Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Eszter egyre rosszabbul van, még mindig folyik a kivizsgálás, a két kicsi meggyógyult, Cinti versenyen volt egy arannyal jött haza, Sanyi még mindig biceg. Egész nap a kórházban ülök, nem tudok dolgozni sem, egy forintom sincs, a kórház és a gyógyszerek mindent elvittek, nem tudok fizetni semmit. El sem tudom képzelni, hogy mi lesz velünk, ha nem kapjuk tovább az Alapítványtól, a segítséget!

Tisztelettel:

Molnár Család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Gyönyörű napos idő van, és igen kedvező a veteményezésre, amit ma meg is kezdünk. Amink van, azt elvetjük. Gyerekek is jönnek segíteni a kertbe, sőt a kisebbik kislányom kért egy darab kertrészt, ami az övé lesz, és Ő ülteti be és Ő fogja gondozni is. A ház körül bőven akad tenni való, viszont munka a férjemnek még mindig nincs. Reménykedtünk, lesz zöldség szedés, de sajnos nincs, mert annyira lement az ára, hogy a gazdák nem szedetik fel. Nagyon sok helyre próbáljuk leadni az önéletrajzunkat, hátha sikerül valami. Most a héten is férjemnek több helyre is próbáltuk, de sajnos sikerünk nincs még. Telnek a hónapok, és egyre kevesebb minden hónapban a bevételünk. Egyre több a csekk elmaradásaink, megint halmozódnak a dolgaink, és rettegünk minden hónapban, hogy mi lesz velünk. Villanyunk, gázunk kikapcsolás szélén tart, és nem tudom mi lesz, mert 90.000 Ft/hó az összes jövedelmünk, amiből 45.000 Ft hitel fizetünk, persze sokkal többet kellene, de annyit bírunk, és ha ezek letelnek, akkor jön a többi sorban, ahogy bírjuk, fizetjük, mert nem akarjuk, hogy a gyerekeinkre maradjon a sok adósság. A tény az, hogy nem igazán marad semmire egy hónapban. A gyerekek nagyon várják már, hogy mikor veszünk ruhákat, kis topánkát, meg ilyesmit, mert hát nincs nekik sok mindenük, de sajnos nem birok. Annyira fáj a szívem, hogy mindig nemet kell mondanom mindenre. Hála Istennek, senki nem beteg, és már ez is nagy öröm számomra. Mostanában volt sok minden, igaz apróbb baj most is akadt a nagyobbik kislányomnak. Jövő héten kell mennie sebészetre, kivágnak a lábáról két tyúkszemet. Remélem nem fog Neki fájni nagyon, de muszáj, mert nagyon fáj a lába a cipőben. A remény a szeretett vezényel minket, és remélem mihamarabb megtaláljuk az utat a jó felé.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetet Mesikém itthon töltötte, bárányhimlős lett, tetőtől talpig pöttyös volt. Szerencsénkre elég jól tűrte, csak néha kellett végigsimogatnom, mert keveset viszketett neki. Mára már csak apró sebei vannak, a nagyja leszáradt. Oviba viszont még nem mehet, csak ha teljesen elmúlt neki, ami az orvos szerint még egy hét. Pedig menne nagyon, itthon nagyon unatkozik nincs gyerektársasága.
Edinám és Janikám jól van, kisebb problémákat leszámítva, minden rendben velük.
Hónap vége van, mint mindig, ilyenkor pénzünk már nincs. Kölcsön kell kérnem, hogy legyen itthon amire éppen szükség van. Szerencsére főznivaló még akad a hó eleji bevásárlásból. Jövő hónapunk még nehezebb lesz.
Köszönöm a Támogatónak és az Alapítvány munkatársainak a segítséget, amit nyújtottak nekünk.
Tisztelettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Drága segítőink!

Én a Nagymama vagyok:

A napok egyre nehezebben telnek felettünk, nem elég, hogy beteg vagyok és már orvosságra sem telik, mellette itt vannak a lányok is, kiket imádok az életemnél is jobban, de már nem bírom. Alig bírok nekik a szájukba egy kis kenyérkét adni. Nem elég baj nekünk, hogy minden élelmiszer feljebb emelkedett, emellett a lányoknak még a bérlet is. Tartok attól, hogy már lassan nem bírom őket iskolába járatni. Szegényeknek elég baj az, hogy korán mennek, későn jönnek és még éhen is egész nap, mert arra nem telik, hogy legalább egy kis zsíros kenyeret vinnének magukkal az iskolába. És mind azért, hogy sikerüljön nekik kitörni ebből a szegénységből, és hogy elérjenek valamit. Itt van a küszöbünkön a második legszebb ünnep, ami létezik és tartok attól, hogy a lányoknak nem fog jutni egy kis kenyérke az asztalra. Pedig úgy szeretném, hogy legalább ilyenkor egyenek egy kis finomat, valami jót. El vagyok keseredve! Félek minden egyes naptól, hogy honnan, miből, hogy segítsek a lányokon. Legtöbbször éhen veszem be a gyógyszereket, hogy csak ők egyenek, mert tudom, hogy kell nekik az a kis erő. Nem érdekel, hogy mi lesz velem, hogy itthon egyedül össze is eshetek éhen, vagy ha lehunyom a szemem, már többé nem nyitom ki. De tudom, hogy bírnom kell, mert nekem még van egy küldetésem, amit a jó Isten rám bízott és teljesítenem kell! Mert ha én nem leszek, ezeknek a lányoknak már nem lesz senkijük. Nagyon szépen kérem Önöket, segítsenek, mert nekünk csak Önök vannak. Mink csak magukra számíthatunk!

Én Brigitta vagyok:

Hála a jó Istennek, már kezd melegedni az idő, és már nem fázik a lábam abban a szanaszét cipőben, amit még karácsonyra kaptam. Nem tudom, hogy mi lesz velünk, mostanában a Mami alig tud kenyeret venni az asztalra, nagyon drágult a bérlet, és azt a kis maradék pénzt is elviszi. Gondolkodtam már rajta, hogy inkább otthagyom az iskolát, hogy megmaradjon az a pénz, de a Mami nem engedi, mert szeretné, hogy legyen belőlem valaki. És én ezt próbálom is teljesíteni. Sokszor már az éhségtől nem látom, hogy mit olvasok, vagy mit írok, de muszáj. Ki kell törni ebből a szegénységből, segíteni kell a Mamán is, hogy ezt a sok jóságot vissza tudjam neki egyszer egy nap hálálni. Remélem addig is, hogy a jó Isten és maguk is velünk lesznek!

Mami és Brigitta

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre itt a tavasz, a gyerekek jól vannak, és iskolában, óvodában vannak.

A héten meglesz Detti Ped vizsgálata, nem tudom mi lesz, mivel épp intellektusú, rendes osztályba tanácsolnák, ahol valljuk be a gyerekek nem elfogadóak a mássággal, és félek attól, hogy állandó retorzió érné, ami nyomban tönkre tenné az eddig igen nehezen felépített munkánkat. És a tanár nénik közül is lehetne válogatni, mert némelyik nem igazán Pedagógus („Erre a gyerekre nem szólok, mert az Apuka ingyen javítja a Trabimat…”) így csakis a másik a hibás. stb....

A szülőkkel is nagy a probléma, mert hát nem mindenki, vagyis csekély a számuk azoknak, akik akár egy pillanatra is beleképzelnék magukat a másik helyzetébe, és kicsit elgondolkozna azon, hogy az ő gyermekét vajon jól neveli-e azzal, hogy csak ˝egy gyagyás˝ kifejezést használ a gyermek előtt. Nem kívánok ezeknek semmit, de jó volna, ha inkább azt mondaná a gyermekének, hogy ez a kislány beteg, és nem tehet róla, inkább segíts neki! Izgulok, mi lesz, és, hogy sikerül a vizsga és jól szeretnék dönteni (hogy a kislányom, élvezze, szeresse az Iskolát).

Nagyon várja, nem akarom, hogy csalódjon, szeretném boldognak látni, akár egy speciális kis létszámú osztályban is.

Tisztelettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre itt a tavasz! Elveteményeztem a kertben. Kaptam málnatöveket, azokat is elültettem. Most nagyon szép a kert-frissen felásva, gereblyézve és "még" tisztán. Majd a nyáron kapálhatom néhányszor.

Szólt az erdész, és kaptunk ágfaszedést. Kihasználtuk a hosszú hétvégét, és sikerült is összeszedni az egészet. Egy nap Robika is kijött velünk, és olyan volt, mint egy kirándulás. Dolgoztunk is, és egy kicsit játszottunk és piknikeztünk is.

Az óvodában volt március 15-ei műsor, ahol a nagycsoportosok

(Robikáék) szerepeltek. Nagyon ügyesek, és aranyosak voltak. Már most látszik, hogy megértek az iskolára.

Párom munkahelyén még mindig gondok vannak. Nincs minden nap munka, így a fizetés is kevesebb. Nem tudom, meddig bírjuk így. Párom azon gondolkodik, hogy keres új munkahelyet, ha nem változik a helyzet.

Remélem a szép idővel szebb napok is jönnek, amit kívánok mindenkinek.

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

El vagyok maradva, mert munkaidőben nem tudom megírni a naplót, utána meg már sietnem kell főzni, mosni, takarítani, mert csak gondoskodni kell a gyerekekről is.

Vitaminnapot tartottak március 14-én, nagyon jó volt: ettünk gyümölcsöt és zöldségeket. Volt még zsíros kenyér is, nagyon jól éreztük magunkat! 

A koszorúzáson Zsani verset mondott,  hazajött Móni is. 

Árpi segített az egyik pesti üdülősnek járdát csinálni, nagyon örült neki, hogy a gyakorlatban is kipróbálhatta, amit az elméletben megtanult, hiszen kőműves akar lenni!

Tisztelettel:

Bede Mónika

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Eltelt egy újabb hét és szerencsére jól vagyunk. Kivéve a nagyfiam. Ma vették ki a varratokat, hát fájt neki, most meg be is gyulladt a lábfeje megint. Még a hétre kapott igazolást, és két hétre felmentést kapott tornából. Bízom benne, hogy helyrejön, és be tudja pótolni ezt a négy hét kiesést. Már nagyon unja az ágyban fekvést, főleg, hogy itt van a jó idő. A hosszú hétvégén a kertben voltunk, a páromék csináltak egy fóliasátrat a palántáknak. Be is lett vetve, remélem megmaradnak, és nem kell venni.

Végül a fiamat beengedtem hétfőn az iskolába, tablófotózásra. A ruhát odaadták neki részletre.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Valahogy mi nem tudunk kimenni a betegségből. Dórika rendbe jött, most Dani lett beteg. A torka, vele mindig is féltem, ha beteg, mert sajnos lyukas szívvel született, és mindenre gyógyszert kell szednie, nehogy rámenjen a szívére. Hála Istennek, Ő ritkábban betegszik meg, és hamarabb is túl van rajta. Májusban kell visszavinnem a kardiológiára, fél évente járunk. Az utolsó vizsgálatnál össze is kaptam az orvossal, mert nem volt hajlandó meg ultrahangozni, hiába mondtam neki, hogy már egy éve nem nézték ultrahanggal, és EKG-t sem csináltak neki. Az orvos mondta, hogy ő hallja még a szívzörejt, és nincs szükség ultrahangra. Bárcsak lenne annyi pénzem, hogy el tudnám vinni egy magánorvoshoz. Már csak egy évünk van, mert ha 5 éves koráig nem nő be a lyuk, akkor meg kell műteni. Nem akarok erre gondolni, hogy mi lesz akkor, ha pestre kell mennünk. Ez most túl sok lenne. Tegnap megjelent az apjuk. A gyerekek őrültek neki, de én nem, mert csak felzaklatja őket. amikor meg elmegy, a gyerekek sírnak utána. Nem jön rendszeresen, fizetni sem akar. Soha nem kérdezi meg, hogy miből esznek vagy, hogy miből fizetem a számlákat. Azt hiszi, hogy ha hoz nekik egy csokit, attól már ő jó apa. Jaj, ha tudná, hogy miből marad ki. Ezeket az éveket soha nem fogja tudni pótolni. Jó így nekünk, hármasban. Nyugodtak vagyunk, nem zavar minket senki. Megjött a számlára a pénz. Bevallom eddig nem hittem, hogy megkapjuk a pénzt. És, hogy vannak még jó emberek, akik segítenek. Mehettünk vásárolni, el sem hiszem olyan rég vásároltam. Csak azt nem tudtam eldönteni, hogy egyedül menjek, vagy vigyem a gyerekeket is. Nem szeretném kihagyni Őket, de úgyis tudom, hogy sírni fognak a csokiért. Majd meglátom, holnap mi lesz.

Tisztelettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is nagyon jól telt a gyerekeknek és nekem is.

Az iskolában szerdán, március 15-én 14-kor ünnepi műsort adtak elő a gyerekek. Utána koszorúzás volt, amin a közmunkásoknak is kötelező volt részt venni. A közmunkán megint gyűlés volt. A városból kijött egy férfi és két nő a munkaügyiről. Előadást tartottak a tanfolyammal kapcsolatban. Elmondták, hogy minden szombaton lesz 8-tól 13:30-ig és majd hétfőn lesz a szabadnapunk. Úgy lesz, hogy 34 hét gyakorlat, 14 hét elmélet. A gyakorlatban a veteményezéssel, konzerválással és a fagyasztással foglalkozunk. Itthon a két gyerek már meggyógyult. Most meg Piroska lett beteg, orvoshoz kellett mennünk, mert fel van fázva. Háromkeresztes genny van a vizeletében, gyógyszert kapott rá, Sumetrolimot. Egy hét múlva vissza kell mennünk az orvoshoz, és ha nem javul, akkor beküldi a kórházba.

Hát ez a hét is így telt el.

Tisztelettel:

Merényi Gyuláné