mást nem tudok kitalálni arra, hogy kimásszunk ebből a mély gödörből, amiben jelenleg vagyunk, élünk.

A héten az oviból uszodába vitték a gyerekeket. Kisfiam nagyon büszkén jött haza, hogy megdicsérte az „úszónéni”, mert ügyes volt.

Tisztelettel:

                        Tóth Anna

A mi naplónk

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én Timi vagyok, most én írom a naplónkat.

A mai hónap úgy nézett ki, hogy nagyon jól indul. Alig vártuk a húsvétot, hogy jöjjenek az osztálytársaink megöntözni minket. Hiszen a húsvét hétfő részben erről is szól.

Április elsején mama kapott egy kis támogatást a szeretetszolgálattól, amiben kis élelmiszert hoztak nekünk, nekünk ez is nagyon jól esett!

Mi az ünnepek alatt minden nap elmentünk imádkozni, kértük a jó Istent, hogy legyen egy kicsit jobb az anyagi helyzetünk, és hogy a mamánk még egy jó pár évig köztünk éljen, mert nagy szükségünk van még rá.

Szombaton hazajöttünk a feltámadásból este 19 órakor. A húgaimmal elkezdtünk sütni, főzni abból, ami még otthon volt.

Lefeküdtünk aludni este, amikor megszólalt a telefon. Mamát kereste rajta a bátyja, aki elmondta, hogy „Nagy baj van!” A mama mindjárt kérdezte, hogy „Mi a baj, mi történt?”. És sírva mondta el a nagybácsikánk, hogy meghalt a fia!

„Most jöttek a rendőrök szólni, hogy a fiam meghalt!” Mami kérdezte, hogy „Mi volt?”. Mondta a bácsi, hogy jött volna hazafelé az autópályán motorbiciklivel, amikor kisodródott és nekicsapódott a szalagkorlátnak.

Amikor ezt meghallottuk, nem is volt az eszünkbe az ünnep, csak sírtunk, hogy ez nem lehet igaz! Mamát azonnal körülvettük, mert rosszul lett, amikor ezt meghallotta.

Feltörtek a lassan négy éves emlékek bennünk, amikor az édesanyánkat is ilyen tragikus körülmények között veszítettük el. 

Tovább a teljes naplóhoz

6. HÉT
04.12.-04.18.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten majdnem minden szabadidőmet a kertben töltöttem. Elvetettem a maradék vetőmagokat és édesanyámnál is rendbe raktuk a kertet és az udvart is.
Végre sikerült elkezdeni a fabehordást. Minden délután, amikor apa hazaért a munkából rakosgattuk, de még mindig van belőle.
Az óvodában nyílt nap volt. Nagyon izgatottan indultunk el aznap reggel. Aranyosak voltak a kicsik, most legalább láthattuk mi szülők is,hogy mivel töltik a délelőttöt.
Szombaton délelőtt apa túlórázott de délután kárpótolt bennünket. Csavarogni mentünk a városba. Jó idő volt, ettünk egy fagyit, sétáltunk és kirakatokat nézegettünk. Hazafelé a gyerek el is aludt a buszon.
Vasárnap eljöttek a húgomék a két gyerekkel. Nálunk ebédeltek és utána kisétáltunk az erdőbe. A gyerekek élvezettel rohangáltak a nagy fűben és jól ki is fáradtak. Este a "kullancs-vizit" már nem volt olyan szórakoztató de szerencsére nem találtunk egyet sem.

Üdvözlettel: Bíró család

Tisztelt Gyermekétkeztetési Alapítvány!

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Napló

2010. 04. 06.- 12.

A hét kicsit nehézkesen és fáradtan telt el, az egyik kislányom (Sári) a húgomnál aludt egy éjszakát, a másik kislány (Reni) az oviban is aludt, a kisfiammal fejlesztéseken voltunk, játszótér, bankokba fizetjük a hiteleket.

A kisfiamnak rossz napjai voltak a héten, nagyon sokszor voltak kitörései, sokat sírt, enni se igazán akart, inkább az édességeket fogadta el, nehéz volt kitalálni mi van vele, nem beszél semmit, nem is mutatja meg, mit akar, és sokszor találgatok, a kártyákat se tudja még igazán használni.

Nagyon fáradt vagyok én is a héten.

Reni is sokat hisztizett, fájt a hasa, nagyon anyás kislány. Lacika nagy figyelmet igényel. A héten is a falevelet rakta a szájába és minden olyan dolgot, ami nem ehető. Ismét voltak megjegyzések a játszótéren az emberektől, hogy biztos éhes a gyerek. Elmagyaráztam, hogy hoztam le ennivalót és innivalót, de nem kéri a gyerek, és nem azért eszi a falevelet, mert éhes, hanem mert autista.

Voltunk a dédinél is.

Kevesebb bébiétel fogy mostanában, remélem le fog szokni róla, bár most nem igazán van étvágya, jövő héten elviszem a doktornőhöz a kisfiamat és az egyik kislányt, mert ő 17kg volt, most 16kg, kisfiam 24kg, másik kislány a mama kedvence kb. 20-21kg.

Reni hányt is a napokban.

A 3 szobából csak egy parkettás, a háló (anya-apa-Reni szoba) az erkélyes szőnyeges, a játszószoba is. Rossz állapotúak, még az előző lakótól vannak itt. Jó lenne új szőnyeg, vagy egészségesebb a parketta, de anyagilag nem jut rá.

Jövő héten folytatom!

                                                                                              Tolnainé Hajnalka

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Jól vagyunk, a gyerekek járnak iskolába. Nagyon örülnek neki, hogy jobban van élelem mióta kapjuk a támogatást. A nagylány várva várja a továbbtanulási eredményt, hogy hová vették fel. A kicsik hála istennek jó tanulók. Épp most tanulják a verseket, amelyeket anyák napjára kell megtanulni nekik. Készülnek, szeretnek szerepelni. Szeretnének egy biciklit, hogy itt a jó idő, de sajnos ilyenekre nem jut.

Köszönjük a támogatást!

Tisztelettel:

Déri Ferencné

Megint egy rossz hét!

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

A férjem újból kórházba került, úgy érzem magam, hogy teljesen elveszítettem őt már! Állapota olyan, hogy van miért így gondolnom, így éreznem! Tudom, tartanom kell magamat, de már nehezen megy! Évek óta küzdünk, de minden ember érzi, meddig bírja tovább! Tudom, most sokan biztos buta embernek tartanának, de ha mindenki ismerné a helyzet valóságos oldalát, lehet, hogy sokan azt kérdeznék meg inkább:- Hogy lehet ennyi éven át így élni? Már magam sem tudnám rá a választ! A kisfiunk jól van, most készül egy versmondó versenyre, izgatott nagyon! Túl vagyunk megint egy koponya CT vizsgálaton, ami jó lett, s ez picit megnyugtat. De az életünkből nagyon-nagyon hiányzik már a biztonság!

Mindennapjainkat a bánat, a fájdalom és a keserűség veszi körül! Lassan már nem tudom, hogy mit is írjak le, hiszen mindig ugyanazt írhatnám, mivel nem változik semmi!

Rossz ez így nagyon! Kevesen tudják, vagy hinnék el, milyen borzalmasak ilyen állapotban, helyzetben is a mindennapok! Soha nem voltam anyagias ember, sok éven keresztül mindent meg tudtunk teremteni magunknak, de amióta a betegségek beleszóltak az életünkbe, sokszor egy kiflire sincsen már pénzünk! Azt a keveset is, ami maradna, elviszik a gyógyszerek, a sok orvos, a sok kórházba járás!

Azt biztosan kevesen tudják, hogy milyen nehéz is úgy élni a mindennapokat, ha minden héten 3X kórházba van az ember, és már ott is minden csak a pénz körül forog az orvosoknál!

Nem tudom, hogy meddig kérünk még ebből a megalázó helyzetből, abból, hogy függni másoktól, ha nincs más lehetőség!

Borzalmas már ez a helyzet!

Jó lenne már egy kicsit megnyugodni, megpihenni! Elfáradtunk, de nagyon!

Az élet nagyon nehéz sorsot ítélt oda nekünk!

Tisztelt Gyermekétkeztetési Alapítvány!

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Kornélia visszamegy a kollégiumba vasárnap délután, 14.00-kor indul itthonról, 18.00-ra ér oda *********-ba.

Pénteken jön haza a 17.00-s busszal. Nagyon szeret oda járni. Kiváló iskola. Pénteken kimostuk a ruháját este, hogy tudja vissza vinni, és az ágyneműjét is.

Segít a házimunkában, ha tud, szombaton 10-ig pihen legalább, mert a kollégiumban korán kel.

Délben vagy 13.00-kor ebédelünk, és folytatjuk a munkát a kertben.

Ádám nyírja a füvet a fűnyíróval, megpermetezzük a szőlőt, és a rózsákat.

Szépen beültettük a kertet virágokkal, már két hete és ki is keltek.

Ádám reggel elmegy iskolába 7.00-kor és 14.00-kor jön haza.

Addig egyedül vagyok itthon, és végzem a ház körüli munkát, meg elmegyek az orvoshoz, ha elfogynak a gyógyszereim. Iratok egy hónapra. Van, amikor elküld a gerincemmel ideggyógyászatra.

2010.4.12-én beküldtek **********-be vizsgálatra, de onnan már nem akartak hazaengedni.

Nem volt jó a reflexem, és a főorvosnő azt mondta, infúzióra ott kell maradni. Mondtam neki, hogy ez nem lehetséges, mert én a gyerekeket egyedül nevelem, és jönnek haza az iskolából.

Akkor járjak be reggel, lemegy az infúzió és jöhetek haza. Oda jártam öt napig. Reggel mentem, délután jöttem haza.

A kerítést drótkeféztük le, mert le szeretnénk festeni, nagyon csúnya, már 10 éve nem volt lefestve. Ásóztunk is a veteménynek. Készültünk az ólak felett a tető átrakására is, mert a cserepek leperegtek.

Segítséget kaptunk az önkormányzattól 3-4 közmunkást. Nagy segítség ez nekünk.

Készültünk a húsvétra is, barkát szedtünk, és aranyesőt a tojásfára, ami nagyon szépre sikerült. Festettünk tojást is, azok is szépek lettek. Süteményt sütöttünk, készítettünk sárga túrót, sonkát főztünk. Sok locsolkodó jött, faluhelyen ez még hagyomány.

A kisfiú is járt öntözködni a faluba, és az osztálytársait is elment megönteni *********-ra. Nagy örömmel jött haza, sok hímest hozott.

Élmény a fiúknak is ez a nap. Nagyon fárasztó ünnep ez a húsvét a készülődés és a takarítás miatt.

Húsvét után készültek a gyerekek az iskolába, mert szerdán menni kellett nekik.

Más nem történt nálunk!

Tisztelettel:

                        Dobos Ibolya

2010.04.12-től

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetünk ismét ugyan úgy telt el mint szokott, semmi különös nem történt a héten. Csak a nyomorúság van itt mifelénk. Az idő is rátesz, hogy mindig esik és hideg van. Nincs már tüzelőnk sem. Nem tudom még meddig lesz ez az idő de már nagyon kéne a jó idő, mert annyi munka volna kint. Kislányaim hála istennek jól vannak nem voltak betegek, és ennek nagyon örülök, mert nekem az egészségük a legfontosabb. Férjem dolgozik, mint mindig igaz most alig van munkájuk a cégnél. Úgy volt, hazaküldik őket, de férjem mondta, ha lehet őt ne küldjék haza. Voltam anyukámnál is meglátogattuk, szegénykém olyan beteg és fájnak neki mindenei. Úgy szeretném, ha meggyógyulna. Neki sajnos izomsorvadás betegsége van, amit én is örököltem, de az enyém még csak gyengén mutatkozik. De nála már -mivel 52 éves- igen, ő már egyedül nem tud boltba járni sem. Kisebbik öcsém vele lakik, de ő is nagyon beteges, sok betegsége van, pedig még csak 25 éves. De remélem, meggyógyulnak mihamarabb. Hát röviden csak ennyit tudok írni a hetünkről.

Üdv:

Vincze Zoltánné

6.hét

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

A munka természetesen az eső miatt nem jött össze! Szakadatlanul zuhog, mintha már el sem akarna állni. Kontrollvizsgálattal kezdtem a hetet az endokrinológián, és sajnos nem valami fényesek a véreredmények. A kalciummal egyelőre leállhatok, de a tiroxint megemelték. Megint előjött a szemem környékén az ödéma, ami ha nem mondják, nekem már fel sem tűnik.
  Kedden még mindig esett, ennek ellenére a délelőtt gyorsan elszaladt, a szokásos délelőtti rutinfeladatokkal. Mikinek délután külön órája volt, a fizika dolgozatra készültek.
  Még mindig esik, jó időbe fog telni mire a szőlő talaja annyira megszikkad, hogy rá lehessen menni. Mindennap várjuk a telefont, hogy szólnak, indul a munka. Csabi ma délutános az iskolában, ilyenkor kicsit besegít nekem a házi munkában. Dolgozóba menet egy csomó rohangálni valóm volt - orvosi rendelő, gyógyszertár. Délután az OTP telefonon keresett a befulladt hitelem miatt, nem tudom mi lesz a dolog vége. Magyarázkodást nem fogadnak el, pedig ugye már kérelmet is írtam, amiben jeleztem, hogy egyelőre fizetésképtelenek vagyunk.
  Csütörtökre készen lettek a ballagási meghívók és a tablóképek is. Igazán jól sikerültek, a meghívó pedig nagyon elegáns. Nagy dilemma előtt állunk, ugyanis nem akarunk, illetve nem tudunk a szűk lakás miatt ballagást rendezni. Közben jelezték a családból, hogy nem tudnak az iskolában ott lenni a "ceremónián", tehát semmiképp sem tehetem meg azt, hogy aki este jön a gyerekhez (pl.: a keresztanyja) nem vendégelem meg.
  Péntek reggel megint a városba kellett mennem fizetési hátralékot rendezni. Nem is tudom, mi lenne velünk most, ha az Önök segítsége nem lenne! Az összes pénzünket elviszi a fizetnivaló, ennivalóra csak az a pénz marad, ami Önöktől jön.
  A hétvége főzéssel, mosással, takarítással telt, mindent ilyenkor próbálok bepótolni, amire hétköznap a sok szaladgálás miatt nem jut időm. Végre elállt az eső, így a kertet is rendbe lehetett szedni egy picit. Bár kicsi a lakás, kicsi a porta, de mindig akad tennivaló. Délután csak azért szoktam erőszakkal egy kis pihenőt tartani, hogy a következő hetet túléljem valahogy. A változó hőmérséklet megtette a hatását, Miki hétvégére jól megfázott. Fáj a torka, folyik az orra, de nem lázasodott be. Van itthon szopogató tabletta, C-Vitamin, Kalcium, ezt mind a barátnőmék hozták, még a húsvét előtti látogatáskor. Ezekkel próbáljuk megelőzni a nagyobb bajt, és bizakodva nézünk a következő hét elé.

Köszönettel:
                                           A Dózsa Család

Tovább a család bemutatkozójához|Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Igazából nem tudom mit is írhatnék, így hetente nehéz összegezni a családban történteket.
Amikor az ember napról napra él, és segítséget csak elvétve kap, nagyon nehéz a létfenntartás.
Sokszor apró dolgokon múlnak lehetőségek, és csúsznak meg azért, mert szegények vagyunk.
Szégyenlek írni bármit is, mert nem kenyerem a panaszkodás, és bármit is írnék, az annak tűnne.
Nap mint nap reggel 6 órakor kelek, hogy kislányomat az iskolába tudjam vinni 8 órára. Pénzünk volán buszra nincs, de ha lenne sem arra költeném. Gyalog megyünk az iskolába esőben, hóban, napsütésben. Én dolgozni indulok utána. Mivel óvodában dolgozom, és nap mint nap a gyermekekkel foglalkozom, így erősnek kell lennem. A jelenlegi elkeserítő helyzet nem sokat ígér, de nekem minden nap mosolyognom kell. A sok édes kicsi gyerkőc, mikor reggelente felém siet, és átölel... "Szeretünk Juli néni!" ... Ez felér minden pénzzel. A lelkemnek mindenesetre gyógyír. Majd eszembe jut, hogy mihez kezdjek a nettó 60.000,-os fizetésemmel, és miből fizessem ki a továbbképzésem, aminek megszerzésével van csak esélyem a jelenlegi munkahelyem megtartására? Egyik szemem sír, a másik mosolyog. De miért nincs egy arany középút? Talán meg vagyok bélyegezve?
Sokszor úgy érzem, nincs miért élnem, de mikor a két gyermekemre gondolok, azt mondom magamban "ÉRTÜK ÉRDEMES"!
Az ember hamar belefárad mindenbe, pláne ha kudarcok érik. Igyekszem, még sincs szerencsém. Néha jó lenne választ kapnom arra, hogy miért alakul így az életem-életünk?
Munka után, rohanok a kislányomért az iskolába, majd megveszem a minden napi kenyeret, és friss felvágottat, majd haza. Tanulás, főzés, takarítás, vacsora és már este 10 óra. Semmi másra nem jut időm, amit  nem is bánok, mert annyira fáradt vagyok, hogy beesek az ágyba.
Teljes fizikai, lelki, és pszichés fáradságot érzek, miközben példát kellene mutatnom gyermekeimnek. Próbálok mindent megtenni azért, hogy többet, és többet tegyek értük, de a nincsből nehéz.
Megragadnék minden alkalmat, hogy fizetésem gyarapítsam, de ezekben az időkben az ember annak is örüljön ha van munkája.
Igazából csak a bánat jön ki belőlem, amit gondolom önöknek sem álom olvasgatnia.
Nem azért nem írok sűrűbben, mert nem akarok, hanem azért, mert nem történt semmi, ami említésre méltó lenne.
Az Önök segítsége mérhetetlenül sokat jelent, és nem győzöm kihangsúlyozni, hogy mennyire hálás vagyok.

Köszönöm, hogy elolvasták!

A Szőke család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Ismét eltelt egy kis idő. És megkaptuk az áprilisi támogatást is, be is vásároltunk. Annyira jó, hogy kicsit nyugodtabban tudunk élni. Hála és köszönet a támogatóknak, az Alapítványnak, és minden jó embernek, aki megérti, hogy milyen könnyen lehet ilyen helyzetbe kerülni. És hogy a lehetőségéhez képest megpróbál segíteni.
Minden helyzetben azt gondoltam, hogy történjen bármi is, a gyerekek nem nélkülözhetnek, hisz a gyerek nem tehet semmiről. A gyerekek nem kéredzkedtek erre a világra, de ha már megszültem, vállaltam ezt a csodálatosan szép feladatot, akkor kötelességem a lehető legjobban felnevelni őket. Lehetőségeimhez mérten mindent megadni nekik (azért írtam egyes szám első személyben, mert a volt férjem egyáltalán nem törődik a gyerekekkel, semmilyen  formában sem).
Szóval tavasz van, elraktuk a téli cipőket, kabátokat, téli holmikat. És elővettük a tavaszi ruhákat, és nagyot néztünk, hogy mekkorát nőttek a gyerekek. Szinte mindent újat kellene venni, kinőtték a ruhákat, cipőket.
Nagyon sok a munka és valahogy a gyerekeknek is felgyorsultak a programok az iskolában. Nagyon sok versenye van a lányomnak.

Tovább a teljes naplóhoz 

Tisztelt Alapítvány!

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Remélem megkapták a számlákat, amelyeket elküldtem hónap végén. Először is kívánunk Önöknek is kellemes ünnepeket és minden jót. Magunkról annyit, hogy minden úgy van, mint volt. Azóta is szegényesen élünk, sok mindenre nem jut, amit szeretnének a gyerekek.

Itt van a jó idő, festeni kellene minden szobát, mert sajnos most a télen igen penészes lett az egész lakás. Nem is tudjuk, hogy miből is oldjuk meg, mert megélhetésre is alig jut, és sok fizetnivalónk is van: víz, villany, gáz.

Gázfűtésünk is csak úgy van, hogy egy Alapítvány megcsináltatta nekünk a kisfiú betegsége miatt. Így mindenütt meleg van, a fürdőszobában is, csak nagyon sok a fizetnivalója. Alig tudjuk fizetni, inkább nélkülözünk, minthogy elvigyék a gázórát, mert ez fontos a gyerekek számára. Mint a tisztaság, meg a higiénia.

            Nagyon vártuk a húsvétot, főleg a kisfiú, hogy locsolkodni mehessen, így egy kis pénzt keressen magának. Jól eltelt. Volt nekik minden jó, bevásároltunk a Tescoban, voltak ők is velünk vásárolni. Nagyon örültek neki, és az ünnepnek is.

Sokat vannak kint a szabadban, szeretnek játszani, segédkezni pl.: az udvart tettük rendbe, sepregettek ők is, szemeteket szedték össze.

Fontos lenne, hogy a lakást is kifessük, de sajnos nem telik rá, így sem, hogy magunk festenénk.

Köszönünk mindent!

Déri Ferencné

Tisztelt Gyermekétkeztetési Alapítvány!

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

(márc. 30.- ápr. 5.)

A hét is nagyon gyorsan eltelt, voltunk Lacikával a ******-i játszótéren, nagyon tetszett neki a kiscsúszda, a héten voltunk vele Bp.-en is fejlesztésen, a két kislány oviban volt. Ment a nyuszi az oviba, bár Reni belázasodott –orvoshoz kellett vinnünk. A héten már fejlesztésre se mentünk, mert szünet volt Kati néninek.

Csütörtökön megjött a 25.000 Ft, köszönjük szépen!

Voltunk bevásárolni a hétvégére, csp.+GYES is megérkezett, Sárinak és Lacikának cipő kellett vennünk, Renivel csak a jövő héten tudok elmenni, mert Ő beteg volt.

Voltak a húgomék nálunk.

Elmentünk Lacikával a mamához (gyerekeknek dédije), és az anyósomhoz (gyerekek másik mamája) meglocsolni. Férjem mondta a verset, mivel a kisfiam semmit nem beszél.

A héten volt egy ismerősünk is nálunk, kicsit elcsodálkozott, mert 2008. jan.-ban költöztünk ebbe a lakásba, és akitől vettük az hagyott itt új ablakot a konyhába, meg a kisszobába, azt még berakta a kőműves, de aztán a többi kőműves munka elmaradt, mert az is úgy lett berakatva, hogy az adó visszatérítésből és anyukám is adott bele. Sajnos a többi helyen régi ablak van, a nagyszoba erkélynél az üveg is meg van repedve, redőny sincs egyik ablakon sem. Anyagilag nem telik rá.

Voltam a kisfiammal ********-n is, vonattal mentünk 90%-os jeggyel. Nyuszira mentünk volna, de nem volt fényképezkedés, sőt a babakocsink is tönkrement.

Húsvét hétfőn ismét kaptam egy pici puszit- persze a nyelvével összenyálazta az arcom, de nagyon aranyos volt és ez nekem már puszinak számított tőle, a kisfiamtól (autista),

Húsvétra Anyukám főzött-sütött, finom húslevest, krumplit, rántotthúst, keksztekercset és sajtos tallért, azt nagyon szeretik a gyerekek.

Csak szerdán kezdik az ovit a kislányok. Be kell fizetni a biztosítást nekik.

Sajnos anyukámnak még nem jött semmi a nyugdíjjal kapcsolatban.

Örültek a csokinyusziknak –a játszótéren szórtuk szét és örömmel keresgélték a kislányok.

Ez történt a héten, jövő héten folytatom.

Tolnainé Varga Hajnalka

Napló

2010. III. 29.- IV. 04.

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

A héten már ment a kicsi fiam iskolába, már nem lázas, de még szedi a gyógyszert.

Ki volt írva egész hétre, de Ő nem akar lemaradni, így inkább ment iskolába. Remélem, nem esik vissza. Két napot én is dolgoztam, így van egy kis pénzünk, ami most könyvre kell a gyereknek, mert április végéig ki kell olvasni a kötelező olvasmányokat. Így meg kell vennem A kőszívű ember fiai könyvet és naplót, és a Szent Péter esernyője könyvet és naplót, ez bizony közel 6000 Ft, nem tudom kitelik-e abból, amit a héten kerestem. De ami kell a gyereknek, az kell.

A héten a kertben is elveteményeztem, még a krumplit nem ültettem, mert féltem, megfagy. Bizony nálunk a minap is -2C volt.

Az udvart is kigereblyéztem, kisöpörtem, a virágokat még nem tettem ki, mert félek, hogy megfagy. Mályvát minden évben teleltetek a pincében, ablakok közt, így szép az udvar a virágoktól. Van sok rózsám, igaz már közel 5-6 évesek, de minden évben újítom, hajtatok újat, így cserélem. Imádom a virágokat, és az udvart rendezni, és akkor vagyok jól, ha takarítgathatok, rendezkedhetek az udvaron. Így ilyenkor elfeledkezhetem a gondokról.

Most is rettegek, mikor jön a felszólítás, amiért a villany nincs kifizetve. Nem tudom kifizetni, akárhogy szeretném! Eddig mindig valahogy kiszorítottam, de ez a hónap, hogy csak 28.500 Ft volt, igen kemény, és ki tudja, hány ilyen hónap lesz még, még én vagy a párom talál valami pár hónapos munkát. Az sem húzna ki a bajból, de legalább enyhítene a tartozásokon. Folyamatosan érdeklődünk, de itt falun nehéz a munkalehetőség, a városba pedig nem fizetik a beutazást és nem is kell csak helybeli.

Tovább a teljes naplóhoz

04.05-től

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Eltelt ez a hetünk is. Sikerült megoldani a kislányomnak a szemüveg kifizetését. Kölcsön kértünk, igaz, majd valahogy törlesztenünk kell. De meg van, ez a lényeg és most már rendesen lát. Eltelt a húsvét is de nem bánom, mert én nem szeretem ezt az ünnepet, a karácsonynál nincs szebb ünnep számunkra. Voltunk Anyukáméknál a hétvégén, és férjem szüleimnél is, jó volt, mert szép volt az idő is erre. Viszont ma borzasztó, hogy milyen hideg és esős az idő és ezt mondja egész hétre. Anyagi helyzetünkre úgy érzem nincs kiút. Megkapta a férjem a fizetést, a családit és egyik percről a másikra már nem is volt belőle. És ami bántó, hogy alig tudtunk valamit befizetni. Már 250.000.-ft hátralékunk van, ezt úgy érzem, nem tudjuk kinullázni. De majd csak lesz valahogy, remélem. Na jó, nem is panaszkodok tovább. Egyetlen egy örömünk volt a héten megkérvényeztük az üdülési csekket és sikeres volt. Most kaptam meg a határozatot, hogy pozitív lett az elbírálás. Örültünk neki nagyon, hogy lehet, hogy sikerülne a nyáron a lányoknak örömet hozni, de van önerő, amit bele kéne fizetni. Sajnos nem tudjuk, 25.000 ft ezt nem bírjuk, hisz másra sem telik sem számlákra, sem hiteltörlesztésre, így nagyon parány remény maradt arra, hogy mi ezzel élni tudunk. Voltam munkát keresni ismét, de nem sok sikerrel, mint mindig. De megyek jövő héten is. Férjem továbbra is próbálkozik a külföldi munkavállalással.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné