Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Húsvét hétfőjén a nagy pancsolás elmaradt, mert Csabi a 19. születésnapját az osztálytársáéknál ünnepelte, és korán keltünk, hogy elérje a buszt. Apja és elsőszülött gyermeke egy napon születtek, ápr. 05.-én. Az "öreg" 41 éves lett, a fia 19. Nagyon örültem, hogy végre kimozdul itthonról, mert a szűk lakás miatt bármilyen hihetetlen is, de egy születésnapi bulit sem tudtunk rendezni Neki sem, de Miklósnak sem! Vendégek nem jöttek, így ebéd után a pihenés volt a főszerep.
  Keddtől Csabi élvezheti a tavaszi szünetet, Mikinek még ez az egy napja van. Kiselőadást készített fizikából, hogy a becsúszott rossz jegyeket kijavítsa. A kialkudott 10 oldalt is elolvasta a kötelezőből, így délután - mivel én már kedden mentem dolgozni - feljött az iskola pályára focizni és biciklizni. Én reggel a korai busszal a városba indultam, mert lejárt az Észak - Magyarországi Áramszolgáltatónál a védettségünk, és ennek újrakedvezményezését intéztem. Villanyszámlát is fizetnem kellett, még most sikerült rendeznem az év eleji végszámlát, és két részszámla is itt van még. Fogalmam sincs, mikorra fogunk megszabadulni tőlük, egyenként majd 19 ezer forintot "kóstálnak".
  Ilyenkor fizetem a jelzáloghitelt is mindig a bankfiókba. Ezek hónapok óta havi rutinfeladatnak számítanak, és ha másért nem is, ezért mindig be kell menni ******-be. Kellemetlen meglepetés ért, mikor hazaértem, az Önkormányzat elutasította a lakásfenntartási támogatás iránti kérelmet. A férjem közgyógyát 1 évre meghosszabbították.

Tovább a teljes naplóhoz 

Meghalt remény!

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Nem tudom, hogyha valaki elolvassa e levelet, mit fog gondolni rólam, rólunk, de elmondhatom, sokszor már tudjuk nincs tovább! Korházba kerültem, mert már véreset hányok, elindult a krónikus fogyás, hiszen nem tudom tartani a lisztmentes étrendet.

A bélbolyhok 40%-a van már csak meg! Az is vizenyős, vagyis már semmi nem szívódik fel! A szakadék szélén állok!

Azt hittem, már csakis jobb jöhet, de tévedtem, butaság hinni és reménykedni a csodákban, mert csodák NINCSENEK!

Vagy ha netán vannak, akkor nem a mi életünkben! Pedig mint mondják a remény hal meg utoljára! A férjem is kórházba került, és legközelebb ő április 13-ára van előjegyezve újra! Csapás-csapás hátán jött, mert ugyanis lejárt a párom munkanélkülije, így már csak az én 47.000Ft-os bevételem maradt! Most már az albérletet sem tudjuk fizetni! Most már több napja, hogy nem alszunk, az állandó félelem és aggódás már igen elkeserítő!

Tovább a teljes naplóhoz

NAPLÓ 4. hét   

2010.03.29-04.05.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét a Húsvét jegyében telt.
Mire mindent megszerveztünk - ki,mikor,hova megy vendégségbe és mi legyen a menü - már eltelt a hét első fele. Közben itthon feldíszítettük a lakást. Került az ablakba nyuszi- és tojásdísz. Még tojásfa is volt az asztalon!
Bár nekem fiam van,mégis nagy élmény volt a tojásfestés is. Nem beszélve a süti sütésről amiből a két fiú is kivette a részét. Főleg amikor a krémes-tálat kellett "elmosogatni".                     
Szombattól hétfőig csak vendégségből álltak a napok. Vasárnap Édesanyánknál voltunk mindannyian. Ajándékot csak a legkisebbek kaptak,de nekünk elég volt,hogy együtt lehettünk mind. Mostanában ritkán jön az egész család össze, mert mindenki dolgozik és el van foglalva.
Ez a napló hétfővel ér véget mivel a "locsolónap" még ide tartozik. Nem fogok elhervadni az biztos, volt elég locsolóm. A fiúk is elmentek és körbejárták a szomszédokat és a rokonokat. A kisfiúnk szép locsolóverset tanult az óvodában, ami mindenkinek nagyon tetszett.
Este még elolvastuk az új dínós könyvet, amit a "nyuszi" hozott és alig várta a másnapot, hogy az oviban mindent elmesélhessen.

Üdvözlettel:

Bíró család

03.29-től

 Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Kezdeném azzal, amit legutóbbi naplóban említettem a nagyobbik kislányomat elvittük orvoshoz, hogy gyakran szúr a szíve. Hála Istennek, semmi baja a szívének, azt mondta az orvos, hogy iskolai stressz, serdülőkorban ez előfordul. Úgyhogy megnyugodtam ezzel kapcsolatban, de volt más is. Kisebbik lányomat szemészetre kellet vinni az iskola kérésére, mivel azt mondták nem jó a szeme, nem lát rendesen órán. Elvittük és sajnos igaz, a jobb szeme a rosszabb 1,5-es a bal pedig 1-es. Rövidlátó, úgyhogy ki írták a szemüveget és a legolcsóbb is 21000.-ft, ami végképp nem hiányzott a mi helyzetünkben. Nem tudom még miből tudjuk kiváltani. Anyagi helyzetünk egyre rosszabb, mindenem ki fogják kapcsolni a közeljövőben és a lakásunk is el fog úszni. Egyszerűen nincs kilátásunk, nagyon szomorú vagyok napról napra. Férjemnek továbbra sem sikerül a külföldi munka sajnos, de nem adja fel. Nem is tudom mit írjak csak panaszkodni tudok csak a rossz helyzetünkről tudok írni azt meg nem akarom mindig ugyanaz, sőt minden héten rosszabb és rosszabb. Belefáradtam már ebbe az egészbe, mármint a rossz helyzetünkbe. Mit rontottunk el? Nem értem! Pedig férjemmel mindketten talpra esettek vagyunk, a gyerekeink az elsők mindenben. Ők a mindeneink, nekik akartunk egy biztos hátteret, de valahogy úgy tűnik, hogy elrontottunk valamit vagy ez a világ van el rontva…nem is tudom. Ennyit a hetünkről.

Üdv: Vincze Zoltánné

Tisztelt Gyermekétkeztetési Alapítvány!

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Napló:

(Március 23.-29.)

Ismét eltelt egy hét. A héten orvostól-orvosig jártunk, a tanulási bizottságnál, Renivel és Lacikával. A kislánynál magatartás probléma merült fel, és nevelési tanácsadóba kell járni vele 2 hetente.

A kisfiamnak óvodát kellene találnunk, speciális és integrált nevelés. 5. óvodát kerestem fel a héten, de mindegyik elutasított, a helyi óvoda se veszi fel. Lenne egy magánóvoda, ha meglenne a 16 fő, akkor oda felvennék a kisfiam, és ők családbarát óvoda. Csak anyagilag lenne sok. A kisfiamnak mindenképp megpróbálnánk, hátha egy kicsit jobb lenne. Ott lenne fejlesztő pedagógus, aki ért az autistákhoz. Fél napra szeretném, nekem is egy kicsit a délelőttöm akkor talán könnyebb lenne. Jártunk a héten nevelési tanácsadóban. Renivel, utána Lacikával, és Lacikával másik fejlesztésen.

********-on a dédinél is voltunk.

A hétvégén másik mamát (anyósom) és a dédiket (nagymamám) látogattuk meg.

Ez a hónap kicsit könnyebb volt és köszönöm az Alapítványnak a támogatásukat!

Nem kellett kölcsönkérnem, mint előtte, mert nem jöttünk ki hónap végére.

Bár még van tartozásunk bőven.

A lányok óvodába voltak a héten.

A húgom is volt nálunk a kisfiával.

Játszótéren sokat voltunk a héten, a kisfiamnak elég jó napjai voltak.

Kati nénit a fejlesztőjét nagyon szereti, a másikkal kevésbé van el.

Készülünk 1 hétre Budapestre foglalkozásokon részt venni, ahol a kisfiammal együtt ott lehetek, bár hiányozni fog a két kislány, de tudom anyukám vigyáz rájuk és a férjem, de a kisfiam se akarom egyedül ott hagyni.

A helyi Önkormányzatnál a családsegítőre nagyon kiakadtunk a héten férjemmel, óvodát nem intézik, hanem ahelyett 1 hetes intézetbe akarnák a fiamat, amiről hallani sem akarunk! Nagyon nem szeretünk itt lakni.

De kaptunk két helyről is papírt és senki nem ért egyet a családsegítővel, mert mindenki a családot javasolja és nem az elválasztást.

Ez történt a héten.

Folytatom majd: Hordjuk fejlesztésre, mindenhonnan gondos szülő visszajelzéseket kapunk.

Tolnainé Varga Hajnalka

Napló

Tovább a család bemutatkozójához|Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Röviden összefoglalnám az eddig történteket:
Miután megküldték számomra az első segítséget, azonnal elmentünk vásárolni. Hirtelen azt sem tudtam, mit pakoljak a kosárba, hiszen annyi mindenre vágytunk. Próbáltam a legfontosabbra összpontosítani, a húsokra, hiszen azok elég drágák. Miután mindent sikerült megvásárolnunk, el sem hittem, hogy ennyi mindennel térhetünk haza. Mikor kipakoltunk otthon, régóta először teli volt a hűtőnk. A bőség zavarában szenvedtünk. A gyerekek azt sem tudták mihez nyúljanak, felvágott, sajt, üdítő, habzsolásba kezdtünk. Háromnapi folyamatos evés után, sikerült jobban érezni magunkat.

El sem hiszik mennyire sokat segítettek nekünk ezzel!

Most történt meg a második vásárlás, ami hasonlóképpen zajlott, mint az első. Már nagyon vártuk a lehetőséget, hiszen tejet eddig nem tudtunk venni, most viszont 1 hónapra sikerült megvásárolni a tejadagot. A gyerekek reggelire müzlit esznek tejjel, így nálunk ez az egyik étkezési alap, ami nagyon fontos. Végre tudok főzni normális ételeket is, nem csak krumplilevest. Amióta a segítségünkre siettek, nem hallottam a gyerekektől azt a mondatot, "Éhes vagyok Anya!".

Örömhír: Meghosszabbították a munkaszerződésem 3 hónappal, így addig biztosan nem kerülök az utcára. Próbálok megoldást találni a pedasszisztensi tanfolyam elvégzésére, de sajnos ez eddig kilátástalan az anyagiak miatt.
Reménykedem egy jobb megoldásban, hátha sikerülhet!

Köszönettel, és hálával tatozunk mindenért!

A Szőke család

A mi naplónk

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én a nagymamájuk vagyok: Timinek, Dórinak és Briginek.

Még mindig beteg vagyok, jelenleg is napi szinten járok be a **********-i kórházba, mert sajnos még most sem tudnak befektetni, mert költözik a kórház.

Így napi szinten be kell járnom, két óra hosszás infúziós kezelést kapok.

Teljesen felemészti a családomat az én állapotom.

És ez miatt, hogy én így vagyok sajnos megélhetőségünk még jobban veszélyeztetve van.

Busszal nem közlekedhetek infúziós kezelés után. Elég gyenge vagyok, nagyon rossz a közérzetem, szédülök, alig van valamilyen erőm, de sajnos ez van.

Nem tudom, hogy fogjuk sokáig bírni ezt a helyzetet anyagilag.

Amíg nem voltam beteg, előtte is nagyon nehéz volt a helyzetünk sokat nélkülöztünk.

Tovább a teljes naplóhoz

 Napló

2010.III.22.-III.28.

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Sajnos a héten se alakultak a legjobban a dolgok. Az idő jó, sok lenne a munka a ház körül is, de sajnos a sors mindig közbeszól. A hét elején már jött egy villanyszámla 14.907 Ft-os, amit 2010. III. 29.-ig teljesíteni kellene, de sajnos nem megy. Aztán kedden, már úgy jött haza a kicsi fiam az iskolából, hogy lázas, fáj mindene, és menni se bír. Szaladtam fájdalomcsillapítóért és lázcsillapítóért. Aztán szerdán reggel orvos. Az orvos megállapította, hogy mindkét oldali mandulája begyulladt, fekvés, pihenés, gyógyszertár. De előbb pénzt kellett szereznem a gyógyszerre, ami nagy nehezen sikerült, de most már több hitel nincs, kijelentették, míg meg nem adom, amivel tartozok. Sajnos az összeg elég sok. Most választanom kell a villany és a többi számla, vagy a hitel. A hitelt ki kell fizetni, mert ha megint beteg a gyerek, akkor mi lesz? Ilyen nehéz, hogy sokszor dönteni kell, ami nem biztos, hogy mindig jó, lehet, hogy csak pillanatnyilag tűnik jónak. A hónapban már háromszor vittem orvoshoz, és közel 20.000 Ft-ot hagytam a gyógyszertárban. De mit tehet az ember, a gyerek nem lehet betegen, gyógyszer nélkül. Így a héten még takarítani se tudtam menni, pedig minden forint kellene.

Az éhség nagy úr, ezt én bizony tudom. Most se tudok csak kétnaponta egy kenyeret felíratni, mert ott is sok lesz a hitel, és nem lesz miből fedezni.

Tovább a teljes naplóhoz

Tisztelt Gyermekétkeztetési Alapítvány!

Tovább a család bemutatkozójához |A számla a család bevásárlásáról 

Köszönjük!

Egy anya számára nincs nagyobb boldogság, mint amikor gyermeke örömtől csillogó szemébe néz. Mi most ezt éljük- Önöknek hála! Ha a kisfiam gabonapelyhet kér: van, ha tejet kér: van, ha kolbászt szeretne enni: van, ha szörpöt szeretne inni: van.

Nem kell neki azt mondanom, hogy majd fizetés után vesz anya.

Nagy izgalomban vagyunk, a jövő héten megyünk iskolalátogatásra. Kisfiam szeptemberben kezdi a sulit (ez nekem plusz izgalom, mert óriási összegbe kerül az iskolakezdés. A kötelező dolgokon kívül íróasztalt kellene venni a gyereknek), és választanunk kell, melyik iskolába járjon majd. Természetesen engedem, hogy kisfiam is beleszóljon, hiszen értelmes, okos gyerek és hát Ő fog oda járni 8 évig.

Most óvodában van, nemsokára megyek érte. Utána megyünk a kórházba a Dédit meglátogatni (Nagymamám sajnos kórházban van).

Az estét együtt töltjük, aztán viszem a barátnőmhöz aludni Manót, mert korán reggel megyek dolgozni (06h-ra). Ilyenkor a barátnőm viszi oviba a gyereket, és du. is Ő megy érte, mert én estig dolgozom (18h-ig).

Holnap kivételes nap lesz, mert csak 14h-ig fogok dolgozni (van +4 órám), így du. tudok menni az oviba.

Még leírok egy aranyos kis történetet, aztán indulnom kell.

Néhány nappal ezelőtt Dédinél voltunk bent a kórházban. Megfürdettem, a kötés vizes lett a lábán. Kértem a kolléganőktől kötszert, hogy átkötözöm a sebet (fekély).

Kisfiamnak mondtam, hogy menjen ki a kórteremből, mert csúnya seb van Dédi lábán, ne nézze. Erre Ő: „ Nem baj Anya, én úgyis orvos akarok lenni. És még úgysem láttam emberi testet belülről!”- Majd megzabáltuk.

Befejezem az írást, mert indulok az oviba. Még egyszer: KÖSZÖNJÜK!

Tisztelettel:

Tóth Anna

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten nagytakarítást rendeztem itthon, illetve még ma is azt csináltam!
Picurkám sajnos megbetegedett! Este belázasodott, meg köhögött.
Ma vettem neki gyógyszereket. Már azért jobban van!
Új szava van megint a kicsinek, amikor elesik mondja, hogy: hoppá!
Délután megyünk bevásárolni az Alapítványtól kapott pénzen!
Vásárolok a süteményekhez és holnap sütés lesz, meg vasárnap!
Szívből köszönöm a pénzt, amin bevásárolhatunk ma!
Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánunk az egész Alapítvány tagjainak és az alapítványt segítő embereknek és minden adományozó embernek!
Kellemes Ünnepeket mindenkinek!

Szeretettel: 

Káli család

Újabb családok küldték meg vásárlásaikról a számlát.

A vásárlást igazoló számlák megtekinthetőek a nevekre kattintva:

Déri család | Bíró család | Tóth család | Dózsa család | Takács család | Hajdú család|

Juhász család

Napló 3. hét

2010.03.22-03.28 

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Megkezdtük a tavaszi nagytakarítást. Ahogy az időjárás engedte hol az udvaron hol a lakásban dolgoztunk. A virágoskert kapálásától az ablakpucoláson át a szőnyegtisztításig minden volt. Bele is fáradtunk rendesen.                                                                                       Egy kedves ismerősünk felszámolta galambállományát, amiből nekünk is jutott. A feldolgozás is a mi feladatunk volt, ami nálunk elég ritka esemény. A szakértelmünk kissé hiányos volt, de megbirkóztunk vele. Kisfiunk egész héten galamblevest akart enni és hétvégén teljesült a vágya.

Karitatív szervezetünk elnöke összejövetelt szervezett. Nagyon jó volt találkozni azokkal a tagokkal, akikkel mostanában ritkábban futottam össze. Névnapot is ünnepeltünk és szó volt a közeljövőben történő események meg szervezéséről.

Húgomat elkísértem orvoshoz mivel néhány hete kisebb műtéten esett át. Ennek a műtétnek az eredményét kaptuk meg most, ami örömünkre kedvező lett.

Könyvtárban is voltunk a kisfiammal.

Most a dinoszauruszok a menők, így három dinós könyvet is ki kellett kölcsönöznünk, amit minden este lefekvés előtt olvasgatni szoktunk. Nagyon tetszett neki a könyvtár a sok-sok könyvvel és kérte, hogy máskor is menjünk el. Örülök, hogy ilyen érdeklődő és fogékony mindenre. Az óvodába is nagyon szeret járni, és mindennap tele van élményekkel.                   A hétvégi terveinket elmosta az eső. A télen szedett fát szerettük volna a végleges helyére rakni, de sajnos az eső miatt nem sikerült. Így volt egy kis szabadprogram. Hármasban sokat játszottunk, utána pedig én olvasgattam, amíg a fiúk együtt rajzoltak és festettek a gyerek nagy örömére.

Tisztelt Alapítvány!

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Az utóbbi levelemben írtam, hogy betegek voltak a gyerekek.

Meggyógyultak, hétfőtől járnak iskolába. Szeretnek járni.

Marcika kérésére leírom, hogy szeretne egy nagyobb méretű biciklit. Sajnos nekünk nem telik ilyenekre, ha tudnak segítsenek a kisfiún. A kislány meg rollert szeretne, de miből? Nagyon sok fizetnivalónk van. Vízdíj elmaradás, gázdíj év végi elszámolásra 100250 Ft jött ki, amit részletekben engedtek fizetni, így nehéz anyagi gondunk van, sok mindenre nem jut.

Szegényesen élünk, gondokkal.

Tisztelettel:

Déri Ferencné

Tisztelt Alapítvány!

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Először is elnézést szeretnék Önöktől kérni, amiért múlt heti naplónk elmaradt. Magamról csak annyit, hogy fiam továbbra is iskolába jár. Véghez akarja vinni a célját. Tovább akar tanulni. Remélem, hogy soha nem fogja elfelejteni, hogy egy szegény, csonka családból jött. Minden vágya, hogy büntetőjogász legyen. A házunk eléggé rossz állapotban van. Középső gyermekem szintén tanul, jó eredményeket ér el. A fiam a múlt héten kontrollvizsgálaton vett részt, eléggé biceg, de minden nap bejár az iskolába, ami nagyon messze van. Középső lányommal májusban megyek szintén kontrollra a súlyos betegsége miatt. Nem győzök Önöknek hálálkodni mindazokért, amiket értem és a Gyermekeimért tettek, és a jó Isten áldja meg Önöket és az Önök támogatóit!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánunk Önöknek magam és családom nevében!

Mátrai család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Eddig mindig csak olyan leveleket próbáltam írni, amikben azt írtam, hogy de szép is az élet! Nagyon optimista igyekszem lenni, úgy érzem a gyerekek miatt ez nagyon fontos, és a hitem is ezt kívánja tőlem.
De most legalábbis ebben a levélben igyekszem kicsit tényfeltáróbb is lenni. Összes bevételünk: Édesanyám nyugdíja: 77.645.-Ft, ápolási díj: 33.520.-Ft, családi pótlék: 29.600.-Ft, ez összesen 140.765.-Ft.
Kiadások: villany: 16.478.-Ft, gáz: 19.723.-Ft. víz: 8.652.-Ft, hitelek: 37.346.-Ft, összesen: 82.201.-Ft, ehhez még jön a biztosítás: 8976.-Ft, a bérlet a fiamnak: 1246.-Ft, a kommunális adó + szemétszállítás: 2.000.-Ft, telefon+ tv+internet: 8.998.-Ft, ezek minden hónapos költségek, tehát összesen amit mindig ki kell fizetni: 103.421.-Ft/hó, és akkor még nem ettünk semmit, és nem is tisztálkodtunk, ruhát sem vettünk, gyógyszereket sem, egy újságot, könyvet sem. Sem vetőmagot, és a kerti munka sincs benne, a szántás, tárcsázás, stb. Igaz ez nincs minden hónapban. De akik csinálják, tudják milyen drága a vetőmag is. Az állatok tartása sincs ingyen, egy zsák nyuszi táp. pl. 1990.-Ft és 20 kg van benne, és  sorolhatnám. Nagyon sokszor vásárolunk hitelben a boltban is, még jó hogy ilyen megértő és belátó a boltosunk, hogy az alapvető élelmiszereket ideadja hitelbe. Vannak még jó emberek.

Tovább a teljes naplóhoz 

3. hét

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Egy újabb hétnek nézünk elébe. Viszonylag eseménytelenül indul a hétfő. Még mindig tartott a hétvégi lelkesedés az elmaradott munkák iránt, és az időjárás is kedvezett. Persze rövid a délelőtt, de ha nagyon akarja az ember, elég jól halad. A kérdés az, fizikailag hogy bírom délután is a strapát? Munkába menet több dolgot is el kellett intéznem. Lejár a férjem közgyógyellátási igazolványa áprilisban, és a kitöltött nyomtatványt kellett leadnom, ill. a háziorvossal megcsináltatni a gyógyszerlistát.
   Kedden 6 előtt keltem, mert Csabi a korai busszal ment iskolába. Munka előtt a saját ügyeimet kellett intéznem, mert aktuális lesz az endokrinológia kontroll. Előtte vérvételre kell mennem - ezt intéztem a helyi rendelőben, mert időpontot kell egyeztetni. A nap további része úgy telt, mint ahogy szokott, megfeszített fizikai munkával.
   Szerdán a gyermekvédelmi szolgálatunk ruhaosztást szervezett. Jó előre kiplakátolták, így én is előre beírtam a naptárba, nehogy elfelejtsem. Mire odaértem, már rengetegen voltak, alig fértem be a helységbe. Az idő is szorított, ezért csak vaktában kapkodtam össze egy pár holmit, és ránézésre kellett dönteni, jó lesz e a méret? Így is sikerült vagy 6-7 db pólót, három nadrágot, egy könnyű nyári ruhát, széldzsekit, farmeringet hoznom. Nagyon jó minőségű darabok voltak, örültünk mindennek.

Tovább a teljes naplóhoz