Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Nagyon hideg van, annyira szokatlan. Mindent szépen sorban be kellett vinni fagymentes helyre, és a vízcsapot és a vízóra aknát is téliesíteni kellett! A muskátlik gyönyörűen virágzanak még mindig, van egy kamránk, és oda raktam el őket. A leánderek is nagyot nőttek, nem is tudom hová fogom tudni elhelyezni télen, ha tényleg jönnek a kemény mínuszok, de remélem, majd csak találok valami jó helyet nekik.
A népszámlálás jól halad, már csak azok vannak hátra, akik próbálkoztak a netes kitöltéssel, és valami miatt nem sikerült nekik, igaz voltak napok, amikor csak ezzel foglalkoztam, hála és köszönet érte a családomnak, akik ezt lehetővé tették a számomra, hiszen minden munkát elvégeztek helyettem, pedig volt bőven!
Ma fasírt lesz ebédre, krumpli pürével és almakompóttal, persze leves is lesz, csak egy kis gyümölcsleves.
Egészségileg minden rendben most, Édesanyám köhög egy kicsit, de a gyerekek jól bírják ezt a változó időjárást.
A fiam nagyon sokat tevékenykedik, délutánonként is eljár dolgozni, az almaszedés hajrája van, és a barátokkal vállalnak munkát, rázni kell a fáról az almát, majd felszedni, persze nem nagy tétel, inkább aprólékos, időigényes munka, kevés alma van a legtöbb almás kertben, 10-15-20 mázsa alma termett csak 100 almafán.
Gyűjti a keresetét egy téli cipőt szeretne magának, és egy farmert, hiába mondom neki, hogy fiatal szervezetnek nem szabad ennyire hajszolnia magát, de jól érzi magát, és szereti is barátaival tölteni az időt. Mindig nyugtat:"Anya észre sem vesszük és már készen is van!" Nagyon jó fiú!
A lánykám az tanul nagyon sokat, szeretne kitűnő lenni, persze elég sok szakköre és óra utáni foglalkozásra is jár, de szerintem ez is az élethez tartozik, és szükséges egy gyereknek.
Mindig azzal érvel nekem, hogy "Anya te is este tanultál, mégis jó tanuló voltál!"
Igen, csak az kicsit más fajta világ volt még az én koromban, sokat kellett segíteni, hiszen a ház körül nagyon sok volt a tenni való, és volt sok mindenünk.
Tegnap nagyon meghatódtam, este beszélgettünk és mondja a lányom, hogy még fogalmazást kell írnia holnapra, a témája: "Hogyan nevelnéd a gyermekedet?" És kérdeztem, hogy mit fogsz írni? Egyszerű, Anya, leírom, ahogy Te nevelsz minket, és gyorsan készen is leszek. Ez nekem akkora elismerés volt, elpityeredtem, mert ezek szerint valamit csak jól teszek, ha ezt tartja követendőnek.
Nagyon kedvelem a magyar tanárnőjét is, mert ilyen kis kitérőket is tesz a gyerekekkel, és ilyen témákról is beszélget velük, és készíti őket az életre, és nyitja a szemüket a világra!
Persze sok minden más is tetszik még a tanítási stílusában, pl.: nagyon sok verset meg kell tanulniuk, és fel is kérdezi, szerintem a gyereknek tudnia kell pár verset kapásból, sok szülő szerint nem. Mesélte a lányom, hogy tegnap is felment az egyik szülő, hogy olyan verset, mint a Huszt, miért kell megtanulni? Szerintem szép vers, és olyan jól lehet elmondani is... "Bús düledékeiden Husztnak romvára megállék....csend vala... felleg alól szállt fel az éjjeli hold..."
Nem vagyunk egyformák szülők sem, van akinek este hétkor még kint van az utcán a lánya, (most hogy járkálok este is, elég későn a népszámlálás miatt), csak nézek nagyot, mit keres kint ilyenkor egy gyerek az utcán, a fiukkal beszélget, persze majd 20 év körüli fiúkkal… Volt akire rá is szóltam, hogy nem várnak még otthon, de csak nevetett egyet és válaszolta, hogy nem... Ennyi, ilyen is van, ha meg gond, baj van a gyerekkel, csak néz a szülő, hogyan történhetett ilyen meg vele???
Már beszéltünk szülői értekezleten is ilyenekről, de van, akit nem érdekel, sajátos elvek szerint neveli a gyermekét, ilyen is van...
Voltunk vasárnap templomban is lánykámmal, új éneket tanul a gyülekezet, hiszen "újbori úrvacsora" lesz 23-án, ezért már szerdától van istentisztelet esténként is, remélem el fogok tudni menni!
Mostanában valahogy még jobban szükségem van az igére, vasárnap a Lelkésznőnk az elengedésről beszélt, hogy tudnia kell minden embernek, hogy meddig kell pátyolgatnia a gyermekét, és mikor kell tudni elengedni, persze akkor, ha előtte kellő önállóságra nevelte. Így van, nem egyszerű gondolatok ezek sem, és lehetne róla hosszan beszélgetni, hiszen az ember életének egy nagyon fontos állomása, és elég nehéz megélni, mikor a gyermeknek barátnője, felesége van és az az első a rangsorban, vele tölti minden idejét, a mi kis lányunk vagy fiunk... Hiszen mindenki családjában rokoni, baráti körében vannak ilyen emberek, akik jól tudják megélni ezt, és vannak akik nem jól. Vajon én milyen leszek majd? Remélem, megadja a jó Isten ezt is nekem és láthatom a gyermekeimet felnőttként és az unokáimat is!
Szombaton volt a "72 óra kompromisszumok nélkül" sorozat keretében a gyerekeknek munka, nagyon jó kedvel és szeretettel végezték el ezt a feladatot is, a kis falunkhoz mérten elég sokan is mentek, olyan jó érzés tudni, hogy jók a gyerekek, fiatalok és egy nemes cél érdekében hajlandóak tenni is, bármivel, bármit!
De elköszönök, legyen mindenkinek csodaszép a napja, és történjenek jó dolgok is veletek, süssön a nap melegen, és ne felejtsetek el mosolyogni, hiszen a mosoly mindenkinek jól esik, aki adja, és aki kapja annak is. A jó Isten áldása legyen mindenki életén, aki értékes idejéből áldozott rám!
Tisztelettel:
Juhászné Mária
