Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Talán ez a hét volt a legjobb a nyári szünet alatt, valahogy mindenkinek jó kedve volt.
A gyerekek sokat nevettek, és volt kedvük játszani. Igaz, jobbára bent, mert valamelyik kertlábasunknak, van sok-sok mézcsinálója.
Ezek szinte ellepik az udvart, én is félek tőle, de Detti egyenesen retteg, így ha egyet is meglát, fejvesztve rohan befelé, és ezután már nehezen merészkedik ki esetleg az ajtótól 2-3 méterre. Már többen szóltak neki, de mindenkit elküldött egy másik földrészre.
Na mindegy, jókat játszottunk bent is. Tegnap hazajött Apuka, a gyerekek nagyon örültek Neki, szegénykém olyan fáradt volt, hogy vacsorázott, és el is aludt. De a gyerekek még kb. este tízig nézték. Reggel korán keltünk, felpakoltunk, és irány a szabad. Mentünk horgászni, most sem fogtunk semmit, meg útközben elhagytuk a gilisztás dobozt, de megoldottuk, jó volt!
Szóval jó volt ez a hét, remélem a következő még jobb lesz!
Üdvözlettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hét végén meglátogatott minket anyósom. Kérte, hagy vigye fiamat el egy pár napra magához. Janika persze örült, hogy mehet, így legalább találkozhat unokatestvéreivel. Edina a hétvégén jön már haza, hiányoznak is már neki a barátnői, meg persze mi is. Mesi szeretett volna elmenni barátnőmhöz, aki tőlünk két faluval arrébb lakik, mivel ott is van három kisebb gyermek. Megbeszéltük, örömmel látják, és fogadják ők. Elvittük, bár kissé féltem Ő most van tőlünk először távol több napra. Így párommal ketten maradtunk, gondoltuk kihasználjuk a lehetőséget, kipakoltuk a gyerekek szobáját és nekiálltunk kifesteni. Hát sajnos nem egyszerű, annyira vizes a fal, hogy nagyon sok javítanivaló van rajta. Az egyik falát teljesen újra kell vakolni. Nagy a felfordulás most nálunk, de remélem mire megjönnek sikerül újjá varázsolni nekik szobájukat!
Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon rossz volt ez a hét, mivel unokatesómék is elköltöztek, mert annyira kilátástalan a helyzet nálunk a faluban.
Nekünk is nagyon rossz a helyzetünk, és sosem írtam meg, de három éve nincs áram a saját otthonunkban, és most már a nedvességtől is dőlnek ki a falak, mivel sajnos talajvizes helyre épült. Így elhunyt szüleim lakásában élünk kiszolgáltatott helyzetben, mivel testvéreim nem mondanak le a javamra, és azt sem tudom, meddig lehetünk itt.
Nagyon rossz helyzetben vagyunk, nagyon sajnálom a gyermekeimet, mivel nem stabil az otthonunk.
Jön az Iskolakezdés, és nem tudom miből indítom a gyermekeim iskolába. Kettő általános és egy középiskolásat.
Szomorú nagyon, de ez van sajnos!
Üdvözlettel:

A Révész család

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt hét nekünk nem volt szerencsés. Kedden késő délután nagy vihar volt nálunk, ami sajnos jéggel jött. A kertünket a jég teljesen elverte. Minden oda lett, a burgonya talán jó lesz, mivel a föld alatt van. A házon a redőnyeinket is megütötte, a tető is sérült. Még mi jön ránk? Amiért nehezen megdolgozunk egy pillanat alatt tönkremegy. A biztosítónak jeleztük a kárunkat, most várunk. Attila megérkezett Lengyelországból, nagyon szép helyeken járt, jól érezte magát. Most nagyon fáradt, egész héten pihent. Szombaton elmentek **********-re a nagyszülőkhöz nyaralni, nem tudom, meddig maradnak, majd szólnak. Így ketten maradtunk itthon.

Tisztelettel:

Gulyás Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sajnos az elmúlt napok nagyon nehezen teltek, nem mentünk sehova, csak levegőzni vittem a gyerekeket.

Szerencsére meggyógyultak a betegségből, amit a múlt héten összeszedtek.

A lakáshitelt egyre nehezebben fizetjük, a rezsit meg még nehezebben.

Tomi nagyon várja már az óvodát, mert hiányoznak neki a barátai.

Sajnos nem tudok már mit írni, nagyon nehezen élünk és örülünk, ha enni tudunk adni a három gyereknek.

Köszönettel:

Szász József

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nekünk véget ért a nyári szünidő, egy kicsit kikapcsolódtunk a nagyszülőknél, nyaralásra sajnos nem futotta. Még az állatkertbe készültünk nagyon, de ez sem jött össze anyagilag. Az elmúlt hét sajnos inkább ősz volt, mint nyár. Az állandó esők miatt későn tudtunk elutazni, aztán pedig szintén a rossz idő miatt csak a hét végén értünk vissza. A lányok nagyon szeretnek vonatozni, de most egy kicsit már az úton kezdték a rosszalkodást. Pihentünk a héten, de mégis kifárasztott az egész napos út, hétfőn pedig már dolgozni mentem. A lányok sokat játszottak, rohangáltak vidéken. Játszottak az unokatestvérekkel, megint kutyáztak is rengeteget. A kertben körtét szedtek, és föl is falták, ami az ebéd rovására ment időnként. Nagyon tetszett nekik, hogy saját maguk szedik, megmossák önállóan, és megehetik a gyümölcsöt. Itthon sajnos nincsenek gyümölcsfáink. Elég fáradtan érkeztünk vissza, kicsit letörve, mert nem tudom megoldani a problémáinkat, bárhogyan is szeretném. Gyakran álmodozom saját OTTHONRÓL, de ez szinte elérhetetlen álom számunkra. Sok levelet és e-mailt írtam már, segítséget kértem milliomosoktól, és milliárdosoktól, de válaszra se méltatnak. Nem tudunk egyenesbe jönni, és nem számíthatok senkire. Kislányaim mellé szerettem volna családunkba fogadni "eldobott" kisgyermekeket, de anyagi helyzetem miatt szóba se állnak velünk. Néha azért még álmodozom, mert hiszek a csodában. Csak velünk is megtörténhetne! Most nem elégedetlenkedem, mert az is csoda, hogy bekerültünk ebbe a programba, és havonta segítenek a gyerekek élelmezésében.

Készülünk lélekben az óvodára. A lányoknak már nem olyan nagyon tetszik a dolog, hogy egész naposak lesznek, stb.. Szabad perceimben igyekszem készítgetni a ruháikat, kimosni a kiscipőket.

Nagyon félünk a szeptembertől, nehéz lesz egy új életet kezdeni mindnyájunknak. A hétvégén itthon takarítottunk, bevásároltunk, rajzoltak és színeztek a lányok.

Szép nyarat kívánok!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Szerencsére ma megérkezett a családi pótlék, mert már kiürült a kassza. A héten megjön a támogatás is az alapítványtól, így a bevásárlást is meg tudjuk oldani. Sok minden történt velünk mostanában. Voltunk egy cipó és lángos sütő versenyen, ahol elég szép eredményt értünk el, több második és egy harmadik helyet is elhoztunk. Ezzel együtt a díjazás sem volt kicsi, mert 20-100 kg liszt járt a helyezésekkel. Saját készítésű kemencével indultunk a versenyen. Az a hétvége nagyon jó volt. Együtt voltunk a barátainkkal és nem kellett azzal foglalkozni, hogy holnap mi lesz. A gyerekek élvezik a nyarat, mi meg azt, hogy Ők jól érzik magukat. Nyaralni úgy sem tudjuk vinni őket, így legalább a nyaruk sem lesz olyan rossz.

Tisztelettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten sokat eset az eső.

Igen keveset voltunk kint emiatt, végig takarítottuk a szekrényeket, szét válogattuk a ruhaneműket, és amik nem kelletek, tovább adtuk más rászoruló, sok gyermekes családoknak.

A héten az is eldőlt, hogy Mariann lányunk hová megyen tovább tanulni.

Sajnos az anyagiak megint közbe szóltak, és azt hiszem ez a nélkülözés a gyermekeinket is végig kísérik az életükön, mert mindig a pénztől függ minden!

Mariann szeretett volna Budapesten tanulni, mint ápolónő, és egy idősek otthonába lett volna gyakorlaton és ismeretség alapján jó helye lett volna! Szeretett volna *********-ra is menni a turizmust kitanulni.

De az sem megy sajnos, ugyanis mind a két iskolánál, kollégiumnál olyan anyagiakat követeltek előre, hogy mi sajnos azt nem tudtuk megfizetni, és így Mariannak le kellet mondania ezekről a lehetőségekről.

Maradt a *******-i fodrászati iskola, ahová  2011.08.03-án megyünk beiratkozni. Ide nem kell kollégium, mert közel van hozzánk, és a töredékét kell csak befizetni (4500 Forintot) annak, amit a másik két iskolába kértek.

Így Mariann két évig a fodrászszakmát tanulja. Esélye elhelyezkedni egy nagy nulla, mert már annyi fodrász van, Dunát lehetne velük rekeszteni! Évi lányunknál valahogyan vissza jöttek az allergiás tünetek, pedig minden gyógyszert rendesen szed. Be van gyulladva a torka, könnyezik a szeme, el van dugulva az orra, és sokat tüsszög.

Violának elég sokat fáj a másik oldala, ahol még meg van az elvileg ép vese, nem tudom mennyire ép, ha gyulladásokat mutat a labor vizsgálat, én nem értem ezeket az orvosokat?! Még mindig szedi a gyógyszert, reggel este, de nem használ Neki.

Feküdni meg nem feküdhet állandóan!

A hétvégén már nem esett annyira az eső, elég jól zárult a hetünk: Péntek délutántól- szombaton egész nap falunap volt nálunk.

Voltak jó köttesek, és volt jó pörkölt, krumplival savanyúsággal, és a Sógorok együttes volt fellépni. A gyerekeknek voltak jó programok, tejesen ingyen volt minden.  Így könnyedén gond nélkül elrepült a hétvége.

Ma vasárnap megint levágtam két tyúkot, sajnos már csak kettő van a 10db-ból, mert a héten elég gázos hetünk volt, és öt darabot levágtam, volt pörkölt, leves, tészta, krumpli, nokedli mikor mit ettünk a héten.

Várjuk már a jövő hetet, mert hétfőn talán segélyosztás lesz! De lehet, hogy szerdán ezt még nem tudni biztosan, meg jön a családi is, és be tudunk egy kis élelmet vásárolni meg tisztálkodási szert, meg mosószert, mert elfogyott minden a héten. De legelőször, Mariannt írassuk be az iskolába!

A hír még mindig ugyan az, immár majdnem nyolc hónapja nincsen Palinak munkája, se keresete sajnos. 

Hát azt hiszem ennyi történt ezen a héten nálunk.

Tisztelettel:

Szellő Pálné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A mostani hét programokkal telt a gyerekeknek. A családsegítő központban voltak Nekik szervezve foglalkozások délelőttönként, amit nagyon élveztek. Gyöngyfűzés, egészség nap, akadályversenyek, és kirándulás a vadasparkba, amire én is elkísérhettem Őket. A gyerekek nagyon jól érezték magukat, és persze én is. Szebbnél szebb állatokat láttunk, azt a mosolyt, örömöt és boldogságot látni a kis arcukon fantasztikus érzés. Soha nem volt még részünk kirándulásban így együtt, de nem is gondoltam volna, hogy én is mehetek velük, és együtt lehetünk. A hét közepén megijedtünk: szegény Nikit megcsípte egy darázs, és be is dagadt, azonnal az ügyeletre kellett vinni.

Számlák sorakoznak sorba ismét, és felszólítók is. Sokszor már a postaládát is félve nyitom ki.

Kisállatkáink és a kertünk szépen fejlődnek, csak most már a napsütés kéne nekik. Edina nagyon örül, hogy itthon vagyunk, és mesézhet, és együtt főzhetünk. Irogatjuk össze a beiskolázáshoz mi szükséges, de már nagyon félek, hogy hogyan fogom tudni teljesíteni mindazokat, amire szükségük lesz ismét. És hamarosan itt a fűtési szezon is. Szinte úgy pörögnek a hónapok, mint a napok. Utol se érem magam, és már kezdhetem előröl. Mostani héten ennyi történt.

Mindenkinek szép napot kívánok!

Tisztelettel:

Fülöp Ildikó és gyermekei

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az iskolához leadtam a papírokat, amik kellenek. Anyukámnak végre megjött a határozata, hogy mikor mehet a bizottság elé, mert leszázalékolják. Augusztus elején kell mennie. Nagyon ideges vagyok emiatt, meg hogy a gyerekeknek meg lesz-e minden papír, mert augusztus 9-én osztják a könyveket. Én intézem a dolgokat, ellátom a gyerekeket, és anyukámat, a férjem pedig dolgozik.

Üdvözlettel:

A Nagy család

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten nem volt esélyem az unatkozásra (amúgy sincs). Itt van a párom két fia, nálunk nyaralnak. Az egyik fiú 15 éves, a másik 12 éves. De olyanok, mint a tűz, és együtt a hat gyerek kész téboly. Bosszankodunk is velük, de sokszor nagyon jókat nevetünk a tini veszekedéseiken. A nagylányuk 17 éves, de Ő nem sűrűn tud jönni, mert színjátszó körre szokott járni, és most egész nyáron próbálniuk kell. Még a jövő héten biztos itt lesznek a fiúk, és valószínű, hogy csütörtökön jön a nagylány is. A gyerekek jól vannak, nem betegek. Szilvike állandóan mászik, Emma meg követi, és én meg aggódom, nehogy véletlen leessen valahonnan. Vasárnap estére elromlott a tévé, a sógornőm adott egyet kölcsön, hogy tudjanak a gyerekek tévézni. De most még egy darabig meg se lesz csináltatva. Ma egész délután palacsintát sütöttem a családnak. Hát nagyon hamar elkapkodták, ahogy kisült egy pár darab, már ott álltak, és ették csak úgy magába, töltelék nélkül.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezzel az örömhírrel kezdem az e-heti beszámolót: Sanyi fiamnak tegnap
kezdődött, a háromnapos Magyar bajnokság, ahol tegnap egy ezüstérmet kapott, de
ma és holnap is indul több számban. Sanyi július 26-án töltötte be a 15.
életévét. Cinti kezében összetört egy pohár, ami csontig vágta a
kezét, össze is kellett varrni. Eszter és a két kicsi jól vannak. Én küzdök a mindennapokkal. Gáz még mindig nincs, így főzni sem tudok. Mindjárt itt az
iskola, nagyon félek, hogy nem tudom beiskolázni a gyerekeket!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre esett az eső, így mostanában leginkább a kertben dolgoztam. A bab egyik része megérett és felszedtem. A csemegekukorica is jó már, úgyhogy többször is főztem belőle a gyerekek nagy örömére. Közben hívtak napszámba sárgabarackot szedni. Az utolsó napon nem a pénzt kértem, hanem gyümölcsöt. Vegyesen volt, így tettem el befőttnek is és főztem lekvárt is. Elég sok lett, úgyhogy telik a kamra télire.

Robika élvezi a nyarat. Sokat játszik, biciklizik a környékbeli gyerekekkel. Voltunk a városban is többször "csavarogni", és kipróbáltuk az ottani játszótereket is, ami éppen útba esett. Nagyon eleven az én kisfiam, és annyi energia van benne, hogy az hihetetlen. Én estére már kifáradok de Ő még az apjával tud hancúrozni. Jó nézni Őket, hogy ennyire meg van köztük az összhang. Remélem, majd amikor Robika nagyobb lesz, akkor is így lesz és majd meg tudnak beszélni dolgokat, mint "férfi a férfival".

Lassan fel kell készülni az óvodára is. Átválogattam a ruhákat, és úgy látom, kell néhány új darab, a cipőről nem is beszélve. Augusztusban lesz a védőnőnél ruhaakció, majd ott körülnézek, de azt hiszem nem vásárolni is kell pár dolgot. Megpróbálom a lehető legolcsóbban megúszni a dolgot, de nem tudom, hogy fog sikerülni.

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt hét is a munkahelykeresésről szólt. A férjem elment több helyre is, de nem sok sikerrel. Én is szóltam a munkahelyemen, hogy év végén visszamennék gyes mellett. Azt mondták, lehet, hogy csak négy órába mehetek vissza. Szuper lesz! Nagy nehezen elintéztem, hogy a bölcsibe felvegyék a kis picurkánkat. Ez van, majd csak lesz valahogy!

A gyerekek rosszul viselik ezt az esős időt. Lehetne már egy kis napsütés!

Tisztelettel:

Rácz Istvánné