Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Túl vagyunk a nagy farsangi mulatozásokon, elég is volt belőle ennyi.

Óvodában, iskolában, mindenütt őrület. Igaz, én magam részéről sajnos nem vagyok túl mulatozós fajta...talán ezért szenvedek februárban,de azért túlélhető...

Még mindig nincs megoldás a lakásproblémánkra és ez nagyon félelmetes.

Megyünk az utcára hamarosan...? Nincs semmi lehetőség a szabadulásra ebből az ördögi körből. Nem tudom mi lesz velünk, kétségbe vagyok esve. Főként a gyerekek miatt bár én se mennék szívesen híd alá aludni, se hajléktalan szállóra. Nem történik semmi és én is leálltam, mintha béna lennék, nyomasztó helyzet, nem kívánom senkinek.

Igaz, Isten bármit megtehet és az Ő gondolatai nem a mieink, de most nem tudom, hogyan lesz tovább. Bízom benne, hogy nem hagy elveszni minket, látja a bajainkat, de valami miatt vár vagy én úgy látom, hogy egy helyben topogunk, majd kiderül hamarosan.

Kicsit szomorkodom amiatt is, hogy lejár az egy évünk lassan az Alapítványnál...nagy érvágás lesz, ha nem kapjuk már a támogatást. Bele se merek gondolni. Nem panaszkodni akarok, de más témám nincs úgy tűnik jelen helyzetben. Kérem, ne haragudjanak a kedves Olvasók! A hétvégére nagy hó esett, de már el is olvadt mára nagy része. A gyerekekkel voltunk kinn szánkózni, hóembert építeni, most szombat délután közösen házimunkát végzünk, főzünk, kicsit pihenünk.

Szép hetet kívánok tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Egyszerűen nem tudunk kilábalni a betegségekből, Sanyi fiam fekvőgipszben fekszik, Evelinnel a mandulaműtét után küzdünk az allergiával, Cinti nagyon beteg lázas, Réka ma szintén lázasan ébredt: Dávid a mandulaműtét után jobban van, Ő az egyedüli, mert sajnos én sem bírom tovább, nagyon magas a vérnyomásom. Teljesen kétségbe vagyok esve, mindent ki fognak kapcsolni, már megkaptuk az utolsó felszólításokat. Nagyon hideg van, le sem tudunk ülni. Már nem bírjuk tovább!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten is nélkülözött engem a családom, mert még mindig a kórházban vagyok, de szerencsére hétvégére haza engednek.

Mostam, főztem, takarítottam, szóval bepótolom két nap alatt azt, amit nem csinálok meg egy hét alatt.

Nem tudom, még meddig leszek a kórházban, de még vannak kezelések, elég jók és csökkennek a fájdalmaim.

A héten a férjem is elkezdte a közmunkát, és dolgozott. A héten az önkormányzattól kaptunk kenyeret, és tejet. Ezt több hónapon keresztül adják majd heti bontásban. Nagyon jól jön nekünk ez a segítség is.

A család amúgy jól van, nem beteg senki sem, hála Istenek.

Nagyon nehéz nekik nélkülem idehaza, de majd csak bele rázódnak, és minden rendben lesz.

Mindig bejön hozzám látogatni valamelyik lányom, és a férjem is egyszer, de mikor Ő jön, nagyon vágyódom haza. Az unokám is volt már látogatni és Ő is haza akart hozni onnan, nagyon élvezte és tetszett neki a liftezés.

Hát ennyi történt nálunk a héten.

Maradok köszönettel és Tisztelettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon nehéz az a február, örülök, hogy dolgozok, de ez a tél próbára teszi az embert. Most már örülök, hogy nem vagyok beteg, két héten keresztül betegen jártam dolgozni. Most ugyan úgy hőemelkedésem van, fáj a fejem, hideg rázza minden ízem-porcikám. Fáj, de tűröm, mert gyógyszerre nem futja, mindenki otthon ilyen betegséggel küzd. Nagyon nehéz 48.000 Ft-ot beosztani. Tűzre való vásárlás 10q fa 25.000 Ft. Kisebbik gyermekem iskolai rendezvényen betegen szerepelt, énekelt. 1000 Ft támogató jegyet kellett venni ahhoz, hogy megnézhessem a lányomat. 

Tisztelettel:

Bede Mónika

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Még mindig esik a hó, a gyerekek még élvezik, mi már nem annyira. A tetőnk nagyon rossz állapotú, ezért minden egyes alkalommal párom megy a padlásra összelapátolni és ledobálni a havat, hogy ne ázzunk be, ha jön az olvadás. Elkeserítő, hogy nem tudjuk még javítani sem, évről-évre csak nézzük, hogy megy egyre jobban tönkre.
Tüzelőnk is kevés van, rengeteget elhasználtunk az elmúlt két hétben. Lehetséges, hogy mégis vennünk kell még az idén, pedig azt hittük elég lesz.
Hónap közepe van, de pénzünk már most nincs, befizettem a számlákat, hiteleket, bevásároltam élelmiszert és ennyi volt, pedig nagyon spórolok. Jó lenne, ha legalább egyikünknek lenne normális fizetése. Feszültek, idegesek vagyunk a tehetetlenségtől, próbáljuk nem mutatni a gyerekeknek, de nehezen megy, érzik, hisz egyre sűrűbben vagyok kénytelen mondani egy-egy szükséges dologra, hogy nincs pénzem megvásárolni.
A hétvégén a kislányomnak farsangja lesz, már nagyon készül rá, megoldottam a ruhát, hogy ne kerüljön sokba és szép is legyen.
Hálásak vagyunk a lehetőségért az Alapítványnak!

Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mint ahogyan előző beszámolómban leírtam, befeküdtem a kórházba kezelésre, de hétvégére haza lehetett jönni, így hazajöttem, és írom a naplót. A család jól elvolt itthon, elég jól boldogultak nélkülem.

Főztem nekik pár napra, csak tésztát kellet kifőzniük.

A gyerekek szépen elkészültek, és időre mentek iskolába.

A férjemnek hála Istennek elindul a munka, több mint egy év után lesz jövedelme, azt nem tudom meddig, de felvették nyolc órába. Hétfővel kezd, és hetente fognak Neki kifizetni. Kicsit rossz lesz, aggódik is emiatt, mert nem vagyok itthon, és mikor haza ér, neki kell mindent csinálnia. A gyerekek meg 13-15-16 órakor a hideg házba jönnek haza.

Mariannra hárul minden, a háztartással kapcsolatban. A múlt héten jól bírta, de már most megy iskolába, és ha 16-17 után hazaér, fárasztó lesz neki.

Most pedig magamról: első két nap nagyon rossz és fájdalmas volt a kórházban. A kezelések miatt egész napom úgy eltelik, hogy mindenféle kezeléseket kapok, amik 45 percesek vagy egy órásak, pihenőm alig van. Kapok kétnaponta injekciót is, és diétás étrenden vagyok.

Körül-belül ez az egész öt-hat hetet fog igénybe venni.

Már egyre jobban érzem magam, jobb a közérzetem is, de már ma reggelre, hogy nem volt injekció és kezelés, fáj minden.

Hát ennyi történt a héten a családunkban.

Köszönettel, Tisztelettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Vége megint egy hétnek, a gyerekek gyógyulnak. Hétfőtől mindenki ment iskolába, és óvodába.

Itt a Farsang is, az iskolában már lezajlott, de az oviban a héten csütörtökön lesz. Dettike be is öltözik Jó tündérnek.

Már nagyon várja, ez lesz az első Farsangja, nagy az izgalom.

Kisebb gondok adódtak nála, ha valaki túl sokat beszél, rászól, hogy maradjon csendben, mert idegesíti, és már teli van az agya. Lehet az bárki: Én, Testvér, Mama, Óvó néni, és megint nagyon válogat nem sok mindent eszik, de meg sem kóstolja, mert koszos lesz a foga.

Egyedül a krumplit eszi meg, azt is csak pürének, semmi más zöldségfélét nem hajlandó a szájába venni. Már nagyon nem szeretnék pürésíteni, mert hát csak hét éves. Mondom neki mindig, hogy így nem mehet iskolába.

És hát ebbe sem enged beleszólni, befogja a fülét, vagy dühösen elvonul, és azt mondja, hogy a rendes Anyukák, nem beszélnek ilyen sokat, és butaságokat mondok csak…

A többiek jól vannak habár, Janinak egyre többet fáj a feje. Réka mindig unatkozik itthon, de olyan nehéz mindenki kedvében járni.

Üdvözlettel:

A Lencsés család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hideg az idő nagyon mifelénk. Vivien kislányom megbetegedett, szombat óta lázas, és nagyon köhög. Szegénykémnek nem elég a törött keze, még ez is. Járvány van, azt mondják, mert az iskolában nagyon sokan hiányoznak. A nagyobbik kislányom még nem beteg, és remélem nem is lesz. Anyagi helyzetünk egyre rosszabb, nem bírjuk a számlákat sem fizetni. Egyszerűen kikapcsoláson áll a gáz, villany és megint csak, mint mindig, nem tudom mitévő legyek. Nagyon kevés a pénz, és sok a kiadás, minden hónapunk egyre keservesebb. Nagyon rossz lesz ennek a vége, ha bekövetkezik, amitől tartunk már egy ideje. Nemsokára jön, és elér minket a kilakoltatás, de addig valószínű kikapcsolnak mindenünket! Munkánk nincs. Nap mint nap munkát keresünk, de semmi. Nagyon szomorúak vagyunk a havi jövedelmünk nem, hogy nőne, hanem csökkent. Baj hátán baj, mi lesz velünk és sok családdal, akik ugyan ilyen cipőben járnak, mint mi?!

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A nagyobbik fiam korházba került ismétlődő tüdőgyulladással, így felváltva ügyeltünk a gyerekekre.

A lakásszövetkezetnek tartozunk 270.000 Forinttal, és aki tud, kérem, segítsen nekünk! Nem tudjuk kifizetni március 31-ig, így bíróságra adják az ügyet,.három gyereket nevelünk, úgy ahogy épp tudjuk.

Így még embert nem aláztak meg, mint minket lakógyűlés címszóval.

Kijutott nekünk megint jó és rossz, mint minden nagyon szegény embert.

Szép napot!

Szász József

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hát ismételten csak panaszkodni tudok ugyanis a lányok betegek sajnos. Alíznak mandulagyulladása van, és bárányhimlős. Szilvia most szerdán lett volna az orrmandula műtétje, de ő is himlős lett. Pedig Ő már két évvel ezelőtt benne volt és most mégis elkapta. Emma most egész éjjel lázas volt, és nagyon csúnyán köhög, és nehezen veszi a levegőt. Ma a változatosság kedvéért ismét megyünk az orvoshoz szegénykémmel. A páromat a múlt héten megharapta egy kutya. Szerencsére az oltási papírok rendben voltak, így csak egy tetanuszt kapott. De még emellett kapott egy vesegyulladást és egy tüdőgyulladást. Kész vagyok teljesen, nem tudom mi lesz velünk. Mi jön még?

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon nehéz a helyzetünk. Sokszor van úgy, hogy már elfogy az élelem, de örülünk neki, hogy segítenek Önök, mert nem is tudom mi lenne velünk, ha még ez sem lenne. A gyerekek járnak iskolába, jó tanulók 4-es 5-ös a félévi eredményük. Készülnek a farsangra, sajnos nekünk szülőknek munkalehetőség nincs, így nagyon nehéz a megélhetésünk. És nem beszélve arról, hogy tél van, kevés a tüzelő, nincs miből venni. Továbbra is várjuk segítségüket, ha tudnak, segítsenek rajtunk továbbra is, mert igen rá vagyunk szorulva. A kisfiúval havonta járok vérvételre a hematológiára. Sokszor van úgy, hogy betegek a gyerekek, sokba kerülnek a gyógyszerek, van úgy, hogy ki sem tudom váltani mindet.

Tisztelettel:

Déri Ferencné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Tegnap volt az iskolai farsang. Edina Szörnyellának öltözött, kapott egy bundát, és egy parókát kölcsön, kifestettem jó erősen, csini ruhában nagyon élethű lett! Janika vadásznak öltözött, a terepszínű ruha adott volt, kalapunk is akadt, rajta hosszú fácántoll. Elsők nem lettek, de nagyon jól érezték magukat. Jövő hét szombatom Mesié lesz.
A héten voltunk vásárolni, már semmink nem volt, itt csak a legfontosabbakat veszem meg, mindig várok, míg a barátnőm el tud vinni nagyobb üzletbe, ahol minden lényegesen olcsóbb.
A hideg miatt még mindig nem indul a munka párom munkahelyén, sajnos még jövő hónapunk is nehézkes lesz. Én is adtam le jelentkezési lapot egy multicéghez, válaszra sem méltattak.
Üdvözletem küldöm és köszönöm a támogatást:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az utóbbi időben sajnos nagyon nem kedvező dolgok történetek a családdal.

Én még beteg is voltam, és mondhatom el, hogy jobban vagyok két hét után.

Ma sajnos Dóri lányom újból beteg lett, fáj a torka, és már be is lázasodott sajnos!

Ezen a télen a gyermek nagyon sokat van itthon, betegen, legutóbb hasfájás végett.

Péter fiam is kezd csúnyán köhögni, most egyedül Móni lányom tartja magát.

Nálunk Pénteken reggel még -22 fok hideget mértek, nagyon durva idők járnak errefelé.

Nagyon nehéz a lakást felfűteni és nem győzzük a tüzelőt.

Egyenlőre ennyi, minden jót kíván a Révész család!

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elég nehéz hetünk volt ismét. A gyerekek még végig otthon voltak, de úgy tűnik, sikerült kimászniuk a betegségből. Most én vagyok a soros, alig tudok fönn lenni, de nem tehetek mást, nem feküdhetek sajnos, pedig nagyon jól esne. Kétségbe vagyok esve, mert sehogy sem alakul az életünk, nem tudom hová költözünk egy hónap múlva. Nem tudom miből költözünk... Semmit nem tudok!

A héten a férjemnek a munkaügyibe kellett mennie, megcsillant a remény, hogy lesz valami...de semmi. Még egy tanfolyamról is lecsúszott sajnos, pedig jó lett volna, semmi nem jön össze mostanában. A gyerekekkel készülünk itthon a farsangra, már nagyon várják. Sikerült ismerősöktől kölcsönkérni jelmezt, így az hála Istennek nem kerül kiadásba. Hétvége felé kimerészkedtünk szánkózni, hóembert építeni, de a nagy hideg miatt nem sok időt töltöttünk a szabadban. Félek, hogyha újra megfáznak, kezdődik minden elölről.

Sajnos gyenge az immunrendszerük.

Most hétvégén mosok, főzök, takarítok, amit hét közben nem sikerül elvégezni, azt ilyenkor pótolom. Sütöttünk a gyerekekkel egy kis sajtos pogácsát, hamar el is fogyott. Még egy kis meglepetést kéne csinálnom, mert a nagyobbik lányom szülinapja lesz, de azt csak akkor lehet, ha elalszanak.

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Bemutatkozó levél

Tímár Zoltánné **** Júlia vagyok.

1973. ***** **-én születtem ****-on, **** megye székhelyén. Szüleimmel és nyolc testvéremmel ****-ban éltünk szegényes körülmények között. Édesapám alkoholproblémákkal küzdött, és édesanyám egészségi állapota is korán megromlott. Emiatt engem, mind a legidősebb gyermeket a hetedik osztályt követően szüleim kivettek az iskolából, hogy a háztartási munkában és kisebb testvéreim ellátásában, nevelésében segítsek. Édesanyám 2000 áprilisában, édesapám ugyanez év szeptemberében elhunyt.

Férjemmel, Tímár Zoltánnal 1989-ben ismerkedem meg községünkben, ahol ő cipészként dolgozott akkoriban. Férjem 1966. ****** **-én született ****-on. Édesanyja cipőgyári munkás, édesapja testnevelő tanár és kézilabda-edző. Egy testvére van, aki 1968-ban született, ők jelenleg is ****-on élnek. Férjem 1988 óta él Magyarországon, 1991 óta pedig hivatalosan is magyar állampolgár. 1992 januárjában házasodtunk össze, a nehézkes hivatalos ügyintézés miatt. Legidősebb gyermekünk, Regina, ekkor már több, mint egy éves volt (1990. ****** **-én született). 1992. ******* **-én született második gyerekünk, Alex,  majd 1999. ******* **-én legkisebb gyermekünk, Zoltán.

Az első hónapokban szüleimmel éltünk, majd 1990 tavaszán férjem felhagyott a cipészkedéssel, és munkát vállalt a ****-i tsz-ben, ****-tól 20 km-re. Ekkor keresztszüleimhez költöztünk ****-ra. De mivel ők italozó életvitelt folytattak, a kapcsolat hamar megromlott, ezért fél évvel később visszaköltöztünk szüleimhez. Ezt követően férjem három éven át naponta ingázott a munkahelyére. Ez idő alatt én a fatelepen első gyermekemmel állapotosan segédmunkát végeztem, majd a szülést megelőzően három héttel elbocsátottak. Gyermekem születése után háztartásbeliként otthon voltam és édesanyámmal közösen gondoskodtunk kisebb testvéreimről és saját gyermekemről. 1991-ben megszületett a legkisebb öcsém, majd 1992. ******** **-én második gyermekem, Alex. Ebben az időszakban a család férjem fizetéséből, a családi pótlékból és idényjellegű alkalmi munkákból tartotta fent magát, amelyeket édesapámmal és idősebb testvéreimmel végeztünk. 1993-ban férjemet a tsz-ből leépítés miatt elbocsátották, ezután munkanélküli volt, ő is alkalmi munkákat vállalt. 1994 nyarán tudott ismét elhelyezkedni ****-on, a **** ****  Kft-nél, ahol nyolc és fél évet dolgozott. Alex fiamról 11 hónapos korában kiderült, hogy komoly légúti betegséggel küszködik, aminek kiváltó oka valószínűleg a rossz állapotú (nedvesedő, penészesedő falú) lakhelyünk volt. Emiatt albérletet kezdtünk keresni a községben. Egy távolabbi rokonom segítségével sikerült egy jobb állapotú lakást kibérelni, és az ő családi vállalkozásán belül munkahelyhez is jutottam. Takarítónőként és kisegítőként dolgoztam a cukrászüzemükben 1999 augusztusig. Alex kétéves koráig sokszor betegeskedett, gyakran több hetet, esetenként 1-2 hónapot is kénytelen volt a ****-i tüdőszanatóriumban tölteni. Ez a betegség komoly megpróbáltatást jelentett a család számára anyagi és lelki vonatkozásban is. A gyógyszerelése nagyon költséges volt, a rendszeresen szedendő gyógyszerek és a gyakori kórházba utazások miatt. Ebben az időben, hogy a bérelt lakást berendezzük és a gyógyszerezést finanszírozni tudjuk, hitelt kellett felvennünk. Szerencsére Alex hétéves korára kinőtte a betegséget, így 1999 őszén elkezdhette az általános iskolát. Ugyanebben az évben lehetőségünk adódott saját lakás vásárlására, amelyben jelenleg is lakunk, ehhez azonban újabb hitelt kellett felvennünk. 1999. ********* **-én megszületett legkisebb gyermekünk, Zolika. A házvásárlásra felvett hitel megmaradt részéből a legszükségesebb tatarozást elvégeztük, a falakat kijavítottuk, a házat lakhatóvá tettük, és immáron ötfős családommal beköltöztünk. Az ezt követő néhány évben nagyobb gyermekeim iskolába jártak, én pedig otthon voltam Zolikával, mint főállású anya. Amikor lehetőség adódott, alkalmi munkákat vállaltam a család könnyebb boldogulása érdekében. 2002 őszén férjemnek lehetőség nyílt munkahelyet váltani, így elhagyta a ****-t és  helyben levő pogácsaüzemben, a ****-ben kezdett dolgozni. A cég neve azóta megváltozott, de férjem a mai napig is, immár több, mint kilenc éve itt dolgozik. Alacsony végzettségem miatt (7 általános osztály) illetve a kisebb gyermekek ellátásával kapcsolatos elfoglaltságok miatt folyamatos, állandó munkát a mai napig nem sikerült találnom.

Jelenleg lányunk, Regina a szomszédos községben, ****-n lakik élettársával és közös gyermekükkel. Alex fiunk a **** **** Szakképző Iskolába jár jelenleg, ****-on, és az iskolához tartozó kollégiumban lakik. Hétvégente jár haza vonattal. A rendszeres utazás és a kollégiumi elhelyezés költsége jelentős anyagi megterhelést jelent a családnak, de szeretnénk, hogy gyermekünk képességeinek megfelelően minél magasabb iskolai végzettséghez jusson. Zoltán fiunk az itteni általános iskolába jár, negyedik osztályos.

Családunk jövedelme a férjem fizetése és a két iskolás gyermek után járó családi pótlék. Más jövedelemmel nem rendelkezünk, rendszeres ellátásban, segélyben nem részesülünk. Az Önök Alapítványa által biztosított támogatási lehetőségre férjem távoli rokonai hívták fel a figyelmünket, jelen levelem megfogalmazásában is ők segítettek.

A visszaküldendő szerződéspéldányt mellékelem, a részünkre megítélt támogatást előre is köszönöm.

Tisztelettel és köszönettel

Timár Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt hét nagy készülődéssel telt a nagyfiúnk számára. Pénteken volt  a jelmezbál az iskolában. Katona volt. Nagyon élvezték a gyerekek. A két kicsit is vittük, a középső rendőr, a legkisebb pedig Tom cica volt. Itthon minden változatlan. Részletet fizetünk a gázra, plusz a havi rezsi. Így kb. 40.000 Ft csak a gáz. Van a vízre is törlesztésünk. 5 000 Ft a havi (2 havonta) 14 000 Ft , így ez is 20 000 Ft. A lakáshitelünknél letelt a 2 év rögzítés, így 30 000 Ft helyett 90 000 Ft-ot kell fizetnünk. Beadtuk most a 3 éves rögzítésre a papírokat. Így 48 000 Ft-ot kell bevállalni havonta. Rendbe jöhetnénk már egy kicsit anyagilag. Meddig lehet ezt bírni?!

Tisztelettel:

Rácz Istvánné