Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

NAPLÓ 

2010. 03.15- 03. 21.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

2. HÉT

Végre jó az idő!

Hétfőn a szabadnapot kihasználva elbicikliztünk a húgomékhoz, akik a falu másik végén laknak. A gyerekek jót játszottak és jól ki is fáradtak. Mi felnőttek addig rendbe tettük az udvarukat. Még jó, hogy gyermekünk nem a saját kerékpárjával jött, mert hazafelé elaludt a gyerekülésben.

Kedden és pénteken dolgozni voltam. Tetszik a munka és jó a társaság is. Csupa ismerős, úgyhogy könnyű volt a beilleszkedés. A pénz ugyan nem sok, de minden fillér jól jön.

Elkezdtük ásni a kertet, amiből a kisfiunk is kivette a részét. Mosolyogva néztük, ahogy küzd az ásóval, de azért arra nagyon figyeltünk, hogy ne érje semmi baleset. A korai magvakat – persze aminek már volt a helye-, az mindjárt el is vetettük. A többi már a természet dolga.

Szombaton megtörtént a bevásárlás második része. Már gondoltunk a húsvétra is, mikor megpakoltuk a kosarat.

Vasárnap délután az utcán „napoztunk” a szomszéd családokkal együtt. A gyerekek bicikliztek és játszottak, mi pedig beszélgettünk. Mindenki nagyon örül, hogy egyre jobb az idő, és többet lehetünk a friss levegőn.

Kedves  Olvasó!

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Újra  írok. Tavasz van, nagyhét, református vallásúak vagyunk. Vasárnap virágvasárnap volt, Jézus bevonulásának ünnepe Jeruzsálembe. A 13 éves gyermekek konfirmáltak, nagyon szép ünnep, a templom csodálatosan fel volt díszítve, és a konfirmandus lányok fehér ruhában, a fiuk öltönyben, ünneplőbe öltözve mondták el a hónapok alatt megtanult bibliai alapfogalmakat és a kátét. Hibátlanul tudtak mindent. Vasárnap pedig életükben először úrvacsorázhatnak, a konfirmálással teljes jogú tagjai lesznek az egyházközösségünknek.
Megtelt a templomunk családtagokkal, rokonokkal és a gyülekezet tagjaival. Most 18 gyermek konfirmált, ami igen jelentős létszám egy ilyen kis községben. Szerdától minden este Istentisztelet lesz a templomban, készülünk az úrvacsorára, nagyon szép ünnepkör ez a mostani, talán a legnagyobb és a legszebb az egész keresztyény vallásban.
            Gyönyörű szép idő van, süt a nap és melegszik az idő. Egyre melegebbek a nappalok, bár éjszaka még hideg van. De már itt a tavasz. Megérkeztek a gólyáink! A 24. órában állították helyre a fészekhelyüket az EON szakemberei, 24-én délután már a szomszéd ház tetején ülve várták, hogy elfoglalhassák a helyüket. Azóta nagyon szorgalmasan építgetik a fészküket, csodálatos élmény nézni őket. Vasárnap délután a gyerekekkel együtt  gyönyörködtünk benne.

Tovább a teljes naplóhoz 

Tisztelt Gyermekétkeztetési Alapítvány!

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

(2010. március 16-22.)

Napló folyatás

A hét nagyon gyorsan eltelt. Kétszer voltunk Lacikával fejlesztésen, egyik fejlesztésre az apja vitte el busszal, rá tudtam beszélni. Nekem az a két óra jó volt egy kicsit. Bár takarítottam.

A két kislány ment óvodába.

Lacikával voltunk *****-on is a mamámnál (gyerekeknek a dédi) ********-ba is átmentünk a játszótérre, ez nagyon tetszett Lacikának.

Sárika volt a héten pulmonológiai vizsgálaton, terheléses futás, mert sokszor fáradékony, a lépcsőn is megpihenget. Hála Istennek nem találtak nála semmit, anyukám vitte el.

A hétvégén *****-ra is bementünk busszal, a művelődési házban volt húsvéti játszóház, apa, anya, mama és az ikrek. 90%-os nagycsaládos jeggyel mentünk. Voltak élő nyuszik és egy barika. Örültek a gyerekek, a lányok festettek, Sárika ügyesen ollóval is kivágta papírból a nyuszi formát, Reni kicsit hisztizett, ha valami nem sikerült neki. Lacika sétált az apjával. A gyümölcsöt ették, mert szeretik. Nagyon jó idő volt Lacika kapott fél gombóc fagyit, a játszótérre is kimentünk. Mikor hazaértünk apjuk elkezdte az éjszakás műszakot.

A húgomék is eljöttek hozzánk 10 hónapos a kisfia, közben Lacikával és Renivel lementem a játszótérre. Volt lent egy kislány és egy kisfiú, a fiamnak Lacikának nagyon rossz kedve lett, sírt- úgy vettük észre nem szereti, ha többen vannak a játszótéren. Sajnos megharapta a kezem, pedig egy időben már nem csinálta. Futkározott, a faleveleket akarta a szájába szedni, és botot, mindent sajnos a szájába vesz, és nagyon figyelni kell. Reni eljátszott, levitte a babáját.

El is mentek a többiek a játszóról, tettek megjegyzéseket, nekem nagyon rosszul esett, és felmentünk, mert sírni kezdtem. Sajnos a gyerek nem tehet róla, hogy autista, mi elfogadtuk, de sok ember van aki „gonoszkodik”. Ha melegítőbe megy le az ember, megszólják, mindig tisztán vagyok öltözve, azt nem tudjuk megtenni, hogy divat szerint, mert nem győznénk anyagilag, meg a játszótér szerintem nem a kiöltözésről szól.

Nagyon ügyes volt Lacika a kommunikációs kártyájában (PEX), és ismét kiabálta Sári. Sajnos belekapott egy konzerves dobozba, ami megvágta a kisujját. Aranyos volt, mert megengedte bekötni. Én sajnáltam, egy pillanat alatt tette.

Elmentünk a Tanulási Képességet vizsgáló Biztottsághoz- Lacikának kötelező kontroll. Tavaly márciusban voltunk, és most egy évre rá menni kellett. Renit is megnézték a magatartás probléma miatt, dac kort említettek.

Reni csúnyán köhög- kapott gyógyszert is.

Nagyon hálás vagyok az Alapítványnak és a sok segítő embernek, a gyerekeim nevében köszönöm!

Folytatom.

                                                                                  Tolnainé Varga Hajnalka

2010.3.22.

Tovább a család bemutatkozójához 

Tisztelt Alapítvány!

Itt nagyon nehezen megy az idő!

**********-ben itt talán a legrosszabb a helyzet. Munkahely nem létezik, csak a sógoroknak és a komáknak.

Egyik nap megy a másik után, mivel csak a ház körül van munka, és a jószág körül. Most már lehet a kertben dolgozni.

Kornélia jön haza pénteken délután 4-kor. Vasárnap megy vissza *******-ba, tanul, iparkodik, hogy jó jegyeket szerezzen, mert még le is akarna érettségizni. Mert utazásszervező és protokoll ügyintéző szeretne lenni. A kollégiumban és az iskolában is nagyon meg vannak vele elégedve, tanulásával a magatartásával és a szorgalmával is. Kb. 100km-re van az iskola tőlünk. Nagyon, de nagyon tiszta, tanulásban megkövetelő iskola a ******* Kereskedelmi Vendéglátó Iskola. Igazgatója segítőkész, tanárai úgyszintén. Kollégiuma szintén tiszta, megköveteli a tanulást, ami a leglényegesebb.

Sok iskola példát vehetne innen!

Tovább a teljes naplóhoz 

Heti események

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Továbbra sem történt semmi jó velünk, mint az előbbi naplónk óta!
Jönnek a számlahegyek, felszólítások!
Férjemnek most megint nincs munkája, vagyis hol van, hol nincs!
Továbbra is mennek a veszekedések itthon a nincstelenség miatt és a számlák ki nem fizetése miatt és még sorolhatnám, de az már magánszféra!
Jó lenne egy  kis kuckó már nagyon, és nem kellene rettegni, mikor kerülünk az utcára!
Állandóan jár az agyam, hogy mit kellene tennem, de sehová sem jutok!
Elsősorban egy jól fizető munkahely kellene a férjemnek, és kb. egy millió, hogy megcsináljuk a melléképületet!
Akkor is lenne még gondunk, de már nem ekkora mértékű, mint most!
Keresem a lehetőségeket, de nem sokat látok!

Tisztelt Alapítvány!

 Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Reméljük, megkapták múlt heti levelünket. Ne haragudjanak, hogy később írom levelünket. Múlt hétfőn Március 15-én a gyerekek ünnepségén voltak, nagyon szeretik az ünnepeket az iskolában is. A héten betegek voltak a gyerekek, meg voltak fázva és fájt a torkuk és nem voltak iskolában. Idehaza tanultak, elfoglalták magukat játszással is. Amúgy nagyon jó gyerekek, nincs velük semmi baj, szófogadóak itthon és az iskolában is. A tanár nénijük dicséri őket, hogy magatartásból ők a legjobb gyerekek. Nagyon sok piros pontjuk van meg csillagos ötösük. Szépen olvasnak és számolnak. Mint szülők meg vagyunk elégedve velük!

Minden jót kívánunk!

Tisztelettel:

Déri Ferencné

2010.03.22-től

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Ezen a héten nem sok változás volt nálunk, minden marad a régiben sajnos. A bankok türelmetlenek és ráadásul nem is kedvesek az emberrel, de hiába minden, nem tudunk fizetni, férjemnek még mindig nem sikerült a külföldi munka. Ami nagyon bánt engem jelenleg, hogy még ráadásul nagyobbik kislányomnak Mártikának nagyon szúr a szíve napok óta. Elvittük orvoshoz és az orvos is mondta, hogy belever időnként neki, beutalót kaptunk a kardiológiára jövő hét péntekre. Nagyon ideges vagyok, remélem nincs semmi komolyabb baj, mert már nem is tudom mi lenne velünk, csak az egészséget kérem mindig Istentől, mikor imádkozom és remélem meghallgat most is, és nincs semmi baja az én drága lányocskámnak! Egyik nap olyan mint a másik, unalmas egyhangú és keserves. Nem tudom meddig lesz ez még így. Úgy döntöttünk a férjemmel, megpróbáljuk eladni a házunkat, mert más kiút nem maradt, vagy a bank viszi, vagy mi megpróbáljuk eladni, mert úgy még mi is jobban ki jönnénk ebből a helyzetből. Válság miatt igaz nehéz eladni egy házat arról nem is beszélve, hogy le is esett az ingatlanok értéke. De megpróbálom, hátha sikerülne, abból két hitelünket ki bírnánk fizetni! Igaz, még maradna, de egy nagy teher lemenne a vállunkról. Nagyon rossz a kedvem, csak töröm a fejem, de hiába, nem jutok előrébb. Mi lesz velünk? Ez jár a fejemben, sokat sírok, ahol senki sem lát, de főleg éjszaka! Nagyon-nagyon el vagyunk keseredve!

Üdv: Vincze Zoltánné

2. Hét

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Hétfő ünnepnap, finom meleg van idebenn, helyrejött a hőmérséklet. Korán keltem, mert nekem be kell mennem dolgozni. Most rakják az iskola folyosóján a járólapot, ezért elég kusza időpontokban kell bejárni, hogy minden ki legyen takarítva. Sajnos túl korán mentem föl, ezért nem engedtek mászkálni a frissen lerakott lapokon, mehetek kedd hajnalban is, hogy mire a gyerekek jönnek, tisztaság legyen. Egyébként fogadalmat tettem a családomnak, hogy ennek a tanévnek a végén eljövök a munkahelyemről, még mielőtt teljesen tönkremegyek. Mivel tudják, hogy nagyon kiszolgáltatott helyzetben vagyok, és bármit elviselek, hogy munkahelyem legyen, ezt a kollégáim maximálisan ki is használják. Negyedik éve dolgozom szinte 2 ember helyett, és már sem idegileg, sem fizikailag nem bírom sokáig. Ha pedig a saját érdekeimet védve szót emelek, kiforgatják a szavaimat, és megaláznak. Írtam önéletrajzot, de attól - mivel csak alapfokú iskolai végzettségem van - nem várok sokat! De indul a mezőgazdasági idénymunka, és már felvettem a kapcsolatot olyan vállalkozóval, aki ezzel foglalkozik. Jártam már máskor is szüretelni, zöldellni, csak hétvégeken, a munka mellett. Mindig belázasodtam, mert annyira ki voltam merülve, de ha nem lesz más lehetőség, nem válogathatok.

Tovább a teljes naplóhoz 

A mi Naplónk

Tovább a család bemutatkozójához |A számla a család bevásárlásáról 

Nagyon nagy élmény volt, amikor megkaptuk Önöktől a 25.000 Ft-os támogatást, mert éppen akkor értem haza a kórházból. (én a Nagymamájuk vagyok) (A kórházi zárójelentés itt látható- a szerk.) 

Délután hazajöttek a gyerekek az iskolából és közöltem velük, hogy megkaptuk a pénzt Önöktől.

Felhőtlen boldogság ragyogott az arcukon, mert már több napja amíg én a kórházban voltam alig ettek egy kis zsíros kenyeret, azt is beosztva.

Én nekem nagyon sok pénzem elment a kórházi kezelésem által.

És ők ezt nagyon megnélkülözték, mert sajnos most olyan világot élünk, hogy ha az ember nem ad hálapénzt abból a kicsiből amilye van, akkor semmibe veszik.

Én sajnos mielőtt bejutottam a kórházba előtte való napokban majdnem az életemet veszítettem el.

Több alkalommal is nagyon rosszul voltam.

Ügyeletes orvosok voltak nálam gyerekek pedig itt sírtak felettem, hogy meg ne haljak de hála a jó Istennek bejutottam a kórházba és ott helyre hoztak.

Infúziós és vénás kezelést kaptam.

Több, mint 7 napon keresztül most éppen a mai napon március 16-án vissza voltam rendelve 24 órás EKG-ra. Nem tudom, hogy még mi lesz holnap az eredmény.

Amikor egy kicsit jobban éreztem magamat a lányok is szabaddá tették magukat 12-én, hogy be tudjunk vásárolni, mert én egyedül nem bírok a cipelések miatt.

Ragyogott az arcuk, hogy végre megvehessük azokat a dolgokat, amiket szeretnek, mert eddig ezeket még Önök nem segítettek, addig ezeket a dolgokat nélkülözniük kellett.

Én Brigi vagyok. Én is szeretnék egy kicsit hozzáfűzni egy-két mondatot!

Nagyon szépen köszönöm Nektek, hogy segítetek, mert így az iskolában tízórai szünetben nem kell félrevonulnunk, amikor az osztálytársaink esznek.

Meg végre megehetem azt az ebédet, amire már nagyon vágytam!

Nagyon szépen köszönöm én és a testvéreim hálásak vagyunk a segítségetekért.

Nagyon szépen kérlek, hogy ne feledkezzetek meg rólunk a jövő hónapban sem!

Köszönettel:

A Nagymama, Brigi, Timi, Dóri és a kis Patrik

Napló

Március 8-15.

Tovább a család bemutatkozójához |A számla a család bevásárlásáról 

A héten orvostól orvosig jártunk. Renivel *******-ban EEG vizsgálat, de szerencsére nem találtak nála komoly bajt. Magatartás problémát mondtak, amivel a nevelési tanácsadóba kell járnunk majd kéthetenként.

Sajnos hányás-hasmenés volt a héten mind a három gyereknél, sőt aztán a felnőttek is átestek rajta.

Lacikának a héten három fejlesztés kimaradt, de észrevettük rajta, hogy hiányolja, mert nagyon sokat ugrabugrált itthon, jó lenne neki itthonra is egy trambulin, de sajnos nincs mód rá, hogy beszerezzük. Robika ügyesen engedte levágatni a haját.

A lakásban is történt egy kis baj, eltört a mosdónál, a hideg víznél a cső, ömlött a víz, aztán rá harmad napra a meleg víznél is eltört.

A gyerekek nagyon bágyadtak, és sírósak voltak a héten, a hasmenés-hányás megviselte őket. Enni se igazán akartak, ropiztak és pár falat ételt vettek magukhoz.

Sokat voltam a héten velük egyedül, mert a férjem délelőttös volt, anyukám orvostól orvosig, bíróságra ment, intézte a dolgát.

Renáta 2 napot a húgomnál is volt.

Két hete nem járnak óvodába a lányok, de nem is igazán hiányolják.

A kisfiamnak Lacikának elkészültek a napirendes kártyái, de el kell mennem ismétlő tréningre, hogy tudjam az alkalmazását. A kommunikációs (ételek) kártyával már kezd ügyesedni.

Abbahagytam Lacikánál a nyugtató adását, mert túl felpörgött tőle. Megbeszéltem az orvossal, a napokban elég nyugtalan volt, rosszul aludt. Most boldog vagyok, hogy egyik este kaptam tőle egy pici puszit -4 éves- és ez volt a második puszi tőle, mióta megszületett, nagyon jó érzés volt.

Vallásosak vagyunk és néha templomba is eljárunk, 8-kor kezdődik reggel a mise.

Lacika kiabálta Sári és szia- nagyon örültünk ennek a két szónak, nagyon jó lenne ha beindulna a beszéd nála, és a pelusról is jó lenne, ha le tudnánk szoktatni.

Ez történt a héten.

Esőember Alapítvány felnőtt oktató tanácsadásán is jártunk.

Elküldöm a számlákat is, ajánlott levélben.

Köszönjük a segítségüket a gyermekeim nevében!

Tolnainé Varga Hajnalka

Tisztelt Alapítvány és Támogatók!

Tovább a család bemutatkozójához 

Elsősorban nagyon megköszönöm az eddigi segítségnyújtást! Örömmel olvastuk levelüket, amit kaptunk, hogy fogják tudni támogatni családunkat!

A gyerekek úgy örültek neki, hogy mondtam, hogy majd fogunk menni vásárolni élelmeket, amit örömmel hallgattak a gyerekek, és alig várták, hogy elmenjünk mindnyájan a család vásárolni.

Marcika nagy örömmel jött, és amit Ő szeret élelmet mindent rakott a kosárba.

Ez neki - én úgy gondolom, mint édesanya, hogy-lelkileg is gyógyulást jelent és kirándulást.

Csütörtökön voltunk Marcikával kontrollon. Örömmel mutogatta kezelőorvosának, hogy neki már mennyi piros pontja van és ötöse az ellenőrzőben. Nagyon szeret tanulni, olvasni, számolni, félévi eredménye kiváló volt. Matekból 100%.

A tesók is köszönik ezt a segítséget, mert tudják, hogy ez most nekik is jól jön ilyen nehéz helyzetben, mert nem jutna úgy. Pénteken készülnek a gyerekek az ünnepségre az iskolában. Március 15-ét ünneplik, szeretnek szerepelni.

Minden jót kívánunk!

Déri család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Újra írok! Tegnap fogszabályzáson voltunk, ma meg szemészeten. Szemüveges lett a lánykám. Reggel fél 8-ra kellett mennünk, és csepegtettek a szemébe fél óránként, majd jött a vizsgálat. Szemüvegre van szüksége, de még keretet nem választottunk, mert nem tudta volna kiválasztani a megfelelőt. Még mindig csak homályosan lát!
A fogszabályzással is ki voltam akadva. Annyira megtágítja a fogait… Már most is elég nagy rés van az első két foga között. De "megvigasztalt" akkora lesz, hogy a kisujja is be fog férni közé, de ne aggódjak, mert a másik fogszabályozó majd visszarendezi. Higgyek neki, jót akar, és szépek lesznek a lánykám fogai.
De már azt is elmagyarázta és megtanultam, hogy nemcsak szépészeti oka van a fogszabályozónak, hanem a rágóizmok nem megfelelően használódnak, és idősebb korban, akár már 30 évesen is, még migrénes fejfájást, és fülfájást is okozhat, és még sok mindent...
De, hogy honnan lesz rá 65000.-Ft-om??? Ezt még magam sem tudom…

Tovább a teljes naplóhoz 

Egy újabb rossz hét!

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Férjemet el tudtam vinni a professzor Úrhoz, aki megállapította, hogy állapota folyamatosan romlik, jelenleg hetente 3× kellene kapnia sugárkezelést, plusz intravénás szteroidokat!

Majd 6 hét múlva vissza kell mennünk a professzor Úrhoz.

A kórház, ahová át kellene járnia hetente 3× sugárkezelésre tőlünk 20 km-re van, hetente 3000 Ft-ra jön ki busszal, amit igaz később az OEP visszafizet, de előre nekünk meg kell előlegezni. De nem tudjuk! Hiszen ennivalóra nem marad, akárhogyan igyekszünk! Borzalmas ez a helyzet, és főleg ez a tehetetlenség! Kisfiunknak most lesz napokon belül a szülinapja, és arra nem tudunk neki semmit adni! Rossz elfogadni, ha egy ember helyzete, élete a pénzen múlik! Jöhetne már a csoda az életünkbe! Az a legrosszabb, hogy már a reményünk is kezd „elszállni”, pedig mint mondják, a remény hal meg utoljára! Borzalmasan el vagyunk csüggedve, keseredve! És már az albérletünk is veszélyben van! Már nem tudjuk fizetni! Férjemet, hogy el tudjam vinni a profhoz, el kellett vennem abból a pénzből 20.000 Ft-ot, és most az albérletet nem tudjuk kifizetni!

Kocsival az út 17.000 Ft-ra jött ki! Sokszor kell választanunk, sokszor állunk választás előtt! És ez borzalmas! Mert mindig az jár a fejemben, az a félelmem, hogy mi van, ha rosszul választok? Tudom, hogy másnak is nehéz, de a legnehezebb, hogy egyedül vagyunk a problémáinkkal, a nehéz helyzetünkkel! Sokszor pedig egy jó szó is igen jó lenne, jól esne! A kisfiunkért nem adhatjuk fel, de tényleg nem tudjuk, hogy meddig bírjuk még, hiszen mi már évek óta csináljuk!

Minden este úgy fekszünk le, hogy várjuk a jó szót, a csodát az anyagi áldásra, az egészségre! Most már ránk nézhetne a jó Isten és véget érhetne ez a szenvedés! Itt az utcánkban volt aki már megkérdezte, hogy meddig bírjuk még így? És mondtam: - Érzem már nem sokáig! De tudom, hogy egy jó téteménnyel mindenki tartozik a sorsnak!

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon keserves hetem volt! Minden reményem elvesztettem!
Semmi életkedvem nincs és csak a kicsi éltet semmi más!
Menni kell az albérletből, mert nem bírjuk tovább fizetni!
Férjemmel rosszá vált a kapcsolatunk, mióta külön élünk a munka miatt, most sincs munkája és nem sok jót látok kilátásban!
Nagyon valószínű, hogy költözünk, de csak én és a kicsi, és apa… szerintem… már apa nélkül!

Köszönhető ez az anyagi válságnak, munkanélküliségnek, hogy a családunk szétesőfélben van!

Ahhoz, hogy költözni tudjak, ki kell fizetnem az elmaradásainkat villany, gáz, albérlet, de nem tudom miből!
Segítő kezet sehonnan sem kapok, a családban mindenki örül ha él!
Istenem de jó lenne, ha valaki  megsegítene most az egyszer és, hogy továbbléphessek a kicsivel! 200 ezer forintra lenne most szükségem, hogy innen léphessek!
Sajnos lépni kell! Egy tanyára költözünk, mert már minden álmom szerte foszlott!
Emellett még marad a sok adósság, amit nekem egyedül kell majd valahogy kinyögnöm!
Már csak a csodában bízhatok, hogy egyszer csoda történik velem és a kicsivel!

Az álom az álom marad!
A remény meghalt!!! Nincs reményem!
Ez a való igazság!

Tisztelt Alapítvány!

Tovább a család bemutatkozójához |A számla a család bevásárlásáról 

Nagyon szépen köszönöm az Önök szíves segítségét. A múlt héten az utalás után elmentünk vásárolni a gyermekeimmel. Boldogok voltak, hiszen ami nekünk lehetetlen volt, most már sikerült húshoz, élelmiszerhez jutnunk. Gyermekeim azt hitték, hogy karácsony van! Magamról annyit, hogy időközben elveszítettem a munkahelyemet is, egyedül nevelem három gyermekem. Nagyon rossz körülmények között, egy romos házban. Nagyobbik gyerekem Egyetemre készül. Középső gyermekem 7. osztályos, jó képességű, ámbár súlyos beteg. A kicsi március 15-én volt 6 éves. Végre sikerült tortát vásárolni. Örömében el is sírta magát! Mindazoknak a segítségét köszönjük, akik révén a támogatást megkaptuk. Erre a hétre zárom soraim.

Köszönettel: Mátrai család

2010.03.15-től

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Örültünk ennek a hétnek nagyon, mert végre úgy érezzük, hogy jön a tavasz! Kisütött  a nap, és ez a gyerekek számára is nagy öröm volt, most is éppen kint vannak, segítenek apának, mert hát egy családi háznál rengeteg tenni való van ilyenkor! Reménykedünk nagyon, hogy ilyen marad az idő most már, mert már nincs tüzelőnk, de csak jön már a tavasz! Nagyobbik lányomat felvették a megjelölt egészségügyi suliba, és ennek is örültünk. Tudjuk már a ballagás időpontját is: június 12-e, hát elég közel van már és olyan sokba fog kerülni, még nem tudjuk miből fogjuk fedezni azt is. Anyagi helyzetünk sajnos nem változott…  Fel vannak tornyosulva nagyon nem tudjuk a kiutat!  Férjem próbálkozik külföldre menni dolgozni, jobb fizetésért de még nem járt sikerrel, mert olyat keres ahol nem kell a szálásért és az első kiútért fizetni, mert másképpen nem tud kimenni. Nagyon jó volna, ha sikerülne neki, mert akkor talán megmarad a házunk. A héten felhívott a bankunk, ha nem fizetünk április közepéig felmondják a lakáshitelünket, és akkor nem tudom mi lesz! Igaz, ha ki sikerül menni férjemnek szerintem én teljesen összeroppanok, hogy egyedül maradok a gyerekekkel, de ezt mi vállaltuk és tenni kell azért valamit, hogy jobb legyen! Csak sikerülne, Istenem! Hát ezen a héten ennyi történ velünk!

Üdv: Vincze Zoltánné